Magyar Nap, 1936. november (1. évfolyam, 202-226. szám)

1936-11-01 / 202. szám

A­ SOFILLER I. évfolyam 202. szám Főszerkesítő: Kálmán Mik­lós Vasárnap, 1936 november 1 Felelős szerkessítő: Dr. Ferencs László A féormányrepülők megsemmisítő csapása: Porráégett Franco harminc bombavetője A katalánok messziasították­ a fasiszták partrassárlási kísér­letét . Működésben a kormány webes tankosztagai Madrid, október 31. — A kormányrepülők az elmúlt napon olyan tetteket vittek végbe, amelyek csodálatba ejtették a polgárháborút szemlélő külföldi katonai szakértőket. Arról már írtunk, hogy tegnapelőtt m­egsemmisítet­­ték a felkelők mintegy 30—40 repülőgépét. A mai repülőtámadások során újból a fasiszta repülőgépek tucatjai semmisültek meg. Fran­cot repülőinek óriási kudarca rendkívül nehéz helyzetbe hozta és a fasiszta felvonulás a fő­város ellen megtorpant. Úgy látszik, hogy a kormány repülőakcióival először teljesen szét akarják zúzni a felkelők légi erejét s aztán fel fogja göngyölíteni az egész fasiszta frontot Madrid környékén. A kormányrepülők ma a szalamankai repülőtér fölé szálltak, bombazáport zúdí­tottak az ott állomásozó német eredetű tíz hárommotoros óriásrepülőgépre s azokat nagyrészt használhatatlanná tették. Egy­idejűleg ezzel a kormányrepülők másik zaja ismét megjelent a zalavérai repülőtér felett, ahová a néhány nappal ezelőtt meg­semmisített gépek helyére már újak ér­keztek. A kormányrepülők bombázása kö­vetkeztében 15­-20 fasiszta repülőgép tel­jesen megsemmisült. A repülőtéren leír­hatatlan pánik keletkezett a kormányre­pülők újabb váratlan látogatása miatt s a fasiszta pilóták hanyathomlok menekültek biztonságot keresni. E két legjelentéke­nyebb akción kívül a kormányrepülők még több kevésbé jelentős fasiszta légibázist is bombáztak s mindenütt óriási károkat okoztak a zendü­lőknek. A külföldi újsá­gok madridi tudósítói igen ironikus han­gon írnak a fasiszta légihadseregről s ve­zetőikről, az olasz és német tisztekről, akik csak addig voltak „hősök“, amig nem volt kellő légi ellenfelük s a kormányhadsereg védtelenül állott velük szemben-Barcelona, október 31. — A felkelők há­rom csapatszállító hajója tegnap megje­lent Rosa közelében Katalónia partjain és csapatokat akart partra rakni. A katalán Generalidad azonnal értesült erről a kísérletről s legjobb osztagait te­herautókon haladéktalanul a helyszínre küldötte. A milicistáknak sikerült a fasiszták partraszállását megakadályozni. A harcok következtében a katalán-francia határon, Pau közelében rövid időre meg­szakadt a vasútközlekedés. A katalán fővárosból érkező jelentések szerint a Huesca környéki harcok igen kedvezően haladnak a kormány­csapatok szempontjából. A milicia egyik rohamot a másik után in­tézi a városra s már sikerült is több városrészt el­foglalni. A Huesca és Saragossa környéki offenziva arra kényszeríti a fasisztákat, hogy ide nagyobb csapatokat összpontosítsanak s csapatokat vonjanak el a központi front­ról, így a katalánok huescai offenzivája segíti a madridiakat a fővárosra nehezedő nyomás elhárítására. A kormánycsapatok tegnapi előnyomulá­suk után Illescas kapui előtt állnak- A mi­licia a fővárostól északra elterülő frontokon is jelenté­kenyen előnyomult s úgy látszik, hogy itt rövidesen sikerül a fasisztákat visszaszorítani a hegyek kö­zé. A főváros környékén harcoló csapatok szelleme kiváló. A tegnapi diadalok a fő­város hangulatát is felfrissítették s pánikhangulatnak, vagy félelemnek nyoma sincs. Mindenki mélyen meg van győződve, hogy végre is sikerülni fog a fasisztákat "Vissza­verni a várostól­ A mai nap folyamán a fővárosba állítólag újabb nagyobb meny­­nyiségű fegyverszállítmányok érkeztek a keleti tengerparton lévő kikötők irányá­ból. MADRID KÖRÜL Madrid, október 31. — A kormány köz­li, hogy néhány órára megszakíottta csa­patainak előnyomulását, hogy megerősít­se az elfoglalt vidékeket és megszervezze az utánpótlást. A fasiszták több eredmény­telen támadást intéztek az előnyomuló kor­mánycsapatok ellen, de mindegyiket sikerült véresen vissza­­verni. a fasiszták frontj­át 50 kilométerre visszavet­ett­ék Madrid, október 31.­­ A kormány esti hi­vatalos jelentése szerint a milícia rohamosz­lopa egy nehéz tankosztag támogatása mel­lett eredményes támadást intézett a fasiszták tervel­ arcvonala ellen. A roham ereje több kilométerrel visszavetette a zendülő serege­ket, úgy hogy a kormány csapatai már csak két kilométerre állnak Tervéitől. Különösen nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy a milícia elfoglalta Albarasin erődöt, melyet a fasiszta spanyol phalanx cspatai védtek. Párizs, október 31. — A „Petit Journal“ madridi tudósítója jelenti: Madridban a han­gulat szinte mámoros a kormány nagy győ­zelmeinek következtében. A milicisták győ­zelmei valóban bámulatosak s annál nagyobb a jelentőségük, mert sikerült több stratégiai­lag fontos pozíciót visszafoglalniok. Helyen­ként több mint ötven kilométerrel visszave­tették a fasiszták frontját s ezzel nemcsak a fővárosra nehezedő nyo­más enyhült, úgy hogy Madrid felől elhárult a közvetlen támadás veszélye, hanem — ami­nek fontosságát nem lehet eléggé hangsú­lyozni— helyreállt a Valenciával és Alicanteval való közvetlen vasúti összeköttetés is, így tehát Madrid élelmiszerszállítása s a fegyver és muníciószállítás folytonossága kiz­­biztosítva van. A fasiszták embertelen bosszúmű­ve Madrid, október 31. — Ma délelőtt két fa­siszta bombavető jelent meg Madrid fölött, hogy bosszút álljanak a kormány repülőgé­peinek az utóbbi napokban elkövetett sike­res támadásaiért. A gépek nem merészked­tek egészen a város fölé, csak az egyik — fő­leg munkások lakta — külváros felett írtak le pár kört, bombákat vetettek le a békés pol­gári lakosságra, aztán gyorsan elmenekül­tek, mivel a repülőtérről már több kormány­­repülő szállt fel üldözésükre. A fasiszták egyik bombája egy iskola udvarán játszadozó isko­lásgyermekek közé esett s szörnyű pusztítást vitt végbe az ártatlan csöppségek között. A Reuter iroda madridi tudósítója így írja le a fasiszták rémtettét: ,A bombavetők eltávozása után a robba­nás színhelyére siettem. Szívszorító lát­vány tárult elém. Apákat láttam, akik ölükben vitték el szétzúzott hátú fiaikat. Anyákat láttam, kik zokogva emelték fel kislányukat, kinek fél arcát letépte a bomba szilánkja. Borzalmasan megcson­kított gyermekhullák csoportjában szü­lök keresték gyermekeiket.“ A fasiszták embertelen bosszúmű­ve nagy felháborodást keltett Madridban s a frontra induló milicistaosztagok ezzel a jelszóval mennek a frontra: „El fogjuk söpörni Madrid elől a fasiszta csőcseléket, hogy gyermekeink feje felől elhárítsuk a halált!“ MŰKÖDIK AZ INKVIZÍCIÓ London, október 31. — Egyes angol la­pok közlik a fasiszták által megszállva tartott vidékeken bebörtönözött és meg­gyilkolt protestáns papok névsorát. Mint ismeretes, Spanyolországban igen kevés protestáns van, de most egyes vidékeken a fasiszták annyira fölkeltették a vallási türelmetlenséget, hogy még a kevés megmaradt protestáns helyzete is tűrhetetlenné vált. A zendülők Saragossában kirabolták és feldúlták a protestáns kápolnát, a lelkészt, Benjamin Heraszt pedig elfogták és agyon­­lövetésre ítélték. Csak a német követ köz­benjárása tette lehetővé számára, hogy Franciaországba meneküljön­ Granadában két protestáns papot, Garcia Fernandezt és Salvador Ini­­guezt egy harmadikat, Sámuel Palomeguet pedig letartóztattak. Cor­dobában kény­szeri­tették a portestáns lelkészt, hogy iskoláját és kápolnáját katholikus papoknak és szer­zeteseknek adja át s aztán kiűzték a vá­rosból; a lelkésznek sikerült Gibraltárba jutni. San Fernandoban (Cadiz) agyonlőt­ték Miguel Blanco protestáns lelkészt, Santa Amáliában pedig kivégeztek egy protestáns asszonyt „pletykázás“ miatt. A fasiszták kezén levő többi spanyol város­ból is hasonló eseteket jelentenek. KONFLIKTUS A FÖLDKÖZI TENGEREN? Madrid, október 31. — Az Odesszából Barcelonába igyekvő egyik szovjet teher­­hajót a Baleári szigeteknél a fasiszták egyik ágyúnaszádja megállította és arra kényszerítette, h­ogy forduljon vissza. A szovjetgőzös szikratáviratban jelentette az esetet. Más hírek szerint a szovjet hajót nem spanyol fasiszta, hanem olasz hadi­hajó tartóztatta fel. Amennyiben a hír igaznak bizonyul, súlyos konfliktusok vár­hatók. Salamanca, október 31. — Franco tábor­nok fenyegető felszólítást intézett a Tou­louse-Madrid-Alicante vonalon közlekedő Air France francia légiforgalmi vállalat pilótáihoz, melyben bejelenti, hogyha fran­cia utasszállító gép jelenik meg a fasiszta hadállások felett, a jövőben azonnal lö­vetni fog a gépekre- MA 8 OLDAL Sk váras­ztt írta: Ferenc* László Vannak idők egy nemzet, egy állam életé­ben, amikor a külpolitika megszűnik sima szavú, nyilatkozatokat leadó, zárt ajtók mö­gött tárgyaló diplomaták és dúsgazdag ex­portőrök­­belügye lenni. Vannak idők, amikor a néptömegek élénk érdeklődéssel kísérik az állam felelős tényezőinek minden lépését, így van ez ma Csehszlovákiában is. Csak nem régen jelent meg a baloldali sajtó hasábjain, hogy 23 brünni üzem munkássága állást fog­lalt a csehszlovák külpolitikához és követelte az eddigi szövetségi rendszer fenntartását. A csehszlovák külpolitika iránya hevesen vita­tott téma volt a pozsonyi Munkásakadémia előadásain, a cseh agrár és fasiszta fiatalság gyűlésein. Az agrárpárt főtitkára, Zsilka mér­nök azzal igyekezet igazolni a parlamentben az agrár­párt jobbszárnyának viselkedését a külpolitikai sajtóvitában, hogy a támadások legalább felkeltötték a lakosság érdeklődését a rendkívül fontos külpolitikai kérdés iránt Csakugyan, a köztársaság polgárait mély aggodalommal töltötte el az a támadás, me­lyet Vrany, Kramár, Henlein, Hlinka és Szállö egy vonalon indítottak a francia és szovjet kapcsolatok ellen. Az egész reakciót találjuk itt egy fronton, ugyanazok a pártok jelennek meg a politikai porondon, mint december­ben Benes megválasztása előtt. Új cinkos­társ egyedül az egyesült magyar párt, mely a demokratikus kisebbségi politika lejtőiről sietve igyekszik visszakapaszkodni a ke­­resztútra és új, „szemeinek és füleinek tet­szetősebb“ tájék felé irányozza tekintetét. Véletlen-e, hogy a köztársaság négy leg­főbb nemzetiségének reakciós pártjai, melyek annakdején együtt haladtak belpolitikai kér­désekben, most összetalálkoznak külpolitikai kérdésekben is. Aligha. A magyarországi „Népszava“ találóan így jellemezte ezt a je­lenséget: belpolitika a külpolitikában. Ugyan­ekkor azt is mondhatnánk külpolitika a bel­politikában, vagyis a bel- és külpolitikai kér­dések olyan szorosan összefonódtak, hogy minden ellenkező állítás ellenére is, már el­választhatatlanok. A francia és szovjet barát­ságnak kétségtelenül belpolitikai kihatásai is vannak, melyeket egy gyűjtő szóval jelle­mezhetnénk: a demokrácia erősítése. Mind­azt, ami ma a népfront Franciaországában végbemegy: az államapparátus népi és demo­kratikus elemekkel való megtöltése, az adó­zás, a mezőgazdaság, a bér és fizetés­politika demokratikus átépítése, veszedelmes példá­nak látja a reakció, nem is szólva a Tanács­­szövetségről, melynek „lélekromboló“ hatá­sát már régebben ezerféle változatban hir­dette. A reakció a politikai fondorlat minden cselfogását igénybe veszi, hogy a két kelle- ,­metlen szövetségestől megszabaduljon. Megfelelő lélektani pillanatnak kínálkozott a belga lépés, mely kétségtelenül hasonló el­gondolásból fakadt, mint a csehszlovák jobb­oldal aggályoskodása. Érdekes volt a cseh jobboldali sajtó állásfoglalása. Kramár és Vrany a belga király elhatározásában már belga-német közeledést láttak, míg a tartóz- s­kodóbb agrárok csak a más irányú szövetségi biztonság kérdését vetették fel. Megindult a nagy sajtócsatározás a csehszlovák külpoli­tika kérdése körül. A francia és szovjet ba­rátság ellenzői olyan ellenállásra találtak a baloldalon, hogy felmerült az a kérdés, va­­­jon illik-e a koalíciós partnereknek, sőt az el­lenzéknek is az állam külpolitikáját a jelen helyzetben kritizálniuk. A külföld érzékenyen reagált és megmutatta, hogy nem hisz a cseh­szlovák külpolitika állandóságában. Ez a bi­zalmatlanság annál megokoltabb volt, mert még az sem volt biztos, vájjon a kormány egységes-e a külpolitikai kérdésekben. A kül­föld kétkedően fogadta Krofta külügyminisz­ter nyilatkozatát is, úgyhogy Hodzsa minisz­terelnöknek pótnyilatkozatott kellett leadnia, hogy Krofta a kormány szándékait fejezte ki. Kissé groteszkül jellemezte a helyzetet Szülló Géza a külügyi vitában: hárman ve­zetik az állam külpolitikáját, a külügyminisz­ter, a miniszterelnök és a köztársasági elnök. Ekkor Szüllőnek azonban már nem volt igaza. A helyzet legújabb fejleménye éppen az volt, hogy a kormány az ellentétek dacára megegyezett a külpolitika legközelebbi lépé­seit illetően. A megegyezés főleg a taktikus Hodzsa ér­deme. Ha Benes és Krofta külpolitikáját a Népszövetség kollektív biztonsági rendsze­rébe beágyazott szovjet-francia barátság jel­lemzi és a jobboldalt a német közeledés, akkor Hodzsa miniszterelnök olyan közép­utat választott, melyről­ pillanatnyilag még nem tudható, hol lyukad ki. Ezt a középutat fogadta el a kormány és ehhez a politikához adta ma hozzájárulását a jobboldal is.

Next