Magyar Könyvszemle, 2007 (123. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2. szám - SZEMLE - Rozsondai Marianne: "Egy ember, akit még eddig nem ismertünk." A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. (II.) Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az írótól. Szerk. E. Csorba Csilla. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2004. 219 l., számtalan képpel; - (I.) Könyvtára. Szerk. E. Csorba Csilla. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006. 187 l., számtalan képpel
szövetsége körülbelül tíz évvel korábban jött létre (versailles-i szerződés, 1756) és egy gazdasági jellegű együttműködés azt mindenképpen megerősítette volna. A jelentésből kiderül, hogy Franciaország milyen hasznot remélt egy ilyen jellegű együttműködéstől, amelyben a gazdasági szempontból még kiaknázatlan Magyarországnak komoly szerepet szánt. A gyűjteményben két olyan dokumentum található, amely magyar szerző tollából származik, mégis helye van a kötetben, mert vannak francia vonatkozásai. Az egyik az 1785-ben, eredetileg is franciául íródott „Précis”, melynek célja az volt, hogy tájékoztassa a francia kormányt a II. József reformjai előtti magyar alkotmányos rendről - Kecskeméti feltételezi, hogy a fentebb már említett Ürményi József a szerzője. A másik az „Invrassemblances” címet viselő, II. József politikáját támadó röpirat, amelyet a francia udvar számára fordított franciára a bécsi képviselet. A kötetet Napóleon hadmérnökeinek jelentései zárják az 1809-es dunántúli hadjárat idejéből. A közreadott dokumentumok egyik jellemző közös vonása, hogy a szerzők a Habsburg birodalmon belül kivétel nélkül kitüntetetten kezelik Magyarországot. Politikai szempontból, a magyar kártyát mindig ki lehetett játszani Ausztriával szemben. Gazdasági szempontból pedig az örökös tartományok közül Magyarország volt az, amelyik gyümölcsöző kapcsolatokat ígért, egyrészt, mint a francia termékek felvevőpiaca, másrészt, mint nyersanyagtermelő ország. Közös vonás az is, hogy bár a dokumentumok hangvétele eltérő, szerzőik kivétel nélkül szimpatizálnak a magyarokkal a Béccsel való küzdelemben. A francia szemlélők kivétel nélkül az ország páratlan természeti gazdagságáról beszélnek. Magyarország, írják, kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy gazdag ország legyen, éghajlata kedvező, talaja jó minőségű, számos folyója van, és ásványi kincsekben is gazdag. Megdöbbenve tapasztalják mégis az ország elmaradottságát, aminek okát két dologban látják: egyrészt a bécsi gazdaságpolitikában, ami az osztrák ipar védelme érdekében gátat vet a magyar ipar és kereskedelem fejlődésének, másrészt a parasztság nyomorúságos helyzetében. Több francia kommentátor hiányolja a kiépített csatornahálózatot és aggodalmát fejezi ki a rendes, járható utak, illetve a biztonságos hidak hiánya miatt. A francia megfigyelők rendre elcsodálkoznak az ország etnikai, vallási és nyelvi sokszínűségén. Amint azt Kecskeméti a kötet bevezetőjében hangsúlyozza, a gyűjtemény nem kíván versenyre kelni a történészek munkáival. Egészen más a célja. A közreadott dokumentumok amellett, hogy képet adnak a korabeli magyarországi viszonyokról, illetve arról, hogy milyen jelentőséget tulajdonított Franciaország hazánknak az európai nagyhatalmak küzdőterén, érdekes hangulatképet is festenek a korról. A hazánkban rövidebb-hosszabb ideig tartózkodó külföldiek elfogulatlanul, sokszor egy gyermek naiv kíváncsiságával írják le benyomásaikat a látottakról. Beszámolóikból a személyes, anekdotikus elemek sem hiányoznak. Ami a dokumentumokat információ-értékükön, a kor atmoszféráját közvetlenül felidéző erejükön túl különlegessé teszi, az írójuk őszintesége. Talán ez a közreadott dokumentumok legnagyobb erénye. Magyar Krisztina „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk.” A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. (II.) Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az íróról. Szerk. E. Csorba Csilla. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2004. 219., számtalan képpel. (I.) Könyvtára. Szerk. E. CSORBA Csilla. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006. 1871., számtalan képpel. Két reprezentatív kiállítású kötet született a PIM Jókai-gyűjteményéről, s szándékoznak még egy harmadikat is kiadni. Azt hiszem Jókai az egyetlen, aki minden magyarnak eszébe jut, ha azt kérik tőle, hogy mondjon egy magyar regényírót. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy hol őrzik hagyatékát. Pedig ez nemcsak a Jókaigyűjtemény, hanem a PIM története szempontjából sem érdektelen.