Magyar Nemzet, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

2 abban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke később, 1950-ben tett. “Kiderül tehát — folytatta Molotov —, hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birto­kába, most pedig kicsoda? — az Egyesült Államok. Ilyen­formán előbb az egyik ország fosztotta meg Kínát nemzeti területétől, most pedig a má­sik. Ami pedig Eden nyilatko­zatát illeti, arról külön lehet beszélni.­ Kingsbury Smith közölte, hogy Molotovot a jeleni idő­k egyik legnagyobb realistájá­nak ismerik. Ő valószínűleg tudja, hogy a jelenlegi körül­mények között alig valószínű, hogy az Egyesült Államok le­mondjon Formoza védelméről mindaddig, amíg a távol-keleti békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkozik lehető­sé­g, hogy a béke veszélyezte­tésének kérdésében mondhat­nánk a realitás keretei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smit­h — Hearst még egy kérdést szeretne fel­tenni. Hearst azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi értekezleten eredményesen törekedett az indokínai kon­fliktus kiterjedésének meg­akadályozására. Felmerül a kérdés, hogy a szovjet kor­mány hajlandó lesz-e ugyan­ilyen módon eljárni Formoza esetében. Molotov válaszában rámuta­tott arra, hogy az indokínai és a kínai probléma között természetesen nagy a különb­ség. Egy bizonyos vonatkozás­ban egyenlő a Szovjetunió ál­láspontja mind Indokínával, mind Kínával és bármely más térséggel kapcsolatban; neve­zetesen abban, hogy a Szov­jetuniónak érdeke a nemzet­közi feszültség enyhítése. A Szovjetunió kész támogatást nyújtani mindannak, ami elő­segíti a nemzetközi feszültség enyhülését, s ami valóban elő­mozdítja az iyen cél elérését. Ehhez azonban az kell, hogy a javasolt intézkedések való­ban a nemzetközi feszültség enyhülésére irányuljanak. Egyes államoknak más álla­mok ügyeibe való beavatko­zása viszont nem segítheti elő e cél elérését. A realizmusra vonatkozó megjegyzéshez­­, Molotov, sze­retné hozzáfűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista bánásmódnak másnak kell lennie, mint amilyent egyes külföldi államok a múlt­ban megszoktak. Jelenleg Kí­nában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe, ami nemrégi­ben még nem így volt. A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek árán érte el és ezt nagy nemzeti győzelmé­nek tekinti. Kína területe ilyen vagy olyan részének el­­szakítása annyira ellentmond a kínai nép nemzeti érzelmei­nek, hogy a leghatározottabb tiltakozást és felháborodást váltja ki belőle. Ezért, ha a dolgok állását realista szem­szögből nézzük, akkor meg kell mondani, hogy a mai Kí­na olyan állam, amely — ma sokkal inkább, mint valaha — megköveteli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletben tar­tását. Csak a kérdés ilyen megközelítése és ilyen értel­mezése mellett fejlődhetnek mindkét fél javára a Kínával való kapcsolatok. Ami a Szov­jetuniót illeti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös ér­dekek figyelembevétele alap­ján fejleszti, ami pozitív ered­ményekkel jár. Kingsbury Smith közölte, hogy ő is, Hearst is megérti az említett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot. Úgy lát­szik azonban, hogy a legkomo­lyabb probléma még akár ideiglenes megoldást is találni, amely megakadályozná a kon­fliktus kiterjedésének és an­nak veszélyét, hogy olyan tűz­vésszé válik, amely veszélyez­tetheti az egyetemes békét. Molotov válaszában hangsú­lyozta, hogy Kína senkit sem fenyeget és jó lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez az, ami a legszükségesebb a béke meg­szilárdításához és ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Tajvan térségében. Hearst felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány fel­használja jószolgálatait annak érdekében, hogy tanácsolja kínai barátainak — vagyis Csang Kaj-seknek — a békés rendezésre való törekvést, va­jon hajlandó lesz-e a szovjet kormány is hasonló módon el­járni kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének meg­akadályozása érdekében? Molotov hangoztatta, Hearst­­nek tudni kell, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Csang Kaj­­sek-kormány nem egyenlő fe­lek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvan­nal kapcsolatos törvényes jo­gait. A kínai nép által elve­tett Csang Kaj-sek-»kormány« számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék más­­valahova és ne rontsa az álla­mok közötti kapcsolatokat, mint ahogyan azt most teszi azzal, hogy az Egyesült Álla­mok segítségével ott marad, ahol nem kellene. Mindaz, ami előmozdítja e probléma meg­oldását, a szovjet kormány tá­mogatására talál. Véleményünk szerint — foly­tatta Molotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érdeke, hogy elősegítse a nor­mális helyzet visszaállítását Tajvan térségében és az egész Távol-Keleten, figyelembe véve a dolgok reális állását és a Kí­na, valamint az egész Távol- Kelet fejlődésében végbement történelmi változásokat. Kingsbury Smith megkérdez­te, hogy milyen lesz a szovjet kormány álláspontja egy ideig­lenes, körülbelül egyhónapos tűzszünet létrehozásának lehe­tőségével kapcsolatban. Erre azért volna szükség, hogy elő­segítsék Csang Kaj-sek csapa­tainak kivonását a kínai part­menti szigetekről (Tacsen) és hogy elkerüljék azokat a nagy áldozatokat, amelyek mindkét részről valószínűek, ha kísér­let történik e szigetek erősza­kos elfoglalására. Ez elősegítheti azt is, hogy elháruljon a konfliktus kiter­jedésének veszélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges. Kingsbury Smith ehhez hozzáfűzte, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni és talán első lépés­nek az egész probléma eset­leges rendezése felé, abban az esetben, ha ez idő szerint nem lehet állandó tűzszünetet te­remteni a két fél fegyveres erői között. Molotov közölte, hogy erre röviden válaszolhat: Ha Csang Kaj-sek ki akarja vonni csa­patait bármiféle szigetekről, akkor ebben őt aligha akadá­lyozza meg bárki is. Kingsbury Smith megkérdez­te, azt jelenti-e ez, hogy ha Csang Kaj-sek úgy dönt, hogy kivonja csapatait, akkor a kí­nai szárazföldön lévő csapatok nem támadnak rá a csapatok kivonása során, de nem tá­madják meg azokat a hajókat sem, amelyeket az ilyen csa­patkivonások elősegítésére használhatnak fel? Molotov azt válaszolta, nincs felhatalmazása arra, hogy a Kínai Népköztársaság kor­mánya nevében nyilatkozzék és ezért ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni. Kingsbury Smith megkér­dezte, hajlandó lesz-e a szov­jet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Népköztársaság kormá­nya előtt felvetni. Molotov megkérdezte: »Va­­jon az Egyesült Államok kor­mánya kér-e bennünket erre?« Hearst Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kínai szárazföldön lévő kor­mány nevében nyilatkozni, ki­jelentette, ő, Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem. Csang Kaj-sek, vagy az Egye­­­­­ült Államok kormánya nevé­ben nyilatkozik, vagy tesz ja­vaslatot. Hearst ezután közölte, hogy már feltették a Távol-Keletre vonatkozó valamennyi őket érdeklő kérdést és megköszö­nik Molotov válaszait. Hearst engedélyt kért Molotovtól ar­ra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést in­tézhessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós válla­­lalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közötti feszültségnek az a fő oka, hogy amerikai ka­tonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetunió és a vele kapcsolatban lévő államok kö­rül. Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egy­más mellett élés számára ked­vező helyzet megteremtése ér­dekében, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a béke­­szerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezeté­ben lévő katonai és légitá­maszpontjait, azzal a feltétel­lel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a ma­guk övezetében. Hearst kérte: Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró teszi fel. Molotov azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpon­tokra vonatkozik. Ami az osztrák kérdést il­leti, ő, Molotov feltételezi, hogy Hearst eléggé jól ismeri a Szovjetunió nézetét. Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai tá­maszpontok kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalma­kat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpon­tok arról tanúskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Államok — barát­ságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és a szovjet határok közelében lé­tesített támaszpontokkal fe­nyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség eny­hülését, s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdésében, pedig ez széles körök érdeke min­den országban Természetesen a Szovjetunió határai közelé­ben lévő amerikai katonai tá­maszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, ame­lyek akadályozzák több más kérdés és nemcsak az osztrák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok létrehozása ar­ról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetunió az Egyesült Álla­mokkal való kapcsolatok meg­javítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ez­zel ellenkező törekvés figyel­hető meg. Kingsbury Smith azt mond­ta, hogy ő és Hearst természe­tesen nem érthet egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cse­lekedetei a támaszpontok kér­désében barátságtalan lépést jelentenek. Ezek a cselekede­tek biztonsági meggondolások­kal és a béke biztosításának óhajával magyarázhatók, 6. Kingsbury Smith azonban fel­tételezi, hogy ha hozzálátnak a Szovjetunió közelében, Auszt­riában lévő támaszpontok fel­számolásához, akkor ez idővel kiterjeszthető más térségekre is. Hearst megjegyezte, hogy valahol el kell kezdeni. Molotov azt kérdezte Hearst­­től, mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy egy térség­ben megkezdve, más térsé­gekre is kiterjesszék a kato­nai támaszpontok felszámolá­sát. Hogyan képzeli ő el annak lehetőségét, hogy Ausztriával kezdjék és más térségekben folytassák a támaszpontok fel­számolását. Kingsbury Smith megje­gyezte, hogy ez maga után vonhatja a többit. Molotov a maga részéről megjegyezte, hogy ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő. Hearst azt mondotta, hogy Berlinből jelenti az MTI. Az egykori német hadsereg tiszti és tábornoki karának képviselői Friedrich Paulus volt tábornagy kezdeményezé­sére január 29-én és 30-án ér­tekezletet tartottak Berlinben. Az értekezleten, amelyen egész Németországból 87 volt tiszt és tábornok vett részt, a német nép időszerű problémáiról ta­nácskoztak. Az értekezlet részvevői ha­tározatukban hangsúlyozták, hogy a párizsi szerződések ra­tifikálása mérhetetlen csapást jelentene a német nép számá­ra, mert hosszú időre meg­akadályozná a német egység helyreállítását. Az értekezlet ha az ami etrcikaiaik és a szovjet embereik jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Ál­lamok egész történelme során sohasem indított semmiféle támadó­­háborút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégis csak meg kell kezdeni. (T. i. a támaszpontok felszá­molását. A szerk.) Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelé­ben sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága szempontjából elengedhetetlen számára támaszpontok fenn­tartása például a Szovjetunió­val határos Norvégiában, Tö­­­­rökországban, amely szintén I határos a Szovjetunióval, sőt­­ kis híján Pakisztánban is, s nem is szólva Európa és Ázsia­­ más vidékeiről. Az is ki­derül, hogy biztonságának szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. Ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok bizton­ságát, akkor akár azt is állít­hatják, hogy biztonsága szem­pontjából valamennyi állam­ban támaszpontokra van szük­sége. Az iyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és megértésre olyan népeknél, amelyek tudják, mi az a szu­verenitás, függetlenség, tud­ják, mit jelentenek a nem­zetközi jogok és érdekek. Molotov hozzáfűzte, a Szov­jetuniónak megszilárdult az a véleménye, hogy az Egyesült Államok mindezekkel a tá­maszpontokkal semmi jót sem érhet el, sem saját érdekei, sem a béke érdekei szem­pontjából. De melyik tárgyi­lagos ember érthet egyet az­zal, hogy a sok országban, ne­vezetesen egy másik álam határai közelében létesített katonai támaszpontok az Egye­sült Államok biztonsága érde­kéből következnek. D, Molo­tov, úgy gondolja, hogy ilyen naiv ember nem akad. Mindez nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érde­keivel, mert az Egyesült Álla­mok biztonságát senki sem fe­nyegeti. Ami pedig a Szovjet­uniót ileti, az egyáltalán sen­kit, egyetlen országot sem fe­nyeget. A Szovjetunió a maga belső ügyeivel foglalkozik, amilyen akad elegendő és ter­mészetesen érdeke a béke biz­tosítása éppúgy, mint ahogy ez más népeknek is érdeke. Ami pedig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpon­tok létesítése nem tanúskodik a Szovjetunióval szembeni ba­rátságtalan magatartásról, er­re a következőket lehet meg­említeni: az országaink közötti kapcsolatok megjavítását sok­ban elősegítené e támaszpon­tok felszámolása és az olyan helyzetre való áttérés, amely az egymással egészséges kap­csolatokat fenntartó államok között rendszerint kialakul. Kingsbury Smin­th azt mond­ta, hogy ő és Heans­t tüzete­sen megmagyarázhatná azokat az okokat, amelyek miatt az Egyesült Államok kormánya és népe úgy véli,­­hogy az ame­rikai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek és az egyetemes béke ügyeinek,­­ és Hearst azonban attól tart, hogy­­ha el­indulnak ezen az úton, akkor dialektikus vitába sodródnak Molotovval és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg a helyüket vele szemben. Ezen­kívül, minthogy már túlságo­san igénybe vették Molotov idejét, elnézést kérnek és kö­­szönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figyelemért. Befejezésül Hearst köszöne­tet mondott Molotovnak azért, hogy fogadta őket és azért, hogy Molotov annyi időt szen­telt kérdéseinek megválaszolá­sára. részvevői kijelentették, hogy megtagadják a katonai szolgá­lat teljesítését idegen zászló alatt szervezett hadseregben és példájuk követésére szólították fel az egykori német hadsereg valamennyi tisztjét. A határozat a továbbiakban követeli, hogy hozzanak létre egységes, demokratikus, füg­getlen Németországot, amely­nek legyen megfelelő nemzeti hadserege az ország határainak védelmére. Az értekezlet Nyu­­gat-Németországból érkezett részvevői élesen elítélték az Adenauer-kormány bűnös és veszedelmes újrafelfegyverzési politikáját. Az egykori német hadsereg 87 tisztje és tábornoka nyilatkozatban bélyegezte meg a párizsi szerződéseket Kedd, 1955. februári. Magyar Nemzet Amint a hitek mögött van A BRIT NEMZETKÖZÖSSÉGI ÉRTEKEZLET Hétfőn délután London­ban Sir Winston Churchill elnök­letével összeült a Brit Nem­zetközösségihez tartozó orszá­gok miniszterelnökeinek érte­kezlete. A konferencia olyan időpontban kezdte meg mun­káját, amikor elodázlhatatlan­­n­ak látszik a döntési hrt meg­hozatala a Commonwealth ál­lamait is­­közvetlen közelről érintő fontos és bonyolult nemzetközi kérdésekben. Amikor az angol miniszter­­elnök még a múlt év őszén ki­fejezésre juttatta kívánságát, az új esztendő első hónapjában feltétlenül hívják egybe a brit nemzetközösségi konferenciát, mindenekelőtt az a szándék vezette, hogy a tanácskozáso­kon közös politika kialakítását szorgalmazza a Commonwealth államainak kormányfőinél. A világsajtóban megjelent elő­zetes híradások szerint az ér­tekezlet teljes ülésein főképpen nemzetközi ügyekkel, s közöt­tük is a leglényegesebbel: a Kelet-Nyugat közötti békés együttélés kilátásainak vizsgá­latával foglalkoznak majd. Az Observer véleménye szerint a “konferencia új diplomáciai tevékenység kezdete lesz an­nak megállapítására, lehet-e alapot találni az együttélésre a Nyugat, valamint a Szovjet­unió és Kína között. Egy hó­nappal a konferencia befeje­zése után Nehru Moszkvába utazik. Küldetésének jelentősé­gét növelné. — írja a lap — ha abban a tudatban beszél­hetne Malenkovval, hogy né­zeteit osztja a Commonwealth többi tagja is." Köztudomású tény azonban, hogy a nemzetközösség kebelén belül számos ellentét osztja meg az érdekelt országokat. Churchill és Eden igen nehéz feladatok előtt áll, ha ezen a megbeszélés-sorozaton szeret­né áthidalni a szembenálló né­zeteket és olyan új formulát próbál találni, amelyben egyet­ért valamennyi miniszterelnök. A Sunday Times a tőle meg­szokott diplomatikus módon szintén kénytelen elismerni az ellentéteket, bármilyen­­ óvato­san is említi­ azokat. “Az ál­lamközösség országai — írja a lap — nem vélekednek kétfé­leképpen a békés együttélés célkitűzését illetően, viszont eltérő a véleményük arról, hogy mi módon biztosítsák ezt­. A Commonwealth-értekezlet helyzetét különösen kényessé teszi az amerikaiak távolkeleti agresszív politikája. A konfe­rencia azonban természet­szerűleg nem térhet ki e prob­lémák megvitatása elől sem, s mint Nehru határozottan ki­jelentette: »a formuzai kérdés sorra kerül a londoni értekez­leten éppen úgy, mint minden más létfontosságú kérdés". Jellemző a tanácskozás rész­vevőinek előzetes hangulatára St. Laurent kanadai miniszter­elnökinek az az elhatározása, hogy “tekintettel a súlyos tá­volkeleti helyzetre", Pearson külügyminisztert is magával vitte londoni útjára ... A konferencia szempontjából kedvezőtlen előjelek közé so­rolhatjuk a Pakisztán és India közötti alapvető ellentétek el­mélyülését is. Nyílt titok, hogy Mohammed Ali pakisztáni mi­niszterelnök olyan határozati javaslat benyújtására készül, amely a nemzetközösségi orszá­goktól egyhangú támogatást kér a tavaly Manilában elfoga­dott támadó délkeletázsiai pak­tumhoz, a SEATO-hoz. Indiai részről félreérthetetlenül visz­­szautasították a pakisztáni ál­láspont támogatását. Több jel mutat arra, hogy ezúttal Cey­lon részéről sem számíthat Mohammed Ali megértésre. Az általános nemzetközi problémák megvitatása mel­lett külön figyelmet szentel­nek majd a miniszterelnökök a katonai kérdéseknek. Harold MacMillan angol nemzetvédel­mi miniszter külön megbeszé­lésen ismerteti Anglia vélemé­nyét “a hidrogénbomba gyors fejlődése következtében ki­alakult új stratégiáról”. A Reuter szerint ezenkívül meg­tárgyalják majd az egyes Com­­mon­h­ealth-országokra háruló feladatokat a Közép-Kelet “vé­delmének" kidolgozásában s megvitatják a távolkeleti és délkeletázsiai katonai problé­mákat is. Külön pontként sze­repel a Szuezi-csatorna öveze­tének kiürítése következtében kialakuló helyzet megvizsgá­lása. Edenre vár az a feladat, hogy a miniszterelnököket tá­­­jékoztassa: hogyan kapcsolód­nak Anglia új kötelezettségvál­lalásai a párizsi szerződéseken belül a nyugateurópi­a véde­lemhez, s mindez milyen ki­hatással lesz a nemzetközös­ségi országok,és Nagybritannia viszonyára. A politikai és katonai kérdé­sek megvitatásán kívül néhány különösen időszerű gazdasági problémát is megpróbál, tisz­tázni a konferencia. Politikai megfigyelők általában azt gondolják, hogy egyetlen ér­tekezleten ennyi szerteágazó ügyben nem lehet majd hatá­rozatokat hozni, s így szükség lesz a miniszterelnökök és kül­ügyminiszterek újabb találko­zójára néhány hónapon belül. M. K. A német ifjúság követelése Berlinből jelenti az MTI. Az Ifjúsági Szervezetek össz­néplét Szövetsége ötmillió nyugat-németországi ifjú és leány nevében azonos szövegű levelet intézett a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország németországi főbiz­tosaihoz. A Szövetség a levélben fel­szólítja a főbiztosoikat, hogy tegyenek meg mindent Német­ország békés és minél előbbi újraegyesítése érdekében. »A német ifjúság sohasem nyugszik bele, hogy Német­országinak tartósan olyan sors jusson osztályrészéül, mint Koreának és I­ndok­inának * — hangoztatja a levél. Az Északi Tanács stockholmi ülésszaka Stockholmból jelenti a TASZSZ. Pénteken megkez­dődött az Északi Tanács har­madik ülésszaka. Az üléssza­kon Dániát, Norvégiát és Svéd­országot 16—16 parlamenti tag, Izlandot 5 megbízott kép­viseli. Részt vesz a tanácsko­záson Dánia, Norvégia és Svéd­ország kormányküldöttsége is, amelyet a miniszterelnök ve­zet. Az ülésszak február 3-ig tart. A napirenden — mint a la­pok közléséből kiderül — szántszándékkal másodrendű kérdések szerepelnek, hogy el­kerüljék az előző ülésszakon — különösen gazdasági kérdé­sekben — felmerült nézetelté­réseket , hogy­­meg­nyissák az utat a fontosabb kérdések meg­tárgyalásához. A svéd lapok az ülésszak al­kalmából foglalkoznak Észak gazdasági együttműködésével és hangsúlyozzák, hogy ennek még sok leküzdhetetlen aka­dálya van. Legitimen belügyminiszter nyilatkozata Finnország külpolitikai helyzetéről Helsinkiből jelenti a TASZSZ. Egy Helsinkiben tartott szociáldemokrata gyű­lésen heskinen belügyminisz­ter beszédet mondott. Finnország külpolitikai hely­zetéről ezt mondotta: »Független és demokratikus ország vagyunk ... Finnország önállóságának ideje alatt meg­tanultuk, hogyan kell reálisan és pártatlanul szemlélni kül­politikai helyzetünket. Hatal­mas szomszédunk tekinteté­ben olyan sikeres külpolitikát folytattunk, amely feljogosít bennünket, hogy , kijelentsük: baráti kapcsolatok uralkodnak a közelmúltban még ellenséges két ország között. Az egész világ tudja, hogy ez a barátság a mi részünkről nem a csatlós hűsége, hanem a két szomszéd ország valóban őszinte békés kapcsolatait fejezi ki. Öröm­mel kell megállapítani, hogy ezt — ahogy minden jel mu­tatja — megértik a Szovjet­unióban is.«

Next