Magyar Mezőgazdaság, 1952 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1952-03-16 / 6. szám

miért a fenti okokon kívül a szabad: levegő és napsugarak hozzájárulnak ahhoz,­­hogy­ nagyobb tüdő, erősebb szív és csontozat, tehát erőteljesebb szervezet alakuljon ki. A" tizedik nap után a szemestakarmányt tartalmazó vá­lyúba megyett korán lek­aszált" pilla­ngó­s lelek (lóhere, lucernát szénáját is murva alakjában. A malacok a szemestakarmány fogyasztása közben kénytelenek azokat is megenni. A­­ murva megevésével sok vitamint, meszet és fehérjét tud a malac fel­venni. Vitaminforrás és egyben kedvező étrendi­­ hatást kiváltó takarmány ezidőben a fiatal zöld lucerna vagy lóhere és a sárgarépa. A sárgarépát inkább télen etetjük­­­­ apróra meg­reszelve —, a lucernát pedig nyári időszakban, 2—3 cm-re­ fel­­szecskázva (darabolva). Ezért a malacok előtt, ettől az­­ időtől, kezdődően ezekből elegendő és állandóan légijén, ügyelve arra, hogy friss állapot­ban kapják­ meg. A 20. és 25. nap után a malacokat az említett takarmá­nyokon kívül egyéb gyökérfélek fogyasztására i s rászoktatjuk. Ilyenkor már nem­­ szükséges azt megreszelni, mert apró szem­lékre vágva is megeszik. Il­yenek például a b­urokrépa őst ta­­karmányrépa.­­­ • Foglalkoznunk kell a tehéntej használatának módjával és mértékével is. Jegyezzük meg azt, hogy , , tejet mindenkor vegyünk igendbe függetlenül attór hogy a kocának van, vagy nincs elegendő teje. Ez különösen a szoptatás első idősza­kában nagy je.entő­­bőgő. A malac szívesebben eszi meg azt a dara- vagy burgo­nyakeveréket, mely tejjel készült el. Amikor a malacok az evés­hez hozzászoktak, a tehéntej­­ pótlását attól tesszük függővé, hogy az anyának van vagy nincs el egy idő feje. Ila­vari eV­gendö, csak 20. nap után szabad a teljes tejet fölözött tejre le­cserélni, 30. nap után pedig a fölözött tejet vízzel lehet hígí­tani a darakeverék összeállításánál. Ezt a műveletet minden­kor átmenettel végezzük. Ma nem elegendő az anyatej, először is a­ malacokat külön kell itatni tehéntejjel (tbc-mentes), na­­. i­.gnla legalább négyszer, de mindig a testhőmérsékletre feg­­melegítve. A darakeverékeket pedig­ színtén tejjel keverjük. Ha a malacok­­ fejlődése szemmel láthatóa­n javul, 30. nap után a teljes tejet fölözött tejjel lehet felcserélni. "A teljes tej adagolása­­ mindaddig indokolt,­­m­íg a malacok kondíciója nem ad kielégítő képet.­­ A malacok evéshez való szoktatása több egészségügyi kö­vetelményt von maga után. Ügyelni kell arra, hogy a tejet mindig külön vályúból­ itassuk, az itatás befejezésével pedig (10 perc) lúgos forróvi­­zet mossuk ki. Ugyanígy kell­ kitisztí­tani és kimosni azt a vályút, melyből darát etettünk. Az ete­tendő gyökér- és gumós­ takarmányokat csak alapos lemosás után lehet a malacoknak elkészíteni. Etetéshez csak olyan vá­lyúkat használjunk, melyek­ h­ézagpnentesek. A malacok alól a szennyezett almot állandóan takarítsuk ki. A kifutókat és egyéb járta­tóh­el­y­eket állandóan tartsuk tisztán. A gondosan végrehajtott evéshez való szoktatással elérjük, hogy a malacok fejlődésében lemaradás nem mutatkozik. Az így tartott malacok jobb és szebb­ sertésállomány kialakítását eredményezik. Mivel az így­­ nevelt egyedek sokkal jobban érté­kesítenek, gyorsabban fejlődnek, erőteljesebb szervezetűvé­­ vál­nak. az ilyen állatok­ jobb hízó- és tenyészanyagot fognak szol­gáltatni népgazdasági m­«n­ak. Kovács László Éltetés körüli teendők A sertések létszámnövelésének egyik lényeges, de gyakran elhanyagolt­­ tényezője az elles körüli teendők szakszerű elvég­zése. Ha a vemhesség ideje alatt a kocáknak biztosítottuk­­ a természetszerű életfeltételeket, gondoskodtunk a kocák helyes tartásáról és takarmányozásáról, akkor nyugodtan várhatjuk az­­ ü’lésük idejét, mert így életrevaló, eleven, egészséges, nagy életenergiával rendelkező utódokat nyerünk. Minden igyekeze­tünkkel arra kell törekednünk, hogy a szűkített és a választott malacok száma között a különbség a lehető legkisebb legyen. E célkitűzés­ elérésének első lépése: az elletésnek minél kisebb malacv­eszi e seggel történő lebonyolítása. Az ellető istállók, tiszták­, világosak, szárazak­, kellő hő­mérsékletűek legyenek. Éjszakára feltéten gondoskodjunk Eaztatók megfelelő világításáról és agt clar­es istállóőr szolgá­­­latba állítását szorgalmazzuk. A kocák kutricákba helyezése előtt . javítsuk ki a kutricák falát, bőségesen almozzuk be a kocák alá száraz szalmával, hogy azok tőgyét a fóliázás káros­­ következményeitől megóvjuk. Az­ áthelyezést ne közvetlenül az ekés előtt, hanem 10—12 nappal előbb végezzük el, hogy a kocák megszokják az új környezetet a fialás idejére. Különös gonddal figyeljük kocáinkat, hogy azok hogyan mutatják az ekés előjeleit, mert a pontos feljegyzéseinken kívül a tünetekből is tudunk következtetni az ellés idejére, főképpen, ha már­ ismerjük kocáinknak e téren mutatkozó egyedi saját­ságait is. A vemhesség utolsó napjaiban a péraajkak megduz­zadnak. A koca leereszti hasát, a horpasz teltsége megszűnik, beszakad, a tőgy és a csecsbimbók feszesek lesznek, megduz­­­zadnak­, húzóhatásra .tej szivárog. Amikor a koca a kutricá­­ban levő alomszalmából fészket készít magának, nyugtalanul viselkedik, többször lefekszik és felkel, akkor már rövidesen megkezdődik­ az ellés. Az ellés alatt biztosítsuk az első állat nyud­.­­­-víz. Nehéz ellés a legritkább esetben fordul elő a serté­sek’."­ In a vemhes kocákat rendszeresen mozgattuk és a kívá­nat* te; megfelelően takarmányoztuk.: ‘ • elles.gyakran rövid idő alatt folyik le, különösen többször ellett kocák ellenek könnyen. Az e­.őbasi kocák már­a több felügyeletet kívánnak, hogy azok malacait a lehető leg­kisebb létszámveszteséggel megtarthassuk. A nyugtalan,­­Hős közben sokat mozgó kocák alól vegyük el az újszülött malaco­kat, hogy az agyon­nyomástól azokai­ megóvjuk. A kocák előtt el­lés ideje alatt is legyen ivóvíz. Az újszülött malacokat hideg istállóban a rájuk tapadt nyálkától tisztítsuk meg, puha ruhával vagy puha sarjúszáná­­ból készített csutakkal töröljük szárazra testük egész felületét. Ha vérzik a köldökcsonk, akkor fertőtlenítő oldatba mártott cérnával kössük el a hasfaltól, négy ujjnyi távolságban. A rö­vidre szakadt köldökzsinórt ne kössük el, h­anem­ mártsuk sele­ a sertéstenyésztésben fertőtlenítő folyadékba. Azokat az újszülött malacokat, amelyek aléüan fekszenek 1—1 Ve percig a születésük után, vegyük kézbe, tisztítsuk k­ orrnyilasukat és szájukat. Ha ezek u­tán sem kez­denek lélekzeni, a­kkor dörzsöljük a testüket és mesterséges légzés útján próbáljuk a szívműködésüket­ elindítani. Nyugtalan, vagy nehézkesen mozgó, malacait veszélyez­­tető kocák alól szedjük el 12 napig az újszülött malacokat, amíg megerősödnek. A malacszedő-kosárba, vagy ládába be­rakott malacokat születésüktől számított 1 órán belül feltétlen ..­.optassuk meg, mert a fiatal szervezet nem nélkülözheti récesfejben levő különleges anyagokat, amelyeknek az újszülött a malac további fejlődésének alakulására :­­ óriási jelentőségük van. Amíg a kocától külön tartjuk az újszülött malacokat 3. napnál tovább nem érdemes —, addig 1—l>­.t .óránként meg kell szoptatni azokat. A malacszedő-ládába puha szalmát te­gyünk, a ládát ne takarjuk be, mert ha az anyjuk alá rakjuk a malacokat, könnyen megfázhatnak a hirtelen hőmérséklet- v­áltozás következtében. Hitel után­ tisztogassuk ki a kutricát, a magzatburokkal együtt a beszennyezett almot is hordjuk ki a kutricából. A koca beszennyezett testrészeit, nedves ruhával töröljük tisztára. Gya­kori ellenvetés a teffalás után, tisztogatással szemben az, hogy ilyenkor, a koca megtámadja a kutricájába belépő embert. Tény, hogy vannnak vad természetű kocák — különösen az elő­­hasiak­­ között —, de ha már ismerik gondozójukat, s kíméle­tesen bánnak velük, nem kell tisztán tartani, hogy kárt tesznek a tisztogatást végzőkben. II­.. idő alatt azonban természetesen nem szabad,­ hogy a közelben malac visítson. A csecsbimbói számánál többet ellő kocák csecsneskül ma­radt malacait más, kevesebbet ellő kocák alá tegyük úgy, hogy vagy­­ az áthelyezett malacot bekenjük a nevelőkoca magzat­­burkával, vagy valami átható szagú, de a bőrre ártalmatlan anyaggal bedörzsöljük az összes­ malacokat. Így a koca ma is ismeri meg az alátett malacokat.­­ Az áthelyezett malacokat szülőanyjuk jelével kell ellátni.­­A malacok súlyát egynapos korukban mérjük le és jelöljük meg az egyedenkénti azonosítása céljából. Ügyeljünk arra, hogy a töcstejet 3 napon keresztül minden malac kiszopja. Tekintettel arra, hogy a malacok tűhegyes fogakkal szület­nek és szopás közben anyjuk csecsbimbóit­ könnyen felsérthet­i­, ezért ajánlatos a fogak tecsípése. A foglecsípésre legalkalma­sabb az­ e célra szerkesztett csípőfogó, amellyel ezt a műveletet teljesen vérzés nélkül végezhetjük el. Helyes ezt­ az egyeden­kénti súlyméréssel egybekötve elvégezni, az újszülött malacok legkisebb törése nélkül Kovács József

Next