Magyar Nemzet, 1938. december (1. évfolyam, 84-108. szám)
1938-12-01 / 84. szám
CSÜTÖRTÖK, 1938 DECEMBER 1. Magyar Nemzet Ma húsz éve veszett el Erdély 1918. december 1-én mondták ki Gyulafehérvárott a kisebbségben lévő románok a Magyarországtól való elszakadást A magyarlakta Felvidék éppen az elszakadás huszadik évfordulójának alkalmából történt visszatérése nem szabad, hogy elterelje figyelmünket e húsz esztendő előtti gyászos napok eseményei felől. Hiszen 1918 vészterhes őszén nemcsak az északi Kárpátok gerince szakadt le Szent István koronájáról, de elszakadt a keleti és déli Kárpát, Erdély is akkor veszett el. A román hadsereg volt a legutolsó, amely a magyar birodalom legyengült területére behatolt, viszont végeredményben a románok voltak azok, akik a legnagyobb zsákmányt kaparintották meg maguknak. 102.000 négyzetkilométer jutott Magyarországból Romániának, több, mint ami a csonka országból nekünk maradt. A magyarországi románság elszakadása tulajdonképpen már előbb, november 2-án indult meg, amikor megalakult a magyarországi és erdélyi román nemzeti tanács. Ez a fogalmazás már előre engedte sejtetni, hogy a románok aspirációi messze túlnyúlnak a tulajdonképpen vett Erdély határán. Az események most már rohamléptekben haladtak előre. Az aradi román nemzeti tanács 72 órás ultimátumot intézett a magyar kormányhoz, királysággal akarná egyesíteni... Ámde a magyarországi románságot Magyarországból kiszakítva, önálló államba szervezni, teljesen lehetetlen volna. Magyarország tragédiája, hogy ezekben a súlyos hetekben ilyen emberek álltak a hatalom csúcsán. A románok szépen megfogadták Jászi tanácsát és rövidesen Romániához csatlakoztak. Jászi ezután előterjesztette módosított javaslatát, amely szerint a magyar kormány átruházza a román nemzeti tanácsra mindazon járások és városok önkormányzatát, melyeknek román többsége van. E területen a közigazgatást a román kormányzat gyakorolta volna. Ennek a kormányzatnak a megbízottja képviseltette volna magát a magyar kormányban. A románok ezt a javaslatot is elutasították. Ezzel a tárgyalások megszakadtak. Egy újságírónak arra a kérdésére, hogy mit szándékozik tenni a magyar kormány, ha a románok kikiáltják a független román Erdélyt vagy csatlakoznak Romániához, Jászi így felelt: — Ezt természetesen meg nem akadályozhatjuk. A kérdés úgyis a béketárgyalásra tartozik. Ezek a rövidlátó emberek mint valami Messiást, várták az „igazságot osztó“ béketárgyalást. A nemrég elhunyt Kemal, a testvér Törökország egy hasonló történelmi helyzetében de másként cselekedett! Megindul Erdély felé a román invázió Azon a napon, november 14-én, amikor az aradi tárgyalások megszakadtak, megindult a román hadsereg fegyveres betörése Erdélybe. Megszakadt az erdélyi városokkal minden telefon- és táviróösszeköttetés, csupán Brassóval sikerült összeköttetést teremteni és a belügyminisztérium úgy tudta meg, hogy Gyimesbükköt és Csíkszentmártont már reguláris román katonaság szállta meg. Egész Erdélyben nagy a fejetlenség, a román csőcselék nemcsak fosztogatja az uradalmakat, de már föl is osztotta a földbirtokokat és több birtokba már be is ültek a románok. Ugyanakkor — és ez milyen jellemző a románokra —, bár már elhatározták, hogy elszakadnak, még hamar 160.000 fegyvert, 5000 géppuskát és 10 millió koronát kértek a magyar kormánytól. Közben lassan szivárog be Erdélybe a román hadsereg. November 16-án az ojtozi szorosnál mintegy 4000 főnyi román katonaság lépte át a határt. Közben az aradi román nemzeti tanács megkezdte a két évtizede folyó hazudozásokat és történelemhamisításokat. Manifesztumban fordul a világ népeihez, amelyben azt állítja, hogy a magyarok erőszakosan telepítettek Erdélyben. A manifesztum már nyíltan megmondja, hogy végcélja az összes románok egyesítése. Ugyanakkor ígéri, hogy a román területen élő magyaroknak és szászoknak teljes autonómiát biztosít. November 20-án Bélbor, Tölgyes, Békás községeket 80—100 főből álló előőrs-csapatok szállták meg. Jelentések érkeztek, hogy a gyimesi szoros felé is nagyobb romániai csapatok nyomulnak előre. Maroshévizt romániai előőrs-csapatok szállták meg és a magyar kormány megkezdte Marosvásárhely kiürítését. Közben a románok állandóan valótlanságokat állítottak. Egyes helyeken közölték a lakossággal, hogy erdélyi testvéreik „felszabadítására“ jönnek, másutt viszont, például Bercekén a főszolgabíró tiltakozására a román parancsnok kijelentette, hogy nem mint ellenség jön, hanem csak arról akar meggyőződni, hogy jók-e az utak, mert rövidesen francia csapatok jönnek Erdélybe. Ez már a vég volt. December 1-ére összehívták a gyulafehérvári román nemzetgyűlést. A román nemzeti tanácsnak ez az intézkedése már sejtetni hagyta a döntést. A román nemzeti tanács tiltakozott a hadügyminiszternél azért, hogy öt korosztályt a román nemzeti tanács megkérdezése nélkül hívott be, a brassói nemzeti tanács pedig egyenesen felhívást intézett a román lakossághoz, hogy ne tegyen eleget a magyar hadügyminiszter felhívásának. Az utóbbi napok eseményei már arra engedtek következtetni, hogy a romániai csapatoknak az erdélyi szorosokon át való benyomulása Románia nagyobb katonai akciójának kezdetét jelenti. Romániában már 460.000 ember állott fegyverben és a román király átvette a főparancsnokságot az Erdélyt megszállni készülő csapatok felett. A király egy hadparancsában kijelentette, hogy a betörés nem más, mint a magyarországi románok felszabadítása a Wilson-féle elvek alapján. Csíkszeredára november 27-én vonult be egy román gyalogezred. Lefegyverezték a magyar csendőrséget és pénzügyőrséget, hiába tiltakoztak a közigazgatás magyar vezetői. Presan tábornok kiáltványt intézett a románokhoz, amelyben közölte, hogy Ferdinánd király parancsára és a román nemzeti komité hívására vonul be, hogy a Dunáig és Tiszáig jutó román terület valamennyi polgárának nemzeti és valláskülönbség nélkül biztosítsák a teljes szabadságot. A mohó nagyromán étvágy most már teljes valóságában megnyilatkozott és levetette álorcáját, úgyszintén az itteni románság vezetői is végre színt vallottak. November 29-én már a magyar hadügyminisztérium is hivatalos jelentést adott ki, amelyben közölte, hogy a Maros völgyében előnyomulnak a román csapatok. Ezenkívül hír érkezett arról is, hogy már Marosvásárhely felé közelednek. 26 vármegyét követelnek a románok A román nemzeti tanács november 9-én memorandumot intézett a magyar nemzeti tanács kormányához és a választ november 12-én délután hat óráig kérte. A román követelések már messze belenyúltak a magyar állam felségjogába. Azt követelték, hogy adják át nekik Magyarország és Erdély románok lakta vidékei felett a teljes kormányzóhatalmat. E vidékek szerintük a következők: Torontál, Temes, Krasó-Szörény, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Beszterce-Naszód, Szolnok-Doboka, Szilágy, Kolozs, Maros-Torda, Torda-Aranyos, Alsófehér, Kisküküllő, Nagyküküllő, Hunyad, Szeben, Brassó, Fogaras, Háromszék, Udvarhely és Csík megyék, valamint Békés, Csanád és Ugocsa megyék román területei. Minden állami, politikai, közigazgatási, bírósági, iskolai, egyházi, pénzügyi, katonai és közlekedésügyi intézmények és szervek átadását követelték ezen a területen. A szóbanforgó 26 megye lakosainak száma 6,841.000 volt és ebből csak 2,939.000 volt a román és 3,900.000 a magyar, német és más nemzetiségű. A románok, bár a wilsoni elvek alapján követelték ezt a területet, éppen a wilsoni elvek értelmében kisebbségben voltak. Az aradi sikertelen tanácskozások Mindamellett a gróf Károlyi-kormány a memorandum alapján mégis leült tárgyalni a román nemzeti tanáccsal. 1918 november 13-án és 14-én folytak le Aradon a megbeszélések, amelyek azonban eredménytelenül végződtek. Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter az előbb ismertetett statisztikai adatokra hivatkozva utasította el a románok követelését. Ehelyett kedvenc tervét, a keleti Svájcot akarta a románokkal elfogadtatni, ő egy olyan kanton-rendszert javasolt, amelynek területe 2,224.000 emberre terjedne ki. Ebből 1,937.000 lenne a román és 270.000 a magyar. Azt javasolta, hogy a megyei és járási határ mellőzésével a községek nemzeti megoszlása alapján azokat a román területeket, ahol román többség van, elhatárolná és ezek autonómiát kapnának. Ez a határ Orsovától indulna ki, amely még magyar terület lenne, majd Temes és Arad megyén vonulna végig Radna és Nagyhalmágy mellett, Gyulánál elkanyarodnék Tenkéig, azután a cséffai járásig, Nagyváradtól Élesdig, Szilágysomlyóig és Zilahig, magában foglalná Szatmár megye erdődi járását, azután elkanyarodnék Nagybánya és Felsőbánya alatt, Máramarossziget magyar terület maradna, a Visó völgye a határig ronján lenne. Az erdélyi magyar és székely megyék magyar impérium alá kerülnének. Ezek: Háromszék, Brassó, Udvarhely, Nagy- és Kisküküllő megye, Maros-Torda alsó fele, Torda-Aranyos középső része, Kolozs megye középső része Kolozsvárral, Bánffyhunyaddal Nagysármásig, a Szamos völgye Désig, úgyszintén Bethlen. Ezek lakosságának 8, 9 százaléka magyar és csak 16,8 százaléka román. Azonkívül volnának a kihatárolt román területeken is egyes vidékek, amelyek magyar autonómiát kapnának, úgymint: Petrozsény vidéke, Déva, Vajdahunyad vidéke, Szászváros vidéke, Resicabánya, Stájerlak és Lugos vidéke, Belényes vidéke és Beszterce vidéke. Viszont a kihatárolt magyar területeken is volnának román autonóm részek, így Torontálban Alibunár vidéke, az avasi vidék, a radnóti járás. Ha a magyar kormány ezt a tervezetet megvalósította volna, ahelyett, hogy alkudozott róluk, talán megmenthette volna a helyzetet. De hol volt meg a hatalma hozzá? A hadseregét saját maga kergette szét. És ráadásul a magyar történelem legsötétebb lapjainak tanúsága szerint Jászi Oszkár a következő ékes dikcióval igyekezett a románokat rávenni tervezetének elfogadására. — Nem szabad a harctéri helyzetnek momentán hatása alatt az igényeket bárminő módon túlcsigázni — figyelmeztette a románokat. — A békekötés, amely jönni fog, nem Fochnak és a többi generálisnak a kezében van, akik, mint éppen Belgrádban láttuk, semmivel sem különböznek a kardcsörtető Hindenburgoktól és Ludendorffoktól, hanem az európai szovjetköztársaság, a munkások és katonák tanácsa fogja megkötni. Azokat az ígéreteket, amelyeket egyes hatalmak a cseh és egyéb egyes imperializmusoknak tettek, ez az európai köztársaság nem fogja figyelembe venni. Ilyen mélyre süllyedt az ország, hogy minisztere ezen a hangon beszélt. A románok nevettek ostoba fantazmagóriáin és titokban már a határon túli Romániával tárgyaltak. Meghiúsul a megegyezés Ezért csak Jásziék számára volt meglepetés, hogy a román válasz kereken elutasító volt. Hangoztatta a románok válasza, amelyet Gogos László olvasott fel, hogy a román nemzet joggal követeli önállóságát és a Jászi által proponált megoldásban a román nemzet állami önállóságának megtagadását látja. Nagy vita indult meg, amelynek során Maniu Gyula azt fejtegette, hogy a román népnek megvan a joga arra, hogy az egész románlakta vidéken önrendelkezési joga alaján szuverén önálló államot alkosson. Továbbra is elképesztő az a mód, ahogy Jászi a helyzetet felfogta. Nagy hálával tartozik Maniu Gyulának — mondotta — azért a nyílt, férfias állásfoglalásért, amelylyel végre tisztán és világosan megmondotta, hogy miről van szó, hogy tudnillik a román nemzeti tanács az önrendelkezési jogot úgy értelemezi, hogy a teljesen független román állapotot nem a magyar államiság keretében akarja megvalósítani. — Azt még érteném — folytatta ezután —, ha Maniu Gyula a magyarországi románságot a román 5 Mikulás zacskó, tartalma: bevonva^dobozba'^o- •' . 10 dkg krémes kocka, 5 dkg sza- ' , netto i p \ K& toncukor, 10 dkg keksz 5 dkg dragén„diádéval ithúzvaP 2.20 és 10 darab ostyadió töltve. P 0|töltve, ezüst vagy arany Huszárcsizmai.piros alumínium- alumíniummal bevonva. AQ mai bevonva és töltve _ karácsonya akaszték.........1 db P-.UC Mikulás, csokoládéból, piros'a,u- jgS^'SSiSZ ?5.'-.se.-.ea.-.28 ■»*'«— a db | . Fajáték: Hintázó gyerekek, hintaló, —---------------------— | elefánt, Pischinger Mikulás cső- QQ p -“ö "T 1 maggal töltve........................P _.DO Bakelit doboz, Pischinger töltés- _ TQ Mikulás fajáték, Pischingercso _ TO sel-------------1 doboz P ~'88' ” ' ° | maggal töltve----------|.........P ~.T MMá-1 Mikulás ajándéktárgyak cső- WWSfNfTOVI 1 kóládéból, különböző nagyságban A/L ■ IB MMl HhWMI ? Mikulás v. csizma P—.20,—.10,".WVK Hollandi papucs P.20,—.10 Hollandi papucs, piros alumi- 5MS MB Bka ,niummal bevonva, töltve -38-24 WVKyilN f A JO MINŐSEGEK A RUHAJA A románok így köszöntött be a tragikus 1918 december elseje, amelyen a magyar koronának ez a gyöngye leszakadt ai birodalomról. Tízezer és tízezer ember gyűlt össze Gyulafehérvárra, hogy meghallgassa a nemzetgyűlés határozatát.A magyarországi románok már döntöttek, elhatározták, hogy az autonómia helyett az elszakadást fogják proklamálni és egyúttal Nagy-Románia kikiáltását. A tiszti kaszinó szűk termében tartották meg a nemzetgyűlés ülését. 133 választókerületből összesen 680 választott tagot küldtek ki, az összes megbízottak száma pedig 1228 volt. A határozati javaslat így kezdődött: „Az erdélyi, magyarországi és bánáti románok nemzetgyűlése 1918 december 1-én deklarálja az összes románok egyesülését és mindazon területek egyesítését Romániával, amely területet a románok lakják, elidegeníthetetlen jogát az egész Bánátnak a Maros—Tisza elszakadnak és Duna között fekvő területére. A nemzetgyűlés e területek lakosainak ideiglenes autonómiát biztosít addig, amíg az általános választójog alapján összeülő alkotmányozó gyűlés másképp nem határoz." Így mondta ki a kisebbségben lévő románság kedvező hatalmi helyzeténél fogva Magyarország felrobbantását, Erdély elszakítását. Nézzük meg, hogy miket valósítottak meg azokból az ígéretekből, amelyeket a kisebbségeknek tettek. „Teljes szabadság az összes ottlakó nemzeteknek. Mindegyik önmagát fogja a saját nyelvén, saját közigazgatása és igazságszolgáltatása útján igazgatni. A hivatalnokokat önmaga választja meg saját kebeléből. Minden nemzet jogot nyer a törvényhozási képviseletre. Az ország kormányzásában pedig számaránya szerint vesz részt a nép.“ „Az összes hitfelekezetek egyenjogúak és autonómia illeti meg őket." „Teljes sajtó, gyülekezési és egyesülési szabadság. Mindenem- r®i. coWW| 111 Rendkívül || fiooo "‘“v, \\| mintás és dma. an0^ aany»** » , \ | Iliitos. lágyan omlot run auaV B\| remi karácsonyi ajandekna^ SvmP W VI más. kb. 70 cm ^eles" V