Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-10-11 / 30. szám
tét akarunk elrejteni. Mert a’ ki a’ szabadságot tsak egyedül magának akarja, arra ugyan, úgy soha reá nem megy. — Nagyon megtsalatkoznak azon jó Urak, a kik azt hiszik, hogy a’ mi Igazgató székünk Önnszeretetböl és nem az Ország Interesséjéböl tették a’ Békességet a’ Szabadságnak elébe. Dolgainknnak a’ Júliusi Revolutiókor megalapított Rendet a’ békesség erősítette meg akkor, a’ midőn azt a’ háború ez ütközetek kotzkájának és a’ Bárlisták alattomos törekedéseinek tévén ki, tsak szerentséltette volna. Tsak nézze el az ember, miilyen tűzzelés megátalkodva rohannak ezek a’ háborúra, nem tudván , hogy a’ fegyverzörgés között a’ Szabadságot soha meg nem találják. Midőn Revolutiónk hadait elkezdettük, úgy e’ birtokában voltunk a’ szabadságnak, de bezzeg nem voltunk annak végződésével. Tsak a’ Békességben , egyedül a’ békességben áll a’ szabadság, mert az bizonyos, a’ háború pedig nem egyébb mint hiú bizonytalanság. Egyedül a’ békesség mozdítja elő a’ Nemzeti Jólléteit, és a’ miilyen ditsősségére válik egy egyes személynek az, ha ő egy nemes érzésű Nép közzé állván, annak szabadságáért tulajdon életét feláldozná; éppen ollyan gyalázatot és kárhoztatást érdemelnének a’ Státusjavával foglalatoskodó Férfiak , ha ők, az o Országoknak szerentséjét és bátorságát gondolatlanul veszedelemre tennék és rémségeket űzni indulnának. Sőt többet mondok, az is igen könnyen megeshetnék , hogy a’ háború egy revolutionalis igazgatószéket állítana elő. Hazugság e’ vagy képzelet az, a’ mi Augustusban Varsóban történt. A’ vad és dühös indúlatoskodásoknak irtóztató rohanása és otsmány pajkossága, igaz okot adhat egy betsűletes embernek a’békesség szeretetéhez való ragaszkodáshoz. Szoros kötelességünk minden módon igyekezni, hogy ama tiszta, ditsösséges és nemes szívvel kezdett Júliusi Revolutiónk, borzasztó tselekedetek Scenájává ne változzék , (nagy tetszés mindenütt). — Azt mondják továbbá a’ velünk nem egyező értelműek, hogy Békesség nem lehet, mert két, egymással olly nagy ellenkezésben lévő fél, mint most Európában van, egymás mellett sokáig meg nem ferhet, úgy hogy öszve ne veszszen. Addig kell tehát a’ népek felbuzdulását használnunk, míg az új,’s addig siessünk mint 1792-ben , a’ határszélekhez, hogy a’ Világnak békességet és szabadságot szerezzünk. Ez ellen ezt felelem, hogy két ellenséges politikai alaptételek tsak akkor kezdenek nyilvánságos hadat egymás ellen, ha alaptételeik alatt vagy materialis Interesse lappang,mint a’ Reformatiokor folytatott háborúban, vagy ha, mint a’ frantzia revolutiókor, az egyik alaptétel annyira erőt vesz, hogy megengesztelni lehetetlen. Utolsó revolutiónk alkalmával tsak gondolatában sem fordult az meg senkinek is, hogy ellenünk hadat indíttson, — de ritkán is van jó kimenetele az ollyan háborúnak, melly a’ katonaság nagy számához való bizakodással kezdődik, a’ revolutió első hadi szerentséjét, leginkább tsak a’ régi törzsökös seregeknek kell köszönni. — Valamint a’ Helvetia Neutralitása felette sokat nyom a’ politika mérőserpenyöjében , éppen úgy egyesíttetett a’ nagyobb Folyóvizek torkolatja, egy maroknyi nép kezében Belgiumban, mellyet Európának egyik nagy Hatalmassága sem engedett volna által a’ másiknak. A’ Belgium Neutralitásában mi ezt nyertük, hogy többé sem Anglia a’ Scaldison, sem a’ Burkus seregeikkel oda nem mehetnek a’ nélkül, hogy nekünk is jussunk ne legyen a’ Rajna mellett oda nyomulnunk, minthogy pedig mi közelebb vagyunk, a’ nye-