Magyar Jövő, 1949. május (48. évfolyam, 101-125. szám)

1949-05-02 / 101. szám

EGÚJABB HÍREK A DEMOKRATIKUS UGYARORSZÁGRÓL agyarok a világbékeszervezet szetőségében BUDAPEST, április 29. (Távirat). — A párisi béke­­mngresszus által létesített állandó világbékebizottságba 'magyar részről Lukács György egyetemi tanárt és Erdei Frenc államminisztert, irót választották be. — Lillében asánczy Géza államtitkár számolt be francia munkás­­özönség előtt a magyarországi újjáépítésről. • A soroksári református egyház küldöttsége megkö­­zönte Szakasits árpád köztársasági elnöknek az állam tá­­mogatását templmo­k felépítéséhez. Arany Pacál kiskunfélegyházi premontrei kanonok nyi­­latkozatban fejezte ki sajnálatát afelett, hogy a magyar­­országi katholikusság vezetői elszalasztották a kedvező al­kalmat, hogy a párisi kongresszuson kifejezzék a magyar katholikusok békevágyát. • A földművelésügyi minisztérium jelenti, hogy az or­szágos esőzések következtében a vetések kitűnően fejlődnek. • Május elseje alkalmából a budapesti piacokon három­­zer marhát, négyezer borjút, ötezer sertést, százezer kilo­­ram zsírt, százhetvenkettőezer kg. baromfit, valamint kor­dián mennyiségű vajat, tojást és rizst fognak árusítani. • A Népbíróságok Országos Tanácsa a földmvelésügyi minisztérium összeesküvőinek fellebbviteli ítélethirdetés­­­én helybenhagyta Perneczky Béla elsőrendű vádlott élet­fogytiglani fegyházbünetését. Egyes elítéltek, így Sibelka büntetését a NOT súlyosbította, másokét enyhítette, töb­beket felmentett. A beruházások terén 125 százalékban eljesítették a hároméves tervet ! BUDAPEST, április 25. — A hároméves terv alatt 140,5 millió forint jutott, illetve jut kulturális beruházá­­okra, az előirányzott 192,6 millió forinttal szemben, tehát tervet 125 százalékban teljesítjük. Az általános iskolákra, ayügypedagógai intézetekre, gimnáziumokra és tanítókér­e összesen 74,2 millió forint jutott. Ebből az összegből­­i7 általános iskolákra 66,3 millió esik, szemben a­z előirány­zott 42 millióval. A hároméves terv során 1158 iskolát állítottak helyre bennük levő tanítólakásokkal együtt, ezenkívül 110 he­­yen építettek új iskolát, tantermet vagy tanítólakást, Ket­zer iskola kap iskolarádiót, ezer iskolát látnak el fizikai s kémiai kísérleti eszközökkel, s 1520 tanterem kap új be­­endezést. . Az általános iskolai tanulóotthonok fejlődését a kö­­etkező számok mutatják: 1946—47-ben még csak kilenc­anulóotthon volt 119 tanítóval, míg az 1948—49 tanévben­­ tanulóotthonok száma 128-ra, a tanulók száma pedig 1185-re emelkedett. 142 középiskolai kollégiumunk van 1375 tanulóval, míg a főiskolai kollégisták száma az 1946/' 47-es évi háromezerről ma már 10 ezerre emelkedett. A főiskolák, egyetemek, nevelőképzők és tudományos intézetek beruházásaira a hároméves terv keretében 56 mil­lió forintot, míg a művészeti intézményekre 17,5 millió fon linl°t fordítottak. Kereskedelmi és ipari szakoktatásra ke­rülő összeg 94 millió forint, ebből a Műegyetem helyreállí­­tására és kibővítésére 30 millió forint jut." 140 EZER FŐNYI HADSEREGET KERÍTETTEK BE MAO HADAI SANGHAJ. — A villám­­yorsan előnyomuló kínai nép­hadsereg kelepcébe zárt 140 ezer nacionalista katonát a Jangce folyam partvidékén, jelenti a pejpingi rádióállo­más. A bekerítést úgy érték el, hogy birtokukba kerítet­ték a Tai­tó nyugatra vezető vasútvonalát, a nacionalisták visszavonulási lehetőségének egye­n eszközét. Egy másik jelentés szerint­­ néphadsereg már elfoglalta Kasinget, mely Sanghajtól délnyugatra levő fontos cso­­mpont. A Li Cungjen által Pej­­ng­be küldött békedelegáció több tagja csatlakozott a­­ népkormányhoz. Főnö­kük Liu Fej, aki Csang egyik legkiválóbb stratégája volt, elfogadta a katonai tanács­adói állást a pejpingi kor­mánynál. -----------------­A németek már kezdenek diktálni BERLIN.­­ A háború utáni Németország egyik leg­sötétebb alakja, Dr. Schuma­cher, a német “szociáldemok­rata” párt vezére kijelentette, hogy mostantól pedig Német­ország saját követeléseivel fog­ előállni. Ilyen hangok a náciktól, kartellektől meg nem tisztított nyugati zónából na­gyon vészt,jóslónk. Békéért tüntetett N. J. munkássága ----------------------------------------------------------------------— .......—----------------------------v ^ A BÉKÉÉRT! DEMOKRÁCIÁÉRT! NÉPJÓLÉTÉRT! HUNGARIAT^PRI^^JOUR VOL. XLVIII. ÉVFOLYAM. No. 101. SZÁM. MAY 2, 1949. A haladó szellemű amerikai magyarság napilapja MONDAY Nagyobb az élemiszer fejadag Magyarországon,­­ Angliában micro statisztikát tettek közé az angliai és­szági élelmiszerfejadagokról. Angliában a havi Mag kilóban kifejezve 1.9, Magyarországon 3.15, ce­­jadag Angliában 0.98, Magyarországon 1.84, a fej­adag Angliában 4.07 liter, Magyarországon 9.3, a tojás­­­adag Angliában 1.5, Magyarországon 9 darab. • Az utolsó békeévvel szemben ötszörösére emelkedett Mgyarországon a tanulók száma. ORTUTAY GYULA MAGYAR KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER NYILATKOZATA A MAGYAR JÖVŐNEK (Budapesti szerkesztő­ségünktől.) Az imperialista sajtó Or­­tutay Gyuláról, Magyaror­szág kultuszminiszteréről úgy emlékezik meg tendenciózus beszámolóiban, mint “kom­munista bérenc”-ről. 1929. évben Ortutay Gyula, mint egyetemista az egyik megalapítója volt a Szegedi Művészi Kollégium­nak, amely igyekezett a re­akció ellen küzdeni. A reak­ció akkor is “kommunista bé­rencének “bélyegezte“ meg. Ortutay Gyula 1942.-ben, amikor a véres és hírhedt Margit-körúti vészbírák előtt állt ki mentővallomásával a kommunista vezetők mellett, a fasiszták kiáltották rá a “kommunista bérenc”-et. Amióta — a felszabadu­lást követő időben — megál­lapította, hogy a magyar kul­túralét feltámadása és a ma­gyar néphez való eljuttatása a magyar kommunista párt­nak volt köszönhető, az im­perialisták “vádolják” “kom­munista bérencség”-gel. A magyarországi vallás­­üldözésről szóló rágalmak és a magyar kultúra fejlődésé­nek hamis beállítása a nyu­gati propagandában szüksé­gessé tette, hogy az amerikai magyarsággal a valóságot az arra legilletékesebb tényező­vel — a magyar kultuszmi­niszterrel ismertessük meg. — Milyen az állam és az egyház viszonya? — kérdez­tük Ortutay Gyulától. — Magyarország kormá­nya — hangzott a válasz — a népi demokrácia elvei sze­rint kezeli az egyház kérdé­sét is. Meggyőződése, hogy a vallás magánügy és minden­kinek emberi joga, hogy val­lását szabadon gyakorolhas­sa. Ez a két szempont meg­határozza a népi demokrácia államának magatartását az egyházzal szemben. Azokkal a hitfelekezetekkel, amelyek felismerték a felszabadulás után kialakult helyzetet, fel­ismerésüknek levonták a lo­gikus követkeményeit, de ön­magukban is felismerték a jóindulatú hajlandóságot ar­ra, hogy segítő jóakarattal közreműködj­enek a romba­­döntött ország újjáépítésé­ben, az emberibb és tisztul­­tabb társadalmi rendszer megteremtésében, a legőszin­tébb és a legszorosabb az együttműködés. Ezekkel az egyházakkal már létrejött az a megállapodás, amelynek alapján zavartalanul tölthe­tik be hivatásukat és élvez­hetik azt a hathatós erkölcsi és anyagi segítséget, amit a kormány biztosít számukra. A protestáns hitfelekezetek­­ről van szó, amelyek hatha­tósan közreműködnek a kor­mánynak az életszínvonal emelésére és a béke biztosí­tására irányuló munkájában. Ugyanezt — sajnos — nem mondhatjuk el a római kato­likus egyház egyes vezetői­ről, akik az első pillanattól kezdve nyíltan, vagy burkol­tan szembe fordultak a népi demokráciával és visszaélve a kormány türelmével, re­akciós törekvések szolgálatá­ba szegődtek. Nagy elégtétel­érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a katolikus tömegek már régen elfordultak ezek­től a külön utakon járó egy­házi vezetőktől és egyre zár­tabb sorokban sorakoznak­­fel a demokratikus kormányzat mögött, mélységesen elítélve azokat, akik meghiúsították magatartásukkal a katolikus egyháznak is felkínált meg­egyezést. — Jelentkezik-e az egyhá­zi reakció a mostani kultúr­politikánkkal szemben ? — Lépten-nyomon. Igaz, hogy a Mindszenty-ügy fel­számolása óta lényegesen óvatosabban és burkoltabb formában, de azért minden vonatkozásban észlelnünk kell létezését és próbálkozá­sait. Élesen és véresen je­lentkezett akkor, amikor álla­mosítottuk a közoktatást és ezzel követtük a nyugati de­mokráciák példáját is. Né­hány egyházi főfunkcionárus izgatása lázadást akart szíta­ni, hogy megakadályozza ezt a lépést, amit nem a felsza­badulás tett időszerűvé, mert időszerű lett volna már 50— 100 évvel ezelőtt is. A hala­dás, a fejlődés, a demokrácia útjára nem léphettünk volna abban az esetben, ha azok­nak az egyházi főfunkcioná-­­ rusoknak kezében hagyjuk­­ iskoláinkat, akik nemcsak­­ kritikanélküli kiszolgálói vol­­­­tak a letűnt feudalista-kapi-­­ talista rendszernek, hanem­­ első haszonélvezői közé tar-­­­toztak maguk is. Államosítást­­ végrehajtottuk és a katolikus í egyházi vezetők makacs ma­ 5­gatartásának volt a követ-­­­kezménye, hogy a katolikus í egyház nem tarthatott meg­­ számos iskolát magának, el­lentétben a protestáns egy-­­­házakkal. Az államosítás után­­ meg kellett kezdenünk isko­­­­jaink demokratizálását, gon- 1 doskodnunk kell ugyanis­­ arról, hogy a tanulók létszá- 1 mának az az aránya, amely­­ még mindig a feudális-kapi-­­ talista rendszer képét tükrö-­­ zi vissza, megváltozzék és a­­ dolgozó társadalmi osztályok­­ gyermekei az eddiginél lénye- j gesen nagyobb arányban jus-­­ sanak tudáshoz és képesítés-­­ hez. A reakciós uszítást ezen­­ a téren is észlelhetjük. Ha-­­­tása megnyilatkozik az isko-­­­­ai létszám lemorzsolódásá-­­ ban és a tovább tanulástól való hazódozásban is. Ter­mesztésen nyitott szemmel figyeljük ezeket a jelensége­ket és mindent elkövetünk, hogy a reakciós propaganda romboló hatását semlegesít­sük. Bevontuk munkánkba a tömegszervezeteket, a MN­­DSZ-t, a szülői munkaközös­séget, kollégiumokat. tanuló­(Folytatás a 4-ik oldalon) A NÉPJÓLÉT ROVÁSÁRA FEGYVERZIK FEL CSA-T MONDTA WALLACE A CHICAGÓI BÉKEGYŰLÉSEN CHICAGO, 111. — 6000 fő­nyi lelkes hallgatóság jelenlé­tében Wallace figyelmeztette Amerika népét arra, hogy a Truman adminisztráció kész kompromisszumot kötni a re­akcióval és feladni a Taft- Hartley törvény eltörléséért vívott harcot, cserébe azok támogatásáért az Atlanti Paktum kérdésében. A Progresszív Párt volt el­nökjelöltje hangsúlyozta a kö­vetkező megállapításait : 1. Minden dollárért, ame­lyet fegyverkezésre költünk, ugyanannyit veszítünk a nép­jólét terén és Veszítjük el egyben szabadságunkat is. 2. Ellenez minden csopor­tot, mely a kormány erőszak­kal való megdöntését javasol­ja, de tisztán látja azt is, hogy a nagy veszély jelenleg a jobboldalról, a fasizmus irá­nyából fenyegeti Amerikát. 3. A gondolatellenőrzés hí­vei, akiknek tavalyi törekvése (Mundt-Nixon javaslat) a nép ellenzése következtében meg­bukott, az idén a kongresszusi kihallgatások révén igyekez­nek elveiket becsempészni az amerikai életbe. 4. A reakció tudja, hogy ha a Truman adminisztráció meg akarja szerezni a felhatalma­zást a fegyveres katonai szö­vetségre, akkor előbb-utóbb be kell vezetnie a munkásság fölötti ellenőrzést is. Wallace ezzel kapcsolatban jeletette ki, hogy a Truman adminisztráció hajlandó kom­promisszumot kötni a reakció­val a Taft-Hartley javaslat ügyében csakhogy megkapja hozzájárulásukat az Atlanti Paktumhoz. Roosevelt volt alelnöke lán­goló szavakkal ostorozta a re­akciós kongresszust, amely “Tegnap hirtelen nagyon takarékossá vált és levágott 15 milliót a munkaügyi mi­nisztérium k­ö­l­tségvetéséből olyan költségekből, amelyek a munkások érdekeinek biztosí­tására voltak szánva. De két héttel ezelőtt jóformán vita nélkül szavaztak meg 16 ezer millió dollárt fegyverekre.” És végül intette a népet, le­gyenek elkészülve, hogy ami­lyen mértékben fog Amerika az Atlanti Paktum államai­nak arzenáljává válni, olyan mértékben fogjuk elveszíteni szabadságunkat és polgárjo­gainkat. Az antikommunista keresz­teshadjárat leple alatt a jobb­oldal aláássa intézményeinket és legdrágább szabadságjoga­inkat. SZÁNTÓ JÁNOS ELHAGYJA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKAT NEW YORK. — Szántó Já­nos, a közlekedési munkások szakszervezetének, a TWU- nak, volt szervezési vezetője, engedelmet kapott, hogy fel­lebbezési kérelmét visszavon­ja deportálása ügyében és hogy elhagyhassa az országot hatvan napon belül. Szántó arra a tényre épí­tette az Egyesült Államok el­hagyására vonatkozó kíván­ságát, hogy erőfeszítései hi­ábavalónak bizonyultak az amerikai állampolgárság meg­szerzésére annak ellenére, hogy három évig szolgált az amerikai hadseregben a má­sodik világháborúban, jelenti Abner Green, az idegen szár­mazásúakat védő szervezet titkára. “Szántó inkább Euró­pába megy, ahol több alkalma van az embereknek hasznos és produktív társadalmi létük fenntartására.” “Az igazságügyminisztéri­um deportálási hajszája ellen tovább folytatjuk a harcot annak a másik 79 nem-pol­gárnak a védelmére, akiket áldozatul szemelt ki magának a jelenleg folyó deportálási hisztéria,” mondja Abner Green. “Bízunk abban, hogy a deportálási hajszát sikerül megállítanunk és a szóban forgó nem-polgároknak ren­des amerikai állampolgársá­got szereznünk.” Új Mundt-javaslat a szenátusban WASHINGTON.­­ A sze­nátus jogügyi albizottsága megkezdte a kihallgatásokat két rendőrállam-j­avaslat tár­gyában. A bizottság elnöke maga is di­tokrata, James O. Eastland szenátor. Az egyik javaslat a Karl Mundté, a má­sik Homer Fergusoné. A Mundt-javaslat kevés változ­tat­ással azonos a bukott Mundt-Nixon javaslattal. A KP törvényenkívüli helyezése és a “társutazók” kiirtása a célja. Mundt azt mondja, nem. Először őt hallgatták meg és kijelentéseiből az derül ki, hogy igen. ­ ----------------­A New Brunswick-i Rutgers egyetemen a had­sereg elbocsátott 12 tartalé­kos diákot (RCTC), mert nem akarták aláírni a “hűség”­­ívet.. A hadsereg saját bizottsága megállapí­totta négy hónapi vizsgálat után, hogy az amerikai kato­nai kormányzat Németország óriási kartelcégei közül egyet­len egyet sem oszlatott fel. Weizman-Spellman tárgyalások vannak folya­matban Izraelnek az Egyesült Nemzetekbe való felvétele ügyében. A Vatikán a színfa­lak mögött megakadályozta Izrael felvételét addig, amíg Jeruzsálemre vonatkozó köve­telései nem nyernek kielégí­tést. öt órán át meneteltek a szakszervezetek és népi csoportok képviselői. “A világ munkásságának egyesülnie kell a békéért és haladásért!”. Ez a mondat tartalmazza a májusi felvonulás fő célki­tűzéseit. Napos, gyönyörű szombat délután 1 óra 15 perckor in­dult el new yorki munkás­ság májusi felvonulása a nyolcadik Avenuen­s,hat óra volt, mikor a menet utolsó része elvonult az Union Squaren felállított emelvény előtt. Öt órakor 5 percre tel­jes hosszában megállt a me­net s egy volt repülőfőhad­nagy, akinek mellét a légi haderő legnagyobb kitünte­tése díszítette, felolvasta a fogadalmat, melyben a mun­kásság hitet tett a demokra­tikus Amerika mellett és tel­jes harcot fogadott a fasiz­mus ellen annak a 300 ezer amerikai katonának és a sokmillió más országból szár­mazó embernek emlékére, akik életüket áldozták a fa­sizmus elleni harcban. Veteránok, munkások, hi­vatali alkalmazottak és in­­tellektuelek meneteltek együtt. Hatalmas tömeg lep­te el a járdákat, amerre a menet elvonult, tapssal és biztató felkiáltásokkal üdvö­zölve a zászlókkal, uszályok­kal, táblákkal díszes mene­tet, melyet egy egyenruhás veterán káplár nyitott meg, kezében a csillagsávos lobo­góval, oldalán egy veterán tengerésszel és egy mariner­­rel. A zászló után zenekar következett, majd a hajós­munkások és tengerészek me­nete, utánuk tömör sorokban a progresszív szakszervezetek Hatalmas menettel szerepel­tek az áruházi alkalmazot­tak, a hivatali alkalmazottak, de legnagyobb volt a szőrme­ipari munkások csoportja, saját zenekarral, hatalmas uszályokkal. A felvonulás jelszava a Béke követelése volt, a de­mokratikus polgári jogok követelése, a Taft-Hartley törvény eltörlésének követe­lése. Az International Workers Orders kötelékében tömörült nemzetiségek, közöttük a ma­gyarok is a járdákon állók nagy tapsa mellett vonultak a menetben. A Union Squaren az emel­vényen veteránokból álló díszőrség, az American La­bor Party, a progresszív párt és a kommunista párt több vezetője üdvözölte a tö­meget. A szónokok között szerepeltek hárman a vád alá helyezett kommunista veze­tők közül is. Közben a városban volt egy ellenfelvonulás a Fifth Ave. legelőkelőbb negyedé­ben, melyben részt vettek az összes reakciós és fasiszta csoportok a feléledt amerikai német szervezetekkel és a magyar fasisztákkal a me­netben. Ez a menet a hábo­­borús uszítók hangját üvöl­tötte a hazafiság álarca alatt és katolikus veteránok meg­vertek több embert, akik a “béke, barátai” nevű vallásos egyesülés tagjai és a béke érdekében próbáltak röpira­­tokat osztogatni. KEDVEZŐEN HALADNAK A BERLINI TÁRGYALÁSOK LAKE SUCCESS.— Malik szovjet delegátus váratlan kérelmére a közvetlen tárgya­lások a berlini blokád meg­szüntetésének kérdésében is­mét megindultak és remény­­teljes kilátásokkal haladnak előre. Dr. Jessup, a nagyköveti ranggal felruházott amerikai megbízott két és fél óra hosz­szat tárgyalt Malikkal a szov­jet delegáció hivatalában. A Szovjetunió, a hírek szerint, "hajlandó a blokádot megszün­tetni, ha a nyugati hatalmak megszüntetik az ellenbloká­dot és készek résztvenni egy négyhatalmi külügyminiszteri konferencián. A francia UN delegátus ki­jelentette, hogy ha tartanak egy ilyen külügyminiszteri konferenciát, Franciaország támogatná Am­erikát és An­gliát egy szövetségi Német­ország létesítésében. Ezzel szemben, a Szovjetunió egy központosított demokratizált Németország terve mellett foglal állást. DEMOKRATÁK ÉS A GDP EGYÜTT AZ ÚJ WAGNER TÖRVÉNY ELLEN WASHINGTON.­­ Pénte­ken a képviselőházban több próbaszavazást tartottak és azok azt mutatták, hogy a Ház meg akarja tartani a Taft-Hartley törvény legna­gyobb részét. A végleges szavazást ked­dig halasztották, mert kide­rült, hogy a kormány háttér­ben való paktálással sem tud­ta megszerezni magának a többséget. Truman demokra­tái, a dixidemokratákkal és a republikánusokkal összefogva leszavazták az egyetlen ész­szerű javaslatot, azt, amelyet V­ito Marcantonio terjesztett be a T­H törvény egyszerű eltörlésére és a Wagner-tör­­vény visszaállítására. Ellene 275, mellette 37 szavazatot adtak le. A kormánynak oly kevés szavazata van, hogy nemcsak a Lesinski-j­avaslatot n­em tudja keresztülvinni,­­hanem még a Wood-javaslatot sem megverni. 158 szavazatával szemben a republikánusoknak és a déli demokratáknak 190- 200 szavazatuk van. Ami megalkuvó módosítást ajánl­hatna a kormány, hogy javas­latát a reakciósokkal elfogad­tassa, mind bárgyúság, mert benne van a Wood-j­avaslat­ban az egész T­H-val együtt. Az adminisztráció be is is­merte, hogy a reakciósok, ha akarták volna, már pénteken megszavazhatták volna a Wood-javaslatot. A megalku­vásban a CIO is benne volt. Marcantonio meg­, is vádolt bi­zonyos munkás vezéreket, hogy “támogatják a kor­mányt a munkásosztály eláru­lásában.” Figyelmeztette a demokratákat, hogy a válasz­tások alkalmával a T-H tör­vény eltörlését ígérték a nép­nek. “Minden egyéb csak za­var és aljas behódolás.” mon­dotta Marcantonio. „ .

Next