Magyar Nemzet, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-01 / 204. szám

Kedd, 1953. szeptember 1. Éles ellentéteket váltott ki az amerikaiak ENSZ-beli magatartása az Egyesült államok és szövetségesei között Az ENSZ-közgyű­lés visszhangja az angol és az amerikai sajtóban Úgyszólván az egész angol sajtó egyértelműse­n elítéli az amerikaiak magatartását az ENSZ most lezárult közgyűlé­sén. A Scotsman ENSZ-tudósí­­tója a következőket írja a hely­zet jellemzésére: »A politikai konferencia összetétele körül tá­madt ellentéteiktől tépett ENSZ- közgyű­lés nem nyújtott épületes látványt, de egy tekintetben jó hatása lehet. Nyilvánosságra hoztai a világ nagy részének azt az aggodalmát és gyanúját, hogy az Egyesült Államok túl­ságosan elkötelezték magukat Li Szín Mannal szemben és hogy az Egyesült Államok nem tárgyaló hangulatban fognak a politikai konferenciára menni«. A Glasgow Herald vezércikké­ben kijelenti: »Az atlanti hatal­mak között örvény tátong*. A Birmingham Post Amerika ál­láspontját »valóságos hatványo­zott őrületnek* nevezi. A Daily Mail az ENSZ vitáiban újabb meggyőző érvet lát a Churchill által javasolt négyhatalmi talál­kozó mellett. ^Churchill ilyen találkozót kívánt és meggyőző­désünk szerint ezt a tervet tá­mogatják az angol nép óriási tömegei* — írja a lap.— A Daily Worker vezércikkében hangsú­lyozza: »Az Egyesült Államok — noha kimesterkedték India ki­zárását a koreai konferenciáról —, mégis döntő erkölcsi vere­séget szenvedtek. Az Egyesült Államok még sohasem­ volt ilyen elszigetelt, mint most­. A Daily Herald azzal a kérdéssel fog­lalkozik, hogy az ENSZ-ben to­vábbi nézeteltérések várhatók Amerika és Anglia között. A lap ezzel kapcsolatban a következő­ket írja: »Az India körüli nézet­­eltérés nem lesz az utolsó an­gol-amerikai ellentét. Kritikus kérdés fenyeget a közeljövőben: Kína felvétele az ENSZ-ben. A lap kifejti ezzel kapcsolatban, hogy »bármilyen sajnálatos­, hogy ebben a kérdésben ellen­tétek merülnek fel az amerikai és az angol elgondolás között, de ez nem ok arra, hogy Anglia a lehető legnagyobb erővel és nyíltsággal ki ne tartson állás­pontja mellett, amely a tartós béke megteremtésének alapvető kérdése. A New Statesman and Nation azt írja, hogy »most mi és velünk együtt Ázsia túlnyomó többsége is úgy látjuk, hogy az Egyesült Államok hetvenkedő, kardcsörtető, harcias ország, amely meg rám győződve, hogy pénzzel megvásárolhatja más nemzetek barátságát és alatt­valói hűségét és ugyanekkor el­várja, hogy ismerjék el állító­lagos érdektelenségét és jószán­dékait­. Az angol sajtóban vasárnap is vezető helyet foglalnak el az ENSZ-közgyűléssel kapcsolatos kommentárok, illetőleg az újab­­ban felmerült angol-amerikai el­lentétek. A Reynolds News egye­bek között a következőket hja erről a kérdésről: »A háború befejezése óta Angliának még sohasem volt annyin szüksége elővigyázatosságot tanúsítani az Egyesült Államokkal való viszo­nyában, mint ma. Az Amerikai Egyesült Államok kormányá­nak befolyásos tagjai ú­g­y lát­szik, nem mutatnak rendkívül nagy vágyat a koreai tartós béke biztosítására, hanem nem kis igyekezetet mutatnak arra, hogy a koreai háborút még borzalmasabb módon felújítsák.­ A lap egy másik cikkében meg­jegyzi, hogy az amerikaiak ma­­gatartása, akik kierőszakolták, hogy India ne vegyen részt a Koreával kapcsolatos értekez­leten, csak olyan a kötekedő magatartásának nevezhető, aki elhatározta, hogy megfélemlí­tésekhez folyamodik.* Az Obser­­ver kifejti, hogy az ENSZ-köz­­gyűlésnek legutóbbi ülésszaka sokkal nagyobb mértékben vál­tott ki szakadást az Egyesült Államokat követő országok kö­zött, mint bármely más meg­előző időszak.­­Nemcsak Ameri­kának az említett országok kö­zött betöltött vezető szer­epének gyengülése vált világossá, ha­nem a közöttük lévő ellenséges­kedés is« — írja a lap . kétsé­gét fejezi ki atekintetben, hogy az amerikaiak által a közgyű­lésre ráerőszakolt határozat ha­tékony lesz. A Sunday Times el­ítéli Amerika magatartását India jelölésének kérdésében és a kö­vetkezőket írja az ezzel kapcso­latos angol-amerikai ellentétek jellemzésére: »Nem­ akarjuk ta­lálgatni, hány incidensre van m­ég szükség ahhoz, hogy együt­tes akcióink megbénuljanak. Elég csupán annyi, hogy egyet­len ilyen eset is korántsem kicsi erőket keltett életre, ame­lyek Amerikában angolellenes, Angliában pedig Amerika-elle­­nes hangulatot támasztanak.« A Tribüne, a Munkáspárt Bevii­­csoportjának hetilapja az ame­rikai külpolitika egész vonalve­­zetését éles kritika alá veszi és megállapítja, hogy az elmúlt hetekben­­egész sor olyan ese­mény történt, amely megvilá­gítja a mostani politikai irány­vonal kilátástalanságát és ve­szélyességét­. A Tribüne fnng­­súlyozza, hogy »a túlzott fegy­verkezés, a dollársegélyek, az Ázsiában és Afrikában egyre erősödő imperialistaell­enesség­­gel kapcsolatos tények taga­dása, a tárgyalásoktól való hú­­zódozás nem erőre és biztonság­ra, hanem növekvő gyengeségre és tehetetlenségre vallanak«. A lap megállapítja, hogy az Egye­sült Államoknak az ENSZ-ben követett politikája »egyre job­ban eltávolítja egymástól a ko­reai fegyverszünet megkötésén munkálkodott országokat*. A lap fejtegetéseit a következők­kel fejezi be: "Mindezek a fej­lemények ismét aláhúzzák, hogy veszélyes következményeket je­lent a Nyugat számára a wash­ingtoni stratégia követése ... Meg kel szüntetni azt a hely­zetet, hogy a túlzott katonai kiadások megtörjenek bennün­ket. Eredményes tárgyalásokra kell törekedni. Megfelelő meg­oldást kell keresni a távolkeleti problémák rendezésére, el kell fogadni a Kínával kapcsolatos tényeket és továbbra is követelni kell Kína felvételét az ENSZ-be. Pozitív javaslatokat kell tenni a német kérdés rendezésére a né­met újrafelfegyverzés tervéhez való hiú ragaszkodás helyett. Tekintélyes amerikai lapok is kénytelenek elismerni, hogy az amerikai diplomácia magatartá­sa az ENSZ közgyűlésén rend­kívül visszatetsző volt. A New York World Tele­gramm and Sun a­zt írja, hogy az indiai kérdés­sel kapcsolatban lélektani ve­reséget­ szenvedtek az ameri­kaiak. A Washington Post pedig azt írjai, hogy Lodge, az Egye­sült Államok képviselője­­a sze­nátus légkörét vezette be a diplomáciába­. Lodge láthatólag úgy véli — írja a lap —, hogy az ENSZ a Köztársasági Párt kongresszusa és az indiai kül­döttség másodrendű küldöttség. Ez az álláspont nemcsak kelle­metlen érzést kelt, de gyakorla­tilag lehetetlenné teszi a kérdé­sek igazi megvitatását az ENSZ- ben. A Baltimore Sun kifejti, hogy az ENSZ-ben az Egyesült Államok s győzelmet arattak­, de ennél sokkal jelentősebb tény, hogy Amerikát nem támo­gatták az atlanti tömbhöz tar­tozó szövetségesei Görögország kivételével és Görögország, va­lamint Columbia kivételével egyetlen kormány sem, amely csapatokat bocsátott a koreai ENSZ-parancsnokság rendelke­zésére. »Ezt a helyzetet győze­lemnek nevezni nagy optimiz­must jelent« — fejezi be cikkét a Baltimore Sun. S­­eward Alsop a New York Herald Tribüné­ben azt írja: »Európában nincs egyetlen ember sem, aki ne értene egyet azzal, hogy az ame­rikaiak által vezetett nyugati koalíció rendkívül reménytelen állapotban van. Senki sem, még az amerikai kormány tekinté­lyes külföldi képviselői sem ta­gadj­ák, hogy ennek az a ma­gyarázata, hogy az utóbbi hó­napokban katasztrofálisan ha­nyatlott Amerika tekintélye, vagyis az Egyesült Államok ké­pessége a vezetésre.« A New York Times vezércikke a nyílt aggodalom hangján ezeket ír­ja: »Az ENSZ-ülések feltárták az ellentéteket az Egyesült Ál­lamok és a brit nemzetközösség tagjai között.« IBUSZ IRODÁK A DOLGOZÓK SZOLGÁLATÁBAN! ÚJ NYITVATARTÁSI IDŐ SZEPTEMBER 1-TŐL: Budapesten: Hétfőtől péntekig Szombaton. V., Főiroda, Molotov-tér 2. 10-től 17.30-ig 10-től 14.30-ig IV. , Újpest, Bajcsy Zs­ út 13. „ „ ,, VII., Rákóczi­ út 70—76. „ „ „ )( (Divatcsarnok) XI., Móricz Zsigm­ond körtér 9. „ „ „ X., Kőbánya, Körösi Csoma-út 4 „ XXI., Csepel, Rákóczi-út 87. ,, ,, ,, V. , Vörösmarty-tér 7­9. 8.30-tól 16.30-ig 8.30-tól 13.30-ig VI. , November 7-től 3. 10-től 19-ig 9-től 18-ig Magyar Nemzet HEGEDŰS LAJOS ÖRÖME A martonvásári tanácsháza kapualjában nagy tábla fekete­­dik a falon. Fehér krétával. Írásban gyakorlatlan kéz­ne­veket rótt a­ táblára: a be­adásban élenjárók nevét. Mind­járt a sor elején ezt olvashat­juk: Hegedűs Lajos 100 száza­lék. Mivel a faluban a legki­sebb iskolás is tudja, merre la­kik Hegedűs Lajos bácsi, köny­­nyen rátalálunk. » A legfrissebb rendelet Kopott, vén ház támaszkodik az oldalhoz, mindjárt az állo­mástól balra, elsőnek. Emele­tes külsőt mutat, de csak az eleje, mert ahol hátát a part­­nak­ veti, akár az ablakon is beugorhat az ember. Ennek a háznak­ birtokosa a táblán sze­replő Hegedűs Lajos és a há­zon kívül birtokosa még öt és fél hold földnek, továbbá egy lónak, meg egy tehénnek. Igaz, ezen az augusztusi vasárnapon már több jut neki kukoricából, burgonyából, napraforgóból s más őszi kapásokból is, hiszen a legfrissebb kormányrendelet értelmében tíz százalékkal ke­vesebbet kell beadnia ezekből a terményekből. Ezenfelül adhat el búzát is, kukoricát is, szó­val őszi kapást is annyit, amennyit csak akar. Az istállóban találjuk a gazdát, ahol amolyan vasárna­pi pöszmötöléssel szórakozik: a tehenet teszi ünneplőbe, egy kaparó meg kefe segítségével. Jöttünkre abbamarad a tehén­ápolás, felbaktatunk a lépcső­kön a konyhába, ahol a felesé­ge, egy kedves arcú, testes asz­­szony csörömpöl a lábasokkal. Illata után ítélve, igen jó ebéd készül. Mi behúzódunk a szo­bába, de az ajtót az asszony nyitva hagyja, hogy hallja, mit beszélünk. Asztalnál ülünk már, amikor elhangzik a kér­dés: olvasta-e az új rendele­tét? — Újságolvasó ember va­gyok ért! Jár is az újság, per­sze, hogy olvastam! — Na, és mit lát ebből a rendeletből? — Mit látok? — Elgondol­kodva emeli fel a kezét s fel­tartott hüvelykujjára bök. — Először: az utóbbi időben nekem a­z volt az érzésem, hogy az állam rólunk, egyénileg dol­gozó parasztokról megfeledke­­zett. Illetve nem feledkezett meg, de csak akkor jut­unk az eszébe, ha arról van szó, elve­tettük-e időben a földeket, mert ha nem, megbüntetnek. Tel­jesí­­tettük-e a beszolgáltatást, mert ha nem, persze az is baj. Igaz, hogy közben épült Sztál­invá­ros, meg Komló, tudom én ezt, kérem, hiszen mondom, hogy új­ságolvasó ember vagyok, dehát azoknak a dolgozó parasztok­nak, akiknek például tavaly nemhogy a fejadagjuk, de még a vetőmagjuk sem maradt meg, olyan tisztára söpörték a padlá­sukat, azoknak bizony erről hiá­ba beszéltek. Nagy könnyebbség lesz... Szavába jókora adag sértett keserűség cseng most, hogy az elmúlt éveket idézi. De amint az új kormánypro­graimmra for­dul a szó, fokról fokra felderül az arca. Mert ebben már más intézkedésekről van szó, ebből más hangot éreznek a Hegedűs Lajosok.­­ Azóta kijött egy sereg ren­delet, amelyeknek egy része ugyan csak a termelőszövetkeze­teknek adott könnyítést, de a másik rész nekünk, egyénileg gazdálkodóknak, volt azután olyan is, amely mindkettőnknek hasznos. Gondolok itt elsősor­ban azokra, amik minket érin­tenek, egyéni gazdákat. Én is örültem annak, hogy ingyen tú­­rálja ki az állatorvos a beteg disznómat s noha nekem nem kellett kártérítést fizetnem az időben el nem végzett munká­kért, tudom, hogy sok embernek ez is sokat jelent, hogy elen­gedték. Nagy könnyebbség lesz az is, hogy az ősszel mi is igénybe vehetjük a gépállomás traktorait, tudja azt minden pa­raszt, hogy az új kenyér akkor lesz több és fehérebb, ha 5sz-szer jó! megdolgozzuk a földet. Jól és időben. Egyszóval látom én, hogy az állam segít nekünk. No, ezek után ez a legújabb ren­delet nekem először azt jelenti: ha a fennmaradó kukoricát, nap­raforgót és krumplit, amit most már vihetek a szabadpiacra, el­, adom, akkor...­­ — Akkor megveszed a kerék­párt, ahelyett, hogy a Julisunk­­nak vennél valami huzatnak való angint! — kiált be a kony­hából az asszony. A „Julisunk« Hegedüsék ti­zennyolc esztendős leánya, aki Pesten dolgozik a földalatti vasút építkezésénél. A közbe­kiáltásra Hegedűs összehúzza a­ szemöldökét. — Mivel Ju’lis mindig ma­gára köl­theti a fizetését, hát most az egyszer én követke­zem! — zárja le a vitát s a hüvelykujja után most a mu­tatóujját is fölemeli. — Másod­szor azt látom, hogy ha csak az én falumra gondolok, ak­kor ez az elengedett tíz százalék már sok száz mázsa kukorica-, krumpli-, meg napraforgó-fö­lösleg. Amit, ha eladnak, sok pénz, s ez a pénz idejön a fa­lunkba! Ha meg arra gondolok, hogy hány falu van az ország­ban, s a faluban hány gazda, akkor már ki sem tudom szá­mítani mázsában, hogy mennyi­vel több jut nekik! Jó érezni a segítséget... Belejön a beszédbe. El­mondja, hogy jó érezni a segít­séget, nemcsak azért, mert több jut, több marad, de a szándé­kért magáért is. És ez a segítő szándék nemcsak neki, Hege­dűs Lajosnak esik jól, de az ország valamennyi parasztjá­nak. — Én hát elhatároztam, hogy erősen dolgozom a kicsi földe­men! — néz maga elé s a te­kintetén látszik, hogy most a jövőre gondol. — Annyit ter­melek, amennyit csak bírok. Tudom én, hogy majd most ősszel időben kell szántani­­vetni, ha azt akarom, hogy jö­vőre még több kenyerem le­gyen. Parasztember sosem sze­ret adós maradni! Segített az állam nekünk, parasztoknak, hát segítsünk az államnak mi is! Ha piacra viszem a fölös­legemet, pénzt kapok, egyet­­mást vehetek, a városi ember­nek meg több jut abból, amit én termeltem. Hadd legyen hát több nekem is, de jusson más­nak is! — mondja s mosolyog. Talán az új kerékpárjára gondol... B. B. Szénbányászatunk szombaton 106.1 százalékra teljesítette tervét Szénbányászaink a bányász­heti versenyben szombaton ra­gyogó győzelmet arattak, napi tervüket 106.1 százalékra telje­sítették. Ezen a napon a dorogi és középdunántúli medence ki­vételével valamennyi tröszt je­lentősen túlszárnyalta napi elő­irányzatukt. A legkimagaslóbb eredményt a komlói bányászok érték el, napi tervüket 28.8 szá­zalékkal szárnyalták túl. A pé­csi bányászok 124.7, a borsodiak 114.6, az ózdiak 107.1, a nóg­rádiak 109 százalékra teljesítet­ték napi előirányzatukat. A Kossuth-díjas Tajkov András a bányásznapra befejezi 1956. évi tervét Augusztus 10-én múst egy éve, hogy Tajkov András tata­bányai vájár befejezte ötéves tervét. A kiváló bányász azóta is sok győzelmes széncsatát ví­vott meg. Ez év márciusában Kossuth-díjjal tüntették ki. Ez az elismerés még nagyobb tet­tekre sarkalta. Elhatározta: az ötéves terv végére a második ötéves tervét is befejezi. Most, a bányásznapra­ ké­szülve, Pócos Jánossal, egykori csillésével és tanítványával lé­pett párosversenyre. A fiatal vájár — akit még Tajkov And­rás nevelt sztahanovistává­l jó tanítványhoz illően állt helyt a versenyben és bizony lehagyta egykori mesterét. Augusztus 31-én reggelig Taj­kov András 182 százalékra, Pócos János pedig 227 száza­lékra teljesítette havi tervét. A mester és tanítványa közötti verseny csupán augusztusban mintegy 800 csille terven felüli szénnel gazdagította népgazda­ságunkat. Tajkov András számára a hétfői műszakkezdés egyben az 1956. év december 24-ének munkakezdését jelentette. Az országos hírű vájár megfo­gadta, hogy a bányásznapot 1956. évi tervének befejezésével köszönti. (MTI) Ma nyitják meg a moszkvai új Állami Egyetemet A Szovjetunió Minisztertaná­csa megvizsgálta a moszkvai M. V. Lomonoszov Állami Egye­tem új épületei építőinek jelen­tését, a kormánybizottság záró­­jelentését, a Szovjetunió kultu­rális ügyek minisztériumának beszámolóját és megállapította, hogy a kormánynak a leninhegyi egyetem fő épületeinek és léte­sítményeinek építésére és üzem­behelyezésére vonatkozó megbí­zatását teljesítették. Az 1949—1953. években Moszkvában, a Leninhegyen felépült, a Moszkvai Egyetem 1.370.000 köbméter térfogatú. 07 emeletes főépülete, amelyben a geológiai és földrajzi kar, a mechanikai-matema­tikai kar elő­adótermei, az egyetemi közös tanszékek, a tudományos könyv­tár, az 1500 férőhelyes aula, va­lamint az egyetem más oktatási és tudományos intézményei he­lyezkedhetnek el; továbbá a fizikai kar 274.6 ezer köbméter térfogatú épülete, a kémiai kar 267.7 ezer köbméter térfogatú épülete, a diákok és aspiránsok lakóhelyisége­ — összesen 5754 szoba és 184 lakás a professzo­rok és tanárok számára; 42 hek­tár összterületű füvészkert, a megfelelő létesítményekkel; a kulturális-jóléti komplexum és a sportlétesítmények. Az egyetem területén összesen 27 fő- és 10 melléképületet emel­tek, 2,611.000 köbméter össztér­­fogattal. Az egyetem új épületé­ben 148 előadóterem, több mint ezer tudományos és oktatási célokat szolgáló laboratórium, továbbá 1.200.000 kötet elhelye­zésére méretezett könyvtárhelyi­ség van. Az egyetem laborató­riumait a legkorszerűbb oktatási és tudományos felszereléssel látták el. A Szovjetunió Minisztertaná­csa elhatározta: 1. A moszkvai M. V. Lomono­szov Állami Egyetem új épüle­teit 1953. szeptember 1-én kell megnyitni. 2. A Szovjetunió kulturális ügyek minisztériumát és a moszkvai M. V. Lomonoszov Ál­lami Egyetem rektorát kötelezni kell arra, hogy 1953. szeptem­ber 1-től kezdve az egyetem új épületeiben biztosítsák a fizikai, kémiai, mechanikai-matematikai, geo­ó­riai és földrajzi kar­ok ok­tatási és tudományos munkáját. Korszerű módszerekkel épül a sajó új vasúti hídja A borsodi hőerőmű és koksz­­mű jelentős mennyiségű szenet kap majd az ormospusztai szén­vidékről. Ezért szükségessé vált, hogy a hőerőmű mellett épülő hatalmas szénosztályozót közvetlen szárnyvonal kapcsol­ja össze a kazincbarcikai—ruda­­bányai vasútvonallal. Az új vo­nal a Kazincbarcika alsó­ állo­más előtt a Sajón halad ke­resztül, s egy új vasúti híd építése vált szükségessé. Már a kezdeti földtani vizsgálatok megállapították azonban, hogy a nagy kanyarokat tevő Sajó vize tavaszonként elmosással fenyegetné a híd pilléreit. A Sajó későbbi szabályozási tervei szerint az ottani nagy kanyart átvágják. A később meginduló Sajó-szabályozási munka és a most elkészítendő új híd építé­se között megszületett a terve­zési összhang: a tervek szerint a híd már a szabályozandó me­derrész fölé épül. Így a mostani Sajó-kanyartól többszáz méterre tavasszal el­kezdődött az új híd építése — teljesen a szárazon. A pilléreket előregyártott üres betonszek­rényekbe építik bele. A hatal­mas szekrényeket a leendő híd­­pillérek helyén gyártották, s ez­után a szekrények alatt belül­ről megkezdték a mélyépítést a markológépekkel. Augusztus 20-ra a két külső és a jobboldali belső pillérszekrényt le is sül­lyesztették a megfelelő mélysé­gű szintre. A két kilométer hosszú szárnyvonal töltése is meg­épült már egészen az új hídig. A hídépítők a határidő pontos betartásával ahhoz járulnak hozzá, hogy november elsejére már elkészüljenek a munkával s az ormospusztai szénvidék szene kitérő nélkül egyenesen futhasson be az új hídon a szénosztályozóba. JÖN­­JÖN ! A TÁRNA HŐSEI Csehszlovák film Írták­­ Jiři Marek és Jiři Krejcik Rendezte: Jiři Krejcik Főszereplők: Adolf Kral, Bohus Záhor­­sky, Vlasta C­hramostova LEÁNYKA MATRÓZ-RUHA 267.­ FORINTTÓL ISKOLATÁSKA (VÁSZON) 35.60 FORINT ISKOLATÁSKA (LAKK) 41.40 FORINT ALLAH ÁRUHÁZ Átadták rendeltetésének a zalaegerszegi közforgalmi repülőteret Vasárnap adták át rendelte­tésének az ötéves terv keretében épült zalaegerszegi új közfor­galmi repülőteret. Az ünnepsé­gen Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter mondott beszédet. A többi között han­goztatta: az ország iparosítása során az egész zalai táj és a megye székhelye, Zalaegerszeg, mind nagyobb fontosságot kap országunk életében. Az új repülőtér megnyitása időben alig egy óra távolságba hozza Zalaegerszeget Budapest­hez. A repülőtér — az építésben részt vett munkások, mérnökök, technikusok kemény, fáradságot nem ismerő munkáiénak ered­ményeként — a tervezettnél egy évvel előbb készült el. HimMHiiiimiimiMiiiiimmimiiHiiiimimiiun 9 SINCS PERSZE OLYAN BIZTONSÁGBAN MIIIT A TAKARÉKBETÉTBEN, ÉS MÉG KAMATOT IS KAP! IiiiimiiiimiiiiuiiiiiiiiimmiiuiiiMiimiimum

Next