Magyar Nemzet, 1938. december (1. évfolyam, 84-108. szám)

1938-12-01 / 84. szám

CSÜTÖRTÖK, 1938 DECEMBER 1. Magyar Nemzet Ma húsz éve veszett el Erdély 1918. december 1-én mondták ki Gyulafehérvárott a kisebb­ségben lévő románok a Magyarországtól való elszakadást A magyarlakta Felvidék éppen az elszakadás huszadik évforduló­jának alkalmából történt vissza­térése nem szabad, hogy elterelje figyelmünket e húsz esztendő előtti gyászos napok eseményei felől. Hi­szen 1918 vészterhes őszén nemcsak az északi Kárpátok gerince sza­kadt le Szent István koronájáról, de elszakadt a keleti és déli Kárpát, Erdély is akkor veszett el. A ro­mán hadsereg volt a legutolsó, amely a magyar birodalom legyen­gült területére behatolt, viszont végeredményben a románok voltak azok, akik a legnagyobb zsákmányt kaparintották meg maguknak. 102.000 négyzetkilométer jutott Magyarországból Romániának, több, mint ami a csonka országból nekünk maradt. A magyarországi románság elsza­kadása tulajdonképpen már előbb, november 2-án indult meg, amikor megalakult a magyarországi és er­délyi román nemzeti tanács. Ez a fogalmazás már előre engedte sej­tetni, hogy a románok aspirációi messze túlnyúlnak a tulajdonkép­pen vett Erdély határán. Az ese­mények most már rohamléptekben haladtak előre. Az aradi román nemzeti tanács 72 órás ultimátu­mot intézett a magyar kormány­hoz, királysággal akarná egyesíteni... Ámde a magyarországi románsá­got Magyarországból kiszakítva, önálló államba szervezni, teljesen lehetetlen volna. Magyarország tragédiája, hogy ezekben a súlyos hetekben ilyen emberek álltak a hatalom csúcsán. A románok szépen megfogadták Jászi tanácsát és rövidesen Romá­niához csatlakoztak. Jászi ezután előterjesztette módo­sított javaslatát, amely szerint a magyar kormány átruházza a ro­mán nemzeti tanácsra mindazon járások és városok önkormányza­tát, melyeknek román többsége van. E területen a közigazgatást a román kormányzat gyakorolta volna. Ennek a kormányzatnak a megbízottja képviseltette volna ma­gát a magyar kormányban. A románok ezt a javaslatot is elutasították. Ezzel a tárgyalások megszakadtak. Egy újságírónak arra a kérdésére, hogy mit szándé­kozik tenni a magyar kormány, ha a románok kikiáltják a független román Erdélyt vagy csatlakoznak Romániához, Jászi így felelt: — Ezt természetesen meg nem akadályozhatjuk. A kérdés úgyis a béketárgyalásra tartozik. Ezek a rövidlátó emberek mint valami Messiást, várták az „igazsá­got osztó“ béketárgyalást. A nem­rég elhunyt Kemal, a testvér Tö­rökország egy hasonló történelmi helyzetében de másként cseleke­dett! Megindul Erdély felé a román invázió Azon a napon, november 14-én, amikor az aradi tárgyalások meg­szakadtak, megindult a román had­sereg fegyveres betörése Erdélybe. Megszakadt az erdélyi városokkal minden telefon- és táviróösszekötte­­tés, csupán Brassóval sikerült összeköttetést teremteni és a bel­ügyminisztérium úgy tudta meg, hogy Gyimesbükköt és Csíkszent­­mártont már reguláris román ka­tonaság szállta meg. Egész Erdély­ben nagy a fejetlenség, a román csőcselék nemcsak fosztogatja az uradalmakat, de már föl is osztotta a földbirtokokat és több birtokba már be is ültek a románok. Ugyan­akkor — és ez milyen jellemző a románokra —, bár már elhatároz­ták, hogy elszakadnak, még hamar 160.000 fegyvert, 5000 géppuskát és 10 millió koronát kértek a ma­gyar kormánytól. Közben lassan szivárog be Er­délybe a román hadsereg. Novem­ber 16-án az ojtozi szorosnál mint­egy 4000 főnyi román katonaság lépte át a határt. Közben az aradi román nemzeti tanács megkezdte a két évtizede folyó hazudozásokat és történelemhamisításokat. Mani­­fesztumban fordul a világ népei­hez, amelyben azt állítja, hogy a magyarok erőszakosan telepítettek Erdélyben. A manifesztum már nyíltan megmondja, hogy végcélja az összes románok egyesítése. Ugyanakkor ígéri, hogy a román területen élő magyaroknak és szá­szoknak teljes autonómiát biztosít. November 20-án Bélbor, Tölgyes, Békás községeket 80—100 főből álló előőrs-csapatok szállták meg. Jelentések érkeztek, hogy a gyimesi szoros felé is nagyobb romániai csapatok nyomulnak előre. Maros­­hévizt romániai előőrs-csapatok szállták meg és a magyar kormány megkezdte Marosvásárhely kiüríté­sét. Közben a románok állandóan valótlanságokat állítottak. Egyes helyeken közölték a lakossággal, hogy erdélyi testvéreik „felszabadí­­tására“ jönnek, másutt viszont, pél­dául Bercekén a főszolgabíró tilta­kozására a román parancsnok ki­jelentette, hogy nem mint ellenség jön, hanem csak arról akar meg­győződni, hogy jók-e az utak, mert rövidesen francia csapatok jönnek Erdélybe. Ez már a vég volt. December 1-ére összehívták a gyulafehérvári román nemzetgyűlést. A román nemzeti tanácsnak ez az intézke­dése már sejtetni hagyta a döntést. A román nemzeti tanács tiltakozott a hadügyminiszternél azért, hogy öt korosztályt a román nemzeti ta­nács megkérdezése nélkül hívott be, a brassói nemzeti tanács pedig egyenesen felhívást intézett a ro­mán lakossághoz, hogy ne tegyen eleget a magyar hadügyminiszter felhívásának. Az utóbbi napok eseményei már arra engedtek következtetni, hogy a romániai csapatoknak az erdélyi szorosokon át való benyomulása Románia nagyobb katonai akciójá­nak kezdetét jelenti. Romániában már 460.000 ember állott fegyver­ben és a román király átvette a fő­parancsnokságot az Erdélyt meg­szállni készülő csapatok felett. A király egy hadparancsában kijelen­tette, hogy a betörés nem más, mint a magyarországi románok fel­szabadítása a Wilson-féle elvek alapján. Csíkszeredára november 27-én vonult be egy román gyalog­ezred. Lefegyverezték a magyar csendőrséget és pénzügyőrséget, hiába tiltakoztak a közigazgatás magyar vezetői. Presan tábornok kiáltványt inté­zett a románokhoz, amelyben kö­zölte, hogy Ferdinánd király pa­rancsára és a román nemzeti komité hívására vonul be, hogy a Dunáig és Tiszáig jutó román terület vala­mennyi polgárának nemzeti és valláskülönbség nélkül biztosítsák a teljes szabadságot. A mohó nagy­román étvágy most már teljes való­ságában megnyilatkozott és levetette álorcáját, úgyszintén az itteni ro­mánság vezetői is végre színt vallottak. November 29-én már a magyar hadügyminisztérium is hivatalos je­lentést adott ki, amelyben közölte, hogy a Maros völgyében előnyo­mulnak a román csapatok. Ezen­kívül hír érkezett arról is, hogy már Marosvásárhely felé közeled­nek. 26 vármegyét követelnek a románok A román nemzeti tanács novem­ber 9-én memorandumot intézett a magyar nemzeti tanács kormányá­hoz és a választ november 12-én délután hat óráig kérte. A román követelések már messze belenyúl­tak a magyar állam felségjogába. Azt követelték, hogy adják át nekik Magyarország és Erdély románok­­ lakta vidékei felett a teljes kor­mányzóhatalmat. E vidékek szerin­tük a következők: Torontál, Temes, Krasó-Szörény, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Beszterce-Naszód, Szolnok-Doboka, Szilágy, Kolozs, Maros-Torda, Torda-Aranyos, Alsófehér, Kiskü­­küllő, Nagyküküllő, Hunyad, Sze­ben, Brassó, Fogaras, Háromszék, Udvarhely és Csík megyék, vala­mint Békés, Csanád és Ugocsa me­gyék román területei. Minden állami, politikai, köz­­igazgatási, bírósági, iskolai, egy­házi, pénzügyi, katonai és közleke­désügyi intézmények és szervek át­adását követelték ezen a területen. A szóbanforgó 26 megye lakosai­nak száma 6,841.000 volt és ebből csak 2,939.000 volt a román és 3,900.000 a magyar, német és más nemzetiségű. A románok, bár a wilsoni elvek alapján követelték ezt a területet, éppen a wilsoni el­vek értelmében kisebbségben vol­tak. Az aradi sikertelen tanácskozások Mindamellett a gróf Károlyi-kor­mány a memorandum alapján mégis leült tárgyalni a román nem­zeti tanáccsal. 1918 november 13-án és 14-én folytak le Aradon a meg­beszélések, amelyek azonban ered­­ménytelenül végződtek. Jászi Osz­kár nemzetiségi miniszter az előbb ismertetett statisztikai adatokra hi­vatkozva utasította el a románok követelését. Ehelyett kedvenc ter­vét, a keleti Svájcot akarta a ro­mánokkal elfogadtatni, ő egy olyan kanton-rendszert javasolt, amely­nek területe 2,224.000 emberre ter­jedne ki. Ebből 1,937.000 lenne a román és 270.000 a magyar. Azt javasolta, hogy a megyei és járási határ mellőzésével a közsé­gek nemzeti megoszlása alapján azokat a román területeket, ahol román többség van, elhatárolná és ezek autonómiát kapnának. Ez a határ Orsovától indulna ki, amely még magyar terület lenne, majd Temes és Arad megyén vonulna végig Radna és Nagyhalmágy mel­lett, Gyulánál elkanyarodnék Ten­­kéig, azután a cséff­ai járásig, Nagy­váradtól Élesdig, Szilágysomlyóig és Zilahig, magában foglalná Szat­már megye erdődi járását, azután elkanyarodnék Nagybánya és Felső­bánya alatt, Máramarossziget ma­gyar terület maradna, a Visó völ­gye a határig ronján lenne. Az er­dél­yi magyar és székely megyék magyar impérium alá kerülnének. Ezek: Háromszék, Brassó, Udvar­hely, Nagy- és Kisküküllő megye, Maros-Torda alsó fele, Torda-Ara­nyos középső része, Kolozs megye középső része Kolozsvárral, Bánffy­­hunyaddal Nagysármásig, a Szamos völgye Désig, úgyszintén Bethlen. Ezek lakosságának 8, 9 száza­léka magyar és csak 16,8 száza­léka román. Azonkívül volnának a kihatárolt román területeken is egyes vidékek, amelyek magyar autonómiát kapnának, úgymint: Petrozsény vidéke, Déva, Vajda­­hunyad vidéke, Szászváros vidéke, Resicabánya, Stájerlak és Lugos vidéke, Belényes vidéke és Besz­terce vidéke. Viszont a kihatárolt magyar területeken is volnának román autonóm részek, így Toron­tálban Alibunár vidéke, az avasi vidék, a radnóti járás. Ha a magyar kormány ezt a ter­vezetet megvalósította volna, ahe­lyett, hogy alkudozott róluk, talán megmenthette volna a helyzetet. De hol volt meg a hatalma hozzá?­ A hadseregét saját maga kergette szét. És ráadásul a magyar törté­nelem legsötétebb lapjainak tanú­sága szerint Jászi Oszkár a követ­kező ékes dikcióval igyekezett a románokat rávenni tervezetének el­fogadására. — Nem szabad a harctéri hely­zetnek momentán hatása alatt az igényeket bárminő módon túlcsi­­gázni — figyelmeztette a románo­kat. — A békekötés, amely jönni fog, nem Fochnak és a többi ge­nerálisnak a kezében van, akik, mint éppen Belgrádban láttuk, semmivel sem különböznek a kard­csörtető Hindenburgoktól és Lu­­dendor­ff­októl, hanem az európai szovjetköztársaság, a munkások és katonák tanácsa fogja megkötni. Azokat az ígéreteket, amelyeket egyes hatalmak a cseh és egyéb egyes imperializmusoknak tettek, ez az európai köztársaság nem fogja figyelembe venni. Ilyen mélyre süllyedt az ország, hogy minisztere ezen a hangon be­szélt. A románok nevettek ostoba fantazmagóriáin és titokban már a határon túli Romániával tárgyal­tak. Meghiúsul a megegyezés Ezért csak Jásziék számára volt meglepetés, hogy a román válasz kereken elutasító volt. Hangoztatta a románok válasza, amelyet Gogos László olvasott fel, hogy a román nemzet joggal követeli önállóságát és a Jászi által proponált megol­dásban a román nemzet állami ön­állóságának megtagadását látja. Nagy vita indult meg, amelynek során Maniu Gyula azt fejtegette, hogy a román népnek megvan a joga arra, hogy az egész román­lakta vidéken önrendelkezési joga alaján szuverén önálló államot al­kosson. Továbbra is elképesztő az a mód, ahogy Jászi a helyzetet felfogta. Nagy hálával tartozik Maniu Gyu­lának — mondotta — azért a nyílt, férfias állásfoglalásért, amely­­lyel végre tisztán és világosan megmondotta, hogy miről van szó, hogy tudnillik a román nemzeti tanács az önrendelkezési jogot úgy értelemezi, hogy a teljesen függet­len román állapotot nem a ma­gyar államiság keretében akarja megvalósítani. — Azt még érteném — folytatta ezután —, ha Maniu Gyula a ma­gyarországi románságot a román 5 Mikulás zacskó, tartalma: bevonva^dobozba'^o- •'­­ . 10 dkg krémes kocka, 5 dkg sza- ' , netto i p \ K& toncukor, 10 dkg keksz 5 dkg dragé­n„diádéval ith­úzvaP 2.20 és 10 darab ostyadió töltve. P 0|töltve, ezüst vagy arany Huszárcsizmai.piros alumínium- alumíniummal bevonva. AQ mai bevonva és töltve _ karácsony­a akaszték.........1 db P-.UC Mikulás, csokoládéból, piros'a,u- jgS^'SSiSZ ?5.'-.se.-.ea.-.28 ■»*'«— a db | . Fajáték: Hintázó gyerekek, hintaló, —---------------------— | elefánt, Pischinger Mikulás cső- QQ p -“ö "T 1 maggal töltve........................P _.DO Bakelit doboz, Pischinger töltés- _ TQ Mikulás fajáték, Pischingercso _ TO sel-------------1 doboz P ~'88' ” ' ° | maggal töltve----------|.........P ~.T MMá-1 Mikulás ajándéktárgyak cső- WWSfNfTOVI 1 kóládéból, különböző nagyságban A/L ■ IB MMl HhWMI ? Mikulás v. csizma P—.20,—.10,".WV­K Hollandi papucs P­.20,—.10 Hollandi papucs, piros alumi- 5MS M­B Bka ,­niummal bevonva, töltve -38-24 WVKyilN f­­ A JO MINŐSEGEK A RUHAJA A románok így köszöntött be a tragikus 1918 december elseje, amelyen a magyar koronának ez a gyöngye leszakadt ai birodalomról. Tízezer és tízezer ember gyűlt össze Gyula­­fehérvárra, hogy meghallgassa a nemzetgyűlés határozatát.A ma­gyarországi románok már döntöttek, elhatározták, hogy az autonómia helyett az elszakadást fogják proklamálni és egyúttal Nagy-Románia kikiáltását. A tiszti kaszinó szűk termében tartották meg a nemzetgyűlés ülé­sét. 133 választókerületből összesen 680 választott tagot küldtek ki, az összes megbízottak száma pedig 1228 volt. A határozati javaslat így kezdődött: „Az erdélyi, magyarországi és bánáti románok nemzetgyűlése 1918 december 1-én deklarálja az összes románok egyesülését és mindazon területek egyesítését Ro­mániával, amely területet a romá­nok lakják, elidegeníthetetlen jogát az egész Bánátnak a Maros—Tisza elszakadnak és Duna között fekvő területére. A nemzetgyűlés e területek lakosai­nak ideiglenes autonómiát biztosít addig, amíg az általános választó­jog alapján összeülő alkotmányozó gyűlés másképp nem határoz." Így mondta ki a kisebbségben lévő románság kedvező hatalmi helyzeténél fogva Magyarország fel­­robbantását, Erdély elszakítását. Nézzük meg, hogy miket valósí­tottak meg azokból az ígéretekből, amelyeket a kisebbségeknek tettek. „Teljes szabadság az összes ottlakó nemzeteknek. Mindegyik önmagát fogja a saját nyelvén, saját köz­­igazgatása és igazságszolgáltatása útján igazgatni. A hivatalnokokat önmaga választja meg saját kebe­léből. Minden nemzet jogot nyer a törvényhozási képviseletre. Az or­szág kormányzásában pedig szám­aránya szerint vesz részt a nép.“ „Az­ összes h­itfelekezetek egyen­jogúak és autonómia illeti meg őket." „Teljes sajtó­, gyülekezési és egyesülési szabadság. Minden­em- r®i. coWW| 111 Rendkívül || f­­­iooo "‘“v, \\| mintás és dma. an0^ aany»** » , \ | Ilii­tos. lágyan omlot run auaV B­­\| remi karácsonyi ajandekna^ SvmP W VI más. kb. 70 cm ^eles­" V

Next