Magyar Konyha, 1995 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1995-02-01 / 1. szám
HHH íze a régi: Lencsefőzelék________________2 Édesanyám főztje: Koós János____________4 Mesterfogások_____________________6 Szakácskönyvkritika__________________8 Egy demokrata érzelmű arisztokrata__________9 Olvasók receptjei___________________10 Aki úgy főz, ahogy Elvis sem tudott: Komár László_14 Jegyünk szerint____________________15 Ecuador, a banánország_______________16 Húsos fogások a Kárpátokon túlról_________20 A víz után az első___________________22 Ötszáz év teáskannákban_______________23 Csokoládéőrület___________________24 Mint a viz a csokoládéhoz______________25 Rum___________________________26 Gombaháború_____________________27 Eltűnt idők - megtalált konyhák___________28 Pillantás a piacra___________________47 Valami más_______________________48 Piacra járóknak: a hering_______________50 Kész megoldás____________________54 Menük a Mirelité ajánlatából ___________57 Csirkemell szezámbundában kezdőknek______59 Szalagos farsangi fánk haladóknak_________60 Kókusz torta______________________62 Veszélyes-e a vegetáriánizmus?__________64 Mindennapi apróságok________________64 Van, ami százszor édesebb_____________65 Keverem-kavarom__________________65 Fortélyok________________________68 Olcsó oldalak_____________________70 Tésztás levesek____________________72 Vacsoravendég voltam Nyertes Zsuzsánál_____74 Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban___76 Melléklet vállalkozó kedvű gyerekeknek____39-42 XIX. évfolyam, 1.szám A receptek tartalomjegyzéke a 80. oldalon található Életmentő étrend___________________12 Tanítani kéne______________________13 Az étel a legjobb orvosság: Hajdina________30 Vegetáriánusoknak__________________32 Az én reformkonyhám: Kelkáposzta_________34 Egy tál kert_______________________36 Mikrohullámhosszon_________________44 Fritában finomat___________________46 TUT lm 1995. február Solymári töltött libacomb..7. oldal Zöldfűszeres túrógaluska...32. oldal Szalagos farsangi fánk...60. oldal A kis ajándékok erősítik a barátságot. Ezt az egyszerű, ám bölcs megállapítást F. Nagy Angélától, egykori főszerkesztőmtől hallottam először, amikor - sok-sok évvel ezelőtt - a szerkesztőségbe kerültem. Azóta számtalanszor meggyőződhettem róla magam is, hogy a legapróbb figyelmesség is képes mosolyt csalni az arcokra, feloldani a feszültséget, derűt varázsolni körénk. A kis ajándék valóban hálás holmi: kapni is jó, adni is jó, s közben születhetik egy csöppnyi öröm. Nos, erről lenne most szó, mert ha Ön, kedves Olvasó, már e sorok olvasásánál tart, az azt jelenti, hogy kibontotta a Magyar Konyhát új „ruhájából”, s megtalálta benne a mi kis ajándékunkat. Története van. Szokványosan kezdődött, még a múlt év késő őszén. Jövőre emelkedik a papír ára, drágul a nyomdai előállítás, a posta is több pénzt kér a terjesztésért, jöttek a hírek és nem bizonyultak alaptalannak. Szembe kellett nézni a tényekkel: bármennyire is fáj a szívünk, meg kell emelni a Magyar Konyha árát. Tudjuk, tudja: nem rajtunk múlott. De elképzeltük az Ön csalódottságát, amikor kézbe veszi lapunkat és meglátja az új árat. Fiát már ezt is, még ezt is... esetleg úgy, hogy: hát már ezt sem?! S ekkor jutott eszünkbe a kis ajándék. hogy ezentúl szépen becsomagoljuk a Magyar Konyhát, és mindegyikben elrejtünk Önnek valami kis meglepetést. Valami apróságot, árumintát, kóstolót, receptfüzetet, amit forgathat, kipróbálhat, ami felkelti az érdeklődését, miközben talán megenyhül irányunkban is. „Ráadásul” címmel külön oldalon azt is elmondjuk, mit tud, mire való. Sokat várunk ettől a kis ajándéktól, mert nagyon szeretnénk megtartani a barátságát. Ugye számíthatunk rá...