Magyar Nemzet, 1947. június (3. évfolyam, 122-145. szám)
1947-06-01 / 122. szám
mimm I. ______________________Raffiarliana_____________ Magyar hadifogolybizottság Romániában '/A Bukarestbe érkezett magyar hadifogoly-bizottság a román kormánnyal tárgyalt és érintkezésbe lépett Groza miniszterelnökkel, a SZER-el és a román közlekedésügyi miniszterrel. A Szovjetúnióban tartózkodó 100.000 magyar hadifoglyot Románián át szállítják haza. Diplomáciai viszony Kína és Magyarország között A kínai Csangkaisek-kormányközölte, hogy hajlandó Magyarországgal fölvenni a diplomáciai kapcsolatokat. Magyarok a zürichi Pen-kongresszuson Zürichben június hó 27-e között tartják a világ Pen Clubjai közgyűlésüket, amelyen Magyarország is részt vesz. A magyar delegáció útjából elkerültek az akadályok s így vasárnap Zürichbe utazik a magyar Pen Club képviseletében Heitai Jenő, Rubinyi Mózes és Passuth László, aki a magyar indítványok előadója lesz. A hivatalos kiküldötteken kívül Magyarországot még a következők képviselik a közgyűlésen: Gyergyai Albert, Ottlik Géza, Sőtér István, Hubay Miklós, Zádor Anna, Tábori Pál és Eckhardt Sándor. tovább segít bennünket a svéd Vöröskereszt Gösta Forsberg őrnagy, a svéd Vöröskereszt budapesti delegátusa kijelentette a Magyar Nemzet munkatársának, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben tovább folytatják Magyarország megsegélyezését, csupán nyári szünet lesz a segélyek . folyósításába®. Újabb küldemények körülbelül ősz elejére várhatók. — Svédországban igen nagy Magyarország iránt a szimpátia— mondotta az őrnagy —, a svéd Vöröskereszthez beküldött ajándékok nagy részét mint kizárólag Magyarországnak szánt segítséget ajánlják fel. Azokra a hírekre, hogy itt a szétosztás körül visszaélések voltak, mosolyogva válaszolt Forsberg őrnagy. — Valószínű — mondotta —, hogy ezek a hírek a segélyezés nyári szüneteltetésével kapcsolatban terjedtek el. Az adományok szétosztása példás volt, amelyről az utolsó dekáig pontos kimutatás készült. Az érdekeltek legyenek nyugodtak, a svéd Vöröskereszt továbbra is segélyezni fogja a nagyon is rászorult magyar néprétegeket. Népbírósági Elírek A népbíróság Iván István halászt, aki 1942-ben Ukrajnában mint a 19-1-es munkaszolgálatos század szakaszparancsnoka alárendeltjeivelkegyetlenül bánt, tizenöt évi kényszermunkára ítélte. Részint felekezet-, részint demokráciaellenes izgatás miatt Fekete Józsefné egyévi börtönbüntetést, Jáger Miháy ügynök pedig másfélévi börtönbüntetést kapott. A NŐT Keresztes Endre volt polgári iskolai tanár, a Hunyadipáncélosok tartalékos főhadnagyárak büntetését másfélévi börtönben állapította meg. _____.Képek az Örök Városból Róma, május hó Hát persze, az élet Olaszországban is teljesen megváltozott! — Ez az első benyomás, ami az emberben támad, amikor hosszú évek háborús szenvedései után újból Itália földjére lépünk. Legelőször is meglep az a csend, amely mindenfelé fogadja ma a régi zajos olasz élethez szokott idegent. Csendesebbek az emberek, csendesebb az utca, pedig a forgalom ma is éppen olyan élénk, mint volt. Utcakeresztezéseknél percekig kell várni, míg a rendkívül ügyesen kanyargó autók tömegében, minden lehetőséget gondosan kihasználva át tudunk surranni az úttesten. Nem a forgalom csökkent tehát, hanemaz emberek lettek csendesebbek. Ha az okait kezdjük kutatni, hirtelen ráérlik, hogy alig látni az utcán uniformist. Valóban ez az első és nem is lényegtelen változás, mert a közelmúlt szomorú tapasztalataiból tudjuk, a katonai, de különösen a pártuniformis ad hangot és vele együtt valódi, vagy inkább vélt jogcímet a túlzottan önérzetes, kollektív fellépésre viselőjének. Olasz uniformist ma alig látni Itáliában és az újságokat forgatva az okát is hamarosan megtaláljuk. Éppen most folyik a hadsereg létszámának radikális csökkentése, ami a hivatásos katonák létszámának nagymérvű leszállításával jár együtt. De az olasz magatartás kétségtelen elkomorodásának nyilván mélyebb, belsőbb okai is vannak. Az olasz nép közel egy évszázad óta nemcsak gondosan, de sikerrel is követte egyik legnagyobb államférfiának, Cavournak azt a sokat emlegetett mondását: "Az olasz nép azért imádkozzék, hogy mindig a győztesek oldalán legyen.* Cianónak itt is gyakran idézett naplójából, de még más dokumentumokból is ma már jól tudjuk, hogy a legutóbbi háborúban nem ugyan az olasz nép, hanem felelőtlenül könnyelmű vezetője rosszul imádkozott s ezért Olaszország — mondhatnék minden eddigi szokástól eltérően — a vesztesek oldalára került. Ez az, ami a társadalom kollektív öntudatát megrázta, az egyén magabiztos önérzetét megkisebbítette. Idő és a politikai helyzet alakulása hozhatja majd meg ismét ennek az öntudatnak nyilván új képletekbe foglalt visszatérését. Hanem uniformist azért látni az utcán, ha nem is nagyon feltűnőeket. Angol és főleg amerikai egyenruhákat. A viszony az angolszász katonák és az őslakosság között kifogástalan, mindenben megfelel azoknak az érzelmeknek, amellyel az olasz nép a gazdag Anglia és Amerika iránt a múltban is viseltetett s amelyet Mussolini oly végzetesen félre- vagy éppen nem ismert. Ennek a jó viszonynak csak egyik, nem is túlságosan jellemző mozzanata a sok angolszász—olasz házasság a társadalom legszélesebb rétegeiben. Mégis az az ember érzése, hogy az angolszászok nosztalgiáját Itália után Sluxley legszebb és legmaibb olasz novellái és tanulmányai jobban kifejezik, mint a római lokálokban kétségkívül mértéktartóan szórakozó katonák és az olaszok is lelkük mélyén jobban szeretik, ha az angolok és amerikaiak nem uniformisban, hanem turistaként gyönyörködnek Itália örök szépségeiben. +_____Az életszínvonal Állítólag jegyrendszer is sem Olaszországban. Erről az idegen inkább csak véletlenül értesül, ha az újság valamelyik eldugott helyén például étolajkiosztásról csodálkozva olvas. Ez azonban felesleges fáradtság. Elég, ha a dollár naponta nagy kilengéseket mutató kurzusát figyeli. Mert a vendéglőkben éppen úgy, mint az üzletekben mindent, ami a mindennapi élethez kell, kapni lehet, kizárólag csak líra, vagy inkább nemes valuta gondjai lehetnek az embernek. Mire futja belőle! Az újjáépítés itt is nagy méretekben halad. Olyan nagy méretekben, hogy meg is lepi az embert, mert újságjaink mintha nem szóltak volna eléggé az olasz újjáépítés valóbanhatalmas lendületéről. A háborús pusztítás itt nem annyira a városokat, lakóhelyeket sújtotta, hanem a közlekedési útvonalakat tette igen alaposan, sokszor a mieinknél is alaposabban tönkre. A Firenze—Róma közötti, mintegy háromszáz kilométeres vasútvonalnak nemcsak hogy majdnem valamennyi vasúti hídját felrobbantották, de a felépítmények is csaknem teljesen elpusztultak. Az újjáépítés itt most gőzerővel folyik, mégpedig a miénktől eltérően úgy, hogy nemcsak a hidakat és a pályatesteket teszik használhatóvá, hanem a vasúti épületeket is végleges formában, rendszerint a réginél bővebb méretekben építik fel. Olaszország gazdasági helyzetének csak felületes ismeretében sem lehet kétséges, hogy dacára a győztes nagyhatalmak kétségtelen jóindulatának és a sokágú és bőséges angolszász gazdasági támogatásnak, az olasz nép minden rétege nehéz, a múltbelinél sokkal nehezebb életkörülmények között él. Ez mindenkit egyformán sújt. A közalkalmazotti fizetések nagyjából a mieinknek felelnek meg. De itt ezt súlyosabban érzik, mert az életszínvonal a két világháború között — Itália győztes nagyhatalom volt kiterjedt gyarmatbirodalommal — magasabban állt. Ma itt is a legtöbben, konjunkturális keresők váltakozó táborától eltekintve, a múlthozviszonyítva nagyon összehúzódva élnek. Egy olasz külügyminiszteri tisztviselő ismerősünk azelőtt szakácsnőt, két szobalányt, inas sofőrt tartott hivatali állásának megfelelő terjedelmű lakásában. Ma mindezt egy egyetemi hallgatónő pótolja, aki egyik nap délelőtt, másik nap délután segít a háziaszszonynak a háztartásban. Nagyon szellemesen jellemezte ezt a helyzetet egy világot járt olasz nagykövetnek kitűnő magyar felesége: — Nem az a nehéz, hogy háztartási alkalmazottak vagyunk, hanem az, hogy amellett még úrnőnek is kell lennünk ! +_____A demokrácia Aki Itália múltját, történeti hagyományait csak kissé is alaposabban ismeri, annak nem meglepő, hogy a demokrácia, a mostani átalakulás milyen könynyen, milyen természetesen ment Olaszországban. A demokrácia hagyományai itt nemcsak az antikban gyökereznek, de folytonosságát biztosította, formálta a középkori városállamok társadalmi és politikai berendekedése is. Róma meg éppen sohasem ismerte az örökletes monarchia rendszerét. A császárok már Kr. u. IV. század végén, kettéosztva a birodalmat, székhelyüket Bizáncba, illetve Milánóba tették át. Rómát az ősi hagyományokat őrző politikai testület, a szenátus kormányozta, olykor egyedül, majd később a pápákkal együtt, azoknak a főhatalma alatt, de kétségkívül a hagyományokban gyökerező önállósággal. A pápaság az isteni és erkölcsi törvények által korlátozott autokratizmust jelentette, mert sohasem válhatott dinasztikus rendszerré, volt és van benne, a választás lehetősége miatt, egy határozottan demokratikus vonás. Róma csak 1870 után lett az évtizeddel azelőtt életrehívott olasz királyság székhelye. Azóta a sajtó erős hangsúlyozással, de, kétségkívül kissé mesterkélten igyekezett a királyi családot és az udvart Rómában népszerűsíteni. Eleinte ez a pápaság tekintélyének elhomályosítása érdekében is történt, az első világháború óta ez a tendencia is mgszűnt. A háború elvesztése a risorgimento által megteremtett olasz királyság bukását is magával hozta. Az udvar eltűnt Rómából, a lapok viszont hűvös érdektelenséggel, semmitmmondóan írnak itt a volt királyi család egyik-másik tagjával kapcsolatos hírekről. Szenvedélyeket a királyság kérdése itt, Rómában nem tornyosít fel, a királypártiak inkább Délen vannak, bár a legutóbbi szicíliai választások arra engednek következtetni, hogy a royalista mozgalom ott is csökkenőben van. Pillanatnyi hangulat-e ez, vagy pedig komoly átalakulás, azt a jövő fogja megmutatni. + Nitti a pápáról Csaknem kétezer esztendő hagyományai a második világháború szörnyű esményei és keserű tanulságai az olasz népet jobban, mint valaha is Szent Péter trónja, a Vatikán felé fordították. Ez elsősorban nem politikai, hanem érzelmi, lelki magatartás. Két évezred során a viszony a pápák és Róma népe között sok válságon ment át. A középkori Róma ma is legszemléletesebb történetének, Gregorovius klasszikussá lett nagy művének legizgalmasabb lapjai szólnak erről az évszázadok során minduntalan felújuló küzdelemről. A több mint egy évezreden át fennállott pápai állam bekebelezése 1870-ben az egységes Olaszországba, ennek az ellentétnek a tárgyi alapjait és okait szüntette meg. A lateráni szerződés 1929-ben formálisan is békét teremtett a pápa és Itália között. Ez a helyzet ma sem változott, a lateráni egyezmények kiálták és állják az idők viharit most is, amikor a másik szerződő fél, Olaszország a politikai és gazdasági válság, a társadalmi átalakulás perzselő korszakát éli, szenvedi át. Még a felületes szemlélő is azonnal észreveszi azt a szeretetet, amit az olasz nép, de különösen Róma ma a pápa iránt érez. Ez az érzelem nem fűződik politikai pártálláshoz. Mélyebben gyökerezik annál. Egyrészt felismerése annak, hogy Róma több évezredes szellemi hagyományainak igazi őrzője és továbbadója a római kereszténység és annak látható feje: a pápaság. A népvándorlás viharos századaiban, a barbár germán hadjáratok során a pápák erkölcsileg is, anyagilag is védelmezték Rómát e támadásokkal szemben. Raffaello nagyszerű freskója, Attila és Leó pápa találkozása, örökszép apotheozisa a pápaság hagyományőrző humánus szerepének. Folytatódott ez az egész középkoron át, az arab, a normán és más hadjáratok során. Sok évszázad után, most jutott ismét osztályrészül a pápának, hogy részese, osztozója legyen a római nép szenvedéseinek. XII. Pius a háború alatt, majd a német megszállása idején is bátran emeli fel szavát minden barbárság ellen, magatartásával valósággal szimbólumává lett a katolikus egyház örök humanitásának. Éppen ezekben a napokban írta Nitti, az olasz liberalizmus nagy hagyományainak egyik igazi képvtelője, hogy a pápa a legszörnyűbb időkben is nemcsak nagy és nemes szavakban hirdette a humanitást, de tettekben is, amikor a Vatikán minden esz,közzel védelmezte az üldözötteket, a kommunistákat és a zsidókat éppen úgy, mint a szabadkőműveseket. Különös jelentőséggel bírt ezeket éppen Nitti írásában olvashatni. A pápa igazi római De Róma népére kétségkívül mély hatást tesz az is, hogy XII. Pius személyében, hosszú idő után, végre római származású pápát kapott. Csak aki ismeri a római népnek hagyományaiban mélyen gyökerező öntudatát, amellyel minden idegent, még a nem-római itáliait is lelke legmélyén többékevésbé barbárnak tart, áltudja csak értékelni azt, minő büszkeséget, minő elégedett érzést keltett az a rómaiakban, hogy e nehéz idők bátran helytálló pápája éppen közülük való, igazi Romano di Roma, ahogy itt mondják. Nemcsak a római, de az olasz is, éppen hagyományai miatt, nincsen hozzászokva ahhoz, hogy idegen doktrínák szerint éljen. Inkább arra érzi magát kötelezve az antik római birodalom öröksége birtokában, hogy adjon tanítást és szellemet, mint tette évezredek során. Ez a magatartás sokat megmagyaráz mind a pápaság, mind Itália történeti fejlődésében, sőt jelenében is. Nyilván útjelző ez a jövőre is. Az olasz nép a korszerű gazdasági, társadalmi és politikai szükségszerűségeket is a maga megfogalmazásában szereti alkalmazni, erre inti különben a legutolsó idők tragikus fordulata is A római egyház teljes egészében nemzetközi, öt világrészt ölel fel egyformán. Nemzetközi arculatot mutat természetesen a Vatikán is, ahol olyan otthonosan mozognak ma a saját repülőgépeiken közlekedő főpapok, a méltóságteljes szakállt viselő keleti szertartású püspökök, még a mindig rejtelmesen mosolygó kínai prelátusok. Valóban a római egyház és a Vatikán sem tetteiben, sem tanaiban nem ismeri el a faji megkülönböztetést. Azonban a római egyház hagyományainak őrzője, látható fejének székhelye hétezer, éven át mégis csak Róma volt. Ez nemcsak magyaráz, de kötelez is. Ezért látszanak itt az Örök Városban elhamarkodottnak azok a híresztelések, amelyek akár a katolikus egyházat, akár a Vatikánt egyik vagy másik világrész politikája mellé akarják állítani. Ilyen nincsen, mert az ellenkeznék a római egyház hagyományaival, történeti fejlődésével. A Vatikánban egyformán értékelik a világ valamennyi táját és népeit, de sohasem felejtkeznek meg arról sem, hogy a pápák egyben Róma püspökei is. Az első római püspök, s így az első római pápa pedig Szent Péter volt, a szegény galileai zsidó halász, aki, az Egyház tanítása szerint, Krisztus apostola és első földi helytartója lett. Róma és az egyház így elválaszthatalan kapcsolatban v vannak egymással, s ezért mond olyan sokat ma különösen, hogy az egyháznak eredetében is római pápája van. SzamosvWgyl Gábor Míísíéí siie fiaíiiis!!!! Tömítések, TINOL forrasztóanyagok, TINOL forrasztókészülékek. MIKI 50, Podmaniczky utca 1. * Hagy Lajos: EGEREK, ÁLLATOK A kiváló író válogatott novellái Könyvnapi ára fűzve 22.— kötve 26.— Arany János: TOLDI Második kiadás, Szőnyi István rajzaival Könyvnapi ára 6.40 (fűzve) BUDAPESTI ANTOLÓGIA (RUBINYI—SZOBOSZLAY) A főváros a magyar költészet tükrében a XVI. századtól napjainkig. Második kiadás: Könyvnapi ára fűzve 28.— kötve 32.— vol / Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet könyvnapi kiadványai Könyvsátraink a Nemzetinél, az Oktogonon és a Vörösmarty-téren A Szikrakeripnapi könyvsj RÁKOSI MÁTYÁS: A magyar demokráciáért Beszédek gyűjteménye. Könyvnapi ára 20.— forint Könyvnap után 25.— VARGA JENŐ: A tőkés gazdaság a mássodi világstázisza után Tanulmány. Könyvnapi ára 18.— forint Könyvnap után 24.— „ LUKÁCS GYÖRGY: Malvin és demokrécia Tanulmányok. Könyvnapi ára 12.— forint Könyvnap után 15.— ,, BÖLÖNI GYÖRGY: Az igazi Ady Regény. Könyvnapi ára kötve 50.—, fűzve 40.— forint Könyvnap után kötve 00.—, fűzve 50.— forint BÁLINT GYÖRGY: Emberi méltósággal Esszék gyűjteménye. Könyvnapi ára kötve 24.—, fűzve 12.— forint Könyvnap után kötve 30.—, fűzve 17.— forint KOVÁS LŐRINC: Tűzkehely Regény. Könyvnapi ára kötve 42.—, fűzve 34.— forint Könyvnap után kötve 52.— fűzve 42.— forint NAGY ISTVÁN: Erdélyi úton Elbeszélések. Könyvnapi ára kötve 15.—, fűzve 8.— forint Könyvnap után kötve 18.—, fűzve 10.— forint SÁNDOR KÁLMÁN: a rangri tisnyei Elbeszélések. Könyvnapi ára kötve 15.—, fűzve 8.— forint Könyvnap után kötve 18.—, fűzve 10.— forint SZIKRA KIADÁS ATHENAEUM KÖMYVNAPJA TÓTH ÁRPÁD: • ÖSSZES VERSEI A Nyugat-nemzedék Adiy után legnépszerűbb költőjének páratlan emberi finomságú és mélységű versei új kiadásban. Könyvnapi ára kötve 24. forint KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS: KOSSUTH LAJOS Ez az első, a modern kor szellemében megírt Kossuth-életrajz ünnepi előhírnöke a szabadságharc évfordulójának. Könyvnapi ára íve 35, éve 44 Ft SŐTÉR ISTVÁN: BŰNBEESÉS A népszerű új magyar író harmadik nagy regénye: a háború előtti társadalom szellemi és érzelmi válságának drámai rajza. Könyvnapi ára éve 30, éve 40 Ft DARVAS SZILÁRD: Csodálatos papagáj A kitűnő humorista írói műhelytitkokat leleplező paródia-gyűjteménye a modern magyar irodalom legismertebb alakjairól. Könyvnapi ára fűzve 10.— forint GÁBOR ANDOR versei A szikrázó szellemű publicista bátor életének mélyzengésű lírai kísérőzenéje. Könyvnapi ára fűzve 22.— forint SZÁNTÓ BÉLA: A magyar munkásmozgalom 1914-ig ÁRA 8.— FORINT Kérje minden könyvsátorban 1 V-V’iiiJiiii—11-Ww nwummii. 1 MIIÉ rtHYVMIPM BERNATM AURÉL LACZKÓ GÉZA ÍRÁSOK I KÉMEI MASZLAG, MŰVÉSZEIRŐL TÖRÖK ÁFIUM A művészet barátainak könyv- _ . napi meglepetése. Zrínyi a költő és hadvezér KagyalaEr. 48 Melléklettel életének regénye: Ára kötve 34.— Ara kötve 32.— Könyvnap után 42.— Könyvnap után 42.— SÁSDI SÁNDOR VAJTHÓ LÁSZLÓ NYOLC HOLD BESSENYEI * A kétszáz éves Bessenyei A falu kitűnő írójának rég- élete és eszmevilága, szebb regénye. Ara kötve 29.— Ára kötve 11.— Könyvnap után 28.— Könyvnap után 15.—ipr in iwiiwiw':»iwntiii»iiiwMKi’w