Magyar Könyv-Ház 1. (Posony, 1783)
19. Könyv. Shavv Afrikai, Arabiai 's t. a' s. utazásiról
Sinai tája, utazás tulajdoni, 156 XIX. Körviv.s Nagy Ráiiusból Sinai hegy felé utazván jobbára a’ puszta ég alatt feküttünk. Közülünk Tevéink állának, ainért ott a’ viznek szüksége miatt a’ lónak, és Öszvérnek lehetetlen hasznokat venni. Minthogy pedig illy vadony Országban eleséget nem lehet találni , magunkkal hordozánk arra valót. A’ vizet korszakokban vitettük a’ tevék által, annak leg aláb három négy napiglan kell vala tartani; mig tudniillik szerentsénkre valahol forrásra nem akadánk. A’ tevék ganaja szolgált a’ tüzellésre; noha egynéhány marok forgáts is volt velünk a’ tűzgyújtás kedvéért. Valahányszor ételhez akaránk telepedni, a’ Szeretsen, a’ ki velünk volt, attyafiait enni hivá nagyot rikoltván valamelly magasabb dombról, az nálok a’ szokás törvények szerint, hogy vallások társait ételre hijják, akár vagyon, a’ ki jöjjön , akár nints; valamint ama’ mi emberünknek egy a’ féle attyafia is alig volt száz mértföldnyiig. A’ hol valamelly sátorhoz érkezénk, tájjel, ’s bárány husfal jól tartottak bennünket. De holott az istállójok a’ sátort érte, alkalmatlan volt a’ nyugodalom. Az utazást igen bajossá teszi az éjjeli hideg, harmat, kígyó, skorpió, mérges pók, balba, és több a féle.