Magyar Nemzet, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

2 nyugateurópai országot tömö­rít, most a Nyugat-Európában folyó amerikai gazdasági ter­jeszkedés terveinek­ érdekében működő ,közös európai piac* kérdéseivel foglalkozik. Az ülésszak munkájának első napja megmutatta, hogy az em­lített szervezeten belül heves ha*­ folyik a piacokért. Több or­szág, köztük Nyugat-Németor­­szág és Olaszország követelte, szüntessék meg az import-kor­­l­átoz­ások­a­t, Olaszors­z­á­gba­n 99 százalékban, N­yugat-Német­­országban pedig 92 százalékban megszüntették a külföldi ter­mékek bevitelének korlátozását. Az angol, továbbá a nyugat­német­ és az olasz megbízott­ak követelései módot nyújtottak arra, hogy nyomást gyakorolj­a­­­nak Franciaországra. Arról van szó, hogy 1952-ben a fran­cia kormány, amely azelőtt 75 százalékban szabta meg a sza­bad import részarányát, kény­telen, volt elállni ettől­ az intéz­kedéstől és újból visszatérni az import korlátozásának politiká­jához, hogy védelmezze a fran­cia gazdasági életet. Most Franci­aorsz­ágban a szabad be­vitelt csupán az áruk 8 száza­lékára engedélyezik. A francia kormány az idei erős nyomás ellenére sem haj­landó­­ 20 százaléknál maga­sabbra emelni a szabad bevitel arányát. Edgar Faure francia megbízott kijelentette, hogy Franciaország nem egyezhet bele többe, minthogy külkeres­kedelmének igen nagy deficitje van. Karold Stassen, az Egyesült Államok képviselője, a­ki a ta­nács ülésszakán megfigyelő­ként­ vesz részt, minthogy az Egyesült Államok jogilag nem tagja az OEEC-nek, kitartóan követette, hogy a nyugateurópai országok szüntessenek meg min­den korlátozást, ami — mint Stassen mondotta —,­­lehetővé tenné az amerikai áruk és tőkék szabad beáramlásának megszer­vezését Európában. Ellenséges ügynökségeket lepleztek le a Német Demokratikus Köztársaságban Berlinből jelenti az ADN. A Német Demokratikus Köztársa­ság belügyminisztériuma közli: A Német Demokratikus Köz­társaság polgárainak ébersége és a belügyminisztérium áll­­am­­biztonsági szerveinek munkája lehetővé tette az amerikai és a nyugatnémet titkosszolgálat na­gyobb csoportjainak leleplezé­sét A napokban több kém-, szabó­­tőr- és terrorcsoportot semmi­sítettek meg, olyan ügynökök hálózatát, akik a von Gehlen volt hitlerista tábornok veze­tése­ alatt álló, amerikai meg­bízásból működő nyugatnémet kémapparátus szolgálatában álltak. Sikerült leleplezni az amerikai CIC (Counter Intelli­gence Corps) ügynökeinek több csoportját is. A Berlinben, Halléban, Cotbusban, Potsdamban és néhány más helységben fo­ganatosított letartóztatások alkalmával amerikai eredetű titkos adókat, fegyvereket, rengeteg kémanyagot, titkos utasítást, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság népe elleni aljas támadások végre­hajtására vonatkozó terveket foglaltak le. Megállapítást nyert, hogy az ügynökök központjai Nyugat- Berlinben, illetve Nyugat-Né­­metországban vannak, megbí­zóik pedig ugyanazok, akik elő­készítették és végrehajtották a június 17-i fasiszta puccsot. A nyomozás folyik. Adenauer és Ollenhauer tan­ttak­ozásai Berlinből jelenti az MTI. Adenauer közölte, hogy hétfőn kész fogadni Ollenhauert, a Szociáldemokrata Párt munkás­­áruló elnökét. Adenauer, mint ismeretes, a bonni kormány és a szociál­demokrata jellenzék­ külpoliti­­kai programon jának összehan­golásáról kíván tárgyalni Ollen­­hauer egy­ A,­­Szociáldemokrata Párt­ el­nökének a bonni parlament szerdai ülésén mondott ka­pitu­­láns beszéde után bizonyosra veszik, hogy Adenauer és Ollenhauer hétfői tanácskozása »eredményes« lesz. Ollenhauerék árulása nagy felháborodást és elkeseredést keltett a nyugatnémetországi szociáldemokrata dolgozók kö­rében. Egy amerikai nagyiparos a Szovjetunió békepolitikájáról New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Commercial and Financial Chronycle című hetilap, a befo­­lyásos amerikai üzleti körök lapja közölte Ernest T. Weir­­nek, a National Steel Corpora­tion kohászati részvénytársaság elnökének a pennsylvaniai ke­reskedelmi kamaráiban mondott beszédét. Weir élesen bírálta az Egye­sült Államok külpolitikáját. Hangsúlyozta: »Az egész vilá­gon úgy vélekednek, hogy a fennálló helyzetért a felelős­ség nagy része az Egyesült Államokat terheli... A világ közvéleményének felfogása sze­rint az Egyesült Államok sok­kal inkább olyan országként jár el, amely a háborút elkerül­hetetlennek tartja, mintsem olyan országként, amely a béké­ben reménykedik.* Weir a továbbiakban kijelen­tette: a Szovjetunió békepoliti­kát folytat és minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy meggyőzze a világ közvélemé­nyét a Szovjetunió békeakara­táról. Az oroszok álláspontját — folytatta Weir — Európában sokkal szélesebb körök fogad­ják el, mintsem az amerikaiak szeretnék. Az európaiak véle­ménye szerint ennek nem any­­nyira az orosz propaganda az oka, mint inkább a gyakorlati (A vezércikk folytatása) Hadsereg győzelme, véráldo­zata, fizikailag el is taposta. De még életben, maradt a német monopol kap­ital­izmus h­i­db­afe­je. Ezt taér nem lehetett egy kard­vágással levágni. .A potsdami szerződési előírta ugyan a német monopóliumok feloszlatását, a hadiipar leszerelését, fogyasz­tási iparokká való átállítását. A német kapitulációt követő első hónapokban m­ég Nyugat-Né­­metországban is történtek ilyen­irányú bizonytalan kísérletek. Nürnbergben még a háborús bűnösök padjára ültették a Krupp-művek és az I. G. Far­ben urait is. Ezek a gazdasági háborús bűnösök, akik Hitlert pénzükkel uralomra segítették, hadiipari termelésükkel, köztük a gázkamrák mérgesgázainak gyártásával is támogatták, csakhamar nemcsak salvus conductust kaptak a nyugati megszállóktól, hanem visszahe­lyezték őket régi hatalmi pozí­­cióikkal. Miért? Azért, mert a fasizmus ellen folytatott máso­dik világháborút az amerikai monopolisták a német monopo­listákkal összefogva, egy új fasizmusért folytatandó harma­dik világháborúként szeretnék folytatni. A közös célban, a közös profitérdekek miatt egyez­tek meg a Wall Street urai a nyugat­németországi monopol­­kapitalizmus redivivus uraival. A nyugati közvélemény egy­szerű embereinek milliói­­ meg­döbbenve látják, hogy állam­férfiak­ ma ugyanazokkal a há­borús bűnösökkel parolázn­ak, ülnek egy asztalnál, de­ különö­sen nagy német monopolvál­la­­latok igazgatóságaiban, a­kiket azelőtt ők maguk is háborús bűnösöknek nyilvánítottak, az emberiség ellen elkövetett leg­nagyobb és legkegyet­lenebb gaztet­tekben mondottak bűnö­söknek. Megdöbbenve látják azt, hogy az «­Isteneik Tanácsa«, Hit­ler legfőbb gazdasági jósdája kibővült francia, angol, luxem­burgi, belga, holland, de külö­nösen amerikai tagokkal. Az »Istenek Tanácsában* a mono­polkapitalisták mellett mint szakértők működnek, közre a régi náci tábornokok és mint szófogadó végrehajtó közegek, a bonni kormány tagjai, Aden­auer pártja épúgy, min­t a Né­met Szociáldemokrata Párt ve­zetői. A kapitalista világ közvéle­ményének egyre nagyobb része már nemcsak ízléstelen, cinikus, de az angol, francia, holland érdekek elleni veszedelmes já­téknak minősíti a­z amerikai és a nyugatnémet monopolk­apita- Ifamus összjátéká­t, az »Istenek Tanácsána­k« kibővítését. Éppen ezért nem téveszti meg már sem Churchillnek Loreley-dala, sem Reginarudnak és társainak partét­ikus kijelentései a francia haza függetlenségéről. Most kezdődő cikksorozatunk­ban nem az érzelmi motívumo­kat, a hazájuk függetlenségéért aggódó nyugati hazafiak fel­háborodását, félelmét akarjuk visszatükrözni,­­hanem a­­ szá­mok és a tények erejével és lo­gikájával kívánjuk bebizonyí­tani, hogy a német monopol­­kapitalizmus most, ezekben az években vált a legvirulensebbé és egyben legveszedelmesebbé. Egyformán fenyegeti a nyugati kapitalista­­nemzetek életérde­keit, de különösen a német nép érdekeit, fenyegeti az egész em­beriség békéjét. A Berlin—Bagdad koncepció a mai helyzetben ma már egy rövid földrajzi hatósugarú, el­gondolás. Ma már a Berlin— Bagdad vonal kelet felé meg­hosszabbodott Indiáig, Pakisz­tánig, Indonéziáig. A német mo­­nnotpolkapitlaiemus harapófogó­jának másik ága megtalálta az Utat Brazílián, Chilén­­keresztül Argentínáig. A német monopol­­kapitalizmusna­k ez a harapó­fogója azonban ma már nem­csak a Közel- és Közép-Kelet, latinamerikai népeit alkarja a maga életterületébe, újonnan feltámadott Gross-Raum­-jába beszorítani, hanem Nyugat- Európa kapitalista országait is. Ez utóbbi más szavaikkal azt je­lenti, hogy a világpiacokért folytatott mai gyilkos verseny­ben a német monopolkapitaliz­musnak az amerikai szenior­­partner támogatásával sikerült máris jelentős piacokat elhódí­tania a brit, a francia, a holland kapitalizmustól. Ezek az ada­tok rávilágítanak arra a döntő tényre, hogy a kapitalizmus el­lentétei szükségszerűek és meg­old­hatatlanok. A világpiacokért folyó harcban a dzsungel tör­vénye uralkodik. Az erősebb fel­falja a gyengébbet. A nagy hal megeszi­ a kishalakat. A kapitalista világpiacokon az amerikai imperialistáknak egyelőre még pórázon tartott la fánk tigrise, a német mono­­polkapitalizmus, máris 6­a­rokba szorította a brit bulldogot­ A nyugateurópai piacokon ma már nagyobb falatokhoz jut, mint Joshn Bull bulldogja. Ez évben a világkereskedelem össz­forgalmában való részvétele túl­haladja Franciaország export­ját Ezért olvashatunk ilyen cí­­mű cikkeket a nyugati kapita­lista világ legszámottevőbb lap­jaiban, például a Financial Ti­­mesben ezt: »A nyugateurópai kereskedelemben Nyugat-Né­metország már túlszárnyalta Nagy-Britanniát, Latin-Ameri­kában pedig majdnem elérte.* A Manchester Guardian bán ilyen címet: »Harc Ázsia piacai­nak meghódításáért. Veszély fe­nyegeti Angliát.« A Neue Zürcher Nachrichtenben: »Ang­lia fél Németországtól.* Az USA News and World Reportban: »A britek félnek a német veszély­től.* Ezek az adatok és a német monopolkapitalizmus legújabb terjeszkedéséről szóló cikksoro­zatunk további adatai megmu­tatják nemcsak azt, hogy milyen veszedelmes méretekben terjesz­kedik az amerikaiak favorizá­ltak, a német monopolkapitaliz­musnak expanziója a világpia­cokon, de azt is, hogy mikép­pen élesednek a konfliktusok a kapitalista világban. Megmutat­ják a véres valóságot, az op­­­portunista, vagy szovjetellenes ,•előítéletek által megvakult­, po­litikusok frázisai mögött. . HSS Jfflf­fl BM _ /Vasárnap,­ 1953. november 1.. szempontok, mert Oroszország érdekei­­azt kívánják, hogy Orosz­ország ne lépjen háborúba. Ép­pen ebből kifolyólag az euró­paiakat az a mély meggyőző­dés hatja át, hogy elérkezett az idő konkrét kísérletekre a béke megteremtése céljából. Az euró­paiak véleménye szerint az Egyesült Államok politikája ko­moly akadály a béke útján.« A külpolitika hírei A (Berlin, MTI.) Német­ország Szocialista Egység­pártja Központi Bizottságának nevében Wil­helm Pieck és Otto Grotewohl táviratiban üdvözölte Max Reimann-t 55. születés­napja alkalmából- A távirat hangoztatja: »A kommunisták dicső fele daca, hogy mindig és mindenütt legjobb harcosai le­gyenek annak a küzdelemnek, amely nemzetünk demokratikus alapon történő egyesítéséért fo­lyik.* A (Keszon, Új Kína.) A semleges nemzetek képviselői­ből álló haz­atelepítési bizottság pénteken kiadott, hivatalos köz­leménye szerint remélhető, hogy a demontiaruált övezet déli ré­szén folytatják a felvilágosító munkát a koreai hadifoglyok soraiban.­­ (Prága, MTI.) A csehszlo­vák kormány a szeptemberi k korm­án­ynyilat­koza­t szel­lemé­ben október 26-án újabb rendeletet hagyott jóvá ez egységes föld­­művesszövetkezetek és az egyé­nileg gazdálkodó földművesek anyagi támogatásáról. A (Tokió, AFP.) Ridgway tábornok látogatást tett Joszida japán miniszterelnöknél. A (Kairó, TASZSZ.) Az egyiptomi sajtó arról ír, hogy Eric Johnston­nak, Eisenhower elnök személyes képviselőjének küldetése kudarcba fulladt­ Az arab országok kormányai el­utasítják a Johnston által elő­terjesztett ^gazdasági terve­ket*. Az Al Ahram közli, hogy a megbízott ^szigorúan titkos jelentést* 'küldött Eisenhower maik és közli, hogy »az Egyesült Államok tekintélye nagyot esett az arab világ szemében. A Berlinből jelenti az MTI. V. Sz. Szemjonov, a Szovjet­unió németországi főbiztosa, berlini hivataliaiban pénteken fogadta Sir F H. Millar-t, Nagy-Britannia újonnan kine­vezett főbiztosát. Német hadifoglyok haza­szál­lítása a Szovjetunióból Berlinből jelenti a TASZSZ. A szovjet kormány és a Né­met Demokratikus Köztársaság kormánya között ez év augusz­tusában Moszkvában megkötött megállapodás alapján az utóbbi időben olyan volt német hadi­foglyok érkeztek Berlinbe, aki­ket mentesítettek a háború ide­jén elkövetett bűncselekményeik miatt reájuk mért büntetések további részének kitöltése alól, összesen 5374 katona és tiszt érkezett meg eddig. A hazaszál­lítottak között több tábornok van. Megváltozott a német márka árfolyama Berlinből jelenti az MTI. Mi­után a Német Demokratikus Köz­társ­a­s­ág m­i­nis­ztert­aná­cs­a 0.399.902 grammban határozta meg a Német Demokratikus Köz­társaság Jegybankja által kibo­csátott márka aranyt­artalmát, a jegybank ennek megfelelően megváltoztatta a márka árfo­lyamát. A Német Demokratikus Köz­társaság Jegybankja szombaton közölte, hogy 1953. október 29- től kezdve egy német márka 1.80 rubelnek felel meg. Egy amerikai dollárért a német pénz­intézetek 2.22 márkát fizet­nek. További fokozott segítséget kapnak a kisiparosok A KIOSZ országos értekez­letének második napján Csikós- Nagy Béla könnyűipari minisz­terhelyettes bejelentette, hogy a kormányprog­rammana­k megfele­lően további fokozott, segítséget kapnak a kisiparosok. Ez vonat­kozik az árpolitikára is és az egy-két hold földdel rendelkező kisiparosok adózására is. A kis­iparosok tanulót is tarthatnak olyan szakmában, ahol a munka jellege ezt megköveteli. Idősebb kisiparosok is vehetnek segít­ségül tanulókat, hogy átadják tudásukat a fiataloknak. Az anyagkérdéssel kapcsolat­­ban közölte, hogy minden új iparigazolványos a munkájához kellő anyagot kap. Ezután a tanácsok és a kisipar kapcsola­tával foglalkozott. A tanácsok ■nem eléggé rugalmasak az új i­pa­r igárra­­v árnyak kiadásánál. Több helyen egyik végletből a másikba esnek. Egyes helyeken a tanácsok a kisiparosokat­­külön­­legesen« káderez­ik, a törvénytől függetlenül önálló ház­­törvé­nyeket állítanak fel. Nemcsak arról van szó, hogy a tanácsok kiadják az iparigazolványt, de kötelességük az anyagról is­­gondoskodni.­­ -Nagy János országos szer­vezőtitkár ezután bejelentette, hogy a jövőben egységes, szép címtábla jelöli meg a kisiparo­sok munkahelyét. Több kisipa­ros — főleg a szolgáltató szak­mában — telefont is kap. Min­den erővel küzdenek majd az anyagellátás bürokráciája ellen. Az országos értekezlet végül határozatot hozott, amely sze­rint javítják az együttműködést a tanácsokkal, különösen az új iparigiazolványok kiadása terén. A kisiparosok a helyi ipar szer­veivel és a kisipari szövetkeze­tek vezetőivel rövidesen orszá­gos értekezletre ülnek össze, hogy a három szektor együtte­sen, összműködésben javítsa meg a lakosság ellátását. Budapesten eddig 551 új iparengedélyt adtak ki Az új kormányprogramos leg- s főbb célkitűzése a lakosság éle­t­­színvonalának emelése, ellátá­sának megjavítása. Ezt szol­­­gálja az iparengedélyekről szóló rendelkezés is A budapesti ke­rületi tanácsok a törvényszejű­ rendelet és annak végrehajtási utasí­t­ása nyomán megvizsgál­ták a­­kerület ipari helyzetét és pontos adatok birtokában meg­határozták, hogy milyen szak­mában van iparoshiány, és hány ipar­engedély kiadásával elégít­hetnék ki a lakosság igényeit. A minisztertanács kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte a törvényerejű rendelet végre­hajtását és ellenőrizte, hogy mi­ként történik az iparengedélyek kiadása, a benyújtott kérelmek elbírálása. A vizsgálat megálla­pította, hogy sok esetben az iparengedélyek kiadása vonta­tottan halad és egyes helyeken megengedhetetlenül rossz. A Budapesti Városi Tanács Iparügyi osztálya a maga ha­táskörében is állandóan szem­mel tartja a kerületi tanácsok e téren kifejtett működését, és figyelemmel kíséri a­z iparenge­délyhez jutott iparosok munká­ját is. A megfigyelés kiterjed arra is, hogy el vannak-e látva megfelelő anyaggal, hogy a la­kosság megrendeléseinek eleget tehessenek, feladatukat jól el­láthassák. A Városi Tanács megállapította, hogy nem min­denütt végzik kifogástalanul az iparengedélyek ügyét. Több ke­rületben vontatottan, bü­rokra­­­tikusan kezelik ezt a k­érdést és okot szolgáltatnak arra, hogy a kérelmezők türelmet­­ engedjenek. Ahol a legtöbb és ahol a legkevesebb engedélyt adták ki Amikor Budapest kerületei­ben­­feltérképezték­ a lakosság ipari ellátottságát, kiderült, hogy kerületenként más-más iparokban van hiány. Főleg a cipész, férfi- és női szabó, aszta­los, bádogos, víz-, gáz- és cső­szerelő, villanyszerelő, lakatos, szobafestő és általában a sze­mélyi szükségleteket és a lakás­karbantartást ellátó iparágak azok, amelyekben a szövetkeze­tek és a meglévő önálló kisipa­rosok nem tudják ellátni a szükségletet. Elsősorban tehát ezekben a munkakörökben kell új iparengedélyeket kiadni. Bu­dapesten a mai napig 2385 ipar­engedély-kérelmet nyújtottak be a törvényerejű rendelet megje­lenése óta, a kérelmiek zöme azonban csupán néhány ipar­ágra vonatkozik: a legtöbb ké­relmező szabóságra, asztalos, iparra, cipészmesterség folyta­tására kért engedélyt. Áfás szakmákra csak elvétve jelent­keztek az iparosok. Részben ez az oka, hogy a budapesti ke­rületi tanácsok iparügyi osztá­lyai a 2385 kérelmező közül eddig csak 551-nek adtak ki iparengedélyt és 895 kérvény el­intézése folyik. Nem cél ugyan­is, hogy az új iparengedélyek kiadásával most egyes ipar­ágakban a szükségletet megha­ladó számban teremtsenek ön­álló egzisztenciákat , míg más­hol viszont változatlanul hiá­nyok maradjanak. A legtöbb iparengedélyt, számszerűit 250—280-at a VI., VIII. és XIII. kerületben, a leg­kevesebbet, mintegy 25-öt az I. és a XVIII. kerületben kérték. Ennek ellenére az I. kerületi tanács még ezt a 25 kérelmet is csak lassan, bürokratikusan intézi. A kerületben jóval több az iparosigény, mint ahányan új ipar­igazolvány­ért jelentkez­tek. A KIOSZ-tól tehát kérhetné a kerületi tanács, irányítsa hoz­zá az iparosokat. Ez azonban nem történt meg. Az V. kerü­letben szintén nehezen, vonta­tottan foglalkoznak az ipar­jogo­sítványért folyamodók ügyeivel. Eddig 155 kérelem futott be, de mindössze 22 új iparengedélyt adtak ki. Az V. kerületi tanács iparügyi osztálya nem a kor­­mányprogramm szellemében bí­rálja el az iparosok jogosítvány kérelmeit, hanem — a törvényt megsértve — külön feltételeket szab a kérelmek teljesítésére. A VIII. kerületben szabályellene­sen bizottságot alakítottak a ké­relmek elbírálására. A Végre­hajtó Bizottság elnöke uta­sítást adott, hogy a kérelmeket az iparügyi osztály vezetőjéből, az ipari állandó bizottság egy tagjából és a KIOSZ képviselő­jéből alakult zsűri bírálja el. Ez is teljesen helytelen és megen­gedhetetlen, mert ellenkezik a törvénnyel. Ennek a bürokra­tikus eljárásnak az eredménye, hogy a VIII. kerületben 108 ké­relmező közül mindezideig csu­pán 30-an kapták meg az ipar­engedélyt.­­Heteken, át szüne­telt a jogosítványok kiadása azért is, mert az iparügyi osz­tályon nem vett gépírónő... Az akták emiatt a fiókokban he­vertek! A­­kerület 160.000 lako­sának még sürgősen 20 cipész kellene, hiszen itt az őszi esők ideje, de a tanács eddig csak 8 iparengedélyt adott ki cipészek­nek... A XI. kerületben ezért húzódott hónapokig egy kére­lem elintézése, mert nem­­tudták eldönteni, hogy a műstoppoló és szemfelszedő iparra milyen név a­lattt adják ki az enge­délyt. Máshol, így a XIII. kerület­ben valóban a kormánypro­­gramm szellemében intézik az iparengedély-ügyeket. Bürokrá­­ciamen­tesen, gyorsa­n döntenek a kérelmeikről és foglalkoznak az iparosok helyiségproblémái­­val, munkáj­uik megindításával és egyebekkel is. A XXI. kerü­letben is jól dolgoznak: 16 ké­relmező közül 15-nek a KIOSZ- szal egyetértésben a legrövi­debb időn belül kiadták az en­gedélyt. Több kerületben az a helyzet, hogy kevesebb az iparjogosítvá­­nyért jelentkező iparosok szá­­­ma, mint ahány engedélyt a tan­ács hajlandó lenne kiadni. A la­kos­ság szükségleteinek ellá­tása érdekében tehát a Városa Tanács megváltoztatta a felleb­bezések­­elintézésének módsze­rét és ha valamelyik kerületiben azon a címen utasítottak el ké­relmezőt, hogy az általa kért­ iparágban és a megjelölt­­kerü­let­ben a létszám már betelt, úgy megnézik,­­nincs-e hiány ilyen iparosban valamelyik másik ke­rületben. Ha ilyen hiányt meg­ál­lapítanak, úgy a kérvényező­vel történő megegyezéssel a­bba a kerületbe adják ki az iparen­gedélyt- Ezzel sól-, utánjárástól, felesleges bélyegköltségrtől -kímé­lik meg­­az­­iparosokat. A tan­ács javaslatára most fölállítanak egy ilyen központi nyilvántartót, amely tájékoztatást nyújt, hogy milyen iparágban, melyik­­kerü­let igényel új iparost. A XI. kerületben kályhások, a XIX- ben női szabók, könyvkötők, gumijavítók, gyermekkocsi készí­tők kellenének, a X. kerületiben Órás és rádiószerelő, a XTV-ben fodrá­s­z­oti vivahíys­zerelő kis­iparosokban van h­iány. A fel­lebbezéseik során­ az egyes kerü­leti tanácsok esetleges törvény­sértő határozatait a Szocialista törvényesség sz­igorú érvényesí­tésével bírálják felül-Az iparengedélyek kiadása során az ellenség is igyekezett hangulatot teremteni és meg­mozgatott volt nagyüzemtulaj­­donosokat, volt gyárosokat, kér­jék vissza ip­a­rjogosítványukat. Emellett azt a látszatot akarták kelteni, hogy az iparengedély megszerzése nem olyan könnyű és egyszerű dolog: »kijárók«-ra, »közb­enjárók«-ra van­ szükség, ezért egyes iparosok ügyvédeket bíztak meg az iparengedély megszerzésével. Persze, hamar rájön mindenki, hogy­ az ilyes­mi felesleges. Kiskereskedői és trafikengedély­ek Az iparosok tevékenységének előmozdítására a Városi Ta­nács számos esetben utalt ki üzlethelyiséget és műhelyt az új engedélyhez jutott iparosok szá­mára. Az Országos Takarék­pénztár pedig késed­elem nélkül intézii el az új iparosok hitel­kérelmeit, kétévi törlesztésre, előnyös feltételekkel. A lakosság jobb ellátásának biztosítására kiskereskedői en­gedélyeket is adnak ki, helye­sebben vissza a volt kiskeres­kedőknek­­a kerületi tanácsok keres­kedelmi osztályai. A hatá­rozat szerint Budapesten ba­romfikereskedői, utcai árusítási, trafikárusítási és megfelelő számú zöldség- és gyümölcs­kereskedői iparengedélyeke­t ad­nak vissza. A kereskedési kérelmek teljes­ítését azonban megnehezíti, hogy a legtöb­ben a belterületen, a legfor­galmasabb útvonalakon akar­nak üzletet, trafikot nyitni, alig egynéhány kérelmező gravitál mellékutcákba, vagy a külsőbb kerületekbe, ahol pedig a lakos­ság zöldség- és gyümölcsellátá­­sa, dohányáru szükséglete nincs megfelelően biztosítva. A jo­gosítványok kiadása azonban hamarosan mégis lebonyoló­o­dik. A Városi Tanács gondo­san ügyel arra, hogy a fel­bukkanó bürokratikus csöke­­vényeket lenyesse és elhárítsa mindazokat a gátló körülménye­iket, amelyek az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletének vég­rehajtását Budapesten eddig késleltették. Gárdonyi Jenő

Next