Magyar Jövő, 1949. november (48. évfolyam, 256-279. szám)

1949-11-01 / 256. szám

Z, PsMühct b*il7. «M*|( Sunt*? ui c«rUlm Holi44r* kr tk* HUNGARIAN DAILT JOURNAL ASSOCIATION. INC. lit E. 16th St., New York t, N. V Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: ALEX ROSNXR .iibacrlDtlon Rates: USA. Canada 99.00 one year, (5.00 halt year, (3.0w j.ree months, N. Y. C., So. America. Mexico. Cuba (1L00 one year. •l AO hall wear. (3.00 three months. — Europe. Australia, Alrlca, Pales*•«“ (12.00 a year, (7.00 half year, (4.00 three months. Entered u Second Clue Matter Sept. ÍZ, H47 at the Poet Office of New York, N. Y.. under the Act of Marek 1171. Nem lehet folyton hazudni Gombos Zoltán még mindig azzal igyekszik a reakció kegyeiben megtartani magát, hogy vörösfalásban és a magyar demokrácia gyalázásában felül akarja múlni a nyugatról ideimportált nyilas gyilkosokat, vagy a még Horthy idejében idetelepített ébredő klerikális elemeket. Azok után, amik a szenátus igazságügyi albizottságában lejátszódtak, már talán derenghet az agyában annak előérzete, hogy aki a korpa közé keveredik, azt felfalják a disznók. Ha dereng is valami az agyában, az ébredőktől megvásárolt lapjában, a Népszavában ennek még nincs nyoma. Sőt, amikor időnkint, még a reakció forrásából merített hírekkel is meg tudjuk cáfolni aljas hazugságaikat Magyarországról, polémiába merészkedik bocsátkozni velünk külön erre a célra bérelt tollnokás útján. A pénteki, hétvégi kiadásunkban megjelent közleményünk, “A Times megcáfolja a Népszavát” nyilván elevenültön érinthette ezt a sötét társaságot, mert 24 órán belül vezércikkileg válaszoltak. Az ilyenfajta válaszokra szokták a régi rómaiak mondani: “Si tacuisses, philosophus mansuisses,” amit a ma időkre átírva úgy mondanánk, hogy “ha hallgattál volna, nem leplezted volna le még jobban önmagadat.” A kérdéses cikkünkben a N. Y. Timesben közölt balatoni jelentéssel cáfoltuk meg a magyar hazaárulók, hivatásos rágalmazók szennyes hazugságainak jelentékeny részét demokratikus Magyarországról. A Népszava azt hebegi vissza, hogy “hányan nyaraltak Magyarországon?” mintha nem írta volna meg maga a riporter a választ erre a kérdésre, hogy 400,000-en, és hogy “kik” nyaraltak. Hát pont itt van a kutya elásva. Nem a gróf Festeticsek, Eszterházyak, nem a bankárok és spekulánsok, nem az ezerholdas birtokok urai, hanem a gyárak, bányák, hivatalok dolgozói. Végül is önmagával keveredik ellentmondásba, azt a “tromfot” vágva ki, hogy, nos, “lehet, hogy a magyar kommunisták igen szép nyaralást biztosítanak a munkások egy részének,” de hát ez “nem kárpótolja őket az egész évi nyomorúságért.” A Népszava tollnoka nyilván arra építette ezt az egész szerencsétlen válaszát, hogy olvasóik valószínűleg nem olvasták a Times kérdéses cikkét. Mert abban nemcsak a nyaraltatásról volt szó, hanem arról is, hogy a magyar munkás bérei “szemmel láthatóért” emelkedtek (amely megállapítást különben a washingtoni kereskedelmi minisztérium júliusi részletes kimutatása is megerősítette). Arról van abban a cikkben szó, hogy ha az árak még mindig magasak (és a Népszava aljas ferdítői nagyon jól tudják, hogy az árak nemcsak a háborúban csaknem teljesen elpusztított Magyarországon magasak, hanem Angliában, Franciaországban, sőt Amerikában is, a dolgozók az állam támogatása révén olcsón étkezhetnek az üzemi konyhákban. És sokatmondóan hallgat a csendőrből újságíróvá vedlett szerkesztő a cikk azon részéről is, melyben a középiskolai és egyetemi oktatás áldásainak a nép legszélesebb rétegeire való kiterjesztéséről és a nép fiainak az állam legmagasabb pozícióiba való bevonásáról van szó. S végül Gombos Írnoka meg meri kockáztatni — nem ismerve saját lapja múltjának MINDEN szennyes részletét, hogy ők ugy nem tapsolnak a magyar munkások nyaraltatásának, mint ahogy nem tapsoltak Hitlernek sem. Ez a becstelen összehasonlítása a magyar nép érdekeinek Hitler gaztetteivel magában véve is aljasság, de még itt is beleesik a másnak szánt verembe a kétbalkezes szerkesztő. Mert a Népszava igenis tapsolt Hitlernek. Ajánljuk a újdonsült csendőrszerkesztőnek, hogy lapozza fel a Népszava 1938 október 17-iki számát. Ott találja e sorokat: “Hangsúlyozzuk, hogy a magyar kérdés ily kezeléséért hálásnak kell lennünk ... elsősorban Hitler iránt.” Sulyok ur: “Si tacuisses...” O’Dwyer szerint a Barden javaslat “őrültség” NEW YORK. — William O’Dwyer polgármester, aki a választásban szeretné megszerezni a katolikus szavazatokat, beszédet tartott az 1 millió dolláros költséggel épült Our Lady of Mount Carmel katolikus iskola felavatásán és kijelentette, hogy a Barden javaslat “őrültség,” mert nem javasolja, hogy a kormány az állami iskolák mellett a felekezeti iskoláknak is segélyt adjon. Spellman bíboros volt az, aki megtámadta a javaslatot, holott minden más felekezet elismerte annak helyességét, miután az amerikai alkotmány az egyházat külön választja az államtól. Katonai egységre lép hét arab állam CAIRO. Az Arab Ligába tartozó hét állam kormányai bejelentették, hogy november 10-én katonai egységet létesítő szerződés jön létre a hét állam között. A bejelentés szerint a fegyverkezési egységgel Izrael “támadási szándékát” akarják megállítani. A múltban nem Izrael, hanem az Arab Liga államai támadták meg Izraelt s Ernest Bevin, angol külügyminiszter még mindig nem nyugodott bele a Palesztinai talaj elveszítésébe. 200 oldalon, gazdag tartalommal jelenik meg idei naptárunk. Karácsonyi ajándékként rendeljen egy naptárt ismerősének is. — Ame- Kanada és Magyarországra mi számítuk megadott címre $1.00. MAUI AK JIQVQ ILlungarian Daily Journal) Vájjon eljut ez a tiltakozás az amerikai magyar fasisztákkal egy tálból cseresznyéző fábián-márk-gorríbos-féle elemek füleihez? A zsidók sohasem lehetnek egy táborban a náci hóhérokkal Helyszíni tudósítás a franciaországi zsidó szervezetek antifasiszta kongresszusáról. Nemrég zajlott le a Mouvement contre le Racisme, l’Antisémitisme et pour le Paix kongresszusa, amelyen a legnagyobb francia zsidó szervezetek tüntettek a fajelmélet feltámadása, az antiszemitizmus felélesztése ellen valamint a béke mellett. Hatalmas táblákat függesztettek ki a kongresszus színhelyéül szolgáló terem falára. Felirataik a következők voltak: “Harcolni a fajelmélet és az antiszemitizmus ellen anynyit jelent, mint harcolni a békéért.” “A népek testvérisége a világbéke záloga.” “Esküszöm, hogy ha maradok hatmillió meggyilkolt testvérem emlékéhez... sohasem leszek a náci hóhérok táborában.” A német veszedelem Serge Kriwkowski, a marseillei szervezet titkára, Marseille város tanácsnoka mondotta a megnyitó beszédet: — Ott tartunk — mondotta, — hogy Ilse Koch-ot és Arthur Axmann-t szabadlábra helyezik, feltételesen szabadon bocsátják Xavier Valla-t is, ugyanakkor üldözikaz ellenállási mozgalmak legendás hőseit. A nagyhatalmak egy részének támogatásával egy agresszív, nem nácitlanított, le nem szerelt, 50 millió lakossal rendelkező nyugati Németország áll talpra Franciaország szomszédságában négy évvel a nácizmus felett aratott győzelem után. — Egyetlen zsidó sem lehet passzív és semleges, amikor az újból fenyegető német veszedelmet látja! Nem felejthetjük el a krematóriumok kemencéit, a gázkamrákat, hatmillió legyilkolt testvérünket! A paszszivitás azt jelentené, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el, amelyeket a múltban is elkövettünk. “Még mindig halljuk a karjainkból kiszakított gyermekek jajgatását” Helena Baum a zsidó anyák nevében beszélt. “ Még halljuk a karjainkból kiszakított gyermekek jajgatását. Az a mi feladatunk, hogy meggátoljuk az ilyen borzalmak visszatérését. René Lang az elsaszi zsidók nevében beszélt. — Sok zsidó már elfelejtette, hogy milyen üldözésben volt része. De az ellenségeink még nem felejtették el, hogy mikép kell a zsidókat kiirtani. Csak a most zászlót bontott mozgalom keretében óvhatjuk meg a zsidók biztonságát, csak ennek a mozgalomnak a keretében küzdhetünk a háború ellen, amely minden bajt újból a nyakunkba hozna. Zauberman asszony, akinek férjét agyonlőtték a németek, felolvasta a nácik által meggyilkoltak hátramaradottjainak deklarációját. Charles Palant, aki Buchenwaldból tért vissza, azt fejtegette, hogy kevés a zsidók önálló szervezkedése és a múltban épen ez volt a zsidók szervezkedésének hibája. De ez a mozgalom megtalálta a kapcsolatot a haladó erőkkel. “Franciaországban újból felütötte fejét az antiszemitizmus” Edmond Vermeil, a Sorbonne professzorának üzenetét olvasták fel ezután. “Azok, akik a legszörnyűbb időkbe együttműködtek a német hitleristákkal, megint a porondra léptek. Franciaországban újból felütötte fejét az antiszemitizmus. Ne felejtsük el, hogy az antiszemitizmus nemcsak a zsidókra hozott borzamakat, hanem szétrombolta az emberi szellemet a nemzetközi rendet is. Nemzetet nemzet ellen uszított. Állandó háborús atmoszférát termetett. Az antiszemitizmus ugyanis az erőszak, a gyűlölet és az irigység talajából származik. A pusztítás és rombolás szellemét jelenti. Arra használja fel a judaizmust, hogy elterelje vele a figyelmet az igazi bajokról. Nem lehet elég energiával küzdeni ellene, nem lehet elégszer tiltakozni pusztításai ellen.” Marcell Prenant, a párisi egyetem világhírű profeszszora a következőket mondotta : ’ — A zsidók soha sem lehetnek egy táborban a náci hórhérokkal. Ezt az igazságot nemcsak azoknak kell felismerni, akik visszatértek a haláltáborokból, akik saját szemükkel látták a gázkamrákat, akik saját körükben érezték a Gestapo kínzó eszközeit a koncentrációs táborok poklában, hanem azoknak is, akik saját maguk szerencsésen megszabadultak a barbárság közvetlen tapasztalaitól. Egyetlen zsidó sem felejtheti el meggyilkolt testvéreit. — Franciaország súlyos vétket követ el, amikor a francia fiatalságot az SS- gyilkosok oldalára állítja és harcba küldi a gyalázatos vietnami háborúba. Egy ezredes, aki visszatért onnan, mivel becsületes tiszt volt, szégyenkezve mesélte nekem, hogy ott ugyanazokat az eszközöket alkamazzák, mint Auschwitzben, vagy Majdanekben. “A kongresszus manifesztuma” A kongresszus a következő határozatot hozta: “Soha sem halványodhat el bennünk milió és millió elgázosított, megégetett és agyonlőtt testvérünk emléke. Azért gyűltünk össze, hogy szembeszálljunk a fajelmélet és az antiszemitizmus újabb veszedelmével, amikor ugyanezek az erők új háborúval fenyegetik az emberiséget. Négy évvel a hitlerizmus bukása után Nyugaton olyan új német államot alkottak, amely sem denacifikálva, sem demilitarizálva nincs, amelyben kegyelmet kapott a buchenwaldi boszorkány, amelyben szabadlábra helyezik a háborús bncsöket, amelyben SS-tisztek, náci főnökök, a halálipar mágnásai töltik be a legfontosabb tisztségeket. Millió és millió ember gyilkolásának rehabilitációja és szabadlábra helyezése bátorítást jelent újabb bűncselekmények elkövetésére. A nácizmus újjászületése új faji hullám és antiszemitizmus keretében történik, nemcsak Németországban hanem nálunk is, ahol naprólnapra kihívóbbak lesznek azok az elemek, akik a háború idején fasiszta ötödik hadoszlopot alkottak és a megszállók legbuzgóbb segítőtársai voltak. Miközben Franciaország határain nő a veszedelem, a fasiszták újból megjelentetik nálunk újságjaikat, könyveket, újból terjesztik a faji és antiszemita ideológiát, újból megfélemlítik az embereket és háborút készítenek elő. Mindenkinek, aki békét akar, küzdenie kell az anti-szemitizmus és a fajelmélet ellen. Nekünk, akik a fajelmélet és az antiszemitizmus ellen harcolunk, a béke hívei közözött a helyünk. Éppen ezért teljesen aláírjuk a legutóbbi párisi békekongresszus határozatát és ebből a határozatból bátorítást merítünk. Együtt akarunk harcolni azzal a sok száz millió emberrel, aki tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelvet beszél és milyen színe van a bőrének, küzdeni hajlandó a békéért és a népek barátságáért. Követeljük a atomfegyver és minden támadófegyver betiltását. Harcolni a fajelmélet és az antiszemitizmus ellen, annyit jelent, mint harcolni a békéért. Nem tűrjük, hogy Izrael a nyugati támadások katonai bázisává alakuljon át és így gyermekeinek sírja legyen. Kijelentjük, hogy nem lehetünk semlegesek abban a küzdelemben, amely a szabadság hívei és sokmillió ember gyilkosai között folyik. Nem lehetünk semlegesek abban a küzdelemben, amely a béke hívei és azok között folyik, akik új háborút készítenek elő. ( Mi, akik átéltük a hitlerizmus borzalmait, millió és millió nő és gyermek mártírumát, a gázkamrákat, az elégetéseket és az agyonlövetéseket, mi, akik mint ellenállók, vagy önkéntesek védtük Franciaországot a hitleri barbarizmussal szemben, mi, akik a partizánok soraiban halálos csapásokat mértünk a náci ellenségre, mi, akik hűek vagyunk millió és millió mártír emlékéhez, a gettó harcosainak emlékéhez, esküszünk, hogy soha sem leszünk a nácik szövetségesei és mindig azoknak oldalán harcolunk, akik a békéért és a demokráciáért küzdenek. Maradjunk együtt és erősítsük a frontot az antiszemitizmus, a fajelmélet ellen, — a békéért.” “ÚJ ÉLET” (Budapest.) ANYA ÉS LEÁNYA EGYMÁSSAL VERSENYEZ A DEBRECENI TEXTILGYÁRBAN Az államosítás óta a Debreceni Textilgyárban is nekilendült a munka, az üzem kiszélesedett, a dolgozók száma megnövekedett, a gyártási anyag pedig több és jobb lett. A számok beszélnek arról, hogy a debreceni textilben miként hajtják végre a termelést. Augusztus hóban 148 százalékos volt a termelési ered-mény, szeptemberben ez a szám már 156-ra emelkedett. A szövőüzemben januárban 105,950 métervolt a termelés, agusztusban már 232, 229 és szeptember első felében pedig 271,706, tehát egy fél hónap alatt kétszernél is több, mint az egész január hóban. Ezt a nagy eredményt a dolgozók könnyen, racionális munkamódszerekkel érik el és éppen ezért az eredményt még fokozni kívánják. Ennek elérése érdekében úgyszólván az egész gyár versenyez. “Ez a gép versenyben áll” feliratú kistábla hirdeti büszkén, hogy előre kívánnak törni. Munkásmunkás ellen versenyez, Széll János versenytársa Magyar Erzsébet, az élmunkás Matika Anna Martin Katóval, Lovas Sándorné Schillinger Magdával vetekedik azon, hogy melyikük termel többet. Filip Zoltánná 4 társát hívta ki versenyre. A legkedvesebb Ecsedi Józsefnének és leányának, Szőke Andrásnénak versenye. Ecsedi Józsefné nem fiatal, hiszen a leánya is férjes asszony már, de nagyszerűen bírja a munkát, sok a tapasztalata, érti milyen fogásokkal kell dolgát könnyíteni és gyorsítani. — Tíz esztendeje dolgozom együtt a lányommal — mond-ja az anya — mindenben jól megértjük egymást, abban is, hogy minél többet kell teljesítenünk, mert csak így halad előre az ország, meg mi magunk. Két gépen dolgo-zom, tíz-húsz százalékkal, akarom emelni a termelésem, a versenyben jobban megy a munka, ezért hívtam ki a lányom, mutassuk meg mit tudunk. — Sajnos, én lemaradtam — mondja szomorúan Szőke Andrásné — heti három méterrel készítettem kevesebbet, mint az anyám. — De azt is mondd meg, hogy miért — szólal meg az anyja. Meg is van az oka. Szőke Andrásné arra is vállalkozott, hogy tanulóleányt vett maga mellé, akit közben oktat, így természetesen nem bírja a tempót tartani, azonban a munkája így is igen értékes, mert a legfontosabbról, a szakmai utánképzésről gondoskodik. Nemcsak egyéni, hanem brigádverseny is folyik a gyárban, öt brigád alakult meg legutóbb, a legérdekesebb a “tanító brigád”, amely két szövőből és egy technikusból áll. Ennek feladata a gyors utánképzés, mert a Debreceni Textilgyárban már munkáshiány veszélye fenyeget. Mindez a szocialista tervgazdálkodásnak a nagyszerű eredménye. Hajdú megyében a gyümölcstermelés az idén mind mennyiségben, mint minőségben olyan jó volt, amilyenre évek óta nem volt példa. Különösen almában, körtében, szilvában, továbbá őszibarackban volt rekordtermés, ami természetesen kihatott a gyümölcsök árára is. A megye termelőszövetkezeti csoportjai részéről egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a gyümölcstermesztés iránt, így legutóbb a kisszepesi és a hajdúnánási termelőszövetkezeti csoport jelentette be, hogy új gyümölcsöst akar telepíteni. Szabadszállás határában homokos dombok, fiatal erdők között feltartóztathatatlanul vonul diadalmas útjára az első magyar hernyótalpas traktor. Ragyog rajta minden. Most érkezett az Őszi Vásárról. Mögötte 40 centiméter mély barázdák jelzik a homokon, hogy a munka hatalmas harci eszköze átvonult a magyar sivatagon, hogy előkészítse a tavaszra már rügyeket bontó csemeteerdők helyét. ......................... ..................................... Michael Sayers — Albert E. Kahm A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS (25-ikolytatás) Szibéria tekintélyes része már a szovjetellenes erők kezében volt. Ukrajnában a németek által támogatott cári tábornok, Krasznov, véres szovjetellenes hadjáratot vívott. Kievben Skoropatszkij hetman, a németek bábja, hatalmas vérfürdőket rendezett és halomszámra gyilkolta a zsidókat és a kommunistákat. Az új Oroszország ellenségei északról, délről, keletről és nyugatról készültek Moszkva bekerítésére. Az a néhány szövetséges megbízott, aki még Moszkvában tartózkodott, előkészületeket tett az elutazásra. A szovjet kormányt nem értesítették erről a tényről. Ahogy Bruce Lockhart később megírta: “Rendkívüli helyzet volt. Nem volt hadüzenet és mégis a harc a Dvinától a Kaukázusig terjedő arcvonalon mindenütt folyamatban volt.” És Lockhart hozzáfűzte: Több megbeszélésem volt Reillyvel, aki elhatározta, hogy elutazásunk után is Moszkvában marad.” Augusztus 15-én, azon a napon, amikor az amerikaiak Vladivosztokban partraszálltak, Bruce Lockhartnak fontos látogatója jött. A jelenetet Lockhart később emlékirataiban megörökítette. A brit követség közelében levő lakásán ebédelt, amikor csengettek és az inas “két lett embert” jelentett be. Az egyik egy alacsony, sápadtarcú, Smidden nevű fiatalember volt; a másik egy magas, jól megtermett férfi, éles vonásokkal, acélos szemmel. Az utóbbi, mint Berzin ezredes, a Kreml lett gárdájának parancsnoka mutatkozott be. A látogatók levelet hoztak Cromie kapitánytól, a pétervári brit tengerészeti attasétól, aki rendkívül tevékenyen részt vett a szovjetellenes összeesküvésben. “Miután mindig résen voltam a beugrató ügynökökkel szemben — jegyzi meg Lockhart — gondosan megvizsgáltam a levelet. Semmi kétség: ürömlétől származott.” Lockhart megkérdezte látogatóit, mit kívánnak. Berzin ezredes, aki mint a Kreml-gárda parancsnoka mutatkozott be, közölte Lockharttal, hogy noha a lettek támogatták a bolsevista forradalmat, nem áll szándékukban a Poole tábornok vezetésével a minap Archangelszkben partraszállt brit haderő ellen harcolni. Készen állnak arra, hogy a brit ügynökkel megegyezzenek. Mielőtt Lockhart választ adott volna, megbeszélte az ügyet Grenard-ral, a francia főkonzullal, aki — amint Lockhart írja — azt tanácsolta neki, hogy tárgyaljon Berzin ezredessel, de “vigyázzon arra, hog mi magunkat ne kompromittáljuk."’ Másnap Lockhart ismét találkozott Berzin ezredessel és egy írást adott át neki. Az íráson ez a szöveg állt: “Kérem engedjék át e sorok vivőjét az angol vonalakon, mert fontos üzenete van Poole tábornok számára.” Ezután Lockhart összehozta Berzin ezredest Sidney Reillyval. “Két nappal később.” — jegyzi fel Lockhart — “Reilly jelentette, hogy a tárgyalások simán haladnak előre és a letteknek eszük ágában sincs együtt pusztulni a bolsevikokkal.” Meglobogtatta annak a lehetőségét, hogy a mi elutazásunk után lett segítséggel esetleg képes lesz ellenforradalmat csinálni Moszkvában. 1918 augusztusának vége felé egy kis csoport szövetséges megbízott bizalmas tanácskozásra gyűlt össze a moszkvai amerikai főkonzulátus egyik szobájában. Azért választották az amerikai főkonzulátust, mert minden más külföldi központ szoros szovjet ellenőrzés alatt állott. A szibériai amerikai partraszállás ellenére, a szovjet kormány még mindig barátságos magatartást tanúsított az Egyesült Államok irányában . A Woodrow Wilson elnök tizennégy pontját feltüntető plakátokat Moszkvában mindenütt feltűnő helyen kiragasztották. Az Izvesztija egyik vezércikke kijelentette, hogy “csak az amerikaiak tudják, miképpen kell a bolsevistákkal rendesen bánni.” Raymond Robins küldetésének öröksége nem ment teljesen veszendőbe. Az amerikai főkonzulátuson megtartott tanácskozáson a francia főkonzul elnökölt. Az angolokat Reilly és George Hill kapitány, a Reilly mellé beosztott angol titkos szolgálatbeli tiszt képviselte. Számos más Szövetséges diplomáciai és titkos, szolgálatbeli ügynök volt jelen, köztük René Marchand, a párizsi “Figaro” moszkvai tudósítója. Sidney Reilly emlékirataiban tett vallomása szerint az ülést azért hívták össze, hogy szovjetellenes működésének haladásáról jelentést tegyen. Közölte a szövetséges megbízottakkal, hogy “megvásárolta Berzin ezredest, a “Kremlgárda parancsnokát.” Az ezredes ára “kétmillió rubel volt.” Orosz pénzben 500,000 rubel előleget fizetett Reilly Barzin ezredesnek; az összg hátralevő részét angol fontban kell majd kifizetni, ha majd Berzin ezredes, szolgálatának elvégzése után, az archangelszki vonalakat eléri. “Szervezetünk most hihetetlenül erős.” — jelentette Reilly. “A lettek velünk vannak s a nép is velünk lesz, mihelyt először lesújtottunk.” Ezután Reilly bejelentette, hogy augusztus 28-án a moszkvai nagyszínházban a bolsevik központi bizottság rendkívüli ülést tart. Ezen az ülésen a sovjet állam összes vezetői egybegyűlnek ugyanabban az épületben. Reilly terve vakmerő volt, de egyszerű... Előírt szolgálatuk során, a lett gárdisták a színház minden bejáratát és kijáratát őrizni fogják a bolsevista ülés alatt. Berzin ezredes erre az alkalomra “teljesen megbízható és ügyünknek elkötelezett” embereket fog kiválasztani. Az adott jelre a Berzin-gárdisták lezárják majd az ajtókat és a színházban levőket fegyverükkel sakkban tartják. Azután egy “különleges osztag”, amely magából Reilly-ből és az ő legbelsőbb összeesküvőiből” áll, felrohan a színpadra és letartóztatja a bolsevista párt központi bizottságát! Lenint és a többi szovjet vezetőt azonnal agyonlövik. Mégis, kivégzésük előtt, nyilvánosan végigdiszelegnek velük Moszkva utcáin, hogy “mindenki saját szemével lássa: “Oroszország zsarnokai foglyok.” (Folytatjuk) November 1, 1948 Rendelje meg a Magyar Jövő hétvégi számát azon ismerősének, aki még nem olvasója lapunknak. Előfizetési ár egy évre $3, az óhazába $4.