Magyar Nemzet, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
2 abban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke később, 1950-ben tett. “Kiderül tehát — folytatta Molotov —, hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtokába, most pedig kicsoda? — az Egyesült Államok. Ilyenformán előbb az egyik ország fosztotta meg Kínát nemzeti területétől, most pedig a másik. Ami pedig Eden nyilatkozatát illeti, arról külön lehet beszélni. Kingsbury Smith közölte, hogy Molotovot a jeleni idők egyik legnagyobb realistájának ismerik. Ő valószínűleg tudja, hogy a jelenlegi körülmények között alig valószínű, hogy az Egyesült Államok lemondjon Formoza védelméről mindaddig, amíg a távol-keleti békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkozik lehetőség, hogy a béke veszélyeztetésének kérdésében mondhatnánk a realitás keretei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst még egy kérdést szeretne feltenni. Hearst azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi értekezleten eredményesen törekedett az indokínai konfliktus kiterjedésének megakadályozására. Felmerül a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó lesz-e ugyanilyen módon eljárni Formoza esetében. Molotov válaszában rámutatott arra, hogy az indokínai és a kínai probléma között természetesen nagy a különbség. Egy bizonyos vonatkozásban egyenlő a Szovjetunió álláspontja mind Indokínával, mind Kínával és bármely más térséggel kapcsolatban; nevezetesen abban, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió kész támogatást nyújtani mindannak, ami elősegíti a nemzetközi feszültség enyhülését, s ami valóban előmozdítja az iyen cél elérését. Ehhez azonban az kell, hogy a javasolt intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhülésére irányuljanak. Egyes államoknak más államok ügyeibe való beavatkozása viszont nem segítheti elő e cél elérését. A realizmusra vonatkozó megjegyzéshez, Molotov, szeretné hozzáfűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista bánásmódnak másnak kell lennie, mint amilyent egyes külföldi államok a múltban megszoktak. Jelenleg Kínában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe, ami nemrégiben még nem így volt. A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek árán érte el és ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. Kína területe ilyen vagy olyan részének elszakítása annyira ellentmond a kínai nép nemzeti érzelmeinek, hogy a leghatározottabb tiltakozást és felháborodást váltja ki belőle. Ezért, ha a dolgok állását realista szemszögből nézzük, akkor meg kell mondani, hogy a mai Kína olyan állam, amely — ma sokkal inkább, mint valaha — megköveteli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását. Csak a kérdés ilyen megközelítése és ilyen értelmezése mellett fejlődhetnek mindkét fél javára a Kínával való kapcsolatok. Ami a Szovjetuniót illeti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdekek figyelembevétele alapján fejleszti, ami pozitív eredményekkel jár. Kingsbury Smith közölte, hogy ő is, Hearst is megérti az említett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot. Úgy látszik azonban, hogy a legkomolyabb probléma még akár ideiglenes megoldást is találni, amely megakadályozná a konfliktus kiterjedésének és annak veszélyét, hogy olyan tűzvésszé válik, amely veszélyeztetheti az egyetemes békét. Molotov válaszában hangsúlyozta, hogy Kína senkit sem fenyeget és jó lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez az, ami a legszükségesebb a béke megszilárdításához és ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Tajvan térségében. Hearst felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány felhasználja jószolgálatait annak érdekében, hogy tanácsolja kínai barátainak — vagyis Csang Kaj-seknek — a békés rendezésre való törekvést, vajon hajlandó lesz-e a szovjet kormány is hasonló módon eljárni kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének megakadályozása érdekében? Molotov hangoztatta, Hearstnek tudni kell, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Csang Kajsek-kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvannal kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang Kaj-sek-»kormány« számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék másvalahova és ne rontsa az államok közötti kapcsolatokat, mint ahogyan azt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítségével ott marad, ahol nem kellene. Mindaz, ami előmozdítja e probléma megoldását, a szovjet kormány támogatására talál. Véleményünk szerint — folytatta Molotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érdeke, hogy elősegítse a normális helyzet visszaállítását Tajvan térségében és az egész Távol-Keleten, figyelembe véve a dolgok reális állását és a Kína, valamint az egész Távol- Kelet fejlődésében végbement történelmi változásokat. Kingsbury Smith megkérdezte, hogy milyen lesz a szovjet kormány álláspontja egy ideiglenes, körülbelül egyhónapos tűzszünet létrehozásának lehetőségével kapcsolatban. Erre azért volna szükség, hogy elősegítsék Csang Kaj-sek csapatainak kivonását a kínai partmenti szigetekről (Tacsen) és hogy elkerüljék azokat a nagy áldozatokat, amelyek mindkét részről valószínűek, ha kísérlet történik e szigetek erőszakos elfoglalására. Ez elősegítheti azt is, hogy elháruljon a konfliktus kiterjedésének veszélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges. Kingsbury Smith ehhez hozzáfűzte, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni és talán első lépésnek az egész probléma esetleges rendezése felé, abban az esetben, ha ez idő szerint nem lehet állandó tűzszünetet teremteni a két fél fegyveres erői között. Molotov közölte, hogy erre röviden válaszolhat: Ha Csang Kaj-sek ki akarja vonni csapatait bármiféle szigetekről, akkor ebben őt aligha akadályozza meg bárki is. Kingsbury Smith megkérdezte, azt jelenti-e ez, hogy ha Csang Kaj-sek úgy dönt, hogy kivonja csapatait, akkor a kínai szárazföldön lévő csapatok nem támadnak rá a csapatok kivonása során, de nem támadják meg azokat a hajókat sem, amelyeket az ilyen csapatkivonások elősegítésére használhatnak fel? Molotov azt válaszolta, nincs felhatalmazása arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nevében nyilatkozzék és ezért ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni. Kingsbury Smith megkérdezte, hajlandó lesz-e a szovjet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Népköztársaság kormánya előtt felvetni. Molotov megkérdezte: »Vajon az Egyesült Államok kormánya kér-e bennünket erre?« Hearst Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kínai szárazföldön lévő kormány nevében nyilatkozni, kijelentette, ő, Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem. Csang Kaj-sek, vagy az Egyeült Államok kormánya nevében nyilatkozik, vagy tesz javaslatot. Hearst ezután közölte, hogy már feltették a Távol-Keletre vonatkozó valamennyi őket érdeklő kérdést és megköszönik Molotov válaszait. Hearst engedélyt kért Molotovtól arra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka, hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetunió és a vele kapcsolatban lévő államok körül. Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében lévő katonai és légitámaszpontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a maguk övezetében. Hearst kérte: Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró teszi fel. Molotov azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatkozik. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov feltételezi, hogy Hearst eléggé jól ismeri a Szovjetunió nézetét. Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai támaszpontok kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok arról tanúskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Államok — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és a szovjet határok közelében létesített támaszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség enyhülését, s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdésében, pedig ez széles körök érdeke minden országban Természetesen a Szovjetunió határai közelében lévő amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek akadályozzák több más kérdés és nemcsak az osztrák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetunió az Egyesült Államokkal való kapcsolatok megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearst természetesen nem érthet egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cselekedetei a támaszpontok kérdésében barátságtalan lépést jelentenek. Ezek a cselekedetek biztonsági meggondolásokkal és a béke biztosításának óhajával magyarázhatók, 6. Kingsbury Smith azonban feltételezi, hogy ha hozzálátnak a Szovjetunió közelében, Ausztriában lévő támaszpontok felszámolásához, akkor ez idővel kiterjeszthető más térségekre is. Hearst megjegyezte, hogy valahol el kell kezdeni. Molotov azt kérdezte Hearsttől, mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy egy térségben megkezdve, más térségekre is kiterjesszék a katonai támaszpontok felszámolását. Hogyan képzeli ő el annak lehetőségét, hogy Ausztriával kezdjék és más térségekben folytassák a támaszpontok felszámolását. Kingsbury Smith megjegyezte, hogy ez maga után vonhatja a többit. Molotov a maga részéről megjegyezte, hogy ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő. Hearst azt mondotta, hogy Berlinből jelenti az MTI. Az egykori német hadsereg tiszti és tábornoki karának képviselői Friedrich Paulus volt tábornagy kezdeményezésére január 29-én és 30-án értekezletet tartottak Berlinben. Az értekezleten, amelyen egész Németországból 87 volt tiszt és tábornok vett részt, a német nép időszerű problémáiról tanácskoztak. Az értekezlet részvevői határozatukban hangsúlyozták, hogy a párizsi szerződések ratifikálása mérhetetlen csapást jelentene a német nép számára, mert hosszú időre megakadályozná a német egység helyreállítását. Az értekezlet ha az ami etrcikaiaik és a szovjet embereik jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Államok egész történelme során sohasem indított semmiféle támadóháborút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégis csak meg kell kezdeni. (T. i. a támaszpontok felszámolását. A szerk.) Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága szempontjából elengedhetetlen számára támaszpontok fenntartása például a Szovjetunióval határos Norvégiában, Törökországban, amely szintén I határos a Szovjetunióval, sőt kis híján Pakisztánban is, s nem is szólva Európa és Ázsia más vidékeiről. Az is kiderül, hogy biztonságának szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. Ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor akár azt is állíthatják, hogy biztonsága szempontjából valamennyi államban támaszpontokra van szüksége. Az iyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és megértésre olyan népeknél, amelyek tudják, mi az a szuverenitás, függetlenség, tudják, mit jelentenek a nemzetközi jogok és érdekek. Molotov hozzáfűzte, a Szovjetuniónak megszilárdult az a véleménye, hogy az Egyesült Államok mindezekkel a támaszpontokkal semmi jót sem érhet el, sem saját érdekei, sem a béke érdekei szempontjából. De melyik tárgyilagos ember érthet egyet azzal, hogy a sok országban, nevezetesen egy másik álam határai közelében létesített katonai támaszpontok az Egyesült Államok biztonsága érdekéből következnek. D, Molotov, úgy gondolja, hogy ilyen naiv ember nem akad. Mindez nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mert az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti. Ami pedig a Szovjetuniót ileti, az egyáltalán senkit, egyetlen országot sem fenyeget. A Szovjetunió a maga belső ügyeivel foglalkozik, amilyen akad elegendő és természetesen érdeke a béke biztosítása éppúgy, mint ahogy ez más népeknek is érdeke. Ami pedig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése nem tanúskodik a Szovjetunióval szembeni barátságtalan magatartásról, erre a következőket lehet megemlíteni: az országaink közötti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené e támaszpontok felszámolása és az olyan helyzetre való áttérés, amely az egymással egészséges kapcsolatokat fenntartó államok között rendszerint kialakul. Kingsbury Sminth azt mondta, hogy ő és Heanst tüzetesen megmagyarázhatná azokat az okokat, amelyek miatt az Egyesült Államok kormánya és népe úgy véli,hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek és az egyetemes béke ügyeinek, és Hearst azonban attól tart, hogyha elindulnak ezen az úton, akkor dialektikus vitába sodródnak Molotovval és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg a helyüket vele szemben. Ezenkívül, minthogy már túlságosan igénybe vették Molotov idejét, elnézést kérnek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figyelemért. Befejezésül Hearst köszönetet mondott Molotovnak azért, hogy fogadta őket és azért, hogy Molotov annyi időt szentelt kérdéseinek megválaszolására. részvevői kijelentették, hogy megtagadják a katonai szolgálat teljesítését idegen zászló alatt szervezett hadseregben és példájuk követésére szólították fel az egykori német hadsereg valamennyi tisztjét. A határozat a továbbiakban követeli, hogy hozzanak létre egységes, demokratikus, független Németországot, amelynek legyen megfelelő nemzeti hadserege az ország határainak védelmére. Az értekezlet Nyugat-Németországból érkezett részvevői élesen elítélték az Adenauer-kormány bűnös és veszedelmes újrafelfegyverzési politikáját. Az egykori német hadsereg 87 tisztje és tábornoka nyilatkozatban bélyegezte meg a párizsi szerződéseket Kedd, 1955. februári. Magyar Nemzet Amint a hitek mögött van A BRIT NEMZETKÖZÖSSÉGI ÉRTEKEZLET Hétfőn délután Londonban Sir Winston Churchill elnökletével összeült a Brit Nemzetközösségihez tartozó országok miniszterelnökeinek értekezlete. A konferencia olyan időpontban kezdte meg munkáját, amikor elodázlhatatlannak látszik a döntési hrt meghozatala a Commonwealth államait isközvetlen közelről érintő fontos és bonyolult nemzetközi kérdésekben. Amikor az angol miniszterelnök még a múlt év őszén kifejezésre juttatta kívánságát, az új esztendő első hónapjában feltétlenül hívják egybe a brit nemzetközösségi konferenciát, mindenekelőtt az a szándék vezette, hogy a tanácskozásokon közös politika kialakítását szorgalmazza a Commonwealth államainak kormányfőinél. A világsajtóban megjelent előzetes híradások szerint az értekezlet teljes ülésein főképpen nemzetközi ügyekkel, s közöttük is a leglényegesebbel: a Kelet-Nyugat közötti békés együttélés kilátásainak vizsgálatával foglalkoznak majd. Az Observer véleménye szerint a “konferencia új diplomáciai tevékenység kezdete lesz annak megállapítására, lehet-e alapot találni az együttélésre a Nyugat, valamint a Szovjetunió és Kína között. Egy hónappal a konferencia befejezése után Nehru Moszkvába utazik. Küldetésének jelentőségét növelné. — írja a lap — ha abban a tudatban beszélhetne Malenkovval, hogy nézeteit osztja a Commonwealth többi tagja is." Köztudomású tény azonban, hogy a nemzetközösség kebelén belül számos ellentét osztja meg az érdekelt országokat. Churchill és Eden igen nehéz feladatok előtt áll, ha ezen a megbeszélés-sorozaton szeretné áthidalni a szembenálló nézeteket és olyan új formulát próbál találni, amelyben egyetért valamennyi miniszterelnök. A Sunday Times a tőle megszokott diplomatikus módon szintén kénytelen elismerni az ellentéteket, bármilyen óvatosan is említi azokat. “Az államközösség országai — írja a lap — nem vélekednek kétféleképpen a békés együttélés célkitűzését illetően, viszont eltérő a véleményük arról, hogy mi módon biztosítsák ezt. A Commonwealth-értekezlet helyzetét különösen kényessé teszi az amerikaiak távolkeleti agresszív politikája. A konferencia azonban természetszerűleg nem térhet ki e problémák megvitatása elől sem, s mint Nehru határozottan kijelentette: »a formuzai kérdés sorra kerül a londoni értekezleten éppen úgy, mint minden más létfontosságú kérdés". Jellemző a tanácskozás részvevőinek előzetes hangulatára St. Laurent kanadai miniszterelnökinek az az elhatározása, hogy “tekintettel a súlyos távolkeleti helyzetre", Pearson külügyminisztert is magával vitte londoni útjára ... A konferencia szempontjából kedvezőtlen előjelek közé sorolhatjuk a Pakisztán és India közötti alapvető ellentétek elmélyülését is. Nyílt titok, hogy Mohammed Ali pakisztáni miniszterelnök olyan határozati javaslat benyújtására készül, amely a nemzetközösségi országoktól egyhangú támogatást kér a tavaly Manilában elfogadott támadó délkeletázsiai paktumhoz, a SEATO-hoz. Indiai részről félreérthetetlenül viszszautasították a pakisztáni álláspont támogatását. Több jel mutat arra, hogy ezúttal Ceylon részéről sem számíthat Mohammed Ali megértésre. Az általános nemzetközi problémák megvitatása mellett külön figyelmet szentelnek majd a miniszterelnökök a katonai kérdéseknek. Harold MacMillan angol nemzetvédelmi miniszter külön megbeszélésen ismerteti Anglia véleményét “a hidrogénbomba gyors fejlődése következtében kialakult új stratégiáról”. A Reuter szerint ezenkívül megtárgyalják majd az egyes Commonhealth-országokra háruló feladatokat a Közép-Kelet “védelmének" kidolgozásában s megvitatják a távolkeleti és délkeletázsiai katonai problémákat is. Külön pontként szerepel a Szuezi-csatorna övezetének kiürítése következtében kialakuló helyzet megvizsgálása. Edenre vár az a feladat, hogy a miniszterelnököket tájékoztassa: hogyan kapcsolódnak Anglia új kötelezettségvállalásai a párizsi szerződéseken belül a nyugateurópia védelemhez, s mindez milyen kihatással lesz a nemzetközösségi országok,és Nagybritannia viszonyára. A politikai és katonai kérdések megvitatásán kívül néhány különösen időszerű gazdasági problémát is megpróbál, tisztázni a konferencia. Politikai megfigyelők általában azt gondolják, hogy egyetlen értekezleten ennyi szerteágazó ügyben nem lehet majd határozatokat hozni, s így szükség lesz a miniszterelnökök és külügyminiszterek újabb találkozójára néhány hónapon belül. M. K. A német ifjúság követelése Berlinből jelenti az MTI. Az Ifjúsági Szervezetek össznéplét Szövetsége ötmillió nyugat-németországi ifjú és leány nevében azonos szövegű levelet intézett a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország németországi főbiztosaihoz. A Szövetség a levélben felszólítja a főbiztosoikat, hogy tegyenek meg mindent Németország békés és minél előbbi újraegyesítése érdekében. »A német ifjúság sohasem nyugszik bele, hogy Németországinak tartósan olyan sors jusson osztályrészéül, mint Koreának és Indokinának * — hangoztatja a levél. Az Északi Tanács stockholmi ülésszaka Stockholmból jelenti a TASZSZ. Pénteken megkezdődött az Északi Tanács harmadik ülésszaka. Az ülésszakon Dániát, Norvégiát és Svédországot 16—16 parlamenti tag, Izlandot 5 megbízott képviseli. Részt vesz a tanácskozáson Dánia, Norvégia és Svédország kormányküldöttsége is, amelyet a miniszterelnök vezet. Az ülésszak február 3-ig tart. A napirenden — mint a lapok közléséből kiderül — szántszándékkal másodrendű kérdések szerepelnek, hogy elkerüljék az előző ülésszakon — különösen gazdasági kérdésekben — felmerült nézeteltéréseket , hogymegnyissák az utat a fontosabb kérdések megtárgyalásához. A svéd lapok az ülésszak alkalmából foglalkoznak Észak gazdasági együttműködésével és hangsúlyozzák, hogy ennek még sok leküzdhetetlen akadálya van. Legitimen belügyminiszter nyilatkozata Finnország külpolitikai helyzetéről Helsinkiből jelenti a TASZSZ. Egy Helsinkiben tartott szociáldemokrata gyűlésen heskinen belügyminiszter beszédet mondott. Finnország külpolitikai helyzetéről ezt mondotta: »Független és demokratikus ország vagyunk ... Finnország önállóságának ideje alatt megtanultuk, hogyan kell reálisan és pártatlanul szemlélni külpolitikai helyzetünket. Hatalmas szomszédunk tekintetében olyan sikeres külpolitikát folytattunk, amely feljogosít bennünket, hogy , kijelentsük: baráti kapcsolatok uralkodnak a közelmúltban még ellenséges két ország között. Az egész világ tudja, hogy ez a barátság a mi részünkről nem a csatlós hűsége, hanem a két szomszéd ország valóban őszinte békés kapcsolatait fejezi ki. Örömmel kell megállapítani, hogy ezt — ahogy minden jel mutatja — megértik a Szovjetunióban is.«