Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)

1816-03-01 / 18. szám

9­2 felé közelítő hajta1 meglátnak, azonnal jelt adnak. Mihelyest Napkeleti India felől, vagy akár melly felől valamelly hajót jöni meglátnak, azonnal eleibe eveznek, szo­rosan megvisgálják, ’s ha szükségesnek len­ni ítélik, az Admirálisnak tudósítást tesz­nek felellé. Ataljában vévén tsak a’ Kirá­­lyt , vagy a’ Napkeleti Indiába járó hajók­nak szabad a’ sziget mellett vasmatskán meg állapodni, ’s ezekről is tsak kevés tisztek­nek szabad a’ szigetre kimenni, a’sziget’ belső részeit meglátogatni pedig még a’ hajós kapitányoknak sem szabad. Éjjel a’ szárazon meghalni a’ hajókhoz tartozó em­berek közzűi átaljában senkinek nem sza­bad. A’ halász hajók tsak kevés órákig ma­radhatnak a’ tengeren,’s kievezésekkor és viszszaérkezésekkor is szorosan megvisgál­­tatnak, egyébkor örökké a’ partibattériák vagy hadi hajók’ ágyúiknak oltalma alatt tartatnak. Ataliában, a’ napnak lem­ene­­tele előtt a’ szigetről minden hajós ember hajóra menni köteles, midőn minden felvonó hidak felvonattatnak, ’s tsak más nap bo­­tsáttatnak­ le a’ napnak felséte után. Már ekképpen, így szállanak a’ Londoni írók , a’ másodikszott elszökése Bonaparténak , méltán a’ lehetetlenségek közzé számlál­­tatik. A’ pártos újság (úgy nevezi a’ Londoni Kurír, a’ Morning Croniclét), a’ Spanyol Király ellen ismét egy igen heves írást ad­­ván­ ki , egyszersmind a’ Kurír’ dorgá­­lódzásai ellen is) lásd a’ 17-dik számú M. Kurírt legelői­ nagyon heveskedik, ’s azt kérdi tőlle, hogy mi annak az oka , hogy, mikor a’ Spanyoloknak szabadságkivoná­­sárol s revolútzióskodásárol van a’ szó, akkor az Uralkodószéknek lágy, ha pedig a’ Frantziákrol van szó, ekkor ugyan ezen tekintetben ezeknek ily kemény Censora a’ Kurír ? — A’ Kurír ezen kérdésre még az nap’ estve megfelelt, ekképpen: — „Frantzia és Spanyol országok között nagy a’ kü­lömbség. A’ Frantzia Revolutziónak oly tulajdonságai és princípiumai voltak, mel­­lyek szerént azzal fenyegetődzött, hogy min­den más országokat felzavar , és minden más Országlószékeket felforgat, a’ melyben fe­lettébb sebes és meszszíre terjedő lépése­ket is tett vala. Spanyol országban ellen­ben akár mi Országlásbeli’s Vallásbéli prin­cípiumok uralkodjanak , ezek minket meg nem zavarnak; ezek nekünk sem félelmet sem veszedelmet nem okoznak. Ez az a’ fundamentum , melyhez nekünk Spanyol és minden országokra nézve alkalmaztat­nunk kell minden magunk viseletét. Ha mi a’ más Státusok’ belső ügyesbajos dolgaik­ba avatjuk magunkat, annak tsak a’ lehet a’ mentsége, hogy azokból reánk egyenes veszedelem következhetne ; e’ volt az a’ fundamentum , melly a' mi Frantzia ország ellen való magunk viseletét a’revolut­iónak kezdetétöl fogva igasságossá tette s ugyan ezen fundamentumra nézve nintsen semmi okunk magunkat a’ Spanyolok’ dolgába elegyíte­ni. Ha mi ezen fundamentom mellől el­távozunk, hasonlókká teszszük magunkat a’s Frantzia Jakobinusokhoz, ’s az ő 1792-dik esztendőbéli, November 19-dikén tett vég­­zéssekhez , melly által ők minden elnyo­matott népeknek Segedelmet és Atyáfiságot ígértek az ő törvényes Országlószékeiknek felfordíttatására. Ha mi így tselekednénk , semmi idegen ország nem folytathatna vel­­lünk semmi közösülést és kereskedést ; és így mi sokkal veszedelmesebb égetőknek és pusztítóknak fognák tartatni az Afrikai tengeri ragadozóknál; úgy néznének ben­nünket az egyéb Státusok, mint mi húsz esztendőknek előtte a’ Frantzia Jakobinuso­kat méltán néztük.“ Arról is panaszolkodott egygyik leve­lében a’ Londoni Kurír, hogy a’ több oda való újságok már annyira vitték a’ magok zabolátlan szabadsággal való irássák által a’ dolgot, hogy ha még éppen ki nem tiltot­ták is Franc­ia­országból őket , legalább úgy megdrágították az azokért kivántató

Next