Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)
1816-03-01 / 18. szám
92 felé közelítő hajta1 meglátnak, azonnal jelt adnak. Mihelyest Napkeleti India felől, vagy akár melly felől valamelly hajót jöni meglátnak, azonnal eleibe eveznek, szorosan megvisgálják, ’s ha szükségesnek lenni ítélik, az Admirálisnak tudósítást tesznek felellé. Ataljában vévén tsak a’ Királyt , vagy a’ Napkeleti Indiába járó hajóknak szabad a’ sziget mellett vasmatskán meg állapodni, ’s ezekről is tsak kevés tiszteknek szabad a’ szigetre kimenni, a’sziget’ belső részeit meglátogatni pedig még a’ hajós kapitányoknak sem szabad. Éjjel a’ szárazon meghalni a’ hajókhoz tartozó emberek közzűi átaljában senkinek nem szabad. A’ halász hajók tsak kevés órákig maradhatnak a’ tengeren,’s kievezésekkor és viszszaérkezésekkor is szorosan megvisgáltatnak, egyébkor örökké a’ partibattériák vagy hadi hajók’ ágyúiknak oltalma alatt tartatnak. Ataliában, a’ napnak lemenetele előtt a’ szigetről minden hajós ember hajóra menni köteles, midőn minden felvonó hidak felvonattatnak, ’s tsak más nap botsáttatnak le a’ napnak felséte után. Már ekképpen, így szállanak a’ Londoni írók , a’ másodikszott elszökése Bonaparténak , méltán a’ lehetetlenségek közzé számláltatik. A’ pártos újság (úgy nevezi a’ Londoni Kurír, a’ Morning Croniclét), a’ Spanyol Király ellen ismét egy igen heves írást adván ki , egyszersmind a’ Kurír’ dorgálódzásai ellen is) lásd a’ 17-dik számú M. Kurírt legelői nagyon heveskedik, ’s azt kérdi tőlle, hogy mi annak az oka , hogy, mikor a’ Spanyoloknak szabadságkivonásárol s revolútzióskodásárol van a’ szó, akkor az Uralkodószéknek lágy, ha pedig a’ Frantziákrol van szó, ekkor ugyan ezen tekintetben ezeknek ily kemény Censora a’ Kurír ? — A’ Kurír ezen kérdésre még az nap’ estve megfelelt, ekképpen: — „Frantzia és Spanyol országok között nagy a’ külömbség. A’ Frantzia Revolutziónak oly tulajdonságai és princípiumai voltak, mellyek szerént azzal fenyegetődzött, hogy minden más országokat felzavar , és minden más Országlószékeket felforgat, a’ melyben felettébb sebes és meszszíre terjedő lépéseket is tett vala. Spanyol országban ellenben akár mi Országlásbeli’s Vallásbéli princípiumok uralkodjanak , ezek minket meg nem zavarnak; ezek nekünk sem félelmet sem veszedelmet nem okoznak. Ez az a’ fundamentum , melyhez nekünk Spanyol és minden országokra nézve alkalmaztatnunk kell minden magunk viseletét. Ha mi a’ más Státusok’ belső ügyesbajos dolgaikba avatjuk magunkat, annak tsak a’ lehet a’ mentsége, hogy azokból reánk egyenes veszedelem következhetne ; e’ volt az a’ fundamentum , melly a' mi Frantzia ország ellen való magunk viseletét a’revolutiónak kezdetétöl fogva igasságossá tette s ugyan ezen fundamentumra nézve nintsen semmi okunk magunkat a’ Spanyolok’ dolgába elegyíteni. Ha mi ezen fundamentom mellől eltávozunk, hasonlókká teszszük magunkat a’s Frantzia Jakobinusokhoz, ’s az ő 1792-dik esztendőbéli, November 19-dikén tett végzéssekhez , melly által ők minden elnyomatott népeknek Segedelmet és Atyáfiságot ígértek az ő törvényes Országlószékeiknek felfordíttatására. Ha mi így tselekednénk , semmi idegen ország nem folytathatna vellünk semmi közösülést és kereskedést ; és így mi sokkal veszedelmesebb égetőknek és pusztítóknak fognák tartatni az Afrikai tengeri ragadozóknál; úgy néznének bennünket az egyéb Státusok, mint mi húsz esztendőknek előtte a’ Frantzia Jakobinusokat méltán néztük.“ Arról is panaszolkodott egygyik levelében a’ Londoni Kurír, hogy a’ több oda való újságok már annyira vitték a’ magok zabolátlan szabadsággal való irássák által a’ dolgot, hogy ha még éppen ki nem tiltották is Franciaországból őket , legalább úgy megdrágították az azokért kivántató