Magyar Kurir, 1831. január-június (45. évfolyam, 1-51. szám)
1831-03-01 / 17. szám
és a’ kiknek többnyire szúrt vagy vágott sebjek vagyon, bizonyítja a’ hartznak megátalkodott keménységét. A’ tegnapi napnak resultatumiról még nintsen tudósítás kiadva. Annyi bizonyos, hogy az Oroszok mind inkább inkább közelednek, és a’ Lengyel fő erő közelébb vonul öszve Prága alá. Varsó Febr.21-kén. A’i. H. 19- kén igen kegyetlen hartz támadt az Országút mentében Minsk és Milosna között, és Feldmarsal Diebits nagy tábora egy félkarikában mintegy 3 mföldnyire közeledett a’fő városhoz. Az Orosz tábornak bal szárnya az ágyúkkal megrakott erdőségnek védelme alatt hartzolva előnyomult Milosnaig, a’ Centrum Grochov felé és a’jobb szárnya ismét lejjebb kiterjeszkedett Prágával szemközt, Varsónak szemei előtt. A’Milosnai ütközet 191kben késő éjjelig tartott minden resultatum nélkül, minthogy mind a’ két fél megmaradt, a’kemény hartz után, előbbi állásaiban. 20 dikban reggel líjra elkezdődött a’ tsata a’ Grochovi erdötskénél, mellyet az Oroszok elfoglaltak, és temérdek számú ágyúiknak védelme alatt megátalkodva oltalmaztak. A’ hartznak az éjtszaka vetett végett. Ma (21-ikben) reggel az Oroszok Minsk és Vavró között vagynak hadirendbe kiállítva; a’ hartznak meglíjúlását minden pillantásban várhatni. — Feldmersal Gróf Die bits egy részről, és Hertzeg Radzivill ’s General Chlopiczki más részről még a’ legkeményebb tűzben is kint forgottak a’ tsata piatzon. General Chlopiczki egy igen fényes, noha sikeretlen lovas megtámadást személyesen vezérlett. — A’ sebesek száma rettenetes nagy; minden Lazarelumok, kaszárnyák, bál-szálak, sok más közönséges épületek, és privát házak tellyesek velek. — A’ Visztula bal partján General Dverniczki 19-ikben egy kis tsatában újra magverte Würtemberg Hertzeget, és 5 ágyúját elvette. — Az Országgyűlés folytatja most is tanátskozásait. Orosz Ország. A’ Pétervári Journal Febr. - kéről a’ következő emlékezetes Tsászári Nyilatkoztaidat hirdeti: ,, Mi I Miklós Isten kegyelméből minden Oroszoknak Tsászárja és Egyedül Uralkodója ’s a’t. a’ mult észt. Dec. 12-iki (24- diki) Nyilatkoztatásunkban tudtára adjuk vala minden Mi hív alattvalóinknak, hogy Lengyel Országban egy pártütés támadt. Midőn Mi akkor igasságos boszszankodásunkban a’ lázzasztók ellen , készülnénk őket megzabolázni és megfenyíteni, azzal a’ reménységgel vigasztaltuk vala Magunkat, hogy a’ megvakíttattakat és eltsábíttattakat megmenthetjük. Az,igasságnak szava és hoszszútűrésnek új bizonyságai által próbáltuk őket viszszatéríteni kötelességekre, és egyszersmind a’ jó gondolkozásnak előtt lehetséget nyitni reá, hogy a’ zendülésnek elhatalmazását meggátolnák és boldog ellent dolgozás által a’ világnak megmutatnák , hogy nem az egész Lengyel nemzet az, ki az „Árulónak” utálatos nevét megérdemli. Mi meg vagyunk még most is róla győződve Magunkban, hogy ez a’ szerentsésen nemzet tsak egynéhány gonosztévöknek áldozatja. De ezek a’ hiteszegettek folyvást bírják kezekben ott a’ hatalmat, fegyvert zörgetnek Oroszország ellen, ösztönözik esztelenségekben az elpártolásra minden Mi hű alattvalóinkat , és végre a’ i. H. 13 kán egy pártos és törvénytelen Országgyűlésben bátorkodtak kihirdettetni, hogy a Mi Házunknak uralkodása megszűnt Lengyel Országban, és hogy a’ Sándor Tsászártól viszszaállított Lengyel