Magyar Nemzet, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-02 / 259. szám

Kedd, 1954. november 2.. SZÜLŐFÖLDEM... Bérezi Sándor, Marsi József, Gaál doktor Az olvasókörnek Dévavá­­nyán »a Hazafias Népfront bástyájává kell válnia«, így véli ezt az öreg Bérezi Sán­dor is, a Tőkerészi-kaszinó volt tagja. Politikus ember volt már 19-ben, harcolt a Vörös Hadseregben, 45-ben pedig hűséges, sziklaszilárd fegyvertárs a nemzeti bizott­ságban, alapítója és első el­nöke a Nemzeti Parasztpárt­­­na­k, később földművesszövet­kezeti elnök. Csak magas életkora szólította le a bakról, de ma is érdekli­­még az utolsó szög is, amit elvernek, vagy nem vernek el a köz­ségben­. Ő úgy látja, hogy Ványán a népfrontnak nagyon sok tennivalója lesz. Hibáztatja, hogy most még a népfront­ban azok beszélnek,­­akik ed­dig is kibeszélhették már ma­gukat*. Éles meglátásai java­részét nem adhatom itt visz­­sza, külön kell megírni, de rendkívül érdekes véleménye az italozás ellharapódzásának okairól ide kívánkozik. — A ványai parasztnak — mondja — akár jó évben, akár rosszban, a felszabadu­lás óta mindig volt miből inni. És ez, úgy mondva, nem is volna hiba, ha általában csak az életszínvonal emel­kedését mutatná. De valami mást mutat! Furcsán hangzik, de való, hogy az írás folya­matosságát a nép államinak gondoskodása biztosította, akaratán kívül is. Mert ha a kormány tavaly jú­nius óta többet gondol is a parasztságra, azért azelőtt is sokat gondolt vele. Ezt nem lehet letagadni, ha hibák történtek is. Nem tudom másutt hogy volt, de itt, Vá­nyán a mi népünk egy részét hibáztatom abban, hogy a sorozatos támogatás nem oda fordult, ahová a párt, a ve­zetők szándékolták. Ezáltal csúsztak bele az emberek a megilletőnél jobban az ivás­­ba. Ezzel foglalkozni kell a népfrontnak! Nézzen a mé­­lyb­e, hogy a segítség arra forduljon, amire való. — Még nem értem egészen, Sándor bátyám... — Pedig egyszerű. Ugye, elsőbb a földosztá­s után volt a beruházási alap. Magam láttam, hogy hel­­seik vándo­rolt abból a kocsmába. Aztán jött az ilyen hitel, olyan hi­tel, majd meg a gépesítés, ami pártolnivaló, nagyon jó dolog, ha jóra fordítják. Ám a gépállomás hitelbe szántott — megint volt soknak borra­valója. Menjünk tovább: ala­kultak sorra a termelőszövet­kezetek. Elengedésekkel, elő­leggel, pénzhitellel támogat­ták azokat is. A bevitt jószá­got, szerszámot készpénzben fizették ki — megint csak volt miből inni egy csomó ember­nek... — Hát amikor ezek­­szerint az lett volna jobb, ha nem adtak volna semmit? — Dehogyis! A vezetők el­gondolása a támogatással na­gyon jó volt, de a jó nálunk visszájára fordult. Hogy nem volna helytelen mondásom, azt nem állítom, olyan ember nincs. De amikor jobban feje­zem ki magam, fent is hibáz­tak, idelent is. Fentről nem tudták megvalósítani az ér­dekeltséget, lent meg elmel­lőzték a jó megmagyarázást, a nevelést. A termelést szo­rították belőlünk, de a jöve­delmünk nem nőtt, hanem csappant. És ha a gyávák megtermelik azt az árut, kis­gépet, szerszámot, amit a kor­mány progra­mmba tett, akkor állítom, hogy az idén már jó­val kevesebb ment volna el italra is, mert a népnek meg­jött a termelnivaló kedve. Miben látja a kiutat ez az okos, becsületes parasztember? Abban, amit a kormány el­kezdett: az anyagi érdekeltség megteremtésében, a jólét nö­velésében, helyileg pedig a népfront rendteremtő, nevelő munkájában. Az utóbbit így fogalmazza meg: — Legelőbb programmot kell összeállítani, amibe vá­nyai viszonylatban mindenféle réteg beleadja a legjobb tu­domását. Aztán nagyon fontos: össze kell hozni a népet. A népet összehozni pedig úgy lehet, hogy összejáróhelyeket kell létesíteni, vagyis vissza­létesíteni. Most nem úgy, hogy mindenki különözzön, de nem is úgy, mint a kocsmában, ahol minden részeg egyforma. Én úgy gondolnám, hogyha most az olvasókör feláll, abban­­ együtt kell lenni parasztnak, iparosnak, értelmiséginek. Könnyebb életre csak össze­fogva jutunk és csak úgy, ha erre ráneveljük a ványai­ né­pet. Ránevelni pedig csak úgy tudjuk, ha odaterelődik az emberiség, ahol a felnőtt oko­sodik és szórakozik, a fiatal meg mellettük tiszteletet ta­nul és magát meg a vénebbe­ket szórakoztatva játszik, nó­­tázik, táncol, sportol. De hoz­záteszem: olcsón! Ennek érde­kében javasolnám azt, hogy a józan mulatorozást ne adóz­tassák meg annyira, mert ez nem okos dolog... Röviden: esztendők során sokféle el­­magyarázást hallottunk erről is, arról is... Most a tettek­nek kell jönni, ami a valósá­got mutatja. Úgy gondolom, kedves fiam, hogy ez a Ha­zafias Népfront akkor válik be, ha elsősorban nem a pa­naszlerakás helye lesz, hanem a cselekvésé... így fogalmik meg a jó az egyszerű emberek fejében. Óriási kincsei, aranytartalékai ezek a Hazafias Népfront erő­södő mozgalmának. Marsi Jó­zsef bácsi megint más oldalról fogja meg a kérdéseket. Rok­kant trafikos, vak ember, de sok mindent jól lát. Azt mond­ja: minden hibának fel kell fakadni s csak az őszinteség segít, ha nem kenünk el sem­mit. Szerinte ott vétették el a dolgot, amikor pár év előtt a községet Szolnok megye sar­kából Békés megye sarkához csatolták. »Dévaványa Békés­nek olyan fogadott, mostoha gyereke maradt.- Nem tudom így van-e, nem-e, de megszív­lelendő magyarázatot fűz ah­hoz, ahogy például a földekkel jártak. A beadás szempontjá­ból az itteni rossz szikeket egy kategóriába vették a ló békési fekete földekkel, a kondorosi­­val, szarvasival, orosházival. (Arról nem beszélt, hogy a földek aranykorona értékén mit sem változtatott a megye­csere, de tény, hogy a megyé­re szabott kvóta is számításba jöhet.) És erre vezeti vissza, hogy Ványán a normális fölé nőtt az olyan emberek száma, akik az italnak adják magu­kat. — Fásult, közömbös lett a ványai ember — magyarázza Józsi bácsi. — Az az elve, hogy »csak az a mienk, amit megeszünk, meg megiszunk- és ez a gondolkodás meglát­szik a gazdálkodásán is. A vá­nyai ember, de a fehérnép is csaknem elfelejtette már, hogy a csirkéből liba, a libából disz­nó, a disznóból ló, tehén és föld lehet. Azelőtt egy ványai hetivásáron háromszor fordult a baromfiszedő autója, most három községben telik meg egyszer. Gondolkoztam rajta, min le­hetne ellenőrizni ennek az ál­lításnak a hitelességét. Nyil­ván a toll forgalmán. Megkér­deztem a Szmolnik-fiút. Régi tollkereskedő, most a szövet­kezetnek vásárol. Azt mondja, hogy valamikor átlag 400 kiló tollat vásárolt egy hetipiacon és körülbelül ennyit vásárolt Máté cigány, Kun Náci bácsi. Hénak Náci­­apjáról maradt rajta ez a név, akinek az volt a szava járása: »téged hogy hénak?Most pedig egy hó­napban vásárol 300 kiló tol­lat ... Azonban most fokozato­san javul a helyzet, az idén már sokkal több aprójószágot neveltek Dévaványán. Hogyan vélekedik a község égető kérdéseiről egy értelmi­ségi? Ez nagyon érdekelt, nem is bántam meg, hogy órákiba nyúlt a beszélgetésünk dr. Gaál József szülész- és sebészorvos­sal, mert szívesen hallottam szavaiból, hogy mennyire azo­nosult a helyi értelmiségnek nemcsak a problémája, hanem a felfogása és a megoldás utáni vágya, elképzelése is a paraszt­ságéval, a kisiparosságéval, akik a fő tömegeit teszik a községnek. Hogy Dévaványán mennyire megvannak a tevé­keny összefogás társadalmi fel­tételei. Gaál doktor helybeli gépész­­ember fia, szintén gyermek­kori játszótárs, akivel a­ leg­kedvesebb baráti emlékek fűz­nek össze, és — szintén a „nem­politizáló” fajtából való. A régi emlékek jóleső megeleve­­nítése után azért óhatatlanul jött a politika. Az ebédasztal­nál már nyakig benne voltunk. És más stílusban, de csaknem szó szerint ugyanazokkal a gon­dolatokkal fogalmazta meg a mondanivalóját, bírálatát, igé­nyeit, javaslatait, mint Vass Károly, a paraszt, vagy Gecsey Gábor, a borbély — kommu­nisták és pártonkívüliek ve­gyesen. Amit pedig éppen a részegeskedésről, meg az ol­vasókörök problémájáról mon­dott, az is meglepően hasonlí­tott az öreg Bérczi Sándor gondolatmenetéhez. — Mindenképpen el kell érni — kezdte —, hogy egy sereg ember ne a szeszen ke­resztül lássa a világot. Azt hiszem, a mértéktelen ivásnak nemcsak anyagi, hanem poli­tikai, erkölcsi forrásai is van­nak, ami elsődlegesen — kü­lönösen a fiatalság körében — a nevelés problémájának megoldását sürgeti. Az ivás itt az évek során felhalmozódott gazdasági, politikai sérelmek miatti befelé fordulásnak, kö­zönynek egyik megjelenési formája. Társadalmi betegség ez — társadalmi úton lehet és kell gyógyítani.­­A népfront­ban meglesznek az eszközök, lehetőségek ahhoz, hogy az el­követett hibák helyrehozása útján megkeressük és megta­láljuk a bajok orvosságát. Rátért arra is, hogyan kép­zeli el ezt a gyakorlatban. — Te itt éltél közöttünk, ismered a helyi viszonyokat — de nem a maiakat. El tudod-e képzelni, milyen sivár dolog négy fal közé zárva élni? Itt nem lehet sehová menni, egy­szerűen nincs hová menni, az egy mozim kívül. Nincs olyan rug­vános hely, ahova az em­ber jóérzéssel, különösképpen asszonyostól, betehetné a lá­bát. Az esti, vasárnap délutáni kártya­partik a Vadkacsában rég megszűntek — az is tele van részegekkel. Nos, beszél­tünk az olvasókörökről. Tá­volról sem gondolok például az úrikaszinóra. Közös helyi­séget képzelek el, ahová szí­ves-örömest eljárnék sz­ót­­váltani parasztokkal, iparo­sokkal — sakkozni velük. Gaál doktor szerint egység­ben van az erő — még a fe­hér asztalnál is. Bertalan Imre Magyar Nemzet Megkezdődött üzemeinkben a „forradalmi hét“ Az Októberi Szocialista For­radalom 37. évfordulója tiszte­letére üzemekben, bányákban, irodákban hétfőn megkezdő­dött a­­forradalmi hét. A Kismotor és Gépgyár, amely az idén harmadszor ér­demelte ki az élüzem címet, elsősorban a mezőgazdasági gépekhez szükséges motorok nagyobb mennyiségű gyártá­sára tett ígéretet az ünnepi héten. A műszaki és fizikai dolgozók jó összmunkája nyo­mán már az első napon kima­gasló egyéni és brigádteljesít­mények születtek. A Béke utcai lakásépítkezésen hétfőn reggel zeneszó fogadta az építőbrigá­dokat. A két legjobb brigád, Juhász Gábor és Krizsán Fe­renc brigádjának versenye annyira magával ragadta az építkezés valamennyi dolgozó­ját, hogy — ami régen nem fordult már elő — a leggyen­gébb építőmunkások is elérték a 100 százalékot. A budapesti nagy személy­­pályaudvarok vasutasai a vo­natok késésének csökkentésé­vel csatlakoztak az ünnepi mű­szakhoz. Hétfőn a Keleti-, a Nyugati- és a Déli-pályaudvar­ról kiindult 53 személyszállító vonatból mindössze három olyan volt, amely néhány per­ces késéssel hagyta el az állo­mást. A borsodnádasdiak a forradalmi héten megtakarított anyagból 27.000 forint értékű lemezt hengerelnek, a recski ércbányászok az első nap első műszakján 103 százalékra tel­jesítették tervüket. A Keltex­­ben, ahol a harmadik negyed­évet súlyos adóssággal zárták, a forradalmi műszak első 8 órájában 2060 méter szövet ke­rült le terven felül a szövők gépeiről. A középdunántúli szénbányászok az adósság törlesztéséért A Középdunántúli és a Vár­palotai Szénbányászati Tröszt dolgozói vasárnap aktívaérte­kezleten beszélték meg az évi terv teljesítésével kapcsolatos tennivalóikat. A vitában felszólalt Mekis József, a SZOT elnöke is. Hang­súlyozta, a szénhelyzet rosz­­szabbodása komolyan vissza­hat gyáraink működésére, az áruellátásra. Egyes bányászok felelőtlenül bánnak a rájuk­bízott munkaeszközökkel, anyagokkal. A szénbányákban, a­hol a munkaeszközök is, meg a gépek is többnyire igen drá­gán külföldről beszerzett érté­kek, különösen fontos az esz­közök és anyagok kezelése. Minél jobban terhelik meg importunkat a szénbányászat­nak szükséges eszközök, annál kevesebb olyan cikket lehet behozni, amelyre az egész or­szág népének, a bányászoknak is személyesen szükségük van. Mekis József végül hangsú­lyozta: olyan körülményeket kell a szénbányákban terem­teni, hogy jövőre az ipar, a lakosság is akkor kapja meg a szenét, amikor éppen a leg­nagyobb szükség van rá. A vita során felszólalók kö­zül sokan bejelentették: az adósság mielőbbi törleszté­sére november 1-től forradal­mi műszakot tartanak. I falj// MEGNYÍLT A MACKÓ „JÁTÉKBOLT“ Budapest, VII., Rákóczi­ út 6 WESSELÉNYI­ UTCA 16 Egy ház drámája Ebben az írásban egy buda­pesti házról lesz szó, amely külsejében alig különbözik a körülötte lévő többi házaktól. Ez a ház, a Wesselényi utca 16., lakói szerint minden ba­ját annak köszönheti, hogy múlt év júliusában elsőként került tatarozásra. A tatarozót azért hívják ta­tarozónak, hogy kicsinosítsa a gondjaira bízott házakat, hogy eltüntesse a ház arculatán az öregedés csúf ráncait, a repe­déseket, omlásokat s friss va­kolatréteggel kendőzze fiatalra az öreg ház falait. A házat azért tatarozzák, hogy rendbe­hozzák rajta az évek vasfo­gának nyomait, biztosítsák a lakók kényelmét. Amennyiben a VII. kerületi Tatarozó Vál­lalat ilyen elképzeléssel fogott volna hozzá a szóbanforgó ház rendbehozásához, legelső fel­adatként bizonyára nem az ud­var vakolását kezdi meg, a tetőn mutatkozó folytonos­­sági hiányok helyett. (Melles­leg könnyű dolga volt: a meg­bízást a VII. kerületi KIK-től utókalkulációs alapon kapta ,­s munkáját senki sem el­lenőrizte.) Viharos előzmények A ház lakóinak közbenjá­rására, akik megelégelték az évek óta beszivárgó esőt, a tatarozó vállalat hozzálátott a palatető leszedéséhez, s a bá­dogosmunkák elvégzéséhez. Hogy milyen munkát végez­tek, az néhány hónappal ké­sőbb, október 20-án derült ki: a második emelet 12-es számú lakás udvari helyiségének mennyezte hatalmas robajjal leszakadt. Még aznap bizottság szállt ki a helyszínre. Óvatosan lé­pegetett a csatatérhez hason­latos lakásban Gőzön Árpád, a VII. kerületi tanács műszaki osztályának vezetője, Vincze Ferenc, a VII. kerületi KIK igazgatója, Molnár András, a tatarozó vezetője és Réti Jenő, a BUVÁTI statikusa. Azonnal intézkedtek: elrendelték a fö­démek megvizsgálását, s az épület teljes alátámasztását. A lakókat, míg az alátámasztást elvégezték, az Imperial Szálló­ban helyezték el. Mire a lakók visszajöttek, lakásaikat feldúlva találták. A tartóoszlopok vizsgálatához a szobák parkettjét méteres da­rabokon felszedték. S miután a KIK a tatarozónak megbí­zást a feltárásra adott, de a felbontott parkett helyreállí­tására nem, a szobák közepén bokaficamító gödrök éktelen­kedtek. Nehezen szokták meg szegény lakók a szobák m­eny­­nyezetét alátámasztó hatalmas dúcokat is, amelyek lakásai­kat bizony nem tették barát­ságosabbakká. A BUVÁTI statikus a födém­csere végrehajtását javasolta. A Budapesti Tanács VIII. ügy­osztálya újabb helyszíni szemle után úgy döntött, hogy miután a rozoga ház a második öt­éves terv során úgyis lebon­tásra kerül, nem végeztet fö­démcserét , és a ház lakói­nak elhelyezését helyezte ki­látásba. Azt, hogy a ház élet­­veszélyes, minden fórum le­szögezte. A házomlás egyéves évfordulóján Mindez a múlt év október 20-án és az azt követő napok­ban történt. A ház leszakadá­sának egyéves évfordulóját a lakók elképzelhetően nem ép­pen derűs hangulatban­­ünne­pelték­. Egy esztendő alatt a feldapoláson kívül annyi tör­tént, hogy Pál Sándorék szo­bájának beomlott mennyezet­­részét nádpadlóval és kát­ránypapírral befedték. Az eső ma is beesik a la­kásba, leszivárog az első emeletre és a földszintre is. A cipő és ruhanemű megpané­­szedik, a sezlontalkató a ned­vességtől elrothad. A fürdő­szobák használhatatlanok, a WC több lakásban nemkülön­ben. A leszakadt mennyezet­rész romjai ma is ott éktelen­kednek Pálék lakásában. A méteres lyukak, mint beteme­­tetlen lövészárkok ma is ott tátonganak a szobák közepén. A ház egyik lakója, Gerő Andrásné­ már kétízben zúzta össze lábát az akadályverseny­­térré kiképzett lakásban, me­nyecske lányuk koraszülésé­hez is hozzájárult a „kényel­­mes otthon”. Egy év óta él­nek így a lakók ebben az el­átkozott házban. Bújócska a felelősség körül Ki a felelős ezért?! Elsősorban a VII. kerületi KIK, amely sorsára hagyta a sokat próbált lakókat. A le­bontásra ítélt ház­­ lakói nem érdekelték többé a KIK veze­tőit. Úgy érezték, ők már el­végezték dolgukat: az udvar vakolására és stukkozására, a tetőmunkára és aláduccolás­­ra kiadtak 140.000 forintot. A többi nem tartozik rájuk, boldoguljanak a halálra ítélt ház lakói, ahogy tudnak. — Romházra keretet nem kapunk s így egyetlen fillért sem költhetünk — közli Né­meth József, a kerületi KIK műszaki osztályának helyet­tes vezetője, így büntetik meg azt, aki rom­házban kénytelen lakni, kényelmetlenség és életveszély közepette. Annyit sem kaphat a KIK-től, mint más, jó la­kásban élő lakó. A VII. kerületi KIK számára csupán egy aktát jelentett ez a ház a benne lakó 17 gyerek­kel és 16 családdal együtt. Egy aktát, semmi többet. Holott a KIK feladata lett volna ügyel­ni arra, hogy júliustól októ­berig ne maradjon csupaszon a tető egy része, ellenőriznie kellett volna a tatarozó mun­káját. Ha nem ázik be a tető, nyilván nem sziakad le a mennyezet sem s ma is béké­sen élnek lakói. Mit mond Molnár András, a VII. kerületi Tatarozó Vállalat igazgatója? — Ugyan kérem, elhanya­golt, öreg ház volt az! A tető talán már az ostrom óta be­ázott, nem hozatták időközben rendbe. A lyukas tető alatt a padláson törmeléket tároltak, hogy felfogja a beázást. A be­­omlást ez okozta ... Igen ám, de a vállalat embe­rei hónapok óta a házban dol­goztak. Miért csak a beszaka­dás után állapították meg ezt a hibát? S miért segítették a további beázás lehetőségét az­zal, hogy hónapokig fedetlenül hagyták a tető egy részét?! Mindenre kész a válasz. A törmeléket azért nem szál­lították el,­­mert a KIK nem rendelte meg. A felbontott par­kettet ugyanez okból nem ál­lították vissza. Amit náluk megrendeltek, elvégezték. Cse­kély 140.000 forintba került. A leszakadt mennyezet, a felbon­tott parkett, leomlott törme­lék nem rájuk tartozik. Fanczal István, a VII. kerü­let vb-titkára a következő ál­lomás. A VB-ülésen is foglalkoz­tunk az üggyel. A Városi Ta­nács lakásgazdálkodási osztá­lyán több alkalommal sürget­tük a lakók elhelyezését. Saj­nos, mindössze 10 lakást tud­tunk biztosítani az utóbbi hó­napokban a kerületi romos há­zak lakói számára. Kevés, több kellene... Végül is ki a felelős a Wes­­selényi­ utca 16. számú ház la­kóinak életéért? Melyik szerv hibájából romlott még tovább a már úgyis megrongálódott épület? Törődött-e megfele­lően a tanács és a KIK a gond­jaikra bízott lakók sorsával? Mi lesz a lakókkal, akik fog­híjas mennyezettel és használ­hatatlan mellékhelyiségekkel egy második tél elé néznek? Megítélésünk szerint az ügyészség feladata felderíteni a Wesselényi­ utca 16. számú ház körüli felelőtlenséget és mielőbb hozzásegíteni az érde­kelt lakókat ahhoz, hogy em­berhez méltó lakáshoz jussa­nak. Fehér Rózsa Felszabadulási ünnepségek Tíz évvel ezelőtt, október 31-én az ország három külön­böző pontján nyomult előre a Szovjet Hadsereg és felszaba­dította Záhonyt, Tiszatardost és Kecskemétet. Záhony, ez a múltban jelen­téktelen poros kis község, amelynek néhány vágányú, petróleumlámpával felszerelt állomása volt, szombaton este új kultúrházában ünnepelte felszabadulása 10. évforduló­ját. Ott volt az egész község lakossága a vasárnap délelőtti ünnepségen is, amikor a kü­lönböző szervezetek küldöttei a határőrség díszsortüze mel­lett helyezték el a kegyelet koszorúit a felszabadító szov­jet katonák tiszteletére emelt emlékművön. Tíz év alatt megszépült az élet a Tisza partján is, meg­változott Tiszatardos lakóinak élete. Nem is kell messzire te­kinteniük, minden nap újra meg újra emlékezteti őket a községtől alig három kilomé­terre épült Tiszalöki Duzzasz­tómű. A vasárnapi ünnepsége ifj. Litvai István, a helyi nép­frontbizottság tagja beszélt község eddigi fejlődésére majd a közeljövő újabb épít­kezéseit ismertette. Este nagy­szabású kultúrműsor, táncmu­latság zárta be Tiszatarda felszabadulási ünnepségét. Kecskemét felszabadult­ ünnepsége mér szombat­ este megkezdődött a város if­júságának fáklyás felvonulá­sával. Majd a Katona Józse Színházban műsoros estet tar­tottak. A vasárnapi ünnepsé­geken részt vett Erdei Feren földművelésügyi miniszter Bács-Kiskun megye országgyű­lési képviselője is és megnyi­totta a kecskeméti Katona Jó­zsef Múzeum első állandó ki­állítását. Este a Hazafias Nép­frontbizottság rendezett ün­nepi estet az új kollégium­ dísztermében, majd a Katona József Színház művészei adtak műsort. KÉSZPÉNZÉRT VÁSÁROLUNK használt férfi- és női ruhát, felsőkabátot, fehérneműt, szőnyeget, függönyt, bőröndöt, mindenféle használt bútort, irodait is ! HASZNÁLTCIKK KISIPARI SZÖVETKEZET FELVÁSÁRLÓHELYEINK : VI., Aradi-u. 16., VII., Hernád-u. 26., IX., Ecseri-út 4—6. - Telefon- vagy lev.-laphívásra házhoz megyünk! Telefon : 341—746. A cím leadható eladási boltjainkban is: Vili., Teleki-tér 7. szám, VIII., Népszínház­ utca 20.

Next