Magyar Kereskedők Lapja, 1905. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-07 / 1. szám
. Amikor 1867-ben a politikai kiegyezés nagyobb lendületet adott közgazdasági életünknek is, egy ideig egész társadalmi fejlődésünk határozottan demokrata irányt vett. Az üzleti élet szorosan összeforrt társadalmunk egyes osztályzataival. A legjobb családbeli fiúk eljártak a kereskedelmi iskolákba. Minden rendű és rangú férfiak részt vettek a részvényvállalatok alapításában és vezetésében. De az 1869-iki, és még inkább az 1873-iki válság bomlasztó hatású volt. Azóta azonban lassanlassan a reakczió ágas-bogas növényzete kezd terjedni közgazdaságunkban. Agrárius eszmék jelentkeznek; a viezinalizmus jelszava alatt az egészséges vállalkozásra békákat kötnek ; az inkompatibilitás száműzi a legegészségesebb, sőt viszonyaink közt nélkülözhetlen vállalatok vezetőit a törvényhozásból és gyanúsakká teszi az üzleti élet minden egyes tagjait. így növekszik a társadalmi felfogás nagygyá és, ha nem üldözi is a kereskedőt, ha az élet számos viszonylataiban szükségét is érzi a kereskedőnek: a társaságban nem ismeri őt és szívesen menekül előtte, mihelyt reá nem szorul. íme, a társadalmi felfogás, mely jelenleg a kereskedővel szemben uralkodó. Pária az és csak a maga körében lehet nagy; a társadalmi osztályok nagy része ellenszenvet érez jelenlétében és kerüli viszonyait. Pedig ha valahol, Magyarországon nem szabadna ennek így lennie. Minden üzlet csak akkor fejlődik az ország előnyére, ha általános elismerés és tisztelet környezi; ha nem tűrt, hanem kedvelt tagja a nemzetnek ; ha nem megvetett, hanem nyílt homlokkal járó része a népességnek. Egyik legkomolyabb közgazdasági feladata jövő törekvéseinknek az, hogy a társadalmi felfogás kereskedőellenes hajlamát legyőzzük és kereskedő-baráti jellegűvé fejleszszük. Nehéz a feladat, de nem lehetetlen. Ha kereskedőink maguk s főkép a kereskedők egyletei, az új erőtől pezsgő Omke, a régi vérben bővelkedő Lloyd, a polgári elemekben gazdag kereskedelmi testület és nem utolsó sorban a hivatalos jellegű kamarák fölhasználják azt a hatalmas erőt, melylyel a zsurnalisztikában, a pénzvilágban és a kormány köreiben rendelkeznek; ha nem kicsinyük az ellenük támasztott vádakat, hanem nyílt titokkal megküzdenek tárgyi okok felsorolásával, ha szembeszállanak és kereskedőkhöz illő simasággal tárgyalják a kontroverz kérdéseket, bizonyára az eszméknek oly súrlódása következik be, melyben a társadalmi felfogásból a durva anyag ki fog válni és a kereskedő helyzete a maga fényében meg fog jelenni. Ne jelszók után járjon a kereskedő, de a vadnak érvényrejutása legyen a czélja. Ne a hazafiság köntösébe burkolt közhelyek legyenek fegyverei, hanem a közgazdasági élet örök törvényeivel küzdjön, és el fogja MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1905. január 7. érni azt, hogy az a sértő társadalmi helyzet, melyben most él, de melynek létezését struczmadár módjára nem akarja látni, lassan kint át fog alakulni és egy jobb felfogásnak és a kereskedői osztály érdekeinek megfelelő állapotnak ad majd helyet. Matlekovits Sándor: A fehérneműek megrendelésgyűjtése. Az 1900. évi XXV. t.-czikk csupán két szakaszban rendelkezik a megrendelések gyűjtése tekintetében a tulajdonképeni lényegről, de ezt akkor oly radikálisnak tekintették, hogy iparpártolási, de különösen a vidék érdekeinek szempontjából Messiásként üdvözölték. Az idézett törvény idevágó szakaszai igy szólnak: «1. §. Az 1884. évi XVII. t.-czikk 50. §-ának azon rendelkezése, melynél fogva minden iparosnak joga van úgy saját, mint mások készítményeire nemcsak lakhelyén, hanem azonkívül bárhol és bármikor minták elő mutatásával is megrendeléseket gyűjteni, vagy gyűjtetni, hatályon kívül helyeztetik. Ennek helyébe lép azon rendelkezés, hogy úgy a belföldi, mint külföldi iparosok, kereskedők vagy ezek megbízottai, az iparos vagy kereskedő lakhelyén kívül — mintával vagy minta nélkül — megrendelések gyűjtése végett csak oly iparosokat vagy kereskedőket kereshetnek fel, kik üzletkörükben az illető áru eladásával, vagy felhasználásával foglalkoznak. Nem esik a jelen szakasz tilalma alá közvetlenül az iparoshoz, vagy kereskedőhöz intézett egyes megrendeléseknek a megbízott által való átvétele vagy teljesítése.» «3. §. A kereskedelmi miniszter felhatalmaztatik, hogy bizonyos üzletágak és iparczikkek tekintetében az 1. §. első bekezdésének összes, vagy egyes rendelkezése alól, a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása után, kivételt engedélyezhessen és e részben Horvát- és Szlavonországokra nézve a horvát-szlavondalmátországi bánnal egyetértőleg jár el Az engedélyezett kivételekről a kereskedelmi miniszter minden évben a költségvetés előterjesztése alkalmával a törvényhozásnak jelentést tenni tartozik.» E radikálisnak vélt, de kevésbé praktikus és körültekintő, mint inkább hiányos törvény megszületésekor Bécs elájult, Budapest kereskedőinek ereiben megdermedt a vér, a vidék pedig ujongott. Azóta három év telt el és a tények igazolják, hogy még mindig a kezdet elején vagyunk, a radikálisnak vélt törvény Bécs és Budapest részére köpönyeg, a vidéknek pedig védőbástya a kettő ellen, de mindenképp a törvény intencziójának hátrányára. Most, mikor már három éves múlttal rendelkezik e törvény és minden oldalról annak módosítását sürgetik, aktuális e tárgygyal foglalkozni , bemutatni, mint él vissza e törvénynyel a főváros, a vidék és milyen intézkedések szükségesek e bajok szanálására. Visszaélések a fővárosban. Kivételes esetekben, ha a kereskedő igazolni tudja, hogy az általa forgalomba hozott czikkek a magyar házi- és kéziipar terméke, akkor utazási engedély alapján az országban szabadon gyűjthet megrendelést. Nem akarjuk a törvény emez intenczióját bonczkés alá vonni, mert hisz eléggé indokolt, sőt kell is, hogy a magyar házi- és kéziipar törvényes védelmet nyerjen, de rá akarunk mutatni azon visszaélésekre, melyek ennek nyomán előfordulnak. Érdekes, miként jut egy kereskedő utazási engedélyhez ? A kereskedő, műhelyt nyit 8—10 varrónővel, azonkívül házon kívül is foglalkoztat néhány munkásnőt. Az illetékes kerületi elöljáróság helyszíni szemlét tart, kihallgat néhány — a műhelyen kívül foglalkozó — munkásnőt és ez alapon megállapítja, hogy a kereskedő által forgalomba hozott czikkek tényleg a magyar házi- és kéziipar termékei és kiállítja az utazási engedélyt. Ezzel véget ért minden hatósági funkció. A hatóság nem érzi, hogy milyen fontos kötelesség, mily lelkiismeretet igénylő feladat hárult reá, mikor arról van szó, hogy egyrészt ellenőrizze, vájjon nem élnek-e vissza a törvény jóindulatával, mikor a magyar házi és kéziipar termékeinek bélyegzett czikkeket forgalomba hozzák, másrészt pedig, hogy megállapítsa, vájjon a magyar házi- és kéziipar ezégére alatt forgalomba hozott czikkek tényleg magyar eredetűek-e. A hatóság sem kutatja, vájjon a kereskedő által a magyar házi- és kéziipar termékeiként feltüntetett czikkek forgalma arányban áll-e a foglalkoztatott munkaerő termelőképességével ? Nem vizsgálja, vájjon a kereskedő mindvégig annyi munkaerőt foglalkoztat-e, mint a helyszíni szemle tartama alatt? Nem ellenőrzi, vájjon nem csempész-e be a kereskedő magyar czégér alatt idegen, osztrák árut? A fehérnemű-kereskedők, akik utazási engedéllyel rendelkeznek, jórészt hamis czégér alatt árulnak: idegen, osztrák árut hoznak forgalomba és azt egyrészt bécsi cégektől vásárolják, másrészt pedig Bécsben készíttetik. Mit ér az, ha a helyszíni szemle alatt az elöljáróság meggyőződést szerez is arról, hogy a kereskedő magyar munkáskezet tényleg foglalkoztat, ha nem kutatja, hogy a kereskedő mennyit forgalmaz és így azt sem tudhatja, hogy a kereskedő forgalma tízszer, sőt még nagyobb arányban is meghaladja a foglalkoztatott munkaerő termelőképességét?! Van e törvénynek még egy másik rendelkezése is, mely sok visszaélésre ad alkalmat. A törvény nem gátolja a kereskedőt a megrendelés felvételében, ha mindjárt nem is rendelkezik utazási engedélylyel, akkor, ha ezérből a fél meghívására érkezik. Ez ellen nem lehet senkinek sem kifogása, mert hisz mindenki ott fedezi szükségletét, ahol akarja. A kereskedők azonban gondoskodnak arról, hogy minden városból, melyet felkeresni szándékoznak,jusson számukra egy ily meghívó. Ha aztán egy ilyen meghívó birtokában vannak, akkor napokon keresztül üldögélnek egy városban és szabadon gyűjtik a megrendeléseket,anélkül, hogy e tekintetben bármi bántódás érné, mert hisz mindenkor igazolni tudják, hogy meghívásra jöttek. Nagyon természetes, hogy hallgatnak azokról a megrendelésekről, melyeket nem meghívó alapján vettek fel. Különösen azoknak a