Magyar Mezőgazdaság, 1996. július-szeptember (51. évfolyam, 27-39. szám)
1996-07-17 / 29. szám
CÍMKÉPÜNKHÖZ A repcén okulva A repce kezeléseken már régen túl vagyunk. Vannak, akik a betakarításán is. Az eddigi deszikkálások tapasztalataiból a tanulságok levonhatók. Általában a repcében, de a borsóban is gyakrabban választják a regulátor hatáson alapuló érésgyorsítókat, mint a gyomirtó szer típusúakat. Ennek egyszerű a magyarázata. Kisebb a valószínűsége annak, hogy az esetleg elsodródó permetlécsepek károsítsák a kezelt területekkel a káros növényeket. Az elmúlt időszakban lezajlott földtulajdon átrendeződések a területek elaprózódásával jelentősen megnövelték ennek a kockázatát. A korán aratásra kerülő növények közül pedig mindig zöldek a szomszédos táblák, vetések. Az érésgyorsítók alkalmazása mellett szól a felvásárlóknak az a törekvése is, hogy a termés árát pontosan mérhető minőségi mutatók alapján állapítsák meg. A természetes érési folyamatok felgyorsításával nem következik be a kényszeréréssel általában együttjáró magminőség romlás. A másik - úgyszintén a jövedelmezőséget meghatározó - kérdés a betakarításkori szemveszteség csökkentésének lehetősége. A regulátor típusú érésgyorsítók - mivel csupán a természetes érési folyamatokba avatkoznak be - elősegítik a termés összeérlelését, együttélését. Ezzel jelentősen csökkentik azt a szemveszteséget, amelyre a kényszerérett növényeknél mindig számítanunk kell. Különösen szembetűnő a különbség a heterogén érésű repce és borsó termésének betakarításakor. A szemveszteség mértékére az árvakelés sűrűsége látványos és meggyőző képet mutat a repce és a borsó tarlón. Érdemes tehát részletesebben foglalkozni a regulátor típusú érésgyorsítók és a gyomirtó hatású készítmények összehasonlításával, alkalmazási körülményeivel. Mielőtt megpróbálnánk meghatározni, mikor melyiket alkalmazzuk, vegyük szemügyre mi a különbség közöttük. Mi jellemzi az érésgyorsító készítményeket? Közelítsük meg a választ a hatásmechanizmus oldaláról! Az érésgyorsítók elsősorban a növény etilén szintézisére, valamint légzési mechanizmusára hatnak. Egyszerűsítve, ezek a termékek a "sejtöregítő" anyagok termelésének fokozására serkentik a növényt, és a légzőnyílások nyitvatartásával "kilélegeztetik" a nedvességet. Ez gyorsabb érést eredményez és nincs gyomirtó hatás! A gyomirtó hatáson alapuló készítmények - a herbicid hatóanyagától függően eltérő hatásmechanizmus szerint - általában a növekedést, a sejtosztódást gátolják, vagy sejtroncsolással pusztítják el a növényeket. Ez az életidegen, radikális beavatkozás gyors és látványos eredményt ad. A kezelt növényzet néhány nap alatt elpusztul, betakaríthatóvá szárad. Ott, ahol gyomosodás is gondot jelenthet az aratásban, az ilyen típusú készítmények közül kell választani. Ilyenkor a termés betakaríthatósága az elsődleges cél, a szemveszteség és más minőségi értékmérők már nem befolyásolhatják a döntést. Ebből következik az első alkalmazástechnológiai különbség. Ahol gyomos a tábla, ott ne alkalmazzunk regulátor típusú érésgyorsítókat! A kezelés időpontja is eltér a két betakarítást elősegítő termékcsoportnál. Amíg a regulátor típusú készítmények kijuttatása általában 40-50 százalékos magnedvesség mellett javasolt, addig a gyomirtó szer típusúaknál ez az érték 20-30 százalék között van. Tehát a regulátor hatású érésgyorsítókat lényegesen korábban, mintegy 2-3 héttel a tervezett betakarítás előtt kell kipermetezni. A többi eltérés már csak a betakarított termés összehasonlításakor értékelhető. A korábban már említett előnyök érvényesülése érdekében gyommentes növényállománynál ne késlekedjünk az érésgyorsítók használatával! Ha a mag nedvességtartalma már megközelíti a 30 százalékot, a regulátor típusú anyagok alkalmazásának idejét elmulasztottuk, permetezésük felesleges. A repce deszikkálásán már túl vagyunk. Nemsokára a napraforgó következik. Nem felesleges tehát a szerválasztást megelőzően - az idei repcekezelések tapasztalatait is figyelembe véve - újra áttanulmányozni a két termékcsoport előnyeit, hátrányait. Azért, hogy döntésünket ne kényszerhelyzetben kelljen meghozni, "beérve" a kényszerérlelt magvak betakarításával is! K. L. I. P. Lacox a takarmányban biztonságos és gazdaságos 1. Biztonságos kokcidiózis megelőzés 2. Rezisztencia nem alakul ki 3. Egyenletes vágósúly 4. Jó takarmányértékesülés, egyenletes súlygyarapodás 5. Nem okoz problémát a tollasodásban és az alom minőségében A kokcidiózis kórokozói egysejtű paraziták, amelyek széles körben elterjedtek az egész állatvilágban. A baromfikokcidiózis okozói az Eimeria fajokhoz tartoznak. A kórokozók fejlődésük endogén fázisa során a különböző bélszakaszok hámsejtjeibe hatolnak és a bélnyálkahártyán sérüléseket okoznak. A modern baromfihizlalás körülményei különösen ked-Hoechst Hungária KFT. Bajcsy-Zsilinszky út 12. 1051 Budapest Telefon 1179011 • Telefax 1182822 Telex 22 59 75 hoedvezőek a kokcídiumok elszaporodásához. Szigorú higiéniai követelmények kielégítésével az infekció csökkenthető, de a kokcidiózis nem minden esetben védhető ki. Hatékony kokcidiosztatikumok profilaktikus használata nélkül gazdaságos és biztonságos brojlertermelés elképzelhetetlen. A sikeres hizlalás titka: Sacox! Sacox ÍM^Ö) microGranulate Salinomycin-Natrium Biztonság, minőség Sikeres brojlertermelés Hoechst Ш 1996. JÚLIUS 17 • MAGYAR MEZŐGAZDASÁG 13