Magyar Nemzet, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-01 / 101. szám

a Az USA fokozottabban be akar avatkozni az indokínai háborúba A Chicago Sun and Times washingtoni tudósítója jelenti, hogy az USA újabb követéseket akar támasztani Franciaországgal szemben Indokínára vonatkozólag. Ezek a követelések a segély növelésének ürügyén kibővítik az USA beavatkozását. A tudósító szerint Indokínában az amerikai katonai, ^segélycsoporté közvetlenül részt fog venni a baodajista csapatok kiképzésében. A tudósító rámutat, hogy májusban — amikor Acheson Párizsba utazik az ^európai hadseregről* szóló egyezmény aláírására — meg fogja vitatni ezeket a kérdéseket Schumannal és Pleven-nel. A tudósító szerint a francia kormány "várja az amerikai pénzügyi segélynövelések az indokínai háború számára, s de Acheson valószínűleg értésükre adja, hogy több felszerelést és fegyverzetet csak abban az esetben adnak, ha a franciák teljesítik az amerikaiak kívánságait. A külpolitika hírei A’ A Nemzetközi Diákszövetség titkársága — mint Prágából jelenti az MTI — táviratban tiltakozott az osztrák kormánynál Brandweiner professzor elbocsátása ellen.A A svájci Volksrecht című lap megállapítja, hogy a tuniszi kérdés tárgyalásának elutasításával ismét csorba esett az ENSZ Biztonsági Tanácsának tekintélyén. A Az amerikanizált Törökország állami tisztviselői körében egyre nagyobb méreteket ölt a korrupció. A Vakít című török lap jelentése szerint a mezőgazdasági kamara igazgatóságnál 20 millió török font összegű Visszaélést fedeztek fel. A Gonzalez Videla kormánya- mint a TASZSZ közli Montevideóból - hosszantartó titkos tárgyalások után aláírta a Chile és az USA közötti katonai egyezményt, amelyet ratifikálás céljából a parlament elé terjesztett. Chile demokratikus közvéleménye élesen szembeszáll ezzel az egyezménnyel. A A demokratikus szabadságjogok kiharcolásáértküzdő mozgalom — mint Párizsból jelenti az MTI — közleményt adott ki a súlyos algíri incidensek ügyében és tiltakozott az algíri rendőri erőszakoskodások ellen. A Az Unita jelenti, hogy a Franco-kormány utasítására — tekintettel a májusban tartandó barcelonai nemzetközi eucharisztikus kongresszusra — tömeges letartóztatások történtek. A A Manchester Guardian nagyobb cikket közöl a titóistamezőgazdasági szövetkezetek bomlásáról. A cikk megállapítja,hogy a jugoszláv nép hóhérainak úgynevezett parasztpolitikája a parasztok egyre nagyobb tömegeit fordítja szembe Titóékkal. A Az AFP jelenti, hogy Artajo spanyol külügyminiszter, aki az elmúlt napokban a fasiszta Franco-kormány megbízásából, az amerikai imperialisták szolgálatában sorra látogatta az arab országokat, Nápolyon keresztül hazautazott Madridon. A Az Unita közli, hogy Scelba belügyminiszter parancsára elkobozták Di Vittoriónak, a CGIL főtitkárának útlevelét. AMI NINCS AZ ÉLETRAJZBAN... A kollégiumban kilenc fiú került egy hálószobába. Nagyrészt vidékről jöttek ide s mindannyian a Képzőművészeti Főiskola növendékei voltak. A kilenc fiú szoros barátságot kötött egymással, s hogy elmélyítsék ezt a barátságot. Balog Karcsi, egy élénk, kiskunsági parasztgyerek azt ajánlotta, hogy egyegy este a hálószoba minden lakója mondja el azt az utat, melyet tehetsége első megnyilvánulásától idáig megtett. A többiek a tizennyolc évesek lelkesedésével fogadták az ötletet s még aznap este sorsot húztak, ki beszéljen elsőnek. Egyedül Süveg Jóska, a kevésszavú, nyurga szobrásznövendéke volt csendesebb most is, mint a többi. Hiszen ez az út... erről még soha nem beszélt senkinek! Az életrajzát megírta már egypárszor, amikor kérték tőle, de tudta, hogy ezek a fiúk mást várnak tőle. Olyasmit, ami az életrajzából kimaradt." Süveg Jóska nem tudta még, milyen boldogság beszélni emlékeinkről olyan emberek előtt, akik egészen hozzánk hasonlók és akik hasonló szavakkal tudják elmondani a maguk történetét... Első nap Víg Márton mesélt — tehetséges, fiatal grafikus —, akiaz egyik pesti nagyüzem esztergapadjától került idáig s kiállított munkái tanúskodtak már a nagyközönség előtt is nem mindennapi tehetségéről. Ő is éppúgy meg volt illetődve, mint barátai, mikor beszélni kezdett a szobakonyhás lakásról, ahol heten voltak testvérek, apja munkanélküliségéről, városi bérkaszárnyák nyomoráról... S igybeszéltek sorra Fekete Laci, Svédl tábor, előbb akadozva, aztán idagoldódott nyelvvel, felszabadultan. És Süveg Jóska mindegyiket elülön szerette volna magához felelni, testvérkezet nyújtani s elmondani... Mit is? Hogy mióta árva, soha ilyen boldog nem Volt, hogy most már neki is van- Lak testvérei, hogy hazatalált végre! Ma este pedig... neki kell beszélni! Százszor megfogalmazta magában az első mondatot. De annál tovább nem is jutott. És május 1-e előestéjén, mikor leoltották a lámpát és a másik nyolc, szokás szerint, a mesélő ágya köré telepedett, egész máskép kezdte, mint ahogy eltervezte. Olyan régen volt már az egész... De azért jól emlékszem mindenre, mintha most is az a bátortalan, sánta kisfiú lennék, mint akkor... Csúfoltak már titeket nevetve, kioltott nyelvvel társaitok, olyasmiért, amiről nem tehettek s melyről tudtátok, hogy szívesebben odaadnátok a fél élteteket, csak ne kéne többé hallani a gyűlöletes szót: Sánta! Sántabéka...? Tehetetlenül, megalázva álltam szemben egy egész csúfolódó gyerekhaddal. Egy se volt, amelyik védelmemre, mert volna kelni, hiszen Görbe Péter volt a csúfolódók vezére, fél fejjel magasabb mindannyiunknál, aki a kisbírót is földhöz teremtette egyszer, mert nem adta ki kezéből az apjának szóló idézést ... Nem sírtam akkor sem, csak odaroskadtam összetört agyagmalackáim mellé. Nem is tudom, hogy jöttem hozzá én, a kicsúfolt, nincstelen Süveg Jóska, hogy míg a gazda disznóit őriztem a folyópart melletti tölgyesben, a parti agyaggal játszadozni kezdjek, csak azon vettem észre, hogy ujjaim alatt formálódni kezdett az anyag s úgy nézett ki egészen, mint egy malac. Az első után jött a többi. Egy különösen jól sikerült, félre is tettem, hogy édesanyámat megörvendeztessem vele... S éppen azt taposta össze Görbe Péter, előrontva a füzesből. — Sántabéka! — kiáltotta harsányan s egy marék sarat dobott felém. — Itt piszmogsz, a disznók meg elcsavarognak! Felugrottam és botomat felkapva, bicegve futottam a disznók után. Megvoltak mind s mikor lihegve dőltem egy fa alá, hallottam a csúfolódó nevetést. Újra bolonddá tettek! Nem baj. Az ember sok mindent kibír, ha cselédsorba lép és akárkinek joga van taposni rajta egyet! Kibírtam én is. De nem felejtettem el semmit. Azontúl haza is vittem a puha agyagból és a konyha földjére kuporodva szobrocskákat gyúrtam. Egy-egy különösen jól sikerült darabot édesanyámnak adtam s ő ilyenkor kidolgozott, fáradt kezével, csillogó szemmel simított végig hajamon. — Ügyes vagy, Jóska... kicsi fiam. Milyen jól esett ez nekem! Hiszen senki nem szólított így engem rajta kívül s ő is olyan ritkán tehette a mindennapi betevő falatért vívott keserves küzdelemben. Ő értette egyedül szótlanságomat, gondolataimat s egy este kimondta, amire mindketten olyan sokat gondoltunk: — Nagyobb iskolába kéne, hogy járj... Megtanulnád, hogy kell szép szobrokat faragni. Nagy ember lenne belőled! Apád hazajön a háborúból... dolgozunk majd mindketten, hogy te tanulhass... Megdobbant a szívem, majd kiugrott helyéből. S álmaim még színesebbek lettek, légvárakat építettem, szobrokat faragtam színes márványból, melyről a tanítóbácsi mesélt egyszer az iskolában... De apám soha többet nem jött haza! Ott esett el a Volga partján valahol, sok-sok névtelen társával együtt. Anyám háta még jobban meggörbült, szája körül még jobban elmélyült a keserű vonás. Nem beszéltünk többet az iskoláról. Kijártam a négy elemit, tiszta jó bizonyítvánnyal s egész nyáron disznókat, birkákat őriztem a Petréten. Szeptemberben azért mégis felöltözött anyám fekete ruhájába, kézenfogott engem és elindultunk. Nem szólt s én nem kérdeztem, de tudtam, hová megy. Az esperes úrhoz mentünk, hátha ő tudna segítséget nyújtani... Ott álltunk előtte. Éreztem, hogy anyám keze reszket, amint kezemet az övében tartotta, de arca olyan bátor volt, mint egy hős katonáé. Az esperes úrra úgy néztem, mint egy földöntúli hatalomra, aki egyetlen intésével ronthat vagy teremthet, akitől egyedül függ, hogy ember leszek-e, vagy rongy cseléd, kicsúfolt, megvetett Sántabéka .. úgy néztem várakozón szikár, csontos arcába, egyenesen fekete szemébe, hogy el kellett fordítania tekintetét rólam, mikor végre megszólalt: — Nézze, Süvegné lelkem. Tudom, hogy maga vallásos aszszony, templomjáró. Meg, hogy a gyerek jó fejű. De... nem lesz abból semmi jó, ha mindenáron urat nevel a fiából. Igényei lesznek, aztán meg se ismeri majd magát, a szülőjét. Anyám szelíd mosollyal nézett rá: — Ó, az... nem nagy baj. Csak ő legyen boldog! Én olyan szorosan simultam hozzá, hogy éreztem szíve nadt dobbanását s már megbántam, hogy idejöttünk. Már csak félfüllel hallgattam, amint a jó szolga engedelmességéről beszélt, Isten akaratában való megnyugvásról, meg a szegények és szenvedők túlvilági jutalmáról .. Eljöttünk, anélkül, hogy anyám kezet csókolt volna az esperesnek, mint máskor tette. S azontúl soha többet nem láttam templomba menni. Én meg szerződés szerinti kondás lettem, »ellátással«, azaz a gazda kosztot adott és ruhát, egyet minden évben, ha a ruhát, meg a fénynyűtt csizmákat akkor kaptam is, mikor már kékre fagyott lábam a hidegtől. Mert a gazda felesége azt tartotta, hogy minél nagyobb a szükség, annál becsesebb az ajándék, így köszöntött rám 1944—45 tele, mely a legkeservesebb volt életemben Alig volt betevő falatunk. A gazda sorra levágta disznóit s feldarabolva, kisütve földalatti verembe rejtette, hogy a szovjet katonák el ne vegyék. Közel volt már a front, éjjelenként tisztán lehetett hallani az ágyúzást. Féltem az oroszoktól, mint az eleven tűztől... Hiszen tudjátok, mennyi borzalmat meséltek róluk. Azt hittem, engem is elevenen megnyúznak, vagy Szibériába visznek, bányába és ott fogok elpusztulni. A gazda dúskáló jóléte mellett csaknem éhenhaltunk anyámmal. — Nem tart már sokáig. — mondogatta, leheltetével melengetve kékrefagyott tagjaimat, de nem tudtam, mire mondja: kihúnyó életének gyengeségét érezte-e, vagy tudta, hogy a szovjet hadsereg felszabadítani jön bennünket... Soha nem tudtam meg. Csak nem kelt fel egy reggel, rémesen köhögött s az arcán vörös rózsák nyíltak. Orvos már nem volt a községben, elmenekült, a gazdáné nem ért rá velünk törődni, vagyonukat dugdosták még éjszaka is. Aztán egy éjjel furcsán, elnyujtottan üvöltött a kutya s fülemre húztam a takarót. Alig hallottam anyám sípoló, nehéz lélekzését, reggelre pedig, ahogy felébredtem, furcsa csend fogadott a jéghideg szobában. Anyám nem lélekzett. Megbékélten, holtan feküdt a kopott takaró alatt, utolsó szorításával görcsösen tartva kezében az én agyagmalackámat, az elsőt, amit neki adtam... Süveg Jóska megpihent az elbeszélésben. A másik nyolc olyan csendben figyelt, hogy karórájuk ketyegése tisztán hallatszott a hálószobában. Jóska azt érezte, hogy egy kéz szorítja meg az övét. Mindegy, melyiké volt; testvérek voltak itt mind, akik vele együtt élték át most az elmúlt küzdelmeket.. Jóska folytatta: A kis lakásból az istállóba költöztem. Ott a lovak és tehenek közt még melegebb is volt éjjel s nem voltam olyan egyedül. Köhögtem már ekkor én is erősen és testemet kiverte éjjelenként a hideg verejték. Fogcsikorgató, kegyetlen tél volt. Az ágyúzás mind közelebbről hallatszott és meg-megremegett a föld alattunk. Enni se kívántam, inni se, csak meghalni, hogy ott legyek végre apámmal és anyámmal együtt. Egy hajnalon — nem tudom, hány napig felehettem eszméletlenül —, idegen arc hajolt felém. Zöldesszínű katonazubbony volt rajta, de nem olyan, mint a mi katonáinkon. Báránybőr, furcsa sapkájának két füle az arcomba lógott. Orosz katonai — nyilait belém a rémület. — Most megöl engem, biztosan! — Fel akartam ugrani, de erős kezével visszanyomott. — Nono, Marcsik, nem szabad ... nem szabad ... mondta, furcsán ejtve ki a szavakat és mosolyogva nyújtott felém egy vastag cserépbörében valamit. Tej volt. Akkor éreztem először hosszú idő óta, milyen éhes vagyok. Egy szuszra kiittam a tejét... Legjobbbarátom lett a fiatal, örökvidám Szása s ma is levelezek még vele... Mit adhattam volna neki emlékül, mikor elbúcsúzott tőlem? Előszedtem titkos kincseimet, az agyagból készült állatokat. Eléje tettem: válasszon közülük. Egy madárkát választott ki, kis kövér madárfiókát, mely éppen röppenni készül, kinyújtott nyakkal. Azt írja, ma is őrzi ezt a madárkát Szása. Azt hiszem, itt be is fejezhetném a történetet, ami az életrajzból kimaradt. A többit úgyis tudjátok már. Új tanító jött a faluba, aki felismerte kézügyességemet, kollégiumba küldött és mivel végig kitűnő bizonyítványom volt, most ösztöndíjas vagyok én is a főiskolán. Még egyet szeretnék elmondani. Sokan kérdezték már, kit ábrázol ez a fehér márványból faragott női fej, a könyveim feletti polcon. Nektek megmondom: Az édesanyámat. Hetedik gimnazista voltam, mikor egy kiállításon kapott pénzösszegen kívül jutalomként egy darab megmunkálatlan márványt kaptam a mestertől, őt, édesanyámat örökítettem meg, azzal a mosolylyal, mellyel első, ügyetlen kis agyagmalackámat fogadta... A hálószoba elcsendesült. Csak a nyolc fiú egészséges, mély lélekzetvétele hallatszott, meg az órák halk ketyegése. A kertből beszűrődő villanyfény éppen a kis polcra esett, a fehér arcra, melyen márványba faragva tüncöklött a legszebb jutalom, amit művész kaphat: az emberi szeretet és megértés mosolya. .. Barát Kata n képpen 1948. április 6-án finnszovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény jött létre, amely — a békeszerződéssel együtt — Finnország és a Szovjetunió kapcsolatának alapját alkotja. Az egyezménynek katonai, politikai, gazdasági és kulturális cikkelyei vannak. A katonai jellegű cikkelyek lényege az, hogy Finnország és a Szovjetunió bizonyos előfeltételek mellett köteles együttműködni katonailag Finnország területén is, ha Finnországot agresszív támadás éri. Kekkönen rámutatott, hogy a katonai megegyezés nem áll egyedül Észak-Európa történetében. Ezzel kapcsolatban igen hasznos emlékeztetni arra a katonai szövetségre, amelyet Svédország és Oroszország 1724-ben kötött, miután befejeződött a nagy háborúk időszaka. Ez az összehasonlítás érthetővé teszi — mondta Kekkonen —, miért ragaszkodunk olyan szilárdan ahhoz a barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményhez, amelyet a Szovjetunióval kötöttünk és ahhoz a békepolitikához, amely ebben az egyezményben megnyilvánul. A Szovjetunióval való együttműködésünk nem akadályozza az északi baráti népekkel — elsősorban Svédországgal — meglévő jó viszonyunk fejlesztését, mint ahogyan nemigen hat régi nyugati kereskedelmi barátainkkal folytatott élénk kereskedelmi kapcsola- tainkra sem. Szovjet küldöttség érkezett az Állattenyésztési Kiállítás megtekintésére A Szovjetunióból szerdán délben öttagú küldöttség érkezett Budapestre az Országos Állattenyésztési Kiállítás megtekintésére. A küldöttség vezetője Bogdanov Boris, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma kollégiumának tagja. A küldöttség tagja: Drakin Leontyin állattenyésztési kutatóintézeti igazgatóhelyettes, Golubas ,Kunj szovhoz igazgató, Butajev Száz elit, a szovhozügyi minisztérium főosztályvezetője és Petuhov Konsztantyin, a mezőgazdasági minisztérium osztályvezetője A szovjet küldötteket a Ferihegyi repülőtéren Horn János földmívelésügyi miniszterhelyettes üdvözölte. Ünnepi események keretében emlékezik meg a magyar sajtó a Pravda megalapításának 40. évfordulójáról A Szovjetunióban és a béketábor többi országában május 5-én, a Pravda megindulásának évfordulóján ünnepüik a Szovjet Sajtó Napját. Ebben az esztendőben, ezen a napon lesz 40 éve, hogy Lenin és Sztálin nagy pártjának központi lapja, a Pravda első száma megjelent. A nevezetes évfordulóról a magyar sajtó munkásai is megemlékeznek. Május 5-én, hétfőn reggel 9 órakor a Magyar Újságírók Országos Szövetsége ünnepi ülést tart a szövetség székházában, amelynek szónoka Betlen Oszkár, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának vezetője Délben 12 órakor a Nemzeti Szalonban Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke nyitja meg .A 40 éves Pravda- kiállítást, amelyet a Magyar-Szovjet Társaság és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége közösen rendez. Délután 3 órakor Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese nyitja meg az egyéves újságíró-iskolát. (MTI) Bolgár jegyzék Jugoszláviához Szófiából jelenti a TASZSZ. Április 29-én Szófiában közzétették a Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma által a szófiai jugoszláv nagykövetséghez április 28-án eljuttatott jegyzéket. A jegyzék az 1952. január 5-től április 23-ig terjedő időszakban 24 esetet sorol fel, amelyek során jugoszláv határőregységek megsértették a jugoszláv-bolgár határt, vagy jugoszláv katonai repülőgépek behatoltak a bolgár légitérbe. A jegyzék kiemeli: ezek az újabb provokációk azt bizonyítják, hogy a jugoszláv kormány továbbra is a Balkán biztonsága és nyugalma ellen irányuló politikát folytat. A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma — írja befejezésül a jegyzék — tiltakozik a jugoszláv-bolgár határon elkövetett újabb provokációk ellen, amelyekért kizárólag a jugoszláv kormány a felelős és ragaszkodik ahhoz, hogy a jugoszláv kormány megfelelő intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy megszűnjenek ezek az ellenséges és provokációs cselekmények. A Francia Kommunista Párt megbélyegezte a Panay-kormány gazdasági politikáját Párizsból jelenti az MTI, hogy a Francia Kommunista Párt május 1. előestéjén nyilatkozatot adott ki s ebben éles szavakkal bélyegezte meg a francia kormány gazdasági politikáját, amely megtagadja a bérek felemelését, jóllehet a legutóbbi béremelés óta a létfenntartási költségek legalább 16,8 százalékkal emelkedtek. A nyilatkozat rámutat arra is, hogy a kormány egyre fokozza a szabadságjogok ellen irányuló támadásait, s ugyanakkor meg-szoklásokhoz folyamodik a tuniszi, a marokkói és az algíri néppel szemben. A francia népnek ki kell harcolnia annak a békepolitikának a diadalát, amely nélkül nem lehet megjavítani a dolgozó tömegek életkörülményeit Nácizmus Pennsy Iróniában Az eastoni zsidó hitközség székházába »Heil Hitlert feliratú cédulákkal tele időzített bombákat dobtak be Az egyik levélen a következő mondat volt még olvasható: »Menjetek ki innen, amíg van időtök/« 1 Csütörtás, 1952. májust* •A Fémgyűjtő Hónap előkészületei Nagy jutalmak a legjobb gyűjtőknek és propagandistáknak Az idén május 5-től június 1-ig tartják meg az ország egész területén a fémgyűjtési kampányt. A mozgalom lebonyolításában elöl jár az ifjúság, de kiveszi részét valamennyi tömegszervezet is. A szervezés irányításában a tanácsokra is nagy feladat hárul. A Budapesti Városi Tanács kereskedelmi osztálya mellett működő állandó ■bizottság tagjai a Fémgyűjtő Hónap tartamára vállalták egyegy kerület patronálását a mozgalom minél sikeresebb lebonyolítása érdekében. A kerületi tanácsoknál nyolctagú akció bizottságot szerveznek, melynek tagjai: a kerületi DISZ-titkár, az MNDSZ kerületi ügyvezetője, a tömbtestület vezetője, a házfelügyelők képviselője, a kereskedelmi osztály állandó bizottságának elnöke, az ellenőri albizottság elnöke, a kereskedelmi osztály vezetője és a MÉHES megbízottja. Minden kerületben lakógyűléseket szerveznek a mozgalom propagálására. A MÉHES az a kapocs, amely a gyűjtési mozgalom egész folyamata alatt szüntelenül fenntartja az érintkezést a fémgyűjtést végző szervekkel, az üzemekkel, a dolgozók széles rétegével. Budapesten több mint 500, szerte az országban több ezer alkalmi gyűjtőtelepet létesít a kampány idejére a vállalat. A fővárosban a meglévő telepek mellett százával nyitnak üzlethelyiségeket, ahol a lakóházakban, kisebb üzemekben gyűjtött ócskavasat, fémet megállapított térítés ellenében átveszik. A MÉHES 500.000 forint értékű ajándéktárgyakkal jutalmazza a Fémgyűjtés Hónap mozgalmában legjobb eredményt felmutató egyéni gyűjtőket, brigádokat, iskolákat a szervezésben és a propagandában kitűnő dolgozókat. A házfelügyelők, a házmegbízottak versenyt indítanak egymás között a minél nagyobb eredmények érdekében, de ugyanilyen verseny indul az ifjúság körében. A MÉHES dolgozói hasonlóképpen versenyfelajánlással segítik a Fémgyűjtő Hónap sikerét. A mennyiségi eredmények elérése mellett a versenyvállalás egyik fő pontja a begyűjtött ócska fémek mielőbbi elszállítása, hogy a telepeken mindig elegendő tárolóhely álljon rendelkezésre a naponta érkező újabb anyag befogadására. A VAS- ÉS FÉMHULLADÉK IPARI VÁLLALAT szintén nagy előkészületeket tesz a fémgyűjtési kampányra. A MÉHES által begyűjtött ócskavasat és a nagyüzemekben saját megbízottjai útján szerzett fémanyagot egyenesen a kohókhoz továbbítja. A vállalat Budapesten hét, az ország különböző iparvidékein ugyancsak hét nagy gyűjtőteleppel rendelkezik, ahol a beérkező vas- és fémanyagot fajta és minőség szerint osztályozzák és így kiválogatva szállítják az olvasztókba. A Vas- és Fémhulladék Ipari Vállalat megbízottai, beszerzői már járják a nagy gyárakat, nagyüzemeket és szervezik a használt vas- és fémanyag átvételét. Már az előjelekből ítélve biztosan számítanak arra, hogy a május 5-én induló Fémgyűjtő Hónap eredményei lényegesen meghaladják a várakozást. A Vas- és Fémhulladék Ipari Vállalat 200.000 forint értékű jutalmat oszt ki a legjobb propagandisták, a legtöbb fémet gyűjtők között. Rádió, motorkerékpár, kerékpár, fényképező-, gép, sportfelszerelés, bútor- és ú ruhavásárlási utalvány, könyv és sok más hasznos, értékes tárgy szerepel a kiosztásra kerülő jutalmak között. Május 11-én indul az IBUSZ első balatoni különvonata Az IBUSZ májusban az ország legszebb üdülőhelyeire indít hétvégi különvonatokat. Május 4-én Zebegényt kereshetik fel a dolgozók 780 forintért. Ugyanaznap Gyöngyös-Mátrafüredre is indul hétvégi vonat, amelynek ára a kisvasút menetdíjával együtt 18.40 forint. Május 11-én indul az első balatoni kirándulóvonat Balatonalmádiba és Balatonfüredre. A részvételi díj Balatonalmádiig 18.40 Ft, Balatonfüredig 24.20 forint. Üdülővonat indul ezen a napon Pécs-Mecsekre is 32.60 forint részvételi díjjal. Május 18-án a Balaton déli partját kereshetik fel a dolgozók kirándulóvonattal. Siófokig 18.40 Ft, Fonyódig 24.10 forintba kerül az út. □ Amleto Boccaccini, a római Unita munkatársa beszámol lapjában Sztálinváros építéséről. Részletesen leírja Sztálinvárost, és ismerteti, a Sztálin, Vasműben folyó lelkes munkát. . ( □ A Román Népköztársaságban elkészült a Bánk bán román nyelvű fordítása. A könyv a közeljövőben jelenik meg a román Állami Szépirodalmi és Művészeti Kiadó kiadásában.