Magyar Nemzet, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-01 / 77. szám

2 A CGIL közleménye a hétfői olasz Általános sztrájk sikeréről Rómából jelenti az MTI. Az Olasz Állal­­­tilos Szakszervezeti Szövetség (CGIL) közleményé­ben megállapítja, hogy az az általános sztrájk, amelyre a szenátus elnöke és a kormány­zat által a csaló választójogi törvényjavaslat parlamenti jóvá­hagyása érdekében végrehajtott államcsíny elleni tiltakozásul került sor, az egész országban a széleskörű egység jegyében folyt le. A sztrájkban részve­vők aránya a gyáriparban átlag 00 százalékos volt, de sok he­lyen megközelítette a száz szá­zalékot. Az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt szenátusi csoportja elhatározta, hogy bűnvádi eljárás megindí­tását indítványozza Rnini, a szenátus elnöke ellen az Olasz Köztársaság törvényeinek a szenátusban lefolyt választójogi vita során történt súlyos meg­sértése miatt. Einaudi olasz köztársasági el­nök egyébként kihirdette a csaló választójogi törvényt. Terracini és Scoccimarro kommunista szenátorok ezt megelőzően fi­­gyelmeztették Einaudit, hogy a választójogi törvényjavaslat nem tekinthető törvényesen megsza­­vazottnak . Így az elnök azt csak saját felelősségére hirdet­heti ki. A Srosenb­erg-házaspár perújrafelvételi kérelme következtében elhalasztották a március 30-ra kitűzött kivégzést Atett­ Yorkból jelenti az ADN. Az ártatlanul halálraítélt Ro­­senberg-házaspár hétfőn ügy­védje útján perújrafelvételi ké­relmet terjesztett az Egyesült Államok Legfelső Bírósága elé. A kérelemben hangsúlyozzák, hogy az a bíróság, amely ügyükben ítéletet hirdetett, ha­mis tanúvallomásokra támasz­kodott. A perújrafelvételi kérelem benyújtása következtében a március 30-ra kitűzött kivégzés elhalasztást nyert. Brüsszelből jelenti az ADN. A Demokratikus Jogászok Nem­zetközi Szövetségének­­ titkár­sága táviratot in­tézett a wash­ingtoni Legfelső Bírósághoz és követeli a Rosenberg-házas­­pár halálos leletének felül­vizsgálását. A távirat rámutat, hogy számos különböző ország­ban élő jogász gondosan tanul­mányozta a per anyagát és arra a meggyőződésre jutott, hogy a Rosemnberg-h házaspár ártatlan. India és Pakisztán kormánya támogatja az­ EN­SZ-ben Hun­á panaszát a Kuom­intang-bandák ügyében Delhiből jelenti a TASZSZ. Nehru miniszterelnök március 28-án a sajtó képviselői előtt kijelentette: India nagy mérték­ben támogatja az ENSZ-ben Burma panaszát amiatt, hogy területén Kuomintangcsapatok tartózkodnak. A burmai kor­mány a legutóbbi két év al­att­­— tette hozzá Nehru — tájé­koztatta Indiát a Kuomirt tartó­­csapatok cselekményeiről Burma területén. Nehru a Kuomirstang-csapa­­toknak küldött fegyver- és lő­­szerszállítmányokra vonatkozó kérdésre válaszolva kijelentette, hogy amint a burmai kormány panasza rámutatott, a Kuomin­­tang-csapatok nyilvánvalóan Tajvanról kapnak fegyvert és lőszert, valószínűleg Thaiföldön át. Karacsiból származó jelentés szerint a pakisztáni külügy­miniszter is kijelentette, hogy Pakisztán támogatja az ENSZ-ben a burmai kormány siana­­szát a Kuomintang-csapatok garázdálkodása miatt. A pakisztáni hírügynökség tudósítója közli, hogy U Na burmai miniszterelnök sajtónyi­latkozatot adott, amelyben ki­jelenti, hogy kormánya eluta­sítja az amerikaiak "technikai-, vagy bármilyen másfajta »segít­­ségét«, mert megállapítást nyert, hogy a burmai területen tevékenykedő Kuomintang-csa­patok amerikai fegyvert hasz­nálnak. Lapjelentések megálla­pítják, hogy a Kuomintang-ka­­tonák között, akik a burmai csapatokkal való összetűzés so­rán elestek, három amerikai ka­tona holttestét is megtalálták s a náluk talált iratokból kide­rült, hogy kiképzőként szol­gáltak a Csatig Kacsek-féle bandáknál. A Nation című lap közli az amerikaiak nevét is. A három amerikai: Spellmayer, Sayner és Lothar. Angol újságíró Tito londoni látogatásának költségeiről A Paris Presse-­VIntransi­­geant közli James Donl-nak, a Su­nday Chronicle munkatársá­nak Tito londoni útjával foglal­kozó cikkét.­­Amikor tizenhetedik átöltö­zése után Tito végül épségben szállt hajójának hídjára írja James Dow —, körös körül a megkönnyebbülés sóhaja volt érezhető. Ez az öt nap megren­dítette London békés, öreg, ta­lapzatát, mozgásba hozott négy­ezer rendőrt — és főleg csinos összegbe került.« Ez utóbbi tényezővel foglal­kozik James Dow cikke további részében és mindjárt számvetést is tár olvasói elé.­­Valamilyen ünnepség — írja —, vagy labda­rúgómérkőzés alkalmából ki­rendelt rendőr óránként 300 frankba kerül, egy ren­dőrfel­­ügyelő 530, egy főfelügyelő pe­dig már 800 frankba. Tito láto­gatása során összesen 4000 különböző rangú rendőr volt ki­rendelve, a magándetektíveket nem is számítva. Ha mind­egyikükre csak négy óra szolgá­latot számítunk, a költség — 28 millió frank.« »A két romboló, amelynek feladata az volt, hogy Tito ha­jóját kísérje az Adriai-tengertől Angliáig és vissza, 14 nap alatt 11.900.000 frank értékű üzem­anyagot használt el. Ehhez já­rul még azoknak a hajóknak a 125.000 frank értékű üzem­ A FELSZABADÍTÓ ÜZENETE Moszkva, 1953. márc. 30. A Világi­fjúsági Hét egyik napján orosz és kínai, üzbég és koreai, magyar és ukrán, román és moldvai, lengyel és belo­rusz diákok gyűltek össze ün­nepi estre a Moszkvai Állami Egyetem diákvárosának klubjá­ban. Az ünnepi est utáni hang­verseny szünetében magas, 27— 28 év körüli, férfias arcélű egye­temista szólította meg a magyar diákok egy csoportját. — Maguk magyarok? — kérdi és bemutatkozik Dmitrij Kano­­ein, a Lon­onoszov-egyetem filo­zófiai fakultásának IV. éves hallgatója. Szinte türelmetlenül teszi fel egymás után a kérdéseket. Sokat olvasott szocializmust építő né­pünk sikereiről, de a részletek is érdeklik. Milyenek Budapest új hídjai, mikor helyezik üzem­be a Sztálin Vasmű első óriás­kohóját, de különösen az iránt érdeklődik, milyen az élet Győ­rött, újjáépítették-e már a Rába és a Duna hídjait. A magyar diákok alig győznek válaszolni a sok kérdésre. A beszélgetés során kiderül, hogy Dmitrij Kancsin a Nagy Honvédő Háború idején önként jelentkezett a frontra, 1943-ban részt vett a nagy sztálingrádi csatában és a győzelmesen előre­­figora­uló szovjet csapatokkal együtt mint páncélos alhadnagy részt vett Magyarország felsza­badításában. Hosszú ideig tar­tózkodott Győrött, ahol két ba­rátjával egy győri munkáscsa­­ládnál lakott, igen meleg barát­ság fejlődött ki a szovjet harco­sok és lakásadójuk, az idős ma­gyar fam­unk­ás között. Ha nem is tudtak egymás nyelvén beszélni, jól megértették egymást, hiszen bevonulása előtt Dmitrij Ka­nos­in is famun­kás volt. Sokszor maga is segí­tett magyar barátjának, amikor a felszabadulás utáni első hó­napokban valami munkát hozott haza magának. Dmitrij Kanosin, mielőtt él­­búcsúzott volna a magyar diá­koktól, egy pillanat türelmet kért. Zsebeiből gyorsan papírt, töltőtollait vett elő, leült az­ egyik székre és rövid gondolko­dás után írni kezdett. Amikor befejezte, a következő szavakkal nyújtotta át a teleírt papírlapot magyar barátainak. — Sajnos, nem emlékezem pontosan győri barátom nevé­re, címére. Most, hogy közele­dik április 4., nyolcadik év­fordulója al­lnak, hogy a Szov­jet Hadsereg felszabadította Magyarországot, nagyon sze­retném kifejezni jókívánságai­mat kedves barátomnak és raj­ta keresztül az egész magyar népnek. Ha lehet, juttassák el ezt a pár sort Magyarországra. Dmitrij Kanosin ezt üzeni Magyarországra: " Amikor utolsó útjára kísér­tük édesapánkat, Joszif Vissza­­rionovicsot, eszünkbe jutottak azok a dicsőséges utak, amelye­ken Ő vezetett bennünket. Egyik ilyen dicsőséges utunk volt és marad a népek barátsá­gának sztálini útja. Ezen az úton jutottunk el mi, szov­jet katonák 1944/43-ben a te hazádba is, kedves barátom. Mintha csak ma lenne, úgy emlékszem arcod vonásaira. Kérdő tekintetedből mintha azt olvastuk volna: »Barát, vagy ellenség?» Es te bizonyára em­lékszel válaszunkra — szívből­­jövő mosollyal nyújtottuk ne­ked baráti jobbunkat. Bocsáss meg, drága barátom, elfelejtettem a nevedet, de kér­ges kezed szorítását, arcod vo­násait nem felejtem el soha. Nem felejtem el azért, mert a mi munkás kezünket édesapánk, a nagy Sztálin fonta össze örök baráti kézszorításra. Látom, hogy a fasiszta el­nyomástól és tőkés kizsákmá­nyolástól azelőtt elkínzott arcod ma sugárzik az örömtől és a boldogságtól. Tiszta szívből örülök boldogságodnak. Mi, szovjet emberek, nagyra értékeljük az igaz barátságot és barátainkat soha nem hagyjuk el. Sok sikert kívánok neked és az egész magyar népnek a sparialimnításnhoz . Is tagyali Vemzel anyagfogyasztása, amelyek Tito­ I hajóját a Themze öblében kö­rülvették ... Légügyi szakértők 1 3.600.000 frankra becsülik annak­­ az üzemanyagnak az értékét, amelyet a jugoszláv államfő előtt gyakorlataikat bemutató repülőgépek használtak el.« »Az említett kiadásokat még azok a tragikus balesetek is súlyosbítják, amelyek London­ban és Gibraltárban öt szolgá­lati repülőgépet rongáltak meg. (Költség 120 m­illió)« A cikk írója ezzel kapcsolatban cini­kusan megjegyzi, hogy a bal­esetek során elpusztult pilóták helyébe »hat új pilótát kell ki­képezni, ami az aligei légierő becslése szerint 100 millióba került. James Dow közli azt is, hogy a különböző díszvacsorák is hatalmas összeget emésztet­tek fel, becslések szerint leg­alább 1,400,000 frankot. Gúnyosan ír a Tito látogatá­sa során foganatosított forga­lomszabályozó intézkedésekről, majd ezzel kapcsolatban is számvetést csinál. Mint írja,­­London öt hídján — amelye­ket elzártak, amikor Tito ha­ladt el alattuk — átlagban ugyanennyi idő alatt 15.910 személy szokott áthaladni, akiknek átlagos órabére 200 frank, tehát ez 3.182.000 frank értékű kárbaveszett munkaórát jelent... Ezeket a költségeket ekkora összegeknél el lehet hanyagolni és ne gondolják — jegyzi meg befejezésül gúnyo­san James Dow —, hogy udva­riatlanság azonnal számvetést csinálni, mihelyt a vendég el­utazott... Érjék be azzal, hogy hálát adhatnak az égnek, kér­ve, hogy ilyesmi ne ismétlődjék meg gyakran­. Kétszázezer gaopaolói szűrőmunkás sztrájk­ja Az AFP jelentése szerint a saopaolói szövőmunkások sztrájk­ja soha nem tapasztalt arányú sztrájkká fejlődött. A sztrájkoló munkások szá­ja — amely né­hány nappal ezelőtt negyvenezer volt — elérte a kétszázezret. Nemzetközi jogász­ találkozó lesz Prágában A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének el­nöksége és tanácsa, melyben a világ demokratikus jogászai­nak legkiválóbbj­ai vesznek ■részt, április 6-án Kopenhágá­­ban akarta megtartani évi ülé­sét. A dán kormány megta­gadta a beutazási engedélyt a részvevőktől. Emiatt a Szövet­ség Prágában fogja megtartani ülését április 8-tól 10-ig. A tanácskozás legfontosabb tárgya annak a nemzetközi kongresszusnak az előkészíté­se, amely Nitti javaslatára a demokratikus szabadságjogok védelmével foglalkozik majd. A második napirendi pontban az anya és nő jogait és köte­lességeit tárgyalja meg a há­zasságban és házasságon kí­vül.­­ Ifjúsági klubnapokat ren­dez a IV. kerületi tanács a Ságvári Endre kultúrotthon be­vonásával a kerület ifjúságának szórakoztatására, minden csü­törtökön este 7—11 óráig. • Szerda, 1953. április 1. Latin-Amerika népeinek harca a békéért és nemzeti függetlenségért Alig egy hét választ el ben­nünket a Béke Világtanács bu­dapesti ülésének megnyitásától. A budapesti ülés — egyéb kér­dések mellett — behatóan fog­lalkozik a nemzeti függetlenség kérdésével és ennek keretében a latinamerikai népek béke­­harcának helyzetével, összegezi az eddigi eredményeket és se­gítséget nyújt a jövő küzdel­meihez. A latinamerikai népek az utóbbi időben egyre számot­tevőbb mértékben veszik ki ré­szüket a nemzetközi békemoz­galomból. Ez a tény vissza­tükröződött a Népek Kongresz­­szusán is, ahol 1904 küldött, megfigyelő és vendég közül 236 érkezett Latin-Amerika orszá­gaiból. A latinamerikai küldöt­tek a Népek Kongresszusán nyert tapasztalatokból egy alapvető következtetést vonhat­tak le: a nemzeti függetlenség kérdése elválaszthatatlan a béke kérdésétől. Minden olyan akció, amely a nemzeti függetlenség ügyét szolgálja, egyben a béke ügyét is szolgálja. Így segíti elő a béke ügyét a washingtoni zsoldban álló kormányok meg­döntése Bolíviában, Chilében, Mexicóban­, a bolíviai ón álla­mosítása, a guatemalai föld­reform és az Egyesült Államok gazdasági és katonai behatolá­sának megakadályozása. A bécsi kongresszus óta még csak három hónap telt el, de ez a kilencven nap már a nemzeti függetlenségért és békéért ví­vott harc újabb eredményeiről tanúskodik. „Le a katonai szerződéssel!“ Egyetlen latinamerikai or­szág, Brazília példája is világo­san mutatja ezt Az ötvenmillió lakosú Brazília, a legnagyobb latinamerikai állam gazdasági életét teljesen az amerikai mo­nopóliumok ellenőrzik. A kávé-, kakaó- és gyapotexportot — a brazil kivitel közel 80 százalé­kát­­ amerikai társaságok mo­nopolizálják, a fagyasztott hús­ipar három amerikai tröszt, az Armour, a Swift és a Wilson kezében van. Az amerikai im­perialisták a gazdasági leigá­zás mellett katonai leigázásra is­ törekednek, arra, hogy az or­szág sok millió fiatalját a ko­reai vágóhídra hurcolják, illetve további agressziós terveik ágyú­­töltelékévé változtassák. Washingtonnak sikerült ki­erőszakolnia a brazil-amerikai katonai szerződést és most minden áron ki akarja kény­szeríteni a szerződés ratifikálá­sát. A vita már hónapok óta tart, mert az országos méretű tiltakozási mozgalom eddig megakadályozta a ratifikáció végrehajtását. A katonai egyez­mény ellen harcoló országos bizottság elnöke Buxbaum tá­bornok, aki a Népek Kongresz­­szusán a brazil küldöttséget ve­zette. A bizottság néhány napja országos értekezletet tartott, amely felhívást intézett a brazil néphez és a latinamerikai orszá­gok népeihez: segítsék a brazil nép harcát, nyilvánítsák ér­vénytelennek a katonai szerző­dést. A felhívást a többi között egy tábornagy, egy tengernagy, kilenc tábornok és tizenegy képviselő írta alá. A brazil-amerikai katonai szerződés elleni küzdelem mil­liók ügyévé, országos üggyé nőtt, élet-halál kérdésévé. Bra­zíliában r­ost szörnyű éhínség dúl. Az aszály következtében­ 14 millió ember vesztette el be­tevő falatját, vidékről százez­rek özönlenek nap-nap után az éhhalál elől menekülve a nagy­városokba.­­Az éhínség szoro­san összefügg a katonai szer­ződés kérdésével. A Brazíliá­ban garázdálkodó amerikai monopóliumok átkos működé­sének eredménye: a termő­földnek alig 2 (!) százalékát művelik meg, a megművelt föld zömén (ugyancsak amerikai politikai kávét termesztenek és így az országnak tavaly 1,8 millió tonna drága élelmiszert kellett importálnia az Egye­sült Államokból. A katonai szerződés ratifikálása a hadi­költségvetés további növelését, élelmiszerhiány súlyosbodáséit vonná maga után. Ezt is­merték fel a sappaulói éhség­­tüntetők, amikor több mint­­kétszázezren vonultak fel a város utcáin és ezt kiáltatták: »Le a katonai szerződéssel! Nem megyünk Koreába meg­halni! Több kenyeret, kevesebb ágyút!« A latinamerikai Lidice Akárcsak Brazíliában, Uru­­guayban is sikerült megakadá­lyozni a népnek az amerikai­­Uruguay katonai szerződés ra­tifikálását. Ghilében eddig a dolgozók két általános sztrájk­kal tiltakoztak az amerikai­­chilei katonai szerződés ellen. Paraguay békeharcosai a kato­nai egyezmény elleni küzdel­met összekapcsolják az Obdu­­llo Barthe kiszabadításáért folytatott mozgalommal. Obdu­­llo Barthet 1930-ben tartóztatta le a korm­ány washingtoni pa­rancsra, mert síkraszállt a stockholmi békefel­hívás mel­lett. Az ifjú békeharcos kisza­badítása egyre inkább az ösz­­szes latinamerikai békeharcos ügyévé válik. Az amerikai katonai szerző­dés, a gazdasági és politikai leigázás elleni harc Colombiá­­ban fegyveres ellenállásba csa­pott át. Hiába állította a fa­siszta kormány hadbíróság elé a konflrmanista párt főtitkárát, hiába szánták Meridának Li­dice sorsát, amikor a községet mind a négy sarkán felgyúj­tották és lakosait a lőtérre te­relve gépfegyverrel mészárol­ták le — a Biot­a körzetében működő partizánok több mint tízezer katonát vertek vissza és egyre erősödik a fegyveres nemzeti felszabadító mozga­lom. A békeharcosok offenzívája A békéért és nemzeti függet­lenségért vívott harcnak új vonása a földfoglalás, az ag­­rárreform. Washington legbiz­tosabb támasza Latin-Ameri­­kában a nagybirtokos osztály és így annak gyengülése az amerikai befolyás és hatalom gyengülését jeleníti. Ezért tá­gul hatalmas távlatúvá az a kis hír, hogy a bolíviai parasz­tok Cochabamba térségében ásóval, kapával és régi fegyve­rekkel indultak el megszállni a nagybirtokokat, ezért törté­nelmi jelentőségű a guatema­­lai földreform. Guatemalában két hónapja győzött a választásokon a ha­ladó erők támogatta demokra­tikus béke­kormány. A reakció ellentámadásait meghiúsítva, földre­formtörvényt­ hozott és a napokban bejelentette: kisajátít több mint százezer hold földet az országot kiszipolyozó hatal­mas amerikai gyümölcstársa­ság, az United Fruit Company birtokaiból. Ez már nyílt offen­­zíva az amerikai imperializmus gazdasági pozíciói ellen, a leg­forradalmibb vívmány az IDK-es mexikói forradalom óta, köve­tendő példa Latin-Amerika vala­mennyi népe számára. »Bolivar és O’Higgins vág­­tatásától reszketett a préri... a nép bátor rohamával, lándzsái­val fennen csatázva, a hazát, karjainkba tette* — írta Pablo Neruda, a nagy chilei költő, a Béke Világtanács tagja a száz év előtti latinamerikai forra­dalmi küzdelmekről, amikor a kontinens népe lerázta a­ gyű­lölt spanyol gyarmati igát. Boli­vár és O'Higgins vágtatása óta nem volt még idő, hogy Latin- Amerika népe ilyen egységesen szállt volna síkra az új gyar­matosító gazdasági, katonai és politikai igája ellen. A latinamerikai küldöttek a Béke Világtanács budapesti ülé­sén beszámolnak arról, mit cse­lekedtek a békéért és nemzeti függetlenségért, az amerikai imperializmus ellen küzdő né­peik mit tesznek Bécs óta és mit tehetnek a jövőben azért a magasztos célért, amelyet Gu­bardon tábornok, Venezuela kül­dötte így határozott meg a bécsi Konzert­haus nagytermében: »Megfogadjuk, hogy Latin- Amerikát a béke kontiner. Változtatjuk!* Makai Győr A külpolitika hírei A A Reuter Splitből keltezett jelentése közli, hogy Tito lon­doni látogatása után hétfőn visszaérkezett Jugoszláviába. Tito megérkezése után nyom­ban „meleg köszönetét” nyilvá­nította a londoni jugoszláv nagykövet útján Sir Harold Scott londoni rendőrfőnöknek a rendőrség­­rendkívül értékes segítségéért és pompás munká­jáért*. A (Párizs, MTI.) Jelentések beszámolnak arról, hogy Mayer francia miniszterelnök hétfőn megkezdte tanácskozásait a ka­nadai kormánnyal. Mayer Ka­nadában­­« dollárt koldult és »Kanada további támogatását kérik az indokínai szennyes há­borúhoz. A A New York Times jelen­tése szerint Eisenhower külügyi államtitkári minőségben Walter S. Robertson richmondi bankárt nevezte ki az amerikai külügy­minisztérium távolkeleti ügy­osztályának vezetőjévé, míg elődje, John Allison tokiói nagy­követ lett. A Az AFP jelenti, hogy az olasz minisztertanács június 7-ére tűzte ki a képviselő­választásokat. A Az AFP hágai jelentése szerint Hollandia délnyugati vidékén­­fiamét válságosnak tartják a helyzetet". Az a ve­szély fenyeget, hogy az Északi­­tenger partján dúló heves szél­vihar és a tenger szintjének emelkedése miatt Stavenissenél, valamint az Észak-Brabant tartománytól nyugatra lévő Tholon szigetén a hullámok át­csapnak a homokzsákokon, amelyek pillanatnyilag a gátat képezik. Hollandiának ezen a részén ismét elrendelték az ostromállapotot. A A Reuter jelenti Tokióból, hogy Mark Clark tábornok, az úgynevezett »ENSZ-haderősg« főparancsnoka, Robert Stevens amerikai hadseregügyi minisz­ter kíséretében Koreába uta­zott. A (Majna-Frankfurt, ADN) Wiesbadenbe érkezett a titais­­ták által szabadon bocsátott Ru­dolf Heinrich náci tábornok, akit háborús bűnösként előbb halál­ra ítéltek, majd ítéletét 18 évi fegyházra enyhítették. A titóis­­ták által kiengedett tábornok­nak fontos tisztséget tartanak fenn a megalakuló nyugatnémet zsoldosha­dseregben. A (Berlin, MTI.) Gustav Scheel volt náci diákvezetőt, akit a brit megszálló hatóságok Nauman volt náci államtitkár­ral és más fasiszta főkolom­posokkal együtt letartóztattak, most átadták Adenauer illeté­kes szerveinek. A brit elgondo­lás szerint­ Adenauerék majd szabadért bocsátják őket. A A New York Times közli, hogy »átszervezik« a Tito­­fasiszta jugoszláv szakszerve­zeteket. Még a munkások for­mális jogait is megszüntetik és ez tettte szükségessé az »átszer­vezést«. JÓN! IS IFJÚSÁG D A­IIM Színes film a berlini VIT kultúrműsoráról JÓN! — A MESZHART ft követte el* «ír mélyhajójáratokat, indítja, illetve az alábbi hajó jírátoknál «zünteti meg a fennálló korlátozásokat: 1. Buda­pest—­­ömös—Budapest között a szentendrei Duna ágon. Budapestről az első ha­jó április 4 én reggel 8 órakor, Dömösről 17.29 órakor indul. Április 30-ig a járat csak vasárnap és munkaszüneti napokon, május 1- től naponta közlekedik. Szünkösdfür­­dőn, Kisoroszin, Tahitótfalun és Nagymaroson a hajó egyelőre nem köt ki. — 2. Budapest—Dunafüred— Százhalombatta—Budapest között a vasárnapi hajójárat; ell­ő ízben áp­rilis 5-én és pedig, Budapestről reg­­gel 7 órakor, Dunafüredről 19.00 órakor indul. — 3. Budapest-^-Mn* háca—Budapest viszonylatban fenn­álló korlátozás április 2-ával meg­­szűnik és április 3-tól a hajók na­­ponta közlekednek.

Next