Magyar Kereskedők Lapja, 1918. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)

1918-07-06 / 27. szám

MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA (Vállalkozók és Iparosok Lapja) 1918. június 6. A termelő köteles a bejelentőlapba beje­gyezni a cséplőgépbirtokosnak (bérlőnek) nevét és állandó lakóhelyét. Ha a gép saját tulajdona, elég a név helyett azt bejegyezni: saját géppel. Ha a cséplés nyomtatással, kézi erővel (kézi cséplőgéppel, vagy hadaróval) történt, akkor a bejelentőlap rovatába e szót kell bejegyezni: „kézi cséplés“. Ha a termelő gabonájából a­ cséplésnél vagy aratásnál közreműködő munkásoknak részt ad, tartozik a bejelentőlap hátlapján meg­jelölni a munkások nevét és állandó tartózko­dási helyét, akik a természetbeni járandóságot kapták. A kölest és tatárkát, amely a többi gabo­nánál rendszerint későbben kerül cséplésre és szórványosabban termeltetik, a termelőnek kü­lön kell bejelenteni. Mindazok, akik gőzcséplőgéppel avagy ben­zinnel, petróleummal, villamos vagy más moto­rikus erővel hajtott cséplőgéppel vagy járgá­­nyos (állati erővel hajtott) cséplőgéppel a ma­guk vagy más részére az 1918. évi termésből búzát, rozsot (kétszerest is), árpát, zabot, kölest vagy tatárkát csépelnek, kötelesek az általuk hetenkint (vasárnaptól szombatig) végzett csép­­léseket annál a községi elöljáróságnál (polgár­­mesternél) bejelenteni,­­ amelynek területén a cséplés történt.. A bejelentést a cséplőgépbirtokosok, ha a cséplőgép bérbe van adva, a bérlő vagy kezelő tartozik megtenni. A gépbirtokos a 2490/1918. M. E. számú rendelet 3. §-ának 6. bekezdése szerint a csép­­lésekről termelőnként és terményenkint a köz­ségi elöljáróság (polgármester) által hitelesített cséplőkönyvet köteles vezetni, hogy abból az általa kicsépelt búza, rozs, kétszeres, köles, ta­tárka, árpa, zab és az ocsa mennyisége terme­lőnként bármikor megállapítható legyen. Ha a cséplőgépbirtokos (bérlő) a cséplést egy község területén befejezte, a cséplőkönyvet, (könyve­ket) a községi elöljáróságnak (polgármesternek) köteles beszolgáltatni. A 2490/1918. M. E. számú rendelet 4. §-ának 2. bekezdése szerint a termelő még a cséplés befejezése, illetve az átvevő bizottsággal való elszámolás előtt egész évi házi és gazdasági szükséglete terhére saját felelősségére az átvevő bizottság közbejötte nélkül is felhasználhatja azt a terménymennyiséget, amely őt a 2650­— 1918. M. E. számú rendelet értelmében az elszá­molás megejtéséig házi és gazdasági szükséglet címén megilleti. A vetőmag címén felhasznál­ható mennyiségre a bevetett terület nagysága irányadó. A termelő az előzetesen felhasznált meny­­nyiségről terménynemenként részletezve pontos jegyzéket vezetni tartozik. .4 termelő terményeit, vagy azok egy ré­szét még az átvevő bizottsággal való elszámolás előtt eladhatja a H. T. illetékes bizományo­sának. A H T. bizományosa az így megvett men­­i­ny­iség elszállításáról az átvevő bizottságot ese­­teként haladéktalanul értesíteni köteles. A földmivelésügyi miniszter által erre kije­lölt állami gazdaságok és magnemesítők jogo­sítva vannak vetőmag céljaira alkalmas, illetve nemesített magterményüket vagy annak egy ré­szét a földmivelésügyi miniszter által meghatá­rozott áron akár gazdasági egyesületnek, szövet­kezetnek, akár a földmivelésügyi miniszteri ki­­rendeltségeknek, akár közvetlenül a termelők­nek 1918. október 15-éig eladni. Az átvevő bizottság munkáját azonnal, de legkésőbb az aratás megindultával megkezdi. A­mennyiben a bizottság munkásságát előbb meg nem kezdette, a községi elöljáróság (polgármes­ter) az aratás kezdetéről a bizottság tagjait és a kirendelt segédszemélyzetet előre értesíteni tartozik. Hamis adatbejelentés esetén megvizsgá­landó, hogy a kicséplés alkalmával a szalmá­ban és polyvában nem maradt-e szándékosan, vagy gondatlanságból a rendesnél nagyobb mennyiségű szem vissza, ha pedig megállapí­tást nyert, hogy a cséplés szándékosan vagy gondatlanságból tökéletlenül történt, az átvevő bizottság a kihágási eljárás megindítása iránti intézkedéssel egyidejűleg köteles az elsőfokú hatóságnak intézkedését kérni aziránt, hogy kötelezze a termelőt újracséplésre, vagy — ha ennek helyét látja — esetleg közerő kirende­lése útján is gondoskodik újracséplésről. A termelőknek összterméséből az elszámolás alkalmával a következő mennyiségek vonan­­dók le: a) Előzetesen felhasznált mennyiségek. b) H. T.-nek előzetesen tényleg leszállított mennyiségek. c) Az eladott vetőmag mennyisége. A mennyiség megállapításánál a bizottság­­etsik windeni-nr számításba kell venni az össz­ ftagkereskedelmii és felviteli R.-T. ezelőtt SZEMŰRE és GYÖRGY­­ Budapest? V. kerület,­­ Szécfieny Mca 7. sz. jj Ajánl 1918. évi termésű magas­­­csi­aképességűt fajazonos fehér kerek itarlórépamasot 195­0-ért kilénkint a Sürgönyeim, Szemegy, Budapest. Telefon 32—88 ! mennyiségre vonatkozólag a termények ter­mészetes beszáradása következtében előálló­­ súly veszteségeket. E címen búzánál, rozsnál,­­ árpánál 2%, zabnál 3% vehető számításba. Az átvevő bizottság, mint ilyen, a gabona minőségi kérdésével nem foglalkozik, hanem erre aló tekintet nélkül leszámol a termelővel, tehát a termésfelesleget abban az esetben is át kell venni, ha a gabona rossz vagy romlott mi­nőségű. A minőség tárgyalása és tisztázása a H. T. átvevő közegének a feladata, aki e tekin­tetben a H. T.-től külön utasításokkal van el­látva. A N­. T. közégi raktáraiban levő készletek felett sem a községi elöljáróság (polgármester), sem az átvevő bizottság nem rendelkezhetik, hanem ezek is a H. T. tulajdonát képezik s azokból csakis a H. T. végezhet kiutalásokat. A raktárba való szállítás a termelőt terheli s a 25 méter mázsánál kisebb, továbbá a ve­szélyeztetett tételeknél gondoskodni kell arról, hogy a leszállítás mindjárt az átvétel után meg­történjék. Amennyiben a termelő általában véve vonakodnék a raktárba való szállítást esz­közölni, az elsőfokú-­hatóság a H. T. megkere­sésére köteles a szállításról a termelő költsé­­­­gére más fuvarok — a szükséghez képest a közerők kirendelése — útján gondoskodni. A térítésre vonatkozólag a 2490/ 1918. M. E. szá­mú rendelet 0. §-ának utolsóelőtti bekezdésé­nek rendelkezései irányadók. Azokról, akiknek termése házi szükségle­tüket csak részben fedezte, jegyzéket a 2490— 1918. M. E. számú rendelet 10. §-a értelmében az eljárás során az átvevő bizottság köteles ki­állítani. A jegyzék összeállításánál a legna­gyobb gond fordítandó arra, hogy világosan kitűnjék az a tény, hogy saját termése házi szükségletének mily részét nem fedezte. A termés igénybevételét szabályozó rendelet egyik legsarkalatosabb alapelve, hogy közvetle­nül a termelőtől senki sem vásárolhat és ugyan­­­ csak a termelő másnak, mint a H. T.-nek terml­ményeit el nem adhatja.­­Megengedi azonban a rendelet 10. §-a azt, hogy azok, kik nem termelők, vagy akiknek házi és gazdasági szükségletét a saját termésük­­ teljesen nem fedezi, azok részére a községi elöljáróság (polgármester) kiállított beszerzési utalványt adjon, amely utalvány ellenében a H.­T-től, amennyiben a község területén ter­mett és még ott tároló készletek felett rendel­kezik, az illeti, házi és gazdasági szükségletére búzát, rozsot, kétszerest és árpát vásárolhat. Ily beszerzési utalványokat július hó 10-éig ki­szolgáltatni tilos. A községi elöljáróság (pol­gármester) ez időpont után is a beszerzési utal­ványokat kizárólag csak az 1918. szeptember 30-ig terjedő szükségletre állíthatja ki. A be­szerezhető mennyiség személyenkint csak napi 240 gramm, vagyis fejenkint és havonkint 7,2 kg. lisztnek megfelelő havi 10 kg. termény lehet. Oly részben termelők részére, akiknek házi szükséglete szeptember hó végéig fedezve van, amiről a községi elöljáróság (polgármester) az átvevő bizottság útján meggyőződést sze­rezni tartozik, beszerzési utalványt kiállítani tilos. A beszerzési utalványok 1g jelentkezés sorrendjében sorszámmal látandók el. A H. T. átvevő közege a beszerzési utalványok beváltását csakis a hatósági közeg jelenlétében eszközölheti. Ugyancsak a hatósági közeg jelenlétében kell történ­nie az átszolgáltatott termésmennyiség ki­­­­fizetésének is. A termény kiszolgáltatásá­nál való jelenlétét a hatósági közeg a be­szerzési utalványokon igazolni tartozik. A be­szerzési utalványoknak a H. T. átvevő köze­génél való beváltása csakis a sorszám sorrend­jében történhetik. A múlt évhez képest az idén is bizonyos in­tézmények (beszerzési csoportok, nagyobb bá­nya, ipari és közlekedési vállalatok stb.) a ha­tósági ellátásból kivéve, közvetlen ellátásban fognak részesülni. Az ellátás módozatait később külön rendelettel fogja a miniszter szabályozni. Közvetlen ellátásban levő intézménynél ellátás­ban csak oly egyén részesülhet, aki azon köz­ség elöljáróságától (polgármesteritől), ahol rendszerint állandóan tartózkodik, hatósági iga­zolványt szolgáltat át, hogy saját termése nin­csen, avagy saját termése az átvevő bizottság elszámolása szerint csak részben fedezte szük­ségletét, amennyiben pedig teljesen ellátatlan, s a község részéről ellátva nem lett és az ellátatla­nok jegyzékéből töröltetett, illetve abba nem vétetett fel. Az igazolványnak tartalmazni kell az ellátásra­ jogosult családtagoknak számát is. Az őrlésre vonatkozólag a termésrendelet lényegesebb változtatást nem léptet életbe. A malomvállalatok a H. T. őrlésein kívül az új gazdasági évben is csak vámőrlést végezhetnek. A vámőrlést végző malomvállalatok gabo­nát őrlésre vagy egyéb feldolgozásra csak őr­lési tanúsítvány ellenében és csakis az őrlési tanúsítványban megjelölt mennyiségben fogad­hatnak el. Ha a malom a szigorú rendelkezés dacára őrlési tanúsítvány nélkül vesz át és dolgoz fel terményeket, úgy a vámőrlést végző malom felelős vezetője, mint az őrlési tanúsít­­vány nélkül őröltető fél ellen a kihágó­i eljá­rás minden esetben megindítandó. Az őrlési tanúsítványokat minden őröltető fél részére egyelőre legfeljebb szept. 30-áig terjedő időre szabad kiállítani. Ez időpont után is az őrlési tanúsítvá­nyok továbbra is lehetőleg rövid idő, legfel­jebb azonban három hónap alatt elfogyasztha­tó mennyiségekre állíthatók csak ki. A vámőrlést végző malomról s­zat a feldol­gozásra átvett terménymennyiségből mindenek­előtt az őrlésnél és hántolásnál az ország te­rületére egységesen megszabott 10%, darálás­nál, zúzásnál stb. 8% vámot természetben le­vonni és a levont vámgabonát az őrlendő ga­bonától külön választva elraktározni tartozik. A vámőrlést végző malomvállalat, ameny­­nyiben nem sima őrlést végez — a törvényható­ság első tisztviselője által technikai berendezé­séhez képest — a megállapított kiőrlési arányt köteles betartani, az őröltető félnek ettől eltérő kívánságait figyelembe nem veheti. Ha a vámőrlést végző malomvállalat akár a megállapított kiőrlési arányt, technikai fo­gyatkozása miatt, betartani nem képes, akár a fennálló egyéb­ rendelkezéseket nem tartja be, miként azt a rendelet kimondja, minden kár­talanítási igény kizárásával a törvényhatóság első tisztviselője által üzemének folytatásától eltiltható, illetőleg amennyiben üzembe tartása szükséges, akkor a szóban forgó malomválla­lat hatósági igénybevétele tárgyában az alispán (polgármester)­ a közélelmezési hivatalhoz meg­felelő előterjesztést tesz. A malomvállalat által üzemveszteségként felszámítható porlási és koptatási százalék maximuma búzánál 2%, rozsnál pedig 3%-nál­ magasabb nem lehet. A vámőrlést végző malom birtokosa házi és gazdasági szükségletére a vámőrlés címén kapott termény mennyiségből csakis a főszolga­bíró (polgármester) engedélyével tarthat vissza,­­ annyit, mint amennyit a fennálló rendelkezések értelmében saját házi és gazdasági szükségleté­nek fedezésére felhasználhat. A vámőrlést végző malom birtokosát az a kötelezettség, hogy a vám címén befolyt ter­ménymennyiségeket a legközelebbi vasúti vagy hajóállomásra, illetve az ennél nem távolabb fekvő körzeti malomba köteles szállítani, épen úgy terheli, mint bármely termelőt. A vámgabona a feldolgozásra váró gaboná­tól különválasztva tartandó, a malomvállalat tulajdonosa részére engedélyezett házi és gaz­dasági szükségletet képező gabonamennyiség a malomban nem tartható. Minthogy a rendelet értelmében a vásárlás csak annak a községnek határában termelt gabo­nából történhetik, ahol a vásárló fél állandóan lakik, vásárolt gabona elszállítására engedély nem adható, illetve erre a célra szállítási iga­zolvány ki nem állítható. A termelő azt a gabonát, illetve lisztet, melyre másutt levő gazdaságában, illetve ház­tartásában beigazoltan szüksége van, valamint azt a mennyiséget, melyet közvetlen felmenő, illetve lemenő hozzátartozója részére elszállí­tani jogosult, vasúton, hajón, gépkocsin a 4551, 1915. M. E. sz. rendeletben megjelölt hatóság (kis- és nagyközségben a járási főszol­gabíró, rendezett tanácsú városokban a polgár­­mester, önálló thj. városokban a tanács által megbízott tisztviselő­ által az Országos közelév­i&a&UWM.

Next