Magyar Nemzet, 1938. augusztus (1. évfolyam, 1-6. szám)

1938-08-25 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, 1938 AUGUSZTUS 25. Magyar Nemes Egész Európában a béke megerősödését várják a Magyarország és szomszédai közt készülő megállapodástól „A nemzetiségi kérdés terén Csehországnak kell megtennie a legnagyobb engedményt44 — Sztojadinovics közvetít Budapest és a kisantant-államok között Nemcsak a sokfelé tépett ma­gyarság, hanem egész Európa eseményévé vált az a gentle­man' s agreement, amelynek alapján kedden bejelentették, hogy Magyarország és három kisebb szomszédja között útban van bizonyos konkrét kérdések­ben a megegyezés. Annak ide­jén azokban a mindennapos külpolitikai gyűjtőcikkekben, amelyek ennek a rovatnak elő­dei voltak, több ízben rámutat­tunk, milyen engedményeket kell tenniök a kisantant-álla­­moknak, ha valóban azt akar­ják, hogy végre normálissá vál­jék a köztünk levő viszony. Ezek szerint nem a legnagyobb és nem a leglényegesebb, de a legsürgősebb magyar követelés, hogy ez a három szomszédos állam ismerje el Magyarország egyenjogúságát katonai téren is és hogy javítsák meg a területü­kön élő magyar őslakosság hely­zetét. Ennek ellenében érthető­nek látszott, hogy magyar rész­ről formálisan is megismételjék­­ azt az elhatározást, amelyet a budapesti kormányok mindig is hangoztattak, nevezetesen, hogy Magyarország békés eszközök­kel törekszik elérni nemzeti cél­jait. A bledi kisantant-értekezletén és az ezzel egyidejűen Budapes­ten kiadott közlemények még nem tartalmaznak semmiféle ilyen kijelentést. A kisantant­­értekezlet azonban megbízta Sztojadinovics szerb miniszter­elnököt, hogy nyilván közvetítői szerepben igyekezzék létrehozni a megegyezést. Úgy látszik, hogy már létre­jött a megegyezés a fegyver­ké­zési egyenjogúság és a Kellogg­­paktumra emlékeztető kölcsö­nös nyilatkozatok dolgában, de még nem sikerült tisztázni a legfontosabb pontot: milyen en­gedményekre hajlandó mind a három szomszédunk a nemzeti­ségi kérdésben. Nyilván magyar — cseh viszonylatban kell ke­resni a legnagyobb nehézséget. Ennek­­kiküszöbölése, úgy lát­szik, kétoldalú nyilatkozatok­ban fog megtörténni, ami for­mailag is megfelelne a magyar és a jugoszláv külpolitikai mód­szernek. Mindenesetre Magyar­­ország nem a kisantanttal, mint tömbbel vagy mint diplomáciai egységgel akarja az összes sző­nyegen levő kérdést rendezni. Ezenkívül rá kell mutatni, hogy még ha létrejön is hama­rosan a végső megegyezés, az csak kezdőpontja lehetne a du­nai légkör megjavulásának, mert hiszen minden attól függ, hogy mennyire fogják beváltani nemzetiségi ígéreteiket a szom­szédos kormányok. Magyarország szempontjából mindenesetre örvendetes lesz, ha az egyenjogúság elismerésé­vel a magyar állam szuverenitá­­sának legutolsó hiányzó attri­bútumát is megszerezzük és ha az eddiginél komolyabb lehető­ség nyílik az elszakított ma­gyarság sorsának megjavítására­­gyarország fegyverkezési jogát, kései, de mindenesetre jobb belá­tásról tesz tanúságot. Az olasz kormány félhivatalosá­nak, a Stefani-irodának diplomáciai szerkesztője azt írja, hogy Olasz­országban élénk rokonszenvvel szemlélik ezt az eseményt, mert úgy látják, hogy hatásos hozzá­járulás a megértés és az együtt­működés felé. A római Messaggero szerint nem kétséges, hogy Magyar­­ország közös megelégedésre ren­dezni tudja majd a nemzetiségi kérdést is szomszédaival. A kisantantnak el kell tűnnie — írja a Stampa —, vagy más ala­pon és más szellemben meg kell újhódnia. Az idejétmúlt kisantant­­szerződésből a dunai államok új szövetségét kell kifejleszteni, ez azonban csak Csehország teljes ki­kapcsolásával történhet meg, mert a csehek az elmúlt húsz év folya­mán minden haladás, megértés és béke kinyilatkoztatott ellenségének bizonyultak. Londonban is elismerik: Magyarország senkinek sem a vazallusa A bledi bejelentést feltűnő mó­don Európának mind a három ré­giójában, Nyugat-Európában, a német—olasz övezetben és a dunai és balkáni országokban egyaránt hangos helyesléssel fogadták. Fel­tűnő, hogy a Magyarország Irányá­ban barátságtalan baloldali lapok, sőt a cseh sajtó is méltatja Ma­gyarország elhatározását. Általában a világsajtó a békére való kilátá­sok megerősítését várja ennek a készülő megegyezésnek a létre­­jövetelétől. Különösen az angol kormányhoz közelálló két vezető orgánum, a „Daily Telegraph" és a „Times" optimisták ebben a te­kintetben. A londoni külügyminisz­tériumhoz közelálló „Daily Te­­legraph" szerint: „ Talán nem éppen véletlen, hogy az egyezmény egyesztendős tárgyalás u­tán éppen akkor jött létre, amikor Magyarország kor­mányzója a legfén­yesebb ünneplés­ben részesül Németországban. Az e látogatáshoz fűzött politikai kom­binációkat kétségkívül megcáfolta az a tény, hogy Magyarország hozzájárult a bledi egyezményhez, amelyet rövidesen gazdasági egyez­mények és a dunai vitás kérdé­sek elintézése fog követni. Az egyezmény nagyban elő fogja moz­dítani a cseh—szudétanémet vita elintézését is, mert a csehek nem fognak többé aggódni déli határaik miatt és így könnyebben tehetnek engedményeket a kisebbségeknek. A „Times" szerint ez a lépés „felbecsülhetetlen értékű hozzá­járulás Délkelet-Európa békéjéhez". Az angol lap rámutat, hogy most valamennyi szomszédja verseng Magyarország kegyeiért. A „Times" bledi tudósítója egyébként való­színűnek tartja, hogy a csehek többet fognak adni a kisebbségek­nek, mint Románia és Jugoszlávia. Érdekes még a „Times‘‘-nak ez az észrevétele is: — Magyarország a legnagyobb elismeréssel viseltetik az új Né­metország hatalmas munkája iránt, anélkül azonban, hogy vazallusa volna a harmadik birodalomnak. Az angol sajtó általában a józan ész diadalát látja a bledi meg­egyezésben, amelyet a trianoni békeszerződés revíziójának tekint. Párizsban is általános megelége­déssel fogadják Magyarország és a kisantant-államok közti megegyezés hírét. Berlin és Róma véleménye A német véleményt a bledi be­jelentéssel szemben a Völkischer Beobachter azzal jellemzi, hogy amikor a­ kisantant elismeri M. Prága túlságosan optimista A prágai lapok talán nagyobb op­timizmussal kommentálják a bledi nyilatkozatot, mint ahogyan az e pil­lanatban már megalapozottnak tűn­hetnek fel. Általában azt tartják a cseh újságok, hogy Közép-Európában egészen új légkör keletkezett. A Lidove Noviny szerint „szinte tü­netszerű, hogy Kánya német terüle­ten adta beleegyezését, ez annyit je­lent, hogy Magyarország szoros ba­ráti kapcsolatban áll a hatalmas Né­metországgal, mégis megőrzi mozgási szabadságát, s nincs akadályozva abban, hogy kitágítsa baráti körét“. A cseh lap még hozzáteszi: „Nehéz dió még a nemzetiségi kérdés, minthogy azonban Csehország ezt tágabb kere­tek között akarja megoldani, mint ahogy azt Magyarország maga is kö­vetelhetné, feltételezhető, hogy a nem­zetiségi kérdésben sem támadnak ne­hézségek." Belgrádban szintén örömmel kom­mentálják a bledi kommünikét. A félhivatalos Politika ezt írja: — A­ kisebbségi kérdést még nem tudták megoldani. Ez azonban nem annyira Jugoszláviát és Romániát, mint inkább Csehországot érdekli. Meg kell várni, amíg Csehországban a nemzetiségi kérdés megoldódik, csak azután kerülhet sor Jugoszláviában és Romániában is a végleges rende­zésre. A román sajtó élénk megelégedéssel fogadja a megegyezés bejelentését. Még a magyarfaló Universul is azt várja, hogy „igazi együttműködés ala­kuljon ki a kisantant és Magyar­­ország között". A Lumea Romane­­asca szerint: „A tegnapi ellenségből a holnapi barát lesz és azok az im­perialista törekvések, amelyek gyar­matokat szimatolnak a Duna völgyé­ben, egészen kiábrándulhatnak a bledi értekezlet után." Halifax a középeurópai kérdésről tárggyal Egyre több jel mutat arra, hogy lord Runciman hosszadalmas keddi tanácskozásai, amelyeket Benes el­nökkel, Hodzsa miniszterelnökkel és a szudétanémet ötösbizottság ve­zetőjével, Kundt képviselővel foly­tatott, fordulatot készítettek elő a cseh nemzetiségi kérdés megoldásá­ban. Lord Runciman legbizalma­sabb munkatársa, Ashton­ Guatkin, aki tudvalévően az angol külügy­minisztérium előadója, szerdán vá­ratlanul elhagyta Prágát és repülő­gépen Londonba utazott, ahová a késő délutáni órákban már meg is érkezett. Ashton­ Guatkin első útja az angol fővárosban lord Halifax külügyminiszterhez vezetett, akivel hosszabb megbeszélést folytatott. Lord Runciman bizalmas munka­társának londoni útja főleg abból a szempontból kelt igen nagy feltű­nést Prágában, mert most már ne­hezen lehet kitartani amellett a be­állítás mellett, mintha a Runciman­­küldöttség független lenne és nem állana semmiféle kapcsolatban az angol kormánnyal. Ashton­ Guatkin és lord Halifax váratlan m­egb­eszé­­lése a leghatározottabban ellent­mond ennek a beállításnak. A prágai Ak­ron-száll­ásában, Runciman szállásán ugyan azt mondják, hogy Ashton­ Guatkin ma­gánemberként utazott Londonba, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy Runciman első munkatársa az angol külügyminisz­terrel tárgyal és hogy ennek a tár­gyalásnak nyilván politikai jellege, sőt messzemenő politikai jelentő­sége van. Ashton­ Guatkin, hír sze­rint, mindössze egy napig marad Londonban és csütörtökön Halifax lord válaszával már újra visszatér Prágába. Londonból érkező magán­jelentések szerint az angol kor­mány Londonban időző tagjainak szerda délelőtti bizalmas értekez­lete is az új Runeiman-tervvel ál­lott összefüggésben s legnagyobb­részt a középeurópai helyzet meg­vitatását célozta. Vuillemin tábornok a cseh kérdésről tárgyalt Berlinben A párizsi­­­allas-ügynökség jelentése szerint illetékes körökben teljesen alaptalannak mond­ják azokat a kül­földi lapokban megjelent híreket, hogy Vuillemin tábornok, a francia légihaderő vezérkari főnöke német­­országi útja alkalmával francia-né­met légügyi egyezményről tárgyalt volna, vagy hogy német részről ilyen egyezménytervet terjesztettek volna eléje. Feltűnő, hogy a C­anis-irodának e jelentése szerint Göring tábornagy szóvál tette francia vendége előtt a nemzetközi politika minden függő kérdését, különösen a cseh kérdést. A szívélyes megbeszélések során — írja a Hamis-iroda — Vuillemin tá­bornok e kérdésekben olyan maga­tartást tanúsított, amely megfelel a francia hadsereg udvariassági ha­gyományainak. Az a körülmény, hogy a L/acow-jelentés Göring és Vuillemin külpolitikai tárgyalásai­nak légkörét csupán azok udvarias voltának kiemelésével tudja jelle­mezni, arra enged következtetni, hogy a francia külpolitika az elmúlt hetek állítólagos közeledési hajlan­dósága után ma ismét a tartózkodás álláspontjára helyezkedik Német­ország irányában is. ­ Nem javul az olasz—angol viszony biaanco tábornoknak a Spanyolot harcoló önkéntesek elszálli­­■H^^vonatkozó angol javaslatra a jelek szerint eg­yelő­re juttatta a spanyol annyi fenntartással élt azzal szem­ben, hogy a jegyzéket Londonban lé­nyegileg az elutasítással tekintették egyenlőnek. Chamberlain miniszterelnök szerdán délelőtt megbeszélést folytatott Hali­fax külügyminiszterrel és Sir John Si­mon kincstári kancellárral. A meg­beszélésen az angol államférfiak ■ Lábbadozó betegek gyógyulását nagy mértékben sietteti, ha a kimerült testet napjában több­ször, de legalább is este elalvás előtt és reggel felébredés után, valódi DIANA sósborszesszel lemossuk, bedörzsöljü­k. Lázas állapot­ban a Diana-sésborszesszel befröcs­­csent­ott vizes borogatások hűsítő és üdítő hatása nagy könnyebbséget okoz. A Dia­na-sésborszesz szoga fel­üdíti a betegszoba levegőjét és pá­ráinak bel­égzése tisztítja és felsza­badítja a légzőszerveket. Próbapalack ára­ 64 fillér Kis (eredeti) palack ára 1.10 pengő Közép (családi) palack ára 3.20 pengő Nagy (óriási) palack ára 5.90 pengő Franco tábornok válaszával és annak az angol-olasz viszonyra való hatásával foglalkoztak. Jólértesült londoni kö­rökben azt hiszik, hogy az angol kül­ügyi hivatal újabb kérdést intéz Franco tábornokhoz, vájjon válaszát az an­gol tervre utolsó szónak kell-e tekin­teni. A helyzetet Londonban egyelőre még nem látják teljesen reménytelen­nek, a be nem avatkozási bizottság tag­jai egyetértenek abban, hogy meg kell és meg lehet ugyan találni az utat az önkéntesek elszállítására VOn-v­itatkozó angol terv megvalósítására, ugyanakkor azonban egyértelműleg megállapítják azt is, hogy a be nem­avatkozási bizottság egybehívása most még nem lenne célszerű. A spanyol helyzet tisztázásának ez az újabb elodázása abból a szempont­ból is fontos ténye az európai poli­tikának, mert hátráltatja és talán be­látható időn belül kilátástalanná teszi az április 16-iki olasz-angol egyez­ménynek hatálybalépését, melynek tudvalevőleg feltétele a Spanyolor­szágban harcoló idegen önkéntesek el­szállításának megkezdése. Chamberlain miniszterelnök egyébként Halifax-szal folytatott tárgyalása után vidékre utazott, hogy folytassa néhány nappal ez­előtt váratlanul félbeszakított nyári pihenését. Szabadsága alatt állandó összeköttetésben marad ugyan Lon­donnal, a fővárosból való távozá­sában azonban mégis a nemzetközi feszültség enyhülésének jelét látják. A külpolitika egyéb hírei Homa római japán nagykövet a mikádó megbízásából átnyújtotta Mussolininak a legmagasabb japán kitüntetést, a Krizantém-rendet, Konoje japán miniszterelnök pedig a Popolo d‘Italia távolkeleti tudósí­tója útján baráti üzenetet intézett az olasz néphez.♦ Az idei francia hadgyakorlatokat a hadvezetőség a német határral szomszédos besangoni kerületben tartja meg. A hadgyakorlaton részt­vevő párizsi csapatokat száz párizsi autóbuszon viszik a fővárosból tel­jes hadi felszereléssel Besangonba. Ezek az autóbuszok nemrég kerül­tek forgalomba, s már eredetileg úgy készítették, hogy kis változta­tással használhatók legyenek kato­nai célokra is. A hadgyakorlatok alkalmával most azt akarják a gya­korlatban kipróbálni, alkalmas-e az autóbuszok igénybevétele a mozgó­sítás és felvonulás meggyorsítására. * Az angol hadügyminisztérium tervbe vette, hogy a 61—35 év kö­zötti korosztályokból tartalékot lé­tesít. ”

Next