Magyar Mezőgazdaság, 1952 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1952-03-16 / 6. szám

Szopósmalacok ellenállóképességének növelése vas- és rézsók adagolásával Gyakran előfordul, hogy 1—8 hetes szopósmalacok szembe­tűnő megbetegedés nélkül — látszólag kedvező takarmányozási és tartá­si viszonyok ellenére is­­­ a fejlődésben visszamarad­nak. Különösen sűrűn találkozunk ezzel homokos és márgás talajú vidékeken, a belterjes tartási viszonyok között beton­­istállóban tartott, legelőt és zöldtakarmányt még nélkülöző kocáknak a késő téli és kora tavaszi éltesből származó szopós malacain.“ Ilyenkor a kezdeti gyors fejlődés után a malacok fejlődésükben visszaesnek, kevéssé élénkek, boru­k sápadt,­ lég­zésük szabálytalan, nehezített, majd csököttekké válnak s a fertőző és egyéb betegségekkel szemben ellenállásuk csőinkéül. Mindezeket a tüneteket többnyire a vas- és rézsűk hiánya okozza. A kocatej ugyanis még az anyaállat megfelelő táplálása esetén sem tartalmaz vasat és rezet, ezenfelül a 10—20. nap­ról adott abraktakar­mányokban sincs elegendő mennyiségű vas­es­ő rézsó. A malacok a magzati korban az anya véréből kapott vasat és rezet 10 —12 nap alatt jelentős mértékben­ felhasznál­ják és h­a újabb vashoz és rézhez nem jutnak, vérszegénység tev­ődhet ki. Az állat szervezete tudvalévően csak a legelő és zöldtakarmány vastartalmát tudja jelentősebb mértékben ki­használni. A vérszegénység kifejlődését az említett hiányzó sók pót­lásával gátolhatjuk meg. Minthogy a vassókat csak rézvegyü­­letekkel együtt tudja az állat szervezete felhasználni, ezért szükséges egyúttal kevés rúzsát is adni. A vérszegénység meg­előzése céljából az ellés utáni 10—12 naptól a malacoknak vasat és rezet nyújtunk. Sőt, a szopós malacoknak már a 3—5. naptól úgy is adhatunk vasat és rezet, hogy a koca csecseit vas- és rézoldattal kenjük be. Ezzel egyúttal az oldat ízéhez is hozzászoktatjuk a malacokat. Itt is — mint általában vér­­szegénység esetén - két vegyértékű vasvegyületeket kell alk­al­­mazni­­— tehát vaágálicot kell adni­a, mivel az állati szerve­zet csak ezeket képes jól felhasználni. Szükséges továbbá, hogy­ a malacok számára már­ a m­ag­­zadkorban biztosítsuk a vasat és rezet. Ezt úgy érjük el, hogy a kocáknak e sókat a vemhesség 111. szakaszától (75. n­apj­á­tól) az eilést­ követő 10. napig adjuk. Ezáltal az anyaállat­­ ellési vérveszteségének pótlásáról is gondoskodunk. Mindezek figyelembe vételével a hercegh­almi kísérleti gazdaság állományában az­­­ előrehaladt, 75. napot meghaladóan vemhes kocákon, az éltest követő 10. napig, a szopós malaco­kon a 10­12. naptól a választásig, továbbá a süldőkön a kö­vetkező adagolási módot alkalmaztuk jó eredménnyel: A gyógyszertárban beszerezhető 5 g vasszidrátot (vas« gáncot­) és iá­g. rézszulfátot (rézgáncot) tartalmazó port 4 deciliter vízben kell feloldani, amelyből táblázatban közölt mennyiségeket jól belekeverjük az állatok takarmányába. Az ellést követő 3. naptól a szoptatós koca emlőit az elkészített oldatokkal kenjük be. A vasgálicot tartalmazó oldatot mindig frissen kell elkészíteni, mert hosszabb ideig nem tárolható, könnyen bomlik, (oxidálódik, három vegyértékű vassóvá alakul), amelyet a szervezet nem képes megfelelően felhasználni. Réz- és vasgálic adagolása A vérszegénység gyóg­ykezelésére a­ közölt vas-és 2­2%-szeresét kell az állatok takarmányába keverni. A malacok felnevelésében, mind a kocák vem­hességének előrehaladt szakában, mind pedig a szopós malacok táplálásá­ban az elés utáni 10. naptól a vas- és rézsók adagolásának nagy jelentősége van. A megfelelő vas- és rézadagolás több malac felnevelésére képesíti a kocákat, növeli a malacok ellen­­állóképességét, ezáltal a szopáskorbeli elhullások száma csök­ken, ezenkívül a fejlődő állatok takarmányhasznosítása kedve­zőbb. Kazár Gyula tud. kutató­ ­ Itat súlya kg-ban Adagolt vasgálic- és réze­lk­oldat 5-ig 2 köbcentiméter, tehát 50 malacra 1 decik 5—25 10 „ 101 26- 50 20 „ 102 51—75 30 „ „ 10­­1 76—100 40 „ • 104 101 — 125 50 " „ 105 120- 150 00 106 151 -175 70 ,­ „ 107 m -200 80 „ „ 108 er. Naponkénti alapos almozás több malac, nagyobb választási súly A sertéstenyésztésben egészséges, életerős, nagy választású súlyú malacokra van szükségünk, mert csak az ilyen malacok­ból lesz kiváló tenyészállat és a takarmányt jól értékesítőt hízó, A több és egészségesebb malac felneveléséért folytatott küzdelemnek alapja a helyes takarmányozás, tartás és gon­dozás. Ez a három tényező jelentős szerepet játszik a tenyésztő­­munka minden szakaszán: a kocák és kanok búgatásra való előkészítésénél, a kocák vemhességének idején, az­ ellesnél, a kocák szoptatásánál, a szopós és választott malacok felnevelé­sénél. A tenyésztőmunkában ez a három tényező egyforma­n fontos. Sok esetben megfigyelhetjük, hogy megfelelő takarmányo­zás esetén is nagy a szopósmalacok elhullása és alacsony a malacok választási súlya. Ez indított minket arra, hogy ennek okát tüzetesen kivizsgáljuk. Mint az Állattenyésztési Kutató­intézet sertéstenyésztési osztályának dolgozói, hazánk egyik legnagyobb sertéstenyészetében nagyszámú kísérleti állattal vizsgálatot folytattunk. Azt vizsgáltuk, hogy ha a takarmányozás azonos és csak a tisztasági viszonyok eltérőek — naponta, kétnaponként vagy háromnnapoként almoznak — milyen különbség lesz a szopós­malacok elhullásában és választási súlyában. Az eredmény meg­lepő volt, amint ez­t az alábbi számok is mutatják. A malacok átlag­­ születési súlya 1.2 kg volt. A­ naponként almozott fiaztatóban minden 100 malac közik 93 a 2 naponként almozott fiaztatóban minden 100 malac közül 85 a 3 naponként almozott fiaztatóban minden 100 malac közül 80 malacot választottak­ el. A naftánként almozott fiaztatóban nevelt szopósmalacok átlagos választási súlya 2­5 kg-mal volt nagyobb, mint a 3 naponkénti almozású fiaztatóban és 1,5 kg-mal nagyobb, mint a kétnapos alomzású illetőben nevelt malacok súlya. Nézzük meg, mi volt ennek az oka. Az olyan elletőben, ahol 2, illetve 3 naponként, esetleg még ritkábban almoznak, a malacok fekvőhelye, az alomszalma nedves, vizeletté átita­tott, trágyás, tele van bomlási anyagokkal. Ezáltal az istálló levegője is, amint azt vizsgálataink is kimutatták, nedves és romlott. A kutrica nedves padozatára és szalmájára fekvő malac a nedves, hideg és huzatos levegőjű istállóban infázik. Ennek­ következménye a szopósmalacok hasmenése és­ köhögése. A köhögést és luk­atos tüdőbetegséget súlyosbítja, hogy több nap alatt a trágyalében ammónia halmozódik fel és a levegőbe kerül, ma a malacok belehelik. A hasmenés és köhögés a fiatal állatok szervezetét legyengíti. A malacok nagy része csö­­kötté válik, fejlődésben visszamarad, így már nem lesz belőlük sem jó tenyészállat, sem jó hízó, sőt jelentős részük elhullik. Azok a malacok pedig, amelyek naponta alaposan kitisztított, bőséges, száraz és tiszta szalmával almozott kutricában és tizta levegőjű istállóban nevelkednek, jól fognak fejlődni, egész­séges, életerős szervezetűtek lesznek, nehezen betegszenek meg. Kiváló tenyészállatok és a takarmányt jól hasznosító hízok­ válnak belőlük. Ezért minden sertéstenyésztőnek saját jól felfogott érdeké­ben az a feladata, hogy szoptató kocáinak és szopós malacai­nak kutricáit naponta egyszer, a gyakran ürítő koca kutricáit naponta kétszer alaposan kitisztítsa. Az alomszalmát az utolsó szálig ki kell hordani úgy, hogy a kutricából kisöpörve targon­cával vigyük ki az istállóból. A tisztára kisöpört, száraz pado­­z­atú ku­tricába 2­5—3 kg száraz, tiszta szalmát kell tenni. De nemcsak a kutricák, hanem a folyosók és trágyalevezető csator­nák tisztaságáról is gondoskodni kell Ahhoz, hogy életről, egészséges malacokat kapjunk, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy naponta többször szel­lőztessünk és a malacokat mindennap mozgassuk. Napos és szélmentes időben a malacokat három hetes kortól kezdve eleinte kb. 5 percig, majd fokozatosan emelve kb. 30 percig kiereszt­jük a szabad levegőre, gondosan ügyelve arra, hogy amint a fázás jelét mutatják, azonnal az istállóba visszaker­üljenek. A tolnaszigeti állami gazdaság vezetősége felfigyelt a kutatás eredményére és felismerte annak népgazdasági jelentő­ségét. A több malac, nagyobb választási súly eléréséért a na­ponkénti almozást az egész gazdaság területére bevezette. Ennek eredménye máris mutatkozik. Három fiaztatóban, amely­ben január 22-től február 14-ig 1922 darab, malac született, közűtük csak egy hul­lott el február 28-ig. Munkánkat a tolnaszigeti állami gazdaság sertésgondo­­zóival együttműködve, lelkes, odaadó segítségükkel végeztük. Közös erőfeszítésünk célja az volt, hogy a sertés tenyésztésében a tartási körülmények javításával több, és egészségesebb mala­cot nevelhessünk és ezáltal a kétéves állattenyésztési terv tel­­jesítését elősegítsük.. Ádám Tamás és Kazár Gyula tud. kutatók.

Next