Magyar Jövő, 1949. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1949-09-01 / 205. szám

2 Publish«* Dally, uityt Sunday and certain Holidays by Um HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION. INC. 13« E. 16th St., New York S. N. b Telephone: ALgonquin 4-0397 Idltor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: ALEX ROSNER Subscription Rates: USA. Canada $9.00 one year, $5.00 half year, $3.00 itaree months. N, Y. C„ So. America. Mexico. Cuba $10.00 one year, >i.50 half year, $3.00 three months. — Europe. Australia, Africa, Pales­tine $12.00 a year, $7.00 half year, $4.00 three months. Entered as Second Clasa Matter Sept. 12, 1947 at the Poel Office of New York, N. Y.. under the Act of March 1*7». Abbink­er megmagyarázza Truman, ígéreteit Truman elnök az Amerikai Légió előtt mondott beszé­dében megismételte a kormány abbeli terv­eit, hogy hozzá akar járulni az iparilag elmaradt országok ipari és gazda­sági felépítéséhez. Ezt a programot az elnök először a felavatási beszé­dében fektetse le. Lapunk akkor is és ezúttal is kijelenti, hogy miként az egész Marshall terv, úgy ez a legújabb világboldogító program az amerikai monopolisták üzleti terjeszkedésének tervét leplezi. Az amerikai nagytőke be­hatol most a világ minden kapitalista és gyarmati vagy félgyarmati területére, ahol a régi imperialista hatalmak Anglia, Franciaország, Hollandia, Belgium befolyása a há­ború következtében meggyöngült. Az elmaradt országok fejlesztésének jól hangzó terve mögött egyszerűen az rej­lik, hogy az a*"“’"' " .Nagytőke piacot keres magának ezek­ben az országfal­ Jjki,ahol a saját feltételei szerint szállíthat árukat, építhet telepeket. Ne gondolja senki, hogy Wall Streetnek az a célja, hogy az iparilag elmaradt államok önállósítsák magukat. Wall Street erre vonatkozó igazi céljait teljes tisztasággal a kor­mány egy másik képviselője fejtette ki az Egyesült Nemze­tek Tudományos­ és Anyagkonzerváló gyűlésén. John Abbink, a külügyminisztérium technikai tanács­adója brutális őszinteséggel vágta a kis államok képvise­lőinek szemébe, akik arról álmodoznak, hogy országukból, amerikai dollárokkal önálló ipart létesíthetnek, hogy.... felejtsék azt el. “Némely ország képviselői — mondotta Abbink úr — elég naivak vagy buták (igen, szó szerint ezt mondta ez az úriember) amikor amellett kardoskodnak, hogy javaslatuk észszerű. (Ez esetben egy olyan ország képviselőihez intéz­te szavait, akik 500 millió dolláros Marshall-terv vagy “ne­gyedik pont” segéllyel akarják iparosítani hazájukat.) És hogy Amerika “tartozik ebbeli javaslatuk, komolyan venni.” Abbink hangsúlyozta, hogy az ipari fejlesztés attól lesz függővé téve, hogy van-e piac az ipar termékeire és hogy szüksége van-e az országnak az iparra. Hogy aztán valóban szükség van-e iparra egy bizonyos országnak, amely eladta önállóságát a Marshall terv dollá­rokért, azt persze az amerikai monopolisták fogják eldön­teni. És hogy az ő döntésük mit jelent egy ország iparának, arra Franciaország egyre gyorsabb tempóban bezáródó gyár­telepei és Olaszország három millió munkanélküli dolgozója a tanúság. Ezzel szemben nézzük meg mi történt a népi demokrá­ciákban? Szülőhazánk ipara példátlan fejlődésen megy ke­resztül, az ötéves terv Magyarországot első ízben a törté­nelmében olyan országgá fogja tenni, ahol az ipar­­van túl­súlyban, nem a mezőgazdaság és ahol ez az ipar a garan­ciája nemcsak az ország függetlenségének, hanem a nép növekvő életszínvonalának. M Magyarországot a Habsburgok gyarmatnak tekintet­ték, amelynek nem volt megengedve, hogy iparát komolyan kifejlessze. Magyarország szállította olcsó áron a gabonát és vásárolta méregdrágán az ipari termékeket. Ha a ma­gyar nép árulói, a renegátok maradtak volna a magyar nemzet kormánykerekénél és elfogadták volna a Marshall terv “ajándékait”, akkor ma a magyar kormány szemébe köphette volna Abbink úr dölyfös és durva kijelentését, hogy az urak “buták és naivak” azt hinni, hogy Wall Street finanszírozza majd a maguk iparosítását. Maradjanak csak maguk földművelő és állattenyésztő népnek, nincs maguk­nak szükségük iparra. A világ népei hálásak Abbink úrnak, hogy ily félre­érthetetlenül megmagyarázta nekik Truman úr beszédének igazi jelentőségét. IZRAEL KÉTHARMADÁT KÖVETELIK AZ ARABOK LAUSANNE. — Az arab államok, melyeknek hadsere­geit a nemzeti önállóságukért küzdő zsidók sorozatos győ­zelmek után kiverték Izrael­ből, most, mintha mi sem történt volna és mintha ők lennének a győztesek, Izrael állama területének kéthar­mad részét maguknak köve­telik. Ebbéli igényüket most nyújtották be az Egyesült Nemzetek Palesztinai Egyez­tető Bizottságához. Az arab államok maguk­nak követelik Kelet és Nyu­gat Galíciát, az egész Negev területet és a Tel Avivot Je­ruzsálemmel összekötő kor­ridort, egyszóval 7,500 négy­zetmérföldet Izrael jelenlegi 10,625 négyzetmérföldnyi te­rületéből. •A rabok területi étvágya ez azóta nőtt meg,­­ amióta az angolok ismét el­­­kezdték a fegyverszállítást Egyiptomba, I­r­a­k­b­a és Transzjordániába. -------­-------­ Éljen a demokrácia! CAPETOWN. — A “nyu­gati civilizáció” egy másik államában a­­Délafrikai Unió nagy lépés történt a tökéle­tesebb demokrácia irányá­ban: a főváros postahivata­laiban bevezették a fehérek és feketék teljes elkülöníté­sét. A néger nem címezheti meg levelét ugyanannál az asztalnál, melyen a fehér polgár címez. Az angol birodalom álla­mai megmutatják azoknak az elmaradt népi demokráciák­nak, hogy is kell a gyakorlat­ban alkalmazni a demokrá­ciát. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) A fasiszta csőcselék peekskilli támadása Az alábbiakban elmondom, hogy személyesen mit tapasz­taltam a Peekskill melletti Lake­land kirándulóhelyen szombaton este. Tisztára sze­mélyes élményeim ezek, de az elmondandó tények valódisá­gára bármily bizottság vagy hatóság előtt hajlandó va­gyok esküt tenni. Minthogy a tervezett kon­cert-estély ülésvezetői tiszt­jét kellett volna betöltenem, a kezdet előtt egy órával már ott voltam a helyszínen, vagy­is este 7 órakor. Az én autóm után már csak egyet enge­dett be a telepre a szervezett fasiszta csőcselék. A fasiszta szót tudatosan használom. Amikor megérkeztem, már vagy 40-50 fasisztával meg­rakott teherautó volt ott, to­vábbá több száz más fasiszta gyalogosan. A bejáratnál tíz fiatal fiú és lány tartózkodott, kocsimmal a zenészek számá­ra szolgáló emelvény közelé­ben álltam meg. A telepen vagy kétezer ülőhely várta a vendégeket. Körülbelül száz­ötven személy volt már akkor ott, fiatalok, gyermekek és nők, köztük férfi és fiú vagy ötven, amint később kiderült. A fasiszták meg­kezdik a támadást Néhány perccel odaérkezé­­sem után egy fiú érkezett oda hozzánk futva s jelentette, hogy a fasiszták megkezdték a támadást. Mi, férfiak és fiuk, vagy huszonöten, oda­rohantunk az eltorlaszolt be­járathoz. Mire odaérkeztünk, háromszáz fasiszta vetette ránk magát. Észrevettük a dulakodás hevében hogy a tá­madók szájából alkohol szaga jön. Nem suhancok voltak, amint el akarják hitetni a közönséggel, hanem' 35—50 éves emberek. Vezetőjük egy közismert peekskilli ingatlan ügynök. Ekkor három sheriff jelent meg civilben, aranyo­zott jelvényeikkel, mellettük igazságügyminiszteri köze­gek, akik tétlenül nézték az eseményeket. Ettől kezdve két és fél óra hosszat más rendőrt egyáltalán n­em is le­hetett látni, még a közelben sem. Kelletlenül beszélgetett a három sheriff a fasiszták­kal, akiket még egy is, egy kis eréllyel, ekkor még meg­fékezhetett volna, de szem­­mel láthatólag az ő pártjukon álltak, minket ellenséges szemmel méregetve. Mi hármas sorban álltunk fel. A leányokat hátraküldöt­­tük. Ekkor már negyvenket­­ten voltunk. Hét hatos cso­portra oszlottunk, minden csoport egy-egy vezetővel. A csapatok fele—fele néger és fehér, fiú és felnőtt volt. — Nyolc szakszervezeti munkás, négy matróz, volt köztünk. Mindvégig fegyelmet tartot­tunk. “Egyikőtök sem marad élve!” Fél nyolckor háromszáz fa­siszta megkezdte a második támadást. Kődarabokkal, ke­­rítéskarókkal, késekkel és kön­nygázbombákkal voltak felfegyverkezve. “Egyikőtök sem marad élve” — kiáltoz­tak, mint valami jelszót. “Mi Hitler-fiúk vagyunk, az ő munkáját most végezzük el.” “Robensont elfogjuk.” Négy sebesülés árán visszavertük ezt a támadást is. 20 yard­nyira visszaszorítottak. Háromnegyed nyolckor egy tucat fasiszta, megkerülve a helyet, a nőket és a gyerme­keket támadta meg. Egy sza­kaszt embereink közül oda­­küldtünk hátra. Egy teher­autóval eltorlaszoltuk az utat. Ekkor már ötszázra emelkedett a fasiszták szá­ma. A következő félórában két újabb támadást intéztek de összefogott kezekkel ellen­álltunk. Alkoholosan őrjöng­tek már, önmagukat feltüzel­ve, fenyegetőztek, hogy mind egy szálig kiirtanak bennün­ket, széttörték a kerítést­ és a karókat fegyverül használ­ták. Fellángol a KÉK kereszt Valamivel nyolc óra után egy 12 láb magas keresztet gyújtottak meg. A telep alsó részén is visszatartották a támadást. Fenyegetéseiket a négerekre értették és minden jel arra vallott, hogy akit a négerek közül megfognak, azt megölik. És még­sem futott el egy sem a négerek közül. Negyed 9-kor a fasiszták két oldalról körülvettek min­ket. Nem támadtak, de szik­ladarabok pergőtüze alá fog­tak bennünket. A kődarabok zuhogtak, a sebesültek be­vert fejjel, véresen is kitar­tottak­ velünk a sorban és azokat, akik összeestek, hát­ravittük biztosabb helyre és teherautókba fektettük. De előrelátható volt, hogy sor­ban le fognak törni bennün­ket és akkor a szabaddá vált után berohannak a telekre. Már csak húszan maradtunk. Hárman a sötétség leple alatt elsurrantak, hogy Deweynek telefonáljanak. Egy ideig egy teherautó védelme alatt visz­­szakoztunk a színpad felé, nyomunkban ezer főnyi üvöl­töző banda. A színpad közelé­ben még vagy tizen csatlakoz­tak sorunkhoz, amely a cső­cseléket visszatartotta. Külö­nösen hangzik, de ez mégis így történt. A támadók nem nagyon bátor legények lehet­tek. Lobog a máglya is enc óra felé félkörben álltunk, mögöttünk az asszo­nyok és gyerekek, előttünk az ordibáló tömeg. Az egyik she­riff kikapcsolta a villanyvilá­gítást, hogy a fasiszták­ segít­ségére legyen. A trükk nem vált be, mert a fasiszták m­egijedtek a sötétségtől és nem mertek támadni. Mi a Himnuszt és a God Bless Amerikát énekeltünk a kö­vetkező félórában, a fasisz­ták kíséretül máglyát raktak könyveinkből, röplapjaink­ból és a kottákból. Meggyúj­­tották, aztán összetört széke­ket hajigáltak a tűzbe, trá­gár szavakat kiáltozva. Ké­sőbb tudtuk meg, hogy az ál­lami csapatok 8 órától fogva kint álltak az utón, de csak háromnegyed 10-kor jelentek meg a harc színhelyén. Államilag szervezett gyilkos merénylet 10 órakor helyreállt a rend. A fasiszták mintegy varázsütésre eltűntek és a rendőrök behatoltak. Szerve­zett fasizmus volt ez, előre megfontolt gyilkossági szán­dékkal. Az egész westchesteri hatósági kar hallgatólagos be­leegyezésével és segítségével történt. A felbujtó a Peeks­kill Evening Star volt. Howard Fast elmondja személyes élményeit HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS A JOINT EGYIK MAGYARORSZÁGI TERHELŐ SZÖVETKEZETÉBŐL — Ják Sándor riportja. — Kedves Olvasóink! Itt vagyunk a Pannónia­­utca 54. szám alatti “Fémfel­dolgozó Kisiprai Termelő Szö­vetkezet” üzemében, ahol a munka tempója az, amely az első kellemes benyomást teszi a szemlélőre. A különböző gépek mellett ülve, vagy azok fölé hajolva végzik a dolgozók a termelő­­munkát: arcuk, szemük nyu­godt, derűs mozdulataik fris­sek. A gépek ritmikus zenéje nem nyomja el az emberi hangot, csak aláfesti. Béke és alkotás. Ezeket a szavakat érzi itt az ember. Szemünk megtelik simoga­­tással és igy nézzük a dolgo­zót, magát a gépet, amely mintha elevenne válna: társa a munkásnak. S most figyeljük meg, hogyan indul el egy ilyen önkéntes szövetkezés, hogyan válik a munka hozsannájává. Az elmúlt évben — mond­ja Haupt Miklós, az üzem ve­zetője — több kis iparostár­sammal elhatároztuk, hogy szövetkezetbe tömörülünk. Valamennyien rájöttünk arra, hogy kollektív mun­kával sokkal jobb ered­ményeket­ tudunk elérni,­­ mintha továbbra is egyéni úton próbálkoznánk. Mindezt alaposan megtárgyaltuk, és megvizsgáltuk a működő szö­vetkezeteket és megállapítot­tuk, hogy a közösségben ugyanazzal a teljesítménnyel, amelyet külön-külön végzünk lényegesen magasabb élet­színvonalat tudunk elérni. En­nek alapján előterjesztést tet­tünk a Joint ..rekonstruk­ciós“ osztályának, ahol nagy megértéssel fogadták a Szövetkezet megalapításához szükséges , kölcsönkérésünket és reális terv kidolgozására szólítottak fel. — Ez meg is történt, az arra illeték­ese­­k,a* ‘ ,ék a tervi’’'­M­eg­kaptuk, akinek gépe volt, az beadta az üzembe, akinek nem volt, az a munkaerejét és tudását hozta, így alakult meg huszonhat taggal a szö­vetkezetünk. — De hiszen itt sokkal töb­ben dolgoznak — vetjük köz­be. — így is van. A tagjaink száma azóta hatvanra szapo­rodott, a munkánk egyre in­kább kiszélesedett, egyre több megrendelést kapunk és egy­re többen látják, hogy helyes úton járunk, így a szövetke­zeti tagok száma sokasodott. Mi, akik bent voltunk, hogy úgy mondjam, megtanultunk kollektíven gondolkozni, szí­vesen vettük a jelentkezései­ket és a Joint további se­gítsége lehetővé tette üze­münk kiszélesítését. — Mit gyártanak? — Talán legjobb lesz, ha nyomban meg is mutatom ké­szítményeinket. Jelenleg a legkeresettebb cikkünk, az újításainkkal gyártott gázzal tölthető tűzoltó kézi fecsken­dő. Megnézzük, a karcsú, köny­­nyű fémrúdfélét, a laikus alig tudja elhinni a MÁVAG hivatalos megállapítását,­­ hogy ezzel a négy liter ben­zinnel és olaj keverékkel leön­tött négy négyzetméteren gyújtott tüzet 23 másodperc alatt eloltják. Az egyik asztalnál három dolgozó rajzot tanulmányoz: bányászlámpa terve. A bá­nyászlámpát külföldre ex­portálja a szövetkezet. Különböző aluminium edé­nyek, minden­féle nagyságú szárnyszivattyúk, finom tech­nikai alkatrészek, amelyeket az Egyesült Izzónak és a Philipsnek szállítanak. — Általában mindenféle fémipari cikket gyártunk és azon is fáradozunk, hogy munkánk sokrétűvé váljék, mert így a munkamenetet egye ■&' +*érthat­uk — mom A gépeknél több fiatal fiú arcot látunk. Tanulók, árva gyermekek, akiknek szüleit a fasiszták gyilkolták le. A fiatalok az üzemnek kedvencei és most szemtanúja lehetünk, hogy az a bizonyos és szükséges “szakmai utánpótlás” milyen egészségesen történik a szö­vetkezetben. A tanulók, már az alkal­maztatásuk elején géphez ke­rülnek, két dolgozóra esik egy fiú, akik nem végeznek “inasi” munkát (az ilyesmit külön alkalmazott napszámos intézi) és a munkaidő után rendszeres elméleti oktatás­ban részesülnek.­­ Ingyen ebédeltetéssel és más módo­kon igyekeznek gondoktól mentesíteni őket; általában mindent elkövetnek annak érdekében, hogy tanulási ked­vüket fokozzák. A gépeknél önállóan dolgo­zó nőket is látunk. Beszélgetünk velük. Egyik gépírónő volt, a má­sik szücsszakmába tanult, a harmadik fodrásznő, más és más foglalkozási ágból kerül­tek ide. Akad, akinek előző mesterségéhez nem volt ked­ve, a másik reálisabbnak vél­te a fémipari szakma megta­nulását, lényegében mind­egyik örömmel dolgozik itt és bár a szakmai tudásuk még kezdetleges, havi 7-800 forin­tot máris megkeresnek. Különben bérteljesítmény­­ként a dolgozóknak átlag heti 250-300 forintot fizetnek ki, azonban ehhez kell számítani a félévi elszámolás utáni jut­tatást. A szövetkezetben dolgozók ezideig tipus ebédet ettek, de most már saját konyhát ren­deznek k­s maguknak. A szomszéd épületben kul­túrtermet rendeztek be ma­guknak, munkaidő után itt tartják meg a különböző elő­m­okat, itt tartják meg be­leiket, amelyeket mind­ a közösségi széllő, mind tökéletesebb megvaló­sításának gondolata, mert így fokozzák az önmaguk és az ország valamennyi dolgozójá­nak életszínvonalát. Majd mindegyik a fasizmus áldozata, akiknek a munka valóban az új élet teremtését is jelenti és pedig olyan bol­dog és szabad élet teremtését, amelyet a magyar népi de­mokrácia tett számunkra le­hetővé. BORSOD MEGYE Napközi otthon létesült a volt urasági kastélyban A sátai egykori úri kas­tély hatalmas parkjának csendjét ma 48 munkás- és parasztgyermek lármája, vi­dám kacaja veri fel. Napközi, otthonnak rendezték be a kastélyt. Eke Istvánné, a MNDSZ titkára vezeti lelki­­ismeretesen a gyermekeknek ezt a boldog otthonát, Török Elemérné és Papp Sándorné segítségével, akik az élelem­beszerzés feladatát végzik. A gyermekekkel Dej­mén Nelli foglalkozik nagy odaadással. Valamennyien önzetlenül, tel­jesen díjtalanul végzik mun­kájukat. A napközi otthon megszer­vezése a Bányász Szakszerve­zet érdeme. Ez a szakszerve­zet sietett a dolgozó paraszt­ság segítségére és a bányá­szok anyagi támogatásával alakult meg a napközi ott­hon, amely nagy segítséget jelent a nehéz nyári munkák idején a dolgozó parasztság­nak. A munkás paraszt szö­vetség e példás megvalósulá­sának eredményeképpen a Bányász Szakszervezet támo­gatását a dolgozó parasztság terménybeadás példás teljesí­tésével, a tarlóhántás pontos elvégzésével viszonozza, am­­i­­vel a hároméves terv bet­ű­­zését és az ötéves terv ad­a­­tainak lerakását segí­ elő September 1, 194. RÁKOSI MÁTYÁS KÉSZÉRT AZ ÚJ ALKOTMÁ­STRÓL VIII. (Befejező közlemény) A magyar nép­köztársaság 11 dolgozó nép,állama, helyesen teszi, ha címerében egysze­rűen, világosan ,s félreérthe­tetlenül kifejezésre juttat, azt, ami az öntudatú szo­cialista munkás és dolgozó paraszt jelképe: a kalapá­csot, a vörös csillag­t, a bu­­zakv ’orut és az aranyos bu­­zakalászt, a piros-fehént ®»1 nemzeti színekkel, x. \ mert látja, magyaraze. kül is rögtön megérti LZZ*­­hogy ez a dolgozók orszá | ’ jelképezi. őrizzük é vpoljuk a ma» | r történelem minden eleven í fejlődésre képes tradíció" ! Voltak, akik a tradici­ó ra való hivatkozással kérték­ az ‘ősi címer” meghagyását. Mi, magyar kommunisták és velünk együtt a népi de­mokrácia a legnagyobb b­a­­lossággal őrizzük és ápolja az ezeréves magyar tör­d­­ em minden eleven és ~­"~ fészeképes tradícióját. Féltő gonddal ör"­­önül izo,­ hogy jó tr?­­k­­ csak megmaradjan.’ rém uj életre keljenek, i ’­ta­l­­mast kapjanak népi­­ okra­­jiánkban. Különösen őrizzük s ápol­juk azokat a történelmi tra­díciókat, melyek dolgozó né­pünkkel függnek össze. Ezért keltettük uj életre az annyit ócsárolt és rágalmazott Dó­zsa György emlékét. Ezért ünnepeltük olyan bensősége­sen és az egész dolgozó nép együttesével az 1848—1849-es forradalom emlékét. A leg­utóbbi napokban, lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor halá­lának száz éves évfordulója alkalmával elértük, hogy nem csak a magyar nép ünnepelt, hanem először a történelem­ben velünk ünnepelte és mél­tatta a magyarság e nagy fiát az egész haladó világ. A magyar nemzetet ezer esztendőn keresztül azok a munkások és parasztok épí­tették és tartották meg, akiknek kérges keze békében keményen szorította a szer­számot és kapanyelet és a háborúban nem kevésbbé erő­sen a fegyvert. A hazát ezer esztendőn keresztül verejté­kével, vérével védő és építő -r­ és ezer esztendőn át mel­lőzött, elnyomott , dolgozó magyar nép elégtétele és megtisztulása az uj címer. Ezért fogadja örömmel és helyesléssel minden ön­tolda­tos munkás és dolgozó pa­raszt, minden igaz hazafi' Népi demokráciánk minden sikerének, minden eredmé­nyének kiinduló pontja a Szovjetunió felszabadító harca és segítsége Legyen szabad még néhány szót mondanom új alkotór­: ■ nyünk jelentőségért' az alkotmányt^ . ge nyilvánossá* • . a­.v­ir * i'.gom ezer jelét aatá ’annak, t ! as alkotmányt, mint uj. f­orrását, emelkedett hm­­­latban­ fogadják és leik«' j helyeslik. Országszerte é !a dolgozók, hogy az a’ jminy rengeteg munkájú­­ szenvedésük ért­elményi »pen jött létre. Az egész­­ gyár dolgozó népid áthat­ :a felemelő és lel­esitő­­ hogy nem voltak hiába eddigi áldozatai,­ hogy a beteg nélkülözés, mely újjáépítés nehé­z hóng­ban, a pénzre' k­ f­éhezve és fázva, de a jövő­­ vetett bizalomma tart a­­ gyár nép, most hozza­­mt dús kamatait. A munkásn­ak a felszaba­dulás után az ak­nák és tö­melók közül éhezve, rongyo­san kaparta ki a gépeket, dolgozó paraszt, aki iga­zi­á maga húzta az ekét, az érte­l­miség, aki romok között fa­gyoskodva látott­­ kajához, most, r­ .mán tényénél mgszoc­­olfott v-s hogy jó ügyért sí ügyért hullatta És jó ügyet védi régi reakcióval, a s­perialistákkal szó­tan, meg nem harcolt a demor kai és gazdaság­ért. Most előtt a tengernyi ere a vós munka, am­it igazába és a sár­­vetett hit gy» es e gyár Népközi ’kotta hiánya.­­ de-Befe­jezésülht­­ át,” hogy alkotnod Jen ! első monda tj£eo4Hßr « m­agy Szovjetunió fegyvere­s ereje felszabadította orszá­gunkéit a német fasisztat­­a alól, szétzúzta a földe és nagytőkések népellen tamhatalmát,­ meg a­­ dolgozó népünk előtt­mokratikus, fejlődés Népi demokráciánk­­ sikerének, minden e­g­y­ének kiinduló pont­ Szovjetunió felszabadító ha­ca és az a segítség, amely a’ magyarság megértő, m­i barátja, Sztálin nyújtót nyújt nekünk. Ezen­ a napon, amit magyar népi demokrát határkövét tessz le hálatelt szívvel és for szonettel fordultíak na­pitőnk és támaszunkk a jetunió­­felé. perém­ a tisztelk­­ gyűlést, hogy a Magy köztársaság alkotni, zenét fogadja el. Ki magyar dolgozó nég egész magyar ne, hogy­­az alkotmány­­ annyi balsors és sz után a j­övendő század éljen békében, erőben van és szabadon! ■ AZ ACÉLGYÁRAK­HEZ HAJLANDÓK MEGEGYEZÉSRŐL TÁRGYALNI • Külön-külön akarják az 158 gyár munkásügyeit Truman elnök által kineve­zett “Acél Tanács” feladta a reményt arra, hogy az acél­munkások és a munkáltató gyárosok között megegyezést hozzon létre. A gyárigazga­­tók egyszerűen nem hajlan­dók a munkásokkal vagy bé­kéltető bizottsággal tár­g­yál­ni csak úgy, ha minden egyes gyár, tehát összesen 58, kü­lön-külön tárgyal a mun­ksai dolgáról, követeléseiről. Ezt a tanács fizikai lehetetlenség­nek ítélte. A sztrájk az egész acél-, ur­ban szeptember 14-én indul meg hacsak addig nem é­r­ek el azt elnök r ’bizottai ala­milyen megyezest v s vezetékkel. A három ember! '■ i­zottság, amelyet a­ tények és a helyzi áitásával bízott rom­a megbízást és cs lentésre szoritkozi, elnöknek szeptekt nyújtanak majd . . Győz a körmi . f bolíviai polgár­­láb» . A kormány c/apad i­u ?:■ /» i i ‘ i . * * ’ -a forradalmatok, ha városfalán, de lentik, a árost . f '“z | lalták még el,­­ ezek­ | vegyék “esetlegi . ■’ * isokáik.” ..........

Next