Magyar Nemzet, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

I Ünnepségek a Román Nl­épköztársaság kikiáltásának 6. évfordulóján Bukarestből jelenti a TASZSZ. A román nép decem­ber 30-án emlékezett meg a Román Népköztársaság kikiál­tásának 6. évfordulójáról. Bu­karest ünnepi díszbe öltözött. A városokban és falvakban, az üzemekben, gyárakban, hiva­talokban, a katonai alakulatok­nál ünn­epi gyűléseket tartot­tak a nemzeti ünnep alkalmá­ból. December 30-án Bukarest­ben ünnepi ülést tartottak. Az ünnepi ülés elnökségében voltak: Petru Groza, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének el­nöke, a Román Munkáspárt és a kormány vezetői, élükön Gheorghe­­Gheorghiu-Dej-zsel. A dicső évfordulóról Leontin Salajanu, a Román Népköztár­saság fegyveres erői miniszte­rének helyettese tartott beszá­molót. A román lapok beszámolnak az országban hat év alatt a gazdaság és a kultúra terüle­tén elért hatalmas változások­ról. A román dolgozók kiemel­kedő termelési eredményekkel fogadták a Népköztársaság ki­kiáltásának 6. évfordulóját. Németország Szocialista Egységpártjának ünnepi estje a berlini Állam­i Operaházban Berlinből jelenti az MTI. Németország Szocialista Egy­­ségpártjának központi és nagyberlini bizottsága, Né­metország Kommunista Pártja megalakításának 35. évfor­dulója alkalmából, szerdán ünnepi estet rendezett a ber­lini Állami Operaházban. Az elnökség emelvényén Német­ország Szocialista Egység­pártjának vezetői foglaltak helyet, élükön Wilhelm Pieck­­kel, a párt és a Német De­mokratikus Köztársaság el­nökével. Az ünnepi esten megjelent B. P. Miroseyicsen­­ko, a Szovjetunió német­­országi ügyvezető főbiztosa és a népi demokratikus orszá­gok képviselői. Hermann Matern, Német­ország Szocialista Egység­­pártja politikai bizottságának tagja, ünnepi beszédében is­mertette Németország Kom­munista Pártjának történetét, majd felszólította a Német Szociáldemokrata javaslat a bonni vitájának Bonnból jelenti az­ ADN. A Német Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportja azt in­dítványozta a bonni parla­mentben, hogy a hadkötele­zettségi törvény január 14-re kitűzött vitáját halasszák el. A Német Szociáldemokrata Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország kommu­nistáit, hogy mozgósítsák a párt teljes erejét a nyugat­németországi militarizmus és revánspolitika, valamint a támadójellegű európai vé­delmi közösségről szóló szer­ződés ellen irányuló küzde­lemre. Felhívta a kommunis­tákat: követeljék, hogy Kelet- és Nyugat-Németország kép­viselői helyet kapjanak a négy külügyminiszter berlini értekezletén. Düsseldorfból jelentik, hogy Németország Kommunista Pártjának elnöksége, a párt alakításának 35. évfordulója alkalmából, felhívta a német munkásosztályt: a küszöbön­­álló berlini értekezleten erő­teljesen hallassa szavát a német nép érdekében és egész befolyását latba vetve, moz­dítsa elő Németország demo­kratikus alapon történő békés újraegyesítését. , hadkötelezettség! törvény elhalasztására Párt jobboldali vezetői ezzel azt a jól ismert taktikájukat foly­tatják, hogy igyekeznek a köz­vélemény előtt azt a látszatot kelteni, mintha Adenauer há­borús politikája ellen foglal­nának állást. Olasz hadifoglyok hazaszállítása a Szovjetunióból Rómából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió olaszországi nagykövete, Koszüljov decem­■*- - - or»­D„77,. nm­e­t Szovjetunióból Olaszországba szállítanak. Ezenkívül egy olasz hadifoglyot azért szálli­­farro- hnya mort, már kitöl­ ci b­ancsei V. J. IC.II­­IV. WC­­jetunió Legfelső Bíróságának határozata alapján 27 olasz hadifoglyot, akit annak idején bűncselekmények miatt elítél­tek, most büntetésük kitöltése előtt szabadon bocsátanak s a A (Berlin, MTI) Saar­­brückeni kormánykörökből eredő értesülések szerint ame­rikai militarista körök ameri­kai csapatokat szándékoznak elhelyezni a Saarvidéken, s az Egyesült Államok katonai tá­maszpontjává építik ki az egész saarmenti területet. A A VHumanité jelenti: Franco kormánya­­kérte Garcia Valesco-nak, a spanyol köztár­sasági hadsereg századosának kiadását. A százados jelenleg teljesen befejeződik. Az emlí­tetteken kívül a Szovjetunió Legfelső Bírósága büntetésük kitöltése előtt­ szabadonbocsát és hazaszállít­hat nem-hadifo­goly olaszt is. Franciaországban letartózta­tásban van. Az orleansi vádta­nács, mivel nem tudott kitérni a reá nehezedő tömegnyomás elől, elhatározta, hogy vissza­utasítja Garcia Velasco ki­adását. A (Delhi, TASZSZ) M. D. Kovrigina, a Szovjetunió egészségügyi miniszterének első helyettese az indiai kor­mány meghívására december 30-án Delhiből repülőgépen Kalkuttába utazott. A külpolitika hírei (A vezércikk folytatása) otthonok melegét, de ha el­szabadul, eléget nemcsak ott­honokat, hanem városokat, or­szágokat. A víz békésen hajtja a malmokat, amelyekben a mindennapi kenyerünket őrlik, s hajókat visz a hátán, ame­lyek összekötnek kontinense­ket és egymástól elszakadt embereket, de ha elszabadul féktelen ereje és áradássá, szökőárrá nő meg, elpusztítja a mindennapi kenyeret és el­sodorja egymástól az együtt­­élő embereket. A szovjet ja­vaslat azt akarja, hogy az em­ber maradjon ura az atom­energia erejének és ne az atombombába, a hidrogén­bombába szorított atomener­gia legyen ura az emberiség életének és halálának. Az amerikai atom-monopolisták aranjuezi szép napjainak örök­re vége, mióta a Szovjetunió is rendelkezik atom- és hidro­génbombákkal. Viszont a Szovjetunió kezdettől fogva hirdette, hogy kész bármikor megsemmisíteni e bombakész­leteit, ha a többi kormányok ü­nnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hozzájá­rulnak az atom-, a hidrogén-, minden más tömeggyilkoló fegyver használatának és gyártásának eltiltásához. Amikor az imperialista saj­tóban olvassuk a »press-bot­­tom-ware, a gombnyomásra ráindított­ háború, az atomhá­ború megkergült propagandis­táinak, hirdetőinek vérgőzös nyilatkozatait, amikor rádió­jukban halljuk az atomháború beidomított keselyűinek vijjo­gásait, Vörösmarty legmegren­­dítőbb költeményének, a Vén cigány­nak e verssorai jutnak eszünkbe: »Minth­a újra hallanék a pusztán, A lázadt ember vadkeserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását,­­ S az első árvák sírbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prometheus halhatatlan kínját.« Igen. Prometheus kínját érzi át minden értelmes em­ber, amikor egyesek az iste­nektől ellopott tüzet nem az emberiség boldogulására, ha­nem elpusztítására akarják felhasználni, amikor Káin test­vérgyilkosságát milliószorosan akarják megismételni. Az emberiség reménységét növelte az a szovjet válasz is, amely az emberiség lét- és nemlét kérdését, az atomkér­dést hajlandónak nyilatkozik úgy mint eddig is megtár­gyalni az Egyesült Államok­kal. Ezt a rövid visszapillantást nem fejezhetjük be anélkül, hogy rá ne mutassunk­ a pa­tet­laói felszabadító néphadse­reg győzelmeire, amelyek ezekben a napokban bámulat­ba ejtették az egész világot. Ezek a győzelmek ismét alap­jában rendítették meg nem­csak a francia, de minden­fajta kolonializmust. Ho Si Minh békefelszólítása­ e győ­zelmek által sokszorosan meg­erősödve jutott el elsősorban a francia néphez és most már visszacseng azokban a süket fülekben is, amelyek eddig nem voltak­ hajlandók ezt a békefelhívást meghallani. A Távol-Kelet az elkövet­kező évben is­ a világpolitika legnagyobb arénája lesz. Eb­ben az arénában fölényes erő­vel és nyugalommal néz szem­be a­ szovjet, kínai, koreai nép örök barátsága az imperialista agresszorokkal és ezek pórá­zon tar­tott sakáljaival, Li Szín Mannal és Csang Kaj­­sekkel. Hazai viszonyaink fejlődé­sének kilátásai is minden te­kintetben indokolják dolgozó népünknek azt a mélységes érzését, hogy 1954 falóban a reménység esztendeje lesz. Ezt a reménységet feltámasztották benne a párt június 23-i ha­tározatai, a július 4-én elhang­zott kormányprogramm. Idő­közben e reménységek részben már meg is valósultak. Árle­szállítások, az amnesztia ren­delet, a legfőbb állami ügyészség megszervezése, a törvényesség szigorú betartása és mindenekelőtt új gazdasági politikánk kulcskérdésének, a mezőgazdaság fejlesztésének elhatározása, az új begyűjtési rendszer, a középparasztság támogatása, az értelmiségnek még nagyobb felkarolása, megbecsülése már nemcsak re­ménységek, hanem valóságok. A párt- és kormányhatároza­tok útvonalán szilárdan, eré­lyesen kell haladnunk 1954 esztendejében.­ Mindenkinek hazafias kötelessége, hogy en­nek a programmnak a megva­lósítását meggyőződéssel, szív­­vel-lélekkel támogassa. Ugyan­akkor kötelessége nemcsak az állam ügyészének, de minden tisztességes magyar ember­nek, hogy leszámoljon­­ mind­azokkal, akik a maguk kis­­királyságának és basáskodásá­­nak meghosszabbítását fonto­sabbnak tartják, mint a párt­os kormányprogramm mara­déktalan végrehajtását. A párt- és­ kormánypro­gramm ellensége: a dolgozó magyar nép ellensége, kerék­kötője a szocializmus építésé­nek, cimborálótársa a magyar függetlenség ellenségeinek. 1954-ben a törvényesség szel­lemének el kell hatolnia a leg­távolabbi faluba is, minden hivatalba, minden intézmény­be. Akkor lesz igazán boldog, fenkölt Himnuszunk szavai szerint: »víg esztendeje« a dolgozó magyar népnek, ha összefogva, valamennyien be­csülettel dolgozunk jövőnkért.. Hagjartromzer. DEREK KARTUN londoni levele Az atom London, december vége. «Moszkva karácsonyi aján­déka« — így hangzott a széles olvasótáborral rendelkező Daily Express héthasábos fő­címe és ez önmagában is mu­tatta, miként vélekedett a nép döntő többsége az atombom­bával kapcsolatos Eisenhower­­beszéddel foglalkozó szovjet nyilatkozatról. Az elnök be­szédét a brit közvélemény nem fogadta túl kedvezően. Az atomhadviselésről közölt haj­meresztő leírásokon kívül sem­mi újat nem talált abban. És miután a beszéd nem­­tartal­mazott olyan tervet, amely törvényen kívül helyezte volna az atomfegyvereket, a közvé­lemény nem tulajdonított an­nak túlzott jelentőséget. Ennek ellenére a szovjet nyilatkozat széleskörű érdek­lődést keltett. A józan, barát­ságos, észszerű nyilatkozat igen meleg fogadtatásra talált itt. Még azok az újságok is, amelyek általában lekicsiny­lően írnak a Szovjetunió lé­péseiről, kénytelenek voltak elismerni, hogy a nyilatkozat komoly hozzájárulást jelent a nemzetközi feszültség csök­kentéséhez. »A reménység üzenetei — írta vezércikkében a Daily Express. — »Kétségtelen, előbb vagy utóbb a népek törvényen kívül fogják helyezni ezt a borzalmas fegyvert. Meg fog­ják találni az útját annak, hogy megszüntessék a rémü­letet, amely ott lebeg az em­beriség feje felett.« A Times ezt írta: »Az orosz válasz eléggé rugalmas ahhoz, hogy egy bizalmas tanácskozáson előrehaladást lehessen elérni.« Tétova beismerése ez annak, hogy a válasz pozitív — de kétségtelenül beismerés. Hasonló megjegyzéseket le­hetett olvasni a többi lapok­ban is. Néhány bírálta Eisen­­hower beszédét, megállapít­ván, az Egyesült Államok el­nöke belpolitikai okokból mondotta el beszédét, hogy megerősítse az utóbbi hóna­pokban meggyengült hely­zetét. f'luuanki 77 fio/Jnlmil'/Ji* D c feltűnést keltett tervét. Az an­golok tudták, hogy az ameri­kaiak elleneznek egy ilyen értekezletet, mint ahogy el­leneznek minden olyan lépést, amely hozzájárulna a feszültség csökkentéséhez a világon. De sokan remélték, hogy Churchill valamilyen módon álláspontjuk megvál­toztatására bírja az amerikaia­kat. Az a tény, hogy Churchill vagy nem tudta, vagy nem akarta tervét keresztülvinni az amerikaiaknál, lehangolt­­ságot keltett Angliában. An­nak reménye, hogy a nemzet­közi politika szempontjából reményteljes lesz a karácsony, szertefoszlott. Ekkor érkezett a szovjet nyi­latkozat Eisenhower beszédé­re. Ez igazi enyhülést eredmé­nyezett karácsonyra a nemzet­közi légkörben. Olyan diplo­máciai hír volt, amely azon­nal mély visszhangra talált Nagy-Britannia dolgozó népé­ben. Az angol nép nagyon is tudja, hogy a sűrűn lakott kis sziget talán a legérzékenyebb célpont a világon az atom­bombázás számára. A múltban az angolokat megzavarta az atomellenőr­zésről az Egyesült Nemzetek Szervezetében folytatott bo­nyolult vita. Nem ismerték ki magukat a kérdésben. A Szov­jetunió által javasolt ellenőr­zési terveket az angol sajtó sohasem ismertette megfele­lően a nép előtt. Állandóan a hírhedt Baruch-tervet pro­pagálták, azt állítván róla, hogy az megoldja az ellenőr­zés kérdését, amiből termé­szetesen egy szó sem volt igaz. Mindenki tudta, hogy az atombomba halálos veszélyt jelent az emberiségre, de a kérdés körüli vitát inkább bo­nyolult intellektuális agytor­nának tartották s fölhagytak a reménnyel, hogy azt valaha is meg fogják érteni. De egy dolgot megért a nép: a készséget a tárgyalásokra, azt a törekvést, hogy helyez­zék törvényen kívül ezt a pusztító fegrvert nem feltéte­­l rész­esen és jó állás­­mondja­------- . .. az ál­láspontot támogatják a béke­szerető népek milliói Nagy- Britanniában csakúgy, mint bárhol másutt a világon. Cl Ilii LUJ . juvauvi... - t a nagyhatalmak legmagasabb színvonalon megtartandó érte­kezletét, vagyis megismétli a néhány hónappal ezelőtt nagy Kicserélték a magyar-jugoszláv határincidensek megelőzésére és megvizsgálására kötött egyezmény megerősítő okmányait Kurimszki Sándor, rendkí­vüli követ és meghatalmazott miniszter, a Magyar Népköz­­társaság jugoszláviai követe és Mile Milatovics, a jugoszláv külügyminisztérium osztály­főnöke kormányaik megbízá­sából december 29-én a jugo­szláv külügyminisztériumban kicserélték az 1953 augusztus 28-án létrejött, a határinciden­sek megelőzéséről és az eset­leg bekövetkező incidensek megvizsgálásáról szóló ma­­gyar-jugoszláv egyezmény megerősítő okmányait. ­Péntek, 1954. január 1. Újévi nyilatkozatok A béke harcosai szerte a világon a béke reménységével várják és köszöntik az új esz­tendőt. Az új év küszöbén a béke ügyének magyar hívei is számvetést készítenek, fel­mérik eddigi tetteiket, s fel­készülnek az újabb felada­tokra. Ezeket a gondolatokat fejezik ki a magyar béke­harcosok az esztendő forduló­ján nyilatkozatukban, kül­földi barátaikhoz írt levelek­ben. Bereczky Albert református püspök, az Országos Béketanács tagja: — Esztendő fordulóján biz­tosan milliók tekintenek visz­­sza a békemozgalom eddig megtett útjára. Szép és küz­delmes út van mögöttünk, megbecsülésre, hálaadásra in­dító eredményekkel. Az, hogy a világ népi borult lángba — az, hogy elnyomott népek el­leni háborúk kilátástalanul csődbe jutottak — az, hogy az egyetlen észszerű megoldásra, a tárgyalások útjára előbb­­utóbb rá kellett és kell térni — mindezek elsősorban a békemozgalomnak köszönhe­tők. — Esztendő fordulóján a békemozgalom minden híve úgy tekint vissza, hogy előre néz. Az eddigi eredmények bá­tor bizakodásra indítanak min­denkit, aki őszintén akarja a békét, bármelyik részén él az Isten teremtette szép és gazdag világnak. . Az 1954. év a békemozgalom erőpróbájá­nak esztendeje. A küzdelem reményteljes. A budapesti föl­hívást — »Nagy reménység született« — átvisszük az 1954. évre. Meggyőződésem, hogy a békemozgalom legnagyobb eredménye az egyszerű embe­rek százmillióinak öntudatra és erőtudatra ébredése. Nem lehet­­rólunk nélkülünk­! És minden eddiginél nehezebbé vált mást mondani és mást csinálni. Az új évben le fog lepleződni minden hazugság, amely békéről beszél és a há­borút készíti. Aki békét akar, annak békét kell készíteni és a békéért késznek kell lenni a másik fél meghallgatására, megértésére és jogos igényei­nek méltánylására. Ez az út: a tárgyalások útján való béke útja. Újévi nyilatkozatot adott a Katolikus Papok Országos Bizottsága is. A nyilatkozat így hangzik: Alkotmányunk kimondja a legfontosabb tételt: legfőbb érték az ember! Hitünk tanítása­­szerint is minden az emberért van ezen a világon, hogy az embert szolgálja, hogy az ember bol­dogulását elősegítse. És minél jobban felhasználja a világ dolgait az­ ember és minél tökéletesebben kifejleszti azo­kat értelmével, akaratával, munkájával, annál jobban megragyogtatja bennük és raj­tuk keresztül az Isten gondo­­­latát. Ami szebbé és jobbá teszi a világot és az ember életét, abban a békesség lelke van, az egyúttal az ember békéjének nemes szolgálata is. Papi hivatásunk lényegéhez tartozik a békesség szolgálata, azért segítünk mi is örömmel és lelkesen minden munkát és törekvést az új évben is, ami találkozik kormányunk békés akaratával és szándékaival. Erre az akaratra, erre a szándékra és egész népünk­­ alkotó munkájára kérjük az hít esztendő napján a Minden­ható Isten áldását* —■* fejező­dik be a nyilatkozat. MÁSNAP REGGEL, VAGYIS ELSEJÉN Úgy látszik, ez is olyan dír­lóg, hogy nyilvánosan kell tu­datnom, mikép éreztem ma­gam Szilveszter éjjel? Egész esztendőben soha, még csak véletlenül sem kérdezik meg, milyen volt az éjszakám, erre az egy éjjelre meg mindenki kíváncsi. Hát persze csak na­gyon halványan emlékszem, hogy éreztem magam. Nem az emlékezés halovány, én ma­gam vagyok egy kicsit sápadt. Az örömtől halványultam el, attól a jó örömtől, hogy any­­nyiszor kívántam és kívántak nekem is boldog új esztendőt. Ahová csak mentem — mert voltam itt és jártam ott —, akár az utcák éjfél utáni em­bererdejében is, ahol a derű, szép jókedv és tündöklő vi­dámság zengett az éjszakában — mindenütt kívántak és kí­­vántam: boldog, boldog új esztendőt! Az ám, de a kíván­ság, még ha mögötte két kéz­zel integet is az érzés, csak szó, ha nem toldják meg hang­súllyal, mozdulattal, vagy va­lami mással. Nekünk, akik ezen az éjszakán szívesen kí­vántunk egymásnak igaz min­den jókat, ezen az éjszakán, ahol a jókedv színesre fes­tette az égboltot is, amikor úgy fektettük naptársírjába az óesztendőt, olyan gyön­gyöző derűvel, hogy a vén esztendő szívesen velünk ma­radt volna még egy táncra, ha az óramutató nem sürgeti —, mondom ezen az éjszakán bi­zony száraz lett volna amúgy csupaszon a jókívánság. Így véltem én és így gondoltuk mi mind, a kívánságok őszin­te tolmácsai ezen az éjszakán, amely a naptárban háromszáz­­hatvanötödik, a valóságban ezeregyéjszaka volt.­­ Úgy gondoltuk, amikor a derű kalapját félrehúzva, nó­­tázott bennünk és a vigasság sarkantyúval­ pengő körtáncot járt, hogy a kívánságot, az ér­zést, de még a hangsúlyát is, a szívből jövő, igaz szót a villanó pohár vetején kell ám ringatni, mint egy ékes szép hajót, amely elviszi a kíván­ság drága rakományát hozzád és hozzá, valamennyiünkhöz." A szavakat meg kellett fürösz­­teni a hegy napérlelte levé­ben, hogy csillogó zománcot kapjanak, hogy hármat érje a kívánság csokrétáját, szil­veszteri aranyló eső a szavak és érzés nyíló virágjait, s a koccintások kedélyes kis siko­lyai úgy csilingeljenek, mint a mesék gyöngyvirágharang­jai, ha a királykisasszony fel­ébred és reggelit kér, szalon­nával és zöldhagymával. Úgy véltem és úgy gondoltuk, hogy a kedélynek ehhez a csengő­­bongó éjszakájához, illő és ér­demelt danájához, táncos lib­benéséhez illik a pohár vidám csengése, melynek ezüst hang­­já­hoz úgy pezseg aztán a jó­kívánság, mint pezsegő borban a szálló buborék. Hogy beszámolóm teljes le­gyen, ringattam én is a buékot a pohár tetején, úgy hogy a lába leért a pohár fenekére, lubickolt is­ benne, mint ka­csa a faluszéli lóban ... Az­tán szívből és sokszor úgy kí­vántam: buék, buék s ezernyi jót, hogy ... Más szóval, ha megkérdezik tőled nyájas ol­vasó, miképp éreztem én ma­gam ezen a varázslatos, ezer­színű, mindenkire általánosan és nyíltan kiterjedő gyönyörű szilveszteri éjjelen, feleld azt az értesülésedet, hogy jól! Csak mint említettem, mos­tanság egy kicsit sápadt va­gyok. Teh­át, kedves olvasó, buék... ezúttal egy eszten­deig csak így nyomdafesték­kel nedvesítve... Bodó Béla. Moszkvában megnyílt a Szovjetunió legnagyobb áruháza Moszkvából jelenti a TASZSZ. A december 31-i moszkvai új­ságok cikkeket közölnek a Moszkvában nemrég megnyílt új áruházról, amely a Szovjet­unió legnagyobb áruháza. Ennek az áruháznak a meg­nyitása — mutat rá a »Prav­­da« — ékes bizonyítéka an­nak, hogyan gondoskodik a kormány és a párt a nép élet­­színvonalának emeléséről. Az új áruház felszerelése technikailag igen tökéletes. A raktárakba naponta 200 teher­­autó szállítja a különböző áru­kat. A teherautókról a lerako­dás másfél-két­ perc alatt tör­ténik különféle gépek segítsé­gével. Az áru a darupályán át jut el a raktárakba. A raktá­rakból több mint 40 lift szál­lítja tovább az árut. Az épület termeit hűtő- és melegítő-be­rendezésekkel látták el. HÓJELENTÉS A 6-os számú budapest—pécsi fő­közlekedési út Pécsvárad—Mecsek­­nádasd közötti szakaszán szórványos hótorlaszok. A 7-es számú budapest— nagykanizsai főközlekedési úton a 170. kilométer táján, Balatonkeresz­­túr és Balatonmária községek hatá­rában 0,5—1 méteres hótorlaszok, a­ 22-es számú kerecsend—miskolci fő­közlekedési úton, a 44—52. kilomé­ter között 1—1,5 méteres hótorla­szok vannak. Az eltakarítási mun­kák megkezdődtek.

Next