Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)
1816-03-22 / 24. szám
csoport kívántatik ithon. Azt sem lehet elfelejteni, hogy ha szintén nem gyanítható is, de megtörténhető dolog , hogy a’ mi Frantziaországban őrizeten lévő armadánknak , valóságos (activ) szolgálatra kell fordíttatni: ezen esetben tehát Angliából kellene oda feles seregeket által küldenünk , s ezen esetre nézve sem bölcsesség sem gazdaság nem lenne olyan kevésre leszállítani ármádainkat, hogy szükségben ne küldhessünk segítő seregeket. Azt erőssíté az Orátorunk (Brougham) hogy csupa nevetség azt feltenni , hogy a mi tengeri fegyveres házaink és magazinumaink megnevekedvén, azoknak békességes időkben több őrző seregekre volna szükségek , mint megnevekedések előtt, minthogy egy mértföld hoszszúságú magazinumnak megörzésére is tsak annyi ember kívántatik , mint egy nyoltzadrész hoszszúságának megőrzésére. A’ kinek éjszakai lopásnál és ragadozásnál egyéb nem forog is elméjében, az is által láthatja, hogy mennél nagyobb hellyet foglal el valamelly épület, annál több ember kívántatik annak megőrzésére. Oltalmazó sántzok is sok hellyen építtettek és nem lenne gazdasági bölcsesség most mindezeket, azért, hogy őriztetni ne kelljen, öszszeomlani engedni, ’s majd osztán, ha talám szükség találna lenni reájok, ismét újra felépitetni. ” „A’ mi az Irlandiának kivántató 25,000 embereket illeti, erről, úgy mond Lord Palmerston, nem soká bővebb magyarázatot fog tenni az oda való Hadi Titoknak . Robert Peel ! , tsak azt kívánom ez úttal megjegyezni , hogy ezen két Országok (I. Britannia és Irlandia) oly szoros öszszetsatoltatásban vannak egygyütt, hogy a’ mi az Irlandiai népnek veszedelmére van, arra van az a’ Nagy Britanniáinak is. Mind kettőnek java függ attól, hogy ha a’ tisztviselő személyek életek’ ’s vagyonnyok’ veszedelmeztetésével eljárnak kötelességeiknek teljesítésében, a* Státus is illendő erő által oltalmaztassa őket. Tagadhatatlan dolog az, hogy Izlandiának környűláírásai sokatska fegyveres sereget kivannak, de az is tagadhatatlan másfelől, hogy ha a’ törvények azt kivánnyák, hogy a személy és tulajdon oltalmaztassék , tehát azoknak oltalmaztatásokrol is gondoskodni szükség, kikre a’ Státus a’ törvényeknek bétettetését bízta. — ,,A’ mi a’ mi régi kolóniánkat, Gibraltárt, Északi Amerikai tartományainkat, Jamaikát , a’ Leeward szigeteket,’s Nej-Süd- Walest illeti, ezekre az 1791-dik esztendőben 16,780 embereket fordítottunk ; most 23,800-zat kívánnak Ministereink, tehát tsak 7020-szal többet, mint akkor. Ha 1791-ben 5600 embereket kívántak a’ mi Északi Amerikai kolóniáink , valósával senki sem tsudálhatja , ha most 9500, és így 3900-zal több kívántatik, mint akkor. Vannak ezen tartományoknak mind belső mind külső állapotjokra nézve oly környűlállásaik , mellyek a’ megnevekedett népért, és nem az ellen, kivannak oda nagyobb oltalmazó erőt, mint eddig. Az 1791-dik esztendőtől fogva , a’ melly időt oly nagyon kívánnák némely orátorainak a’ fennálló katonaság’ számának mértékéül felvenni, a’ mi Felső Kanadánk egészszen megnépesedett ’s megmiveltetett. Az ott öszszegyűlt sok tőkepénz, az épületeknek megsokasodása, ’s a’kiszélesedett megmivelődés , sokkal több katonaságot kivárunak most oda. A’ mi ezen tartományoknak külső bátorságokat illeti, hogy ezen tekintetben valamit félnünk lehetne , ennek gondolásától én meszsze vagyok, ’s ki is kérem, hogy szavaimat valaki így ne magyarázza, minekutánna ezen tartományaink s az Amerikai szabad Státusok között a’ békesség és barátság egészszen helyreállott , és mind két rész elégségesképpen meggyőződött affelől, hogy a’ hadakozás által mind ketten sokat vesztenek , a’ bekességben való élés által pedig mind ketten sokat nyernek. De tsakugyan politikai böltsesség örökké feltenni azt a’ tehetséget, hogy elkezdőd**