Magyar Múzeumok, 2002. 4. szám (Vol. 8.)

SZÁMVETÉS - Vásárhelyi Tamás: A Magyar Természettudományi Múzeum kétszáz éves jubileumának megünnepléséről

SZÁMVETÉS érvényes ma is, amikor az e helyen csak jel­­szószerűen idézhető globalizációról, tudásalapú társadalomról s az e szavakkal jelezhető új kihí­vásokról beszélünk. Az egész magyar tudomá­nyos közösség ebben a kontextusban számít nemcsak a múzeumra, hanem az itt szóban forgó két évszázad tanulságainak támaszára is. Two-Centuiy4)ld Instilutions in the World of Science The symbolic date of the founding of the National Museum gives not only the museums but other scientific institutions the chance to look back on the common pasi. 'The Hungarian Academy of Sciences commemorated this magnificent event by several conferences. The author gives voice to his belief that the National Museum, although today it is a museum of historical and archaeological heritage, can best be viewed in the context of the history of all other scientific institutions - that of the Academy, the libraries, the archives, the universities or the National Theatre. A Magyar Természettudományi Múzeum kétszáz éves jubileumának megünnepléséről Vásárhelyi Tamás 2002 nevezetes év volt a magyar közgyűjtemé­nyek életében. Még nevezetesebb év lehetett volna, ha a közgyűjteményi szakma, a kormány­zat, a média optimálisan együtt tudott volna működni. Megérdemeltük volna mi is, akik a kétszáz éve létező, gyarapodó közgyűjteménye­ket­­őrizzük, a kormányzat(ok) is, amelyek ennek az anyagi hátterét, a szabályozottságát nyújtják, a média is, amelynek bőségesen kínálhatunk témát, ha nem is olyan könnyen felhasználhatót, mint egy tömeggyilkos vagy egy' szatír - netán egy' választás. És, mondjuk ki, mintha nemcsak a magunkét mondanánk, megérdemelte volna Magyarország, Európa is, hogy átütő módon legyen jelen a hír, az üzenet, a tudat, az egyik legrégibb közgyűjteményt tartjuk fenn ebben a változatos sorsú hazában. Minden érv, ami segít nekünk önérzetesen felkészülnünk a nagy csat­lakozásra, minden érv, ami tudatosítja Európá­val, hogy velünk nemcsak egy­ szegény rokont fogad be, hanem nyer is, jól jön ezekben az években. Nem mintha nem történtek volna lépések: a Pulszky Társaság javasolta „a múzeumok és könyvtárak évének” hivatalos megünneplését, hiába: megkoszorúztuk Széchényi Ferenc sírját, szűknek számító körben; megnyílt a nagy közös kiállítás, nem a leglátogatottabb intézményben; az év végére megjelent a múlt nagyjait meg­örökítő lexikon. De ezzel szinte vége is a közös fellépésnek. Hogy egyik ismerősömet idézzem, Magyarország nem cipó, hanem egy marék morzsa. Valahogy ilyesféleképpen kell elfogad­nunk azt is, hogy a mi közügyünk - minden erő­feszítés és együttműködés dacára - nem tudott a nemzet közügyévé válni, nem ment át a köztu­datba. Legalábbis novemberben, a jubileumi év vége felé, még sok ismerősben nem tudatoso­dott, milyen nevezetes évfordulót ünnepelünk, (így írom, mert persze közvéleménykutatásra sem telt.) 1802-ben a magyar közgyűjtemény ügye már 15 éves múltra tekinthetett vissza. A Bri­tish Museum megnyitásának (1759) idejétől beszélhetünk modern múzeumokról, mint köz­­gyűjteményekről. Széchényi Ferenc 1787-ben Prágában, Németországban majd Angliában A MATÁV telefonkártya kiadásával járult hozzá a jubileumhoz MATÁV supported the jubilee celebrations with the bringing out of special phone cards tett tanulmányútja után, nagy hazafias elhatáro­zással külön katalógust indított könyvtárában, s ide jegyezték be azokat a tételeket, ame­lyeket a „Bibliotheca Regnicolaris frungaricae" számára szereztetett be. Néhány évvel még elő­tte vagyunk a párizsi királyi kertek „államo­sításának", majd a Louvre létrejöttének, ami 1793-ban következett be. És 1802-ben Európá­ban létrejött a harmadik, hungaricumokat nagy számban tartalmazó közgyűjtemény, egy olyan országban, amelynek majd csak 42 év múlva lesz a hivatalos nyelve a magy­ar. Nekünk nem volt saját királyi kincstárunk, amelyből táplál­kozhatott volna, mert az Bécsben volt és ott is maradt. A felvilágosult arisztokrata kezde­ményezését azonban József nádor a királyi család oldaláról, számos további arisztokrata, a nemesség és a társadalmi fejlődés során viszonylag frissen megjelent polgárság is támo­gatta, így szinte azonnal gyors gyarapodás indult meg. A nemzet összetartozásának, össze­tartásának és a későbbiekben a helyi közössé­gek összetartásának a köz­gyűjteményei fontos tényezői voltak, lehettek. A Magy­ar Természettudományi Múzeum az 1802-ben alapított köny­v­tár - Széchényi Orszá­gos Könyvtár, melyet kezdettől nemzeti múze­umnak is neveztek, majd 1807-től törvényesen is Magy­ar Nemzeti Múzeum lett - kebelében jött létre. Először egy tár, a Természetiek Tára (szemben a Kézműtaniak Tárával) különült el, magába fogadva az alapításkor bekerült természetrajzi könyveket, az 1803-ban leltáro­zott ásványgyűjteményt és herbáriumi lapokat. Később az any­ag gyarapodásával szakosodott a táj és létrejött a Nemzeti Múzeum Ásvány-, Növény- és Mattára. Az önállósodás utolsó előtti állomása (gondolom még mindig a British Museum - Natural History Museum mintája) a Magyar Nemzeti Múzeum - Természettu­dományi Múzeum névvel jelezhető. 1963 óta múzeumunk „önálló jogi személy”, és 1991 óta a „Magyar” jelzőt is viselheti nevében, utalva ezzel a nemzeti, országos jelentőségre. (Még egy­ lépés hátra van, az, hogy utolsó tárunk a Föld- és Őslénytár is elhagyja az any­aintéz­mény épületét, teret engedjen az ottani felújí­tásnak, és beköltözzön a felújított Ludoviceum földszintjére.) N Egy ünnepiés a hat közül idén hat közgyűjtemény kapott kiemelt helyet az Országos Széchényi Könyvtárban megren­dezett, A múzsák kertje című kiállításban, a Magy­ar Nemzeti Múzeum és a belőle fokozato­san kivált öt közgyűjtemény. Mi a Természettu­dományi Múzeumban úgy gondolkodtunk, hogy azt a kiállítást egy­ jellemző réteg fogja megte­kinteni, a katalógust kevesebben (és a még jellemzőbbek) fogják megvásárolni. A muzeoló­gus szakma ünnepségeit megint csak nemigen látogatják a természettudósok, az amatőr kuta­tók, az „amatőr természetbúvárok”, a diákság. Sőt, úgy­ gondolkodtunk, hogy az ezredfordulón múzeumunk központi témája, a természet - veszélyeztetettsége miatt - sokkal inkább a figyelem középpontjába került, mint sok évti­zede bármikor. Természetes, hogy ha nem akar­juk tétlenül nézni, ahogy elfogy körülöttünk a természet, a természettudományi kutatások, a biodiverzitás, a természet védelme is köz­ponti kérdéssé, létkérdéssé válik. Az ezeken a területeken alapvető munkát végző múzeumra Széchenyi Ferenc 1802-ben könyvtárat adományozott a nemzetnek, ezzel egy „koz­­m­ivelődés, tudományos köz­pontot" hozott létre. I­­tt nőtt ki többenzigót múzeum, köztük a Magyar Természettudományi Múze­­um, ivt/i/n­dm hányadáv után 199MNM1 Budapesten a Ludovika tér 6.szám alatt nyíltak meg a népszerű kiál­lítások, és itt épül a tvmillió példányos gyűjtemény vég­leges helye is. ÉRVÉNYES 2004. DECEMBER 31-IQ 5230E4ED5 Kiadja : Ma­táv • Fax: 458 0554 2002. február • 150 000 db telefonkártya hamisítását a törvény bontati­ matáv­a 27

Next