Magyar Kurir, 1831. január-június (45. évfolyam, 1-51. szám)
1831-03-22 / 23. szám
177 fe alatt) olly sietséggel futottak elötte ez utolsó városban , hogy a’ piatzon és útszakon a’ katonák a’ lóról lehullanának és akképpen fogságba esnének. Mart. 4- kén elfoglalta Lublint is. (Lengyel határszéli tudósítások szerént, az Oroszok későbben Lublin és Pulavy városokat megint viszsza foglalták.) A’ Varsói Status Újságban a’hivatalos tudósítások között, a’ következő egy pár levelet olvassuk: ,,I.) Feldmarsal Gróf Debits - Sabalkanski levele Mediin vára Kommandansához Oberster Gróf Lodochowskihoz. — Oberster Ur! Az Isten, az igaz ügynek védelmezője a’gyözedelmet az Orosz tsászári Seregeknek adta. A’ Febr. 19.iki és 25 iki ütközeteknek meg kelle fundálni annak bizonyos elhívését, hogy az' Ő Felsége fegyverének előmenetelét új erőlködések fel nem tartóztathatják. A’ Lengyel Seregek merészen és vitézül hartzoltak, úgy hogy az méltó lett volna igasságosabb ügyhöz. Most hát már meg kellene tsillapodni vitéz felbuzdulásoknak, és elvégzödni a’ mészárlásnak. A’ vitézeknek , kik tsak kevéssel is ezelőtt az ellenséget, kivel most hartzolnak , polgártársaiknak nézték, jussok vagyon ennek a’ testvérgyilkos háborúnak véget kívánni. — Oberster Ur! Én az Urat személyesen esmértem. Az Ur magára vonta figyelmét Lengyel Ország Viszszaálltójának, és annak a’ Monarchának , ki thronusát és virtusait örökségül vette. Tudom hogy az Úr egy Vitéz tiszt és magát mind betsület érzésével mind haza szeretetével megkülömbözteti. De ez a Lengyel Ország, mellyért kész az Ur utolsó tsepp vérét is kiontani, az Anarchia és a’ háború boldogtalan következéseinek prédájává lett Örn magok Seregei az Uraknak, rab* lással és pusztítással jelölték meg útjokat a’ merre jártak. A’ tsászári tábornak, bár mi nagyott hozzá légyen is szoktatva a’ fenyítékhez, minthogy mindenütt romlást talált, nevelni kellett e' gonosz állapotját a’ lakosoknak. Ez elkerülhetetlen következése a’ háborúnak.. Ugyanez a’ sors érte e’ a’ többi tartományokat is? — Ennyi sok szerentsétlenségnek eltávoztatására , elég lészen viszszatérni az Ő Felségéhez a’ Tsászárhoz és Királyhoz tartozó hűségre; elég lészen, megújítani az esküvéseket, mellyeket nem irtóztak megszegni, jóllehet azokat semmi fel nem oldhatja. — A Tsászár és Király kegyelmet és feledékenységet ígért az el ámíttattaknak ; sőt kiterjed nagylelkűsége a’ bánkódó gonosztévőkre is. Oége a’ Tsászár méltoztatta hatalmának tellyességét nékem általadni; én tudni fogom az ő nagylelkű és magas tzélzásait végre hajtani.—Bár tsak azért megtérnének, valakik hazájokat igazán szeretik , valakik érzik magokban , hogy annak még tehetnek egy hasznos szolgálatot — az Engedelmességre, melly őket nem fogja megbesteleníteni, mivel tagadhatatlan tartozás. — Az a’ közönséges tisztelet, mellyben az Oberster Ur hazafiai előtt áll, és független helyheztetése , alkalmatosságot nyújt az Urnak egy nagy és nyereséges példa adásra. Gondolkozhatik e’ még Oberster Ur rajta, hogy hazájának e’ fontos szolgálatot megtegye? Ha szemrehányást tenne is az Urnak valaki a’lázzadás tanítványi kozzal, kinénk az Urat minden értelmes embereknek jóváhagyása és hazája mostani ’s jövő nemzetssegeinek áldása, minthogy abba meg fogérni a’ béke, a’ tsend és boldogság. Egy nemes és nagy léleknek ez a’méltóbb jutalom. Oberster Kieli Tsászári Magosságának Cesarevits Nagy Hertzegnek Adjutánsa meg vagyon általam bízva, hogy mint béke-alkus e’ levelet szolgássa az Urnák kezébe. — Oberster Ur! Én lglz X*