Magyar Kereskedők Lapja, 1939. január-december (59. évfolyam, 1-26. szám)

1939-01-07 / 1. szám

Budapest, 1939. január 7. Felhívás Hatvanadik évfolyamához köze­­­ledik a Magyar Kereskedők Lapja, a magyar szaklapok szeniorja. Születésekor magyar nyelven még nem adtak ki szaklapot, mert a kereskedelem nyelve ak­kor még főként német volt. A Magyar Kereskedők Lapja tehát, amely a háború utáni összeomlásig is szinte nélkülöz­hetetlen orgánum volt, a ke­reskedelem nyelvének megma­­gyarosítása terén is úttörő mun­kát végzett. Az ország gazdasági életének reformálása idején félre kell tennünk még a szerénység szempontjait is és hivatottsá­­gunk nézőpontjainak megítélése okából nagy vonásokban felso­roljuk lapunk érdemeit. A Magyar Kereskedők Lapja a múltban bátran állott ki a ke­reskedelmi szabadság érdekei­ért. Az államvezetés új iránya és a gazdasági kényszerűség azon­ban most olyan korlátozásokat ír elő, amelyek előtt a jobb magyar jövő érdekében kénytelen min­denki meghajolni. A Magyar Ke­reskedők Lapja is megnyugvás­sal veszi tudomásul a reform­­munkálatokat. De nem mulasztja el a jövőben sem felemelni kri­tikai hangját az olyan tervek ellen, amelyek esetleg helytelen elgon­dolásból a kereskedelem és így közvetve a termelés érdekeit veszélyeztetik. Mély tisztelettel kérjük olva­sóinkat, hogy érdekképviseleti munkánkat fogadja a jövőben is bizalommal. Forduljanak hozzánk panaszaikkal. Ez a lap egész testével tovább is szolgálni fogja érdekeiket. Forduljanak hozzánk minden olyan üzleti problémá­jukkal, amelyeknél felvilágosí­tásra, vagy tanácsra szorulnak. És végül, ehhez a hasznos mun­kához nyújtsanak lehetőséget az­által, hogy fizessenek elő a Magyar Kereskedők Lapjára. * ► I­nf | Kereskedelmi, közgazdasági, v­­­azási és szállítási közlö­ny Megjelenik minden második szombaton a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK­ LAPJA“ rendes melléklettel­ együtt ELŐFIZETÉSI DÍJ: A „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁÉVAL EGYÜTT EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ. DETAILKERESKEDŐKNEKÉVI P. 10—, FÉL ÉVRE P. 5—, NEGYEDÉVRE P. 2,50. PO­STATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA *4339. Felelős szerkesztő: FODOR MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, V. KERÜLET, ZRÍNYI-UTCA 1. SZÁM. SOROZATOS TELEFON: *181—939. SÜRGÖNY CÍM: FODOR ZRÍNYI U. 1. 59. évfolyam 1.­szám A magyar f­eresk­edelem­ talpraállítása A mérleg, amellyel a magyar keres­kedelem búcsút vesz az elmúlt eszten­dőtől, és az álhozat, mellyel az új évet megnyitja, csaknem minden egyes té­telében két tényezőből adódik. A tény­leges eredményekből és abból a hangu­lati elemből, amelynek fontosságát éppen a legutóbbi idők eseményi do­kumentálták. A tényleges, szakszerű eredmények az egyes szakmákban, sőt az egyes szakmákon belül is sok elté­rést mutatnak ugyan, de általában vé­ve és a viharos esztendő nehéz meg­próbáltatásait tekintve nem voltak kedvezőtlenek. A kereskedelem ellen­állóképessége megnyilatkozott abban is, hogy amikor a belső piac fo­gyasztóképessége sok kedvezőtlen kö­rülmény összejátszása következtében csökkenő tendenciát mutatott, a kül­kereskedelem pedig egyre nagyobb mértékben került ki a kereskedelem kezéből, a magyar kereskedő tudott alkalmazkodni a változott viszonyok­hoz, üzemét, boltját fenntartotta és inkább a normális haszonkulcsról mondott le, semhogy forgalmát kelljen csökkentenie. A második tényező, a hangulati elem, sajnos, mindvégig kedvezőtlen irányban befolyásolta az eredményt és árnyékát előre vetette az új esztendőre is. Nagy része van ebben a bizonytalanság érzésének és annak, hogy bizonyos körökben keres­kedelemellenes irányzat kerekedett felül, mely az üzleti szabadságot azon a mértéken túl is korlátozta, amely mérték kényszerűen adódik a rendkí­vüli helyzetben és a rendkívüli viszo­nyok között. Nem a politikai eseményekre gon­dolunk, amikor ezt a sajnálatos meg­állapítást tesszük, hanem arra, hogy igen sokan, minden aktuális politikai problémától eltekintve is, szükséges­nek tartják a kereskedelem életlehető­ségeinek, hatáskörének és működési területének korlátozását. Pedig kétség­telen, hogy a kereskedelemre minden politikai rendszer és minden irányzat mellett ma nagyobb szükség van, mint bármikor és kétségtelen az is, hogy a kereskedő fontos feladatát csak ak­kor tudja megfelelően teljesíteni, ha megvan a minimális biztonságérzete és törvényesen szabályozott mozgási szabadsága. Szüksége van a kalkulá­ciós biztonságra, szüksége van arra, hogy sehol se tekinsék a gazdaság mostohagyermekének, hanem a többi foglalkozási ággal egyenrangúnak és éler­hetőségét ne korlátozzák felesle­ges beavatkzásokkal. A második Imrédy-kormány keres­kedelmi minisztere több olyan nyilat­­kozatott tett az utóbbi időben, melyek­ből ezeknek a feladatoknak és ezek­nek a feltételeknek méltánylása és el­ismerése csendül ki. Kunder Antal abból a hivatalból került a kereske­delmi minisztérium élére, melynek kommerciális vezetését és szellemét el­ismeri mindenki, akinek a Külkeres­kedelmi Hivatallal érintkezése­s dolga volt. Éppen Kunder Antalnak van nagy része a Külkereskedelmi Hivatal irányítása terén abban, hogy a ma­gyar exportőr és a magyar importőr stabil kalkulációs bázist kapott és­ a megállapított, a nagy nemzetgazdasá­gi­ érdekek által diktált korlátokon belül szabadon fejthette ki kommer­ciális tevékenységét. Ha ugyanezt a biztonságérzetet, ugyanezt a stabili­tást megteremti a kereskedelmi minisz­ter a belkereskedelemben, ha gátat vet a kereskedelemellenes hangulat terjedésének, ha arányba hozza a ke­reskedelem jövedelmezőségét a súlyos közterhekkel,­­ akkor az ő nevéhez fog fűződni a magyar kereskedelem égetően sürgős talpraállítása. Mindazok a statisztikai adatok, ame­lyeket hivatalos helyeken a magyar kereskedelem forgalmáról, haszonkul­csáról és rentabilitásáról az utóbbi időkben összeállítottak, világosan mu­tatják az úgynevezett fix költségek emelkedését. A szociális és adózási tételek különösen az elmúlt évben emelkedtek és velük szemben hiány­zott, elmaradt a forgalom megfelelő növekedése. A magyar gazdaságpoliti­ka irányadóinak első feladata tehát a forgalom és a fogyasztás megkönnyí­tése, miként azt Imrédy Béla minisz­terelnök is hagsúlyozta egyik legutób­bi beszédében. A kereskedelem szíve­sen hozza meg a szükséges áldozato­kat, legyenek azok akár szociális ter­hek, akár az állam megnövekedett fel­adataival párhuzamosan szaporodó közterhek. De hogy ezeket az áldoza­tokat viselhesse, elsősorban nyugalom­ra, biztonságérzetre és arra van szük­sége, hogy működési területét szaka­datlanul ne csökkentsék és mozgási szabadságát feleslegesen ne akadá­lyozzák. Az iparigazolványok és iparengedélyek kérdése­ az új zsidó­ javaslatban Községenként és nem szakmánként, hat százalék lesz a numerus clausus A múlt év augusztusában jelent meg a kereskedelmi miniszter rendelete az iparigazolványok és iparengedélyek kiadásának szüneteléséről. Azóta az iparhatóságok megszüntették az ipar­­jogosítványok kiadását azoktól a ki­vételes esetektől eltekintve, amikor az említett rendelet értelmében a kereske­delemügyi minisztérium külön enge­délyt adott iparigazolvány vagy ipar­­engedély kiállítására. A tilalmi rende­let kiadása után nyilvánvaló volt, hogy ez az átmeneti állapot kapcsola­tos az iparigazolványok ügyében ter­vezett i­j intézkedéssel, melynek ter­mészetéről azonban hosszú ideig teljes bizonytalanság uralkodott. Beszéltek az iparigazolványok általános revízió­járól és más hasonló intézkedésekről, de teljes bizonyosság e kérdésben mindaddig nem volt, amíg a kormány a képviselőház legutóbbi ülésén be nem nyújtotta „A zsidók közéleti és gazda­sági térfoglalásának korlátozásáról" szóló törvényjavaslatot. A javaslat hiteles szövege csak az utóbbi napokban került nyilvánosság­ra. Megállapítható ebből, hogy az ip­ar­­jogosítványok ügyéről a javaslat 13. §-a intézkedik, mégpedig szó szerint a következőképpen: ÁRA 40 FILLÉR

Next