Magyar Nap, 1936. november (1. évfolyam, 202-226. szám)
1936-11-01 / 202. szám
A SOFILLER I. évfolyam 202. szám Főszerkesítő: Kálmán Miklós Vasárnap, 1936 november 1 Felelős szerkessítő: Dr. Ferencs László A féormányrepülők megsemmisítő csapása: Porráégett Franco harminc bombavetője A katalánok messziasították a fasiszták partrassárlási kísérletét . Működésben a kormány webes tankosztagai Madrid, október 31. — A kormányrepülők az elmúlt napon olyan tetteket vittek végbe, amelyek csodálatba ejtették a polgárháborút szemlélő külföldi katonai szakértőket. Arról már írtunk, hogy tegnapelőtt megsemmisítették a felkelők mintegy 30—40 repülőgépét. A mai repülőtámadások során újból a fasiszta repülőgépek tucatjai semmisültek meg. Francot repülőinek óriási kudarca rendkívül nehéz helyzetbe hozta és a fasiszta felvonulás a főváros ellen megtorpant. Úgy látszik, hogy a kormány repülőakcióival először teljesen szét akarják zúzni a felkelők légi erejét s aztán fel fogja göngyölíteni az egész fasiszta frontot Madrid környékén. A kormányrepülők ma a szalamankai repülőtér fölé szálltak, bombazáport zúdítottak az ott állomásozó német eredetű tíz hárommotoros óriásrepülőgépre s azokat nagyrészt használhatatlanná tették. Egyidejűleg ezzel a kormányrepülők másik zaja ismét megjelent a zalavérai repülőtér felett, ahová a néhány nappal ezelőtt megsemmisített gépek helyére már újak érkeztek. A kormányrepülők bombázása következtében 15-20 fasiszta repülőgép teljesen megsemmisült. A repülőtéren leírhatatlan pánik keletkezett a kormányrepülők újabb váratlan látogatása miatt s a fasiszta pilóták hanyathomlok menekültek biztonságot keresni. E két legjelentékenyebb akción kívül a kormányrepülők még több kevésbé jelentős fasiszta légibázist is bombáztak s mindenütt óriási károkat okoztak a zendülőknek. A külföldi újságok madridi tudósítói igen ironikus hangon írnak a fasiszta légihadseregről s vezetőikről, az olasz és német tisztekről, akik csak addig voltak „hősök“, amig nem volt kellő légi ellenfelük s a kormányhadsereg védtelenül állott velük szemben-Barcelona, október 31. — A felkelők három csapatszállító hajója tegnap megjelent Rosa közelében Katalónia partjain és csapatokat akart partra rakni. A katalán Generalidad azonnal értesült erről a kísérletről s legjobb osztagait teherautókon haladéktalanul a helyszínre küldötte. A milicistáknak sikerült a fasiszták partraszállását megakadályozni. A harcok következtében a katalán-francia határon, Pau közelében rövid időre megszakadt a vasútközlekedés. A katalán fővárosból érkező jelentések szerint a Huesca környéki harcok igen kedvezően haladnak a kormánycsapatok szempontjából. A milicia egyik rohamot a másik után intézi a városra s már sikerült is több városrészt elfoglalni. A Huesca és Saragossa környéki offenziva arra kényszeríti a fasisztákat, hogy ide nagyobb csapatokat összpontosítsanak s csapatokat vonjanak el a központi frontról, így a katalánok huescai offenzivája segíti a madridiakat a fővárosra nehezedő nyomás elhárítására. A kormánycsapatok tegnapi előnyomulásuk után Illescas kapui előtt állnak- A milicia a fővárostól északra elterülő frontokon is jelentékenyen előnyomult s úgy látszik, hogy itt rövidesen sikerül a fasisztákat visszaszorítani a hegyek közé. A főváros környékén harcoló csapatok szelleme kiváló. A tegnapi diadalok a főváros hangulatát is felfrissítették s pánikhangulatnak, vagy félelemnek nyoma sincs. Mindenki mélyen meg van győződve, hogy végre is sikerülni fog a fasisztákat "Visszaverni a várostól A mai nap folyamán a fővárosba állítólag újabb nagyobb menynyiségű fegyverszállítmányok érkeztek a keleti tengerparton lévő kikötők irányából. MADRID KÖRÜL Madrid, október 31. — A kormány közli, hogy néhány órára megszakíottta csapatainak előnyomulását, hogy megerősítse az elfoglalt vidékeket és megszervezze az utánpótlást. A fasiszták több eredménytelen támadást intéztek az előnyomuló kormánycsapatok ellen, de mindegyiket sikerült véresen visszaverni. a fasiszták frontját 50 kilométerre visszavetették Madrid, október 31. A kormány esti hivatalos jelentése szerint a milícia rohamoszlopa egy nehéz tankosztag támogatása mellett eredményes támadást intézett a fasiszták tervel arcvonala ellen. A roham ereje több kilométerrel visszavetette a zendülő seregeket, úgy hogy a kormány csapatai már csak két kilométerre állnak Tervéitől. Különösen nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy a milícia elfoglalta Albarasin erődöt, melyet a fasiszta spanyol phalanx cspatai védtek. Párizs, október 31. — A „Petit Journal“ madridi tudósítója jelenti: Madridban a hangulat szinte mámoros a kormány nagy győzelmeinek következtében. A milicisták győzelmei valóban bámulatosak s annál nagyobb a jelentőségük, mert sikerült több stratégiailag fontos pozíciót visszafoglalniok. Helyenként több mint ötven kilométerrel visszavetették a fasiszták frontját s ezzel nemcsak a fővárosra nehezedő nyomás enyhült, úgy hogy Madrid felől elhárult a közvetlen támadás veszélye, hanem — aminek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni— helyreállt a Valenciával és Alicanteval való közvetlen vasúti összeköttetés is, így tehát Madrid élelmiszerszállítása s a fegyver és muníciószállítás folytonossága kizbiztosítva van. A fasiszták embertelen bosszúműve Madrid, október 31. — Ma délelőtt két fasiszta bombavető jelent meg Madrid fölött, hogy bosszút álljanak a kormány repülőgépeinek az utóbbi napokban elkövetett sikeres támadásaiért. A gépek nem merészkedtek egészen a város fölé, csak az egyik — főleg munkások lakta — külváros felett írtak le pár kört, bombákat vetettek le a békés polgári lakosságra, aztán gyorsan elmenekültek, mivel a repülőtérről már több kormányrepülő szállt fel üldözésükre. A fasiszták egyik bombája egy iskola udvarán játszadozó iskolásgyermekek közé esett s szörnyű pusztítást vitt végbe az ártatlan csöppségek között. A Reuter iroda madridi tudósítója így írja le a fasiszták rémtettét: ,A bombavetők eltávozása után a robbanás színhelyére siettem. Szívszorító látvány tárult elém. Apákat láttam, akik ölükben vitték el szétzúzott hátú fiaikat. Anyákat láttam, kik zokogva emelték fel kislányukat, kinek fél arcát letépte a bomba szilánkja. Borzalmasan megcsonkított gyermekhullák csoportjában szülök keresték gyermekeiket.“ A fasiszták embertelen bosszúműve nagy felháborodást keltett Madridban s a frontra induló milicistaosztagok ezzel a jelszóval mennek a frontra: „El fogjuk söpörni Madrid elől a fasiszta csőcseléket, hogy gyermekeink feje felől elhárítsuk a halált!“ MŰKÖDIK AZ INKVIZÍCIÓ London, október 31. — Egyes angol lapok közlik a fasiszták által megszállva tartott vidékeken bebörtönözött és meggyilkolt protestáns papok névsorát. Mint ismeretes, Spanyolországban igen kevés protestáns van, de most egyes vidékeken a fasiszták annyira fölkeltették a vallási türelmetlenséget, hogy még a kevés megmaradt protestáns helyzete is tűrhetetlenné vált. A zendülők Saragossában kirabolták és feldúlták a protestáns kápolnát, a lelkészt, Benjamin Heraszt pedig elfogták és agyonlövetésre ítélték. Csak a német követ közbenjárása tette lehetővé számára, hogy Franciaországba meneküljön Granadában két protestáns papot, Garcia Fernandezt és Salvador Iniguezt egy harmadikat, Sámuel Palomeguet pedig letartóztattak. Cordobában kényszeritették a portestáns lelkészt, hogy iskoláját és kápolnáját katholikus papoknak és szerzeteseknek adja át s aztán kiűzték a városból; a lelkésznek sikerült Gibraltárba jutni. San Fernandoban (Cadiz) agyonlőtték Miguel Blanco protestáns lelkészt, Santa Amáliában pedig kivégeztek egy protestáns asszonyt „pletykázás“ miatt. A fasiszták kezén levő többi spanyol városból is hasonló eseteket jelentenek. KONFLIKTUS A FÖLDKÖZI TENGEREN? Madrid, október 31. — Az Odesszából Barcelonába igyekvő egyik szovjet teherhajót a Baleári szigeteknél a fasiszták egyik ágyúnaszádja megállította és arra kényszerítette, hogy forduljon vissza. A szovjetgőzös szikratáviratban jelentette az esetet. Más hírek szerint a szovjet hajót nem spanyol fasiszta, hanem olasz hadihajó tartóztatta fel. Amennyiben a hír igaznak bizonyul, súlyos konfliktusok várhatók. Salamanca, október 31. — Franco tábornok fenyegető felszólítást intézett a Toulouse-Madrid-Alicante vonalon közlekedő Air France francia légiforgalmi vállalat pilótáihoz, melyben bejelenti, hogyha francia utasszállító gép jelenik meg a fasiszta hadállások felett, a jövőben azonnal lövetni fog a gépekre- MA 8 OLDAL Sk várasztt írta: Ferenc* László Vannak idők egy nemzet, egy állam életében, amikor a külpolitika megszűnik sima szavú, nyilatkozatokat leadó, zárt ajtók mögött tárgyaló diplomaták és dúsgazdag exportőrökbelügye lenni. Vannak idők, amikor a néptömegek élénk érdeklődéssel kísérik az állam felelős tényezőinek minden lépését, így van ez ma Csehszlovákiában is. Csak nem régen jelent meg a baloldali sajtó hasábjain, hogy 23 brünni üzem munkássága állást foglalt a csehszlovák külpolitikához és követelte az eddigi szövetségi rendszer fenntartását. A csehszlovák külpolitika iránya hevesen vitatott téma volt a pozsonyi Munkásakadémia előadásain, a cseh agrár és fasiszta fiatalság gyűlésein. Az agrárpárt főtitkára, Zsilka mérnök azzal igyekezet igazolni a parlamentben az agrárpárt jobbszárnyának viselkedését a külpolitikai sajtóvitában, hogy a támadások legalább felkeltötték a lakosság érdeklődését a rendkívül fontos külpolitikai kérdés iránt Csakugyan, a köztársaság polgárait mély aggodalommal töltötte el az a támadás, melyet Vrany, Kramár, Henlein, Hlinka és Szállö egy vonalon indítottak a francia és szovjet kapcsolatok ellen. Az egész reakciót találjuk itt egy fronton, ugyanazok a pártok jelennek meg a politikai porondon, mint decemberben Benes megválasztása előtt. Új cinkostárs egyedül az egyesült magyar párt, mely a demokratikus kisebbségi politika lejtőiről sietve igyekszik visszakapaszkodni a keresztútra és új, „szemeinek és füleinek tetszetősebb“ tájék felé irányozza tekintetét. Véletlen-e, hogy a köztársaság négy legfőbb nemzetiségének reakciós pártjai, melyek annakdején együtt haladtak belpolitikai kérdésekben, most összetalálkoznak külpolitikai kérdésekben is. Aligha. A magyarországi „Népszava“ találóan így jellemezte ezt a jelenséget: belpolitika a külpolitikában. Ugyanekkor azt is mondhatnánk külpolitika a belpolitikában, vagyis a bel- és külpolitikai kérdések olyan szorosan összefonódtak, hogy minden ellenkező állítás ellenére is, már elválaszthatatlanok. A francia és szovjet barátságnak kétségtelenül belpolitikai kihatásai is vannak, melyeket egy gyűjtő szóval jellemezhetnénk: a demokrácia erősítése. Mindazt, ami ma a népfront Franciaországában végbemegy: az államapparátus népi és demokratikus elemekkel való megtöltése, az adózás, a mezőgazdaság, a bér és fizetéspolitika demokratikus átépítése, veszedelmes példának látja a reakció, nem is szólva a Tanácsszövetségről, melynek „lélekromboló“ hatását már régebben ezerféle változatban hirdette. A reakció a politikai fondorlat minden cselfogását igénybe veszi, hogy a két kelle- ,metlen szövetségestől megszabaduljon. Megfelelő lélektani pillanatnak kínálkozott a belga lépés, mely kétségtelenül hasonló elgondolásból fakadt, mint a csehszlovák jobboldal aggályoskodása. Érdekes volt a cseh jobboldali sajtó állásfoglalása. Kramár és Vrany a belga király elhatározásában már belga-német közeledést láttak, míg a tartóz- skodóbb agrárok csak a más irányú szövetségi biztonság kérdését vetették fel. Megindult a nagy sajtócsatározás a csehszlovák külpolitika kérdése körül. A francia és szovjet barátság ellenzői olyan ellenállásra találtak a baloldalon, hogy felmerült az a kérdés, vajon illik-e a koalíciós partnereknek, sőt az ellenzéknek is az állam külpolitikáját a jelen helyzetben kritizálniuk. A külföld érzékenyen reagált és megmutatta, hogy nem hisz a csehszlovák külpolitika állandóságában. Ez a bizalmatlanság annál megokoltabb volt, mert még az sem volt biztos, vájjon a kormány egységes-e a külpolitikai kérdésekben. A külföld kétkedően fogadta Krofta külügyminiszter nyilatkozatát is, úgyhogy Hodzsa miniszterelnöknek pótnyilatkozatott kellett leadnia, hogy Krofta a kormány szándékait fejezte ki. Kissé groteszkül jellemezte a helyzetet Szülló Géza a külügyi vitában: hárman vezetik az állam külpolitikáját, a külügyminiszter, a miniszterelnök és a köztársasági elnök. Ekkor Szüllőnek azonban már nem volt igaza. A helyzet legújabb fejleménye éppen az volt, hogy a kormány az ellentétek dacára megegyezett a külpolitika legközelebbi lépéseit illetően. A megegyezés főleg a taktikus Hodzsa érdeme. Ha Benes és Krofta külpolitikáját a Népszövetség kollektív biztonsági rendszerébe beágyazott szovjet-francia barátság jellemzi és a jobboldalt a német közeledés, akkor Hodzsa miniszterelnök olyan középutat választott, melyről pillanatnyilag még nem tudható, hol lyukad ki. Ezt a középutat fogadta el a kormány és ehhez a politikához adta ma hozzájárulását a jobboldal is.