Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-01 / 284. szám

4 fear Nem­zet , mint az európai kollektív biz­tonság biztosításának kérdésé­vel kapcsolatos négyhatalmi értekezlet összehívását, mert a két feladat szoros összefüggés­ben áll egymással. Noha azóta már több mint egy hónap telt el, erre a javaslatra minded­dig nem érkezett válasz. Más­részt mindent elkövetnek an­nak érdekében, hogy mielőbb hozzálássanak Nyugat-Német­­ország remilitarizálásá­hoz, ami nyíltan a Németország egysé­gének­­helyreállítása kérdésé­vel kapcsolatos négyhatalmi megállapodás meghiúsítására irányul. Azt állítják, hogy a berlini értekezlet tapasztalata meg­mutatta: nincs alap négyha­talmi megállapodásra számí­tani Németország egységének helyreállítása kérdésében. Ez­zel nem lehet egyetérteni. Ezzel kapcsolatban emlékez­tetni kell arra, hogy annak­idején a megegyezést azok a tervek gátolták, amelyeket az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország az ^európai vé­delmi közösség** megteremté­sére szőtt. Az ^európai védel­mi közösség** fő célja ugyanis a német militarizmus talpra­­állítása volt, amit természete­sen elutasított a Szovjetunió. Az­­európai védelmi közös­­ség**-nek a közvélemény nyo­mása következtében történt kudarca óta azonban kedve­zőbb feltételek születtek a Né­metország egységének helyre­­állítása kérdésével kapcsola­tos megállapodás létrehozásá­ra. Természetesen igazán ked­vező feltételekről csak abban az esetben lehet szó, ha eluta­sítanak minden olyan tervet, amely a német militarizmus talpraállítására irányul. Akkor valóban megteremtődnek a kellő feltételek az össznémet szabad választások feltételei­nek és azoknak a javaslatok­nak konkrét megvitatására, amelyeket a négy hatalom e kérdés kapcsán előkészített, vagy előkészít. A Szovjetunió megegyezésre törekszik Franciaországgal, Angliával és az Egyesült Ál­lamokkal a német kérdésben, de elsősorban a német állam egységéne­k helyreállítása kér­désében. Ilyen megegyezés létrejöhet, ha mind a négy ha­talom Kelet- és Nyugat-Né­­metország egymáshoz való kö­zeledése irányában tevékeny­­kedi­k és arra töre­kszi­k, hogy az egyesített Németország va­lóban békeszerető és demokra­tikus állam legyen. Az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország már az európai háború befejezését kö­vető első években a német ál­lam­­keleti és nyugati részre való szétszakítására töreke­dett. Most mindenki láthat­ja, milyen célokat követtek ak­kor, amikor a nyugati hatal­maik oly állhatatosan kitartot­tak Németország szétszakított­­ságánnak politikája mellett. Ez­zel a politikájukkal odáig ju­tottak, hogy Nyuga­t-Német­­országban német militaristák kezébe került a hatalom, akik­kel a nyugati hatalmaik ag­resszív körei most a békesze­rető európai államok ellen irá­nyuló katonai szövetségeket teremtenek. Az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország most hoz­zálátott Nyugat-Németország remilitarizálásához, annak ka­tonai csoportosulásokba való bekapcsolásához és Nyugat- Németországnak Kelet-Német­­országgal, a nyugateurópai or­szágoknak pedig más európai államokkal való szembeállí­tásához Ez az út nemcsak a németek közötti testvérhábo­rúhoz, hanem újabb világhá­borúhoz is vezet. Most fokozott elő­készületek folynak a párizsi egyezmények ratifikálására. A nyugati ha­talmak agresszív körei min­dent elkövetnek annak érde­kében, hogy minél előbb meg­kezdhessék a szóbanforgó egyezmények valóra váltását és ennélfogva Nyugat-Németor­szág ramilitarizálásának és ka­tonai csoportosulásokba való bevonásának nyílt végrehajtá­sát. Ez azt jelenti, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása és megvalósítása komoly bonyo­dalmakat okoz az egész nem­zetközi helyzetben. Attól kezdve, hogy a remili­­tarizált Nyugat-Németország belép az északatlanti katonai tömbbe, éppúgy, mint a most létesítendő nyugateurópai ka­tonai szövetségbe, az Ameri­kai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország által létesí­tett katonai csoportosulások agresszív jellege nagy mérték­ben fokozódik. Minthogy az agresszív ka­tonai csoportosulásokhoz tar­tozó országokban növelik a hadsereget, a légierőt és a fegyverzetet, de különösen azért, mert ezek a katonai csoportosulások szövetsége­sükké teszik a Nyugat-Német­­országban talpraállított milita­­rizmust, a többi európai állam kénytelen lesz hatásos intéz­kedéseket tenni önvédelmének biztosítása, valamint az ellene irányuló támadások elhárítása érdekében. Ez a helyzet, amelyet a nyu­gati hatalmak politikája idé­zett elő, feltétlenül a fegyver­kezési hajsza további fokozá­sára, az európai államok had­seregeinek és katonai költ­ségvetésének növelésére vezet, ami jelentősen emeli az összes európai népekre nehezedő adó­terheket és egyéb terheket. Mindez azt bizonyítja, hogy ha nem mondanak le arról a politikáról, amelynek alapján meg akarják teremteni egyes európai államoknak a többi európai álammal s­zembenálló katonai csoportosulását, nem lehet biztosítani az európai béke érdekeit. Az­ európai kollektív biztonság megszervezése ilyen katonai csoportosulá­sok helyett, amelyek létreho­zása új háborúra vezet, arra van szükség, hogy az európai államok együttes erőfeszítés­sel törekedjenek az európai kollektív biztonság megszerve­zésére. Egy európai kollektív biztonsági rendszer megterem­tése az az út, amely az euró­pai béke fenntartására és meg­szilárdítására vezet. A Szovjetunió már­ az év ele­jén Berlinben megtartott négy­hatalmi értekezleten javasolta, vitassák meg azt a tervezetet, amelyet az összeurópai kollek­tív biztonsági szerződés alap­elveire vonatkozólag terjesz­tett elő. Jóllehet ez a terve­zet nem talált kellő támoga­tásra Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok részéről, azóta az európai népek figyel­mének középpontjában áll egy hathatós európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremté­sének kérdése. Az említett szerződésterve­zet előírja, hogy a szerződés­nek részt vevője lehet minden európai állam — társadalmi rendszerére való tekintet nél­kül —, amely elismeri a szer­ződés célkitűzéseit és megfe­lelő kötelezettségeket vállal magára. A tervezet azt is elő­írja, hogy amíg nem egyesítik Németországot, a szerződésben egyenjogú partnerként részt, vehet a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság, Németor­szág egyesítése után pedig az egységes német állam venne abban részt. A szerződéstervezet a továb­biakban előírja, hogy a szer­ződésben részt vevő államok kötelezettséget vállalnak, hogy tartózkodnak mindennemű tá­madástól egymás ellen, az erő­szakkal való fenyegetődzéstől és a köztük esetleg felmerülő vitákat békés eszközökkel old­ják meg, az ENSZ alapokmá­nyának megfelelően. Ha fegy­veres támadás történik Euró­pában a szerződés egy, vagy több tagállama ellen, a szer­ződés minden egyes részt­ve­vője köteles segítséget nyújtani a megtámadott államnak, vagy államoknak, minden rendel­kezésre álló eszközzel, bele­értve fegyveres erő alkalma­zását is, az európai béke és biztonság helyreállítása és fenntartása céljából. A szerző­désben részt vevő államok kö­telezik magukat, hogy nem vesznek részt semmiféle olyan koalícióban, vagy szövetség­ben és nem kötnek semmiféle olyan egyezményt, amelynek célkitűzései ellenkeznek az európai kollektív biztonsági szerződés célkitűzéseivel. Az összeurópai szerződés alaptételeinek ez, vagy más hasonló tervezete lehetne — a szovjet kormány véleménye szerint — az alap egy olyan kollektív biztonsági rendszer­­ megteremtéséhez, amely telje­sen biztosítja az európai népek békéjét és biztonságát. A szovjet kormány, amikor az említett szerződéstervezetet előterjesztette, kijelentette, hogy kész megvitatni más ja­vaslatokat is, amelyek előse­gítik a megegyezést az összes érdekelt államok között. Meg kell állapítani azonban, hogy bár a szovjet kormány több íz­ben is javasolta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaor­szág kormányainak, hogy fog­janak hozzá ennek a béke szempontjából annyira fontos kérdésnek megvitatásához, az említett kormányok kitértek ez elől. A szovjet kormány által elő­terjesztett tervezettel szemben eredetileg, mint ismeretes, fel­hozták 1. az Egyesült Államok részvételét egy európai kollek­tív biztonsági rendszerben és 2. a szovjet kormány viszo­nyát az Északatlanti Szövet­séghez. Amikor azonban a szovjet kormány még már­ciusban amellett nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok is vegyen részt az összeurópai szerződésben és kifejezte kész­ségét, hogy az érdekelt kor­mányokkal együtt, megvizs­gálja a Szovjetunió részvéte­lének kérdését az Északatlanti Szerződésben, a három nyu­gati hatalom kormányai új ürügyeket kerestek, hogy el­utasítsák az európai kollektív biztonsági rendszer kérdésé­nek együttes megvitatását. A szovjet kormány kilenc hónappal ezelőtt a berlini ér­tekezleten előterjesztette ja­vaslatát az európai kollektív biztonsági rendszer megterem­tésére. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kor­mányai nem fogadták el ezt a javaslatot. Július 24-én, vagyis négy hónappal ezelőtt a szovjet kormány javasolta, hívjanak össze általános európai érte­kezletet ebben a kérdésben, azután pedig javasolta, hogy ezt a kérdést vitassák meg előzetesen egy négyhatalmi ér­tekezleten. A három nyugati hatalom azonban ezeket a szovjet javaslatokat sem fo­gadta el. Mivel közben kiderült, hogy fokozott intézkedéseket tesz­nek az európai kollektív biz­tonság alapelvei ellen irányuló párizsi egyezmények ratifikál­­tatására, a szovjet kormány Lengyelország és Csehszlová­kia kormányaival folytatott megfelelő tanácskozás után ja­vasolta, hogy hívjanak össze november 29-re általános euró­pai értekezletet az európai kollektív biztonság kérdésé­ben. Ma már tudjuk, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai ezt a javaslatot sem fogadták el. Ilyenformán ez év folyamán a szovjet kormány háromszor javasolta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kor­mányainak, vitassák meg együttesen az európai kollek­tív biztonság égető és rend­kívül megérett kérdését, de ezek a javaslatok egy alka­lommal sem találtak támoga­tásra az említett kormányok­nál. Meg kell állapítani, hogy ezek a kormányok nemcsak az elől térnek ki, hogy megvitas­sák az európai kollektív biz­tonságra vonatkozó összeuró­pai szerződés szovjet terveze­tét, hanem e kérdésben nem terjesztenek elő semmiféle ja­vaslatot sem. Ez nem véletlen. E kormányok jelenlegi tervei a párizsi egyezményekben tük­röződnek, amelyeknek nem az európai kollektív biztonság és béke biztosítása a célja, hanem olyan katonai csoportok létre­hozása — belevonva e csopor­tokba a felfegyverzett Nyugat- Németországot is —, amelyek Európában a háborús veszély növekedésére és a nemzetközi feszültség újabb fokozódására vezetnek. A párizsi egyezmények és a békeszerető európai országok védelmi intézkedései Mindenki tudja, hogy Euró­pában már néhány év óta fennáll az agresszív északat­­lanti tömb katonai szervezete. Ennek a szervezetnek megvan a maga katonai vezérkara, amely kidolgozza egy új euró­pai háború terveit, nagy szám­ban légi és tengeri támaszpon­tokat létesít a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai közelében. Ennek az agresszív csoportosulásnak megvan a főparancsnoka is, egy amerikai tábornok szemé­lyében, aki időnként abban tetszeleg, hogy dicsekvő, har­cias beszédeket mond. A párizsi egyezmények to­vábbi és különösen veszélyes szakaszt jelentenek egy új európai háború előkészítésé­ben. A Szovjetunió­ Lengyel-­­­ország, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Románia, Bulgá­ria, Albánia és a Német De­mokratikus Köztársaság, ame­lyek ezen az értekezleten kép­viselve vannak, tudják, hogy­­ a nyugati imperialista hatal­­­­maik jelenlegi tervei nemcsak­­ különleges éberséget tesznek­­ szükségessé, hanem gyakorlati lépéseket is megkövetelnek biztonságunk biztosítására. Tudják meg ezt Európa és nemcsak Európa többi né­pei is. Értekezletünkön jelen van a Kínai Népköztársaság képvi­selője is, mert a Kínai Nép­­köztársaság részvétele a fon­tos nemzetközi problémák megoldásában egybevág a bé­keszerető népek érdekeivel. Az európai országok és a Kínai Népköztársaság baráti együtt­működésének fejlődése előse­gíti Európa és az egész világ békéjének megszilárdulását. Minthogy a párizsi egyez­mények ratifikálását és végre­hajtását már a legközelebbi időre előkészítik, a békeszere­tő európai népek nem szorít­kozhatnak azokra az intézke­désekre, amelyeket ezideig tettek védelmük biztosítására. Ez elsősorban azokra az álla­mokra vonatkozik, amelyek ezen az értekezleten képvisel­ve vannak. De természetesen vonatkozik ez a többi béke­­szerető államra is, amely nem akar segítőtárs vagy cinkos­társ lenni egy új európai há­ború előkészítésében és kirob­bantásában. Biztonságuk tartós biztosí­tása érdekében a békeszerető európai államoknak össze kell fogniuk és jelentősen meg kell erősíteniük erőiket a párizsi egyezmények ratifikálásának és végrehajtásának esetére. Ennek érdekében kellőképpen elő kell készíteni olyan, a vé­delmi képesség fokozását cél­zó intézkedések végrehajtását, amelyek megfelelnek a­­mai helyzetnek. Ez megköveteli, hogy a jelenlegi értekezleten részt vevő államok együttes intézkedéseket tegyenek fegy­veres erőiknek és ezek pa­rancsnokságának megszerve­zése terén, valamint más in­tézkedéseket, hogy biztosan megvédjü­k népeink békés munkáját, biztosítsuk hatá­raink sérthetetlenségét és vé­delmét egy esetleges agresz­­szióval szemben. A szovjet kormányt az a mély meggyőződés hatja át, hogy a jelen értekezleten kép­viselt államok egyöntetűen arra törekednek, hogy előse­gítsék az európai béke és kol­lektív biztonság megszilárdítá­sát minden állam számára, társadalmi és államrendjére való tekintet nélkül. A békeszerető államoknak azonban számolniuk kell azzal, hogy egyes nyugati államok agresszív körei az európai kol­lektív biztonsági rendszer meghiúsítására törekednek. Az utóbbi időkben e körök részé­ről fokozódtak a kísérletek olyan katonai csoportosulások megteremtésére, amelyek ve­szélyesek a béke ügyére néz­ve. Odáig mentek, hogy fő ka­tonai támaszukká a segítsé­gükkel feltámasztandó német militarizmust igyekeznek ten­ni. Ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül és nem becsülhetjük le azt a tényt, hogy a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása újabb ko­moly intézkedéseket tenne szükségessé a békeszerető ál­lamok kellő védelmi képessé­gének biztosítására, az európai béke fenntartására és megszi­lárdítására. A párizsi egyezmények, amelyeket egyes nyugati ha­talmak kormányai nagy sietve összecsaptak, nem találhatnak tényleges támogatásra a népek körében, mert ezek az egyez­mények a népek érdekei ellen és elsősorban a béke ellen irá­nyulnak. Ezekben az egyezmé­nyekben kifejezésre jutnak a három nyugati hatalom agresszív tervei és katonapoli­tikai kombinációi, amelyekkel olyan behatóan foglalkoztak a nemrégiben megtartott londoni és párizsi értekezleten. A harc ezek ellen az egyezmények el­len csak­­m­ost van kibontako­zóban. Ami a mi javaslatainkat il­leti, e javaslatok célja az euró­pai béke és kollektív bizton­ság biztosítása, a német mili­tarizmus feltámasztására irá­nyuló és a bék­ét veszélyeztető tervekkel szemben e javasla­tok arra irányulnak, hogy nemzetközi megegyezés jöjjön létre a német kérdésben mind az egyetemes békének, mind pedig magának a német népnek érdekében. Ezek a ja­vaslatok egyre nagyobb támo­gatásra találnak Európa és az egész világ népei körében. Az európai országok jelen­legi értekezlete szemléltetően bizonyítja ezt. Ez az értekezlet egyúttal kétségtelenül fontos szakasz lesz az európai kollek­tív biztonsági rendszer meg­teremtésének útján annak a rendszernek, amely, miután Európa és az egész világ né­pei támogatják, elsőrendű je­lentőséggel bír egy új világhá­ború megakadályozása szem­pontjából. A Szovjetunió, Lengyelor­szág, Csehszlováki­a, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bul­gária és Albánia népei, vala­mint a velünk barátságban álló többi országok biztosan néznek a jövő elé. Az itt képviselt országok po­litikájának és gyakorlati intéz­kedéseinek egy közös célja van: maradéktalanul szolgál­ni a nép, a dolgozók érdekeit. Ez azt jelenti, hogy nekünk ál­landóan elő kell segítenünk a békének és a népek barátsá­gának megszilárdítását, né­peink állandó gazdasági és kulturális fellendülésére kell Moszkvából jelenti a TASZSZ. Cyrankiewicz, a Lengyel Nép­­köztársaság minisztertanácsá­nak elnöke, az európai béke és biztonság kérdésével foglal­kozó moszkvai értekezleten kijelentette: " A Lengyel Népköztársaság kormányának küldöttsége azért jött el az európai országok értekezleté­re, hogy más érdekelt orszá­gokkal együtt megvitassa az európai béke és biztonság biz­tosítására irányuló intézkedé­seket azzal az új helyzettel kapcsolatban, amely az ag­resszív új hitlerista Wehr­­macht feltámasztására minden eszközzel törekvő nyugati ha­talmak kormányainak össze­esküvése következtében ala­kult ki. Az új hitlerista Wehrmacht feltámasztása, Nyugat-Német­ország remilitarizálása a pári­zsi egyezmények ratifikálása alapján, közvetlenül fenyegeti Lengyelország biztonságát, ve­szélyezteti a lengyel népet, fe­nyegeti a béke ügyét. E veszély láttán sem a len­gyel nép, sem Lengyelország kormánya nem maradhat kö­zömbös, hanem ellenkezőleg, meg kell tennie minden intéz­kedést, hogy minden erővel és elszántsággal szembeszálljon ezzel a veszéllyel. A szovjet kormánynak az e kérdéssel kapcsolatos értekez­let összehívására irányuló kez­deményezése kezdettől fogva megfelelt a lengyel kormány ama kívánságának, hogy más országokkal együtt megvitassa az európai biztonsággal kap­csolatos kérdéseket. A lengyel kormány nagy jelentőséget tulajdonít ennek a tanácskozásnak és kész részt venni olyan megegyezé­sen alapuló­­határozatok elfo­gadásában, amelyek szüksége­sek, hogy az új helyzetben biz­tosítsuk a békeszerető államok közös biztonságát és ezzel Len­gyelország és határainak biz­tonságát, a lengyel nép bizton­ságát. A lengyel nép határozott át­törekednünk, ami a dolgozók életszínvonalának egyre na­gyobb emelkedését biztosítja a szocializmus országaiban. A szocialista államok bel- és kül­politikaija egyaránt a népek megingathatatlan támogatásán nyugszik. A jelenlegi moszkvai érte­kezlet olyan kérdésekkel fog­lalkozik, amelyek nemcsak az európai népek, hanem az egyetemes béke biztosítása­ szempontjából is óriási jelen­tőséggel bírnak. A szovjet kormány kifejezi azt a meggyőződését, hogy az európai országoknak az euró­pai béke és biztonság biztosí­tását célzó moszkvai értekez­lete becsülettel megbirkózik majd azokkal a feladatokkal, amelyek a népeknek az euró­pai béke és biztonság megszi­lárdítása céljából való to­vábbi összekovácsolása érdeké­­ben állnak előtte. Ez az értekezlet ugyanakkor elősegíti a világ békeszerető erőinek további és még hatal­masabb összekovácsolását is. Máspontját teljesen támogatják más államok, amelyek velünk együtt saját történelmi tapasz­talataik és az új német hitle­rista hadsereget feltámasztó amerikai imperialisták agresz­­szív terveinek közös reális ér­tékelése alapján kifejezésre juttatják megingathatatlan szándékukat, hogy útját állják annak a veszélynek, amelyet a német hadsereg jelent, amely kétségtelenül fenyegeti mind Lengyelországot, mind az ösz­­szes európai népeket és termé­szetesen nemcsak az európaia­kat. Cyrankiewicz a továbbiak­ban a német militarizmussal kapcsolatos történelmi tapasz­talatokra emlékeztetett, majd elemezte a párizsi egyezmé­nyek megvalósításával előálló helyzetet és az ebből folyó kö­vetkezményekkel kapcsolat­ban kijelentette: »ha a nyu­gati politikusok a népek min­den történelmi tapasztalata ellenére keresztül viszik a pá­rizsi egyezmények ratifikálá­sát, akkor olyan új helyzet alakul ki, amely új módszerek alkalmazását követeli meg a békeszerető országok biztonsá­gának biztosítására. Az új helyzet kétségtelenül megkö­veteli országaink védelmi erői­nek növelését.** A Lengyel Népköztársaság kormánya az adott kérdésben teljesen határozott álláspontra helyezkedik. Az új intézkedé­seknek hatékonyabbaknak kell lenniök és teljesen meg kell felelniök a Nyugat-Németor­szág felfegyverzése követ­keztében népeinket fenyegető veszély elleni védekezés kö­vetelményeinek. Az általunk tett intézkedések hatékonyab­bak lesznek, ha a béke és a nemzetközi biztonság politiká­ját folytató államok egyesítik erőfeszítéseiket, hogy elhárít­sák az új veszélyt, hogyha biz­tosítják ezeknek az erőfeszíté­seknek koordinálását, hogyha megszabják védelmi intézke­déseink egyesítésének szerve­zeti formáit. (Ijpankiewic* beszéde ■Szerda. 1954. december 1. A külpolitika lilrei A (Berlin, MTI) A nyugat­­ném­etországi Stuttgartban 60.000 vasmunkás harci akció­kat követel az újrafelfegyver­­zés ellen. A Az AFP jelenti: Strass­burgban megkezdődött az úgynevezett európai szén- és acéllközösség közgyűlésének rend­kívüli ülésszaka. A (Párizs, MTI) Saraid Oko­sa egyiptomi ezredes a francia­egyiptomi viszony tisztázása ügyében Párizsba utazott. A (London, TASZSZ) Kuo­­mintangista ütegek megtá­­­­madtak egy dán kereskedelmi­­ hajót. A Az Antara hírügynökség közölte, hogy Szukamo­ indo­néziai elnök követeli a füg­getlen indonéz állam megte­remtését. A (Kairó, TASZSZ) Az egyiptomi államtanács határo­zatot hozott a bérceharcosok ül­dözésének törvénytelenségéről. A­­ Kiodo Cuszin hírügy­nökség jelenti, hogy japán la­pok a parlament feloszlatását követelik. A (London, TASZSZ) Ke­nyában az utóbbi tíz hét alatt körülbelül 750 négert gyilkol­tak meg. A (Párizs, MTI) Bao Daj rendeletileg felmentette tiszt­jétől Nguyen Van Hinh tábor­nokot, a délvietnami hadsereg vezérkari főnökét. A (Moszkva, TASZSZ) Bra­zil és indiai békeharcos - kül­döttség a a Szovjet Békebizott­ság meghívására Moszkvába utazott. A (Róma, MTI) A Róma megyei tanács élére Edoardo Pernát, az Olasz Kommunista Párt római szervezetének he­lyettes titkárét választották meg. . A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT KÉSZPÉNZÉRT IS VÁSÁROL ÉS BIZOMÁNYBA ÁTVESZ ELEFÁNTCSONT FÁ­RAÓI Anyókát, már­kás PORCELÁNOKAT, ÓLOM KRISTÁLYOKAT, KÉZ­IMU­NKÁKAT ÉS RÉGISÉGEKET KERESSE FEL ÁTVEVŐHELYEINKET . V., Kossuth Lajos­ u. 1.sz. VI., Sztálin u­t 27. sz. VII., Leninkörút 43. sz. V., Felszabadulás-tér 3.sz. VII.,Majakovszkij-u­lolsz.

Next