Magyar Kereskedők Lapja, 1902. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-06 / 27. szám

“­t) 1^1902.—27. szám. Budapest, 1902. julius 6. XXII-ik évfolyam Előfizetési ár (két melléklettel együtt): u.i.A- KORMOS AI.FRFD Megjelen minden vasárnap.­­ Egyes szám 32 fillér, egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor.­­­­ ’ Szerkesztőség és kiadóhiv.: Bpest, VII. Almássy tér 2. Tartalom a főlapon : Várponton ? — A vas­­kartel megkötése. — A nyilvános verseny ki­játszása. — Tarifapolitikánk és kivitelünk. — Ne rendeljünk osztrák porczellánt! — A bécsi czukor­ánkét. — Nyilt tér. — Kereskedelmi hirek. — Iparügyek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Közlekedési és tarifaügyek. — Új áruczikkek. — Vállalkozási és építési hirek. — Szállítás és vállalkozás. — Szerkesztői üzenetek. — Külön­félék. — Kereskedelmi jogesetek. — Forgalmi rovat. — Hirdetések.­­■Magyar Lloyd» állandó mellékletünk tar­talma : Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók ár­verése. Ingatlanok árverése. Ingatlan-for­galom a fővárosban. — Áru- és értéküzleti hirek. Vásár-változások. — Uj czégek és czég­­változások. — Forgalmi rovat. Várponton ? Az ez évi júniusi ultimét, mely egy­­szersmint záróköve az 1902-ik év első felének, sokan úgy tekintik, mint amely válpontot fog képezni a gazdasági tevé­kenység terén. Ezt a következtetést a pénzpiac­ forgalmának fellendüléséből vonják le és utalnak arra, hogy bár a kötelezettségek mérsékeltek voltak, mégis a júniusi ultima aránylag nagy mérték­ben vette igénybe a jegybankok készle­teit. Nálunk az Osztrák-magyar bank váltótárczáját az ultimó közel 46 millió koronával duzzasztotta fel és még nagyobb emelkedést ért el a Német birodalmi bank váltóállománya, mely nem kevesebb, mint 187 millió márkával gyarapodott. Mindezekből azt következtetik, hogy a bankokban felgyülemlett tőke megunta a stagnálást és bizalmasabbá válván, a gaz­dasági tevékenységet megtermékenyíteni igyekszik, de következtetik azt is, hogy a vállalkozási kedv szintén ébredni kezd és fokozódó bizalommal veszi igénybe a rendelkezésre álló tőkét. És valamint, hogy az általános stagnálás két év előtt Német­országból indult ki, ugyanonnét indul ki most a fellendülés és az ott észlelhető szimptómák tekintetnek annak biztató jeléül, hogy a stagnálás végefelé közeledik. De más körülmények is kedvező kon­junktúrák gyanánt merülnek fel. Mond­hatjuk, hogy a világbéke, természetesen csak interimális jelleggel beköszöntött és a világ két, egymástól távol eső pontján, Kínában és Délafrikában, ahol tavaly véres háborúk dúltak, most szorgalmas kezek új fogyasztó piac­okat rendeznek be az európai ipar produktumai számára. A tőke pedig, mely ezentúl a tranzvált aranyforrások újból való megnyílásával még nagyobb mérvben szaporodni fog, már sóvárogva tekint a gazdasági fel­lendülés korszaka felé. Tudjuk, hogy a gazdasági tevékenység teljes hiánya folytán a pénzpiac­on beállott pletóriát az álla­mok hitelszükségleteik fedezésére használ­ták fel, de már ennek is vége van, nagyobb kölcsönök nem igen kerülnek egyhamar a pénzpiaczra, ezekbe tehát a tőkét be­fektetni csak kis mértékben lehet. Ha mindezt figyelembe veszszük, igazat kell adnunk azoknak, akik a júniusi ultimót olyan válpontnak tekintik, amely a szomorú gazdasági múlt és a fellen­dülés korszaka közt határkövet képez. A fellendülést azonban hirtelen beállónak, rohamosan fejlődőnek ne képzeljük; a világ nagy krízisen esett át, a lábadozás sok időt igényel, minélfogva az egészsé­ges gazdasági állapot csak lassan követ­kezik be. Meg lehetünk azonban elégedve már azzal is, hogy a gazdasági depresszió — ha a jelek nem csalnak — nem sokára véget ér és tartós javulásnak enged e­zért. A vaskartel megkötése. — A Kaláni bánya bement a kartelbe. — Az osztrák vaskartel bajai. — A drótszögkartel. — Osztrák őszinteség. — A kereskedelmi öntvények ára. — Részletezési idő. — A vascsőkartel. — A magyar vasművek szindikátusa vég­legesen megalakult, benne van már a renitens Kaláni bánya és kohó rt. is. A Frankl-czég árrontó körlevelének, ame­lyet a Kohn A. M. czég is betűről-betűre lenyomatott, azt a magyarázatot adták, hogy csak az illető c­égek raktáraiból való szállításokra vonatkoznak az olcsóbb árak, míg a gyárakból foganatosított meg­rendelésekre ezek a czégek is a kartel árait fogják ezután számítani. A szerző­dést az összes érdekelt gyárak képviselői aláírták és így — úgyszólván — a kar­telt megpecsételték. Biró igazgató e heti bécsi útjának az volt a czélja, hogy most már a magyar és osztrák vaskartel között, amelyeknek mindegyike tulajdonképpen külön-külön szövetséget alkot, a szerződést szintén véglegesen megkössék, illetőleg alá­írják. Ez a czél azonban még egyelőre nem volt megvalósítható, mert a tárgya­lások alkalmával kitűnt, hogy Ausztriá­ban a vasgyárak között még nincs meg a teljes egyetértés, mert a Lajtán túl a kisebb gyárak az utolsó órában külön­féle igényekkel állottak elő. Az­ osztrák szindikátus azért büszkén veri a mellét és azt mondja, hogy a megállapított ki­kötéseket az előkelőbb gyárak feltétlenül be fogják tartani, még az esetben is, ha néhány kisebb gyár a kartelen kívül maradna, vagy azzal pláne versenyezni is megpróbálna.* A két vaskartel, t. i. a magyar és az osztrák között való szerződés véglegesí­tésének és aláírásának az is nagy aka­dálya, hogy a drótszögkartel újraszerve­zése eddig nem sikerült. Az illető gyárosok egy része, ámbár azt állítja, hogy kívánja a kartelt, szeretné az árak emelését (ezt szívesen elhiszszük nekik), nem mer ebbe belemenni a német versenytől való félté­ben. A délnémet vashutalművek szövet­ségében már a mai viszonyok között is foglalkoznak azzal a tervvel, hogy ezt a czikket mortarkiánkba nagyobb mennyi­ségekben behozhassák. A sodronyszög legelső áremelésével a kartel maga zárna kaput a veszedelmes versenynek. A gyá­rosok azt az eszmét vetették fel, hogy nem lehetne a német vashutalművekkel megegyezésre jutni, esetleg talán az osztrák­magyar kartelt a németekével kartellálni. * Jellemző az osztrákok őszinteségére, hogy azokat a minden valószínűség sze­rint nehéz akadályokat, amelyek a Laj­tán túli szindikátus véglegesítése elé tor­nyosulnak, eddig a magyar vasgyárak előtt gondosan eltitkolták és csak most vallották be, amikor tovább leplezni már nem lehet. Nem kell-e attól tartaniuk a hazai műveknek, hogy az osztrákok, ha már meg is lesz az a bizonyos szerző­dés, azt nem fogják pontosan betartani és titokban majd kijátszák a magyar

Next