Magyar Kereskedők Lapja, 1918. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-06 / 27. szám
MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA (Vállalkozók és Iparosok Lapja) 1918. június 6. A termelő köteles a bejelentőlapba bejegyezni a cséplőgépbirtokosnak (bérlőnek) nevét és állandó lakóhelyét. Ha a gép saját tulajdona, elég a név helyett azt bejegyezni: saját géppel. Ha a cséplés nyomtatással, kézi erővel (kézi cséplőgéppel, vagy hadaróval) történt, akkor a bejelentőlap rovatába e szót kell bejegyezni: „kézi cséplés“. Ha a termelő gabonájából a cséplésnél vagy aratásnál közreműködő munkásoknak részt ad, tartozik a bejelentőlap hátlapján megjelölni a munkások nevét és állandó tartózkodási helyét, akik a természetbeni járandóságot kapták. A kölest és tatárkát, amely a többi gabonánál rendszerint későbben kerül cséplésre és szórványosabban termeltetik, a termelőnek külön kell bejelenteni. Mindazok, akik gőzcséplőgéppel avagy benzinnel, petróleummal, villamos vagy más motorikus erővel hajtott cséplőgéppel vagy járgányos (állati erővel hajtott) cséplőgéppel a maguk vagy más részére az 1918. évi termésből búzát, rozsot (kétszerest is), árpát, zabot, kölest vagy tatárkát csépelnek, kötelesek az általuk hetenkint (vasárnaptól szombatig) végzett csépléseket annál a községi elöljáróságnál (polgármesternél) bejelenteni, amelynek területén a cséplés történt.. A bejelentést a cséplőgépbirtokosok, ha a cséplőgép bérbe van adva, a bérlő vagy kezelő tartozik megtenni. A gépbirtokos a 2490/1918. M. E. számú rendelet 3. §-ának 6. bekezdése szerint a cséplésekről termelőnként és terményenkint a községi elöljáróság (polgármester) által hitelesített cséplőkönyvet köteles vezetni, hogy abból az általa kicsépelt búza, rozs, kétszeres, köles, tatárka, árpa, zab és az ocsa mennyisége termelőnként bármikor megállapítható legyen. Ha a cséplőgépbirtokos (bérlő) a cséplést egy község területén befejezte, a cséplőkönyvet, (könyveket) a községi elöljáróságnak (polgármesternek) köteles beszolgáltatni. A 2490/1918. M. E. számú rendelet 4. §-ának 2. bekezdése szerint a termelő még a cséplés befejezése, illetve az átvevő bizottsággal való elszámolás előtt egész évi házi és gazdasági szükséglete terhére saját felelősségére az átvevő bizottság közbejötte nélkül is felhasználhatja azt a terménymennyiséget, amely őt a 2650— 1918. M. E. számú rendelet értelmében az elszámolás megejtéséig házi és gazdasági szükséglet címén megilleti. A vetőmag címén felhasználható mennyiségre a bevetett terület nagysága irányadó. A termelő az előzetesen felhasznált menynyiségről terménynemenként részletezve pontos jegyzéket vezetni tartozik. .4 termelő terményeit, vagy azok egy részét még az átvevő bizottsággal való elszámolás előtt eladhatja a H. T. illetékes bizományosának. A H T. bizományosa az így megvett meninyiség elszállításáról az átvevő bizottságot eseteként haladéktalanul értesíteni köteles. A földmivelésügyi miniszter által erre kijelölt állami gazdaságok és magnemesítők jogosítva vannak vetőmag céljaira alkalmas, illetve nemesített magterményüket vagy annak egy részét a földmivelésügyi miniszter által meghatározott áron akár gazdasági egyesületnek, szövetkezetnek, akár a földmivelésügyi miniszteri kirendeltségeknek, akár közvetlenül a termelőknek 1918. október 15-éig eladni. Az átvevő bizottság munkáját azonnal, de legkésőbb az aratás megindultával megkezdi. Amennyiben a bizottság munkásságát előbb meg nem kezdette, a községi elöljáróság (polgármester) az aratás kezdetéről a bizottság tagjait és a kirendelt segédszemélyzetet előre értesíteni tartozik. Hamis adatbejelentés esetén megvizsgálandó, hogy a kicséplés alkalmával a szalmában és polyvában nem maradt-e szándékosan, vagy gondatlanságból a rendesnél nagyobb mennyiségű szem vissza, ha pedig megállapítást nyert, hogy a cséplés szándékosan vagy gondatlanságból tökéletlenül történt, az átvevő bizottság a kihágási eljárás megindítása iránti intézkedéssel egyidejűleg köteles az elsőfokú hatóságnak intézkedését kérni aziránt, hogy kötelezze a termelőt újracséplésre, vagy — ha ennek helyét látja — esetleg közerő kirendelése útján is gondoskodik újracséplésről. A termelőknek összterméséből az elszámolás alkalmával a következő mennyiségek vonandók le: a) Előzetesen felhasznált mennyiségek. b) H. T.-nek előzetesen tényleg leszállított mennyiségek. c) Az eladott vetőmag mennyisége. A mennyiség megállapításánál a bizottságetsik windeni-nr számításba kell venni az össz ftagkereskedelmii és felviteli R.-T. ezelőtt SZEMŰRE és GYÖRGY Budapest? V. kerület, Szécfieny Mca 7. sz. jj Ajánl 1918. évi termésű magascsiaképességűt fajazonos fehér kerek itarlórépamasot 1950-ért kilénkint a Sürgönyeim, Szemegy, Budapest. Telefon 32—88 ! mennyiségre vonatkozólag a termények természetes beszáradása következtében előálló súly veszteségeket. E címen búzánál, rozsnál, árpánál 2%, zabnál 3% vehető számításba. Az átvevő bizottság, mint ilyen, a gabona minőségi kérdésével nem foglalkozik, hanem erre aló tekintet nélkül leszámol a termelővel, tehát a termésfelesleget abban az esetben is át kell venni, ha a gabona rossz vagy romlott minőségű. A minőség tárgyalása és tisztázása a H. T. átvevő közegének a feladata, aki e tekintetben a H. T.-től külön utasításokkal van ellátva. A N. T. közégi raktáraiban levő készletek felett sem a községi elöljáróság (polgármester), sem az átvevő bizottság nem rendelkezhetik, hanem ezek is a H. T. tulajdonát képezik s azokból csakis a H. T. végezhet kiutalásokat. A raktárba való szállítás a termelőt terheli s a 25 méter mázsánál kisebb, továbbá a veszélyeztetett tételeknél gondoskodni kell arról, hogy a leszállítás mindjárt az átvétel után megtörténjék. Amennyiben a termelő általában véve vonakodnék a raktárba való szállítást eszközölni, az elsőfokú-hatóság a H. T. megkeresésére köteles a szállításról a termelő költségére más fuvarok — a szükséghez képest a közerők kirendelése — útján gondoskodni. A térítésre vonatkozólag a 2490/ 1918. M. E. számú rendelet 0. §-ának utolsóelőtti bekezdésének rendelkezései irányadók. Azokról, akiknek termése házi szükségletüket csak részben fedezte, jegyzéket a 2490— 1918. M. E. számú rendelet 10. §-a értelmében az eljárás során az átvevő bizottság köteles kiállítani. A jegyzék összeállításánál a legnagyobb gond fordítandó arra, hogy világosan kitűnjék az a tény, hogy saját termése házi szükségletének mily részét nem fedezte. A termés igénybevételét szabályozó rendelet egyik legsarkalatosabb alapelve, hogy közvetlenül a termelőtől senki sem vásárolhat és ugyan csak a termelő másnak, mint a H. T.-nek termlményeit el nem adhatja.Megengedi azonban a rendelet 10. §-a azt, hogy azok, kik nem termelők, vagy akiknek házi és gazdasági szükségletét a saját termésük teljesen nem fedezi, azok részére a községi elöljáróság (polgármester) kiállított beszerzési utalványt adjon, amely utalvány ellenében a H.T-től, amennyiben a község területén termett és még ott tároló készletek felett rendelkezik, az illeti, házi és gazdasági szükségletére búzát, rozsot, kétszerest és árpát vásárolhat. Ily beszerzési utalványokat július hó 10-éig kiszolgáltatni tilos. A községi elöljáróság (polgármester) ez időpont után is a beszerzési utalványokat kizárólag csak az 1918. szeptember 30-ig terjedő szükségletre állíthatja ki. A beszerezhető mennyiség személyenkint csak napi 240 gramm, vagyis fejenkint és havonkint 7,2 kg. lisztnek megfelelő havi 10 kg. termény lehet. Oly részben termelők részére, akiknek házi szükséglete szeptember hó végéig fedezve van, amiről a községi elöljáróság (polgármester) az átvevő bizottság útján meggyőződést szerezni tartozik, beszerzési utalványt kiállítani tilos. A beszerzési utalványok 1g jelentkezés sorrendjében sorszámmal látandók el. A H. T. átvevő közege a beszerzési utalványok beváltását csakis a hatósági közeg jelenlétében eszközölheti. Ugyancsak a hatósági közeg jelenlétében kell történnie az átszolgáltatott termésmennyiség kifizetésének is. A termény kiszolgáltatásánál való jelenlétét a hatósági közeg a beszerzési utalványokon igazolni tartozik. A beszerzési utalványoknak a H. T. átvevő közegénél való beváltása csakis a sorszám sorrendjében történhetik. A múlt évhez képest az idén is bizonyos intézmények (beszerzési csoportok, nagyobb bánya, ipari és közlekedési vállalatok stb.) a hatósági ellátásból kivéve, közvetlen ellátásban fognak részesülni. Az ellátás módozatait később külön rendelettel fogja a miniszter szabályozni. Közvetlen ellátásban levő intézménynél ellátásban csak oly egyén részesülhet, aki azon község elöljáróságától (polgármesteritől), ahol rendszerint állandóan tartózkodik, hatósági igazolványt szolgáltat át, hogy saját termése nincsen, avagy saját termése az átvevő bizottság elszámolása szerint csak részben fedezte szükségletét, amennyiben pedig teljesen ellátatlan, s a község részéről ellátva nem lett és az ellátatlanok jegyzékéből töröltetett, illetve abba nem vétetett fel. Az igazolványnak tartalmazni kell az ellátásra jogosult családtagoknak számát is. Az őrlésre vonatkozólag a termésrendelet lényegesebb változtatást nem léptet életbe. A malomvállalatok a H. T. őrlésein kívül az új gazdasági évben is csak vámőrlést végezhetnek. A vámőrlést végző malomvállalatok gabonát őrlésre vagy egyéb feldolgozásra csak őrlési tanúsítvány ellenében és csakis az őrlési tanúsítványban megjelölt mennyiségben fogadhatnak el. Ha a malom a szigorú rendelkezés dacára őrlési tanúsítvány nélkül vesz át és dolgoz fel terményeket, úgy a vámőrlést végző malom felelős vezetője, mint az őrlési tanúsítvány nélkül őröltető fél ellen a kihágói eljárás minden esetben megindítandó. Az őrlési tanúsítványokat minden őröltető fél részére egyelőre legfeljebb szept. 30-áig terjedő időre szabad kiállítani. Ez időpont után is az őrlési tanúsítványok továbbra is lehetőleg rövid idő, legfeljebb azonban három hónap alatt elfogyasztható mennyiségekre állíthatók csak ki. A vámőrlést végző malomról szat a feldolgozásra átvett terménymennyiségből mindenekelőtt az őrlésnél és hántolásnál az ország területére egységesen megszabott 10%, darálásnál, zúzásnál stb. 8% vámot természetben levonni és a levont vámgabonát az őrlendő gabonától külön választva elraktározni tartozik. A vámőrlést végző malomvállalat, amenynyiben nem sima őrlést végez — a törvényhatóság első tisztviselője által technikai berendezéséhez képest — a megállapított kiőrlési arányt köteles betartani, az őröltető félnek ettől eltérő kívánságait figyelembe nem veheti. Ha a vámőrlést végző malomvállalat akár a megállapított kiőrlési arányt, technikai fogyatkozása miatt, betartani nem képes, akár a fennálló egyéb rendelkezéseket nem tartja be, miként azt a rendelet kimondja, minden kártalanítási igény kizárásával a törvényhatóság első tisztviselője által üzemének folytatásától eltiltható, illetőleg amennyiben üzembe tartása szükséges, akkor a szóban forgó malomvállalat hatósági igénybevétele tárgyában az alispán (polgármester) a közélelmezési hivatalhoz megfelelő előterjesztést tesz. A malomvállalat által üzemveszteségként felszámítható porlási és koptatási százalék maximuma búzánál 2%, rozsnál pedig 3%-nál magasabb nem lehet. A vámőrlést végző malom birtokosa házi és gazdasági szükségletére a vámőrlés címén kapott termény mennyiségből csakis a főszolgabíró (polgármester) engedélyével tarthat vissza, annyit, mint amennyit a fennálló rendelkezések értelmében saját házi és gazdasági szükségletének fedezésére felhasználhat. A vámőrlést végző malom birtokosát az a kötelezettség, hogy a vám címén befolyt terménymennyiségeket a legközelebbi vasúti vagy hajóállomásra, illetve az ennél nem távolabb fekvő körzeti malomba köteles szállítani, épen úgy terheli, mint bármely termelőt. A vámgabona a feldolgozásra váró gabonától különválasztva tartandó, a malomvállalat tulajdonosa részére engedélyezett házi és gazdasági szükségletet képező gabonamennyiség a malomban nem tartható. Minthogy a rendelet értelmében a vásárlás csak annak a községnek határában termelt gabonából történhetik, ahol a vásárló fél állandóan lakik, vásárolt gabona elszállítására engedély nem adható, illetve erre a célra szállítási igazolvány ki nem állítható. A termelő azt a gabonát, illetve lisztet, melyre másutt levő gazdaságában, illetve háztartásában beigazoltan szüksége van, valamint azt a mennyiséget, melyet közvetlen felmenő, illetve lemenő hozzátartozója részére elszállítani jogosult, vasúton, hajón, gépkocsin a 4551, 1915. M. E. sz. rendeletben megjelölt hatóság (kis- és nagyközségben a járási főszolgabíró, rendezett tanácsú városokban a polgármester, önálló thj. városokban a tanács által megbízott tisztviselő által az Országos közelévi&a&UWM.