Magyar Nemzet, 1946. május (2. évfolyam, 95-119. szám)

1946-05-01 / 95. szám

Indiá­ja­i_____ f­ magyar elemre. Balogh István államtitkár beszéde az aktuális politikai kérdésekről ▼•Illnap Szentesen nagygyal­­ust tartott a kisgazdapárt. A gyűlésen beszédet mondott dr Balogh István miniszterelnök­­ségi államtitkár. — A moszkvai út eredményt érdekel most mindenkit elsősor­■ bán — mondotta a többi között. •­ Az a tény egymagában, hogy kormánydelegációt fogadott a moszkvai kormány, komoly po­litikai értéket jelent. Az útnak magának az eredménye az volt, hogy a bizalom, amellyel a Szovjetúnió kormánya az első pillanattól kezdve viseltetett a magyar demokrácia iránt, még elmélyült, a viszony, amely ed­dig is zavartalan volt, közvetle­nebbé vált. Bízhatunk benne, hogy ennek a bizalomnak és barátságnak fokozottabb mér­tékben lesznek anyagi és külö­nösen politikai eredményei. Ha meg akarnék mérni valamivel az út fontosságát és sikerét, nem kellene egyébre utalnunk, mint az óriási sajtó- és rádió­­­anyagra, amellyel a külföldi kormányok és hírügynökségek az úttal kapcsolatban foglalkoz­tak. Elképzelhető, hogy a moszkvai utat lélegzetvissza­fojtva figyelték különösen azok, akik a békekötésnél velünk vo­natkozásban érdekelve vannak. — Mi mindenesetre nyugod­tan — az út előtti napnál nyu­­godtabban — nézünk a fejlemé­nyek elé s várjuk az időt, ami­kor a nagyhatalmak, mint béke­­bírák fognak rólunk ítéletet mondani. Az előjelek biztatók. Ez nem azt jelenti, hogy most már valami vágyálomba, vagy illúzióba ringassuk magunkat. Bűnös háborúban voltunk és a háborút elvesztettük. És ha mégis azt mondom, reménnyel nézhetünk a fejlemények elé, ez azt jelenti: bízhatunk benne, hogy olyan békét kapnak, amely a magyar demokráciát nem gyengíteni, bement erősíteni sorrta. A földreform A vasárnapi lapok cikkeivel foglalkozva, utalt az államtitkár a munkáspártok májusi kiáltvá­nyára, amelyet a munkáslapok tettek közzé. Azt mondja a töb­bi közt a kiáltvány — folytatta Balogh államtitkár —, hogy a magyar demokrácia balszárnya ígéretet kapott az új gazdák jo­gos követeléseinek teljesítésére a­ földreformmal kapcsolatban, a szénbányák államosítására, a legfontosabb nehézipari üzemek állami kezelésbe vételére, a ban­kok állami felügyeletére, a köz­hivatalok megtisztítására. Ami a földreform gyors befejezését illeti, régebben mondjuk már, hogy hagyják abba a földosz­tást, mert addig nem lehet be­fejezni a földreformot, amíg nincs meg a földosztás. A mos­tani helyzet nemcsak jogbizony­talanságot jelent, hanem terme­lési bizonytalanságot is. A föld szereti a napsütést, az esőt és szereti a nyugalmat, anélkül nem terem. Meg kell tehát tar­tani saját törvényünket. A nem­zetgyűlés mé­g ezen a héten,­­csütörtökön vagy pénteken tető alá hozza a telepítési törvényt, amely végleges pontot tesz a földreformra. Ami január elseje után történt, ezt érvényteleníti.­­Azt fogjuk tehát mindannyian mondani — nemcsak a kis­gazdapárt, hanem mindegyik demokratikus párt —, hogy ami január elseje óta történt, ma­radjon eredeti állapotban. De ami addig történt, azt jogsze­rűen fejezzük be. Legyen telek­könyvi biztosítékkal a föld az új gazdáké, hogy ők is tulajdon­joguk tudatában műveljék a földjüket. Mi az új gazdákban nem ellenfeleket látunk, hanem testvért, aki a demokrácia jóvol­tából most felnőtt a kisgazdák mellé s a régiekkel testvérként halad együtt az új úton. Az államosítás — A föld mélyében lévő kin­csek államosítását is követeli a májusi kiáltvány. Ezt március 12-én Nagy Ferenc miniszter­­elnök, mint pártvezér, a kis­gazdapárt szándéka szerint meg­erősítette. Eredete még ott van a Magyar Függetlenségi Front Szegeden aláírt programjában, az első ideiglenes nemzetgyűlés programjában és abban a rezo­­lucióban, amelyet a pártok hoz­tak nyilvánosságra. Ez nem új kérdés, tehát miért a kormány­nál sürgetik, miért a kisgazda­­párttal szemben kérdezik azt, holott az ügy előkészítése m­un­káspárti miniszter hatáskörébe tartozik? Ott kell tehát sürgetni a dolgot s mi nem fogju­k meg­akadályozni, hogy a szén az ál­lam tulajdonába menjen, sőt azt mondjuk, hogy régen meg lehe­tett volna valósítani. A nehéz­ipar állami kezelésbe vétele sem a földművelésügyi miniszter, hanem a munkáspárti miniszter jogkörébe tartozik. Illetékes he­lyen kell sü­rgetni a kérdést. A címzés helytelen, vissza a fel­adónak. A B-l­sta — A közhivatalok megtisztí­tására, amit közönségesen B-lit­­tának neveznek, politikai és gaz­dasági okból szükség van. Azo­kat a tisztviselőket, akik ma is olyan illúziókban ringatják ma­gukat, hogy Hitler él s hogy a fasizmust fel lehet támasztani, le kell építeni, mert hátrányára vannak az ország demokratikus fejlődésének. Négyszázezer tiszt­viselő van most, 1938-ban fele sem volt. Mindenki megérti, hogy ez a sok tisztviselő a nem­zet adófizetőire olyan anyagi ter­het ró, amelyet enyhíteni kell. Most csak az a kérdés, hogyan történjék a B-listázás. Nagyon vigyáznunk kell arra, hogy­­ha poltikailag bármilyen szigorúak vagyunk is, a szakértelmet ki ne zárjuk. Senkit nem akarok meg­bántani, amikor azt mondom, hogy ha beteg vagyok, nem a szabóhoz, vagy a suszterhez, ha­nem orvoshoz megyek, amint­hogy józanságom késztet arra, hogy ne menjek az orvoshoz, ha ruhát, vagy cipőt szándék­­szom csináltatni. Ne higgye te­hát senki, hogy éppen a köztiszt­viselőnek nem kell tudnia sem­mit. Szeretném látni azt az ap­parátust, amelyben nem értenek a közigazgatáshoz. Hogyan tud­nák beszedni az adót, ha nem értenének ahhoz, hogy hogyan kell kivetni azt? — Ami a kisgazdapártnak­ a reakciós elemektől való megtisz­títását illeti, azt kell mondanom, hogy reakciós elemek vannak, hiszen nem ismerhetjük a kis­gazdapárt minden tagját, annyi millióan vannak. A komoly reakciósokkal a kisgazdapárt el­bánt eddig is s megnyugtathatok mindenkit, hogy saját reakció­sainkkal el fogunk bánni ezután is. Azt mondja a kiáltvány: „Május elsején mutassátok, meg, hogy a munkásság és a paraszt­ság szövetségén és tömegerején megtörik a reakció minden mes­terkedése." Ez igaz, mi — a pa­rasztság és munkásság— össze­fogva ki fogjuk irtani a reak­ciót" — Ismételten olvasunk olyan jelenségekről, ahogy diákok szö­vetkeznek, talán össze is esküsz­­­nek, ezért bizonyos nyugtalan­ság mutatkozik. Nem akarom a dolgot eltúlozni és azt mondani, hogy valami nagyon komoly ügyről van szó, de nem akarom elhallgatni sem, mert nagyon komoly ellenforradalmi jelensé­gek válhatnak belőle. A tanulók mögött azonban ott látom a szülőket is. Lehetetlen, hogy a szülő ne tudná, mit csinál a gyermeke. Miért nem próbálja eszméletre hozni a zűrzavarból, a régi idők­ fasisztaságából? Tes­sék a szülőknek a gyermeket ellenőriztetni. Nem valami de­­tektívregény olvasásából szár­mazó kalandkeresésről, hanem halálosan komoly dologról van szó. Ellenőrizzük tehát a gyer­meket, mert a külföldnek eddig tanúsított bizalma és a mi de­mokratikus magyar fejlődésünk foroghat kockán. Egyház és magyarság — „A munka győzelmét a bá­nyatermelés kimagasló eredmé­nyeivel ünnepeljük a szabad május elsején" — mondja to­vább a kiáltvány. Krassó-Szö­­rény vármegyében születtem, tu­dom milyen nehéz munka a bá­nyászat, kalapot kell emelni előtte. Én azonban arról a mun­káról is beszélek, amelyről nem esik olyan sok­ szó, amely oly szép és tökéletes, azokról a zöld vetésekről, amelyeket idejövet láttam. Ez a magyar reménység. Ami tőlünk tellett, megtettük, az eredmény nem rajtunk mú­lik, most már a jó Isten áldása kell. Sokan azt hiszik, talán még a mi pártunkban is, mintha a demokráciának nem kellene a jó Isten áldása. Az emberiség­nek a jó Isten áldására minden időben szüksége volt, talán soha jobban, mint most. — Ne vegyék rossz néven tő­lem, ha azt mondom, hogy tisz­teljük egyházunkat, szeressük Istenünket, becsüljük papjain­kat. Ezer évig így élt a magyar­ság, úgy tudott boldogulni, hogy jó volt hozzá a jó Isten. A de­mokratikus pártok is elismerik a vallás szabad gyakorlatát, kö­telezettséget vállaltunk, hogy az egyházak további működésének anyagi feltételeit is megadjuk. Tehát­ minden párt, a magyar kommunista párt, a szociálde­mokrata párt, parasztpárt és polgári demokrata párt vállalták ezt és bízom benne, hogy ezt a kötelezettségüket állani is fogják és megvalósítják. Magyarország és a külföld — Az angol alsóháznak­ több tagja Magyaroszágon tartózko­dik, örülünk, hogy Nyugatról is ilyen komoly érdeklődés nyilvá­nul meg sorsunk iránt és ezért szeretettel köszöntjük őket. A delegáció vezetője, John Haire igen érdekes beszédet mondott a főváros polgármestere által adott ebéden. Azt mondotta, hogy London a technikai fejlő­dés révén most nagyon közel kerül Budapesthez. Mindössze hatórai légi út, éppen annyi, mint Budapesttől Moszkváig, így London Moszkvához is közel ke­rült. Ez módot fog adni arra, hogy a Szovjetúniót jobban megismerjék és nekünk — Ma­gyarországnak — hivatásunk le­het, mert közelebb állunk a Szovjethez, segítséget nyújtani abban, hogy a Nyugat minél ha­marább megismerje a Szovjet­úniót. — Más külföldiek is tartóz­kodnak, most Budapesten. Itt vannak a bukaresti Operaház tagjai és a mi Operánkban ven­­dégszerepelnek. Ugyanakkor magyar művészek tartózkodnak Bukarestben. Rendkívül örven­detes, hogy a gazdasági és po­litikai közeledést szinte meg­előzve, megtalálják egymást a szomszédok a művészet és kul­túra szeretetében. Ha más nem, kultúra lesz az, amely áttör min­den gátat különböző népek és nemzetek között és ez lesz alapja az emberiség közös jövő fejlődésének. Elég volt már a vérből és könnyből; elég a gyászból és halálból; elég az üszkös falakból és szétdúlt tűz­helyekből. Most már ne egymás nyomorítására törekedjék az emberiség, hanem arra, hogy minél szebbé, jobbá tegye az éle­tet. Azt szokták rólam mondani, hogy túlzottan optimista va­gyok. Túlzottan nem, de hatá­rozottan optimista vagyok: bí­zom abban, hogy megtalálja egymást az emberiség s az em­beriség családjában szerény, de méltó helye lesz a magyar nép­nek, mely végre annyi balsors s oly sok viszály után élheti a maga békés, dolgos életét a füg­­getlen magyar köztársaságban. Szőnyegjavítás T­E h­á­tvaság­%« Fo!e!ágy és kétfekhegyes kanapéágy vb. Álpáruló különlegességek ágynemű tartóval. A világ legjobb nyelvtanárai tanítják Önt angolul, oroszul vb. (28 nyelven) a Rendeléseket korlátolt számban elfogadunk. Gramofont kölcsönzőnk, Iskolák­nak és csoportoknak külön pótkönyvek. Vidékre élelmiszer ellenében la. KELETEURÓPAI KÖZPONT, Budapest, VIII., József-körút kettő i­fi­í­t­t.HIT békeár feléért Ő 1 AKAR VENNI? Somogyi Záolatót 9. SÁRFIÍHOZ kell menni! Hirdetési akvizícióban jártas ügynököket (lehet nő is) keresünk azonnalra fix és jutalékkal „Biztos megélhetés" jeligére Erdős hirdetőbe, V. Báró Aczél­ utc* S. VfiRTES. IV. Vácz-u. 78/80 T. 18-47-34 JUTÁNYOS TEHERAUTÓK 1—10 tonnáig hetenkint GYÖR-fce, MI­SKOLC-ra s,écS'“ CÉL BRIT KUUKURTOK QZF&SFKPP SSSSSSS 26 Km* mm Ibi Obi MÁSODIK EMELETEN. NYERS, ÉS VADBŐRÖKET VESZEK! I— KERESKEDŐK! —| M Fém dohányszelence . 4 millió | Evőkanál . . . 1 millió | | Borotvakészülék . . , 2 „ Oldalfésű „ ,­­ 3 „ | Zsebtükör................1 „ | Bontófésű . . . 10 „ |KAHÁNTESTVÉREK SÍP-UTCA 4. Telefon 221-244^ | 1 | Q |jön BIZALOMMAL!M | 3 | ELADHAT-VE HETI / | AÖZf.VÍROSHXu.l Briliánst, ARANYAT, ezüstöt, órát, por­t / 1 * cellánt, szőnyeget, gobelineket, régi képe­t/ ^ |uf két, RÉGISÉGET.­­ Szakbírálat. •^maiq'bqsi Kamermayer Károly­ n. 3» BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI KÖZSÉGI TAKARÉKPÉNZTÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Központ: DOROTTYA­ UTCA 4 . pn tuíilui&fef&iífó' ’/íépmes/ Erekor elisseő nemesüve . a Drehsz Antal-Richter Gedeon eljárással a­­ SZEPESI JÁNOS obi. mérnöknek a M­EIPZIG melletti FLÖSSBERG-ben 1945 áprilisában n­yoma Aki bármit tud sorsáról, szíveskedjék édesapját, Budapest V. Mérleg­ utca 3. sz. alatt értesíteni. Min­den költséget készséggel vállalok. Telefon: 180-230 Május 1. Emberekről és eszmékről kel­lene most beszélni, de fákról és bokrokról kívánkozik ki belő­lünk a szó. A szerencsétlen Bu­dapest fáinak és bokrainak cso­dájáról ezen a tavaszon. Mi látjuk csak így, vagy igaz lenne akkor is, ha őrült statisz­tikusok­­ rubrikákba vennék az orgonák zuhatagos fürtjeinek és a gesztenyék gyertyáinak szá­mát évről-évre? Valami olyan dús és vad virágzás öntötte el ezt a várost a törmeléksivata­gok körül, hogy az ember leg­szívesebben azt motyogná: •So­ha ilyen tavaszt!. És ha valaki úgy van, hogy sokat ezek közül a fák közül ismer, végig a budai utakon és kerti lankákon, tudja róluk, hogy hol sérültek és csonkultak az ostrom alatt, az emberkéz micsoda átkai sújtották őket és ugyanannak az emberkéznek mennyi ápoló gondját nélkülöz­ték, akkor csak csodálkozni tud az életnek azon a tékozló, visz­­szavágó erején, ami most lom­­bosodik és virágzik rajtuk. De aztán nem csodálkozunk. Hiszen, Budapest fái és bokrai! Ők követelik szinte, hogy mi­előtt a világról szólnánk ezen a május elsején, erről a városról szóljunk, arról a nyüzsgő, kissé balkáni erejű, de a törmelék­­sivatagok közül is feltörő vita­litásról, amit mi­ talán észre se veszünk, csak ilyenkor, amikor egy percig megállunk, pihe­nünk és visszanézünk. Átvészeltünk egy az ostrom­­hoz hasonló keménységekkel fe­nyegető telet, jobban, mint re­mélhettük, élünk, dolgozunk, a nők csinosodnak, az emberek­nek kedvük van tavaszi kirán­dulásokra, színházra, mozira, a politikai légkör csupa érezhető enyhülés, talán nem is értelem­mel indokolható, de ösztönös optimizmus pattant fel a lel­kekben. Nem könnyű vidámság mon­datja ezt velünk. Nagyon sok baj van még, lesz is­ még, ezer és ezer otthonban fájdalom, gond és majdnem a legemész­­tőbb nélkülözés: egy szeretett ember hiánya, mégis­­ az or­szág, a dolgozók összesége, ha nem is a nehezén, a legrosszab­­bon túl van. Ez a május elseje valamit hoz már a magyar tömegeknek is a nagyvilág igazi május elsejeinek színeiből, hangulataiból és lel­kesedéséből. Ahhoz, hogy tud­juk, milyen nagy utat tettünk meg, idézzük egy villanásnyi időre, mi volt ma egy éve. Bizonyos vonatkozásban az volt a legcsodálatosabb május. A diadal beteljesü­lése, a ször­nyű lidérc alóli szabadulás, az egyetlen lehetőség megteremtése a szocialista eszméken épülő vi­lág kivívására. Mert az a május 1. volt a világ szabad és harcos népeinek boldog örömünnepe, amikor egyetlen napon ugyan­abban a lappéldányban olvas­hattuk, hogy: Hitler Berlinben meghalt, a német rádió bejelen­tette a háború elvesztését, a fa­sizmus országai feltétel nélküli kapitulációs ajánlatot tettek, Mussolinit és társait Comóban kivégezték. Zsukov tábornagy­nak a történelemben örökké em­lékezetes, bátor katonái már csak négyszáz méternyire álla­nak a­­fenevad barlangjától,­ a Wilhelmstrassétől, és Molotov külügyi népbiztos az Egyesült Nemzetek san franciscói értekez­letén biztosította a szövetsége­seket a Szovjetúnió teljes kész­ségéről a világ biztonságának és jövendő békéjének felépítésére. Ugyanakkor nálunk Erdei bel­ügyminiszter kijelentené, hogy „a földreformmal örökre a ma­gyar parasztság kezébe kerül a föld“. Dálnoki Miklós Béla mi­niszterelnök rádióbeszédében vá­zolta a kormány politikáját és programját, amiben az az emlí­­tésre méltó, hogy amit akkor a kormány ígért, azt be is vál­­totta, B­alogh István államtitkár felszólította az országot a reak­ció elleni egyöntetű küzdelemre és Tildy Zoltán — akkor még a­ Kisgazdapárt vezére — ezt mon­dotta: „Törhet­etlenül hiszünk abban, hogy tudunk még ezen a földön országot építeni.“ Ami azóta történt, az, minden helyi hiba ellenére, a földreform történelmi művének megerősí­tése és körülbástyázása, a füg­getlenségi­­ front programjának fokozatos megvalósítása, az ön­tudatra ébredő harc azok ellen, akik javíthatatlanoknak látsza­nak és annak bizonyítása, hogy­­mégis sikerülni fog itt újból or­szágot építeni. Ez is virágzás és lombosodás. Egy gazdagabb­­ és szabadabb világ nehéz munkával művelt és idővel majd javított talaján. Demokráciának hívjuk. Ezért ünnepelhetünk mind a többiek­kel mi is május elsején.

Next