Magyar Kereskedők Lapja, 1911. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1911-07-08 / 27. szám

191­8. július 8. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 3 átdolgozásra nem alkalmasak, úgy azok a pénz­ügyi hatóság rendelkezésére bocsátandók. A hivatalos megjelöléssel ellátott készlete­ket a gyógyszerészek és anyagszer nagykereske­dők a törvény életbelépésének napját követő há­rom hó alatt árusíthatják el. Az e határidő le­teltéig el nem árusított készletek külön enge­dély nélkül forgalomba nem hozhatók és a pénzügyi hatóságnak átcsomagolás, illetve át­dolgozás végett beszolgálta tanulók, vagy pedig a fél kérelmére a lefizetett engedély illeték visz­­szatérítése ellenében pénzügyi ellenőrzés mel­lett a ■vámvonalon át kiszállítandók. Ha a fél a vámvonalon át való kivitelt nem igényli és az átcsomagolásba, illetve átdol­gozásba sem egyezik bele, vagy ha a mestersé­ges édesítő szerek átdolgozásra nem alkalmasak, úgy azok a lefizetett engedély illet­ék visszatérí­tése­ ellenében a pénzügyi hatóság rendelkezé­sére bocsátandók. Az átdolgozás, illetve átcsomagolás, vala­mint a kezelés költségei a felet terhelik. 27. g. Jövedéki kihágást követ el és a meg­rövidítés veszélyének kitett engedélyilleték (9. §­)­ négyszeresétől annak nyolcszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: az, aki, a készlet bejelentését (26. §.) elmulasztja, vagy készletét helytelenül úgy jelenti be, hogy annak hivatalosan megállapított mennyisége az általa bejelentett mennyiséget 5%-al meghaladja. A bejelentésnek egyéb szabályellenessége két koronától száz koronáig terjedhető pénzbün­tetéssel büntetendő. 28. §. A mesterséges édesítő szerek ipar­­szerű gyártására a jelenleg érvényben levő h­a­­tározmányok alapján adott engedélyek hatálya a törvény életbelépésének napjával megszűnik. A hatálybalépés napja: 29. §. E törvény hatálya kiterjed a magyar szent korona országainak egész területére és 1912. évi január hó 1. napján lép életbe. A jelen törvény végrehajtásával a pénz­ügyminiszter bizatik meg, aki az érdekelt mi­niszterekkel, Horvát-Szlavonországokban pedig Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el. Mikor bocsátható el a segéd felmondás nélkül? TI.*) Az a körülmény, hogy valamely részvénytár­saság igazgatója, az ellene a társaságtól járó fize­­tésére­ vezetett végrehajtásról az igazgatóságot nem értesítette és a foglalás dacára fizetését föl­vette, a főnök bizalmával való visszaélésnek és üzleti érdekei veszélyeztetésének oly jelensége, mely feljogosítja a társaságot a szolgálati szerző­désnek azonnali megszüntetésére. (Kúria 1404/1901.) Az átvett pénznek a pénztárba történt kése­delmes beszolgáltatása törvényes ok a felmondás nélküli, azonnali elbocsátásra. (Kúria 230/1885.) Ok az azonnali elbocsátásra (utazónál), ko­holt megrendelések feladása. A megrendelés ko­holtnak tekintendő, ha erre vonatkozólag a főnök és az állítólagos vevő között megindult perben a vevő esküt tett arra, hogy az utazó által kötött megrendelést nem tette. A kérdés ezután újabb bizonyítás tárgya nem lehet. (Kúria 949/1894.) Az ipartörvény 94. §-ának g) pontja alapján szolgálatából minden felmondás nélkül elbocsát­ható az az utazó, aki a reábizott eladás közvetíté­sét nyereségvágytól ösztönöztetve, úgy oldotta meg, hogy a vevő részéről magának províziót köt­tetett ki s igy a helyett, hogy főnöke érdekeit hű­ségesen előmozdította volna, a vevő érdekeit moz­dította elő S főnöke bizalmával nagy mértékben visszaélt. (Kúria 9079,1898.) A kereskedelmi alkalmazott ebbeli minősé­gében a munkaadó által létesített ügyleteknél egyedül és kizárólag csakis a munkaadó érdekei­nek megfelelőiig tartozik eljárni s ezért azokért az ügyletekért, illetve azoknál való közbenjárá­sáért, melyeket a munkaadó másokkal kötött, a másik féltől a maga javára a munkaadó hátrá­nyára szolgálható vagyoni előnyök biztosítását, már az állásánál fogva köteles tisztesség szem­pontjából sem fogadhatta el főnöke beleegyezése nélkül. (Kúria 90/ 1899.) Az ipartörvény 94. §. g) pontjának alkalma­zásánál nem jöhet tekintetbe a visszaélés folytán beállott kár összegének csekélysége, mert a fel­mondás nélküli elbocsátás mint a visszaélés kö­vetkezménye állapíttatván meg, kérdés tárgyát egyedül az képezi, hogy fentorog-e a bizalommal való visszaélés, mely által az üzleti érdek veszé­­­­lyeztetése­ megállapítható. (Kúria 728/1891.) A valamely bodegában alkalmazott, a főnök tilalma ellenére fizetés nélkül italokat fogyasztó üzletkezelő felmondás nélkül elbocsátható. (Kú­ria 1078/1893.) A segédnek felmondás nélkül való elbocsátá­sára elégséges, ha a segéd főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi ügyletek létesithetése végett lépéseket tett és az ügyletek folytatását megkezdette, még ha a fő­nöknek az által kár nem is okoztatott. (Kúria 514/1902.) Az üzletvezető, aki a rendes üzleti órákban az üzletből eltávozva, a kávéházban tartózkodott, jogosan bocsáttatott el felmondás nélkül. (Kú­ria 3687/1903.) Az az alkalmazott, aki főnöke segédeit egy más verseny­vállalatnál leendő elszerződtetésre rá­bírni igyekszik, felmondás nélkül azonnal elbo­csátható. (Kúria 637/1900.) A képtelenségnek, mely az alkalmazottnak azonnal való elbocsátására okul szolgálhat, ma­gára a szerződésileg elvállalt, munkára kell vo­natkoznia, az nem lehet határozó, hogy az üzlet körében előforduló más munkára a segéd esetleg képes-e vagy sem., ( Kúria 1143/1902.) Nern bocsátható el a segéd, ha főnöke irányá­ban durván ép illetlenül viseli ugyan magát, de súlyos becsületsértést el nem követ. (Kúria 279/1885.) Nem tekinthető súlyos becsületsértésnek s ennélfogva nem is lehet ok az azonnali elbocsá­tásra az, ha a segéd az üzletvezetőt műveletlen embernek nevezte s illetlen módon hallgatásra intette (Kúria 11.986/1878.), vagy pillanatnyi iz­gatottságában a munkaadóval szemben sértő szavakat használt, melyeket utóbb meg nem tör­ténteknek kivánt tenni. (Kúria 708/1882.) A Kúria 1257/1892. Ítélete szerint a szolgá­lati szerződést a főnök nincs jogosítva felbontani azért, mert a segéd az alatta levő munkásokat saját szolgálataira is használta, ha ezáltal az üzlet érdekei sérelmet nem szenvedtek. Érdekesek még a következő ítéletek: Az egyleti orvos felmondás nélkül el nem bocsát­ható azért, mert a­ betegek látogatásában ké­sedelmes volt és mert egy ízben a betegtől szabó ív ellenére kötéspénzt követelt és ka­pott. (Kurta G. 678 1902.) A könyvvezetés szabálytalansága még nem jelent oly szolgálatképtelenséget, mely­nek alapján a könyvve­zető felmondás nélkül azonnal elbocsátható. (Kúria 4518/1888.) Magában véve, az üzleti forgalom hiánya még nem bizonyí­that­ja a kereskedelmi uta­zónak üzletek szerzésére való­ képtelenségét. (Kúria 1091,1901.) Valamely pénzintézet üzleti felvirágzásá­nak, ha nem is egyedüli, de mindenesetre számbavehető tényezője ugyan az is, hogy az élén álló,, egyének jelleméhez szó ne férhes­sen, de tagadhatatlan az is, hogy a jellem integritását puszta hiresztelések nem­ érint­hetik, legkevésbé érinthetik pedig oly módon, hogy azokra az­ elbocsátáshoz való jog ala­pítható legyen. E szerint a pénzintézet igaz­gatója ellen felmerült­­:Tesztelésekből kelet­kezett és annak becsületét, érintő, állapotra — és nem az állítólag elkövetett visszaélésekre, mint tényekre —­ nem alapítható az igazgató­nak szerződésileg biztosított végkielégítése nélkül leendő elbocsáttatása. (Kúria 604/897.) A főnök bizalmával való visszaélésnek nem minősíthető az a­z eljárás, hogy a társaság igazgatója más címen megtakarított pénzek­ből a társaság tulajdonához tartozó ingatla­nokba előzetes engedély nélkül beruházásokat eszközöl, továbbá nem szolgálhat alapul az elbocsátásra olyan eljárás, mely szabálytalan ugyan, de amely az elbocsátást megelőzőleg huzamosabb idővel történt. (Kúria 1105/1902.) Az, hogy alperes felperest az üzleti órák pontos betartására több ízben figyelmeztette annak előadása és bizonyítása nélkül, hogy felperes mikor és mily mérvben s mely alka­lommal mulasztotta el az üzleti órák pontos betartását, nem fogadható el oly kötelesség­­mulasztásnak, mely miatt felperes azonnal el­bocsátható. (Kúria 1135/1902.) Az, hogy a részvénytársaság alkalma­zottjai mint részvényesek a közgyűlésen az igazgatóság jelentése ellen szavaztak, nem le­het ok elbocsáttatá­kra. (Kúria 533. és 534/1906.) Fent közölt felsőbirósági döntésekből megállapítható, hogy a judikatúra, míg egy­részt védi az alkalmazott magánérdekét az esetleges ellentétes érdekű főnökkel szemben, másrészt azonban a valóban indokolt esetek­ben a főnök elbocsátási jogát elég széles ter­jedelem­ben elismeri. *) „Az első közlemény a M. K. L. I. évi 26. szá­ntában jelent meg. Országos kamarai gyűlés. A magyar szent korona­ kereskedelmi és ipar­kamarái június 30-án , és július 1-én országos gyűlést tartottak Besztercebányán. A gyűlésen képviselve voltak: Arad, Besztercebánya, Brassó, Budapest, Győr, Eszék, Nagyvárad. Kaza. Ko­lozsvár. Szeged, Pozsony. Temesvár. Miskolc Marosvásárhely kerületi kamarák. A tanácskozáson elhatározták, hogy a­­keres­kedelm­i szakoktatás kérdésében közös memoran­dumot terjesztenek fel, minthogy azonban a há­rom- vagy négyéves tanfolyam kérdésében nincs meg az egyhangúság, minden kamarának módjá­ban áll álláspontját külön is kifejteni. Perjéssy László az 39/+be/­ Szegeden ren­dezendő országos kiállítás tervét ismertette , kérte a kamaráknak a kiállításban való közre­működését. Lénával Jenő a Temesváron 198-ban rendezendő országos kiállításra hívta fel a kama­rák figyelmét. .A kamarákkal kapcsolatba­n sz­ervezendi sttankás választmányok kérdésében egyhangú meg­állapodásra jutni nem lehetvén, az állásfoglalás egyes kamarákra bízatott­, Siposs Aladár dr. a magyarországi idegen­forgalom szervezésének szükségességéről tartott előadást. Gámin József, az erdélyrészi idegenfor­galom emelése érdekében kamarája részéről tett munkásságáról számol be. A kereskedelmi és vámpolitikai központ, ala­kuló gyűlését a budapesti kamara július 12-én hívta össze. Zima Tibor szóvátette a harmadosztályú ke­reseti adó kivetésénél tapasztalt nagymérvű eme­léseket és indítványozza, hogy a kamarák közös felterjesztésben szólaljanak fel ez ellen a pénz­ügyminiszternél. Többek hozzászólása után az ér­tekezlet az egyes kamarákra bízta a­­szükséges intézkedéseknek megtételét.­­ A közös vámterület külkereskedelmi forgalma 1910-ben, a most megjelent osztrák statisztika végleges megállapítása szerint,­­'rS-'t-S millió korona passzív egyenleget mutat (1909- ben 427,4 millió K). A behozatal nagymérvű megnövekedésében legtekintélyesebb tényezőként szerepeltek: a kávé­­(-(- 13.8 millió K), a déli gyümölcs (4- 7.9), az állati termékek (+ 20.5), zsiradé­kok (­+ 7.8), esztergályos­ anyagok (4- 5.4), gummi és gyanta (4-5.2), gyapotfonás (+13.1), gyapotáruk (-1- 5.8), selyem és selyemáruk (+ 14.9), szalma-, nád-, st­b. áruk (4-3.0),­­papír és papíráruk (-1­­3.7), nyers kaucsuk és gutta­perdia (-+ 15.7), pneuroatik (+ 4.5), bőr és bőráru (+10.5), faáruk (+4.7), ne­m nemes­fémek és ebből való áruk (-+ 7.0), gépek (­+ 14.6), villamos gépek (-+5.4), járművek (-+ 4.0), műszerek és áruk (-+ 2.9), kenyék (-+ 4.5) millió koronával. De másrészt némely behoza­tali cikknél az árak drágultak meg lényegesen és ez is okozta a behozatali érték nagy többle­tét. A származási országokat tekintve, első he­lyen sorakozik a Németbirodalom 1152.9 mil­lió K-val (+ 85.5), azután az Északamerikai Unió 236.9 millió K-val (-+ 5.8) Nagybritannia 228.5 (-+ 9.9) millió K-val, Keletindia 214 mil­lió K-val (-+ 40.5), Oroszország 167.2 millió K-val (+14.2), Olaszország 131 millió K-val (-+ 7.9), Franciaország 112.4 millió K-val (­+ 15). A kivitelben a sorrend ez: Német birodalom­ 968.7 (+16.7) millió K, Olaszország 229.4 (— 4.0) millió K, Nagybritannia 224.4 millió K (*16.9), Törökország 120.9 millió K (+ 36.4), Svájc 104.9 millió K (+ 9.8), Románia 102.9 (+11.1) millió K. A mérleg ekként alakult: behozatal 2852.6 millió K. kivitel 2418.6 millió K passzívum tehát 434.3 millió K. A behozatal értéke 106.­1 millió K-val, a kivitelé 99.7 millió K-val voli nagyobb, mint 1909-ben, úgy hogy az összfor­galom 1910-ben ismét 206,3 millió koronával megnövekedett.­ ­ A montenegrói kereskedelmi szerződés. A képviselőh­áz juli 3-án tartott ülésén Lukács László benyújtotta a Montenegróval kötött­ ke­reskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló ja­vaslatot. Ez a szerződés február 6-án jött létre Montenegróval, melylyel eddig külön kereske­delmi szerződésünk nem volt. Az öt cikket tartalmazó szerződés a legna­gyobb kedvezmény elvén alapul s igy az osztrák és magyar áruk a szerződés érvénybelépte utat a minimális tarifa tételeit fogják fizetni. A szerződés ezenkívül az ipar, kereskedés, hajózár és forgalom, úgyszintén a jogszolgáltatás dol­gában a legnagyobb kedvezményű elbánást biz

Next