Magyar Jövő, 1950. november (49. évfolyam, 208-224. szám)

1950-11-01 / 208. szám

‘‘Educate and in­­form the whole mass of the peo­ple. They are the only sure reliance for the preserva­tion of our Liber­ty.”-Th. Jeffersom. Soha nem kapott az amerikai nép tisztább képet Wall St. két pártjának való mivoltá­ról, a profitért gyilkolni ké­pes óriás trösztökkel való kapcsolatairól és az alvilági gengszterekkel való szennyes és szoros viszonyukról, mint az idei Ne­w York állami vá­lasztások alkalmával. Legelőször is a republiká­nus párt kirobbantotta a brooklyni rendőrségi meg­vesztegetési botrányt, mely­nek szálai egészen a polgár­­meseri hivatalig nyúltak. O'Dwyert ezért sietve ki­emelték hivatalából és elküld­ték Mexicóba a nagykövet­nek. Nemsokára azután nap­fényre jutott, hogy a határ­talanul hiú és önző Dewey szennyes pénzügyi manőver­rel szerezte meg a kormány­zósági jelölést és­­ léptette vissza az adósságokban ful­dokló Hanleyt. A republiká­nus polgármes­­­terjelölt Corsi most pedig leleplezte, hogy úgy a de­mokrata Pecora, mint a “független” Impellitteri tu­lajdonképpen alvilági geng­sztereknek jelöltjei. Még ne­veiket is megemlítette: a háromujjú Brown és a hír­hedt Frank Costello. Arról, hogy őmögötte (Corsi mö­gött) viszont a ‘‘szalonképes rablóbárók”, a Guggenheim­­ek, Rockefellerek és Morga­­nok, trösztök állnak, persze bölcsen hallgatott. Gondolkozó amerikai pol­gárok előtt nem lehet kétsé­ges, hogy aki nem a geng­szterek — kicsik és nagyok —­ jelöltjeire, nem a háborító uszítókra akarja adni szava­zatát, az csakis az ALP je­löltjeire szavazhat. Marcan­­toniora a 18-ik kerületben, DuBoisra a szenátori, Mc­­Manusra a kormányzói és Paul Rossra a polgármesteri állásra! -----------♦----------­ Lie nem kell USSR-nak LAKE SUCCESS. — An­­rej Visinszkij, szovjet kül­ügyminiszter, kijelentette, hogy a Szovjetunió nem fog beleegyezni abba, hogy ismét Trygve Lie-t nevezzék ki az Egyesült Nemzetek vezértit­kárának, nem fogja elismer­ni és “nem fog szóba állni vele” ebben a minőségben. 200 újságíró számára adott sajtókonferenciáján Visinsz­kij kritizálta a Lie kinevezé­sét erőszakoló országokat és idézte a NN alapokmányát, amely szerint a vezértitkárt csak a NN egyhangú helyes­lésével lehet kinevezni. •*»^§1^» Re-entered as Second Class Matter Oct. 18, 1950 at the EGYES <7au y Post Office of New York, N. Y. under the Act of ÁRA. I __________________________March 3, 1879.___________________________ M V VOL. XLIX. ÉVFOLYAM No. 208 SZÁM Í 3* SZERDA NOV. 1, 1950 WEDNESDAY TÖRVÉNYELLENESNEK MONDJA A BÍRÓ A LETARTÓZTATÁSOKAT CHICAGO.— James Camp­bell szövetségi bíró elren­delte, hogy azonnal helyezze­nek szabadlábra három ide­gen születésű chicagói lakost, akiket a múlt héten letartóz­tattak a McCarran törvény alapján elrendelt hajszában. A három ember: Vincent Andrulis, a litván nyelvű progresszív napilap szerkesz­tője, M. Resnikoff, 64 éves újságíró és James Keller vas­munkás. A bíró döntésében kijelentette, hogy az igazság­ügyminisztérium által elren­delt letartóztatások teljesen törvényellenesnek, miután a három ember, akik ellen már korábban deportálási hajszát indítottak, amúgyis óvadék ellenében volt szabadlábon. A bíró elrendelte, hogy a régi óvadék ellenében azonnal he­lyezzék őket szabadlábra, hangsúlyozva, hogy ügyük el­intézése egy évi is eltarthat és lelkiismeretlenség volna őket addig fogságban tartani. A három letartóztatott ne­vében a külföldieket védő amerikai bizottság ügyvédei jelentek meg a bíró előtt. A KOREAIAK ELLENTÁMADÁSBA MENTEK ÁT Mint Szöulból jelentik, az északkoreai csapatok ellentá­madásba mentek át az ország északkeleti részében s három napon át tartó véres ütközet után 30 mérföldes visszavo­nulásra kényszerítették a dél­korai 3-ik hadtestet. Az egész 250 mérföldes vo­nalon megtorpant az előnyo­mulás a mandzsúriai határ felé s a jelentések szerint a hegyek között mindenütt he­ves ellenállás fogadja MacAr­­thur csapatait. Az északko­reaiak a jelentések szerint kiskaliberű fegyvereket hasz­nálnak, de komoly vesztesége­ket okoznak. A 24-ik amerikai hadosz­tály az egyetlen, mely elő­nyomulást jelentett az utolsó napokban s 34 mérföldnyire megközelítette a Yalu folyót, mely elválasztja Koreát Man­dzsúriától, azonban ott heves ellenállásra talált és kényte­len volt védelmi állásokba be­ásni magát. Jelentések vannak arról, hogy állítólag két kínai had­osztály harcol a koreaiakkal, azonban ezt Washington nem erősítette meg s az amerikai 10-ik hadtest tábornoka sze­rint, akitől a jelentést szár­maztatják, talán 500, esetleg 2,000 kínai katona vesz részt a harcokban. Ha igaz a je­lentés, akkor valószínű ezek kínai önkéntesek s nem hi­vatalos kínai haderő, mint a reakciós lapok fel akarják azt tüntetni. MacArthur főhadiszállásá­nak utolsó jelentése szerint egyáltalán nem megerősíthe­tő az a hír, hogy szervezett kínai haderő segít a koreai­aknak. SZERVEZETT EGYHÁZAK FRANCO MELLETT LAKE SUCCESS. — Kü­lönös szövetségek keletkez­nek, mikor a fasizmus támo­gatásáról van szó. Ilyen szö­vetség három hivatalos egy­ház közös akciója az Egye­sült Nemzetekben az 1946- ban hozott Franco-ellenes határozat visszavonására, a­­mely hamarosan az általános tanács napirendjére kerül A­z egyház: a katolikus, a pro­testáns és a mohamedán. Természtesen ez nem jelenti azt, hogy az egyházak hívei­nek többsége is csatlakozik a vezetőkhöz a fasizmus tá­mogatásában, azonban őket nem kérdezik meg. A Franco-ellenes UN hatá­rozat visszavonására irá­nyuló törekés eredetileg a Vatikánból indult el, mely­nek kedvenc fia a fasiszta diktátor. 1948 óta az Egye­sült Államok képviselői állan­dóan biztatták a délamerikai országokat az ilyen irányú ja­vaslat beterjesztésére s ma már nyíltan javasolják nem­csak a Franco-ellenes hatá­rozat visszavonását, de a fa­siszta Spanyolország képvi­selőinek befogadását a NN több szervezetébe. A hivata­los protestáns vezetők, akik Franco segítésében társul­tak a Vatikán képviselőivel, a Wall Street vezetők kíván­ságához alkalmazkodnak. A mohamedán egyház támoga­tását maga Franco nyerte meg azzal, hogy fegyvereket küldött az Izrael ellen harco­ló arab államoknak s fasisz­ta propagandistái szívesen látott vendégei a feudális arab elnyomóknak. A Franco-ellenes határozat visszavonására irány­uló javaslatot azok a délameri­kai államok terjesztették be US támogatással, melyek po­litikájukban egyre inkább utánozzák a fasiszta diktá­tort. MIRfiAMTANIA 16,000 ember előtt mond°tta a Madison Square Gardenben PimiawflSB­B Vilag múlt kedden tartott beszédében: “Adjatok nekem egy se­reg választási munkást és akkor meghozom a béke és szabadság győzelmét!” Mi is felszólítjuk a new yorki magyar munkásságot, minél nagyobb számban je­lentkezzenek Marcantonio választási irodájában: 1437 Third Avenue és minden szabad idejüket áldozzák a kampány segítségére, mert csak ez biztosíthatja Marcantonio győ­zelmét. A választás napjáig már alig egy hét van. A SZOCIALISTA VÁROS • Riport a Dunapentele közelében épülő Dunai Vasműről és a körülötte épülő új magyar városról. Tél volt, amikor erre jár­tak a mérnökök, a kormány megbízottai. Sártenger borí­totta az egész vidéket. Ta­vasszal előbújt a búza, a rozs, a kukorica gyenge szára. A nap meleg megérlelte. Nem sokára arattak a dolgozó pa­rasztok. Aztán megjelentek a te­herautók, emberek jöttek, gé­peket hoztak, szerszámokat, cementet, téglát, vasat, desz­kát, cserepet, villanyoszlopo­kat. Az emberek barakkokat építettek, kutat fúrtak, göd­röket ástak, betont öntötek. Mérnökök mérték ki min­dennek a helyét, vörös zász­lócskák, földbevert oszlopok jelezték a földeken végig: itt épül az új város, a szocialis­­ta város. Sokezer lakás épült itt fel, sokezer ember fog itt lakni. Az első házak már állnak, lakói beköltöztek. Valameny­­nyien az új város építői. Egy­­egy szobában most még töb­ben laknak, nem könnyű itt elhelyezkedni­ a dolgozókat, hiszen napról-napra rohamo­san emelkedik a számuk, ál­landóan újak és újak jönnek, nem egyszer százával. Szocialista város. Sok min­denben különbözik azoktól a városoktól, melyeket isme­rünk, melyeket magunk elé tudunk képzelni. A mi régi városaink “történelmileg ala­kultak ki.” Hosszú évtize­dek, évszázadok alatt épül­tek fel, középen a belvárossal s körülötte a gyárnegyed, a poros, piszkos, elhanyagolt küvárosokkal. A Dunai Vas­mű dolgozóinak szocialista városa néhány rövid év alatt épül fel. És ennek a városnak nem lesznek külvárosai, el­hanyagolt, távoli részei. Nem lesznek tágas, tetszetős ut­cák a “központban,” és ugyanakkor sötét, keskeny sikátorok a város peremén. Nem lesznek emeletes, ra­gyogó paloták mellett földbe­­vájt viskók, perette, túlzsú­folt munkáskaszárnyák. — Egyetlen, hatalmas, egysé­ges egész lesz ez a város. A házak mind tágasak, világo­sak, hasonlóak azokhoz, me­lyek pirostéglás falaikkal már most felfelé merednek. Egységes lesz az egész vá­ros, de nem egyforma. A há­zakat különböző mérnökök tervezik, a szocialista-realis­ta építőművészet elvei, a szovjet tapasztalatok alap­ján. A­ már elkészült és most elkészülő házak között­­a “készülő” szó is új értel­met nyert itt, a Dunai Vas­műnél: azt kell alatta érteni, hogy még néhány nap, vagy néhány rövid hét és már ké­szen is van) vannak úgyne­vezett kockák. Kockaalakú, többemeletes épületek ezek, minden emeletén négy két­szobás lakás, fürdőszobával, mellékhelységekkel, erkély­­lyel. A “bivaly” hosszú, ha­talmas épület, itt már három­szobás lakások is vannak. A “csont” onnan nyerte nevét, hogy két végén kiszélesedik. És a legkülönfélébb házak, épülettömbök teszik változa­tossá, frissé majd az új vá­ros képét. A régi városoktól különbözik a szocialista város abban is, hogy nem a telekspekulánsok nyerészkedése irányítja a ter­vezést, hanem a célszerűség, a dolgozó ember igényeinek minél jobb kiszolgálása. A tervező mérnök kezét nem köti a magántulajdon bi­lincsbe, nagyot, csodálatosat alkothat, dolgozótársai szol­gálatában. Magát a városi erdő fogja elválasztani a gyártól, a Vasműtől. Már az idén kite­lepítik ide a facsemetéket. Az erdősáv mintegy két és félkilométer hosszú, 400 mé­ter széles területet foglal el. A Vérmező jó négyszer el­férne ezen a területen. A Szovjetunióban egy ilyen er­dőt egyszerűen “teremtettek meg”: valahol kiássák a ha­talmas fákat, gyökerestül, földestül autóra rakják, s az­ új erdő területén beássák. Mi ezt még nem tudjuk meg­oldani. De mire a gyár dol­gozni kezd, az erdőnek állnia kell, hogy zöld lombkoronája­­ távoltartsa a füstöt, a zajt a lakóterülettől. Kandai nyár­fát, robuszta nyárfát, akác­fát ültetnek tehát. Ezek a fák igen gyorsan nőnek, 3 év múlva már árnyas ligetté fejlődnek. De velük együtt ültetik el a lassabban növő, gyönyörű fenyőket, tölgye­ket. Mikor aztán ezek meg­nőnek, a kevésbé szép akácfá­kat, nyárfákat kiemelik a földből. Az erdőn át a gyár­hoz vezető széles betonút mellett (már dolgozik itt az útbetonozógép) jegenye nyár­fasorok emelkednek majd ki a magasba. Mindkét oldalon kerékpárút épül a gyárba, vagy­ a városba igyekvők számára, kerékpár- és autó­utak vezetnek szerte az erdő árnyas fái között. Magában a városban sem­miféle üzem nem lesz, nem fognak gépek zúgni, nem lesz füst, por. Minden üze­met, a vágóhidat, ételgyárat, kenyérgyárat (ez még ebben az évben megkezdi a munkát) ruhagyárat — az erdőövezet fogja elválasztani a város­tól. Itt lesz a hatalmas mo­soda is. Van ugyan minden házban mosókonyha, de ez a “gyár” olyan korszerű és hatalmas lesz, hogy minden háziasszony válláról leveszi a mosás gondját. A város a Duna partján épül Gyönyörű itt a Duna. Szé­lesen hömpölyög, a túlsó partján dús erdő, százezer­nyi bokor átláthatatlan sű­rűje magaslik. A város és a Duna partja között hatalmas liget lesz. Dúslevelű fák, zöl­­delő pázsit mindenütt, padok, pihenők a fák alatt. Ennek a területe csaknem akkora lesz, mint az erdőé. Itt épül fel egy természetes földmé­lyedésben a körülbelül 8000 nézőt befogadó gyönyörű korszerű sportstadion. Lent a parton, a fák között lesz a strandfürdő. Bent a városban szélesek lesznek az utcák. A mellék­utcák is olyan szélesek, mint Budapesten a József­ körút. Nem azért, mintha itt akko­ra forgalom lenne, mint Pesten. Hanem azért, hogy legyen hely a kerékpárutak­(Folytatás a 4-ik oldalon)

Next