Magyar Nemzet, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-01 / 50. szám
Csütörtök, 1951 március 1 •* a Horthy-fasizmus idején történt, amikor a városi munkanélküliek hatalmas tömegét azoknak a nincsteleneknek a tízezrei is felduzzasztották, akik az éhségtől és nyomortól kergetve menekültek a falvakból a városba. Hála népi demokráciánknak, jelenleg a magyar faluban nincsen éhség és megszűnt a «menekülés» a faluról a városba. — A munkanélküliség felszámolása népi demokráciánk egyik legnagyobb vívmánya. Ugyanakkor azonban, amikor visszavonhatatlanul megszüntettük a munkanélküliséget, biztosítanunk kell népgazdaságunk számára a szükséges munkaerőt. Az új helyzetben tehát nem vehetünk irányt arra, hogy a munkaerő továbbra is magától fog áramlani üzemeinkhez, építkezéseinkhez, mert a munkanélküliséggel együtt megszűnt a munkaerő spontán áramlása is a munkahelyek felé. Ezért, ha népgazdaságunk számára biztosítani akarjuk a szükséges munkaerőt, át kell térnünk a szervezett munkaerőtoborzásra és a munkaerő tervszerű elosztására. Ez nem könnyű feladat a jelenlegi helyzetben. Nem könnyű a többi között azért, mert a mezőgazdaság, amelyben még igen jelentékeny munkaerőtartalékok vannak, szétforgácsolt, mert mezőgazdaságunk termelésének színvonala még alacsony, mert a mezőgazdasági termelésnek azok a folyamatai, amelyeket aránylag rövid idő alatt kell elvégezni, s melyek erősen munkaigényesek, pl. az aratás munkája, nálunk még csak kis mértékben vannak gépesítve. Hiszen talán tudják az elvtársak, hogy két évvel ezelőtt még kénytelenek voltunk megtiltani az állami gazdaságokon kívül az aratógépek használatát, nehogy a mezőgazdasági munkásaink munka nélkül maradjanak. E mellett helyi tanácsaink, amelyekre a munkaerőtoborzás feladata nagyrészt hárul, még fiatalok s nem rendelkeznek tapasztalattal ezen a téren. — A munkaerő kérdése már teljes súllyal jelentkezik a folyó 1951. évben, mert már ebben az évben mintegy negyedmillió új munkaerőt kell biztosítanunk népgazdaságunk számára. — A munkaerő szervezett toborzása mellett fokozott gondot kell fordítanunk a szakmunkásképzésre részint fiatalokból, részint azonban átképzés és a technikai minimumok rendszerének bevezetése útján. — Ami a fiatalokból való szakmunkásképzést illeti, ismeretes, hogy mi ezt, a szovjet tapasztalt felhasználásával, teljesen új alapokra helyeztük. A régi, kisipari tanulóképzést nagyipari tanulóképzéssel váltotuk fel, az új tanulóműhelyek és ipari tanulóotthonok egész, sorát építettük meg és szereltük fel minden szükségessel. Ipari tanulóinkat ellátjuk munka- és egyenruhával s gondoskodunk kulturális fejlődésükről is. — A segédmunkások és a betanítot munkások átképzése szakmunkásokká viszonylag jelentős mértékben indult meg országunkban. — A technikai minimumok rendszerét ez évben kezdjük bevezetni. Ennek lényege az, hogy aki a szakmai ismeretek bizonyos meghatározott minimumából vizsgát tesz, az jogot szerez a magasabb besorolásra, tehát a magasabb keresetre is. Ily módon a segédmunkások és betanított munkások bekerülhetnek tömegesen a szakmunkások kategóriájába, a szakmunkások pedig az alacsonyabb kategóriákból a magasabb kategóriába juthatnak. A népgazdaságunk számára szükséges munkaerő biztosításánál arra is ügyelnünk kell, hogy a szakmunkáslétszám gyorsabban emelkedjék, mint az összmunkás létszám emelékenységének tervszerű emelkedése, ami szocializmust építő népi demokráciánk állandóan ható törvénye. Ösztönözzön a munkabér ! A másik fontos kérdés, amelyre a népgazdaság fejlődését jellemző új feltételek szempontjából rá kell irányítani a figyelmet: a munkabér kérdése. Ez a kérdés szorosan összefügg az előbbivel, a munkaerő kérdésével. Pártunk kezdeményezésére már az elmúlt évben jelentős reformokat valósítottunk meg a munkabér kérdésében. Ezek az intézkedések helyesek voltak és máris éreztetik kedvező hatásukat. Azonban ezzel még nem fejeztük be teljesen a szocializmust építő népi demokrácia gazdaságának megfelelő bérrendszer kialakítását. Tovább kell haladnunk a megkezdett úton. Meg kell szüntetnünk a jelenleg még érvényben lévő kettős időbéres rendszert, melyek közül az egyiket nálunk „mutatószámos“ mendszernek nevezik. Tovább kell fokoznunk a bérek terén a szakmunka és a nem szakképzett munka díjazása közötti különbséget, fel kell számolnunk bérrendszerünkben az egyenlősdi minden maradványát, hogy ezáltal is minél több dolgozót ösztönözzünk tanulásra, a szakképzettség elsajátítására, s ezzel együtt emelhessük a munka termelékenységét is. Magyar Nemzet s A munkaerőszükséglet biztosításának forrásai Fokozni kell műszaki és gazdasági vezetőkádereink szaktudását . Népgazdaságunk növekvő munkaerőszükségletnek biztosítására lényegileg a következő forrásk állnak rendelkezésünkre: 1. a termelésben lévő fiatalok, 2. a falu munkaerőtáralékai, 3. a nőknek a termelésbe való tömeges bevonása, 4. munkaerő irányítása a magánkisiparból és a magánkereskedelemből a szocialista iparba, 5. a már foglalkoztatott munkaerővel való helyesebb gazdálkodás, 6. a különösen munkaigényes termelő folyamatok fokozott gépesítése. Ami a termelésbe lépő fiatalokat i le i, nyilvánvaló, hogy ezeknek száma távolról sem elegendő népgazdaságunk munkaérszükségletének fedezésére Hiszen, mint említettem, már ebben az évben közel negyedmilió új munkaerő kell munkába állan, s a felnövő fiatalság ennek legfeljebb egyharmadát adhat'a Annál kevésbbé elértheti ki a fiatalság népgazdaságunk munkaerő zükséglete , mert jelenleg fiatalságunknnk jóval nagyobb hányada tanú' tovább mint a régi Magyarországon. — A falu tunkaerőfaradékai poenciálisan igen nagyok. <]» a mezőgazdasági terme’észé forgór^o !cigarotett. a mezőgazdasí'toak rrég e’égte' n gépess'é'e m'at, ezeke a tartalékokat az időn és a legközr'ebbi 1—2 évben még csak részben tudjuk fe’sínre hozni iparunk számára b‘z'nsíteni. — A nőknek a termelésbe való bevonása (erén hazánk felszabad--'ása 6'a tet'ünk komoly léars' előre Az elmul évben egész iparunkban a nők aránya 290 százalék volt. Azonban az előrehaladás ellenére nem lehetünk megelégedve a nőknek a termetésben elfoglalt helyével. Általában az a tapasztalat, hogy meglehetősen erős a konzervativizmus a nőknek a termelésbe való bevonásánál, a főként szakmunkára való felhasználásánál. A nőknek a termelésbe való tömeges bevonása, a jelentékeny mértékben szakmunkásokká való át- és kiképzése azonban nemcsak népgazdasági érdek, nemcsak a számunkra oly szükséges munkaerő biztosításának egyik fontos forrása, hanem egyútal a nők gazdasági, politikai és kulturális felemelkedésének s egyenjogúsításuk maradéktalan megvalósításának az úta is. Elég jelentős munkaerőtartalék van még a magánkiskereskedelemben és a magánkisiparban, amelyet ugyancsak fel kell használnunk. Azoknk, akik a magánkiskereskedelemből és a magánkisiparból át akarnak menni a szocialista termelésbe, ezt minden eszközzel meg kell könnyítenünk. Biztosítani kell számukra az átképzés lehetőségét, el kell hárítanunk a nehézségeket, amelyek olykor ezt az átáramlást még nehezítik. A népgazdaságunk számára szükséges munkaerő fedezésének fontos forrása a helyes munkaerőgazdálkodás. Helytelen munka, erőgazdálkodásra vall a többi között az is, hogy üzemeinkben, gazdasági szerveinkben nagy mértékben felduzzadt az adminisztratív és a kisegítő személyzet létszáma. — A munkaerővel való helytelen gazdálkodásra mutat nagykereskedelmi elosztó apparátusunk túlzott megnövekedése is, melynek feltétlenül gátat kell vetni. — Jóllehet különösnek látszik, de való, hogy ugyanakkor, amikor munkaerőhiányról beszélünk, számos üzemünkben, vállalatunknál még elég jelentős számban van kihasználatlan munkaerő. A munkaerőszükséglet fedezésében igen komoly segítséget jelent az is, hogy az eredeti 5 éves tervben előirányzottnál sokkal fokozotabb mértékben fogjuk gépesíteni népgazdaságunkban az erősen munkaigényes munkafolyamatokat. Bár ez nem kizáróan munkaerőgazdálk óriási kérdés, att kell megemlítenünk, hogy a kizsákmányoló oszályok kiszorítása és részbeni felszámolása városainkban, nem utolsósorban Budapesten, létrehozott bizonyos réteget, amely nem akar becsületes munkával bekapcsolódni a termelésbe, a népgazdaság szocialista építésébe. A kizsákmányoló osztályoknak ezek a maradványai, a különféle dekasizált elemek, elég jelentős számban vannak a termelésen kívül. Ezek az elemek spekulációinkkal zavarják népgazdaságunk egészséges fejlődését, aknamunkát folytatnak közellátásunk ellen, terjesztik az imperialisták különféle rágalmait és hazugságait a népi demokráciánk ellen. Nyilvánvaló, hogy ennek az állapotnak határozott intézkedésekkel véget kell vetnünk és biztosítanunk kell, hogy az említett elemek a spekuláció teréről a termelőmunkába kerüljenek. 1 Lelkes taps.) — A termelésben hiányzó munkaerő fedezetének kiapadhatatlan fonása a munka ter— A harmadik igen fontos kérdés, melyet új módon kell felvetnünk, tekintettel a megváltozott feltételekre, amelyek között népgazdaságunk fejlődik, a műszaki és gazdaságii káderek kérdése. Népgazdaságunk jelenlegi vezetői, különösen az ipari termelésben, túlnyomórészt az üzemekből, a Párt, a kormányzat által kiemelt munkások, akik kevés kivételtől eltekintve, kitűnően megállták a helyüket. Szorgalmukkal, odaadásukkal, szervezőképességükkel, egész munkájukkal kézzelfoghatóan bebizonyították, hogy a munkásosztály nemcsak képes vezetni a termelést, a népgazdaságot, hanem jobban tudja vezetni, mint ahogyan a burzsoázia vezette. (Taps.) Most és az elkövetkező években munkás— Különösen nagy a hiány mérnökökben, technikusokban, agronómusokban, képzett gazdasági és statisztikus szakemberekben. A munkáslétszám üzemeinkben, építkezéseinkben az utóbbi évek folyamán igen nagy mértékben megnőtt, s ezzel a növekedéssel, érthetően nem tudott lépést tartani a mérnökök és technikusok számának a növekedése. Hiszen ismeretes, hogy a mérnökök kiképzése hosszabb időt követel, mint a munkásoké. Ennek következtében jelenleg üzemeinkben, építkezéseinken, a munkások számához viszonyítva, kevesebb a mérnök, mint volt a második világháború előtt, jóllehet az összes foglalkoztatott mérnökök száma lényegesen magasabb, mint volt a háborút megelőzően. A munkás létszám igen nagymértékű emelkedése mellett a mérnöklétszám viszonylagos csökkenését a termelésben részben az is okozza, hogy a mérnökök egy részét adminisztrációs munkára használják fel, ami teljesen helytelen. Okozza részben az is, hogy tervezőintézeteinkben, tudományos intézményeinkben több ezer mérnököt foglalkoztatunk, amire a régi rendszer idején nem volt szükség, mert a burzsoázia nem épített lucatával új üzemeket, alig épített új vasutakat, utakat, hidakat stb. — A felemelt, új ötéves népgazdasági terv szerint 1954-ig bezárólag félteken 11.000 mérnököt képezünk ki műegyetemeinken és műszaki főiskoláinkon, tehát többet, mint ahány mérnökünk összesen volt az ötéves tervidőszak kezdetén. Ezért tovább kell növellnünk mérnökhallgatóink számát, pedig már most is kb. tízszer nagyobb a mérnökhallgatók száma, mint amekkora volt a második világháború előtt. Komoly erőfeszítést kelll tennünk, hogy minél több nő tanú jön mérnöknek, mert jót tehet, ezen a téren a múlthoz képest bizonyos lépést tettünk előre, mégis még mindig nagyon e£ vagyunk maradva. A mérnökök mellett, közvetlenül a termelésben rendkívül nagy szükségünk van szakképzett technikusokra, azaz műszaki középkáderekre. Cj. felemelt ötéves népgazdasági tervünk szerint 5 év alatt 17000 új technikust fogunk kiképezni. És már most kell gondolnunk arra, hogy mi lesz ötéves tervünk befejezése után, s ennek megfelelően kell mérnök és technikusképzésünket a folyó ötéves időszakban megtervezni. Figyelembe véve a várható szükségletet és számotvetve lehetőségeinkkel, azt javasoljuk, hogy az ötéves tervidőszak végére, 1954-re, az ipán technikumok tanulónak szilmát 50.000-re, a különféle műegyetemeik és műszaki főiskoládereinknek olyan feladatokat kell és fog kelteni megoldaniuk, amilyenek a burzsoázia előtt sohasem állottak. Ezeken az új, hatalmasan megnövekedett és az előzőknél sokkal bonyolultabb feladatokon mérve jelenlegi vezetőkádereink felkészültségét, szaktudását, el kell ismernünk, hogy ez a felkészültség, ez a szaktudás már nem elegendő. Azt a feladatot kell magunk elé tűznünk, hogy munkáskádereink, akik jelenleg az ipar, a termelés vezetésében, gazdasági életünkben különféle fokon irányító szerepet töltenek be, 5—6 év leforgása alatt általában, legalább is üzemmérnöki tudást szerezzenek és elnyerjék az ennek megfelelő képesítést is. (Taps.) Azoknak a gazdasági kádereinknek pedig, akik nem rák hallgatóinak a számát pedig 21.000-re emeljük fel. És, hogy ezt megtehessük, a már épülő miskolci és veszprémi műegyetemeken kívül, új építészmérnöki főiskoláit, új általános mérnöki főiskolát és kilenc új ipari technikumot kell építenünk. A mérnökökéhez és a technikusokéhoz hasonló arányban kell fejlesztenünk a közepes felsőfokú közgazdasági szakemberképzést, s még ennél is sokkal nagyobb arányban a mezőgazdasági szakkáderek kiképzését. Felelős egyszemélyi vezetés — A megváltozott feltételek, amelyek között népgazdaságunk most fejlődik és a legközelebbi években fejlődni fog, nemcsak azt követelik meg, hogy másként foglalkozzunk a műszaki és gazdasági káderek kérdésével mint azelőtt, hanem egyben megkövetelik azt is, hogy bizonyos tekintetben új módon vessük fel a gazdaság, a termelés, az üzemek vezetésének a kérdését. Hároméves tervünk időszakában és ötéves tervünk kezdetekor is már komoly nehézségek származtak abból, hogy termelésünkben, üzemeink legnagyobb részében nem volt igazi felelős, egyszemélyi vezetés, hogy az üzemeket sok esetben nem az igazgató vezette és vezeti, hanem az ú. n. üzemi háromszög. — Jelenleg azonban és az elkövetkező években többé már nem bescélhetünk meg azzal, hogy a vezetés felelősségét elmossák, hogy az üzentek élére állított felelős igazgató helyeit valamilyen testület vezesse az — Mint ismeretes, népgazdaságunk jelenlegi állapotában átmenetet képez a tőkés gazdaságból a szocialista gazdaságba. Olyan gazdaság ez, amelyben még megvannak a tőkés gazdaság jelentős vonásai, de amelyben a parancsnoki pozíciók a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében vannak, és, amelyben döntően már a szocialista gazdaság törvényei az uralkodók. Ugyanakkor népgazdaságunk még két, egymástól gyökeresen különböző, egymással ellentétes alapon nyugszik: a szocialista nagyipar és a kisárutermelő mezőgazdaság alapján. Lenin- Sztálin tanításaiból és a Szovjetúnió tapasztalataiból, de saját tapasztalatunkból is tudjuk, hogy nagyon sokáig ezt a kettősséget nem lehet fenntartani. Pártunk döntő stratégiai feladat, tehát nem közvetlen feladata, a munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk termelést, hanem általános gazdasági funkciót töltenek be, ugyanezen idő alatt el kell sajátítaniuk a pénzügyi, kereskedelmi, tervgazdasági stb. ismereteknek azt a mértékét, amely megfelel a közgazdasági egyetemi végzettségnek, s meg kell szerezniök az ennek megfelelő képesítést. Pártunknak, Népköztársaságunk minisztertanácsának meg kell adnia munkáskádereink számára a szükséges segítséget oly módon, hogy munkáskádereink nagyobb része mostani vezető munkája mellett tanulhasson és levizsgázhasson. Vezető munkáskádereink egy részét pedig a Műszaki és Gazdasági Akadémiára és más hasonló jelegű főiskolákra kell tanulni küldenünk. Persze a tanulásra nemcsak munkáskádereinknek van szükségük, hanem régi műszaki és gazdasági értelmiségünknek is, mert a feladatok, amely elé az új feltételek gazdasági vezetőinket áltják, nemcsak munkáskádereink, de a régi műszaki és gazdasági értelmiség számára is újak. Tehát: a régi műszaki és gazdasági értelmiség mellett, melyet a továbbiakban is teljes mértékben fel kell használnunk, a legközelebbi 5—6 évfolyamán ki kell alakítanunk a munkásosztály saját műszaki és gazdasági értelmiségét, igazi népi értelmiségét, mert e nélkül lehetetten megoldani az előttünk álló megnövekedett és mind bonyolultabb feladatokat , mert munkásosztályunk saját széles műszaki és gazdasági értelmisége nélkül, az új népi értelmiség nélkül, nem lenne képes magasabb szintre emelni egész népünket képezünk ki üzemet, mert a vezetésnek ez a formája leveszi a felelősséget az üzemek, a vállalatok igazgatóiról, gátolja ipari és általában gazdasági kádereink fejlődését, összekuszálja a dolgokat és mindezek folytán káros népgazdaságunk fejlődésére, szocialista építésünkre. 2. A felelős egyszemélyi vezetés következetes megvalósításának üzemeinkben, termelésünkben azzal kell együttjárnia, hogy pártszervezeteink még jobb munkát végezzenek a dolgozók mindennapi felvilágosítása, helyes kezdeményezéseinek felsorolása terén, hogy az igazgató az üzem, a vállalat vezetője felé maguk is kezdeményezően lépjenek fel, még inkább segítsék ez igazgatót a terv maradéktalan megvalósításában. Az új feltételek között a vezetés helyes módszereinek biztosítására nem elegendő, hogy az üzem vezetése felelős egyszemélyi vezetés legyen. Ehhez az is szükséges még, hogy ugyanez meglegyen az üzem egyes részlegeinél, műhelyeinél, telepeinél is. Továbbá szükséges, hogy egy-egy nagyobb üzemen belül az egyes részlegek, műhelyek, telepek önálló elszámolás alapján működjenek. Rögzített íyártási elírások — A felelős egyszemélyi vezetés és az önálló elszámolás mellett üzemeink helyes vezetéséhez, az új 5 éves népgazdasági tervünkben igen jelenősen felemelt termelési feladatok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy üzemeinkben részletesen kidolgozott, kötelező erejű, írásban rögzített gyártási előírások legyenek. előkészítése e kettősség felszámolására, népgazdaságunk egységes szocialista alapjának megteremtése, a dolgozó parasztságnak termelő szövetkezetekben való önkéntes társulása s ezzel együtt a kulákságnak, mint osztálynak megszüntetése útján. — Fokoznunk kell az előkészületeket az egységes, szocialista gazdasági alapra való áttérés érdekében, folytatnunk kell népgazdaságunk egész területén a tőkés elemek korlátozásának és kiszorításának politikáját, őrködnünk kell felett, hogy a szocialista kereskedelem terjeszkedése ne csak ne okozzon semmiféle fennakadást az áruforgalomban, hanem megjavítsa az áruforgalmat. Továbbra is fenn kell tartanunk, sőt bizonyos vonatkozásban erősítenünk kell a piaci kapcsolatokat a termelés különféle ágai, elsősorban pedig a szociális faipar és a kijárító . Ideje, hogy komolyan elkezdjünk foglalkozni a technológia, a gyártási előírások kérdéseivel, mert ennek a kérdésnek elhanyagolása azzal jár, hogy gazdaságtalanul használjuk ki a rendelkezésünkre álló korszerű munkagépeket és ipari felszerelést, pocsékoljuk a nyersanyagot, magas a selejt százaléka, gyártmányaink nem eléggé szabványosítóttak s mindez természetesen kedvezőtlenül hat ki a termelésre, a termelékenységre és az önköltség alakulására. Másrészt a jól átgondolt, részletesen kidolgozott, korszerű és kötelező erejű gyártási eljárások bevezetése az előfeltétele annak is, hogy iparunkban a lehető legszélesebb területen alkalmazzuk a folyamszerű termelés módszereit, a futószalag és a fél futószalag-rendszert, ami lehetőséget ad a termelés igen jelentős fokozására, a termelékenység emelésére, az önköltség további csökkentésére, vagyis ipari termékeink olcsóbbítására., Formalizmus és liberalizmus az ellenőrzésben — Ha azt mondjuk, hogy az új feltételek között meg kell változtatnunk, meg kell javítanunk népgazdaságunk, termelésünk, üzemeink vezetésének módszereit, akkor kiegészítésképpen azt is meg kell mondani, hogy a helyes vezetéshez hozzátartozik a helyes ellenőrzés is. Ellenőrzésünknek egyik legnagyobb hiányossága az, hogy formális és rendszertelen. Az Állami Ellenőrző Központ munkája lényegesen megjavult ugyan, de még mindig nem képes komoly segítséget adni a gazdasági vezetésnek. — Ellenőrzési munkánk másik hiányossága a liberalizmus az ellenőrzés során észlelt mulasztások, visszaélések elkövetőivel szemben, sőt nem egyszer olyanokkal szemben is, akik nyilvánvalóan aknamunkát folytatnak népgazdaságunk ellen. Végül ellenőrzési munkánknak igen komoly fogyatékossága az is, hogy a szélen dolgozó tömegeket még gyengén vonjuk be az ellenőrzés munkájába. Feladatunk tehát az elenőrzés terén az, hogy a jelenleg még jórészt formális ellenőrzést tényleges ellenőrzéssé fejlesszük, hogy megszüntessük a sok felesleges, párhuzamos és sokszor egymást keresztező ellenőrzést, hogy felszámoljuk a még elég széles körben elterjedt liberalizmust az állami, tervfegyelmet semmibevevőkkel, az állam vagyonát tékozlókkal s mindenekelőtt, az ellenséges elemekkel szemben és, hogy rendszerré tegyük a dolgozó tömegek részvételét az ellenőrzés munkájában s ezt a rendszert törvényerőre emeljük — összefoglalva: Az új feltételek, amelyek között új, nagyobb és bonyolultabb feladatainkat a népgazdaság szocialista építése terén meg kell valósítanunk, a munkaerő tervszerű toborzását és kiképzését és ezzel együtt tervszerűbb munkaerőgazdálkodást, továbbá a szocialista munkabérrendszer kifejlesztését, széles népi műszaki értelmiségkialakítását, felelős egyszemélyi vezetést, a termelés, a gazdaság vezetésének új módszerét és az ellenőrzés munkájának megjavítását követelik meg. Mindezekre elengedhietelenül szükség van ahhoz, hogy új, felemelt 5 éves népgazdasági tervünket sikeresen megvalósíthassuk a termelő mezőgazdaság között. Elő kell segítenünk ezen az úton is a kisáru termelőgazdaságok termelésének növelését. Ugyanakkor azonban, amikor fenntartani, sőt bizonyos tekintetben bővíteni javasoljuk a piaci kapcsolatokat, még sokkal határozottabban, sokkal nagyobb mértékben kell fokoznunk, erősítenünk, fejlesztenünk, kiterjesztenünk, növel mink a közvetlen, termelési kapcsolatokat népgazdaságúnnk különféle ágai, s mindenekelőtt iparunk és mezőgazdaságunk között. — Melyek ezek a termelői kapcsolatok? Ezek a gépálomá sok és az a segítség, melyek ezek termelőszövetkezeteinknek és még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunknak nyullanak. Ezek a különféle mezőgazdasági gépek és eszközök melyeket a falunak juttatunk. Ide tartozik az a sokoldalú segítség is, amelyet a népi demok 11.000 mérnököt, 17.000 technikust Népgazdaságunk jellege és fejlődésének perspektívája