Magyar Nemzet, 1946. május (2. évfolyam, 95-119. szám)
1946-05-01 / 95. szám
Indiájai_____ f magyar elemre. Balogh István államtitkár beszéde az aktuális politikai kérdésekről ▼•Illnap Szentesen nagygyalust tartott a kisgazdapárt. A gyűlésen beszédet mondott dr Balogh István miniszterelnökségi államtitkár. — A moszkvai út eredményt érdekel most mindenkit elsősor■ bán — mondotta a többi között. • Az a tény egymagában, hogy kormánydelegációt fogadott a moszkvai kormány, komoly politikai értéket jelent. Az útnak magának az eredménye az volt, hogy a bizalom, amellyel a Szovjetúnió kormánya az első pillanattól kezdve viseltetett a magyar demokrácia iránt, még elmélyült, a viszony, amely eddig is zavartalan volt, közvetlenebbé vált. Bízhatunk benne, hogy ennek a bizalomnak és barátságnak fokozottabb mértékben lesznek anyagi és különösen politikai eredményei. Ha meg akarnék mérni valamivel az út fontosságát és sikerét, nem kellene egyébre utalnunk, mint az óriási sajtó- és rádióanyagra, amellyel a külföldi kormányok és hírügynökségek az úttal kapcsolatban foglalkoztak. Elképzelhető, hogy a moszkvai utat lélegzetvisszafojtva figyelték különösen azok, akik a békekötésnél velünk vonatkozásban érdekelve vannak. — Mi mindenesetre nyugodtan — az út előtti napnál nyugodtabban — nézünk a fejlemények elé s várjuk az időt, amikor a nagyhatalmak, mint békebírák fognak rólunk ítéletet mondani. Az előjelek biztatók. Ez nem azt jelenti, hogy most már valami vágyálomba, vagy illúzióba ringassuk magunkat. Bűnös háborúban voltunk és a háborút elvesztettük. És ha mégis azt mondom, reménnyel nézhetünk a fejlemények elé, ez azt jelenti: bízhatunk benne, hogy olyan békét kapnak, amely a magyar demokráciát nem gyengíteni, bement erősíteni sorrta. A földreform A vasárnapi lapok cikkeivel foglalkozva, utalt az államtitkár a munkáspártok májusi kiáltványára, amelyet a munkáslapok tettek közzé. Azt mondja a többi közt a kiáltvány — folytatta Balogh államtitkár —, hogy a magyar demokrácia balszárnya ígéretet kapott az új gazdák jogos követeléseinek teljesítésére a földreformmal kapcsolatban, a szénbányák államosítására, a legfontosabb nehézipari üzemek állami kezelésbe vételére, a bankok állami felügyeletére, a közhivatalok megtisztítására. Ami a földreform gyors befejezését illeti, régebben mondjuk már, hogy hagyják abba a földosztást, mert addig nem lehet befejezni a földreformot, amíg nincs meg a földosztás. A mostani helyzet nemcsak jogbizonytalanságot jelent, hanem termelési bizonytalanságot is. A föld szereti a napsütést, az esőt és szereti a nyugalmat, anélkül nem terem. Meg kell tehát tartani saját törvényünket. A nemzetgyűlés még ezen a héten,csütörtökön vagy pénteken tető alá hozza a telepítési törvényt, amely végleges pontot tesz a földreformra. Ami január elseje után történt, ezt érvényteleníti.Azt fogjuk tehát mindannyian mondani — nemcsak a kisgazdapárt, hanem mindegyik demokratikus párt —, hogy ami január elseje óta történt, maradjon eredeti állapotban. De ami addig történt, azt jogszerűen fejezzük be. Legyen telekkönyvi biztosítékkal a föld az új gazdáké, hogy ők is tulajdonjoguk tudatában műveljék a földjüket. Mi az új gazdákban nem ellenfeleket látunk, hanem testvért, aki a demokrácia jóvoltából most felnőtt a kisgazdák mellé s a régiekkel testvérként halad együtt az új úton. Az államosítás — A föld mélyében lévő kincsek államosítását is követeli a májusi kiáltvány. Ezt március 12-én Nagy Ferenc miniszterelnök, mint pártvezér, a kisgazdapárt szándéka szerint megerősítette. Eredete még ott van a Magyar Függetlenségi Front Szegeden aláírt programjában, az első ideiglenes nemzetgyűlés programjában és abban a rezolucióban, amelyet a pártok hoztak nyilvánosságra. Ez nem új kérdés, tehát miért a kormánynál sürgetik, miért a kisgazdapárttal szemben kérdezik azt, holott az ügy előkészítése munkáspárti miniszter hatáskörébe tartozik? Ott kell tehát sürgetni a dolgot s mi nem fogjuk megakadályozni, hogy a szén az állam tulajdonába menjen, sőt azt mondjuk, hogy régen meg lehetett volna valósítani. A nehézipar állami kezelésbe vétele sem a földművelésügyi miniszter, hanem a munkáspárti miniszter jogkörébe tartozik. Illetékes helyen kell sürgetni a kérdést. A címzés helytelen, vissza a feladónak. A B-lsta — A közhivatalok megtisztítására, amit közönségesen B-littának neveznek, politikai és gazdasági okból szükség van. Azokat a tisztviselőket, akik ma is olyan illúziókban ringatják magukat, hogy Hitler él s hogy a fasizmust fel lehet támasztani, le kell építeni, mert hátrányára vannak az ország demokratikus fejlődésének. Négyszázezer tisztviselő van most, 1938-ban fele sem volt. Mindenki megérti, hogy ez a sok tisztviselő a nemzet adófizetőire olyan anyagi terhet ró, amelyet enyhíteni kell. Most csak az a kérdés, hogyan történjék a B-listázás. Nagyon vigyáznunk kell arra, hogyha poltikailag bármilyen szigorúak vagyunk is, a szakértelmet ki ne zárjuk. Senkit nem akarok megbántani, amikor azt mondom, hogy ha beteg vagyok, nem a szabóhoz, vagy a suszterhez, hanem orvoshoz megyek, aminthogy józanságom késztet arra, hogy ne menjek az orvoshoz, ha ruhát, vagy cipőt szándékszom csináltatni. Ne higgye tehát senki, hogy éppen a köztisztviselőnek nem kell tudnia semmit. Szeretném látni azt az apparátust, amelyben nem értenek a közigazgatáshoz. Hogyan tudnák beszedni az adót, ha nem értenének ahhoz, hogy hogyan kell kivetni azt? — Ami a kisgazdapártnak a reakciós elemektől való megtisztítását illeti, azt kell mondanom, hogy reakciós elemek vannak, hiszen nem ismerhetjük a kisgazdapárt minden tagját, annyi millióan vannak. A komoly reakciósokkal a kisgazdapárt elbánt eddig is s megnyugtathatok mindenkit, hogy saját reakciósainkkal el fogunk bánni ezután is. Azt mondja a kiáltvány: „Május elsején mutassátok, meg, hogy a munkásság és a parasztság szövetségén és tömegerején megtörik a reakció minden mesterkedése." Ez igaz, mi — a parasztság és munkásság— összefogva ki fogjuk irtani a reakciót" — Ismételten olvasunk olyan jelenségekről, ahogy diákok szövetkeznek, talán össze is esküsznek, ezért bizonyos nyugtalanság mutatkozik. Nem akarom a dolgot eltúlozni és azt mondani, hogy valami nagyon komoly ügyről van szó, de nem akarom elhallgatni sem, mert nagyon komoly ellenforradalmi jelenségek válhatnak belőle. A tanulók mögött azonban ott látom a szülőket is. Lehetetlen, hogy a szülő ne tudná, mit csinál a gyermeke. Miért nem próbálja eszméletre hozni a zűrzavarból, a régi idők fasisztaságából? Tessék a szülőknek a gyermeket ellenőriztetni. Nem valami detektívregény olvasásából származó kalandkeresésről, hanem halálosan komoly dologról van szó. Ellenőrizzük tehát a gyermeket, mert a külföldnek eddig tanúsított bizalma és a mi demokratikus magyar fejlődésünk foroghat kockán. Egyház és magyarság — „A munka győzelmét a bányatermelés kimagasló eredményeivel ünnepeljük a szabad május elsején" — mondja tovább a kiáltvány. Krassó-Szörény vármegyében születtem, tudom milyen nehéz munka a bányászat, kalapot kell emelni előtte. Én azonban arról a munkáról is beszélek, amelyről nem esik olyan sok szó, amely oly szép és tökéletes, azokról a zöld vetésekről, amelyeket idejövet láttam. Ez a magyar reménység. Ami tőlünk tellett, megtettük, az eredmény nem rajtunk múlik, most már a jó Isten áldása kell. Sokan azt hiszik, talán még a mi pártunkban is, mintha a demokráciának nem kellene a jó Isten áldása. Az emberiségnek a jó Isten áldására minden időben szüksége volt, talán soha jobban, mint most. — Ne vegyék rossz néven tőlem, ha azt mondom, hogy tiszteljük egyházunkat, szeressük Istenünket, becsüljük papjainkat. Ezer évig így élt a magyarság, úgy tudott boldogulni, hogy jó volt hozzá a jó Isten. A demokratikus pártok is elismerik a vallás szabad gyakorlatát, kötelezettséget vállaltunk, hogy az egyházak további működésének anyagi feltételeit is megadjuk. Tehát minden párt, a magyar kommunista párt, a szociáldemokrata párt, parasztpárt és polgári demokrata párt vállalták ezt és bízom benne, hogy ezt a kötelezettségüket állani is fogják és megvalósítják. Magyarország és a külföld — Az angol alsóháznak több tagja Magyaroszágon tartózkodik, örülünk, hogy Nyugatról is ilyen komoly érdeklődés nyilvánul meg sorsunk iránt és ezért szeretettel köszöntjük őket. A delegáció vezetője, John Haire igen érdekes beszédet mondott a főváros polgármestere által adott ebéden. Azt mondotta, hogy London a technikai fejlődés révén most nagyon közel kerül Budapesthez. Mindössze hatórai légi út, éppen annyi, mint Budapesttől Moszkváig, így London Moszkvához is közel került. Ez módot fog adni arra, hogy a Szovjetúniót jobban megismerjék és nekünk — Magyarországnak — hivatásunk lehet, mert közelebb állunk a Szovjethez, segítséget nyújtani abban, hogy a Nyugat minél hamarább megismerje a Szovjetúniót. — Más külföldiek is tartózkodnak, most Budapesten. Itt vannak a bukaresti Operaház tagjai és a mi Operánkban vendégszerepelnek. Ugyanakkor magyar művészek tartózkodnak Bukarestben. Rendkívül örvendetes, hogy a gazdasági és politikai közeledést szinte megelőzve, megtalálják egymást a szomszédok a művészet és kultúra szeretetében. Ha más nem, kultúra lesz az, amely áttör minden gátat különböző népek és nemzetek között és ez lesz alapja az emberiség közös jövő fejlődésének. Elég volt már a vérből és könnyből; elég a gyászból és halálból; elég az üszkös falakból és szétdúlt tűzhelyekből. Most már ne egymás nyomorítására törekedjék az emberiség, hanem arra, hogy minél szebbé, jobbá tegye az életet. Azt szokták rólam mondani, hogy túlzottan optimista vagyok. Túlzottan nem, de határozottan optimista vagyok: bízom abban, hogy megtalálja egymást az emberiség s az emberiség családjában szerény, de méltó helye lesz a magyar népnek, mely végre annyi balsors s oly sok viszály után élheti a maga békés, dolgos életét a független magyar köztársaságban. Szőnyegjavítás TE hátvaság%« Fo!e!ágy és kétfekhegyes kanapéágy vb. Álpáruló különlegességek ágynemű tartóval. A világ legjobb nyelvtanárai tanítják Önt angolul, oroszul vb. (28 nyelven) a Rendeléseket korlátolt számban elfogadunk. Gramofont kölcsönzőnk, Iskoláknak és csoportoknak külön pótkönyvek. Vidékre élelmiszer ellenében la. KELETEURÓPAI KÖZPONT, Budapest, VIII., József-körút kettő ifiítt.HIT békeár feléért Ő 1 AKAR VENNI? Somogyi Záolatót 9. SÁRFIÍHOZ kell menni! Hirdetési akvizícióban jártas ügynököket (lehet nő is) keresünk azonnalra fix és jutalékkal „Biztos megélhetés" jeligére Erdős hirdetőbe, V. Báró Aczél utc* S. VfiRTES. IV. Vácz-u. 78/80 T. 18-47-34 JUTÁNYOS TEHERAUTÓK 1—10 tonnáig hetenkint GYÖR-fce, MISKOLC-ra s,écS'“ CÉL BRIT KUUKURTOK QZF&SFKPP SSSSSSS 26 Km* mm Ibi Obi MÁSODIK EMELETEN. NYERS, ÉS VADBŐRÖKET VESZEK! I— KERESKEDŐK! —| M Fém dohányszelence . 4 millió | Evőkanál . . . 1 millió | | Borotvakészülék . . , 2 „ Oldalfésű „ , 3 „ | Zsebtükör................1 „ | Bontófésű . . . 10 „ |KAHÁNTESTVÉREK SÍP-UTCA 4. Telefon 221-244^ | 1 | Q |jön BIZALOMMAL!M | 3 | ELADHAT-VE HETI / | AÖZf.VÍROSHXu.l Briliánst, ARANYAT, ezüstöt, órát, port / 1 * cellánt, szőnyeget, gobelineket, régi képet/ ^ |uf két, RÉGISÉGET. Szakbírálat. •^maiq'bqsi Kamermayer Károly n. 3» BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI KÖZSÉGI TAKARÉKPÉNZTÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Központ: DOROTTYA UTCA 4 . pn tuíilui&fef&iífó' ’/íépmes/ Erekor elisseő nemesüve . a Drehsz Antal-Richter Gedeon eljárással a SZEPESI JÁNOS obi. mérnöknek a MEIPZIG melletti FLÖSSBERG-ben 1945 áprilisában nyoma Aki bármit tud sorsáról, szíveskedjék édesapját, Budapest V. Mérleg utca 3. sz. alatt értesíteni. Minden költséget készséggel vállalok. Telefon: 180-230 Május 1. Emberekről és eszmékről kellene most beszélni, de fákról és bokrokról kívánkozik ki belőlünk a szó. A szerencsétlen Budapest fáinak és bokrainak csodájáról ezen a tavaszon. Mi látjuk csak így, vagy igaz lenne akkor is, ha őrült statisztikusok rubrikákba vennék az orgonák zuhatagos fürtjeinek és a gesztenyék gyertyáinak számát évről-évre? Valami olyan dús és vad virágzás öntötte el ezt a várost a törmeléksivatagok körül, hogy az ember legszívesebben azt motyogná: •Soha ilyen tavaszt!. És ha valaki úgy van, hogy sokat ezek közül a fák közül ismer, végig a budai utakon és kerti lankákon, tudja róluk, hogy hol sérültek és csonkultak az ostrom alatt, az emberkéz micsoda átkai sújtották őket és ugyanannak az emberkéznek mennyi ápoló gondját nélkülözték, akkor csak csodálkozni tud az életnek azon a tékozló, viszszavágó erején, ami most lombosodik és virágzik rajtuk. De aztán nem csodálkozunk. Hiszen, Budapest fái és bokrai! Ők követelik szinte, hogy mielőtt a világról szólnánk ezen a május elsején, erről a városról szóljunk, arról a nyüzsgő, kissé balkáni erejű, de a törmeléksivatagok közül is feltörő vitalitásról, amit mi talán észre se veszünk, csak ilyenkor, amikor egy percig megállunk, pihenünk és visszanézünk. Átvészeltünk egy az ostromhoz hasonló keménységekkel fenyegető telet, jobban, mint remélhettük, élünk, dolgozunk, a nők csinosodnak, az embereknek kedvük van tavaszi kirándulásokra, színházra, mozira, a politikai légkör csupa érezhető enyhülés, talán nem is értelemmel indokolható, de ösztönös optimizmus pattant fel a lelkekben. Nem könnyű vidámság mondatja ezt velünk. Nagyon sok baj van még, lesz is még, ezer és ezer otthonban fájdalom, gond és majdnem a legemésztőbb nélkülözés: egy szeretett ember hiánya, mégis az ország, a dolgozók összesége, ha nem is a nehezén, a legrosszabbon túl van. Ez a május elseje valamit hoz már a magyar tömegeknek is a nagyvilág igazi május elsejeinek színeiből, hangulataiból és lelkesedéséből. Ahhoz, hogy tudjuk, milyen nagy utat tettünk meg, idézzük egy villanásnyi időre, mi volt ma egy éve. Bizonyos vonatkozásban az volt a legcsodálatosabb május. A diadal beteljesülése, a szörnyű lidérc alóli szabadulás, az egyetlen lehetőség megteremtése a szocialista eszméken épülő világ kivívására. Mert az a május 1. volt a világ szabad és harcos népeinek boldog örömünnepe, amikor egyetlen napon ugyanabban a lappéldányban olvashattuk, hogy: Hitler Berlinben meghalt, a német rádió bejelentette a háború elvesztését, a fasizmus országai feltétel nélküli kapitulációs ajánlatot tettek, Mussolinit és társait Comóban kivégezték. Zsukov tábornagynak a történelemben örökké emlékezetes, bátor katonái már csak négyszáz méternyire állanak afenevad barlangjától, a Wilhelmstrassétől, és Molotov külügyi népbiztos az Egyesült Nemzetek san franciscói értekezletén biztosította a szövetségeseket a Szovjetúnió teljes készségéről a világ biztonságának és jövendő békéjének felépítésére. Ugyanakkor nálunk Erdei belügyminiszter kijelentené, hogy „a földreformmal örökre a magyar parasztság kezébe kerül a föld“. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök rádióbeszédében vázolta a kormány politikáját és programját, amiben az az említésre méltó, hogy amit akkor a kormány ígért, azt be is váltotta, Balogh István államtitkár felszólította az országot a reakció elleni egyöntetű küzdelemre és Tildy Zoltán — akkor még a Kisgazdapárt vezére — ezt mondotta: „Törhetetlenül hiszünk abban, hogy tudunk még ezen a földön országot építeni.“ Ami azóta történt, az, minden helyi hiba ellenére, a földreform történelmi művének megerősítése és körülbástyázása, a függetlenségi front programjának fokozatos megvalósítása, az öntudatra ébredő harc azok ellen, akik javíthatatlanoknak látszanak és annak bizonyítása, hogymégis sikerülni fog itt újból országot építeni. Ez is virágzás és lombosodás. Egy gazdagabb és szabadabb világ nehéz munkával művelt és idővel majd javított talaján. Demokráciának hívjuk. Ezért ünnepelhetünk mind a többiekkel mi is május elsején.