Magyar Nemzet, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-03 / 101. szám

2 Sztálin és Rákosi arcképeit s ott viszik a menetben az épülő Népstadion tervrajzát is. Elől jönnek a Testnevelési Főiskola hallgatói, mögöttük katonásan lépkednek a Honvéd SE spor­tolói. Utánuk a Vasas, a Bástya, a Bányász, az Építők, a Dózsa, a Textiles, a Lokomotiv, a Vö­rös Meteor, a Postás, a Kinizsi, a Pedagógusok a Szikra, a DÉFOSZ, a DISZ, az Előre és a Petőfi sportegyesületek tagjai menetelnek. A VIII. kerület legjobb üze­mének, a Ganz Vagonnak dol­­gozói Sztálin két méternél ma­gasabb mellszobrát viszik. A Vatta-gyár tábláján ezt olvas­suk: „Vattát gyártunk, de ke­mény az öklünk!“ Énekelve jönnek a XXI. kerületi Tanács dolgozói. Munkások sorai kö­zött vonul az első kongresszu­sát most befejezett Magyar Írók Szövetségének csoportja. Harsogó üdvrivalgással köszön­tik a nép fiai a nép íróit. A szovjet író vendégek s a többi külföldi küldöttek vidáman in­tegetnek az emelvényről az al­kotásaikban a szovjet iroda­lom példáját követő magyar íróknak. Most piros és fehér blúzban, pirosbabos kendővel a fejükön, dalos MNDSZ-asszonyok vonul­nak végeláthatatlan sorban. Az óra tizenkettőt mutat, a nap mind forróbban perzsel. A Mezőgazdasági Akadémia hallga­tói után a Hofbert­ Traktorgyár dolgozói grafikonokon ábrázol­ják saját üzemük s a magyar népgazdaság traktorgyártásának fejlődését. A Szabadságharcos Szövetség impozáns menete után az Eötvös Loránd­ Tudomány­­egyetem hallgatói, a tudás várát ostromló új értelmiségünk kép­viselői tr­nnek fel. A MO­­KÉP-esek a legkiválóbb szovjet és magyar filmek plakátjaiból állították össze vállalatuk ne­vének betűit. Az Óbudai Hajó­gyár dolgozói hajómodellt, a Központi Lakásépítő dolgozói lakóház mintáját és modern szovjet építőipari gép mását vi­szik.­­ A Magyar Tudományos Akadémia menete után a Fővárosi Villamosvasút dolgozóinak hosszú sorai élén jelmezesek haladnak. Elől Uncle Sam, az USA-imperializmus képzeletbeli megtestesítője, pó­rázon vezeti az őt alázatosan, kiskutyaként követő brit orosz­lánt és gall kakast, a népeiket eláruló angol és francia lakáj­kormányokat. Tito is ott kullog közöttük. A Kőbányai Sörgyár dolgozói ék­izem-kitüntetésük és sztahanovistáik arcképei után földgömböt is visznek, amelyből kiemelkedik a Szabadságszobor mása, a hófehér ruhába öltö­zött, olajágat tartó szőkehajú leány. Előtte a szabadságot és a világ békéjét védelmező szov­jet katona áll őrt. Ez a kép lelkesíti a XVI. kerületi «Augusz­tus 20» tszes dolgozóit is, akik jelszavukat zengik: «Éljen a munkás-paraszt szövetség!» A sor szélén öreg paraszt — a hetvenen is felül lehet — korát meghazudtoló fürgeséggel tán­col, rázza a botját és a kalap­ját, így vonultak a derűs, fegyel­mezett dolgozók reggel tíztől majdnem délután három óráig, amíg a zenekar Rákóczi-indulója lezárta a többszázezres sort. Csupa ujjongó kiáltás, csupa ra­gyogó arc volt öt órán át a tér, így csak azok vonulnak, akik magukénak tudják új hazájukat, alkotó munkájuk minden áldá­sát. Ennek a felvonulásnak a képe mindennél meggyőzőbben mutatta, hogy a békeharc a ná­lunk felvonuló milliók, s a szé­­les világon felvonuló százmilliók legszemélyesebb ügye, hogy a béke legyőzi a háborút. * A SZOT meghívására a má­jus 1-i ünnepségeikre Budapest­­re érkezett külföldi küldöttsé­gek tagjai, élükön a szovjet küldöttekkel, szerdán délután megkoszorúzták a Gellért-hegyi Szabadság-szobrot, díszbe öltözve köszöntötte a dolgozók nemzetközi ünnepét. A felvonulásban részvevők a szocialista termelés diadalmas eredményeit szemléltető táblákat vittek a menetben. A kecske­méti termelőcsoportok teher­autóra épített üvegházzal vonul­tak fel és bemutatták zöldség­termelésüket. Turkeve szövetke­zeti város is kitörő örömmel ünnepelte május elsejét, Salgó­tarjánban lampionos felvonulás vezette be előző este az ünnep­séget, kedden reggel pedig 7 díszlövés jelezte, hogy meg­kezdődött a hetedik szabad május 1. A felvonulás élén a széncsaták hősei haladtak. Sopron, Békéscsaba, Nyíregy­háza, Hajdúböszörmény is mél­tóan ünnepelte a nagy napot. Az ünneplő tízezrek hatalmas földgömbbel jelképezték a béke­tábor legyőzhetetlen erejét és a földgömbből galambok repültek fel, a béke jelképei. Május­­ a vidéken is a béke nagy ün­nepe volt ie­én. Ötletes karika­túrák leplezték le az imperia­listák háborús szándékait. Óz­­don a felvonulás után avatták fel a «Béke-kertet». A baranyai községek délszláv lakossága a magyar dolgozókkal együtt ün­nepelte mindenütt május elsejét. Vácott a város főterén rende­zett nagygyűlésen Major Tamás, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas igazgatója mondott beszédet május elsején, és több szabad­színpadon mutattak be a kultúr­­csoportok színvonalas műsort. Szombathelyen az országos kul­­túrversenyben jól szerepelt megyei kultúrcsoportok és a Dunántúli Népszínház művészei­nek előadásaiban gyönyörködött az ünneplő közönség. Debrecen ezen a dolgozók tíz­es tízezrei hatalmas, színpom­­pás ünnepi felvonuláson tüntet­tek a széke mellett. A felvonu­lást a Kossuth­ téren felállított díszem­el­vényről nézte végig Ott Károly pénzügyminiszter. A megjelentek közt volt a Szov­jetúnió debreceni konzulja és Péter János református püspök, a Béke Vil­ágtanács tagja is, képeit vették körül. A felvo­nulók sorai fölé emelkedtek az Bolsevik Párt, a szovjet kor­mány vezetőinek, a testvér- kommunista és munkáspártok vezetőinek és a népi demokrá­ciák kormányai vezetőinek fényképei, köztük Rákosi Má­­tyás, Dobi István és Rónai Sán­dor arcképei. Négy óra hosszat tartott Moszkvában a dolgozók hatal­mas felvonulása, amely párat­lanul népes és színpompás volt. Ez az óriási felvonulás intő figyelmeztetés volt azok felé, akik merényletet terveznek a béke ellen, a világ elé tárta, hogy a szovjet nép tudatában van erejének. Hasonló ünnepségek voltak az egész Szovjetúnió területén. A leningrádiak az ünnepségeket a haditengerészeti díszszemlével kezdték, majd katonai dísz­szemle volt és ezután követke­zett a dolgozók felvonulása. Végig a nevető, daloló, táncoló fővároson Fél­ három elmúlt és még vonul, egyre vonul a sokszáz­ezer főnyi tömeg. Dalolva, élje­nezve, vidáman, szakadatlanul özöntik a zászlók rengetege alatt, menetel befelé, a Város­liget fái közé. Két oldalt még a dísztribün után is ezrek sor­fala gyönyörködik a soha nem látott felvonulásban. Újra és újra megtapsolják a kiemel­kedő látnivalókat. Nagy derült,­ség és zaj fogadja mindenütt az „amerikai nagytőke szeke­rét“, amelyet a népek húznak , amelyen színesek tartják az emelvényt. A trónuson a tőkés ül. Fején cilinder, kezében pénzeszsák. Egyik rabszolgája időnként a talpát vakarja. — Dobjátok fel — kiált mel­lettem egy néni —■ majd mi megvakarjuk neki! — Nem sokáig lesz itz ez már odaát sem — védi a szom­szédja. Tízezrek lepik a gyönyörű Zöld fű selymét, előre kijelölt helyükön hűsölnek a csopor­tok, sört csapodnak, uzsonnát osztanak, hideg kávét, tejet mérnek, lehet kapni szalámis szendvicset, csomagolt sajtot, retket, hagymát stb. Több cso­port meleg ebédet főzött, a ven­déglőben sertéspörköltet mér­nek. Az óriási séta után jól­esik a pihenés, a fadatozás. Kipirult arccal beszélik meg a felvonulás felejthetetlen élmé­nyeit s mindenki boldog, hogy láthatta a magyar nép jóked­vűen, örömmel és fáradhatatla­nul integető vezérét, Rákosi Mátyást. A szakszervezeti színpadon a MÁV szimfonikusok, az Úttörő és Vidám Színház művész­­brigádjai, a Vasutas Szakszerve­zet zene- és énekkara, a kü­lönböző szakszervezetek tánc­csoportjai a késő esti órákig szó­rakoztatták a közönséget. Az MSZT színpadon nagy sikert aratott a Nemzeti Színház bri­gádjából különösen Tőkés An­na, aki néger dalokat énekelt. Hatalmas tapsvihar fogadja a Fővárosi Varieté művészbrigád­ját. A honvédségi színpadon a határőrség zenekara, az állam­­védelmi hatóság művészegyütte­se és a Honvéd Központi Mű­vészegyüttes arat nagy sikert, de óriási taps és nagy öröm fogadja az Operaház brigádját is. Soha annyi gyermeket nem­­látott az Állatkert, mint a he­­ttedik szabad május 1-én. Igazi majális-hangulat fogad bennünket a Népligetben. A leg­vidámabb, a legkedvesebb, a legnapsugarasabb majális ez. Mindenki jókedvű, mindenki táncol, dalol, örvend a gyönyörű napsütésnek, a remek levegőnek és örvend egymás örömének. A frissen ácsolt színpadok és sátrak között már kora reggel jól felkészültek, hogy biztosít­sák a vidám szórakozást. A Li­get egyes részein térképszerűen jelölték ki az üzemek helyét. A késő délutáni órákban ad mű­sort a Nemzeti Színház és Fő­városi Operettszínház. Különö­sen sok tapsot kap a népszerű Latahári Kálim­ám. Scfc. üzem sa­ját színpadot állított dolgozói számára. Százan és százan állnak a Margit-híd északi korlátjánál, amikor a szigetre igyekszünk. Izgalmas csónakverseny zajlik a Duna ezer színben csillogó vizén. A sziget bejárá­stól egészen az északi végéig ezrek, tízezrek sé­tálnak. A fiatalok zakatolnak, táncolnak. A szabadtéri színpad­nál ember ember hátán tolong. Szűnni nem akaró tapsot kap az Állami Népi Együttes táncos­gárdája, nem akarják leengedni őket a színpadról. Teljes sebességgel robogunk a Városmajor felé. Játszótereit már a déli órákban ellepte a gyermekek serege. Jár a hajó­hinta, forog a forgó, vidáman nevelő, sikoltozó apróságok fe­lejthetetlen perceket töltenek itt. A felnőttek részére felállított színpadon a kora délutáni órák­ban kezdődött a műsor. Hatal­mas sikere van a honvédségi énekkaroknak és tánccsoportok­nak. Késő este van, amikor a ma­jálisnézőből befelé tartunk, hogy búcsúzóul még egyszer el­menjünk a Hősök­ terére. Út­közben a budai Szász Károly­­utcánál állunk meg egy percre. Kedves utcabál zaja csalja az ablakokba a lakókat. Özönlik a nép a Hősök­ teré­­re. Esti világításban talán még szebb a dísztribün, mint nap­pal volt. Tízezernyi tömeg éne­kelt, táncol körülötte. Aki egész nap együtt örült az ünneplő és szórakozó száz­ezrekkel, az úgy érzi, hogy egy egész esztendőre szóló új erőt gyűjtött magának a békének és szabadságnak ezen a világszerte legszebb, legnagyobb ünnepnap­ján. "Lelkesen ünnepelt a magyar vidék is A vidéki városok dolgozói országszerte na­gy lelkesedéssel ünnepelték május elsejét. Mis­kolc, Szeged, Pécs, Győr, Debre­cen lakói vidám zeneszóra éb­redtek, a város zászló­ és virág- Magyar Nemzet IST­agy­szabású katonai díszszemle és felvonulás Moszkvában A szovjet emberek az idei május 1 -ét örömmel, erőikben bizakodva, fényes kommunista jövőjükbe vetett hittel köszön­tötték. A nagyszabású ünnepsé­gekre a külföldi országokból több mint harminc küldöttség érkezett a Szovjetúnióba. Május elseje alkalmából Va­­s­iljevszkij marsal, a Szovjet­unió hadügyminisztere napi­parancsot adott ki, amely han­goztatja, hogy a Szovjet Had­sereg határtalan odaadással né­pe, a Kommunista Párt és a szovjet kormány iránt, éberen őrködik a szovjet emberek al­kotó munkája felett. Ugyan­csak ünnepi napiparancsot adott ki Jumasev­ tengernagy, a Szovjet haditengerészeti mi­nisztere Az ünnepségek a moszkvai Vörös-téren hatalmas katonai díszszemlével kezdődtek. A té­ren és a környező utcákban óriási négyszögeikben sorakoz­tak fel a moszkvai helyőrség csapatai. A tér körül emelkedő épületek gyönyörű ünnepi díszt öltöttek. A Lenin-mauzóleum­­m­al szemben álló épületeket vörös drapériák díszítették ez­zel a felirattal: „Lenin zászlaja alatt, Sztálin vezetésével előre a kommunizmus győzelméért“ A téren mindenütt ott voltak Lenin és Sztálin arcképei Sztálin nevét visszhangozta a Vörös-tér, amikor Sztálinnal az élükön megérkeztek a Párt és a kormány vezetői és felmen­tek a mauzóleum előtti dísz­­emelvényre.­ték. A vörös zászlók egész er­deje lengett egy-egy oszlop fe­lett, a zászlók Sztálin arc­ Vasziljevszkij marsall beszéd© A Kreml toronyórája tízet ütött, amikor a Vörös-téren fel­tűnt Jován Vasziljevszkij mar­sall hadügyminiszter, aki Ar­­tyemjev vezérezredes kíséreté­ben ellépett a felsorakozott csa­patok előtt. Ezután felment a mauzóleum emelvényére és ün­nepi beszédet mondott: — Népünk, Lenin-Sztálin pártjának vezetésével új, hatal­mas győzelmet aratott — mon­dotta a többi között Vasziljev­szkij marsall —, sikeresen tel­jesítette a népgazdaság újjáépí­tésének és fejlesztésének hábo­rú utáni ötéves tervét. Orszá­gunk gazdasága új, hatalmas fellendülést él át. A Szovjetunió népeinek példáját követve, si­keresen haladnak a szocializ­mus építésének útján a­­ népi demokratikus országok dolgo­zói. Sikeresen építi az új életet a nagy kínai nép.­­ Amíg a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok erő­feszítéseiket a gazdasági élet és a kultúra fejlesztésére irányítják, a tőke országaiban, amelyeket az amerikai imperialisták vezet­­nek, fokozott előkészületek foly­nak az új világháborúra. Az amerikai monopolistáknak más országok kirablása és rabságba döntése miatt van szükségük a háborúra. Már több mint tíz hó­napja hódító háborút folytatnak a szabadságszerető koreai nép ellen. Ez az igazságtalan, háború nem hozhat és nem hoz semmi jót az amerikai népnek. Az im­­perialisták agresszív politikája mély elégedetlenséget kelt a szé­les néptömegekben. A népek nem akarnak háborút. A béke­­mozgalom az agresszív­ erőkkel szemben napról-napra erősebben lép fel valamennyi országban. — Ami a Szovjetúniót illeti — politikája világos. Kormányunk mindig a háború megakadályo­zására és a béke megőrzésére irányuló politikát folytatott és to­vábbra is változatlanul ilyen po­litikát fog folytatni. Ezt a poli­tikát helyesli az egész szovjet nép, az egész haladó emberiség. A szovjet emberek szorosan Kommunista Pártunk és Sztálin elvtális, vezérünk és tanítónk köré tömörülve, minden erejük­­kel erősítik államunk hatalmát, a kommunizmus építésének ügyét. A Szovjetúnió dicső fegy­veres erői őrködnek a szovjet nép alkotó munkája és az ál­lami érdekek fölött. Népünk bát­ran támaszkodhat a Szovjet Hadseregre és a Haditengerészeti Flottára. A szovjet fegyveres erők mindig készek, hogy mél­­tóan és becsülettel teljesítsék kötelességüket a hazával szem­ben. A díszszemle Vasziljevszkij marsall beszé­de után sort­űz dördült el, majd megkezdődött a katonai díszszemle. A felvonulást a ka­tonai akadémiák csapatai kezd­ték meg, majd utánuk a határ­őrök vonulta­k fel. Ezután a tengerészek következtek, majd egy hatalmas négymotoros re­pülőgép je­lenit meg a magas­ban: V­­I. Sztálin re­pülőgárda­­a tá­bor nagy vezérgépe. Ő vezé­nyelte a légi díszszemlét. Utána hatalmas zúgással lökhajtásos vadászgépek húztak el a Vö­rö­s­ tér felett, majd többmoto­ros gépeik következtek, utánuk ismét földhajtásos gépek. Mi­alatt viharsebesen húztak el a repülőgépek, a téren a legifjabb katonák, a jövő tiszti káderei vonultak fel. Ezután megjelent a szovjet lovasság, amelynek nevéhez annyi hőstett fűződik. Utána gépkocsizó gárdalövész­­hadosztály vonult fel, majd gépkocsikon az ejtőernyős ala­kulatok jöttek. A Vörös-t­ren ezután feldübörögtek a hatal­mas tüzérségi vontatók és nyo­mukban a lövegek, utánuk a légvédelmi tüzérség. Csakhamar hatalmas motorzúgás és dübör­gés rázta meg a teret: a pán­célosok jöttek. A harckocsik az egész teret ellepték. A felvo­nuló alakulat részt vett 1942- ben a Moszkva körüli harcok­ban és a háború során messze Nyugatra hatolt előre és fel­szabadította Prágát. A harcko­csik után a rohamszövegek jöt­tek. Újabb hatalmas dübörgés és motorzúgás következett: megjelent az első nehéz h­arci­­kocsi — a szovjet harckocsi­gyártás büszkesége — a „Ioszif Sztálin“. Olyan ez a hatalmas gép, mint egy úszó hadihajó, lövegének csöve fé­lelmetesen mered előre. Ezek a harcikocsik zárták be a me­netet. A moszkvai dolgozók felvonulása Néhány perc után megkezdő­dött a moszkvai dolgozók ha­talmas felvonulása, amelyet sztahanovisták, újítók, a kom­munizmus építői, a tudomány, a technika újítói nyitottak meg. Nyomukban az úttörők oszlopa, azután kisleányok és kisfiúk nagy csoportja virág­csokrokkal a kezükben. A Mau­zóleum előtt az egyik kisleány kivált a menetből, felment az emelvényre és virágcsokrot nyújtott át Sztálinnak, aki kar­jára emelte a kisleányt, majd szeretetteljesen az emelvény párkányzatára állította. Ezután 12.000 szovjet sportoló és tor­nász vonult fel, utánuk Moszk­va kerületeinek dolgozói követ­keztek. Két hatalmas oszlopban, száz emberből álló sorokban haladtak végig a Vörös téren Moszkva 25 kerülete dolgozói­nak küldöttségei. Minden tábla és transzparens, amit vittek, egy- egy újabb győzelemről számol be a békés alkotó munka terén. A felvonulók között a Komszomol ifjai, a színházak művészei a tudomány képviselői, a főisko­lák tanárai és hallgatói. A me­netben egyre-másra tűntek fel a táblák és feliratok, amelyek a háború utáni ötéves terv ki­emelkedő­ számadatait hirdeti ­es fl Wrck, 1951 mirt. 9 Világszerte a békeharc jegyében ünnepelték május 1-ét A világ minden részében meg­­ünnepelték május 1-ét, a népi demokráciákban csakúgy, mint az imperialisa országokban és az ünnepségek mindenütt a békeharc jegyében folytak. Varsóban Bierut köztársasági elnök mondotta az ünnepi be­szédet, Rokossowski tábornagy, Lengyelország nemzetvédelmi mi­nisztere, ünnepi napiparancsot adott ki. Prágában Klement Gottwald köztársasági elnök intézett be­szédet az ünneplő tömeghez. Bratislavában pedig Viliam Si­­roky miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter beszélt. Bukarestben május 1 -én lepllez­­ték le Sztálin generalisszimusz hatalmas szobrát. Szófiában több mint 300.000 dolgozó tüntetett öt órán át a Dimitrov Mauzóleum előtt. Tiranában az ünnepi beszédet Gogo Nusi, az Albán Szakszer­vezeti Szövetség elnöke mon­dotta. 900.000 ember vonult fel Berlinben Berlinben, az eddigi Luftgar­­tenben, amelyet május 1-én Marx-Engels-térnek neveztek el, vonult fel Berlin keleti és nyu­gati övezeteinek lakossága má­jus 1-én. A nyugatberlini rendőrség meg akarta akadályozni, hogy Nyugat-Berlin lakossága részt­ vegyen a felvonuláson és 500 embert letartóztatott- A berlini nagy felvonulás, amelyen több mint 900.000 dolgozó vett részt, hat órán át tartott-Chemnitzben Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztár­saság elnöke mondott beszédet. Nyugat-Németország városai­ban az erős rendőri készültség ellenére százezres tömegek tün­tettek az újrafelfegyverzés el­len, a népszavazásért és a béke mellett. Pekingben és az egész Kínai Népköztársaságban a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelték meg május elsejét-Kína hét nagyobb városában több mint öt és félmillió em­ber vett részt a május el­eji f élvonullá­sokon. Phenjanban ünnepi gyűlést tartottak május 1-én, amelyet Pak Den-An, a nemzetközi Sztá­­lin-díj nyertese nyitott meg. Az ünnepi beszédet Pak Hen-En, a koreai minisztertanács elnök­­helyettese és külügyminisztere mondotta. Véres május elseje Párizsban öthatalmi egyezményt, béke­politikát és emberibb életkörül­ményeket követelve, teljes egy­ségben, százezres tömegekben vonult fel Párizs népe május 1-én a Nation-tértől a Bastille­­térig. Nagy lelkesedés fogadta a díszemelvényen megjelenő kom­munista vezetőket, továbbá a szakszervezetek vezetőit. A me­netben a volt deportáltak szá­zai haladtak csíkos rabruhában, «Soha többé Auschwitzot! Bé­két akarunk!» kiáltásokkal. Ez­után a volt partizánok, a rok­kantak, a volt spanyol önkénte­sek, utánuk gyermekek, majd az idén sorozásra kerülő fia­talemberek csoportja követke­zett transzparenssel, amelyen a következő felírás volt: «Mi so­hasem viselünk háborút a Szov­jetúnió ellent» A tömegfelvonu­lást a párizsi gyárak végelátha­tatlan sorokban haladó dolgozói zárták be­ Az ünneplő töme­gekhez a Force Ouvriere, a ke­resztény szakszervezetek és a CGT szónoka intézett beszédet, kiemelve az egység fontosságát. A tüntetés vége felé, amikor az északafrikai dolgozók vonul­tak a Bastille-tér felé, hatalmas rendőregységek megkísérelték a sokezerfőnyi algériai menet fel­­bomlasztását­ A rendőrök azon­ban heves közelharc után kény­telenek voltak visszavonulni. Rövid idő múlva erősítésekkel visszatértek és ismét heves ösz­­szeütközésre került sor. A fel­vonulóknak sikerült áttörni a rendőrgyűrűt és a díszemelvény előtt elvonulni. A rendőrtáma­dás után kiadott­­ közlemény szerint többszáz letartóztatás és körülbelül 200 sebesülés tör­tént- 80 rendőr is megsebesült. Tüntetések Londonban és Ne­y Yorkban Az Angol Kommunista Párt végrehajtó bizottsága kiáltványt adott k­i május­­ alkalmából, felszólítva a dolgozókat, egyesül­jenek és harcoljanak a háborús politika megszüntetéséért. Az An­gol Kommunista Párt nagygyű­lést tartott Londonban és ennek szónoka, Harry Pollitt, a Párt főtitkára volt. New Yorkban május 1-én dél­­után tüntetést rendeztek. A tün­tetők élén az antifasiszták, a múlt háború volt katonái halad­­tak. Ezután a szakszervezeti és népi bizottság tagjai vonultak fel. Közöttük volt Howard Fast és Albert Kahn is. A tüntetésen igen sok munkás és diák vett részt. A felvonuló tömeget rendőrőrszemek kísérték. Sok ezer ember tapssal fogadta a fel­vonulókat. A tüntetők határoza­tot hoztak, amely az amerikai csapatok kivonását követeli Ko­reából. Bécstől Dzsakartáig Több mint három óra hosz­­szat tartott Bécsben az Osztrák Kommunista Párt által szerve­zett május 1-i felvonulás, Róma dolgozói nagygyű­ésen kötelezettséget vállalta­k, har­colnak a béke frontjának to­vábbi megszilárdításáért. Ha­­sonló gyűéseket rendeztek Olaszország nagyvárosaiban.­ Spanyolországban nagyszabású munkabeszüntetéseikre került sor május 1-én. Annak e£eí­nére, hogy Franco egész rend­­őrségét mozgósította, nem­ tud­­ta megakadályozni, hogy ez egész országot röpcédulákkal árasszák el, amelyek a dolgo­­zókat május­­ megünneplésére hívták fel. Május 1én a finn főváros dolgozói a Finn Kommunista Pár­tnak, a Finn Népi Demo­kratikus Szövetségnek és más demokratikus szervezeteknek felhívására kivonultak Helsinki utcáira, hogy ismét kinyilvánít­sák békeakaratukat, a munkás­osztály egységére és a Szovjet­­únióval való barátságb­a írás nyúló törekvésüket. Hatalmas tömegeik ünnepel­­tek Svédországban, Kanadában, Tel-Avivban és Izrael más vá­­rosaiban, Dzsakartában, Ind­oné­­zia fővárosában, ahol 250.000 munkás vonult fel követelve, hogy az ország csatlakozzék a béketáborhoz. A japán szakszervezetet főta­­nácsa felhívta több mint 3 mil­­lió tagját, hogy május 1-éig tartsanak huszonnégyórás sztráj­­kot és ez­zel tiltakozzanak, amiért az USA megszálló ható­­sága és a Josida-kormány meg­­tiltotta a május 1-i tüntető felvonulást. •

Next