Magyar Nemzet, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

2 lás és a demokratizálás kérdését, valamint a háborús bűnösökről szóló kérdést."* Gromiko javaslatának indokoásánál rámutatott, hogy helytelen és alaptalan volna, ha a miniszterek tanácsa csupán három országgal, a Bulgáriával, Magyarországgal és Romániával kötött békeszerződések kérdését tárgyalná meg és nem beszélne az Olaszországgal kötött békeszerződésről, valamint a Németországra és Ausztriára vonatkozó egyezményekről. Nem lehet elülöníteni a szerződésekkel kapcsolatban vállalt kötelezettségeket az egyezményekkel kapcsolatban vállalt kötelezettségektől. A Németországra és Ausztriára vonatkozó kötelezettségek jelentősége — tekintettel a nácitlanítás, a demokratizálás és a háborús bűnösök kérdésére — különösen világossá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugati hatalmaik Németországban és Ausztriában tett intézkedései a hitleri rendszer aktív képviselőinek és a hitleri rendszer külnböző kiszolgálóinak a hatalomba való visszahelyezésére irányulnak. Ezek az intézkedések a hitleri háborús bűnösök kiszabadítására is irányulnak. E kérdések jelentőségét azok a tények is kiemelik, hogy az Egyesül Államok, Nagy-Britannia és Franciaország Nyugat-Németországban és Ausztriában a demokratikus szervezetek és demokrata vezetők üldözésének politikáját folytatják. Ezek az intézkedések egyidejűleg bátorítják a reakciós elemeket, reakciós szervezeteket és mindenfajta fasiszta söpredéket, amelyek nem titkolják revansiszta agresszív nézeteiket és terveiket. Gromiko a továbbiakban közölte, hogy a szovjet küldöttség a következő új pont napirendre tűzését javasolja: „Az Atlanti Egyezmény és amerikai katonai támaszpontok létesítése Angliában, Norvégiában, Izlend szigetén és Európa más országaiban, valamint a Közel-Keleten.“ A Szovjetunió képviselője rámutatott, hogy — mivel a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti kapcsolatok megjavításának kérdéséről van szó — azok a problémák, amelyeket ebben a pontban vetnek fel, rendkívüli nagy jelentőségűek. Kétségbevonhatátában az a tény, hogy az északatlantis csoportosulás létesítése közvetlen összefüggésben van a négy hatalom közötti kapcsolatok kérdésével. Ugyanezt kell mondani az amerikai katonai támaszpontokkal kapcsolatban is. Ezért nem lehet semmiféle meggyőző érvet felhozni az említett új szovjet javaslattal szemben, mert abban olyan problémák merüünnek fel, amelyek közvetlen összefüggésben vannak a Szovjetunió és a nyugalui hatalmak közötti kapcsolatok megjavításáról szóló kérdéssel. ASzovjetunió képviselőjének felszólalása után az elnöke Jessup berekesztette az ülést. A külügyminiszterhelyettesek pénteki ülésének visszhangja A francia jobboldali sajtóban nagy zavar uralkodik a küügyminiszterhelyettesek pénteki értekezletével kapcsolatban. Ezek a lapok, amelyeknek legnagyobb része előző ég kénytelen volt elismerni, hogy Gromiko külügyminiszterhelyettes szerdai javaslatai bebizonyították a Szovjetuniónak az akaratát, hogy az értekezletet tető alá hozza, a nyugati megbízottaknak a tárgyaások meghiúsítására irányuló pénzek újabb kísérletei után kellemetlen helyzetben vannak. A jobboldali lapok ebben a helyzetben ködösítéshez és rágalmazáshoz folyamodnak. Az Aurore ellenséges hangú cikkében arra a megállapításra kényszerül, hogy a tárgyalások tovább folynak és ez a lényeges. A De Maline azzal kapcsolatban, hogy Jessup provokatív módon és teljesen alaptaanul felvetette a délkeleteurópai országok békeszerződéseinek kérdését — bevallja, hogy Jessup csapdába esett. „A párizsi békeszerződéseket aláíró álamok között a délkeleteurópai országokon kívül Olaszország is szerepel, márpedig Olaszország azóta az Atlanti Szerződés tagálamává vált. Így azután Gromikónak könnyű volt visszavágnia, amikor Jessup felvéteti® a balkáni államok kérdését“ — kesereg a De Mailin. A Combat támadja a nyugati küldötteket, a LibéraMon pedig a pénteki ülés lefolyását a következő szavakban fogalja öszsze: ,,Jessup hajthatatlanabbnak mutatta magát, mint bármikor“. A lap megállapítja: a Szovjetúnió javaslatainak elvetése annyit jelentene, mint vállalni a felelősséget az esetleges kudarcért a nemzetközi közvélemény előtt. Keresőnk készpénzvételre WHEATSTONE HIDAT egy ezrelék pontosságú t MOhm. fialvanométerrel, vagy anélkül. Veszünk EUMIG FREKVENCIAMÉRŐKET, finombeálltókat. Tournister vevőket, romosat is. Elektronikus Mérőkészülékek Gyára Bp. IV. (Újpest), Erzsébet u. 2. Önéletrajz részlet, 1926-i életemről írta: Nagy Lajos Írói küzdelmeimben elfáradtam. Fanyar hangulatomban gyakran gúnyoltam az írókat, hiszen önmagamat is gúnyolnom kellett. Ilyeneket mondtam: »Vannak emberek, akik nem tudnak korán lefeküdni és nem tudnak idejében fölkelni, ezek minden rendes munkára alkalmatlanok, belőlük lesznek az írók. Azt hiszik, hogy ez író csakugyan akkor ír, amikor akar." Humorosan próbáltam felfogni a kínos valóságot. És amikor gúnyolódásom a kis írói társaságokban ellenkezést vett fel, tovább szőttem az elmélkedést, belemelegedve és most már komolyra fordítva, ilyenformán: „Az írás nem normális foglalkozás. És nem biztos kenyérkereset. Nyugdíj nem jár érte és a megírt "művek nem hoznak jövedelmet életfogytig. Az írót belső telki kényszer hajtja írásra (és ez nem ellentétes azzal a ténnyel, hogy nem tud korán lefeküdni). Ki nem élt vágyak, csonkán maradt élmények hánytorognak benne, mintegy követelve legalább a képzeletbeli befejezlést“... „A fiatal író meghatározhatatlan nagy reményekkel kezd az írásnak. Eleinte küszködik és szakadatlanul az az érzése, hogy nem fejezte ki tökéletesen, amit akart. Később, hosszú évek múltán, egyszerre csak rulin ömlik a tollából. Az írás vágya megcsappan benne és helyébe lórul a külső kényszer“ ... „Az írásba bele lehet fáradni, csalódni lehet benne, meg lehet unni. Egyszer csak elfogynak az író mondanivalói, egyszer csak elmarad a világ változásai mögött“ ... „Az írás valóságos sanyargatása az agynak, a léleknek, nem egyszerű értelmi munka, amit nyugodtan is lehet végezni, hanem tarlóra. Aki látszólag könnyen ír, az is nehezen ír, legföljebb nem tud erről“ ... „Az ölleteket felajzott állapotban termeli az agy. A megfigyeléseket szüntelenül végzi az író, nem passzív állapotban, mintegy átengedve magát azoknak, hanem aktívan, mintha a megfigyeléseket is örökké hajszolnia kellene“... „Az író keresi a helyet, ahol is próbálgatja az időt, amikor írni tud. Bizonyos külsőségekre, laán támasztékokra, szüksége van és azokról nem képes lemondani...“ Így gondolkodtam az írásról, így beszéltem róla, általánosítva a magam nehézségeit. Csak kávéháziban tudtam írni, úgy, hogy előbb kávéztam, azután szivarra gyújtottam, valóságos szertartást végeztem. Éjjel sokkal könnyebben és szaporábban írtam, mint nappal. Amikor elkövetkezett a Bethlen-féle konszolidáció, az ellett mindjobban kezdett, legalább is igyekezett hasonlítani a régi pesti élethez. De hát... amenynyi hasonlóság visszatart, ugyanannyi különbség is keletkezett... Mi máson is kezdhetném az összehasonlítást a háború előtti volt világgal, mint a kávéházaikon, a kávéházi életen? A polgárság jobban hajszolta az élvezetet, mint régebben. A szerény s a garast a fogához verő kispolgár típusa kiveszett. Még a férfiak is úgy öltözködtek, hogy mind igazgató uraknak lássanak. Ettek ittak, mintha Brillant-Savarin tanítványai lettek volna. Megnőtt igényeik kielégítésére rendezkedtek be a kávésok és vendéglősök. Javult a kávé minősége. A Barossban, Emikében, még inkább a New Yorkban olyan tejeskávét adtak, amilyen finommal azelőtt nálunk sehol sem szolgáltak. Kávéban a fél város ínyenccé vált. A Japánban rémiekül főztek. A kávéházak ugyanis vendéglők is lettek és a szakértő kávésok minden ételnek meg tudták adni a módját. Élvezet volt egy írónak beülnie egy feketére, mondjuk a Japánba és végignéznie, hogyan vacsoráznak a kereskedők, ügynökök és a jobbkeresetű doktor urak ... Ez haladás volt a kispolgárság számára, a régi spórolósabb világhoz viszonyítva, melyben olyan közmondások kezelkeztek, hogy: Krajcárból lesz a forint, aki a krajcárt nem becsüíti, a forintot nem érdemli... Jöttek persze a kétesértékű változások is. Melyiket is ragadjam ki közülük? Régen a kávéházakat nem szerelték fel szellőztető készülékekkel, az ember kellemes dohányfüstben ülhetett bennük. Most lyukakat vágtak a falakba, magasan, ventilátorokat tettek be eléjük s mikor a villanyáram bekapcsolásával azokat megindították, olyan zúgás keletkezett, mint egy géptereimben. De nem csak zúgás kimütetkezett — morajtó, berregő, idegeiket fúró —, hanem hideg légáramlás is, amely fülfájást okozhatott, szemkötőhártya gyulladást, váll- és kakfeumát, náthát, esetleg influenzát. Bosszúságomban még az influenza-járványokat is a kávéházi ventilátorokra fogtam ... Régen nem függönyözték be a kávéház óriási ablakait, ki lehetett este és éjjel is nézni az utcára, ábrándozni lehetett, ki-ki tetszése szerint várhatta, hogy egyszer csak megjelenik az ablak előtt Gloria Swanson és jelzi a szemével, hogy jön be; a prózaibb ember Morgan-ről álmodozhatott, hogy az áll meg a járdán és a mutatóujjával diszkréten hívja őt ki, ami csakis egy nagyobb öszszeget jelentene. A háború után azonban befüggönyözték az ablakokat. Igen, régen nem törődtek azzal, hogy valami „csavargó“ benéz a kávéházba, a társadalmi rend szilárdságában bíznii lehetett. Most azonban már nem tartották kívánatosnak, hogy az éhes szegényember lássa, hogyan falják a vendégek a sültet és hogyan isszák rá a Porter-sört. Úgy mondtam: a háború után. De lehet, hogy helyesebb ez a megállapítás: a forradalmak után, még ha azok el is buktak ... Régebben a fogasra akasztotta a vendég a felső kabátját, most ruhatárat létesítettek és anak bérlője volt, aki fizetett a kávéházinak... Régen kávét, kiflit vagy zsemlyét reggelizett a vendég, legföljebb válogatott a péksüteményeikben, most volt a tálcán vizes zsemlye és kifli, tejes zsemlye és vajas kifli, Stefániakisfli, pasztrána, császárzsemlye, rovátkás hernyószerű sütemény. A huszas években általánossá vált a kombinált reggeli: kávé, vaj, lekvár, esetleg még tojás, vagy sonka, illetve és sonka. A lekvárt persze dzsemnek nevezték, mert úgy volt előkelő, a lekvár szó túlságosan pórias és nem féhet még meg az sem, hogy: íz. Az előkelőség érzését az is emelte, hogy a dzsemet jaim-nak írják, de dzsem-nek mondják és azt a polgár tudja, míg a szobafestő például nem tudja. Mindent egybevetve mintha tudatosan megfosztották volna, hogy ha már háború volt és nélkülöztünk, sőt a kommünben tököt és gersliit ettünk, akkor kárpótoljuk magunkat, mi, akik visszahódítottuk régi világunkat. Vagy: az a tiéd, amit megeszel. Esetileg: éljünk a mának, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Több kávéházba jártam, köztük a Newyorkba is. A Newyork átalakult. Tarján úr korszerűsítene, nagyszabású café restaurant lett belőle. Tarján úr különösen a vendéglői üzemet ápolta, az volt a jövedelmezőbb. A vendéglő vezetésére egy „gasztronómus pedagógus!“ állított be. Az óriási helyiség alsó, souterraine része lett az étterem, oda jártak az előkelő vendégek és ezt a részt, pesti zsargonnal, mélyvíznek nevezték. Kik voltak az előkelők? Természetesen a grófok és bárók, a bank- és gyárigazgatók, meg a nagykereszkedők. Az előkelőségek a mélyvízbe levezető lépcsőig a közönséges polgárok közt haladtak es azok megcsodálták őket, mint eszményképeiket. Valóságos élmény volt a kisuraknak látni a nagyurakat. Ha valami túlságosan előkelő férfiú jelent meg az étteremben, akkor Tarján úr odament hozzá, bemutatkozott alázatosan és tisztelettel és megkérte az előkelőséget, hogy kegyeskedjék nevét beírni a vendégkönyvbe, mert hát az ilyen nagy eseményt, meg kell örökíteni az utókor számára. Sok-sok aláírás került ebbe a könyvbe, néhányat megemlítek: Moissi, a német színész, Josephine Baker, a párizsi félnéger táncosnő, Jannings, a filmszínész, René pármai herceg, Piccard, a fizikus és sztratoszférarepülő, Ramon Novarro, a moziszépség, Capablanca volt sakkvilágbajnok, Lehár Ferenc, Bethlen István és más hosszú sor, oldalakon át, a magyar írók közül is egy: Molnár Ferenc. Igen, még a fizikus is előkelő volt, ha sok pénzt keresett. A Newyork naponként huszonnégy órán át volt nyitva, szóval szakadatlanul. Kora reggeltől délig mozisok, hirdetési ügynökök, színészek és újságírók lepték el, délután szabad bejárásuk volt a nyugdíjas színészeknek, rendelési kötelezettség nélkül, este a mélyvizet látogatta a mondén közönség, éjjszaka, már úgy a hajnali órákban, beszállingóztak a lumpok, a klubokból érkező kártyások, artistanők, zenészek és pincérek. Tagadhatatlan, hogy az itt látható embersereglet tarka volt és nem érdektelen. Gyakran elszórakoztam a látványon magam is, a nap különböző szakaiban, de a régi érdekesebb vendég, akit láttam, egy fóka volt. Valami artista lépet fel a Royal Orfeumban, fókákkal produkálta magát. Egyszer, ebéd után, elhozta az egyik fókáját a kávéházba. Autótaxin jött a bejáratig a fóka, onnan maga mászott be, székeken át felcihelődött az egyik asztalra és ott sütkérezett. Az eset engem annyira meglepett, hogy azt gondoltam, s akkori hangulatomban szinte elhatároztam, hogyha egyszer valami közinterjún megkérdezik tőlem, mi volt a legnagyobb szenzáció, amit éleemben láttam, hát spanyol király ide, Capablanca oda. Kara Ahmed amoda, habozás nélkül azt fogom állítani: Egy fóka a kávéházban. Ha az ember a kávéház ablakában ült és kinézett a Körútra, az emberkaleidoszkóp ugyanolyan volt, mint régen. Persze, szintén kisebb különbségekkel. Az emberek sokasága megnőtt. Elég sok volt köztük a kopottruhás szegény. Bár nem túlságosan sok, mert a szegények. A „munkáskürelyek“ más tájakon laktak és a főútvonalakon nemigen jártak. Aki láthatóan a proletársághoz tartozott, annak az arca, a tekintete fáradt volt Gs komor... Az étlapot ki kellett függeszteni a vendéglők és kávéházak bejáratára. Este a hazafelé baktató munkás, akit mégis csak arra vezetett az útja, odaállhatott a villanyfénnyel megvilágított étlap elé és olvashatta, ha ugyan volt hozzá kedve és volt rá ideje. És ha még számolni is akart, megállapíthatta, hogy egy „szerény“ vacsorának akkora az ára, mint az ő egyheti bére. Magyar Nemzet A francia kormány és a földköözitengeri tárgyalások Amerikai napilapok jelentése szerint Schuman francia külügymiiniszter panaszkodott az USA kormányánál azért, hogy Franciaországot kihagyták a Földközi-tenger térségét érintő brit-amerikai tárgyialásokbóll. Schumann, aki Auriol köztársasági elnököt elkísérte Washingtonba — a Reuter jelentése szerint — Achesonnall folytatott hosszabb tárgyalása során igyekezett elérni, hogy a francia kormányt vonják be ezekbe a megbeszélésekbe, amelyekből legutóbb a máltai tárgyalások során kihagyták. Ugyanekkor a francia baloldali sajtó édes hangon bélyegzi meg az amerikaiak katonai behatolását Franciaországba. A l’Humanité az amerikaiaknak a challeaurouxi repülőgépgyárban való berendezkedésével kapcsolatban megállapítja: a francia hatóságok először bezárják a francia repülőgépgyárakat, majd kiszolgáltatják azokat az amerikaiaknak. Wright amerikai tengernagy, az Atlanti Egyezmény egyik főtervezője, Európába érkezett, hogy stratégiai megbeszéléseket folytasson belga és angol katonai vezetőkkel. Megszakadtak a tárgyalások a párizsi közlekedési alkalmazottakkal Nyolcórás tárgyalás után sem jött létre megegyezés a hatóságok és a sztrájkoló párizsi közlekedési dolgozók között és szombaton hajnalban a tárgyalások gyakorlatilag megszakadtak. Szombat reggel a közlekedési dolgozók sztrájkja teljes egységben folytatódott. Pénteken egész Franciaországban teljes volt az adóhivatalnokok sztrájkja is. Széles hullámokat vet a fizetésemelést követelő mozgalom a pénzügyi tisztviselők és több minisztérium dolgozói körében. A francia minisztertanács pénteki ülésén elhatározta, hogy a háztartási szén, a villanyáram és a gáz árát ismét felemelik. A Francia Kommunista Párt közleményben üdvözölte a dolgozók egységes bérharcát és erélyesen megbélyegezte az új áremeléseket, megállapítva: ezek célja, hogy megfosszák a dolgozókat a most kiharcolt béremelések eredményeitől. Sztrájkokról érkeznek jelentések Duisburgból, Düsseldorfból, Passauból, Dél-Olaszországból, és Belgiumból is. Tovább terjedt a sztrájk a délperzsiai olajmezőkön is. Henderson angol külügyi államtitkár tárgyalásai Bonnban Adenauer bonni bábkancellár és Henderson lord, a brit külügyminisztérium államtitkára, pénteken este a nemzetközi politikai helyzetről tárgyaltak Bonnban — jelenti a DPA. Nem hivatalos közlések szerint Henderson lord biztosította Adenauer, hogy a brit kormány «figyelembe veszi a négyhatalmi értekezleten a németek kívánságait és továbbra is tájékoztatja a szövetségi kormányt a külügyminiszterhelyettesek párizsi értekezletének menetéről». A nürnbergi «8 Uhr Batt» jelentést közöl arról, hogy Speidel és Heusinger náci tábornokok, Adenauer katonai tanácsadói, «menetrendet» dolgoznak ki az Eisenhower északatlanti hadseregében részvevő nyugatnémet egységek felállításáról. Nyugtalanság Londonban ás Párizsban az USA és Franco-Spanyolország közeledése miatt A New York Times európai tudósítója az angol és francia kormánykörök nyugtalanságáról ad hírt azzal kapcsolatban, hogy az USA esetleg kötelezettséget vállal Spanyolország felfegyverzésére és ígéretet tesz arra, hogy kieszközli Spanyolország felvételét az Északallandi Egyezménybe. Az angol és a francia kormány tisztában van azzal, hogy Anglia és Franciaország lakosságának többsége ellenzi Franco felvételét a nyugati szövetségbe és miután mindkét kormány új választásokra számít, nem akarnak olyan robbanóanyagot bedobni a politikai életbe, mint amilyen a spanyol kérdés volna. A Biztonsági Tanács döntése Kasmír kérdésében Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már hosszabb idő óta foglalkozik Kasmír kérdésében India és Pakisztán között felmerült vitával. Legutóbb az USA és Anglia határozati javaslatot terjesztett elő, amely Kasmír demilitarizálását és azt indítványozta, hogy Kasmír sorsát az ENSZ vezetése alatt „szabad és tárgyilagos“ népszavazással oldják meg. Hosszabb vita után a március 29-i ülésen Rau, India képviselője az angol-amerikai tervezetet tejesen elfogadhatatlannak minősítené, a Biztonsági Tanács többsége azonban március 30-i ülésén elfogadta az angol-amerikai javaslatot. Nehru indiai miniszterelnök már korábban kijelentete, hogy India nem fogadhatja el az angol-amerikai javaslatban indítványozott eljárást. Vasárnap, 1951 április ! Ellentétek az amerikai külügyminiszteri értekezleten A latinamerikai országok és az USA külügyminiszteri értekezletén Guatemala, Mexikó és Argentína együttesen szállt szembe az USA kívánságával, hogy a latinamerikai országok állítsanak fel 400 000 főnyi haderőt és ezzel a fegyveres erővel támogassák «az ENSZ akcióit a világ bármely részén». A londoni rádió jelentése szerint Argentína, Guatemala és Mexikó külügyminiszterei szembefordultak azzal a lehetőséggel, hogy országaik fegyveres erőit az ENSZ kívánságára a nyugati félteke határain túl is fel lehessen használni. Az argentin külügyminiszter hangoztatta: az argentin haderő kizárólag az ország területének védelmére szolgálhat és semilyen más célra. (L.) A tudományos aspiránsok országos értekezlete táviratban üdvözölte Rákosi Mátyást Az Országos Aspiratura Bizottság március 31-én értekezletre hívta össze az asspiliránsokat, emelyten iegtárgyalták az aspiránsok tudományos kutató munkájának és szakmai tanulmányainak, minikróelvireik elkészítését. Az értekezlet egyhangú lellkesedssel, a következő táviratot küldte Rákosi Mátyásinak: „Mi magyar aspiránsok, első értekezletünkről forró szeretettel üdvözöljük Rákosi elvtársak. Tudatában vagyunk, hogy a szocializmus építésében, a békéért follyó harcban igen nagy jelentősége van annak, hogy Pártunk kezdeményezésére, a Szovjetunió példáját követve nálunk te megvalósult a kanidádáitui kiképzés néphez hű tudományos kádé...k tervszerű kiképzése. Büszkéik vagyunk arra, hogy úttörői lehetünk hazánkban az aspiránsképzésnek és hálásak vagyunk a magyar munkásosztálynak és élcsapatának, a Magyar Dolgozóik Pártjának, hogy biztosította számunkra a gondtalan tanulást és a tudományos kutatásban való elmélyedés lehetőségét. Köszönjük a Pórinak és Rákosi elvtársinak azt a szerető gondoskodást, amit nap, mint nap tapasztalunk és ígérjük, hogy minden erőnket megfeszítve törekszünk arra, hogy a mKiriVizmuss-lenin,zmus tudásával felvértezett, alapos szakmai tudással rendelkező, a Szovjetunió élenjáró tudományos eredményeit munkájukban alkalmazó és a szovjet tudósok példáját követő, olyan a néphez hű tudományos munkásokká váljunk, akik a dolgozó nép javára fejlesztik tovább szaktudományukat és tudásukat a szocializmus építésének, a béke megvédésének szolgálatába álllják. Az első aspiráns értekezlet részvevői.“ A SZOT békealáírásgyűjtési felhívása a dolgozókhoz A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége ülést tartott, amelyen megtárgyalta a magyar szervezett dolgozók feladatait a békéért folyó harcban és a soron következő békealáírásgyűjtési mozgalomban. Az elnökségi ülés felhívásában többek között ezeket találjuk: A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége lelkesedéssel támogatja az Országos Béketanács felhívását, hogy április 8-án hazánkban is országszerte megkezdődjék az aláírások gyűjtése a Béke Világtanács javaslatának, az öthatalmi békeegyezmény megkötésének támogatására. Az elkövetkező hetekben minden öntudatos szervezett dolgozó elsőrangú feladata az aláírásgyűjtő mozgalom erőteljes támogatása. Erre szólít fel bennünket a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának nagyjelentőségű határozata is. Követeljétek aláírásotokka’ az öt nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetúnió, a Kínai Népköztársaság, Nagy- Britannia és Franciaország közötti békeegyezmény megkötéséit . Művezetői értekezletet rendezett a Vasas székházban a kohó- és gépipari minisztérium.