Magyar Nemzet, 1938. november (1. évfolyam, 58-83. szám)

1938-11-01 / 58. szám

KEDD, 1938 NOVEMBER 3. Madars­emzet Beck: Kívánatos volna, hogy a Ruténföldet unió alapján Magyarosághoz csatolják Varsóból jelentik a Magyar Távirati­­ Iroda: Beck lengyel külügyminiszter ] nyilatkozott az amerikai Hearst-lapok ] külpolitikai szerkesztőjének, Hillm­an-­­ nak, Lengyelország külpolitikájáról. ] — Európa megelégelte — mondotta a miniszter —, hogy minden este fegy­ , verni a párnája mellett feküdjék le. Legutóbb súlyos megrázkódtatásokon mentünk keresztül, amelyeknek követ­kezményei még mindig nem múltak el. A továbbiak során Beck külügymi-­­ niszter kijelentette, hogy bizonyára előnyös a status quo fenntartása még­­ az esetben is, ha rossz, mert a politi­kai térkép állandóságának megvan a maga értéke. Éppen azért érthető, hogy­­ erőfeszítések történnek e térkép meg­változtatásának a megakadályozására. De abban a pillanatban, amikor a status quo megváltoztatása már meg­kezdődött, sokkal jobb véglegesen el­intézni a kérdést, nehogy újra olyan átmeneti helyzet álljon elő, amely konfliktusokkal fenyegethet. Ki kell használni a lehetőséget arra, hogy a békét az érdekelt vidékeken újra állandósítsák. Innen ered a lengyel diplomácia érdeklődése a dunamenti kérdések iránt annak ellenére, hogy a lengyel érdekeket közvetlen tárgyain­sok révén már majdnem kimerítően rendezték. Az egyensúly első feltétele azoknak a kérdéseknek a végleges el­intézése, amelyek a területi elrendezé­sek következtében a békét megbontot­ták. Lengyelország mindig reális mó­don tekintett a benesi Cseh-Szlová­­kiára és ezért végleges megoldásra tö­rekedett. Lengyelország nem hiszi, hogy a kérdés véglegesen meg volna oldva az eddigi területi átengedések­kel és ezért a magyar—cseh vita végét nagy figyelemmel várja. Beck külügyminiszter ezután kijelen­tette, hogy a lengyel—litván kérdésben Németországgal semmiféle megegye­zést nem kötött és szó sincsen arról, mintha Lengyelország megegyezett volna Németországgal Litvánia felosz­tásában. Lengyelország ugyan határo­zott hangot használt legutóbb Litvá­niával szemben, de ennek célja csupán a­­jószomszédi viszony helyreállítása volt. — A mi politikánk — folytatta a miniszter — a szomszédokkal való békés egyetértés helyreállítására irá­nyul. Cseh-Szlovákia ügyében azonban erélyes fellépésre volt szükség. Itt olyan területről volt szó, amelyet Lengyelország mindig a magáénak tekintett és csak bizonyos körülmé­nyek miatt volt azt kénytelen 1920-ban átmenetileg elhagyni. Len­gyelország csak azt követelte, ami az övé. Az ügyet most elintéztük és Len­gyelország a Cseh-Szlovákiával való jószomszédi viszony helyreállítását kí­vánja. Magatartásunk nem a trium­­fáló győzőé, hanem azé a szomszédé, aki szomszédjával való nézeteltérését elintézte. A továbbiak során Beck külügy­miniszter a következőket mondotta: — Közép-Európa térképe megvál­tozott. Remélem, hogy minden ügyet úgy sikerül elintézni, hogy legalább egy nemzedék számára tartós békét lehet biztosítani. Lengyelországnak elég volt a háborúkból erre a nemze­dékre, ugyanúgy, mint néhány szom­szédjának is. Most olyan kérdések ál­lanak előttünk, amelyeknek megoldá­sától függ ezen a vidéken az új konfliktusok elkerülése. Lengyelország mindig vonakodott csatlakozni a kis­­antanthoz és szembeszállt annak po­litikájával, mert az csupán az ellen­ségeskedésen alapult. Tagjait olyan politika kapcsolta össze, amelynek célja az volt, hogy sakkban tartsa Magyarországot és fenntartsa Magyar­­ország sérelmes helyzetét, ami nem engedte meg a tartós béke kialakulá­sát. Lengyelország szívesen látná, ha a Kárpátoktól délre élő nemzetek ügyeit barátságosan rendeznék. — Lengyelország támogatja Magyar­­országnak a Ruténföldre vonatkozó törekvéseit, mert ezek a követelések alkalmasak a tartós béke megalapo­zására. Ruszinszkót annak idején le­tétként adták át Cseh-Szlovákiának a régi orosz rendszer részére. Ru­­szinszkó helyzete olyan volt, mint a Közép-Európa e részében üresen ha­gyott széké: háttal fordult nyugatnak. Ez a megoldás inkább politikai, mint gazdasági vagy néprajzi jellegű volt. Ruszinszkóban nincsenek csehek. A lakosság politikailag nagyrészt kiala­kulatlan. A lakosság közül egyedül a magyarok tanúsítanak politikai maga­tartást. E vidék lakossága népszava­id esetén kétségkívül a Magyar­­oszághoz való csatlakozás mellett döntene. — Csehszlovákia — folytatta Beck külügyminiszter — már beleegyezett abba, hogy átad Magyarországnak egy hosszú vasúti szakaszt. Ez a vasútvonal a magyar határokkal pár­huzamosan fut, s így a megmaradó Ruszinszkó gazdaságilag elszigetelt lesz és az általános egyensúly szem­pontjából tehetetlenségre lesz kár­hoztatva. Kívánatos volna tehát, hogy Ruszinszkót unió alapján Magyar­­országhoz kapcsolják. Beck külügyminiszter végül a né­met—lengyel viszonyról beszélt. Meg­állapította, hogy Németország és Lengyelország között semmi olyan tárgyalás nem folyik, amely Danzig átengedésére, vagy Pomeránián át vezető semleges folyosó teremtésére irányulna. Hillman szerkesztő felvetette, hogy Beck külügyminiszter politikáját bi­zonyos nyugati hatalmak nem kísér­ték kellő megértéssel. Beck erre így felelt: — Mikor a lengyel—szovjet meg­nemtámadási egyezményt aláírtam, a nyugat kultúrájának elárulásával vá­doltak meg. Közben néhány évvel később maguk a nyugati hatalmak Varsó, október 31. (A Magyar Nemzet kiküldött tudósítójának telefon jelentése.) A lengyel politikai élet néha komoly belső harcoknak színtere, a külön­féle pártok összecsapásai olykor hevesen robbannak ki. Annál in­kább érdemli meg az elismerést és megbecsülést az a pártérdekeken felülemelkedő, egyéni felfogását mellőző nemzeti egység, amelyben e válságos és döntő idők súlya alatt az egész lengyelség feloldó­dik. A lengyel—cseh-szlovák fe­szültség idejében elmosódnak a határvonalak kormánypárt és el­lenzék között, a felelősségérzettől áthalva mindenki felsorakozott az egyetemes nemzeti célokért harcoló kormány mögé. Lengyelország időközben már elintézte saját perét Prágával; ami­kor most további figyelemmel te­kint a középeurópai vajutás felé, akkor ezt Magyarország iránt ér­zett barátsággal és érdekközösség­ből cselekszi. Amiként előbb nem volt különbség pártok és politikai árnyalatok között a lengyel nem­zeti tervek megvalósítása idejében, akkor most is, mint egy ember áll a lengyel nép a magyar törekvések mögött. Bárkivel beszéljen is az ideérkező idegen, a legkülönfélébb politikai nézeteket valló, a legkü­lönfélébb társadalmi osztályokhoz tartozó mind ugyanazzal a rokon­­szenvvel nyilatkoztatják ki Magyar­­ország iránt érzett barátságukat. Gróf Hutten Czapski az európai fordulatról Ahelyett, hogy sorra megszólal­tatnánk az egyes politikai vezető­ket, hogy azok nyilatkozatait egy­más mellé állítsuk, bizonyítván azo­nos felfogásukat. Hutten Czapski grófhoz fordultunk, aki minden­képpen hivatott arra, hogy a len­gyel—magyar barátságról egyete­mes megállapításokat tegyen. A követeltek egy általános keleti Lo­­carnói Oroszország bevonásával, sőt maga Francia­ország kötött szerződést a szovjettel. Mikor Németországgal kötöttem meg nem támadási egyez­ményt, a kritika azt állította, hogy a lengyel-német viszony bizonyos európai államok biztonságát fenye­geti. Ma ugyanezek a hatalmak meg­győződtek arról, hogy a tartós európai béke lehetetlen a Német­országgal való megegyezés nélkül. Az 1921­ évi francia—lengyel szer­ződés — mondotta Beck lengyel kül­ügyminiszter az újságíró újabb kér­désére — mindig tisztán védelmi jellegű, kétoldalú szerződés volt és ennek következtében nem állt útjában semilyen békés európai kezdeménye­zésnek s nem állt kapcsolatban sem a francia—cseh, sem bármely más keleteurópai francia szerződéssel. A legutóbb bekövetkezett változások te­hát semmiképpen nem érintik a francia—lengyel szerződést. lengyelországi Báthory Egyesület­nek elnöke, aki maga is pártkere­teken felülemelkedvén, egyesítette a lengyelországi magyarbarát ré­tegek vezető személyiségeit. Csa­ládi összeköttetései és politikai működése folytán ismeri az egész Lengyelországot, annak különféle kerületeit, így tehát csakugyan módjában áll megítélni a közhan­gulatot. Gróf Hutten Czapski a következőkben jellemezte a len­gyel közvélemény állásfoglalását: — Magyarország és Lengyelor­szág egyaránt történelmi időket él át. Ami most történik, az nem csu­pán politikai kérdés. A pár hét óta tartó egyetemes európai poli­tikai fordulat igen nagy fontosságú mindkettőnk állama számára. Je­lentős vívmány lett a lengyel— cseh kérdés elintézése, de ugyan­ilyen fontosságú a közös len­gyel—magyar határ problémája is, amely egyik napról a másikra fel­lelkesítette a mi népünket is. A közös hatál a lengyel szabadság legszebb idejének emlékeit idézi fel, amikor évszázadokon keresztül szomszédok és barátok voltunk. Most elkövetkezett a pillanat, hogy nincs a legcsekélyebb vélemény­­újra egymás közvetlen szomszéd­ságába kerüljünk, ami mindkettőnk számára nagyfontosságú. — A lengyel nép megérzi, tuda­tosan és ösztönösen is látja ennek a célnak fontosságát, ezért tüntet mellette mindenütt egyforma lel­kesedéssel. Vilnában éppen úgy, mint Pozenben, Krakkóban úgy, mint Varsóban. Úgy látom, hogy eltérés sem e kérdésben a különféle politikai csoportok között.­­ Mindazok, akik ismerik a múltat, a tizenhatodik és tizen­hetedik század történetét, szükség­szerűen észreveszik több pontban a hasonlóságot a mai európai hely­zet és a háromszáz év előtti vi­szonyok között. Erre rámutat a Egy emberként áll a lengyel nép a közös magyar—lengyel határ gondolata mellett A lengyel hadügyminiszter is nyilatkozott a közös határ kérdéséről Varsóból jelentik: Kasprycki tábornok, hadügyminiszter va­sárnap megjelent a Lengyel- Kárpátok tanulmányozásának szentelt tudományos kongresszu­son. — Csakis az a Lengyelország — mondotta —, amely keleti területekre támaszkodik, a balti államokon és Románián kívül Magyarországgal is határos, le­het biztosítója a Balti-tenger és a Fekete-tenger között lakó né­pek függetlenségének. lengyel sajtó is, amely a legna­gyobb érdeklődést tanúsítja Ma­gyarország iránt és nyíltan han­goztatja vágyát, a közös lengyel­­magyar határt. E probléma gazda­sági szempontból is igen nagy fon­tosságú. Megkönnyítené és nö­velné gazdasági kapcsolatainkat, ami minden szempontból kívána­tos volna. — A lengyel—magyar Báthory Társaság a maga hatáskörén belül ugyancsak mindent elkövet e terv és cél érdekében, annál is inkább, mert keretei között ott látjuk a lengyel nép minden rétegének kép­viselőit. Folyóiratunk, a Przeglad rövidesen külön számot ad ki, amelyben cikkeket, információkat, tanulmányokat teszünk közzé a közös határról, történelmi és napi politikai szempontokat egyaránt figyelembevéve. — Meghatottan értesültünk ar­ról a nagyszerű tüntetésről, ame­lyet a magyar nemzet Budapesten Bem szobra előtt tartott és ahol gróf Széchenyi Károly beszéde a mi érzelmeinket is tükrözte. A leg­közelebbi jövőben mi is külön gyűlést rendezünk a közös határ érdekében, ahol felszólalnak majd Magyarország kiváló varsói bará­tai, hogy az egész lengyel nép ne­vében beszéljenek. — Európának örömmel és meg­nyugvással kellene fogadnia a kö­zös lengyel—magyar határt, mert az nemcsak népeinknek használna,, nemcsak országainkat erősítené meg,­ de egyben legfőbb biztosítéka lenne­ az egyetemes békének. " N. M. Újra felállítják az Ipolysági járás­bíróságot A Magyar Távirati Iroda jelenti. A Budapesti Közlöny legközelebbi száma közli az igazságügyminisz­ternek az ipolysági járásbíróság felállításáról szóló 41.000/1938. I. M. számú rendeletét, amely sze­rint a 7780/1938. M. E. számú ren­delet 1. szakasza alapján az ipoly­sági járásbíróság a balassagyár- hogy jó szövete­ket, jól vásárolhat Nagykovácsynál! Női ruhaszövet divatcsikos, 70 cm. 2.90 Női télikabát* fekete, tiszta gyap­jú, divatos szövésű, ^ mmm Női ruhaszövet tiszta gyapjú, divat-SziSb*”: '* 8.50 Férfiszövet tiszta gyapjú, sport- 0 Férfiruhaszövet tiszta gyapjú kam­ do __ garn, 140 cm. széles "*■ Férfi télikabát gyapjúszövet, feke­te és sötétszürke 4D - színben.— ______ Vidékie mintákat készséggel ’ OmwÁziMJ mati törvényszék kerületébe tar­tozik és működését 1938 november 7. napján kezdi meg. Bródy munkatársát is letartóztatják Varsóból jelentik. Az „Expres“ távirati iroda prágai jelentése sze­rint Volosin ruszinszkói miniszter­elnök felhatalmazást kért Sirovy cseh-szlovák miniszterelnöktől, hogy Fencik ruszin minisztert haza­árulás miatt letartóztathassák. Prágai kormánykörökben erről a kérdésről minden közelebbi fel­világosítást megtagadnak. 3 Német—szlovák—rutén tárgyalások Az United Press érdekes, bár nem megbízhatónak látszó hírt közöl Pozsonyból. Minket érdeklő vonat­kozása miatt közöljük a jelentést, annak ellenére, hogy mögötte való­színűleg intrika húzódik meg. „Hír szerint az utolsó huszon­négy órában birodalmi német kikül­döttek és a szlovák meg a rutén kormány, továbbá a német kisebb­ség megbízottai közt tárgyalások egész sora folyt le. Ezek a megbe­szélések részben Bécsben, részben Pozsonyban történtek s Hitlernek Bécsben való tartózkodása meg­hosszabbítását ezzel hozzák össze­függésbe. Pozsonyból Bécsbe ment többek közt dr. Durcsárszki szlo­vák igazságügyminiszter és dr. Kar­­masin, Szlovákia német kisebbségi minisztériumának államtitkára is. E megbeszélések során nemcsak kölcsönösen tájékoztatták egymást a jelen helyzetről, hanem a szlová­kok és a német kisebbségek képvi­selői egyenesen a német birodalom­hoz fordultak, hogy a magyarokkal való jelenlegi konfliktusukban ta­nácsot és támogatást kérjenek. Kar­­masint különösen az az eshetőség nyugtalanítja, hogy Szlovákiának bizonyos, leginkább német lakosú falvai Magyarországgal megegyez­hetnek. Az itteni megfigyelők ezt az együttműködést a szlovák auto­nóm kormány és a német kisebbség között figyelemreméltó fejlődésnek tartják és úgy vélik, hogy az ese­mények kedvező menetére nem ma­rad hatás nélkül." Cáfolat az ipolysági tisztviselők elbocsá­tásáról A Magyar Távirati Iroda jelenti: A pozsonyi cseh rádió hírszolgálata azt állította,, hogy az Ipolyságon maradt sgofrr—“i ICQIC.A KALAP újdonságok legnagyobb választéka. S Finom úri­íivat. Kül­öldi világmárkák. IS Károly­ körút 3 |

Next