Magyar Nemzet, 1940. június (3. évfolyam, 119-121. szám)
1940-06-01 / 119. szám
SZOMBAT, 1940 JÚNIUS 1. Magyar Nemzet Ejtőernyős-ellátást kaptak a dunkerquei szövetséges csapatok Párizsból jelenti a Havas-iroda. A légügyi minisztérium jelenti: A május 31-ére virradó éjszaka bombázó repülőgépeink élelmiszerrel és lőszerrel látták el a dunkerquei területen harcoló szövetséges csapatokat. Az éjszaka leple alatt repülőink nehézség nélkül át tudták repülni a veszélyes pontokat és ejtőernyővel eresztették le szállítmányukat. Visszatérőben egészen mélyen szálltak és fontos adatokat szereztek a német csapatok mozdulatairól. Május 31-én egy vadászrepülőraj Messerschmitt-rendszerű gépeket támadott meg. Egy gépünk nem tért vissza. Pénteken vadászgépeink fedezőtevékenységet is folytattak. (MTI.) A szövetséges hadak helyzete súlyosbodott Párizs, május 31. (Havas.) Az északi francia és angol hadak helyzete a csütörtöki nap folyamán és a péntekre virradó éjjel fokozatosan súlyosbodott. Különösen a Prioux tábornok vezénylete alatt álló francia csapatok zömének helyzete vált válságossá. A Dunkerque körül elsáncolt csapatok, amelyek tulajdonképpen az egész visszavonulási műveletet fedezik, még mindig szilárdan tartják állásaikat. Ezeket a csapatokat több kilométer hosszú veszedelmes mélységű széles vízöv veszi körül, melybe csak egy szűk résen lehet bejutni. Ez a rés, a Dunkerque-be vezető utak, a kezünkön vannak. Északnyugaton a német csapatok előretörését megakadályozta a terület vízzel történt elárasztása. (MTI.) Párizs, május 31. (Havas.) Prioux tábornok hadseregének tekintélyes számú csapata Dunkerque elsáncolt táborába érkezett. Más nagylétszámú csapatok azért küzdenek, hogy utat törjenek maguknak (MTI.) „Az Isiesi szerelmére, adjatok több repülőgépet !“ London, május 31. (Reuters) Az expedíciós hadsereg többezer katonája érkezett pénteken Londonba. A katonák elmondták, hogy a flandriai harcok alatt az ellenség nagy veszteségeket szenvedett és hogy az angolok katonai szempontból keményen állták a harcot a németekkel szemben, azonban minden katona ajkáról hallható volt: „Az Isten szerelmére, adjatok nekünk több repülőgépet." (MTI.) Cáfolják a Gamelin és Corap tábornokokról szóló faireket Párizs, május 31. (Havas.) A Havas-irodát felhatalmazták mindazoknak a fantasztikus híreknek a megcáfolására, amelyek Gamelin és Corap tábornokokról elterjedtek. (MTI.) Kis német csapatok partraszállhatnak Angliában London, május 31. (Havas.) Lehetséges, hogy különleges légköri viszonyok mellett kis német csapatok partra tudnak szállni Angliában, anélkül, hogy észrevennék őket — jelentette ki Sommerville altengernagy csütörtökön este a rádióban, de kijelentette, hogy Anglia felkészült ilyen lehetőségreis. Nem lehet felfedni — tette hozzá —, hogy miben áll az ilyen eshetőség elleni védekezés, de meg lehetnek nyugodva, hogy az ilyen partraszállást azonnal megállapítják és jelentik. (MTI ) Nők a francia hadseregben Párizs, május 31. (NST.) Franciaországban most már a nőket is felveszik a harcoló sereg segédcsapatainak kötelékeibe. A hivatalos lap közli a légi haderő kisegítő női pilótáinak felvételi feltéte Q&UIICLS könyve: A legkorszerűbb történelmi és politikai tájékoztató Kelet Európáról CSERÉPFALVI-KIADÁS lett. Legfeljebb 100 ilyen hős pilótát vesznek fel. Ezek rögtön egyenrangúak lesznek az altisztekkel és 24.000—34.000 frank kezdő fizetést kapnak évente, aszerint, hogy hány órai repülőteljesítményt végeznek, ez azonban legalább 300 óra kell, hogy legyen. A norvégiai harcok Párizs, május 31. (Havas.) A Havas-iroda tudósítója jelenti Stockholmból: Harminc óra hosszat tartó heves harcok után Narvik a szövetségesek kezére került. A végső harc kedden öt órakor kezdődött, amikor a szövetségesek könnyű hajórajai és az angol hadihajók tüzérségének védelme alatt a norvég csapatok lengyel és kanadai hegyi vadászok támogatásával kis halászhajók fedélzetén benyomultak Narvik kikötőjébe és a városba. A németek ellenállást tanúsítottak a városban, de a szövetségesek vesztesége igen csekély volt. A harc keddről szerdára virradó éjszaka is tartott s ekkor északi fény mellett folytak a küzdelmek. Szerdán délben az egész várost megtisztították a németektől, akik a strausesi alagútba menekültek. Ez az alagút annak a 14 alagútnak egyike, amely a svéd ércbányák felé vezető vasútvonal mentén fekszik. Az angol hadihajók bombázták az alagutat, amelyet a németek megerősítettek. Számolnak azzal, hogy a németek légi úton erősítéseket küldenek, hogy segítségre legyenek a bajoroknak, akik a vasútvonal mentén helyezkedtek el. (MTI.) Frey András: Párizs és London számol az olaszok hadbalépésével London, május 31. (Táviratban érkezett.) Angliában általában mindenki majdnem biztosra veszi Olaszország belépését a háborúba. Inkább csak az idő tekintetében oszlanak meg a vélemények. Ezeknek a jóslásoknak nem csupán az olasz hadikészülődés az alapja, hanem más, állítólag egészen konkrét értesülések is. Ezek szerint Róma olyan nyugati ajánlatokat is elutasított, amelyekért pedig semmiféle ellenszolgáltatást nem kívántak. Olaszország elhatározásának indoka tehát nyilvánvalóan az, hogy a felajánlott kedezményeket már amúgy sem tudná felhasználni. Lehetségesnek tartják, hogy az olasz hadüzenetnek előzményei is lesznek. Az angol feltevés az, hogy a mostani harctéri operációk nyugvópontra jutása után Berlin békeajánlatot tenne a szövetségeseknek, melyben az olasz igények is bennefoglaltatnának. Ha a szövetségesek ezeket nem fogadják el, akkor Olaszország megindul. Londonban azért látják kikerülhetetlennek Olaszország belépését a háborúba, mert Anglia és Franciaország sem különbékére nem hajlandó, sem arra, hogy akár Németország, akár Olaszország külön igényeit kielégítse. Itt-ott még felmerül ugyan olyan feltevés, amely szerint az olasz háborús előkészületek célja csak az, hogy a szövetségesek a hadüzenettől való félelmükben békés úton átadják azokat a területeket, amelyeket az olaszok kívánnak — a többség azonban ezt nem hiszi. Hangoztatják, hogy a szövetségesek hajlandók tárgyalni az olasz területi igényekről s erről a készségrőla brit nagykövetség tájékoztatta is az olasz kormányt, Róma azonban nem fogadta el az ezirányú angol— francia kezdeményezéseket. Viszont — mondják Londonban —, ha a szövetségesek készek is területi kérdésekről tárgyalni, semmiféle ultimátumszerű követelést nem hajlandók teljesíteni. Éppen ezért itt azt állítják, hogy a bejósolt német békeajánlatnak semmi kilátása sincs az elfogadásra Párizsban vagy Londonban, sem német,sem olasz vonatkozásban. Arra a kérdésre: miért nem fordulnak a szövetségesek formális ajánlattal Rómához, ha csak így lehet megakadályozni az olasz hadüzenetet, a válasz a következő: Olaszország mostani mozgósításával amúgy is annyi szövetséges szárazföldi, légi és tengeri haderőt köt le a mai, nem hadviselő állapotában, hogy további kívülmaradása nem jelentene megkönnyebbülést. Nagy előnynek csak azt tartanák, ha Olaszország demobilizálna s ezáltal a francia—olasz határról, Észak-Afrikából és a Földközitengerről el lehetne vonni a szövetséges haderőket és átvinni Észak- Franciaországba és Angliába, a Csatorna tájékára. Azt hiszik azonban, hogy amennyiben Olaszország hajlandó volna mozdulatlan maradni, a tengely legutóbbi megerősítésére való tekintettel — legalább is jó ideig — nem vállalkozhatna a szövetségesek irányában a leszerelésre. Mindezek alapján Londonban úgy látják, hogy Olaszország hadbalépése feltarthatatlan. Hozzáteszik ugyan, hogy csoda még történhet, ebben azonban azért nem lehet bízni, mert Olaszországgal kapcsolatban egy csoda már történt és nem valószínű, hogy a másodikra is sor kerüljön. Az első ilyen csoda Roosevelt bizalmas kijelentése volt, miszerint abban az esetben, ha a háború a Földközitengerre kiterjedne, az Egyesült Államok, ha nem nyomban, de önműködően belecsúsznának a háborúba. Ez nem befolyásolta Rómát, mert amennyiben hadbalép, ezt azzal a számítással teszi, hogy a háború őszig befejeződik. Amerikáról viszont köztudomású, hogy ha tud is fél év alatt húsz-huszonötezer repülőgépet építeni, mire ezek elkészülnek, már nem volna kit segíteni Európában. Egyelőre azonban Amerika a legközelebbi hónapokban amúgyis a legtöbbet adja a szövetségeseknek, ennél többet pedig néhány héten belül akkor sem szállíthatna, ha Olaszország hadba lépne. Londonban tehát ilyennek látják az olasz helyzetet. Mégis az angol felfogás az, hogy ilyen fordulat sem döntheti el a háborút. Ennek ellenére kétségtelenül örülnének, ha lehetséges volna a megegyezés Olaszországgal. A csoda, amely a helyzetet Róma és a szövetségesek közt megmenthetné, talán inkább az volna, ha akadna megfelelő közvetítő a tárgyalásokra. Minthogy Washington ennek érdekében mindent megtett, úgy látszik sikertelenül, most már legfeljebb a Vatikán bizalmas közbelépésétől lehetne eredményt várni. Ez azonban csak kombináció, amelynek előjelei egyelőre nem mutatkoznak. Egyébként Londonba olyan hírek érkeztek, hogy Spanyolországban is megerősödött a tengelybarát irányzat. Franco állítólag teljesen semleges ebben a kérdésben, de Suner befolyása az utóbbi hetekben — hír szerint — megnövekedett. Ha ez a befolyás gyenge is, hogy Spanyolországot az olasz hadüzenet előtt szembeállítása a szövetségesekkel, arra esetleg elég erős lenne, hogy az olasz hadbalépés esetén Madridot a tengelyhez csatlakoztassa s ebben az esetben három oldalról lehetne megrohanni Franciaországot. London szerint különben ebben az esetben Portugália nyomban megindulna Spanyolország ellen, de ettől eltekintve is határozottan állítják, hogy a Földközi-tengeren nem tartanakó semilyen fordulattól. Franciaország is meg tudja védeni magát. Azt a kérdést, hogy a francia határokat nemcsak északon, hanem egyebütt is betörhetnek, sem az angolok, sem a franciák nem tartják döntőnek a háború végső kimenetele szempontjából. Ebben oly szilárdan bíznak, hogy inkább vállalják a háború kiterjedését az egész Földközi-tengerre, semhogy olyan formában és körülmények között tegyenek engedményeket Olaszországnak. Ebből is kitűnik, hogy az angol—francia—olasz kérdés lekerült a tárgyi latolgatás területéről. Ugyanakkor azonban, bármennyire bizonyosnak látszik is Londonban a háború kiterjedése a Földközitengerre, mégis akad olyan felfogás is, , amely szerint Mussolini nem fog a háború mellett dönteni. * A háborús szenvedélyek erősödése Angliában úgyszólván minden területen tapasztalható. Az idegenek elleni gyanakvás elképzelhetetlen méreteket ölt. Ennek egyik magyarázata az, hogy az emberek dühös elszántsággal készülődnek mindenféle ejtőernyős és „ötödik hadosztályos“ kísérlet elleni harcra, a másik a sovinizmus — vagy ahogy itt mondják: a szingoizmus fellángolása, amelynek napról-napra több jele látható. Legutóbb például egy magasrangú, közismert angol arisztokrata hivatalnok felesége nem angol komornájával együtt akart megszállni egy vidéki városka szállodájában. Egymásután négy szálloda tagadta meg befogadását, mert ragaszkodott ahhoz, hogy komornájával egy házban lakjék. Hasonló esetek sorozatosan fordulnak elő. Azt a legújabb intézkedést, hogy bármilyen nemzetiségű idegeneknek éjjel nem szabad az utcán járni, szintén a közhangulattal magyarázzák. Állítólag maga a kormány nem tartotta szükségesnek az ilyen nagyfokú szigorúságot minden idegennel szemben, de a közhangulat nyomása alatt kénytelen volt így intézkedni. A termelési mozgósítás legújabb lépése az, hogy azokat a munkásokat, akik mezőgazdasági munkájukat abbahagyva, más munkát vállaltak, kötelezni fogják előbbi munkájuk folytatására. Az expedíciós sereg visszavonása nagy izgalomban tartja az angol közönséget. A lapok tele vannak a katonák hőstetteivel, halált megvető bátorságukkal, amellyel társaik elhajózását fedezik. Valóban, könnyű rendet és lelket tartani az előrenyomuló csapatokban, de annál nagyobb feladat ez a visszavonulásnál. 3 2.80 Micinekinpopio Bóka L.—Babits M.: Magyar nemzeti lant.Hazafias versgyűjtemény./ . P __ Mekkai László: Erdélyi városok (Officina képeskönyv) p . p 2.2C Lestyán Sándor: Jóskönyv, álomfejtés Régi magyar kalendáriumi furcsaságok. (A misztikus tudományok könyve) . . . P Janus Pannonius: A Duna mellől (Geréb L. fordítása fametszetekkel) ......................... . P Rexa Dezső: Pest-budai képeskönyvecske 02 színes metszet, kísérdszőveggel) .......................... P Csebi Pogány István: Rembrandt (32 gyönyörű műmelléklettel) P Hajdú Ernőné: Főzzünk okosan (A korszerű, helyes táplálkozás) ..... 5 — 1.80 3.60 P 1,201 Minden sátorban kaphatók!__| Lavrentiev szovjetkövet fogadtatása Belgrádban Belgrád, május 31. (A „Magyar Nemzet“ belgrádi tudósítójának telefonjelentése.) Lavrentiev szófiai szovjetkövet belgrádi látogatása állt pénteken a balkáni események középpontjában. Mint ismeretes, a szovjetdiplomata most volt először Belgrádban, ahol Lavrentievet, mint szláv testvért, rendkívül szívesen fogadták. Szovjet-Oroszország eddig igen messze feküdt a Balkántól, most azonban a háború eseményei közelebb hozták. Lavrentiev belgrádi látogatásának jelentőségét is ilyen értelemben fogják fel. Lavrentiev voltaképpen azért jött Belgrádba, hogy a szovjet— jugoszláv kereskedelmi szerződés ratifikált példányait kicserélje, látogatásának azonban nagyobb jelentőséget ad az, hogy a jugoszláv politikai élet vezető egyéniségeivel tárgyalásokat folytat. Ez alkalommal bizonyára megbeszélésre kerülnek általános jellegű politikai kérdések is. A megbeszélések anyagából semmit sem tettek közzé, azt azonban meg lehet állapítani, Belgrád örült annak, hogy Szovjet- Oroszországgal húszévi szünet után rendezte kapcsolatait. A jugoszláv—szovjet kereskedelmi viszony rendezése után valószínűleg még júniusban sor kerül a diplomáciai kapcsolatok felvételére is. Erre vonatkozólag Lavrentiev — értesülésünk szerint — szintén tárgyalásokat folytatott. A látogatás külsőségei különben a következők voltak: A szovjetkövet reggel érkezett meg, szállodájába hajtatott, onnan az udvarhoz ment és feliratkozott a látogatók könyvébe, majd látogatást tett Cvetko-vics miniszterelnöknél és Macsek helyettes miniszterelnöknél. Macsek a tárgyalások után a következőket mondotta: — Nem mondhatok semmi egyebet, csak azt, amit a követnek mondtam: nagyon örülök, hogy itt üdvözölhetem a szovjet kormány képviselőjét, mint a testvér orosz nép kiküldöttjét. Délután Lavrentiev Andresz jugoszláv kereskedelmi minisztert látogatta meg, utána Cincár-Markovics külügyminiszterhez ment, ahol kicserélték a ratifikált okmányokat a jugoszláv—szovjet kereskedelmi és hajózási szerződésről. A jugoszláv külügyminiszter ebédet adott a szovjetkövet tiszteletére, akit azután Pál régensherceg kihallgatáson fogadott. Délután még egyszer felkereste a jugoszláv külügyminisztert, majd este Andresz kereskedelmi miniszter adott vacsorát a szovjet követ tiszteletére. Lehetséges, hogy Lavrentiev a szombatot is Belgrádban tölti. * Belgrádban aláírták a jugoszláv —német kereskedelmi megállapodást. Az egyezmény nem jelent nagyobb változásokat, csak rendezi azt a helyzetet, amely a cseh— morva protektorátusnak a német vámterületbe való beolvadásával állott elő. Ezenkívül bizonyos tarifamódosításokat tettek. Kontingensek felemeléséről nem volt szó A török sajtó a nyugati hatalmak helyzetéből arra következtet, hogy egyelőre nem valószínű, hogy a háború Délkelet-Európára is kiterjedjen. Rámutatnak azokra a súlyos következményekre, melyek azt a hatalmat érnék, amely a Balkán békéjét veszélyeztetné. A moszkvai rádióállomások azt a hírt közölték, hogy az angol flotta nagy része a görög vizeken tartózkodik. A moszkvai rádiónak ez a híre arra mutat, hogy Szovjet- Oroszország figyelemmel kíséri a balkáni eseményeket. Moszkvában az utóbbi napokban hangsúlyozzák, hogy a Balkánt a legkisebb veszély sem fenyegeti. Az Izvesztija írja, hogy Szovjet-Oroszország nem tűr semmiféle változást a Balkánon. Minden olyan hír, amely a Balkán békéjének veszélyeztetettségéről szól, csak zavart akar előidézni. —i —— Egész Franciaországban imádkoznak a győzelemért Párizsból jelenti a Havas-iroda. Egész Franciaországban imákat mondanak a szövetséges csapatok győzelméért. Párizsban két egyháziszertartás is zajlott le: az egyik a Notre-Dame-ban, a másik a Trinitetemplomban. Vasárnap a Saint Etienne du Mont-templomban lesz könyörgő istentisztelet. Penziós ellátás 15 pengőtől diétával, strandfürdő-használatra