Magyar Mezőgazdaság, 1952 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1952-03-16 / 6. szám
Szopósmalacok ellenállóképességének növelése vas- és rézsók adagolásával Gyakran előfordul, hogy 1—8 hetes szopósmalacok szembetűnő megbetegedés nélkül — látszólag kedvező takarmányozási és tartási viszonyok ellenére is a fejlődésben visszamaradnak. Különösen sűrűn találkozunk ezzel homokos és márgás talajú vidékeken, a belterjes tartási viszonyok között betonistállóban tartott, legelőt és zöldtakarmányt még nélkülöző kocáknak a késő téli és kora tavaszi éltesből származó szopós malacain.“ Ilyenkor a kezdeti gyors fejlődés után a malacok fejlődésükben visszaesnek, kevéssé élénkek, boruk sápadt, légzésük szabálytalan, nehezített, majd csököttekké válnak s a fertőző és egyéb betegségekkel szemben ellenállásuk csőinkéül. Mindezeket a tüneteket többnyire a vas- és rézsűk hiánya okozza. A kocatej ugyanis még az anyaállat megfelelő táplálása esetén sem tartalmaz vasat és rezet, ezenfelül a 10—20. napról adott abraktakarmányokban sincs elegendő mennyiségű vaseső rézsó. A malacok a magzati korban az anya véréből kapott vasat és rezet 10 —12 nap alatt jelentős mértékben felhasználják és ha újabb vashoz és rézhez nem jutnak, vérszegénység tevődhet ki. Az állat szervezete tudvalévően csak a legelő és zöldtakarmány vastartalmát tudja jelentősebb mértékben kihasználni. A vérszegénység kifejlődését az említett hiányzó sók pótlásával gátolhatjuk meg. Minthogy a vassókat csak rézvegyületekkel együtt tudja az állat szervezete felhasználni, ezért szükséges egyúttal kevés rúzsát is adni. A vérszegénység megelőzése céljából az ellés utáni 10—12 naptól a malacoknak vasat és rezet nyújtunk. Sőt, a szopós malacoknak már a 3—5. naptól úgy is adhatunk vasat és rezet, hogy a koca csecseit vas- és rézoldattal kenjük be. Ezzel egyúttal az oldat ízéhez is hozzászoktatjuk a malacokat. Itt is — mint általában vérszegénység esetén - két vegyértékű vasvegyületeket kell alkalmazni— tehát vaágálicot kell adnia, mivel az állati szervezet csak ezeket képes jól felhasználni. Szükséges továbbá, hogy a malacok számára már a magzadkorban biztosítsuk a vasat és rezet. Ezt úgy érjük el, hogy a kocáknak e sókat a vemhesség 111. szakaszától (75. napjától) az eilést követő 10. napig adjuk. Ezáltal az anyaállat ellési vérveszteségének pótlásáról is gondoskodunk. Mindezek figyelembe vételével a herceghalmi kísérleti gazdaság állományában az előrehaladt, 75. napot meghaladóan vemhes kocákon, az éltest követő 10. napig, a szopós malacokon a 1012. naptól a választásig, továbbá a süldőkön a következő adagolási módot alkalmaztuk jó eredménnyel: A gyógyszertárban beszerezhető 5 g vasszidrátot (vas« gáncot) és iág. rézszulfátot (rézgáncot) tartalmazó port 4 deciliter vízben kell feloldani, amelyből táblázatban közölt mennyiségeket jól belekeverjük az állatok takarmányába. Az ellést követő 3. naptól a szoptatós koca emlőit az elkészített oldatokkal kenjük be. A vasgálicot tartalmazó oldatot mindig frissen kell elkészíteni, mert hosszabb ideig nem tárolható, könnyen bomlik, (oxidálódik, három vegyértékű vassóvá alakul), amelyet a szervezet nem képes megfelelően felhasználni. Réz- és vasgálic adagolása A vérszegénység gyógykezelésére a közölt vas-és 22%-szeresét kell az állatok takarmányába keverni. A malacok felnevelésében, mind a kocák vemhességének előrehaladt szakában, mind pedig a szopós malacok táplálásában az elés utáni 10. naptól a vas- és rézsók adagolásának nagy jelentősége van. A megfelelő vas- és rézadagolás több malac felnevelésére képesíti a kocákat, növeli a malacok ellenállóképességét, ezáltal a szopáskorbeli elhullások száma csökken, ezenkívül a fejlődő állatok takarmányhasznosítása kedvezőbb. Kazár Gyula tud. kutató Itat súlya kg-ban Adagolt vasgálic- és rézelkoldat 5-ig 2 köbcentiméter, tehát 50 malacra 1 decik 5—25 10 „ 101 26- 50 20 „ 102 51—75 30 „ „ 101 76—100 40 „ • 104 101 — 125 50 " „ 105 120- 150 00 106 151 -175 70 , „ 107 m -200 80 „ „ 108 er. Naponkénti alapos almozás több malac, nagyobb választási súly A sertéstenyésztésben egészséges, életerős, nagy választású súlyú malacokra van szükségünk, mert csak az ilyen malacokból lesz kiváló tenyészállat és a takarmányt jól értékesítőt hízó, A több és egészségesebb malac felneveléséért folytatott küzdelemnek alapja a helyes takarmányozás, tartás és gondozás. Ez a három tényező jelentős szerepet játszik a tenyésztőmunka minden szakaszán: a kocák és kanok búgatásra való előkészítésénél, a kocák vemhességének idején, az ellesnél, a kocák szoptatásánál, a szopós és választott malacok felnevelésénél. A tenyésztőmunkában ez a három tényező egyforman fontos. Sok esetben megfigyelhetjük, hogy megfelelő takarmányozás esetén is nagy a szopósmalacok elhullása és alacsony a malacok választási súlya. Ez indított minket arra, hogy ennek okát tüzetesen kivizsgáljuk. Mint az Állattenyésztési Kutatóintézet sertéstenyésztési osztályának dolgozói, hazánk egyik legnagyobb sertéstenyészetében nagyszámú kísérleti állattal vizsgálatot folytattunk. Azt vizsgáltuk, hogy ha a takarmányozás azonos és csak a tisztasági viszonyok eltérőek — naponta, kétnaponként vagy háromnnapoként almoznak — milyen különbség lesz a szopósmalacok elhullásában és választási súlyában. Az eredmény meglepő volt, amint ezt az alábbi számok is mutatják. A malacok átlag születési súlya 1.2 kg volt. A naponként almozott fiaztatóban minden 100 malac közik 93 a 2 naponként almozott fiaztatóban minden 100 malac közül 85 a 3 naponként almozott fiaztatóban minden 100 malac közül 80 malacot választottak el. A naftánként almozott fiaztatóban nevelt szopósmalacok átlagos választási súlya 25 kg-mal volt nagyobb, mint a 3 naponkénti almozású fiaztatóban és 1,5 kg-mal nagyobb, mint a kétnapos alomzású illetőben nevelt malacok súlya. Nézzük meg, mi volt ennek az oka. Az olyan elletőben, ahol 2, illetve 3 naponként, esetleg még ritkábban almoznak, a malacok fekvőhelye, az alomszalma nedves, vizeletté átitatott, trágyás, tele van bomlási anyagokkal. Ezáltal az istálló levegője is, amint azt vizsgálataink is kimutatták, nedves és romlott. A kutrica nedves padozatára és szalmájára fekvő malac a nedves, hideg és huzatos levegőjű istállóban infázik. Ennek következménye a szopósmalacok hasmenése és köhögése. A köhögést és lukatos tüdőbetegséget súlyosbítja, hogy több nap alatt a trágyalében ammónia halmozódik fel és a levegőbe kerül, ma a malacok belehelik. A hasmenés és köhögés a fiatal állatok szervezetét legyengíti. A malacok nagy része csökötté válik, fejlődésben visszamarad, így már nem lesz belőlük sem jó tenyészállat, sem jó hízó, sőt jelentős részük elhullik. Azok a malacok pedig, amelyek naponta alaposan kitisztított, bőséges, száraz és tiszta szalmával almozott kutricában és tizta levegőjű istállóban nevelkednek, jól fognak fejlődni, egészséges, életerős szervezetűtek lesznek, nehezen betegszenek meg. Kiváló tenyészállatok és a takarmányt jól hasznosító hízok válnak belőlük. Ezért minden sertéstenyésztőnek saját jól felfogott érdekében az a feladata, hogy szoptató kocáinak és szopós malacainak kutricáit naponta egyszer, a gyakran ürítő koca kutricáit naponta kétszer alaposan kitisztítsa. Az alomszalmát az utolsó szálig ki kell hordani úgy, hogy a kutricából kisöpörve targoncával vigyük ki az istállóból. A tisztára kisöpört, száraz padozatú kutricába 25—3 kg száraz, tiszta szalmát kell tenni. De nemcsak a kutricák, hanem a folyosók és trágyalevezető csatornák tisztaságáról is gondoskodni kell Ahhoz, hogy életről, egészséges malacokat kapjunk, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy naponta többször szellőztessünk és a malacokat mindennap mozgassuk. Napos és szélmentes időben a malacokat három hetes kortól kezdve eleinte kb. 5 percig, majd fokozatosan emelve kb. 30 percig kieresztjük a szabad levegőre, gondosan ügyelve arra, hogy amint a fázás jelét mutatják, azonnal az istállóba visszakerüljenek. A tolnaszigeti állami gazdaság vezetősége felfigyelt a kutatás eredményére és felismerte annak népgazdasági jelentőségét. A több malac, nagyobb választási súly eléréséért a naponkénti almozást az egész gazdaság területére bevezette. Ennek eredménye máris mutatkozik. Három fiaztatóban, amelyben január 22-től február 14-ig 1922 darab, malac született, közűtük csak egy hullott el február 28-ig. Munkánkat a tolnaszigeti állami gazdaság sertésgondozóival együttműködve, lelkes, odaadó segítségükkel végeztük. Közös erőfeszítésünk célja az volt, hogy a sertés tenyésztésében a tartási körülmények javításával több, és egészségesebb malacot nevelhessünk és ezáltal a kétéves állattenyésztési terv teljesítését elősegítsük.. Ádám Tamás és Kazár Gyula tud. kutatók.