Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)

1825-03-18 / 22. szám

5*3*­ 167 nek. Én mind ezeket valamint as Úrnak (*)­ úgy a’ népnek is megnyugtatására írom. —“ „Heves Tamás a’ Liberator’ ideig­­oráig való­ Titoknokja. (*) Esen három Tiszti tudósítások mind ahoz a’ Don Carrion Sanchez Jose nevű Perui fő Ministerhez intéztettek, a’ lír az ók­a, hogy Bolivár Truxillóba jött, folytában ott tartózkodott, ’s onnét folytatta a’ Perui dolgok’ kormány­ozását Bolivár alatt. Még egy más nagy újságról is beszél­­tettek Londonban Márczius’ 3-dikán a’ melly ha megvalóságosúlna méltán megérdemle­­ne a’ nagy nevet, pedig úgy hírlelték­ el­, mint Limából December’ 18-dikán indúlt Tisztitudósitást. A’ dolog a’ volt, hogy a’ Royálisták’ ármádását Peruban teljesen semmivé tették volna December’ 9-dikéig a’ Columbiai és Perui öszszecsatoltatott seregek, úgy hogy minden Generálisait, La­ Semát, Canterakot, Valdeczet ’s a’töb­bit is mind elfogták volna. Ezen nagy csa­ta Huamanguillánál mondatott hogy tör­tént volna, azonban már más nap’ reggel a’ Londoniak is kételkedni kezdettek erán­­ta, mint hogy Ney-Yorkból Febr. 1-dikén indúlt újságleveleket és Limából Decemb-22-dikén indúlt tudósításokat vettek, ’s egyikben se’ találtak a’ dolog felöl valami emlékezetet, a’ melyre nézve későbbi tu­dósításoktól kellett annak megvalóságosu­­lását várniok. A’ hír olly színnel kelt volt Londonban szárnyra, mint ha a’ Lion nevű Kutter hozta volna Carthagenábol Plymouthba. Török B i­r­o d­a l­o m. Korfu Febr. 1­9-dikén: — Ide olly levelek érkeztek Albániából P­re­ve­sa vá­rosából , hogy azt Jan. 19-dikén rettene­tesen öszsze rontotta a’ földindulás, a’ melly délelőtt 12-tedfél ó­rak­or történt és majd egy egész minutát tartott. A’ föld­nek rázkódása , a’ melly dél-nyúgot felől jött az öböl’ partjainak szomszédságában lévő házaknak egy részét ledöntötte, ’s e­ föld több hellyeken meghasadván leírha­tatlan félelem terjedett­ el a’ nép között. Az Austriai Konsuli épület is öszsze ros­­kadtt, melly a’ kikötőhely mellet találta­tott, ’s a’ Konsul maga egy hajóra szalad­ván, ’s attól tartván, hogy a’ földrengés még megújulhat, 48 óráig maradott a’ha­jón, a’ mint hogy valósággal történtek is még két versbéli rázkódások 20-dikra vir­­radott éjjel hajnal tájban, az egyik 2, a’ másik 4 órakor. O­merről, a’ Jam­ai és Delvinói volt Basáról, a’ ki, minekutánna tő­lre ezen Basaságok elvétettek, Salonichibe ren­deltetett, még ma is nagyon sokféle bi­­zontalan hírek keringenek. Ő még máig se ment­ el Salonichibe, hanem némelyek szerént csak azt várja, hogy egy Kurír, kit ő Konstanczinápolyba’ küldőit, onnét viszsza érkezzék, ’s azonban el fog oda menni. De vágynak, a’ kik nem hiszik, hogy ezt merje cselekedni, mint hogy at­tól fél, hogy ott megkérdhetik az ellen­ségei, ’s ezért a’ Görögökhöz fog inkább pártolni. Mások nem hiszik, hogy általjá­ban ezt is cselekedni merészelje , mint hogy így egyenesen a’ Posta’ ellenségévé kellene lennie. Elől túz hátul víz. De hát hogyan lehet különben megmagyarázni, hogy miért küldtte azonnal viszsza a’ ke­zében lévő minden Görög Kazeseket, mi­helyest megtudta, hogy a’ Porta a’ fenn­nevezett Helytartóságokat tolle elvette. Akár mire határozza azonközben Omer magát, akár, hogy a’ Salonichi Helytartóságot el­fogadja , akár pedig hogy a’ Görögökhöz )(*

Next