Magyar Könyv-Ház 4. (Posony, 1783)
284. Könyv. N. N. A' kisdedek jó barátja
Nevelés» 19 dek! vallyon jó izűeké? Megkóttoltatta vele azokat az Attya; ’s az álmélkodás még nagyobbá vált; midőnt hallá, hogy azon gerezdekből szüretik az a’ vidámittó ital , mellynek bor a’ neve; ’s monda az édes Atya*, fiam ha ezen tsudálkozol, tsudálkozzál még annál is inkább azon, hogy ezekazok a’ redves, goromba, otromba torsokok, mellyeket a’ tavaszkor ki kellett volna irtani, ha valaki néked szót fogadott volna. Ezek a’ jó izű, gyönyörű gerezdek mind ezen törsökökböl eredtek, nevekedtek. A’ mit pedig ezekről mondok , alkalmaztasd az emberi nemzet állapotához. Láttál nem egyszer szegény, nyomorék, ügyefogyott kisdedet; ’s az talánegyetemben árva is volt. Te az olyant megveted, kevélyen elméssz mellette; vigyázz fiam! ne tégy róla hirtelen ítéletet ! ebben az hitván, rongyos teliben nagy lélek lakik, melly talán valaha erköltses, és böltsességgel az emberi nemzetre szép világosságot fog ereszteni. Ez most túl sok, de kellemetes lészen idővel a’ gyümöltse. 72. A’ gyermekeimmel egykor elillenék a játék-hely mellett, a’ hová a’ nép tolakodva sietet Ottan bolondoztak tudniillik a szem-fény vesztők, Ba gyór Játék néző hely.