Magyar Kurir, 1823. január-június (37. évfolyam, 1-51. szám)
1823-04-22 / 32. szám
W 250 . Ezelf szerint most még hathatósabb jelet adtak a’ Seregek Királyokhoz vonszó szereteteknek, mint a’ rendes kiáltás által szokták. Ide mellékelem a’ kezünkre került négy sebeseknek vallomásaikat, mellyekből általiáthatja Excod, millyen nyomorult segédeket választanak magoknak a’ franczia Revolutiósok, és hogy az Irunban fekvő Sándor Császár nevű spanyol Regement, úgy szóllván csaknem feláldoztatott , viszszavonvan strázsájit, minekelőtte a’ szökevények a’ víz’ partjára érkeznének. Alig futamodának meg ezek, azonnal minden lakosok elősietének, ’s a’ két ország között tüstént meglett a’ közösülés. Sőt az Irani Bíró meg is izente, hogy a’ Sándor Császár Regement kitakarodott a’ városból, és hogy a’ Fermin csoportja is odahagyá Fuenterrabiát.“ „Ezen napnak áldozatjai között, mellyek nyolcz holtból ’s négy nehéz sebesekből állanak, valami Mallet és Delamotte nevezetűek is találtatnak, kik mind ketten különböző Complotokba keveredett emberek.“ ,,Tisztelettel maradok Gróf Guilleminot Major Generális,“ (Jelenvaló hivatalos levél’ elolvasása : Éljen a’ Király! felkiáltással fogadtatott.) „Ezen első tudósítások (folytató tovább beszédét Vicomte Digeon) megigazolhatják, ha a’ szükség kívánja, az igazgatás részéről már rég’ megtett rendszabásokat. Voltak ugyanis ollyanok, kik katonajinkat, még az utolsó szempillantatban is, midőn hűségek’jelét akarók éppen adni, elcsábítani igyekezének. Hanem ezek teljesen megfeleltek azon reménységnek, mellyel irántok a’ Király és Franczia Ország viseltettek. A’ Király azonban, ki még vétkes gyermekeihez is mindenkor atyai indulattal viseltetik, fájdalmas érzéssel értette, hogy franc ,itt vér is folyt a’ rendekben , mellyekbe a’ vétkeseket, csupán árulás állítható. Haraljon ez a’ vér a’ szomorú spanyol Revolutio inditójinak fejeikre. Különben teljes reménységünk lehet Uraim, hogy ez a’ csapás végéhez közelget. Spanyol Ország, mellynek segítségére sietünk, megismert már bennünket szabaditójának ’s szövetségesének.“ A’ beszéd’ végével újra megrendült ezen felkiáltás: Éljen a’ Király! — Ezen tudósítások’ közléséről bizonyító írást adott a’ Hadi- miniszternek a’ Kamara ’s egyszersmid azt rendelő, hogy azon hivatalos levelek nyomtattassanak ki ’s osztassanak széjyel. A’ Gazette de France következendő közelebbi környülállásait közli Apr ild. a’ feljebb említett esetnek, ’s jót áll közlésének hiteles voltáról: „Hetven vagy nyolczvan franezia, nápolyi és piemonti szökevények, kik között voltak néháryan ollyanok is, kik a mi Ármadánljtól szöktek meg. Apr. 6d. dél tájban a’ Behobiei szoros úton jelenének meg. A’ spanyol vámház előtt hadi rendbe állottak. A’ hajdani császári Gárda mustrája szerint voltak felfegyverkezve és ruházva. Megjelent ugyan akkor az 5 000 főből álló Unió vagy Sándor Császár Regement is azon dombokon, mellyek Iránt, a’St. Martial hegye túlsó feléről fedezik* „Hadi rendben állván már az említett szökevények a’ vámház előtt, lázzasztó énekeket kezdenek énekelni, ’s rendről rendre dühös lármával kiáltozták most 11 Napóleont, majd a’ Respublicát, majd pedig a’ Constitutót és szabadságot. Gyakor ízben régi bajtársaiknak köszöntitték a’ gd. könnyű - gyalog Regementbeli Tiszteket és közembereket, ’s hívták őket, fognak közösen velek a’ dől-