Magyar Nemzet, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-01 / 152. szám
Kedd, 1952. július !.. A tömegfelvilágosító munka feladatai A párt- és a tömegszervezetek, elsősorban a szakszervezet és a DISZ kapcsolatairól beszélt, majd kifejtette, hogy a tömegfelvilágosító munka feladatait a felemelt ötéves terv, a falu szocialista átalakítása szabja meg, továbbá az élesedő nemzetközi helyzet, amely a békeharc, a hazaszeretet és az állampolgári helytállás fokozását teszi elsőrendű feladattá. Az ötéves tervvel kapcsolatban megállasította, hogy az idei döntő tervév fő célja az alapanyagbázis, vagyis a szén, vas, olaj és villamosenergia termelés kiszélesítése, továbbá a gépgyártás fokozása. Megemlékezett népünk életszínvonalának fokozatos fejlődéséről, majd felhívta a figyelmet, hogy a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó politikai tömegmozgósítás sikere mindenekelőtt a versenyagitáción múlik. A verseny megjavításának egyik legdöntőbb feltétele: a műszakiak bekapcsolása A verseny megjavításának talán legdöntőbb feltétele a műszakiak jobb bekapcsolása. Hivatkozott Sztálin tanítására, hogy a szocialista munkaverseny termelésünk fő hajtóereje s egyúttal a munkához fűződő szocialista viszony legfontosabb iskolája. A műszaki értelmiség, a vezetők munkájáról bővebben is szólt: — Vannak igazgatók és műszakiak, akik úgy képzelik, hogy a világ természetes folyásához tartozik, ha az anyagszükséglet selejtgyártás következtében növekszik meg. Vannak, akik rendben lévő dolognak tartják, ha a többtermelés címén többszörös munkaidőtúllépés, s ennek következményeként munkabéralap-túllépés mutatkozik. Viszont zavaró tényezőnek tekintik, ha a verseny lendülete követel több nyersanyagot, energiát és szerszámot, a növekvő termelési kapacitást jobban kihasználó, rugalmas munkaszervezést. Agitációnk sikere és eredménye az is, ha a dolgozók harcolnak a fogadalmuk teljesítéséhez szükséges műszaki feltételekért és egyáltalában nem elégszenek meg a felajánlások megtételével.Minden becsületes dolgozó tudja, amiről néhány igazgató elfeledkezik, hogy a versenyt ugyanúgy nem lehet a felajánlások, hanem kizárólag a teljesítmények számain mérni, mint ahogy egy-egy üzem jó vagy rossz munkáját nem az dönti el, hogy mekkorák a terv számai, hanem kizárólag az, hogy mekkorát teljesít és teljesít túl ezekből a számokból. Amennyire helyesen és joggal követeli meg minden igazgató, műhelyfőnök, mester, hogy a műszakkezdésnél, sőt a műszakkezdés előtt minden dolgozó munkára készen ott legyen munkahelyén, ugyanilyen joggal követelhetik meg ezek a dolgozók, hogy álljon rendelkezésükre a nyersanyag, a szerszám, a rajz, vagy egyéb munkamegbizatás. Ugyanakkor, aki oktalan módon elijeszti a műszakiakat, azt teszi, amit a kapitalisták, akik minden eszközzel azon voltak, hogy »a mérnök és a munkások között a szakadék a legnagyobb legyen«. (Rákosi ) Ezek a törekvések találkoznak az imperializmus törekvéseivel, amely a népi demokráciák országaiban mindenütt igyekszik szembefordítani a műszakiakat a munkásokkal. Meg kell értetni, hogy az értelmiség nem a régi már- A kapitalizmus viszonyai között csak egy parányi rész képes arra, hogy szakítson a burzsoáziával és a munkásosztály oldalára álljon — a szocialista építés idején a ritka kivételből tömeges jelenség lett- Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az értelmiség sem mindig elég szilárd, könnyebben visszacsúszik, mint az élenjáró munkás. Látnia, tapasztalnia kell pártszervezeteink állandó támogatását Ez meggyorsítja, kiszélesíti műszaki értelmiségünk fejlődését, amely abban nyilvánul meg, hogy felkarolja a munkaversenyt, jobban szervezi az anyag- és szerszámellátást, segíti a helyes kezdeményezéseket — ugyanakkor keményen fellép a rendbontókkal, lógósokkal szemben, és azokkal a jogokkal, amelyekkel népi demokráciánk felruházta. Ezen az alapon jön létre az élenjáró munkások és műszakiak szoros együttműködése, amely a szó Magyar SemM Népünk fejlődése megmutatkozik a kulturális forradalom győzelmein ÜLÉST TARTOTT AZ MDP KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A Szabad Nép közölte, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 június 27-én és 28-án ülést tartott. Az ülés napirendje a következő volt: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között (előadó Horváth Márton). Horváth Márton beszámolója elején arról a hatalmas haladásról beszélt, amelyet a pártkongresszus óta eltelt ötnegyed év alatt értünk el a szocializmus alapjainak építésében. Gazdasági, politikai és kulturális sikereinkben döntő része van népünk öntudatának, szélesedő műveltségének, gyarapodó szakismereteinek. A tömegek fejlődése megmutatkozik a termelőmunka eredményein, az állam tekintélyének gyarapodásán és a kulturális forradalom győzelmein is, de talán legerősebben mutatkozik meg a hazaszeretet és a nemzetközi szolidaritás elmélyülésén, a párt és a nagy Szovjetunió iránti határtalan ragaszkodásban.Beszéde további folyamán foglalkozott a pártszervezetek és pártbizottságokagitációs munkájával és felhívta a figyelmet, hogy a politikai nevelőmunka lebecsülésének legsúlyosabb következménye az ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. Megemlékezett a szociáldemokratizmus veszélyességének lebecsüléséről, majd így folytatta: — Nem kisebb hiba, hogy párt- és állami szervezeteink elhanyagolják a klerikális reakció elleni harcot és újra tért hódítanak az egyházi reakció »ártalmatlanságáról« szóló illúziók. A Mindszenty és Grőszper, a Wall Street és a Vatikán magyarországi megbízottaira mért csapások persze az ellenség számára súlyos vereséget jelentettek, az egyházak és az állam között létrejött megegyezések persze népi demokratikus 2. A párt munkája az ifjúság között (előadó Farkas Mihály). A Központi Vezetőség beható vita után, melyben Rákosi Mátyás is felszólalt, mindkét beszámoló politikai irányvonalát egyhangúlag jóváhagyta, rendszerünk erejét bizonyítják és kétségtelen eredmény a papi békemozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra, hogy most már azt higyjük: Mindszenty és Grósz embereiből, a tegnapi farkasokból mára ártatlan bárányok lettek. A továbbiakban rámutatott az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyilvánulási formájára, arra a megengedhetetlen liberalizmusra, amelyet a falusi párt- és tanácsszervek nagy része a kulákokkal szemben tanúsít. Az osztályérzék eltompulása nem csupán a falusi osztályharc, hanem az ipar területén is jelentkezik. Ez nem keres »elvi« alátámasztást, de annál sűrűbben jelentkezik a napi munka gyakorlatában, a dolgok irányában tanúsított lélektelen, bürokratikus magatartásban. Részletesen taglalta a pártbizottságok szerepét a tömegmozgósítás és politikai nevelőmunka terén s többek között ezt mondotta: — Nem sok eredményt értünk el Révai elvtárs által a kongresszuson oly élesen bírált »"funkcionárius-zsargon« leküzdése terén. Ha tisztán stílus kérdése lenne, akkor is jelentőséget kellene ennek tulajdonítani. De itt többről van szó: az ilyen nyakatekert, magyartalan, a népnek érthetetlen bürokratikus tolvajnyelv bürokratikus gondolkodásmódot tükröz és sehol sem pusztít anynyit, mint a tömegek közt végzett felvilágosító munkában. A nyelv és a stílus könnyítse —■ és ne nehezítse pártunk politikájának népszerűsítését a tömegek között. cialitvus építésének hatalmas Az Spisri^ termelés kérdései után lMp másik alapkérdést: a munkat paraszt szövetséget és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos politikai munkát taglalta. Az ipar és a mezőgazdaság napi mozgósítást kívánó feladatai után rátért azokra az átfogó jellegű kérdésekre, amelyekkel— A mozgalom főhiányossága — mondotta — továbbra is az, hogy nem küzd eléggé a soraiban fellelhető pacifista hangulatokkal. Nem mozgósít eléggé helytállásra és nem tudta megoldani a békevédelmének szükségszerű összekapcsolását a honvédelemmel. Meg kell magyarázni, hogy e kettőt lehetetlen különválasztani: békevédelem honvédelem nélkül annyit jelent, mint kitárni országunk határait az imperialista fenevadaknak. Fegyvertelenségünk, vagy éppen »kicsiségünk« pacifista hangoztatása háborús felhívás lenne a Tito-banditák és gazdáik számára. Meg kell magyarázni hazánkban a béke minden hívének, más szóval minden becsületes dolgozó embernek: amíg a koreai pestisterjesztők fenyegetik a békét, addig békevédelem és honvédelem egy és ugyanaz. — Bizonyos pacifista elferdülés tapasztalható a békemozgalom főjelszavával kapcsolatban is. A »munkával a békéérte. jelszó helyes, mert milliói számára magyarázza meg, hogy vetődnek a tömegekben és amelyekre a politikai felvilágosító munkának válaszolnia kell Ezek közül egyike a legfontosabbaknak az imperialisták háborús provokációinak leleplezése és visszaverése. Megemlékezett Korea gyalázatos megtámadásának második évfordulójáról, ismertette Tito - Jugoszlávia helyzetét, majd rátért a békemozgalomra. jelenleg a termelés a legközvetlenebb és legáltalánosabb egyéni hozzájárulás békénk védelméhez, hazánk erősítéséhez. De sokan vannak, akik olyanmunkamegosztást képzelnek e jelszó mögé, hogy a béketáborban a mi hozzájárulásunk a béke védelméhez kizárólag a termelőmunka és például Koreáé a harc. Amilyen helyes amunkával a békéért*, mint főjelszó, olyan helytelen egyetlen jelszóként használni. Fiatalságunk körében népszerűsíteni kell néphadseregünket, azt a gondolatot, hogy a »honvédelemmel a békéért« nem kevésbbé fontos, mint a vmunkával a békéért. Népünkben izzik a gyűlölet az imperialisták ellen, lángol a szeretet édesanyánk, szabad hazánk iránt. Kész érte dolgozni, de harcolni is. Ha milliók számára tesszük magától értetődővé a honvédelem kötelezettségét — ezzel egyúttal a termelőmunka lelkesedését is magasabba szítottuk és jobban biztosítottuk a termelési felajánlások becsületes teljesítését. Horváth Márton beszéde Békevédelem és honvédelem egy és ugyanaz Új hazaszeretetünk erejét az adja, hogy benne foglaltatik a régi is — Mindenekelőtt a népünkben fejlődő új hazaszeretet az, amely növeli a munkalekesedés és helytállás szellemét, amely nem tűr mulasztást a honvédelem szent kötelezettségében. — A szocializmus építésének eredményei megteremtették népünkben a szocialista hazaszeretet kialakulásának feltételeit. Megvan, illetve kialakulóban van hozzá: a népi — nemzeti egység; az imperialisták iránti tömeggyűlölet; a Szovjetunió iránti határtalan szeretet és népünk fejlődő, internacionalizmusa. A továbbiakban kifejtette, hogy új hazaszeretetünk erejét az adja, hogy benne foglaltatik a régi is. A Hunyadiak és Zrínyiek, Dózsa, és Rákóczi, Kossuth és Petőfi kora népünk új nemzeti büszkeségének és hazaszeretetének forrása. Itt az ideje, hogy kiegészítsük e történelmi sort dicső munkásosztályunk és nagy pártunk hősi harcosaival is. Nagy munkáselődeink harcai összekapcsolják mai győzelmeinket elmúlt századok szabadságmozgalmaival. Népi demokráciánk története váljék az új nemzeti öntudat kifejlesztésének egyik főforrásává. Beszélt szocialista hazafiságunk másik forrásáról, a népi egységről, amit a kizsákmányolás csaknem teljes felszámolásával teremtett meg a Magyar Dolgozók Pártja, élén Rákosi Mátyással. Ma népünk hazaszeretetét megsokszorozza, hogy magáénak tudja az államot, amely az ő hatalmát jelenti, az ország földjét, bányáit, üzemeit, amely az ő gazdagságát jelenti, az ötéves terv alkotómunkáját, amely népünk eljövendő jólétét jelenti. Hazánk erejének másik forrása a Szovjetunió és a nagy Sztálin iránti határtalan ragaszkodás. Népünk megértette, hogy újjászületését, a szocializmus építésének lehetőségét és biztonságát, fejlődésének korlátlan távlatait a népek élén járó hatalmas Szovjetuniónak és a világ dolgozói nagy vezérének, Sztálinnak köszönheti. Népünk nemcsak saját hősi múltjából, hanem a szovjet néptől tanulja a hazaszeretet legnagyobb példáját, amely nem ismer leküzdhetetlen harci feladatot; azt a hazaszeretetet amely egy a győzelem biztonságával. Azok a szovjet hősök, akik úgy áldozták életüket Magyarország felszabadításáért, mintha saját hazájuk lenne, örökre megtanították népünket arra, hogy saját szabadságunk elválaszthatatlan a többi nép szabadságától. Rámutatott, hogy a szocializmust építő hazánk és a szocialista Szovjetunió között egyre szorosabbá váló kapcsolat erőnk, biztonságunk és jövő fejlődésünk legfőbb forrása. Népünk abban a kivételesen szerencsés helyzetben van, hogy nem csupán saját tapasztalatainak iskoláját, hanem az úttörő Szovjetunió tapasztalatainak egyetemét is kijárhatja. Az a tény, hogy a Szovjetunió példája egyre erősödő fénnyel világítja meg utunkat, lehetővé és szükségessé teszi, hogy nevelőfelvilágosító munkánk annál nagyobb figyelmet szenteljen a hazai körülmények minden sajátosságának. Ezután így folytatta beszédét: — Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a szocializmus építése saját hazánkban nem öncél, hanem szerves része a nemzetközi munkásosztály felszabadító harcának. — Ezt jelenti a proletárinternacionalizmus, melyhez hűnek kell maradnunk minden körülmények között. — A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség mozgósító, munkára és harcra lelkesítő ereje hassa át egész életünket. Napokra állítsuk a tömegek elé példaképnek az egyszerű emberek hazafias tetteit. Az a dolgozó, aki jól megállja a helyét, kiváló tetteket hajt végre a munka frontján — mindenekelőtt jó hazafi. A hazafiság nem elvont eszme: formálja dolgozó népünket, méltóvá teszi a mi generációnkat nagy történelmi feladataihoz. Politikai nevelőmunkánk akkor és csak akkor tekinthető eredményesnek, ha tömegméretekben elterjeszti az internacionalista és hazafias helytállás szellemét, amely legfőbb biztosítéka minden nehézségünk legyőzésének, megnövekedett termelési és harci feladataink sikeres elvégzésének. — Összefoglalásképp két dolgot szeretnék kihangsúlyozni: — 1. Ne becsüljük le a belső ellenséget. Ha gyengül, »beássa magát«, nehezen felismerhetővé válik, de magától meg nem semmisül, mert állandó támogatást és utánpótlást kap az imperializmustól és a gondolkodás polgári maradványaitól. Végső győzelmet csak akkor aratunk felette, ha végzünk az ellenség ideológiájával is — 2. A milliós tömegek neveléséhez és mozgósításához mindenekelőtt egész pártunk nevelésére és mozgósítására van szükség. Minden szervezetünk, minden párttagunk nap-nap után szüntelenül szálljon harcba a párt politikájáért, a tömegek megnyeréséért. Legyen ebben a harcban minden kommunista jelszava: a párttal Rákosi elvtárs vezetésével, a tömegek élén, a szocializmus végső győzelméért! (MTI) Mit vállaltak Koreáért Móricz Zsigmond „okosabb fiai11 a Nagykunságban? Törökszentmiklós, június 30. Tizennégyezer kilométerre esik Törökszentmiklós Koreától s ez a távolság — különös módon — mára szinte megszűnt._ Késő délutánba hajlik az idő, amikor ide érünk, hogy közelebbről meglássuk: hogyan készülnek fel a koreai műszakra az itteni Mezőgazdasági Gépgyár dolgozói, akik a nagy távolságon átnyújtották segítő munkáskezüket s benső testvéri szeretet mozgatta ujjaikat, mikor aláírták felajánlásaikat. A gyárnak — amelytől a Köz-ponti Mezőgépszerkesztő Iroda számos új gépet rendel , országos híre van. Ott áll a nagy alföldi mezőváros közepén. Ez a helyszín szinte jelképes: a négy Szolnok megyei termelőszövetkezeti város. Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr gyűrűjének déli metszőpontja. A múlt és a jelen szorosan összefonódik itt. A szomszédos földszintes ház udvarából paraszti zsálya átható szaga üt át a gyár felé. A másik szomszédos ház kéményéről a gólya békés harciassággal csattogtatja kelepelőjét. Béke és munka hangja mindenütt. A gólyafészkes ház mellé szervesen odanőtt ez a komoly üzem. Ez csinált Törökszentmiklós faluból várost, ezer ipari munkás keze alatt forr benne a munka... Mikor belépünk, a műhely éles kék fénye Török Ferenc műszaki titkár arcára villan. Olyan friss, mintha reggel lenne, pedig már a második műszak folyik. Arról beszél először is, hogy honnan nőtt idáig és hová tart ez az üzem? Született 1848-ban A gólyafészkes ház mellé tapasztott műhely magja is haladó hagyományt jelent. Lábas János Habsburg-gyűlölő kovácsmester tapasztotta oda, az 1848-as szabadságharc idején. Amikor Erdélyben Gábor Áronék egyszerű kisiparostársaikkal ágyúkat csináltak, ő egy kezdetleges ekegyárat hívott itt életre, azért, hogy ha a katonák valamely harci terepről levonulnak, az otthonmaradtak gyorsan felszánthassák a háborúdúlta mezőket és nagyobb darab kenyér jusson azoknak a katonáknak, akik Gábor Áron ágyúival halomra lőtték az osztrák ármádiát... Török Ferenc sebtiben, odavetve mondja mindezt. Érzik a hangján, hogy a máról akar beszélni, hiszen éppen a koreai műszakot előkészítő gyűlésről lépett ki. De még annyit hagy amúltnak, hogy néhány erőteljes zokszóval jellemzi a 67-es korszak tőkéseit, meg a Horthy-korszak későbbi urait, akik ebből a szép kezdetből „urak vállalkozását« csinálták. Az ekegyárból nem lett semmi. Csak afféle javítóüzem. A felszabadulás adta ismét a nép kezébe vissza Lábas János kuruclelkű kovácsmester szabadságharcos alapítványát, hogy újra a dolgozókat szolgálja, újra a nép »kezes jószága« legyen az a sok-sok gép, ami onnan kikerül. Közben az udvar megtelik a felajánló dolgozókkal. Zsibongó, lelkescsoportba gyűlnek a környező nagykun falvak fiaiból kinőtt géptudósok, újítók, konstruktőrök, gyártásvezetők, ifjúmunkások. Ők azok, akiknek országos hírük van már az alkotmány tiszteletére tett fél ajánlásaik révén. Az eljött szebb jövő Tulajdonképen Sándor Feenc, a huszonhárom éves mintadarab-készítő kezén születik itt ebben a gyárban az új* Mert minden új gépkonstruk* cióról ő küldi fel az első meg* figyelést a szériagyártásra bo* csátás előtt Budapestre, a Mexzőgépszerkesztő Irodának. A zsibongó csoportnak most ő ad hangot. — A jövő másképpen lesi* rint mikor apáink esetlenül tébláboltak itt, e nagykun sziken. Mi most változtatunk ezen. Először is: azt vállaltuk, olyan gépeket gyártunk, hogy azokkal a dolog súlyosabb részét kiragadhassuk az apák megnehezedett kezéből. Másodszor: azt" vállaltuk, olyan gépeket hívunk "életre, amelyek jól megművelik az anyaföldet és gazdagabb termést hoznak ki belőle. A lelkes ifjú tovább beszél* a lángoló kezdeményezés szel* leme hajtja. De mi egy pilla*natig befelé figyelünk. Felcserig bensőnkben egy régi-régi, fájó hang. A Kunságról azt írta egykor e táj nagy szerel* mese, Móricz Zsigmond, hogy az emberek lelke itt valósággal didereg — a sok baj között fö* lég: a kezdeményező erő hiánya miatt. »Majd a szebb, jövőben máskép lesz ez is. Hol mi nem — írta —, hát fiaink okosabbak lesznek!__« F.z hát az a Móricz Zsig* mond képzeletéből talpraszök* kent »okosabb fiú*. Ismét rá* figyelünk. Ekecsoroszkfától a kazalosó gépig De nézzük csak közelebbről* mit vállaltak a koreai test*vérekért a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár dolgozói olyan közvetlenséggel, mintha csak a kerítésen kelene átnyujtaniok segítő kezüket bátyáiknak és öccseiknek. Ezekről a pontos kimutatás Taschler János szerkesztési és gyártási tervosztályvezető kezében van. Most ő veszi át a szót. .Felolvassa a vállalásokat. De ezek a vállalások gyönyörűen beszélnek magukért is. Csak a legszebbet vegyük. 270. kazalozógépet készítenek Korea hőseinek tiszteletére a nagykuni testvérek. Ez számít igazi béketeljesítménynek. Mindjárt átszámítják forintba. Egy kanzatozógép által felszabadított munkaerő 1500 forint termelési értéket nyújt naponta az iparnak, és számtalan más ilyen felajánlás hangzik el. A 48-as törökszentmiklósi kovácsmester azért kalapált itt egypár primitív ekecsoroszlyát 104 évvel ezelőtt, hogy segítse vele azokat a függetlenségüket védő honvédeket, akik Gábor Áron ágyújával lőtték a gyáva nyúl* ként megfutamodó Habsburg* zsoldosokat. A harc ma szélesebb csatamezükön folyik. A törökszentmiklósi »okosabb fiúk« a tiszai lapályról ellát*nak a Pektusán tövében zajló barbár gyilkolás szinteréig. Fegyverük az okos, nagyszerű* lángoló munka. A maguk módján most így vesznek részt a harcban. De ha kell, fegyvert változtatnak ők is ... Erdős Jenő Országszerte felkészültek a koreai műszakokra, a koreai gyűjtésre Az Országos Béketanács koreai gyűjtést kezdeményező felhívására messzezengő visszhang támadt az egész országban. Nincs olyan város, falu, üzem, bánya, vagy termelőszövetkezet, ahonnan ne szállna a segíteni akarás testvéri üzenete a hős koreai nép felé. Békebizottságaink, tömegszervezeteink lelkes munkával készülnek a gyűjtés hónapjára. Budapesten a Kistext gyárban július 1-én az üzem zenekara vidámi indulókkal fogadja a munkába érkező dolgozókat. A koreai műszak első napjának reggelén a békebizottságok tagjai virággal díszítik azoknak a dolgozóknak gépeit, akik a termelésben élenjárnak. Jobb és több munkával bizonyítják, hogy aktív harcosai a béke táborának. A Budapesti Városi Tanács akcióbizottságai is lelkes munkával készülnek a koreai hónapra. Az akcióbizottságok a legjobb békeharcosokból, a legjobban dolgozó tömegszervezeti tagokból választották meg a gyűjtőpárokat, akik július 1-én minden dolgozóhoz elviszik az Országos Béketanács felhívását. A debreceni I-es számú postai női dolgozói röpgyűlésen határozták el, hogy meleg takaró* kát kötnek, illetve készítenek a koreai harcosok számára , ezenkívül jelentős pénzadomány* nyal is segítik a hős koreai harcosokat. Az Országos Béketanácshoz ezekben a napokban százával érkeznek a táviratok, amelyekben dolgozó népünk az ország minden részéből lelkes öröm* mel jelenti be csatlakozását a koreai nép megsegítését kezdeményező felhíváshoz. A Rómából jelenti a TASZSZ, hogy De Gasperi olasz minisz terelnök a sajtószabadságot korlátozó reakciós törvényter vezetet nyújtott be a parla*mentben. 3