Magyar Nemzet, 1950. november (6. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-01 / 255. szám

2 szentelte és a nemrég lezajlott tanácsválasztásokkal kapcsola­tosan megállapította: „.Soha a magyar dolgozók ilyen összeko­­vácsoltan és lelkesen nem áll­tak ki egy eszme mellé.** fis a magyar dolgozók összes­ségén belül soha a magyar ér­telmiségi dolgozók sem álltak ki olyan összekovácsoltál­ és lelke­sen a béke nagy eszméje mellé, mint ezekben a Békekongresz­­szus előtti napokban. Eljöttek hitet tenni a béke mellett Páratlanul szép volt a XII. kerület, békenagygyűlése a Rend­­őrlisztképző Iskola kultúrtermé­ben, a Böszöm­ényi-úton. Már imign a gyűlés színhelye. A TEREM is olyan, hogy percekig káprá­­zik tőle a belépő. Arányaiban oly hatalmas, újszerűségében annyira meglepő. Valóságos csarnok. Hossza legalább 40 méter, szélessége — az ember kilépi — vagy húsz, de a magas­ságát valahogy alig lehet meg­becsülni. A tetőzet teszi ezt. Az újszerűen kiképzett, íves meny­­nyezet, amelyet fehérrel feccsen­­tek­, barnászózva színű heraktit­­tal vakoltak és karcsú, fehér fallégy szögekkel tettek óriási csipkéhez hasonlóvá, olyan szé­­dülően feszül az arányok felett, hogy csaknem lehetetlenné teszi a becslést. Az ember valahogy úgy­­érzi, hogy Végtelen magas­ság van felette. Lent, VÉGELÁTHATATLAN SZÉKSOROK egymás mögött, mint valami gi­gászi orgona klaviatúrája. Ugyan hány szék tehet itt? A rendezők azt mondják: pontosan 2771. Az ember maga legalább 1OOO-re becsülné. A falak hófe­hérek, a mennyezet s az óriási terem a faltáblák közepén elhe­lyezett, lefelé zárt­ reflektorok­ból kapja a világítást, hogy minden megnő tőle és felfelé iramlik. A fényhatás s a távla­tok megoldása zseniális, másutt is alkalmazni kellene. Mindent egybevéve legalább 3500 EMBER kényelmesen elfér ezek között az arányok között s tűnődni kell, vájjon nem ér-e ez fel a Sportcsarnok bef­oga­dó képessé­gé­vel? De ha esetleg nem is, annyi bizonyos, hogy nem sok­kal maradhat el mögötte. Egy előnye okvetlenül van: a 12 méter széles színpad, amely ott tátong a hatalmas, skarlátvörös függöny mögött. És ebbe a roppant terembe csak úgy dőlnek az emberek. Kint az udvaron, a zuhogó eső­ben, seregnyinek tetszik a moz­galmuk, a terem azonban úgy e­lny­eli őket, hogy csak egy-egy kis csoportnak látszanak, egy­­egy hullámzó foltnak. Az em­berfoltok azonban csakhamar összeérnek s hét órára a szédítő csarnok zsúfolásig megtelik. Az állóhelyek is tömöttek: négy­ezren is lehetnek itt. S ahogy az em­ber végignéz s a rendezőség jóvoltából nyitva hagyott me­­­gyéken végigmegy ezen a sere­gen, látja, hogy MENNYI ÉRTELMISÉGI ember gyűlt ide össze, hogy részt vegyen a dékenagy gyűlé­sén s megválassza az Országos fiékekongresszusra a kerület küldöttjeit. A Xll. kerület néz szembe e tömegből az emberrel, a Xll. kerület, amelyet nagy­részt értelmiségiek laknak s amelyet általában rezervált ke­rületnek szoktak tartani. Most megmutat­ja, hogy nem az. Meg­mutatja, hogy szervesen benne él az Új világ Vérkeringésében, öntudattal dolgozik, látja az egyetemes célt s a­­ VILÁGBÉKE GONDOLATA gyökeréig megmozgatta és cse­lekvésre késztette. Eljött hitet tenni a béke mellett s bebizo­nyítani, hogy síkra szállni is kész érette. Az úttörők csoport­jai énekelnek, de túl az éneken mindenfelé ezt a szót hallani, békét különböző mondatokba fogalmazva bele, de ezt: — Eljöttem, mert a béke ... — ... Ö, ha a béke!... ■— Ez a legnagyobb: a béke! Igaz, hogy sok fiatal van itt, már az új világ neveltjei: a Testnevelési Főiskola, a Sallai­­kollégium ösztöndíjasai, a szov­jet­ ösztöndíjasok, középiskolá­sok, egyetemi hallgatók, de a zöme felnőtt értelmiségi férfiak és nők, akik itt szenvedtek a pincékben Buda hosszú ostroma alatt, végigélték a borzalmakat és azt mondják: — Elég volt a vér, legyen béke! Mind ezt mondják. Férfiak és nők. Apák és anyák. És a há­tam mögött egy idős férfi, aki a lánya és a ve­je között ül, egy ismerősének beszélgetés közben: —­ Legalább az unokáim ne ismerjék meg a háborút! Én egyben részt vettem, a másikat átéltem... ezért tudok most harcolni a békéért. Ha kell, nemcsak szavakkal__ Hát ilyen a hallgatóság, ilyen A XII. KERÜLET ARCA, a mélyebb arc, amely ott ül a mindennapoknak feszülő voná­sai mögött, mint lélek és emberi tartalom, mint maga a sokat szenvedett s békés jövőért vias­kodó ember. A Himnuszt úgy éneklik, hogy a világba kiáltó «megbünhödte» ereje és élet­­követelése hatja át az egészet, a kultúrműsor a fiatalság fényé­vel hatja át őket s MIHÁLYFI ERNŐ beszédét szóról-szóra követi a lelkük, megérti és pillanatok alatt a magáévá dolgozza fel. Holott nagy távlatokat fog el a beszéd, mélyre mutat és nehéz tényeket boncol. De a roppant terem együtt sodródik a mon­datokkal s néha ki-ki tör. — A Sheffield! világbéke­­kongresszusra hatvan ország je­lentette be rész­vételéit ... Éljen harsog a teremben és erő hullámzik az embereken végig. — .... A gyermekek, akik a felszabaduláskor születtek, Ma már iskolába járnak s minden szülő láthatja biztos jövőjüket!... Ettől szinte felragyog a terem­ és felújjong: az otthoni GYERMEKARCOK MELEGE árad fel a szemekben. Aztán a szónok Amerikát említi, a gyil­kos fegyvereket, a háborúra ké­szülődést, Koreát s a fekete ké­pekre a hallgatóság tömbjéből kiabálás és égő dac felel. Csupa hullámzás a terem, visszhang, erő, felcsapó lendület. A beszéd végén hozzászólások következ­nek, aztán megválasztják az Országos BékekongresSZUS kerü­leti kiküldöttjeit s a nagygyűlést a Béke-induló fejezi be. Úgy harsog, mint a tenger dagálya. Egy feketeruhás, szürkehajú asszony a tömegből Az V. kerület, dolgozó nép­et kedden este a Műszaki és Tech­nikai Akadémián rendezte meg a maga kiállását a béke ügye megett. Valamikor a tőzsde Urd! voltak itthon ebben az '560-as terem­­-b­ek nevezett hatalmas helyiségben, ahol most az egy­­ikarrttön lévő dolgozók szoron­ganak, de annyian, hogy szinte szétnyom­ják a falakat. Az Iroda­­gépjavító NV ének- és zenekara három dalt ad elő. Aztán Róna Imréné, az MNDSZ V. kerületi szerveznének titkára felolvassa a kerület küldötteinek névsorát. Rána Lőrinc alezredes bele­kezd az ünnepi beszédbe. A megindulás és szeretet, a harag és a fölháborodás, az elszánt­ság és a tettrekészség, egyszóval az érzelmek egész skálája feléb­red a lelkekben ennek az iga­zán gyújtó beszédnek a halá­sára. Tolm­kolva ünnepük a Szov­­jetuniót, Sztálint és Rákosit. Kálócsi Imre, a nehézipari minisztérium képviselőjének hozzászólása után egyszer csak a folyosóról dobpergés hajlik. úttörő lányok és fiúk vonulnak be a terembe- Kiválik közülük egy csokrot tartó lány, meg egy hosszú hajú, tüzelő arcú fiú, felmennek az emelvényre-Az­ V. kerületi úttörők har­cos üdvözletét és békeakaratát szeretném tolmácsolni —- kezdi harsányan a fiú és olyan for­más beszédet kerekít ki, hogy percekig zúg utána a taps. Igaz, szól ez «Rákosi pajtásnak» is. Az ember azt hinné, ezt a lel­kesedést már nem lehet fokoz­ni- Akkor feláll a tömegből egy feketeruhás, behavazott, szürke­­hajú asszony, nehézkesen fel­megy a dobogóra, először keresi a szavakat és azt mondja: — Mint sokgyermekes paraszt­­ember gyereke, teljesen írás­tudatlanként nőttem fel. A népi demokrácia adott módot ne­kem, szegény asszonynak, hogy megtanulhassak írni-olvasni- Két gyereket neveltem fel és csak most végeztem el az esti tanfolyamon a harmadik elemit. Lélegzetelállító csend szakad a tömegre. —, Persze — szól­ tovább a megindultságtól reszkető bangóit —, hogy meg akarom védeni azt a rendszert, amely nekem a tudást, gyerekeimnek meg a boldog életet adta. Amikor lassan, nehézkesen lelép az emelvényről, felharsan a kiáltás: , r -1 Magyar Nemzet — Megvédjük a békét! Ami ebben a tombolásban azt is jelenti, hogy Béla Sándorné szebb életének kiteljesedését is­­ beleértik­ Az V. kerület dolgozói így tettek hitet egy ködös októberi estén arról, amit a színpad fel­irata és együvé állásuk egyszer­re bizonyított: Magyarország nem rés, hanem erős bástya a béke frontján. BÉKEDAL 1. Mint a nap fény ragyog rink a bé- ke, 2. Mint a nap fény ragyog rink a bé- ke, síi- ga- rá-ban érik a vi- lág. « Nekünk é- rik be !»-ne érnek büszke terve-ink * Ví- gan né- zűr har-co-lunk is ér- re, fel ne gyűjtsék ra-kés ban-4i-M ü- zem-re gép-re, so- ka- sod-nak jó fegy-ve- re* 1.2. Fegy- ve-rünk-ke! véd- jűre a bé- két, dúl­­ bé-ke- üt-kö-zet. Követ- jük né- pek hős ve-zé- rét; gyö-ze- lem­, te nagy Sétáin ve- zet, rák. ink. A HHagyar Békekongresszusra szerezte ezt a dalt Maros Rudolf zeneszerző Benjámin László versére. A Szakszervezetek Országos Tanácsának békeestje A Szakszervezeteik Országos Tanácsa november 3-án, pénte­ken este fél 8 órai kezdettel ün­nepi békeműsort rendez a Vá­rosi Színházban. A műsor keretében fellép a Közlekedési Szakszervezet fúvós­­zenekara, a Vasas Szakszervezet központi énekkara és táncosa- s­portja, a DISZ központi tánc­­csoportja, az Állami Operaház balettkara és zenekara. Fellép ezenkívül számos élvonalbeli fő­városi művész. A műsort Szerényi Sándor, a Budapesti Békebizottság titkára nyitja meg. „Békét, békét a világnak!“ Az írószövetség gyűjteményes kötete a Békekongresszu­sra Az Állami Szépirodalmi Könyv-­­kiadó és a Hungária Hírlap­­nyomda dolgozóinak felajánlá­saként a «Megvédjük a Békét»­­mozgalom Országos Tanácsa és az írószövetség szerkesztésében november 4-ére megjelenik a legszebb, békéről szóló versek gyűjteménye «Békét, békét a világnak!» címmel. A szovjet költészet legszebb alkotásain kívül gazdag anyagot ad ez az antológia a magyar költők bé­­keverseiből. De megszólal a könyvben a világ minden né­pének képviselője:* Visnu Do hindu költő, Jorge Amado, a brazil nép fia, Nazim Hikmet, a török szabadság harcosa. Az új antológiában megjelent Mao Ce-Tong-nak, a Kinzai Népköz­társaság vezérének egyik ver­se is. A versek mind a világ dolgo­zóinak nagy harcáról beszélnek és közös tanulságukat Somlyó­ György így foglalja össze: «Szí­vünkben egyre tisztább, hogy egyért harcolnak itt a sztaha­novisták és ott a sztrájkólók.» Pest megye dolgozói elküldték ajándékaikat a Békekongresszus részvevőihez Országszerte folyik a lelkes készülődés a Magyar Békekon­gresszusra. A dolgozók rengeteg ajándékot készítettek, hogy azo­kat harcos üdvözletükkel adják át a békéért folyó harc élenjáró képviselőinek. A «Megvédjük a Békét» moz­galom Országos Tanácsának tit­kárságára százával érkeznek az­­ország minden tájáról ajándé­kok. Kedd délután Pest megye bé­kevédelmi bizottságának küldöt­tei adták át Pest Megye dolgo­zóinak ajándékát a Békekon­­gresszus részvevőinek. Békeküldötteket választott a IX. és XXII. kerület Békeküldötteket választott kedden este a IX. és a XXII. ke­rület. A XXII. kerülésben Ratkó Anna népjóléti miniszter fejtette ki, hogy aki a békét akarja, an­nak világosan kell látnia, hogy a Szovjetúnió mellett van a helye. A IX. kerület dolgozóinak gyűlésén Bognár József belke­reskedelmi miniszter arról be­szélt, hogy a békét néz ki elég só­várogni, hanem azt harccal kell megvédeni. Azután mindkét kerületben megválasztották a békekü­ldötte­­ket. A katolikus pap a béke apostola legyen Máté János hetényegyházi katolikus plébános, békekongresszusi küldött nyilatkozata Kecskeméten és Messze kör­nyékén mindenki ismeri Máté Jártás plébános nevét. Öröm és büszkeség tölti fel a hetényegy­­háziakát, hogy papjuk is egyik tagja lett a magyar békekon-­­­gresszUS küldöttségének. Ebből az alkalomból kerestük fel Máté Jánost, hogy a kongresszusról beszéljünk vele. —­ A katoliku­s papnak hiva­tásból eredő kötelessége — mondott, hogy szívveré­­sekkel a béke apostola legyen. Azért kell bekapcsolódnia tz pápuák az aktív békeküzdelem­­be, hogy segítsen elhárítani vé­­d-veti a legrosszabbat, a hábo­rút és a háborús veszedelmet. — Örömmel lá­tom, hogy me­gyénkben is egyre több kato­likus pap csatlakozik a béke­mozgalomhoz és veszi ki részét a helyi békebizottsá­g munkájá­ból. De még vannak olyan pa­pok is, akik csak külső szem­lélői ennek a legfontosabb fel­adatnak, a béke­ Védelmének- Ezekhez fordulok elsősorban és kérem őket, hogy szívükre és legnemesebb emberi érzésükre hangolva, álljanak be ők is ezt időszerinti létfon­tasságú küzdel­münkbe, a béke védelmébe. Ez ma minden becsületes ember leNess&ft út kitietessge. vm- _ Szerda, 1950 november 1 den becsületes papnak. — Szemünk előtt játszódod le a dolgozó parasztok harca a jövő évi kenyérért, dolgozóink versenyszerű munkája a több és jobb minőségű terményért népünket egy «kovácsoló Béke­kölcsön-jegyzés sikere és a ta­­nácsválasztások óriási győzelme — és mindezt a sok értéket a béke gondolata foglalja egybe, mindez a békéért történik. — Egyetlen pap sem nézheti közömbös tétlenséggel ezt a heroikus küzdelmet. Be kell állni valamennyiünknek a­­ békét védő, a békét építő, a­­ békéért harcolók dicső soraiba.­­ A magyarországi béke fron­ton eddig végzett mimikánkra a nov. 4-én kezdődő békekongresszus teszi fel a koronát. Ez lesz az utolsó alkalom a II. Világbéke­­kongresszus előtt, hogy- mi ma- i­gyarols szinte a fehér izzásig fo­­­­kozzuk elszánt harcos békeaka­ratunkat. Az ország minden dol­gozó­ rétegéből képviselni fogják ott a küldötteket a nép legjobb fiai, akik Ország-világ előtt ki­hangsúlyozzák a Magyar Nép­köztársaság őszinte és tettekre is kész békeakaratát. Elítélik az amerikai imperialisták aljas, pusztító, népeket meggyalázó agresszióját és kifejezésre jut­tatják, hogy a Szovjetúnió ve­zette hatalmas béketábor tagjai­ként minden áldozatra készen, megvédjük békénket és szocia­li­sítást építő országunkat. — A békekü­ldöttek között szép számmal lesznek katolikus papok is. Dolgozóink bizalmá­ból engem is az a megtisztelte­tés ért, hogy békeküldött va­gyok. Azzal akarom meghálálni a belém helyezett bizalmukat, hogy az országos kongresszuson szilárd békeakarattal képvise­lem megyénk dolgozóit, köztük a béke papjait is. Dolgozó népün­k széket akar. Éppen ezért tegyünk meg mi papok is minden tőlünk félhető! a budapesti magyar békekon­­gresszus sikere érdekében. Pongrácz Sándor tiszadobi plébános a békekongresszusról Pongrácz Sándor tiszadobi plébános a következőket mon­dotta a Béke­kongresszusról: —* A Magyar Békekongresszu­son egymásra kell találnia min­den magyar dolgozónak, foglal­kozásra, vallási különbségre való tekintet nélkül. Nekünk, kato­­likus papoknak, a békeszerető emberiség összefogásán, dolgozó népünk szilárd egységén kell munkálkodnunk. A békét nem elég áhítoznunk, hanem dolgozni is kell érte. Úgy gondolom, azzal segítem legjobban a béke ügyét, ha szívvid­-lélekkel a magyar dol­gozó néppel tartok, papi hivatá­somnak megfelelően segítem or­­szágépítő nagy munkájában, melynek eredményeképpen a falu közel kerül a városhoz, a fizikai dolgozók az értelmiség­hez és a kölcsönös megértés és megbecsülés alapján, megbont­hatatlan egységben sorakoznak fel a béke megvédésére. A magyar sportolók készen állnak a béke cselekvő megvédésére Kedden délután már öt óra körül gyülekeztek sűrű sorok­ban az Újvárosházán a magyar élsportolók. De képviselve volt a jövő is, Angyalföld ifjúmun­kásai álltak a feljáratban sor­falat. A múltat pedig Jekélfa­lussy György kardvívó olimpiai bajnok és Opata Zoltán sokszo­ros válogatott labdarúgónk, a Dózsa mestere képviselte. Madarász Endre, az OSH el­nöki osztályának vezetője nyitja meg az ülést, majd megválaszt­ják a békegyűlés elnökségét. Taporczai Jenő, az OSH b. , vezetője számolt be azután a sportolók békemozgalmáról. Most sorban szólaltak fel a sportolóink képviselői. Novak Ilonka Zsukova szov­jet világbajn­oknő felhívását is­mételte: Világ sportolói egyesül­jetek a béke megvédéséről Farkas Gizi sokszoros asztali­­­ortisz világbajnoknőnk ezt mon­dotta:­­• Indítványozom, hogy ír­junk kapitalista országokban élő sportismerőseinknek s hív­juk fel őket­­arra, hogy v­egyék ki részüket a békéért folyó harcból.­­ Nagy taps közben szólalt fel, az élmunkás-válogatott kézilab­dázó Lesték Mária. — Nem szabad megeléged­nünk sportban elért eredmé­nyeinkkel, hanem élen kell jár­nunk a termelő munkában is. Bánhalmi Ferenc főiskolai at-A­­léta világbajnokunk fejezte be „ a felszólalók sorát. — A jövőre is készen állunk s ha kell, fegyverrel is főleg véd­­jük a békét, an­ely nekünk, sportolóknak fokozottabban drága. A háború gátolja, visz­­szaveti, elpusztítja a sportot. Javasolta, hogy hékévá­­ló vi­­­gye a sportolók harcos üdvözle­tét az összeülő magyar búk«­,!» kongresszusnak. Szilágyi Gyula válogatott lab­darúgónk terjesztette ezután be, a «Megvédjük a Békét» mozga­lom Országos Tanácsához és a II. Béke Világkongresszus előké­szítő bizottságához intézendő táviratokat, amiknek szövegét a sportolók bekegyülése épúgy egyhangúlag elfogadta, mint a Farkas Gizi és Bánhalmi Ferenc által beterjesztett javas­latokat. Az Intternacionálé eléneklésével ért véget a lelkeshangulatú békagyűlés. Dolgozó parasztságunk legfontosabb feladatai: a termelési szerződések megkötése s a mélyszántás és trágyázás jó elvégzése A tátsácsválasztások napjára, október 22-ére két megye kivé­telével valamennyi megye jelen­­tette az őszi gabona vetési elő­irányzatának teljesítését és az­óta az elmaradt két megye is végzett a vetéssel. Az előző évekkel szemben három héttel előbb fejeztük be az őszi vetést. Ez olyan eredmény, amilyet mezőgazdasági termelésünk még sohasem ért el. Egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunk hallgatva a Párt és korm­ányünk tanácsára, az őszi gabonavetés határidő előtti teljesítésérel újabb bizonyítékát adta a mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság megbonthatatlan szö­vetségen­ek. Így vált lehetővé hogy a községek, járások és megyék a tanácsválasztások natlja előtt egyn­fientán jelent­hették Rákosi Mátyásnak az őszi vetések terén elért győzel­­met. Termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaik elő tárva teliesítették a növényi erittetés fejlesztéséről szóló miniszter­tanácsi határozatban megjelölt határidőket és génnel végzett, jófi minőség­i munkával bizonyí­­tották a szocialsta mezőgazda­­sági nagyüzem fölényét. A korai vesé« és az október­vési esők lehetővé teszik, hogy ö«,»­ gabonáink­ból Ildiének, erő­­»nt­psan növekedjenek é« meg­erősödve kerü­l’»ttak a térbe, ami egyúttal biztosítéka a jó fele­lésnek és a tavaszi erőteljes fej­­l­­edésnek, és végeredményben a nagyobb fennéanak. Az őszi vetések befejezése után most a soron követ­kező leg­fontosabb munka az őszi mélyszáll­ás végrehajtása. December első fe­léig, a futóhomokos és vadszi­­kes területek kivételével, minden talpalatnyi bevetetlen szántóföl­det mélyen fel kell szántani. A dolgozó parasztság legfon­tosabb feladata, hogy mind sa­ját érdekében, mind az egész magyar dolgozó nép javára a lehető legjobb minőségben vé­gezze el az őszi mélyszántást. Ezzel — mint számtalan példa bizonyítja — a tavaszi növé­nyeknél holdanként többmázsás téridéstöbbletet érhet el. A megyei, járási mezőgazda­­sági osztályok adjanak még minden segítséget ahhoz, hogy a dolgozó parasztság az őszi mélyszántást kellő m­élységben, minél több gépi munka segít­ségével, a magántraktorok tel­­jes mun­kába állításával a rendel­kezésre álló trágyamennyiség­et felhasználva hajtsa végre. A lábas­i vetéseink előkészí­tésének másik fontos munkája az október elején megindult termelési szerződés­ kötésere gyors befejezése. A tesztielési szerződések meg­kötése, az ő­zi mélyszántás és istállótrágyázás minél jobb mi­nőségű elvégzése legyen dolgozó parasztságunk legfontosabb fel­adata az elkövetkezendő belek­*­i’Sfo :

Next