Magyar Kurir, 1814. július-december (28. évfolyam, 1-52. szám)
1814-10-07 / 29. szám
MAGYAR’ FELSÉGES CSÁSZÁR ÉS APOSTOLI KIRÁLY KE GYELMES ENGEDELMÉRŐL, Indúlt Betűből, Pénteken, Oktober 7-dik napján, 1814-dik esztendőben. Frantlia Ország- A’ kiszolgált katonaság’penzióját eképpen határozta meg 18-dik Lajos Király. — 30 esztendei szolgálattya után kap a’ köz katona esztendőnként, az ő ezen időt meghaladó esztendeinek mennyiségiekhez képpest 150-tól fogva 300 Frankot a’ Hadnagy 4oo-tot fogva 90o a' Kapitány 6cotol fogva 1200 a’ Major 1000-töl fogva 2o0 Frankot. A’ megtsonkittatott köz katona 365, a’ Hadnagy 1200, a* Kapitány 1600 Frankot. Macdonald és Oudinot Marschalloknak (a’ Tarenti ’s Reggiói Hertzegeknek) megengedte a’ Király, hogy ők a’magok jószágaikat, mellyek nékiek az ő Hertzegi méltóságaiknak meggyökeresittetésére vagy megfundáltatására Nápolyban adattattak volt, el adhassák, olly feltétel alatt, hogy Frantzia országban másokat, éppen annyit érőket várroljanak azok helyett. Ugyan tsak a’ Király’ engedelmével , a’ Máltai Rend a’ Frantziaországi Ritterség, részéröl két tagokat választott ki, t. i. Hnonville és Cesarini nevűeket, hogy a’ Liétsi Congressuson a’ Rendnek ügyét felvétessék. Sept. 22-dik napján a* Frantzia országban tartózkodó Spanyol kivándorlottaknak állapottyokrol beszéllett a’ követek’ kamarájában Montariceu nevü képviselő: — „Midőn, úgy mond, a’ Frantzia armadák , a’ mellyek Spanyol országban voltak, ezt az országot oda hagyták, nagy számú tisztviselők, minden rendű tulajdonosok, aszszonyok és gyermekek, kisérték őkete eljöttek véltek Frantzia országba a’ mi Déli határ tartományainkban kerestek m -oknak menedék heilyeket minden tehetség nélkül voltak vagy részintn szintén segedelmet rendelt nékiek Országlószekünk, de e’ nem sokáig tartott, minthogy a’ mi finántziai környűláírásaink is megtsökkentek vala; hanem a’ Frantzia lakosok, a’ kikhez őket Országlószekünk rendelte volt, azután sem dugták bé füleiket az emberiség’ szava, előtt ’s távollévén attól, hogy a’ nállok, tartózkodó vendégeknek politikai vélekedéseikkel valamit gondoltak volna, mind végig nagy baráttsággal látták és tartották őket házaiknál. Az a’ reménség táplálta valamint ezen Frantzia lakosokat, úgy az ő Spanyol vendégeiket is, hogy ha Ferdinandus Király Madridba viszsza megyen, akkor a’ kivándorlóiknak is megengedtetik a’ hazájokba való viszsza térés. De úgy láttuk a’ közönséges új Faxlevelekből, hogy örökre kiposttotta a’ Király ezeket a’ szerentsétleneket a’ magok hazájokbol, sőt hogy még az ólta is nevelkedett nállunk ezeknek a’ szerentsétleneknek száma. Ezeknek száma sokkal nagyobb mint sem hogy tovább is tsak három vagy