Magyar Kereskedők Lapja, 1902. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
“t) 1^1902.—27. szám. Budapest, 1902. julius 6. XXII-ik évfolyam Előfizetési ár (két melléklettel együtt): u.i.A- KORMOS AI.FRFD Megjelen minden vasárnap. Egyes szám 32 fillér, egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor. ’ Szerkesztőség és kiadóhiv.: Bpest, VII. Almássy tér 2. Tartalom a főlapon : Várponton ? — A vaskartel megkötése. — A nyilvános verseny kijátszása. — Tarifapolitikánk és kivitelünk. — Ne rendeljünk osztrák porczellánt! — A bécsi czukoránkét. — Nyilt tér. — Kereskedelmi hirek. — Iparügyek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Közlekedési és tarifaügyek. — Új áruczikkek. — Vállalkozási és építési hirek. — Szállítás és vállalkozás. — Szerkesztői üzenetek. — Különfélék. — Kereskedelmi jogesetek. — Forgalmi rovat. — Hirdetések.■Magyar Lloyd» állandó mellékletünk tartalma : Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók árverése. Ingatlanok árverése. Ingatlan-forgalom a fővárosban. — Áru- és értéküzleti hirek. Vásár-változások. — Uj czégek és czégváltozások. — Forgalmi rovat. Várponton ? Az ez évi júniusi ultimét, mely egyszersmint záróköve az 1902-ik év első felének, sokan úgy tekintik, mint amely válpontot fog képezni a gazdasági tevékenység terén. Ezt a következtetést a pénzpiac forgalmának fellendüléséből vonják le és utalnak arra, hogy bár a kötelezettségek mérsékeltek voltak, mégis a júniusi ultima aránylag nagy mértékben vette igénybe a jegybankok készleteit. Nálunk az Osztrák-magyar bank váltótárczáját az ultimó közel 46 millió koronával duzzasztotta fel és még nagyobb emelkedést ért el a Német birodalmi bank váltóállománya, mely nem kevesebb, mint 187 millió márkával gyarapodott. Mindezekből azt következtetik, hogy a bankokban felgyülemlett tőke megunta a stagnálást és bizalmasabbá válván, a gazdasági tevékenységet megtermékenyíteni igyekszik, de következtetik azt is, hogy a vállalkozási kedv szintén ébredni kezd és fokozódó bizalommal veszi igénybe a rendelkezésre álló tőkét. És valamint, hogy az általános stagnálás két év előtt Németországból indult ki, ugyanonnét indul ki most a fellendülés és az ott észlelhető szimptómák tekintetnek annak biztató jeléül, hogy a stagnálás végefelé közeledik. De más körülmények is kedvező konjunktúrák gyanánt merülnek fel. Mondhatjuk, hogy a világbéke, természetesen csak interimális jelleggel beköszöntött és a világ két, egymástól távol eső pontján, Kínában és Délafrikában, ahol tavaly véres háborúk dúltak, most szorgalmas kezek új fogyasztó piacokat rendeznek be az európai ipar produktumai számára. A tőke pedig, mely ezentúl a tranzvált aranyforrások újból való megnyílásával még nagyobb mérvben szaporodni fog, már sóvárogva tekint a gazdasági fellendülés korszaka felé. Tudjuk, hogy a gazdasági tevékenység teljes hiánya folytán a pénzpiacon beállott pletóriát az államok hitelszükségleteik fedezésére használták fel, de már ennek is vége van, nagyobb kölcsönök nem igen kerülnek egyhamar a pénzpiaczra, ezekbe tehát a tőkét befektetni csak kis mértékben lehet. Ha mindezt figyelembe veszszük, igazat kell adnunk azoknak, akik a júniusi ultimót olyan válpontnak tekintik, amely a szomorú gazdasági múlt és a fellendülés korszaka közt határkövet képez. A fellendülést azonban hirtelen beállónak, rohamosan fejlődőnek ne képzeljük; a világ nagy krízisen esett át, a lábadozás sok időt igényel, minélfogva az egészséges gazdasági állapot csak lassan következik be. Meg lehetünk azonban elégedve már azzal is, hogy a gazdasági depresszió — ha a jelek nem csalnak — nem sokára véget ér és tartós javulásnak enged ezért. A vaskartel megkötése. — A Kaláni bánya bement a kartelbe. — Az osztrák vaskartel bajai. — A drótszögkartel. — Osztrák őszinteség. — A kereskedelmi öntvények ára. — Részletezési idő. — A vascsőkartel. — A magyar vasművek szindikátusa véglegesen megalakult, benne van már a renitens Kaláni bánya és kohó rt. is. A Frankl-czég árrontó körlevelének, amelyet a Kohn A. M. czég is betűről-betűre lenyomatott, azt a magyarázatot adták, hogy csak az illető cégek raktáraiból való szállításokra vonatkoznak az olcsóbb árak, míg a gyárakból foganatosított megrendelésekre ezek a czégek is a kartel árait fogják ezután számítani. A szerződést az összes érdekelt gyárak képviselői aláírták és így — úgyszólván — a kartelt megpecsételték. Biró igazgató e heti bécsi útjának az volt a czélja, hogy most már a magyar és osztrák vaskartel között, amelyeknek mindegyike tulajdonképpen külön-külön szövetséget alkot, a szerződést szintén véglegesen megkössék, illetőleg aláírják. Ez a czél azonban még egyelőre nem volt megvalósítható, mert a tárgyalások alkalmával kitűnt, hogy Ausztriában a vasgyárak között még nincs meg a teljes egyetértés, mert a Lajtán túl a kisebb gyárak az utolsó órában különféle igényekkel állottak elő. Az osztrák szindikátus azért büszkén veri a mellét és azt mondja, hogy a megállapított kikötéseket az előkelőbb gyárak feltétlenül be fogják tartani, még az esetben is, ha néhány kisebb gyár a kartelen kívül maradna, vagy azzal pláne versenyezni is megpróbálna.* A két vaskartel, t. i. a magyar és az osztrák között való szerződés véglegesítésének és aláírásának az is nagy akadálya, hogy a drótszögkartel újraszervezése eddig nem sikerült. Az illető gyárosok egy része, ámbár azt állítja, hogy kívánja a kartelt, szeretné az árak emelését (ezt szívesen elhiszszük nekik), nem mer ebbe belemenni a német versenytől való féltében. A délnémet vashutalművek szövetségében már a mai viszonyok között is foglalkoznak azzal a tervvel, hogy ezt a czikket mortarkiánkba nagyobb mennyiségekben behozhassák. A sodronyszög legelső áremelésével a kartel maga zárna kaput a veszedelmes versenynek. A gyárosok azt az eszmét vetették fel, hogy nem lehetne a német vashutalművekkel megegyezésre jutni, esetleg talán az osztrákmagyar kartelt a németekével kartellálni. * Jellemző az osztrákok őszinteségére, hogy azokat a minden valószínűség szerint nehéz akadályokat, amelyek a Lajtán túli szindikátus véglegesítése elé tornyosulnak, eddig a magyar vasgyárak előtt gondosan eltitkolták és csak most vallották be, amikor tovább leplezni már nem lehet. Nem kell-e attól tartaniuk a hazai műveknek, hogy az osztrákok, ha már meg is lesz az a bizonyos szerződés, azt nem fogják pontosan betartani és titokban majd kijátszák a magyar