Magyar Kereskedők Lapja, 1916. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-01 / 1. szám

1916. január x. )Allia a KERESKEDŐK LAPJA (Vállalkozzó: 0» xji»ro»og Lap)­., 3 «égnek a közbenső vámokkal és amelyek meg­nehezíthetnék a magyar liszt-termékeknek Ausztriában való elhelyezését. Meg kell találni a módot ama, hogy a ma­gijár liszt kihasználhassa minaazokat az előnyö­ket, amelyek a szállításnál a földrajzi helyzetből maguktól adódnak. Ne legyen megakadályoz­ható a magyar liszt abban, hogy Fiume-Velence, Alán át, vagy akár a Dunán Passau és Regens­­burgon át Tirolba és Csehországba eljuthasson. Már most, a háború folyamán is szükséges volna, hogy Ausztriába ne nyersterménytt szál­lítsunk, hanem kész őrleményeket. De a leg­kevesebb, amit ebben a tekintetben tenni lehet, az, hogy Ausztria gabonát és őrleményt tőlünk csakis a háború előtti arányban kapjon. Mulhatalanul gondoskodnunk kell arról is, hogy az őrlési forgalom újabbi visszaállításá­val, illetőleg a beviteli jegyek életbeléptetésével — a mezőgazdaság érdekeinek kellő megóvása mellett— a külföldi gabonaneműek behozatala lehetővé tétessék. Az osztrák-magyar-német gazdasági közeledést, illetve azt a szorosabb gazdasági kapcsot, amelyet a háború után Ausztria-Magyarország és Németország­­között várnak, okvetetlenül úgy kell megalkotni, hogy a magyar lisztkivitel lehetőségét minden irány­­ban biztosítsuk. A t­orpak ü­zlet. A korpa-szétosztás terén a múlt évadban mutatkozó rendellenességek szükségessé tették, hogy e tekintetben a viszonyok rendeztessenek, aminek egyedüli módja a korpaforgalom köz­pontosítása és e célra megfelelő szervezet léte­sítése volt. A kormány 1915. aug. 8-án bocsá­totta ki a 2966/1915. M. E. sz. rendeletet, amely a korpa kizárólagos forgalombahozatalával a Korpaközpontot bízta meg. Igaz, hogy ez a ren­delet nem vonta be a korpa-szétoszlás nagy munkájába a korpakereskedelmet abban a mér­tékben, amely azt kielégíthette volna, ebbe azon­ban az érdekelt feleknek bele kellett törődniök és el kellett fogadniok azt a szerepet, amelyet a minisztérium a Korpaközpont keretén belül a kereskedelemnek szánt és amely főleg a korpa­kiskereskedelmet már eddig is némi keresethez juttatta. A rendelet tudvalevőleg 18.50 %-ban ál­lapította meg a korpa és hulladék maximális árát a Korpaközpont jutalékának beszámításá­val, a kereskedők részére engedélyezett kicsiny­ben­ ár pedig 100 kg-ként 20 K volt. Ez a métermázsánként 1.50 K ártöbblet azonban általában csak olyan vidékeken nyújt elegendő hasznot a kereskedőnek, ahol annak telepén malomvállalat is működik, m­íg jelenté­keny országrészekben a kiszemelt kereskedők a Korpaközpont megbízatását azzal utasították vissza, hogy 100 kgként 1.50 K ártöbblet mel­lett a fuvar és költségek tekintetbe vételével az árura ráfizetnének. Az ország eme vidékei a ki­csinyben való korpaforgalom tekintetében való­ban ellátatlanok maradtak, ami a legjobb bi­zonyítéka annak, hogy a korpa hetai­tárának mérsékelt felemelése semmiképpen sem vált volna a mezőgazdaság kárára, ellenkezőleg, a kisgazdának csak­­ szolgálatára lett volna. A Korpaközpont — ezt a vezetőségnek minden­esetre dicséretéül kell felemlítenünk — a mi-­­ niszteri rendelet szabta korlátokon belül a leg-­­­nagyobb jóindulattal viseltetik a kereskedők iránt­­ és már eddig 200.000 g korpát juttatott megbi­­­­zottainak, ami — ha átlagban csak 75 f-rel szá-­­­mítjuk a kereskedő részére megmaradó hasznot­­ — nem kevesebb, mint 150.000­­ jövedelmet­­ jelent a kereskedők részére. Sajnos, a korpa-kiutalásokat — és pedig úgy­­ a gazdaságiakat, mint a kereskedőieket —­­ a Korpaközpontnak egy időre be kell szüntetnie, mivel a katonai hatóság az első katonai őrlés­ből annak idején a polgári fogyasztás részére átengedett korpamennyiséget most saját céljaira igénybe veszi és mindaddig, amíg a Hadi­termi­k rt.-gal szerződéses malmok (mintegy száz, leg­nagyobbrészt nagy malom) ezt a tartozást a ka­tonaságnak vissza nem szolgáltatták, a Koma­­központ tőlük újabb korpa-bejelentéseket nem várhat. Ami a Korpaközpont másoldalú működését illeti, erre nézve a következő adatokat említjük meg : a gazdaságok eddig mintegy 2.000.000 q korpára jelentették be igényüket, ebből kb. 1,200.000 q ki is van utalva. Az ország külön­böző vidékein mintegy ezer megbízottja van, akik részére — miként fentebb említettük­­— kö­rülbelül 200.000 g korpa és hulladék került ki­utalásra. Körülbelül 700 malom jelentette be ed­dig korpáját a központnak, amely malmok felett az állandó felügyeletet gyakorolja. A Korpaköz­pont kb. 50 tagú vezető-, tisztviselő- és szolga­­személyzete alig öt havi fennállása óta mintegy 65.000 ügyiratot intézett el több, mint ugyan­annyi levéllel, tehát aktaforgalma máris meg­haladja a százharmincezret. A m. kir. minisztérium november 17-iki 4133/1915. M. E. sz. rendeletével a Korpaköz­pont hatáskörébe utalta az olaj-, cukor-, sör- és keményítőgyárak takarmányozásra alkalmas melléktermékeit is, amelyekből a kiutalások fo­lyamatban vannak. E takarmányokban a gyártás és a bejelen­tett anyag sok száz vagyonra rúg, de az igények több cikkban a termelés duplájára emelkednek. A gabonapiac. — A román gabona-vásárlások. — A gabona­rekvirálás. — A gabona-világpiacról. — A gabonapiacnak most az 50.000 vagyon román gabona vásárlása képezi kiemelkedő ese­ményét, amelynek a jelentőségét még fokozza az a körülmény, hogy máris tárgyalások indultak meg újabb 50.000 vagyon gabona és hüvelyes beszerzésére is. A napokban megegyezés jött létre az első 50.000 vagyon vételárának fizetése tekintetében is. E szerint a vételár, mihelyt az árv az osztrák vagy magyar határt átlépi haladéktalanul kifi­zettetik részben aranyban, részben pedig márká­­ban, amely utóbbira nézve egy fix átszámítási árfolyam állapíttatott meg. A román kormány javára a Német birodalmi banknál folyószámla nyittatik, amelynek alapján azután a Román nemzeti bank jegyeket bocsáthat ki. Bukarestből jelentik nekünk, hogy minde­nekelőtt azok a gabonamennyiségek kerülnek elszállításra, amelyek a dunai kikötőkben a ha­jókra vannak rakva. Ez az áru még a régibb vásárlásokból ered. A további elszállításokra nézve egy sémát állítottak fel, mely szerint a hajók egy­harmad részben a régi kötésekből származó gabonát, kétharmad részben pedig az újonnan vásárolt árut szállítják. A vasúti szállí­tásra vonatkozólag külön határozmányok mérv­adók, az elszállítás azonban itt is lehetőleg a be­jelentések sorrendjében fog történni. Hogy az 50.000 vagyon gabona milyen áron vásároltatott, az nem került nyilvánosságra. Azt azonban érdekelt körökből hallottuk, hogy a román gabonaeladási központ az eredetileg kö­vetelt igen magas árakat lényegesen mérsékelte. Mindennek dacára az árak még így is elég ma­gasak, annál is inkább, minthogy Romániának az idén igen jó termése volt. A Romániában vásárolt gabona Német­ország és a monarchia között állítólag 60 : 50 arányban fog felosztatni. Minthogy pedig eddig­­elé százezer kocsirakomány gabona van lekötve, ebből a mennyiségből 55.500 vagyon esik Német­országra és 44.500 vagyon Ausztriára és Magyar­­országra. Ausztria és Magyarország közt viszont az elosztást 70 : 30 százalékban állapították meg, tehát eszerint Ausztriára 31.150, Magyarországra 13.350 vagyon gabona esik. * A karácsonyi ünnepekkel lejárt az a végső határidő, amelyen belül a gabonaféléknek és hüvelyeseknek a Haditermény rt. részére való eladása lehetővé volt téve. Dec. 27-től fogva ezek a termények többé el nem idegeníthetők és azok fölött a kormány a Haditermény részvénytársa­ság útján rendelkezik. Ugyanezen időpontban kezdődik­ meg: a hatósági és pénzügyőri közegek közbenjöttével az elrejtett készletek felkutatása és elkobzása is. Az utolsó hetekben történt el­adási bejelentések csak mérsékelten elégítették ki a várakozásokat, de remélik, hogy az elkövet­kezendő hatósági eljárás folyamán különösen a kisebb termelőknél még jelentékeny mennyisé­gekre lehet majd szert tenni. A H.­T, melynek az egész országban kiterjedt szervezete van,­­ most osztja be bizományosait az egyes körze­tekre és ez a szervezet fogja ellátni a tulajdon­­képeni átvétel és elszállítás nehéz ügyét. A Hadi­­termény részvénytársaság által az egyes törvény­hatóságok részére tört­ént kiutalások arra en­gednek következtetést, hogy az évforduló körül még nevezetesebb gabonahozatalok fognak tör­ténni a fővárosba.­­ A gabonavilágpiacon a helyzet annyiban mutat eltolódást, amennyiben Angliába most­­ több gabona importáltatok, mint az elmúlt he­­­­­ekben. December elején az angol »■’bonsiroport­­ hetenkint 452.000 quarter volt, a hó közepe tá­­­­ján ez a mennyiség 566.000 quarterre emelke­dett. Ez több, mint a tényleges szükséglet, ame­lyet hivatalosan 480.000 quarterre becsülnek. A­­vetőmagbeszerzés és a kereskedők. Ottlik Iván földmivelési államtitkár az Orgo legutóbbi gyűlésén, bejelentette, hogy a kormány a tavaszi vetőmagszükséglet el­látására a Haditermény rt. útján 115.000 mm. vetőmagot szerez be, melyet a Magyar mezőgazdák szövetkezete fog árusítani. Né­hány nappal később Ghillány miniszter egy hozzáintézett kérdésre válaszolva, azt mondotta, hogy az árusítással azért bízta meg a szövetkezetét, mert ez tavaly is altruista módon járt el, amennyiben 100 kg­­kint mindössze 40 fillér jutalékot számított. Kereskedő­ körökből arról értesülünk, hogy ez a szövetkezet még­sem jár el olyan önzetlenül, mint ahogyan a miniszter urat informálták. Egy kassai terménykereskedő hozzánk intézett levelében azt panaszolja, hogy több esetben vásárolt a termelőktől ga­bonát vetőmagul való eladásra. Csakhogy a gabonát nem kapta meg, mert jött a privi­legizált szövetkezet, elrekvirálta a terményt maximális áron, mely akkor 24 K volt és azután anélkül, hogy megrostálta vagy ma­nipulálta volna, vagyis költségmentesen el­adta a gazdáknak 28 K árban. Nyert tehát minden métermázsán 4 K-t, persze a 40 fillér jutalékon fölül. A kormány e szerint elveszi a kenyeret a kisebb haszonra dolgozó kereskedőtől, akit még ezen felül súlyos adókkal is terhel melyek alól a szövetkezet tudvalévőleg fel van mentve. A kereskedőknek az a további indoko­lásra alig szoruló, jogos óhaja, hogy hagy­ják meg nekik a vetőmagok forgalmában az eddigi működési terüket, akár a H. T. égisze alatt. Gyakoroljanak velük szemben akármilyen szigorú ellenőrzést, csak exisz­tenciájukat ne törjék le. A Kenyérjegy. Alább teljes szövegében közöljük a kor­mány 4586/1915. M. E. számú rendeletét, mely­­­­nek értelmében 1916. január 10-től számított hatálylyal az egész ország területére nézve a liszt-, illetve kenyérjegyrendszer lép életbe. Ezentúl tehát lisztet és kenyeret csak a közigaz­gatási hatóságok által kibocsátott liszt- és ke­nyérfogyasztási igazolványok ellenében szabad forgalomba hozni, vagy vásárolni. A kormány­rendelet a részleges intézkedések tételére a tör­vényhatóságokat, Budapesten a fővárosi taná­csot ruházza fel, Budapesten a most érvényben levő liszt­­utalványok érvényessége január 10-én túl meg­szűnik, illetve a lisztutalványoknak a január 10-én túli időre kiállított részei érvénytelenek. A fűszerkereskedők ezen az időn túl is kapnak azonban főzőlisztet és nulláslisztet és ebből az alternatív kenyérlisztutalványokra kiadhatják a megfelelő mennyiségeket. A fűszerkereskedők és a sütőmesterek elszámolási viszonyban álla­nak egymással. A sütőmester a viszontelárusító­­tól elismervényt kap az átvett kenyérről és ezt az elismervényt hetenként váltja be a városnál megfelelő lisztre. A viszontelárasító az eladott kenyér ellenében neki beszolgáltatott kenyér­jegyeket a tanácsnak köteles elszámolni. Ugyanez a rendelkezés lesz mérvadó a vendéglősökre, kávéházakra, kávémérésekre is. Megemlítjük itt, hogy az apró péksütemé­nyek előállítását tiltó kormányrendelet kétszer­­si­ntre, grahamkenyérre és karsbaldi kenyérre nem vonatkozik, miért is ezek ezentúl is készít­hetők. . A liszt- és kenyérjegyekre vonatkozó rende­let szövege a következő: 1. §. 1916. január 10-től kezdőtőleg a 2. §-ban említett személyek kivételével, bárkinek naponkint és fejenkint búza-, rozs- vagy árpa­­lisztből vagy e gabonaneműek keverékéből elő­állított lisztből legfeljebb 240 grammot szabad fogyasztania

Next