Magyar Kereskedők Lapja, 1905. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1905-01-07 / 1. szám

. Amikor 1867-ben a politikai kiegyezés nagyobb lendületet adott közgazdasági életünknek is, egy ideig egész társadalmi fejlődésünk határozottan demokrata irányt vett. Az üzleti élet szorosan összeforrt társadalmunk egyes osztályzataival. A leg­jobb családbeli­ fiúk eljártak a keres­kedelmi iskolákba. Minden rendű és rangú férfiak részt vettek a részvényvállalatok alapításában és vezetésében. De az 1869-iki, és még inkább az 1873-iki válság bom­lasztó hatású volt. Azóta azonban lassan­­lassan a reakczió ágas-bogas növényzete kezd terjedni közgazdaságunkban. Agrárius eszmék jelentkeznek; a viezinalizmus jel­szava alatt az egészséges vállalkozásra béká­­kat kötnek ; az inkompatibilitás száműzi a legegészségesebb, sőt viszonyaink közt nélkülözhetlen vállalatok vezetőit a tör­vényhozásból és gyanúsakká teszi az üz­leti élet minden egyes tagjait. így növek­szik a társadalmi felfogás nagygyá és, ha nem üldözi is a kereskedőt, ha az élet számos viszonylataiban szükségét is érzi a kereskedőnek: a társaságban nem ismeri őt és szívesen menekül előtte, mihelyt reá nem szorul. íme, a társadalmi felfogás, mely jelenleg a kereskedővel szemben uralkodó. Pária az és csak a maga körében lehet nagy; a társadalmi osztályok nagy része ellen­szenvet érez jelenlétében és kerüli viszo­nyait. Pedig ha valahol, Magyarországon nem szabadna ennek így lennie. Minden üzlet csak akkor fejlődik az ország előnyére, ha általános elismerés és tisztelet környezi; ha nem tűrt, hanem kedvelt tagja a nem­zetnek ; ha nem megvetett, hanem nyílt homlokkal járó része a népességnek. Egyik legkomolyabb közgazdasági feladata jövő törekvéseinknek az, hogy a társadalmi fel­fogás kereskedőellenes hajlamát legyőzzük és kereskedő-baráti jellegűvé fejleszszük. Nehéz a feladat, de nem lehetetlen. Ha kereskedőink maguk s főkép a kereskedők egyletei, az új erőtől pezsgő Omke, a régi vérben bővelkedő Lloyd, a polgári elemek­ben gazdag kereskedelmi testület és nem utolsó sorban a hivatalos jellegű kamarák fölhasználják azt a hatalmas erőt, mely­­lyel a zsurnalisztikában, a pénzvilágban és a kormány köreiben rendelkeznek; ha nem kicsinyük az ellenük támasztott vádakat, hanem nyílt titokkal megküzdenek tárgyi okok felsorolásával, ha szembeszállanak és kereskedőkhöz illő simasággal tárgyal­ják a kontroverz kérdéseket, bizonyára az eszméknek oly súrlódása következik be, melyben a társadalmi felfogásból a durva anyag ki fog válni és a kereskedő hely­zete a maga fényében meg fog jelenni. Ne jelszók után járjon a kereskedő, de a va­dnak érvényrejutása legyen a czélja. Ne a hazafiság köntösébe burkolt közhelyek legyenek fegyverei, hanem a közgazdasági élet örök törvényeivel küzdjön, és el fogja MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1905. január 7. érni azt, hogy az a sértő társadalmi hely­zet, melyben most él, de melynek létezé­sét struczmadár módjára nem akarja látni, lassan kint át fog alakulni és egy jobb felfogásnak és a kereskedői osztály érde­keinek megfelelő állapotnak ad majd helyet. Matlekovits Sándor: A fehérneműek megrendelés­­gyűjtése. Az 1900. évi XXV. t.-czikk csupán két sza­kaszban rendelkezik a megrendelések gyűjtése tekintetében a tulajdonképeni lényegről, de ezt akkor oly radikálisnak tekintették, hogy ipar­­pártolási, de különösen a vidék érdekeinek szempontjából Messiásként üdvözölték. Az idé­zett törvény idevágó szakaszai igy szólnak: «1. §. Az 1884. évi XVII. t.-czikk 50. §-ának azon rendelkezése, melynél fogva minden ipa­rosnak joga van úgy saját, mint mások készít­ményeire nemcsak lakhelyén, hanem azonkívül bárhol és bármikor minták elő mutatásával is megrendeléseket gyűjteni, vagy gyűjtetni, hatá­lyon kívül helyeztetik. Ennek helyébe lép azon rendelkezés, hogy úgy a belföldi, mint külföldi iparosok, kereskedők vagy ezek megbízottai, az iparos vagy kereskedő lakhelyén kívül — mintával vagy minta nélkül — megrendelések gyűjtése végett csak oly iparosokat vagy keres­kedőket kereshetnek fel, kik üzletkörükben az illető áru eladásával, vagy felhasználásával foglalkoznak. Nem esik a jelen szakasz tilalma alá közvetlenül az iparoshoz, vagy kereskedő­höz intézett egyes megrendeléseknek a megbí­zott által való átvétele vagy teljesítése.» «3. §. A kereskedelmi miniszter felhatalmaz­­tatik, hogy bizonyos üzletágak és iparczikkek tekintetében az 1. §. első bekezdésének összes, vagy egyes rendelkezése alól, a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása után, kivételt engedélyezhessen és e részben Horvát- és Szlavonországokra nézve a horvát-szlavon­­dalmátországi bánnal egyetértőleg jár el Az engedélyezett kivételekről a kereskedelmi mi­niszter minden évben a költségvetés előterjesz­tése alkalmával a törvényhozásnak jelentést tenni tartozik.» E radikálisnak vélt, de kevésbé praktikus és körültekintő, mint inkább hiányos törvény meg­születésekor Bécs elájult, Budapest kereskedői­nek ereiben megdermedt a vér, a vidék pedig ujongott. Azóta három év telt el és a tények igazolják, hogy még mindig a kezdet elején vagyunk, a radikálisnak vélt törvény Bécs és Budapest részére köpönyeg, a vidéknek pedig védőbástya a kettő ellen, de mindenképp a törvény inten­­cziójának hátrányára. Most, mikor már három éves múlttal rendel­kezik e törvény és minden oldalról annak módosítását sürgetik, aktuális e tárgygyal fog­lalkozni , bemutatni, mint él vissza e törvény­nyel a főváros, a vidék és milyen intézkedések szükségesek e bajok szanálására. Visszaélések a fővárosban. Kivételes esetekben, ha a kereskedő igazolni tudja, hogy az általa forgalomba hozott czikkek a magyar házi- és kéziipar terméke, akkor utazási engedély alapján az országban szaba­don gyűjthet megrendelést. Nem akarjuk a tör­vény emez intenczióját bonczkés alá vonni, mert hisz eléggé indokolt, sőt kell is, hogy a magyar házi- és kéziipar törvényes védelmet nyerjen, de rá akarunk mutatni azon vissza­élésekre, melyek ennek nyomán előfordulnak. Érdekes, miként jut egy kereskedő utazási engedélyhez ? A kereskedő, műhelyt nyit 8—10 varrónővel, azonkívül házon kívül is foglalkoztat néhány munkásnőt. Az illetékes kerületi elöl­járóság helyszíni szemlét tart, kihallgat néhány — a műhelyen kívül foglalkozó — munkásnőt és ez alapon megállapítja, hogy a kereskedő által forgalomba hozott czikkek tényleg a ma­gyar házi- és kéziipar termékei és kiállítja az utazási engedélyt. Ezzel véget ért minden ha­tósági funkc­ió. A hatóság nem érzi, hogy milyen fontos kötelesség, mily lelkiismeretet igénylő feladat hárult reá, mikor arról van szó, hogy egyrészt ellenőrizze, vájjon nem élnek-e vissza a törvény jóindulatával, mikor a magyar házi és kéziipar termékeinek bélyeg­zett czikkeket forgalomba hozzák, másrészt pedig, hogy megállapítsa, vájjon a magyar házi- és kéziipar ezégére alatt forgalomba ho­zott czikkek tényleg magyar eredetűek-e. A hatóság sem kutatja, vájjon a kereskedő által a magyar házi- és kéziipar termékeiként fel­tüntetett czikkek forgalma arányban áll-e a foglalkoztatott munkaerő termelőképességével ? Nem vizsgálja, vájjon a kereskedő mindvégig annyi munkaerőt foglalkoztat-e, mint a hely­színi szemle tartama alatt? Nem ellenőrzi, vájjon nem csempész-e be a kereskedő magyar czégér alatt idegen, osztrák árut? A fehérnemű-kereskedők, akik utazási enge­déllyel rendelkeznek, jórészt hamis czégér alatt árulnak: idegen, osztrák árut hoznak for­galomba és azt egyrészt bécsi c­égektől vásá­rolják, másrészt pedig Bécsben készíttetik. Mit ér az, ha a helyszíni szemle alatt az elöljáró­ság meggyőződést szerez is arról, hogy a ke­reskedő magyar munkáskezet tényleg foglal­koztat, ha nem kutatja, hogy a kereskedő mennyit forgalmaz és így azt sem tudhatja, hogy a kereskedő forgalma tízszer, sőt még nagyobb arányban is meghaladja a foglalkoz­tatott munkaerő termelőképességét?! Van e törvénynek még egy másik rendelke­zése is, mely sok visszaélésre ad alkalmat. A törvény nem gátolja a kereskedőt a meg­rendelés felvételében, ha mindjárt nem is ren­delkezik utazási engedélylyel, akkor, ha e­­zér­ből a fél meghívására érkezik. Ez ellen nem lehet senkinek sem kifogása, mert hisz mindenki ott fedezi szükségletét, ahol akarja. A kereskedők azonban gondoskodnak arról, hogy minden városból, melyet felkeresni szándékoznak,jusson számukra egy ily meghívó. Ha aztán egy ilyen meghívó birtokában vannak, akkor napokon keresztül üldögélnek egy város­ban és­ szabadon gyűjtik a megrendeléseket,anél­kül, hogy e tekintetben bármi bántódás érné, mert hisz mindenkor igazolni tudják, hogy meg­hívásra jöttek. Nagyon természetes, hogy hallgat­nak azokról a megrendelésekről, melyeket nem meghívó alapján vettek fel. Különösen azoknak a

Next