Magyar Kereskedők Lapja, 1907. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-05 / 1. szám
jj jlobbítani és ■ fejlesztett kési berendezéseket és eszközöket .... tehát éppen úgy kell a járműveket szaporítani, mmmint összhangzatosan bővíteni az állomások vágányzatát és rakodó berendezéseit, mint általában rövidíteni az áruforgalom lebonyolítására szánt időt a tehervonatok közlekedésének és a ki- és berakási kezelés gyorsításával, vagyis■— a járművekre alkalmazva a tételt — gazdaságosabbá kell tenni a teherkocsik kihasználását. A magyar vasúti hálózat nagyszabású fejlődésével és a hálózaton mozgó forgalomnak még nagyobb arányokban történt növekedésével korántsem tartott lépést az áruszállítás gyorsítása. Különösen áll ez azokra a vonalakra nézve, melyek a beágazó mellékpályákhoz viszonyítva a vasúti hálózat gerinczét alkotják és melyekre az idők folyamán folyton nagyobbodó forgalom terelődött át. Csak az utóbbi két évtizedet véve alapul — amikor tehát már a fő útvonalak ki voltak építve — megkétszereződött a magyar vasúthálózat terjedelme; a rajta mozgó személyforgalom az 1884. évben szállított 13'4 millió utasról 86'5 millióra és ugyanezen időszakban az áruszállítás 187 millió tonnáról 52 millió tonnára emelkedett. Eszerint csaknem háromszor akkora lett az áruforgalom, aminek megfelelően növekedett a mozgósított vonatok száma is. Még nagyobb arányban fokozódván a forgalom, mint a különben is örvendetesen kifejlődött vasúti hálózat, ebből önként következik, hogy a forgalom biztonsága és az árukezelés könnyebb lebonyolítása elsősorban kívánja meg a forgalmi berendezések nagyobbítását. És tényleg olyan a helyzet már ma is, hogy élénk forgalom idején az állomások szűk volta akadályozza az áruszállítást és hogy a torlódások enyhítésére eddigelég alkalmazott az a félrendszabály, mely a szállító közönség hátrányára rövidítette meg a rakodási határidőket, nem tartható fenn további Szükségét érezzük hosszabb idő óta annak is, hogy az áruszállítást gyorsabbá kell tenni, kivált a külkereskedelmi ver- senyviszonylatokban. A mezőgazdaság terén hazánk természetes előnyei még talán ellensúlyozzák a lassúbb árumozgás következményeit, de a mai ipari termelés mellett elodázhatlanná vált a forgalom gyorsítása, mivel csak az a nemzet ver- ’senyezhet a fogyasztó piacokon, amely előbb jelenik ott meg. Ilyen körülmények között tehát az érdekelt szállítókörök részéről gyakran felhangzó sürgetés új vasúti kocsik be-szerzése iránt még korántsem az egyedüli orvoslási mód és ha bizonyos is, hogy a járművek szaporítására még szükségünk van, az sem szenved kétséget, hogy r * KERESKEDŐK LAPJA _______________1907. január 5. 1 ezaltifroszt,. ..növekedik az árutorlódásokra való alkalom. Inkább adjunk módot vast utainknak, hogy bővítsék ki állomásaikat, könnyebbé tevén ekkép az árukezelést ) és gyorsabbá a szállítást. De a vasúti hálózatunk gerinczét kétdező vonalak sem bírnak a magas színvonalon álló vasutaink forgalmi igényeisnek eleget tenni, mert túlnyomórészt egy vágányunk, hisz a 18,122 ezer kilométeres vasúti hálózatunknak mindössze csak 5 46%-a kettős vágányú. Mindezeknél , fogva csak a forgalmi eszközök és berendezések kibővítésével arányosan szaporrítható a járművek száma. Igaz, hogy csendesebb hónapokban még bujábban fog kinőni a fű a bővült állomások vágányai között, de ezzel szemben mennyi megtakarítás várható már abból is, hogy az üres kocsik ide-oda szállításával a vonatok nem holt terhet visznek czéltalanul, hanem a drága vontatóerő áruk továbbításában, új gazdasági élet fölkeltésében fog kimerülni! (Pozsony) Wolff Gerő dr. kamarai titkár: Az áremelkedések. Hosszú idő óta a magas konjunktúra jegyében élünk, amely minden szakmában és az üzleti tevékenység minden ágazatában érezhető. Az általános hausse ritkán tartott oly hosszú ideig, mint most, tetőpontját azonban még mindig nem érte el, mert számos áruczikk ára folyvást emelkedik. Ez a rapid áremelkedés a pesszimistákat félelemmel tölti el. Lehetetlen — úgymond — hogy a magas árnivó sokáig fenntarthassa magát; előbtte-utóbb beáll a rohamos árhanyatlás időpontja, amely a pusztító krachot hozza magával. Azok, akik így vélekednek, még mindig a spekuláczió mesterfogásainak tulajdonítják az árak folytonos emelkedését és, ha ez a feltevés megállaná helyét, akkor mi is azt mondanék, hogy komolyan lehet félni a krach bekövetkezésétől. De, habár nem lehet tagadni, hogy a spekuláczió keze is benne van a dologban, ez a kéz ezúttal nem mint a drágaságot előidéző, hanem azt alkalmilag kihasználni törekvő tényező működik. Annak konstatálása czéljából, hogy a magas konjunktúra nem mesterségesen előidézett tünet, hanem a helyzet természetes folyománya, számos szakma elő- kelő képviselőinek nyilatkozatait tárjuk az olvasó elé, melyek a helyzetet a maga valódi mivoltában tüntetik fel. ■ Gyapot-áruk. Az 1906. év utolsó napjaiban konstatáltatott, hogy az amerikai gyapottermés nem több 12 millió bálnál, sőt pesszimisták a terméshozamot , csak 11 millió bálra becsülik. Ez a mennyiség nem fedezi az évi szükségletet, annál kevésbbé, mert az előző évi termésnek sokkal kisebb ma-aradványa áll rendelkezésre, mint más évben. A nyersgyapot áremelkedése tehát indokolt, annyival inkább, mert a fonók és szövők 10 hónapra el vannak látva megrendelésekkel, sőt több gyár az 1907. évi egész termelését már eladta. Ebből következik, hogy az 1907. év folyamán e szakma ■ még igen nevezetes áremelkedéseket fog megélni ■ és hogy az árak gyengülésére belátható időn ■ belül számítani nem lehet. A rohamos áresést pedig, amely krachot idézhetne elő, még az esetben is ki van zárva, ha 1907. évben a világ a gyapottermelés igen fényes eredményét élné meg. Gyapjú-áruk. Mint a legutóbbi londoni aukczió árjegyzései mutatják, a nyers gyapjú ára folyton emelkedik. . Mivel pedig ezt nem a spekuláció, hanem a piac helyzete idézi elő, az árak esésére nem számíthatunk. A kész gyártmányok ára ennélfogva sokáig nem fog leszállani, mivel azt arányban kell tartani a nyersanyag magas áraival és a jelentékenyen felemelt munkabérekkel. Ez annál könnyebben megtörténhetik, mert a szükséglet rendkívül nagy és a kereslet csökkenésének semmi jele sem mutatkozik. Még ha a nyers gyapjú ára valamivel csökkenne is, ami nincs kizárva, e körülmény a nagy mérvben kelendő gyártmányok árára nem gyakorolna semmi befolyást. Vászonáruk. Az összes gyapotáruk áremelkedése és az angol vászon magas árának előrelátható további felszökése következtében a vászonáruk ára is magas nívón áll, annyival inkább, mert a kereslet oly nagy, hogy a megrendelők szívesen veszik, ha a gyárak újabb megrendeléseiket 5°/o ráfizetéssel elfogadják. Számos gyár már azért is kényszerhelyzetben van gyártmányainak árát felemelni, mert a régebben elvállalt olcsóbb megrendeléseknél előálló veszteségeket az új megrendelések révén kell behoznia és mert munkáskezekben is hiány mutatkozik. Az 1907. év elején, mindenesetre azonban az év második negyedében a helyzet még kritikusabbá válik, mert a nyersanyagkészletek a szükségletet nem fedezik, a megrendelések pedig nem csökkennek. Ruhaszövetek. E szakmában az ősz folyamán baisse-hangulat uralkodott, mert sokan tényleg azt hitték, hogy a magas árkonjunktúra sokáig nem tarthatja fenn magát és a visszaesésnek be kell következnie. Azok, akik ekként vélekedtek, rendkívül csalódtak. A nyersanyag egyre emelkedő ára, a segédanyagok, nevezetesen az összes vegyiszerek és testanyagok áremelkedése, a munkabér felszökése csakhamar mindenkit meggyőzött arról, hogy az árak visszafejlődése hosszú időtartamra kizártnak tekinthető. Van azonban a magas áraknak egy igen nagy hátrányuk, nevezetesen a minőség rosszabbodása, amivel csakis a rendkívül magas árnivót lehet okolni. Január folyamán újabb áremelkedéseket várnak, ezért siettek a konfekczió-cégek seviet- és posztó-szükségleteiket gyorsan fedezni, habár a tavalyi árakat 10°/o-kal túlfizették. Minden té-