Magyar Kereskedők Lapja, 1939. január-december (59. évfolyam, 1-26. szám)
1939-01-07 / 1. szám
Budapest, 1939. január 7. Felhívás Hatvanadik évfolyamához közeledik a Magyar Kereskedők Lapja, a magyar szaklapok szeniorja. Születésekor magyar nyelven még nem adtak ki szaklapot, mert a kereskedelem nyelve akkor még főként német volt. A Magyar Kereskedők Lapja tehát, amely a háború utáni összeomlásig is szinte nélkülözhetetlen orgánum volt, a kereskedelem nyelvének megmagyarosítása terén is úttörő munkát végzett. Az ország gazdasági életének reformálása idején félre kell tennünk még a szerénység szempontjait is és hivatottságunk nézőpontjainak megítélése okából nagy vonásokban felsoroljuk lapunk érdemeit. A Magyar Kereskedők Lapja a múltban bátran állott ki a kereskedelmi szabadság érdekeiért. Az államvezetés új iránya és a gazdasági kényszerűség azonban most olyan korlátozásokat ír elő, amelyek előtt a jobb magyar jövő érdekében kénytelen mindenki meghajolni. A Magyar Kereskedők Lapja is megnyugvással veszi tudomásul a reformmunkálatokat. De nem mulasztja el a jövőben sem felemelni kritikai hangját az olyan tervek ellen, amelyek esetleg helytelen elgondolásból a kereskedelem és így közvetve a termelés érdekeit veszélyeztetik. Mély tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy érdekképviseleti munkánkat fogadja a jövőben is bizalommal. Forduljanak hozzánk panaszaikkal. Ez a lap egész testével tovább is szolgálni fogja érdekeiket. Forduljanak hozzánk minden olyan üzleti problémájukkal, amelyeknél felvilágosításra, vagy tanácsra szorulnak. És végül, ehhez a hasznos munkához nyújtsanak lehetőséget azáltal, hogy fizessenek elő a Magyar Kereskedők Lapjára. * ► Inf | Kereskedelmi, közgazdasági, vazási és szállítási közlöny Megjelenik minden második szombaton a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA“ rendes melléklettel együtt ELŐFIZETÉSI DÍJ: A „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁÉVAL EGYÜTT EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ. DETAILKERESKEDŐKNEKÉVI P. 10—, FÉL ÉVRE P. 5—, NEGYEDÉVRE P. 2,50. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA *4339. Felelős szerkesztő: FODOR MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, V. KERÜLET, ZRÍNYI-UTCA 1. SZÁM. SOROZATOS TELEFON: *181—939. SÜRGÖNY CÍM: FODOR ZRÍNYI U. 1. 59. évfolyam 1.szám A magyar fereskedelem talpraállítása A mérleg, amellyel a magyar kereskedelem búcsút vesz az elmúlt esztendőtől, és az álhozat, mellyel az új évet megnyitja, csaknem minden egyes tételében két tényezőből adódik. A tényleges eredményekből és abból a hangulati elemből, amelynek fontosságát éppen a legutóbbi idők eseményi dokumentálták. A tényleges, szakszerű eredmények az egyes szakmákban, sőt az egyes szakmákon belül is sok eltérést mutatnak ugyan, de általában véve és a viharos esztendő nehéz megpróbáltatásait tekintve nem voltak kedvezőtlenek. A kereskedelem ellenállóképessége megnyilatkozott abban is, hogy amikor a belső piac fogyasztóképessége sok kedvezőtlen körülmény összejátszása következtében csökkenő tendenciát mutatott, a külkereskedelem pedig egyre nagyobb mértékben került ki a kereskedelem kezéből, a magyar kereskedő tudott alkalmazkodni a változott viszonyokhoz, üzemét, boltját fenntartotta és inkább a normális haszonkulcsról mondott le, semhogy forgalmát kelljen csökkentenie. A második tényező, a hangulati elem, sajnos, mindvégig kedvezőtlen irányban befolyásolta az eredményt és árnyékát előre vetette az új esztendőre is. Nagy része van ebben a bizonytalanság érzésének és annak, hogy bizonyos körökben kereskedelemellenes irányzat kerekedett felül, mely az üzleti szabadságot azon a mértéken túl is korlátozta, amely mérték kényszerűen adódik a rendkívüli helyzetben és a rendkívüli viszonyok között. Nem a politikai eseményekre gondolunk, amikor ezt a sajnálatos megállapítást tesszük, hanem arra, hogy igen sokan, minden aktuális politikai problémától eltekintve is, szükségesnek tartják a kereskedelem életlehetőségeinek, hatáskörének és működési területének korlátozását. Pedig kétségtelen, hogy a kereskedelemre minden politikai rendszer és minden irányzat mellett ma nagyobb szükség van, mint bármikor és kétségtelen az is, hogy a kereskedő fontos feladatát csak akkor tudja megfelelően teljesíteni, ha megvan a minimális biztonságérzete és törvényesen szabályozott mozgási szabadsága. Szüksége van a kalkulációs biztonságra, szüksége van arra, hogy sehol se tekinsék a gazdaság mostohagyermekének, hanem a többi foglalkozási ággal egyenrangúnak és élerhetőségét ne korlátozzák felesleges beavatkzásokkal. A második Imrédy-kormány kereskedelmi minisztere több olyan nyilatkozatott tett az utóbbi időben, melyekből ezeknek a feladatoknak és ezeknek a feltételeknek méltánylása és elismerése csendül ki. Kunder Antal abból a hivatalból került a kereskedelmi minisztérium élére, melynek kommerciális vezetését és szellemét elismeri mindenki, akinek a Külkereskedelmi Hivatallal érintkezéses dolga volt. Éppen Kunder Antalnak van nagy része a Külkereskedelmi Hivatal irányítása terén abban, hogy a magyar exportőr és a magyar importőr stabil kalkulációs bázist kapott és a megállapított, a nagy nemzetgazdasági érdekek által diktált korlátokon belül szabadon fejthette ki kommerciális tevékenységét. Ha ugyanezt a biztonságérzetet, ugyanezt a stabilitást megteremti a kereskedelmi miniszter a belkereskedelemben, ha gátat vet a kereskedelemellenes hangulat terjedésének, ha arányba hozza a kereskedelem jövedelmezőségét a súlyos közterhekkel, akkor az ő nevéhez fog fűződni a magyar kereskedelem égetően sürgős talpraállítása. Mindazok a statisztikai adatok, amelyeket hivatalos helyeken a magyar kereskedelem forgalmáról, haszonkulcsáról és rentabilitásáról az utóbbi időkben összeállítottak, világosan mutatják az úgynevezett fix költségek emelkedését. A szociális és adózási tételek különösen az elmúlt évben emelkedtek és velük szemben hiányzott, elmaradt a forgalom megfelelő növekedése. A magyar gazdaságpolitika irányadóinak első feladata tehát a forgalom és a fogyasztás megkönnyítése, miként azt Imrédy Béla miniszterelnök is hagsúlyozta egyik legutóbbi beszédében. A kereskedelem szívesen hozza meg a szükséges áldozatokat, legyenek azok akár szociális terhek, akár az állam megnövekedett feladataival párhuzamosan szaporodó közterhek. De hogy ezeket az áldozatokat viselhesse, elsősorban nyugalomra, biztonságérzetre és arra van szüksége, hogy működési területét szakadatlanul ne csökkentsék és mozgási szabadságát feleslegesen ne akadályozzák. Az iparigazolványok és iparengedélyek kérdése az új zsidó javaslatban Községenként és nem szakmánként, hat százalék lesz a numerus clausus A múlt év augusztusában jelent meg a kereskedelmi miniszter rendelete az iparigazolványok és iparengedélyek kiadásának szüneteléséről. Azóta az iparhatóságok megszüntették az iparjogosítványok kiadását azoktól a kivételes esetektől eltekintve, amikor az említett rendelet értelmében a kereskedelemügyi minisztérium külön engedélyt adott iparigazolvány vagy iparengedély kiállítására. A tilalmi rendelet kiadása után nyilvánvaló volt, hogy ez az átmeneti állapot kapcsolatos az iparigazolványok ügyében tervezett ij intézkedéssel, melynek természetéről azonban hosszú ideig teljes bizonytalanság uralkodott. Beszéltek az iparigazolványok általános revíziójáról és más hasonló intézkedésekről, de teljes bizonyosság e kérdésben mindaddig nem volt, amíg a kormány a képviselőház legutóbbi ülésén be nem nyújtotta „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló törvényjavaslatot. A javaslat hiteles szövege csak az utóbbi napokban került nyilvánosságra. Megállapítható ebből, hogy az iparjogosítványok ügyéről a javaslat 13. §-a intézkedik, mégpedig szó szerint a következőképpen: ÁRA 40 FILLÉR