Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-01 / 284. szám
4 fear Nemzet , mint az európai kollektív biztonság biztosításának kérdésével kapcsolatos négyhatalmi értekezlet összehívását, mert a két feladat szoros összefüggésben áll egymással. Noha azóta már több mint egy hónap telt el, erre a javaslatra mindeddig nem érkezett válasz. Másrészt mindent elkövetnek annak érdekében, hogy mielőbb hozzálássanak Nyugat-Németország remilitarizálásához, ami nyíltan a Németország egységénekhelyreállítása kérdésével kapcsolatos négyhatalmi megállapodás meghiúsítására irányul. Azt állítják, hogy a berlini értekezlet tapasztalata megmutatta: nincs alap négyhatalmi megállapodásra számítani Németország egységének helyreállítása kérdésében. Ezzel nem lehet egyetérteni. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy annakidején a megegyezést azok a tervek gátolták, amelyeket az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország az ^európai védelmi közösség** megteremtésére szőtt. Az ^európai védelmi közösség** fő célja ugyanis a német militarizmus talpraállítása volt, amit természetesen elutasított a Szovjetunió. Azeurópai védelmi közösség**-nek a közvélemény nyomása következtében történt kudarca óta azonban kedvezőbb feltételek születtek a Németország egységének helyreállítása kérdésével kapcsolatos megállapodás létrehozására. Természetesen igazán kedvező feltételekről csak abban az esetben lehet szó, ha elutasítanak minden olyan tervet, amely a német militarizmus talpraállítására irányul. Akkor valóban megteremtődnek a kellő feltételek az össznémet szabad választások feltételeinek és azoknak a javaslatoknak konkrét megvitatására, amelyeket a négy hatalom e kérdés kapcsán előkészített, vagy előkészít. A Szovjetunió megegyezésre törekszik Franciaországgal, Angliával és az Egyesült Államokkal a német kérdésben, de elsősorban a német állam egységének helyreállítása kérdésében. Ilyen megegyezés létrejöhet, ha mind a négy hatalom Kelet- és Nyugat-Németország egymáshoz való közeledése irányában tevékenykedik és arra törekszik, hogy az egyesített Németország valóban békeszerető és demokratikus állam legyen. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország már az európai háború befejezését követő első években a német államkeleti és nyugati részre való szétszakítására törekedett. Most mindenki láthatja, milyen célokat követtek akkor, amikor a nyugati hatalmaik oly állhatatosan kitartottak Németország szétszakítottságánnak politikája mellett. Ezzel a politikájukkal odáig jutottak, hogy Nyugat-Németországban német militaristák kezébe került a hatalom, akikkel a nyugati hatalmaik agresszív körei most a békeszerető európai államok ellen irányuló katonai szövetségeket teremtenek. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország most hozzálátott Nyugat-Németország remilitarizálásához, annak katonai csoportosulásokba való bekapcsolásához és Nyugat- Németországnak Kelet-Németországgal, a nyugateurópai országoknak pedig más európai államokkal való szembeállításához Ez az út nemcsak a németek közötti testvérháborúhoz, hanem újabb világháborúhoz is vezet. Most fokozott előkészületek folynak a párizsi egyezmények ratifikálására. A nyugati hatalmak agresszív körei mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél előbb megkezdhessék a szóbanforgó egyezmények valóra váltását és ennélfogva Nyugat-Németország ramilitarizálásának és katonai csoportosulásokba való bevonásának nyílt végrehajtását. Ez azt jelenti, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása és megvalósítása komoly bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben. Attól kezdve, hogy a remilitarizált Nyugat-Németország belép az északatlanti katonai tömbbe, éppúgy, mint a most létesítendő nyugateurópai katonai szövetségbe, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország által létesített katonai csoportosulások agresszív jellege nagy mértékben fokozódik. Minthogy az agresszív katonai csoportosulásokhoz tartozó országokban növelik a hadsereget, a légierőt és a fegyverzetet, de különösen azért, mert ezek a katonai csoportosulások szövetségesükké teszik a Nyugat-Németországban talpraállított militarizmust, a többi európai állam kénytelen lesz hatásos intézkedéseket tenni önvédelmének biztosítása, valamint az ellene irányuló támadások elhárítása érdekében. Ez a helyzet, amelyet a nyugati hatalmak politikája idézett elő, feltétlenül a fegyverkezési hajsza további fokozására, az európai államok hadseregeinek és katonai költségvetésének növelésére vezet, ami jelentősen emeli az összes európai népekre nehezedő adóterheket és egyéb terheket. Mindez azt bizonyítja, hogy ha nem mondanak le arról a politikáról, amelynek alapján meg akarják teremteni egyes európai államoknak a többi európai álammal szembenálló katonai csoportosulását, nem lehet biztosítani az európai béke érdekeit. Az európai kollektív biztonság megszervezése ilyen katonai csoportosulások helyett, amelyek létrehozása új háborúra vezet, arra van szükség, hogy az európai államok együttes erőfeszítéssel törekedjenek az európai kollektív biztonság megszervezésére. Egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése az az út, amely az európai béke fenntartására és megszilárdítására vezet. A Szovjetunió már az év elején Berlinben megtartott négyhatalmi értekezleten javasolta, vitassák meg azt a tervezetet, amelyet az összeurópai kollektív biztonsági szerződés alapelveire vonatkozólag terjesztett elő. Jóllehet ez a tervezet nem talált kellő támogatásra Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok részéről, azóta az európai népek figyelmének középpontjában áll egy hathatós európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdése. Az említett szerződéstervezet előírja, hogy a szerződésnek részt vevője lehet minden európai állam — társadalmi rendszerére való tekintet nélkül —, amely elismeri a szerződés célkitűzéseit és megfelelő kötelezettségeket vállal magára. A tervezet azt is előírja, hogy amíg nem egyesítik Németországot, a szerződésben egyenjogú partnerként részt, vehet a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, Németország egyesítése után pedig az egységes német állam venne abban részt. A szerződéstervezet a továbbiakban előírja, hogy a szerződésben részt vevő államok kötelezettséget vállalnak, hogy tartózkodnak mindennemű támadástól egymás ellen, az erőszakkal való fenyegetődzéstől és a köztük esetleg felmerülő vitákat békés eszközökkel oldják meg, az ENSZ alapokmányának megfelelően. Ha fegyveres támadás történik Európában a szerződés egy, vagy több tagállama ellen, a szerződés minden egyes résztvevője köteles segítséget nyújtani a megtámadott államnak, vagy államoknak, minden rendelkezésre álló eszközzel, beleértve fegyveres erő alkalmazását is, az európai béke és biztonság helyreállítása és fenntartása céljából. A szerződésben részt vevő államok kötelezik magukat, hogy nem vesznek részt semmiféle olyan koalícióban, vagy szövetségben és nem kötnek semmiféle olyan egyezményt, amelynek célkitűzései ellenkeznek az európai kollektív biztonsági szerződés célkitűzéseivel. Az összeurópai szerződés alaptételeinek ez, vagy más hasonló tervezete lehetne — a szovjet kormány véleménye szerint — az alap egy olyan kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez, amely teljesen biztosítja az európai népek békéjét és biztonságát. A szovjet kormány, amikor az említett szerződéstervezetet előterjesztette, kijelentette, hogy kész megvitatni más javaslatokat is, amelyek elősegítik a megegyezést az összes érdekelt államok között. Meg kell állapítani azonban, hogy bár a szovjet kormány több ízben is javasolta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányainak, hogy fogjanak hozzá ennek a béke szempontjából annyira fontos kérdésnek megvitatásához, az említett kormányok kitértek ez elől. A szovjet kormány által előterjesztett tervezettel szemben eredetileg, mint ismeretes, felhozták 1. az Egyesült Államok részvételét egy európai kollektív biztonsági rendszerben és 2. a szovjet kormány viszonyát az Északatlanti Szövetséghez. Amikor azonban a szovjet kormány még márciusban amellett nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok is vegyen részt az összeurópai szerződésben és kifejezte készségét, hogy az érdekelt kormányokkal együtt, megvizsgálja a Szovjetunió részvételének kérdését az Északatlanti Szerződésben, a három nyugati hatalom kormányai új ürügyeket kerestek, hogy elutasítsák az európai kollektív biztonsági rendszer kérdésének együttes megvitatását. A szovjet kormány kilenc hónappal ezelőtt a berlini értekezleten előterjesztette javaslatát az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai nem fogadták el ezt a javaslatot. Július 24-én, vagyis négy hónappal ezelőtt a szovjet kormány javasolta, hívjanak össze általános európai értekezletet ebben a kérdésben, azután pedig javasolta, hogy ezt a kérdést vitassák meg előzetesen egy négyhatalmi értekezleten. A három nyugati hatalom azonban ezeket a szovjet javaslatokat sem fogadta el. Mivel közben kiderült, hogy fokozott intézkedéseket tesznek az európai kollektív biztonság alapelvei ellen irányuló párizsi egyezmények ratifikáltatására, a szovjet kormány Lengyelország és Csehszlovákia kormányaival folytatott megfelelő tanácskozás után javasolta, hogy hívjanak össze november 29-re általános európai értekezletet az európai kollektív biztonság kérdésében. Ma már tudjuk, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai ezt a javaslatot sem fogadták el. Ilyenformán ez év folyamán a szovjet kormány háromszor javasolta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányainak, vitassák meg együttesen az európai kollektív biztonság égető és rendkívül megérett kérdését, de ezek a javaslatok egy alkalommal sem találtak támogatásra az említett kormányoknál. Meg kell állapítani, hogy ezek a kormányok nemcsak az elől térnek ki, hogy megvitassák az európai kollektív biztonságra vonatkozó összeurópai szerződés szovjet tervezetét, hanem e kérdésben nem terjesztenek elő semmiféle javaslatot sem. Ez nem véletlen. E kormányok jelenlegi tervei a párizsi egyezményekben tükröződnek, amelyeknek nem az európai kollektív biztonság és béke biztosítása a célja, hanem olyan katonai csoportok létrehozása — belevonva e csoportokba a felfegyverzett Nyugat- Németországot is —, amelyek Európában a háborús veszély növekedésére és a nemzetközi feszültség újabb fokozódására vezetnek. A párizsi egyezmények és a békeszerető európai országok védelmi intézkedései Mindenki tudja, hogy Európában már néhány év óta fennáll az agresszív északatlanti tömb katonai szervezete. Ennek a szervezetnek megvan a maga katonai vezérkara, amely kidolgozza egy új európai háború terveit, nagy számban légi és tengeri támaszpontokat létesít a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai közelében. Ennek az agresszív csoportosulásnak megvan a főparancsnoka is, egy amerikai tábornok személyében, aki időnként abban tetszeleg, hogy dicsekvő, harcias beszédeket mond. A párizsi egyezmények további és különösen veszélyes szakaszt jelentenek egy új európai háború előkészítésében. A Szovjetunió Lengyel-ország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság, amelyek ezen az értekezleten képviselve vannak, tudják, hogy a nyugati imperialista hatalmaik jelenlegi tervei nemcsak különleges éberséget tesznek szükségessé, hanem gyakorlati lépéseket is megkövetelnek biztonságunk biztosítására. Tudják meg ezt Európa és nemcsak Európa többi népei is. Értekezletünkön jelen van a Kínai Népköztársaság képviselője is, mert a Kínai Népköztársaság részvétele a fontos nemzetközi problémák megoldásában egybevág a békeszerető népek érdekeivel. Az európai országok és a Kínai Népköztársaság baráti együttműködésének fejlődése elősegíti Európa és az egész világ békéjének megszilárdulását. Minthogy a párizsi egyezmények ratifikálását és végrehajtását már a legközelebbi időre előkészítik, a békeszerető európai népek nem szorítkozhatnak azokra az intézkedésekre, amelyeket ezideig tettek védelmük biztosítására. Ez elsősorban azokra az államokra vonatkozik, amelyek ezen az értekezleten képviselve vannak. De természetesen vonatkozik ez a többi békeszerető államra is, amely nem akar segítőtárs vagy cinkostárs lenni egy új európai háború előkészítésében és kirobbantásában. Biztonságuk tartós biztosítása érdekében a békeszerető európai államoknak össze kell fogniuk és jelentősen meg kell erősíteniük erőiket a párizsi egyezmények ratifikálásának és végrehajtásának esetére. Ennek érdekében kellőképpen elő kell készíteni olyan, a védelmi képesség fokozását célzó intézkedések végrehajtását, amelyek megfelelnek amai helyzetnek. Ez megköveteli, hogy a jelenlegi értekezleten részt vevő államok együttes intézkedéseket tegyenek fegyveres erőiknek és ezek parancsnokságának megszervezése terén, valamint más intézkedéseket, hogy biztosan megvédjük népeink békés munkáját, biztosítsuk határaink sérthetetlenségét és védelmét egy esetleges agreszszióval szemben. A szovjet kormányt az a mély meggyőződés hatja át, hogy a jelen értekezleten képviselt államok egyöntetűen arra törekednek, hogy elősegítsék az európai béke és kollektív biztonság megszilárdítását minden állam számára, társadalmi és államrendjére való tekintet nélkül. A békeszerető államoknak azonban számolniuk kell azzal, hogy egyes nyugati államok agresszív körei az európai kollektív biztonsági rendszer meghiúsítására törekednek. Az utóbbi időkben e körök részéről fokozódtak a kísérletek olyan katonai csoportosulások megteremtésére, amelyek veszélyesek a béke ügyére nézve. Odáig mentek, hogy fő katonai támaszukká a segítségükkel feltámasztandó német militarizmust igyekeznek tenni. Ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül és nem becsülhetjük le azt a tényt, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása újabb komoly intézkedéseket tenne szükségessé a békeszerető államok kellő védelmi képességének biztosítására, az európai béke fenntartására és megszilárdítására. A párizsi egyezmények, amelyeket egyes nyugati hatalmak kormányai nagy sietve összecsaptak, nem találhatnak tényleges támogatásra a népek körében, mert ezek az egyezmények a népek érdekei ellen és elsősorban a béke ellen irányulnak. Ezekben az egyezményekben kifejezésre jutnak a három nyugati hatalom agresszív tervei és katonapolitikai kombinációi, amelyekkel olyan behatóan foglalkoztak a nemrégiben megtartott londoni és párizsi értekezleten. A harc ezek ellen az egyezmények ellen csakmost van kibontakozóban. Ami a mi javaslatainkat illeti, e javaslatok célja az európai béke és kollektív biztonság biztosítása, a német militarizmus feltámasztására irányuló és a békét veszélyeztető tervekkel szemben e javaslatok arra irányulnak, hogy nemzetközi megegyezés jöjjön létre a német kérdésben mind az egyetemes békének, mind pedig magának a német népnek érdekében. Ezek a javaslatok egyre nagyobb támogatásra találnak Európa és az egész világ népei körében. Az európai országok jelenlegi értekezlete szemléltetően bizonyítja ezt. Ez az értekezlet egyúttal kétségtelenül fontos szakasz lesz az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útján annak a rendszernek, amely, miután Európa és az egész világ népei támogatják, elsőrendű jelentőséggel bír egy új világháború megakadályozása szempontjából. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia népei, valamint a velünk barátságban álló többi országok biztosan néznek a jövő elé. Az itt képviselt országok politikájának és gyakorlati intézkedéseinek egy közös célja van: maradéktalanul szolgálni a nép, a dolgozók érdekeit. Ez azt jelenti, hogy nekünk állandóan elő kell segítenünk a békének és a népek barátságának megszilárdítását, népeink állandó gazdasági és kulturális fellendülésére kell Moszkvából jelenti a TASZSZ. Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezleten kijelentette: " A Lengyel Népköztársaság kormányának küldöttsége azért jött el az európai országok értekezletére, hogy más érdekelt országokkal együtt megvitassa az európai béke és biztonság biztosítására irányuló intézkedéseket azzal az új helyzettel kapcsolatban, amely az agresszív új hitlerista Wehrmacht feltámasztására minden eszközzel törekvő nyugati hatalmak kormányainak összeesküvése következtében alakult ki. Az új hitlerista Wehrmacht feltámasztása, Nyugat-Németország remilitarizálása a párizsi egyezmények ratifikálása alapján, közvetlenül fenyegeti Lengyelország biztonságát, veszélyezteti a lengyel népet, fenyegeti a béke ügyét. E veszély láttán sem a lengyel nép, sem Lengyelország kormánya nem maradhat közömbös, hanem ellenkezőleg, meg kell tennie minden intézkedést, hogy minden erővel és elszántsággal szembeszálljon ezzel a veszéllyel. A szovjet kormánynak az e kérdéssel kapcsolatos értekezlet összehívására irányuló kezdeményezése kezdettől fogva megfelelt a lengyel kormány ama kívánságának, hogy más országokkal együtt megvitassa az európai biztonsággal kapcsolatos kérdéseket. A lengyel kormány nagy jelentőséget tulajdonít ennek a tanácskozásnak és kész részt venni olyan megegyezésen alapulóhatározatok elfogadásában, amelyek szükségesek, hogy az új helyzetben biztosítsuk a békeszerető államok közös biztonságát és ezzel Lengyelország és határainak biztonságát, a lengyel nép biztonságát. A lengyel nép határozott áttörekednünk, ami a dolgozók életszínvonalának egyre nagyobb emelkedését biztosítja a szocializmus országaiban. A szocialista államok bel- és külpolitikaija egyaránt a népek megingathatatlan támogatásán nyugszik. A jelenlegi moszkvai értekezlet olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek nemcsak az európai népek, hanem az egyetemes béke biztosítása szempontjából is óriási jelentőséggel bírnak. A szovjet kormány kifejezi azt a meggyőződését, hogy az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosítását célzó moszkvai értekezlete becsülettel megbirkózik majd azokkal a feladatokkal, amelyek a népeknek az európai béke és biztonság megszilárdítása céljából való további összekovácsolása érdekében állnak előtte. Ez az értekezlet ugyanakkor elősegíti a világ békeszerető erőinek további és még hatalmasabb összekovácsolását is. Máspontját teljesen támogatják más államok, amelyek velünk együtt saját történelmi tapasztalataik és az új német hitlerista hadsereget feltámasztó amerikai imperialisták agreszszív terveinek közös reális értékelése alapján kifejezésre juttatják megingathatatlan szándékukat, hogy útját állják annak a veszélynek, amelyet a német hadsereg jelent, amely kétségtelenül fenyegeti mind Lengyelországot, mind az öszszes európai népeket és természetesen nemcsak az európaiakat. Cyrankiewicz a továbbiakban a német militarizmussal kapcsolatos történelmi tapasztalatokra emlékeztetett, majd elemezte a párizsi egyezmények megvalósításával előálló helyzetet és az ebből folyó következményekkel kapcsolatban kijelentette: »ha a nyugati politikusok a népek minden történelmi tapasztalata ellenére keresztül viszik a párizsi egyezmények ratifikálását, akkor olyan új helyzet alakul ki, amely új módszerek alkalmazását követeli meg a békeszerető országok biztonságának biztosítására. Az új helyzet kétségtelenül megköveteli országaink védelmi erőinek növelését.** A Lengyel Népköztársaság kormánya az adott kérdésben teljesen határozott álláspontra helyezkedik. Az új intézkedéseknek hatékonyabbaknak kell lenniök és teljesen meg kell felelniök a Nyugat-Németország felfegyverzése következtében népeinket fenyegető veszély elleni védekezés követelményeinek. Az általunk tett intézkedések hatékonyabbak lesznek, ha a béke és a nemzetközi biztonság politikáját folytató államok egyesítik erőfeszítéseiket, hogy elhárítsák az új veszélyt, hogyha biztosítják ezeknek az erőfeszítéseknek koordinálását, hogyha megszabják védelmi intézkedéseink egyesítésének szervezeti formáit. (Ijpankiewic* beszéde ■Szerda. 1954. december 1. A külpolitika lilrei A (Berlin, MTI) A nyugatnémetországi Stuttgartban 60.000 vasmunkás harci akciókat követel az újrafelfegyverzés ellen. A Az AFP jelenti: Strassburgban megkezdődött az úgynevezett európai szén- és acéllközösség közgyűlésének rendkívüli ülésszaka. A (Párizs, MTI) Saraid Okosa egyiptomi ezredes a franciaegyiptomi viszony tisztázása ügyében Párizsba utazott. A (London, TASZSZ) Kuomintangista ütegek megtámadtak egy dán kereskedelmi hajót. A Az Antara hírügynökség közölte, hogy Szukamo indonéziai elnök követeli a független indonéz állam megteremtését. A (Kairó, TASZSZ) Az egyiptomi államtanács határozatot hozott a bérceharcosok üldözésének törvénytelenségéről. A Kiodo Cuszin hírügynökség jelenti, hogy japán lapok a parlament feloszlatását követelik. A (London, TASZSZ) Kenyában az utóbbi tíz hét alatt körülbelül 750 négert gyilkoltak meg. A (Párizs, MTI) Bao Daj rendeletileg felmentette tisztjétől Nguyen Van Hinh tábornokot, a délvietnami hadsereg vezérkari főnökét. A (Moszkva, TASZSZ) Brazil és indiai békeharcos - küldöttség a a Szovjet Békebizottság meghívására Moszkvába utazott. A (Róma, MTI) A Róma megyei tanács élére Edoardo Pernát, az Olasz Kommunista Párt római szervezetének helyettes titkárét választották meg. . A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT KÉSZPÉNZÉRT IS VÁSÁROL ÉS BIZOMÁNYBA ÁTVESZ ELEFÁNTCSONT FÁRAÓI Anyókát, márkás PORCELÁNOKAT, ÓLOM KRISTÁLYOKAT, KÉZIMUNKÁKAT ÉS RÉGISÉGEKET KERESSE FEL ÁTVEVŐHELYEINKET . V., Kossuth Lajos u. 1.sz. VI., Sztálin ut 27. sz. VII., Leninkörút 43. sz. V., Felszabadulás-tér 3.sz. VII.,Majakovszkij-ulolsz.