Magyar Napló, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

-u JANUÁR JÁNOSY ISTVÁN OHMiew-­il ! Rongyszőnyeg — széljegyzetek Nem, ez nem a Sanyikáé; ezek azok a rongyok, melyekkel a hajléktalan takaróz a METRO-alagút megállójában. Haja összecsimbókozva a zsírtól, arca sörtéje már cm. Zakója a zsírtól és a kosztól mint a páncél. Cipőjének talpa alig van. Alszik. Ki tudja, fölébred-e. Nem! Ezt nem tűröm, nem szenvedhetem! Hogy tudnak nyugodtan aludni a hirtelen meggazdagodottak hirtelen épült luxusvillájukban?! Nem érzik az ördög kénkőszagát? 96. november 2. ....És a kis magzat ottbenn a méhben már érzi, hogy anyja elárulta őt: meg akarja ölni — kapaszkodik belé. Csak anyját imádja, hiszen még egy vérkeringés vele. De azt is érzi: közeleg a roncsoló fogó, próbálja kikerülni, félrecsúszni előle egymaga érzi a jelenet iszonyatát. Az emberek vele nem törődnek... Kuka-bébi ,,Előbb mint ezüst halacska úsztam anyám langyos, fodrosuló vizében. A Teljességet éltem át boldogan és a lételemmel nem kellett törődnöm, mert anyámmal éltem, egy voltam vele; csak azt éreztem, hogy anyám szeret és éreztem erei lüktetését. És mikor örömömben kezdtem rugdalózni, éreztem anyám ujjongó kezét, mint hasát simogatja boldogan. Ne múljék nap sorocskák nélkül (Jurij Olesa) És most, miután megszülettem, felocsúdtam: mi az? Hol vagyok? Ott vergődtem egy rozsdás kukában, körülöttem rothadó szemét, szörnyű görényszag és gyilkos hideg, s nem kapok levegőt, már fulladok! Hol vagy­, anyám? Hát ezt tetted velem? Hát nem szeretsz?! Hát gyűlölsz?! Meg akarsz ölni?!’’... Mért lett a csóró kismama ilyen vadállat? Gondoljátok meg, proletárok! Az embriók örömet, szorongást, szédületet épp úgy éreznek mint az emberek; megérzik azt is, hogy anyjuk szereti-e őket. I Magnificat Ott ültem a Chartres-i dóm karzatán, mellettem ült a befonthajú gyerekleány és dúdolta a Magnificat dallamát: ,, Trónjáról letaszító mind az erőseket és fölmagasztalt kétkezi páriát, s az éhezőket jóllakatta, s gazdagokat üresen bocsátott.” É s vállamra hajtotta szőke, szép fejét, és sírva mondta:,,Ezért kell megszületnie kis magzatomnak itt a keblem alatt, hogy ne legyen többé gazdag és szegény, s minden eltiport lélek boldoguljon. De a hatalmasok őt felfeszítik, s ez nem elég, ez nem elég, de meghamisítják még naiv hitét!” S én csak tűnődve zúgattam az orgonát, s játszottam Johann­ Sebastian dallamát, s ő csak énekelte a Magnificat dalát s vállamra hajtotta szőke, szép fejét. 96. február 4. "^4 3

Next