Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-02-24 / 16. szám
nyavallyája , már egy darab időtől fogva napról napra nehezednék, tudtára adák az ő Orvassi, hogy az elkerülhetetlen halál nem meszsze vólna, mely rettentő hitt ö Felsége minden rémülés nélkül fogadván, egyenes szivüségeket a’ maga Orvassainak megköszöné. Egész halála órájáig mindig jelen lévő elmebéli tehetséggel bira — a’ maga Familliájától rész szerint pennával, rész szerint élő szóval botsut vere; a’ maga Testamentomát megujjittá, és azonban életének utólsó perczentéjéig a’ Státus dolgaitól meg nem szüne ; a’ honnan egyenessen azt mondhatjuk, hogy ezen munkának félben nem szakasztott folytatásában hala meg. Még talám az ö életének határa tovább terjedhetett volna, de az a’ szörnyű véletlen szomorú élet, a’ Nagy Hertzegnének, kit ö Felsége édes Atyai módra szeret vala , halála, sietteti az ö halálát, mely igen tsendesen és minden hánykodás nélkül esik meg." Minden Fi Udvari Kancelláriáknak maga jegyzését küldötte ő Felsége, hogy a’maga Testvérének Leopoldnak megérkezéséig, valamint eddig, úgy ez után is a’ magok dolgokat folytassák , Ferentz fő Hertzegnek pedig hatalmat adott, hogy az ő halála után édes Atyjának megérkezéséig mindeneket subscribáljon. — Az Udvari gyász ezen hon. 22-dikén kezdödikel, és 6 hónapokig tartatik, mely egymás után 4 tzben fog változást szenvedni. — A’ megboldogult Ersebeth Hertzeg Asszonynak volt fő Udvari Mesternéje Lángbá egy 100 ezer forintról való Bankóobligátiót nyere ö Felségétől, mely pénz, százra 4 •u’sorával lévén, ezen u’sorával holta napjáig csendesen élhet. — Nem felejtkezett el ö Felsége a maga Udvari Tisztjeiröl és szolgáiról is — minnjáróknak érdemek szerint való jutalmat rendelt." A’ mi Szt. Koronánknak egész levitele alatt estett históriáját együtt fogjuk ki adni — azért erről most tsak a’ Győrből hozzánk küldött Verseket iktatjuk ide, mellyek ezen öröm innep eítvéjén esett világosittásban tétettek vala a’ többi között-ki igy következnek: „ ^ ‘ • - ’S Hát