Magyar Jövő, 1950. március (49. évfolyam, 40-62. szám)
1950-03-01 / 40. szám
« Magyar •fövő HUNGARIAN DAILY JOURNAL Published Daily, except Sunday, Monday and certain Ilolydays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 Last 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone: ALgonquin 4-0301 ■tutor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: at.etx R08NKR Subscription Rates: USA, Canada $9.00 one year, $5.00 half year, $3.00 three months. N. Y. C., So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year $5.50 half year, $3.00 three months. — Europe, Australia, Africa, Palestine $12.00 a year, $7.00 half year, $4.00 three months. ^ Entered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Post *Office of New York, N. Y. under the Act of. March 1879. Á-TÓL G-IG A new yorki volt Horthy-ébredő lap február 2-án azzal kommentálta Truman elnök bejelentését a hidrogénbomba gyártásának megkezdéséről, hogy “ritkán mutatkozott meg a közvélemény ennyire egyhangúlag, mint a hidrogénbomba ügyében.” - «gggl jjff v A kis hamisak, akik előzőleg a Sulyokot dobták ki, ezúttal a sulykot vetették el. Az amerikai közvéleményt a Népszava szerkesztője úgy állapítja meg, hogy megkérdezi Székely Izsó, Fábián Béla, Eckhardt Tibor és Nagy Ferenc véleményét. Székely Izsó politikai nézeteiről ízlésünk tiltja, hogy részletesen értekezzünk. A többiek, pedig véleményünk szerint azok kategóriájába tartoznak, akik nem bánnák, ha úgy Magyarország, mint az egész világ elpusztulna, ha a haladás eszméinek győzelmét másként feltártan nem tudnák. Február 2 óta azonban még az olyan elvakult, megrögzött háborús uszítók, mint a Népszava körüli banda is megállapíthatták, hogy az igazi Amerika, a becsületes progreszszív Amerika, amelyhez nekik semmi közük, igenis meg van löbbenve a hidrogénbomba ügyében, így aztán február 27- én már így kellett vezércikküket kezdeni: “SOKAN VANNAK, akik az atom- és hidrogénbombától való indokolt félelmükben helyesnek tartják e bombák gyárásának és használatának betiltását...” Így jutott el a kis háborús uszító az Á-tól a B-ig, azaz a Bomba Betiltásáról való kényszerű írásig. ~~Hisszük, hogy az amerikai nép egyszer még egy C-t is fog mondatni ezzel a társasággal: Culpát, mégpedig Mea Culpát minden írásukért, amelyet az elmúlt ötven esztendőben a mindenkori reakció és a magyar fasizmus érdekében papírra vetettek. AZ ERŐSZAK FILOZÓFIÁJA A Truman kormány legújabb lépése a hidegháborúban, az Amerikában levő magyar, bulgár és román vagyonoknak megtorlás jellegű zár alá helyezése, természetes folyománya Trumanék imperialista politikájának, ama politikának, mely~FDIkép tegnapelőtt mondta Wallace, hogy az erőszak filozófiáján nyugszik. Gondolkozó amerikaiak, az amerikai magyarság becsületes, progresszív elemei, megértik, hogy az egész Vogelerügy valójában nem más, mint egy kicsiny, de jelentőségteljes mozzanata a Wall Street érdekei által megszabott jelenlegi amerikai külpolitikának, a hidegháborúnak, az erőszak filozófiájának. Gondolkozó amerikaik nem tévesztik szem előtt egy pillanatra sem, hogy ugyanaz a Truman- kormány ítéli most el a kicsiny Magyarországot, mely ismét Wallace szavait idézve, “gyilkoltatta a görögöket s fegyverezte a törököket.” És nem tévesztjük el egy pillanatra sem szem elől, hogy ugyanaz a kormány ítéli el most a magyar kormányt, amely ép a napokban adta ki az utasítást a világpusztítás minden eddigit felülmúló fegyverének a hidrogénbombának gyártására, anélkül, hogy őszinte és komoly kísérletet tett volna a megegyezésre e szörnyű fegyver egyszers mindenkorra való kiküszöbölésére. Ugyanaz a kormány ítéli el a magyar kormányt az egyéni szabadság megsértéséért, amely éveken át támogatta gazdaságilag és katonailag Ázsia legreakciósabb zsarnokát, Csang Ivaj-seket, mindaddig, amíg a kínai nép — az amerikai támogatás ellenére — ki nem verte ezt a banditát az Ázsia kontinenséről. Csang barátsága aligha kvalifikálja Adcson urat a magyar vagy más népi demokráciák megleckéztetésére. Az amerikai népet épannyira veszélyezteti a Truman- Acheson imperialista külpolitika, mint a magyar népet, a népi demokráciákat, a világ minden békeszerető népét. Ezért állítjuk joggal, hogy a magyar nép és a magyar kormány nemcsak önmaga, hanem minden békeszerető nép érdekeit védte, amidőn leleplezte az erőszak filozófiája híveinek magyarországi mesterkedéseit. KICSODA MORRIS L ERNST Morris Ernst, akit Vogeler itteni hozzátartozói felfogadtak, hogy fiukat védje a budapesti kémperben, egyike a legdühödtebb szociáldemokrata vörösfalóknak. A tavalyi nagy new yorki békekonferencián, amidőn a békéért folyó világküzdelem legkiemelkedőbb vezetői New Yorkban jöttek össze, hogy tiltakozzanak az újabb háború és a háborús uszítás ellen, Wall Street ügynökei mindent elkövettek, hogy a konferencia hatását ellesúlyozzák. A trockvisták, sárgás szociáldemokraták, a wall streeti és a Hearst csatornásajt harsány helyeslése mellett “ellengyűlést” rendeztek a Carnegie Hallban. A trockyista Sidney Hood e gyűlésen hazánk nagy szövetségesét, a Szovjetuniót, amely 10 millió fiát áldozta fel a nácizmus, fasizmus fölötti győzelemért, náci Németországhoz hasonlította. A gyűlés másik főszónoka , Morris L. Ernst volt. , Lehet-e kétség az iránt, hogy egy ily ember kiszemelése és kiválasztása egy újabb provokáció volt a népi demokráciák és a béke ügye ellen? Mert az is nyilvánvaló, hogy a Vogeler család nem a maga belátásából választotta ki 100 ezer amerikai ügyvéd közül pontosan a vörösfalas bajnokát. KÉTEZER ELŐFIZETŐT a “Magyar Jövő” hétvégi lapszámára! Ez a clevelandi konferencia jelszava! MAGYAR JÖVŐ (HunnrUn DalW JoanwIT Az arcok a tárgyalás közben írta: BOLDIZSÁR IVÁN BUDAPEST. — Figyelem az arcokat tárgyalás közben. Nem a vádlottakét, hiszen azok javarészt hátat fordítanak, csak akkor látni profiljukat, ha az ember a nagy esküdtszéki terem fala mellől nézi őket. Ezt meg is teszik minduntlan a nyugati lapok tudósítói alaposan szemügyre veszik Geiger, Radó, de különösen Sanders és Vogeler arcvonásait. Azután kiszaladnak a külön nekik fenntartott telefonfülkékbe és jelentik szerkesztőiknek, hogy a megfélemlítésről, hipnózisról, “vallatószerekről” szóló cikk-kellékeket ugyanúgy lomtárba tehetik, mint a Mindszenty- vagy a Rajk-per idején. “Aziránt nem lehet kétség” — telefonálta a Manchester Guardian Budapestre küldött külön tudósítója, mint a lapjában megjelenő tudósítás közli — ,hogy Sanders képességei teljes birtokában van. Rövid szünetekkel csaknem három óra hosszat beszélt, tökéletes mondatokban.” Ugyanabban az időben, de természetesen két külön telefonfülkéből, egymástól teljesen függetlenül, a londoni Times tudósítója lapjába csaknem ugyanazokkal a szavakkal jellemzi a vádlottakat: “Az első napon kihallgatott három vádlott vallomása és reakciói alapján lehetetlenség azt gondolni, hogy ne lettek volna képességeik teljes birtokában. Valamennyien világosan, határozottan, minden habozás nélkül beszéltek. Sanders egy alkalommal szélesen mosolygott, amikor nem talált meg egy kifejezést és tolmácsához fordult segítségért.” A vádlottak arca, mondom, csak a külföldi újságírókat érdekli. Érdekesebb látvány náluk a hallgatóság arckifejezése. Az ember önkéntelenül is összehasonlítást tesz a legutóbbi két nagy perrel. A Mindszenty-tárgyalás alatt a hallgatóság arcára a döbbent csodálkozás ült ki. Hogyan, amíg mi hig levesen romokat takarítottunk, üzembehelyeztük gépeinket, újra felállítottuk íróasztalainkat, addig itt ezek kormánylistákat állítgattak össze, a következő háború utánra spekuláltak, a szétosztott föld egyberagasztását tervezgették csendőrszuronnyal, hazatérő nyugatosok bikacsökjeivel? Hát ez is lehetséges? Hát ilyen emberek is várnak, hozzá még papi talárban? A csodálkozás kifejezése után a váratlan öröm öntötte el az arcokat: milyen jó, hogy erre nem kerülhetett sor. Nemcsak azért, mert leleplezték és lecsukták az öszszeesküvőket, hanem azért is, mert a világ nem arrafelé halad, amerre ezek a jó urak szeretnék, nem a háború, hanem a béke, nem az amerikai atomuralom, hanem a népek szabadsága felé. A Rajk-tárgyalás alatt más kifejezést öltöttek az arcok és az öklök. Az emberek már nem csodálkoztak, megtanultuk, hogy a nép ellenségei semmiféle módszertől nem riadnak vissza. A csodálkozást az undor és a megvetés váltotta fel az arcokon és az ökölbe szoruló kezek a haragot és a gyűlöletet jelképezték azokkal szemben, akik bíráik előtt álltak és azokka szemben is, akik felbujtották őket. Ez a tárgyalás ismét más. Az ember időnként hányingert érez például, amikor azt hallja, hogy a vogelerek és sandersek magyar ügynökei 500 forintokért árulták a hazát és ugyanakkor maga Sanders szemrebbenés nélkül vágott zsebre havi húszezret a magyar munkáskéz adta haszonból. Vagy amikor kiderül, hogy Geiger “viszontbiztosította” magát, mielőtt gazdái parancsára belépett a Kommunista Pártba, sőt jegyzőkönyvet is íratott alá Chopin követtel. De a hallgató ezt az émelygést egykettőre megszokta — a csatornatisztítónak sem fordul fel munka közben a gyomra — s a kihallgatások egész folyamán a jóleső fölény, a biztonság és az erő érzése tükröződik az arcokon. Nem csoda, ha a tárgyalás hallgatója fölényt érvez az itt szereplő figurákkal szemben. Tudja jól, hogy az imperializmus céljai természetesen nem változtak meg. Eszközeiben sem válogatós. De micsoda változás az ügynökökben egy esztendő alatt! Már nem bíboros, nem egykori herceg, vagy földesúr, egyetemi tanár, áll a nép bírái előtt, már nem miniszteri, tábornoki rangot viselő politikusokat rángatnak dróton, hanem csak harmadrendű, személyükben érdektelen alakocskákat. Még a legszemfülesebb külföldi tudósító sem tud más különösebbet feljegyezni blokkjában, mint hogy Geiger “érdekesen őszül”, Sanders pápaszemet hord és Dőry Edina bárókisasszony- ból bárkisasszony lett. Micsoda csúszás lefelé az ő szempontjukból, a mi ellenségeink szempontjából. A most szereplők keskenyvágányú spiclik, akik mellett kénytelenek voltak személyükben is bevetni saját embereiket is. Mindszentyéket, Rajkákat még tudták a háttérből mozgatni. Most itt áll a vádlottak mikrofonja előtt maga az amerikai és az angol kém is. A hallgató, üzemi munkás, vagy értelmiségi, akár a tárgyalóterem karzatáról, akár a rádió mellől figyeli a tárgyalást, mérhetetlen fölényt érez: a szabad emberek, a szocializmus útján haladó népek fölényét, az imperialistákkal és férgeikkel szemben. Nem lehet véletlen, hogy e hivatásos amerikai kém és az ugyancsak hivatásos brit százados kém mellett éppen ez a Geiger, ez a Radó, ez a Domokos, ez a Justh, ez a Dőry Edina ül a vádlottak padján. Nemcsak üzemi munkás, vagy dolgozó paraszt nincs köztük, de valódi értelmiségi sem! Mert nem értelmiségi ez a szemét forgató krupié-arcú prépost, aki huszártiszt volt a monarchia fedjében és kártyaadósságai miatt jónak látta a zsinóros atillát a reverendával felcserélni. Valahogy nagyon odaillik melléje a konzervgyáras báró leánya, aki apja pénzén megtanult ugyan egy-két idegen nyelvet, de ez csak arra volt jó, hogy a pénz fogytán szórakoztassa angolul beszélő vendégeit a bárpultnál, de arra már nem volt jó, hogy anyanyelvét is tökéletesen megtanulja! Nem csodálnám, ha ez a sváb Krauszból lett Domokos Kelemen még kissé megtisztelve érezné magát, hogy egy Justh és egy baronesz között foglalhat helyet... Ez az a típus, amely táskákban közlekedett a háború előtt a Mátyás-pince és az Apostolok sörözője között, három lépésenként csattogtatta bokáját, villantotta fogsorát és tisztelte mindazt, akinek egy nemesi előnévvel, vagy ezer pengővel többje volt. Nem lehet véletlen, hogy a felszabadult Magyarországba mindenféle címeken megérkező nyugati kémek azonnal megtalálták a régi Magyarország ittfelejtett képviselőit. Az angol és az amerikai rádió Vogeler és Sanders védelmében naponta demokráciáról szaval. Most láthatjuk, akikkel akarnának ők “demokráciát” csinálni Magyarországon. Földbirtokosokkal, huszártisztekkel, prépostokkal, fasisztákkal és olyan törtetőkkel és kalandorokkal, mint Geiger és Radó. A vallomások a Vogeler ügyben A budapesti Szabad Nép ma ideérkezett, február 18- i diki száma részletesen közli a Vogeler-ügy vádlottainak vallomását a törvényszék előtt. Alant közöljük a vallomások legfontosabb részleteit. Első nek, Edgar Sanders angol ügynökét: Sanders Edgar vallomása Ezután a tanácselnök Sanders Edgar negyedrendű vád-lőtt elővezetését kéri. Sanders Edgar az elnök kérdé- sére kijelenti, hogy a vádat megértette és bűnösnek érzi magát. Elnök: Ha elfáradt, szóljon, szünetet rendelek el, víz is áll rendelkezésére. (A tolmácshoz.) Három-négy mondatonként megállunk és ön szóról-szóra fordítja. Sanders Edgar elmondja, hogy 1940 májusában lépett az angol kémszolgálat kötelékébe. Ott hírszerző és kémelhárító kiképzésben részesült. Magyarországra először az ausztriai főparancsnokság egyik szerve, a USA kémszerv küldte 1946-ban, azzal a feladattal, hogy katonai, gazdasági és politikai vonalon kémtevékenységet kezdjen, híranyagot szerezzen a magyar és a Magyarországon lévő szovjet csapatokról. Az imperialisták ekkor a jobboldali reakciós pártokat támogatták, azt remélve, hogy a Kommunista Pártot ki tudják szorítani a kormányból, továbbá, hogy szakadást tudnak előidézni Magyarország és a Szovjetunió között. Hogy céljaikat elérjék, híranyagot szereztek különböző emberektől arra, hogy milyen harcaik voltak az egyes politikai pártoknak. Elnök: Tehát ilyen ügynökhálózat egyik kiépítője, mint hivatásos tiszt, ön volt és tevékenységét az angol katonai misszió leple alatt végezte ezidőtájban? Sanders: Igen. Elnök: Milyen rangban szolgált akkor az angol hadsereg titkos szolgálatánál? Sanders: Még mindig százados voltam. Elnök: Nevezze meg azokat a személyeket, akik az ön felső kapcsolatát képezték ezidőtájt s akiktől ön kémutasításokat kapott. Sanders: 1946-ban mikor ide érkeztem, Orov őrnagy volt az osztály vezetője, azután Bladeback őrnagy jött, azután pedig Henry őrnagy jött, aki mindvégig ittmaradt, amíg a misszió itt volt. Sanders elmondja, hogy ezen túlmenően kapcsolatai voltak Mackenzie őrnaggyal, aki a gazdasági osztályon volt és Mr. Ebrol-lal, majd kijelenti, hogy Redward, az angol politikai misszió egyik vezetője politikai síkon fejtett ki kémtevékenységet és átadta neki, mint kémügynököt dr. Justh István prépostot. 1947 elején, amikor látnivaló volt, hogy a magyar békeszerződést meg fogják kötni és ezért a brit és amerikai kémtevékenység nagy akadályokba fog ütközni, kilépett a katonai szolgálatból és leszerelés céljából Londonba ment. Majd a brit kémszervezet utasítására Magyarországra jött, mint az ISEC munkatársa. A budapesti vállalat képviselője lett és ezalatt a fedőszerv alatt tovább folytathatta kémtevékenységét. A brit hadügyminisztériumban egy bizonyos Bartley nevű kapitány azt az utasítást adta, hogy folytassa tovább a munkáját, éppúgy, mint azelőtt, további utasításokat pedig a brit katonai missziótól fog kapni. Az utasítás az volt, hogy Henry őrnaggyal lépjen érintkezésbe, aki akkor itt a katonai misszió katonai osztályának vezetője volt. 1947 február elején érkezett Magyarországra és néhány nappal később kiépítette a kapcsolatot Henryvel. Amikor 1947 őszén megszűnt az angol katonai misszió tevékenysége, felsőbb kapcsolata Capron alezredes lett, aki jelenleg a brit követség helyettes katonai attaséja, s rajta kívül Southby, kereskedelmi attasé. A. ___i folytatjuk). A jövő margójára írja: Dr. Pogány Béla J. B. Freeman megborotválkozott John B. Freeman kisurrant a fürdőszobába. Családja még mélyen aludt. Nem akarta zavarni az alvók álmát. De tolvaj lépteinek más oka is volt: meg akart borotválkozni és ha lehet, fürdeni. Tanácsos tehát, hogy a lehető lekisebb zajt okozza, mert nem lehetetlen, hogy valaki, egy FBI-ember, vagy maga a házmester, vagy egy gonosz szomszéd hallgatódzik az ajtó előtt és tetten érhetik, amikor életműködéseihez vizet mer használni. John B. Freeman amerikai mértékkel mérve már öreg, nagyon öreg, roppant öreg ember volt, a negyven felé járt. Amerikai munkaadók mértékével mérve szinte csodálatos, hogy háta még nem hajlott meg, hogy kezei nem reszketnek és hófehér szakálla nem söpri a padlót. Még csak bús halántékán sem veresedett a haja, de azér mégis nagyon öreg ember számba megy . Ezt bizonyítja az, hogy szinte naponként meg kellett borotválkoznia. Vékony csurgással megeresztette a vízcsapot. Úgy számította, hogy mire elkészül a borotválkozással, addigra megtelik a kád is vízzel. Mire felöltözködik, az asszony is felkel és elébeadja a reggelit. Úgy érezte, hogy felelős a használt vízért, így hát csak a legszükségesebbet használta, szinte már saját nyálkájával nedvesítette be ábrázatát. Amikor arcával elkészült, a nyakára tért át a borotvával, amikor hirtelen a bejárati ajtón erélyes kopogást hallott. Kinyitotta. Egy öregedő, harmincéves férfit látott, kezében plajbász és notesz. “Mit akar?” kérdezte tőle barátságtalanul. “A város nyomozója vagyok, mondta az ismeretlen, azok után nyomozok, akik vizet használnak, vizet rabolnak a csapokból borotválkozás és fürdés céljaira. Gyanús zajit hallottam és hatósági jogomnál fogva a vízcsobogás igazi természetét akarom kinyomozni. Ha megengedi, benyomozok a fürdőszobába és lenyomozom a tényállást.” Fejébe nyomta nyomozó nemezkalapját és belépett a fürdőszobába. John B. Freeman sietve becsukta az ajtót, a fürdőszoba ajtaját, nehogy hangjuk beszűrődjön a hálószobába és felijessze a családot. “Áhá!!” kiáltotta a nyomozó csúfondáros hangon, "maga fürödni akart! A pofáján még látom a habot, tehát borotválkozott! Egyszerre két kihágást követt el városunk és a köz ellen. No, ezért lakolni fog!” “Cs-ss-ss!” mondta John B. Freeman jedten, “halkabban tessék beszélni, mert a család felébred. ’ “Engem semmi más nem érdekel, mint a kihágás. Felveszem az adatokat. Hogy hívják?” “No csak semmi bürokrácia,” mondta Freeman, “semmi jegyzőkönyv, semmi adatfelvétel. Saját lakásomban azt teszek, amit akarok. Kicsoda maga, mi volt azelőtt, mielőtt nyomozó lett?” “Éveken át munkanélküli voltam, most hogy végre álláshoz jutottam, saját édesapját is feljelenteném és a maga kedvéért nem fogom feletteseim utasításait figyelmen kívül hagyni.” “A vízhasználat még nincs egészen eltiltva és jobb lesz, ha távozik.” “Dehogy távozom, hova gondol? Ma csütörtök van, ma nem szabad a vízzel pocsékolni. Azonnal zárja el a csapot a kádban.” “Úgyis megtelt már, elzárhatom”, mondta Freeman nyugodtan, “máskülönben akkor zárom el, ha kedvem tartja.” “Nagyon téved öregem, csütörtökön tilos a kádban úszkálni. Most pedig felveszem a tényállást.” “Idehallgasson, nyomozó! Egész héten nem fürdök, csak egyszer. Csütörtökön. Azért csütörtökön, mert akkor tilos a fürdés. Viszont itt nem a nap a fontos, hanem a vízzel való takarékosság. Márpedig én egész héten takarékoskodom a vízzel. Tehát nemhogy büntetést érdemelnék, hanem ellenkezőleg, dicséretet. Különben is “zuhog az eső.” “Nem számít. Annyi eső eshetik, amennyi akar, a vízállás mégis alacsony a városi víztartályokban. És ha árvíz öntené el a várost, ha még annyi volna is a víz, hogy a könyökünkön spriccel ki, magának akkor sem szabad csütörtökön fürödni.” “De hát akkor miért ez a nagy szigor?” “Azért, felelte a nyomozó, mert vízmérőket akarnak felszerelni a lakásokba és ezzel megadóztatni a lakókat. Tehát ha toronymagasságban hömpölyögne a víz, ha senki egyetlen csepp vizet sem szürcsölne, akkor is azt mondanák a jelentések, hogy nincs víz. Érti már?” “Értem, kérem, értem és nagyon örülök. Mert ha vízmérőt vagy vízórát fognak felszerelni a lakásomban, én annyira spórolni fogok, hogy nekem még vissza is fog járni a házbéremből.” “Maga nagyon téved, ha azt hiszi. Mert egy bizonyos összeggel mindenképpen meg fogják drágítani a házbérét, ha használja a vizet, ha nem. Aztán ha nagyon sokat használ, ha például szódavízgyárat rendez be a lakásában, akkor még arra maga rá is fog fizetni, nemhogy visszatérítést kapna. Rajtunk akar maga kifogni, maga patkó? Mit képzel maga, nincs nekünk magunkhoz való eszünk? Ha azt képzeli, akkor még jobban megadóztatják.” “De hát ez egyszerűen csalás! Ez a lakók kirablása! Disznóság! Ki hallott olyasmit, hogy ha valaki nem használ vizet, mindenképpen megfizettetik vele a vízóra használatát?” * • “Mit tetteti magát, mintha nem tudná, miről van szó? Hát nem így van a telefonnal is? Magának, fiam, 66 telefonhívást mindenesetre meg kell fizetni, akár telefonál, akár nem. Ezért miért nem megy panaszra?” “Nem megyek panaszra, mert a telefontársaság mp. .(Folytatás a 4-ik oldalon), *.. , M|^ Dr. Pogány Béla “A NYUGATI EGYHÁZAKNAK SOK MINDENT MEG KELL TANULNIOK A MAGYAROKTÓL” mondja Olivier Beguin, a Nemzetközi Bibliatanács főtitkára Egy hetet töltött Budapesten Olivier Beguin, a Londonban székelő Nemzetközi Bibliatanács főtitkára. Benyomásairól hosszabbnyilatkozatot adott az Egyházi Tudósítónak, amelyből az alábbiakat közöljük: — Az itt töltött hét legkiemelkedőbb élményét — mondotta — néhány szóban lehetne összefoglalni: a nyugati egyházaknak sok mindent meg kell tanulniok a magyaroktól. Nekünk nyu-gatiaknak példaképül és bátorításul kell hogy szolgáljon a magyar egyházak törekvése a hitbeli elmélyülésre, s megújulásra, bűnbánatban és imádságban való megtisztulásra. A nyugati egyházak gyakran még ma is a népek feletti hatalom téves képzetében élnek, pedig ezt a hatalmat a valóságban már nagyon régen elveszítették. Az egyházi keretek megvannak, de a tartalom súlyosan megromlott. Az egyházak nagyon gyakran hozzákötötték sorsukat a polgári osztály sorsához s elvesztették a kapcsolatot a munkások tömegével, elhanyagolták a dolgozó emberek védelmét és segítését, lelkileg és anyagilag a gazdagok egyházává lettek, holott Krisztus a szegényeknek hirdette az örömüzenetet. A Nyugat egyházai éppen ezért meg fogják érni a bűnhődés napját, amikor leleplezik a képmutatást és eljön a számonkérés ideje, bárcsak azon a napon a megbocsátás és a megújhodás kegyelmét is megismerhetnénk úgy, ahogyan azt a magyarországi egyházak megismerték. A baranya megyei mezőgazdasági igazgatóság dolgozói kulturcsoportot alakítottak, amellyel a vidéket járják és a dolgozó parasztság számára kulturelőadásokat tartanak. AKI HÍVE A HALADÁSNAK, ££4 HALADÓ LAPOT OLVAS! Macr 1, 1958